A Felső-Kubini Kubinyi család története és leszármazása. Szerkesztik és kiadják Kubinyi Ferencz és Kubinyi Miklós. Első kötett. A…
A Felső-Kubini Kubinyi család története és leszármazása. Szerkesztik és kiadják Kubinyi Ferencz és Kubinyi Miklós. Első kötett. A Kubinyi család története. Irta Kubinyi Ferencz.
Budapest, 1901. (Franklin társulat nyomása.) 8-r. 460 oldal és öt műmelléklet.
Közel száz éve, hogy az ősrégi Kubinyi család története legelőször nyomtatásban napvilágot látott. Kubinyi Péter, a bőkezü mecénás és nagy müveltségü férfiu irta meg s adta ki egy kis terjedelmü füzetben először 1814-ben, majd az érdeklődők nagy száma által sarkalva, másodszor 1824-ben, s harmadszor és utoljára 1831-ben. Az ilyen családtörténeti munka még akkor ritkaság számba ment nálunk. A családok féltve őrizték a birtoklás egyedüli alapját képező okleveleket, a melyeknek foglalatát elárulni nem volt szabad. Igy a családtani irodalomnak majdnem egyedüli hajtásai a tekintélyesebb nemes urak és hölgyek temetésein elmondott gyászbeszédek voltak, a melyekből ritkán hiányzott egy-egy, rendszerint kevés hitelt érdemlő, de lehetőleg sok előkelő őst elszámláló genealogia. Ezen alkalmi munkák fölött magasan áll a Kubinyié; okleveleken épül fel s nem a családi hiuságot legyezgeti, hanem a történeti igazságot kutatja.
A munka utolsó kiadása óta hosszu idő mult el, s azóta nagyot változott a világ. Az akkor féltve rejtegetett oklevelek, a magyar nemesség erőségei szörnyü módon devalválódtak. A félszázaddal ezelőtt vagyont, tekintélyt, hatalmat jelentő hártyalevelek puszta ereklyékké váltak; a királyi név, az örök érvényességnek fejedelmi igérettel, hiteles pecséttel való biztositása nem birta megőrizni erejüket. Ma mindez a történelemé.
A pecsétes leveleket többé nem rejtik el a kutatók elől; nincs miért titkolni tartalmukat; becsértéküket ma már nem a bennük foglalt adományok s jogok nagysága, hanem a belőlük kiböngészhető történelmi adat érdekes, nevezetes volta szabja meg.
A nemzet egy egész, s bizony nem a legrosszabb osztályának kellett megdőlni, hogy a historia diadalt arathasson. De most már látjuk, mekkora anyag, mekkora adathalmaz szabadult fel rejtekéből. A ki ma irja meg családja történetét, nincs az otthon, s a közvetlen rokonságnál található levelesládára szoritva; rendelkezésére áll az óriási országos levéltár, hiteles helyek, intézetek, családok levéltárai s az oklevélkiadványok hosszu sorozata. Igy aztán természetes, hogy a Kubinyi család történetének száz év előtti néhány leveles füzete ma terjedelmes kötetekre nőtt, a melyeknek elsője imént hagyta el a sajtót.
Ez a kötet a család történetét élvezetes alakba feldolgozva tartalmazza; egy második van szánva az ebbe be nem illeszthető adatoknak, a harmadik pedig a bizonyitó okleveleknek. Szerzője a család érdemes tagja, Kubinyi Ferencz, sokkal régebbi munkása történeti és régészeti irodalmunknak, mintsem hogy olvasóinknak be kellene mutatnunk. Nevét különösen két kötet mintaszerü pontossággal kiadott oklevéltár (Monumenta Hungarić Historica. I. k. 1867., II. k. 1888.) tette ismertté; egyedül ez a kiadványa is elegendő biztositékot nyujt arra nézve, hogy szóban forgó müvének összes adatai a kritikus történész és oklevélismerő biztos itéletével vannak megválogatva.
A Kubinyi család legkorábbi történetét hosszu időkön át homály fedte. Történetiróink s genealogusaink első őséül bizonyas Hudkontot emlegetnek, a kit Horvát István, nem tudni, minő alapon, a Hunt-Pázmán nemzetségből származtatott. A szepesi káptalan levéltára őrizte meg az oklevelet, a melynek segitségével Kubinyi Ferencz kétségtelen biztossággal megállapitotta családja első biztos őseit a XIII. század derekán élt Itét (helyesebben Jöhé-t) és Györkét, a kik először a túróczi konvent 1288-iki oklevelében emlittetnek. Ez az oklevél elmondja, hogy Ite és Györke testvérek a mondott évben 40 ezüst márkáért örök joggal megvásárolták Hudkont unokáinak, Lászlónak és Domokosnak Gatály falu mellett a Revucze patak partjain fekvő birtokát. Kinek az ivadéka volt a két testvér, honnan eredtek, hol laktak előbb, nem ismeretes; csak azt tudjuk, hogy mindkettő egy-egy kiváló családnak vált ősapjává; Györke utódai a Meskó családban élnek, Ite leszármazói pedig a Kubinyiak.
A revuczei birtok nem sokáig maradt az uj tulajdonosok ivadékai kezén, már Ite és Györke fiai tuladtak rajta; 1325-ben elcserélték Doncs zólyomi főispán felső-kubini birtokáért. Ez a birtok aztán a nemzetség fészkévé vált; erről nevezték magukat hosszu időkön át az utódok, innen nyerte nevét a Kubinyi s s előnevét a Meskó család.
A család történetének első ismert száz évét a felsőkubini birtok tulajdonáért idegenekkel s részben a család tagjainak egymással való háboruságai és pörösködése töltik ki. A mikor hatalmas ellenfelekkel kellett szembeszálni, akkor a család erősen összetartott különben pedig – a mint az e kornak átkos szokása – testvér testvér ellen harczolt. E küzdelmek fokát jellemzi az a tragikus esemény, melyről az 1391-iki oklevél beszél, a mely szerint Kubinyi Literatus Salamon testvére Márk haláláért vérdijul egész felső-kubini részét átengedi Márk fiainak.
A XV. századból kevés adatunk van a Kubinyiakról. 150A század végén a család legkiválóbb alakja László, a kit Literatus melléknévvel emlitenek az oklevelek; ez 1492-ben nagybányai kamaragróf, 1496-ban alkincstartó. Mint ilyen 1497 julius 9-ikén II. Ulászló királytól czimert kap, érdemei jutalmazásául. A czimer a hanyatló heraldikai izlés terméke. Pajzsában valóságos tájkép van; a lefelé világosodó kék alapszin az eget utánozza, alján zöld mező látszik, a háttérben a bal pajzsszél mögül előbukkanó sziklákkal, a melyekből sudár zöld fa nyulik ki; az előtérben természetesen ábrázolt, két szarva közt arany csillagot viselő zerge nyugszik. A pajzsbelihez hasonló fekvő zerge van diszül a sisakon is, csakhogy nem, mint szokás, koronára, hanem fehér tekercsre helyezve; a takaró a szivárvány minden szinében pompázik. Az egész aranynyal keretelt és hasonló karikákkal damaszkolt vörös alapon nyugszik.
Kubinyi László a czimerlevél elnyerése után mind magosabbra emelkedett; 1498-ban királyi familiáris, majd a budai vár gondviselője (provisor) lett. A királynak folyvást kegyeiben volt, a miről számos birtokadomány tesz tanulságot; általa jutottak a család kezébe többek között a deményfalvi, gedei, zagyvafői, madacsáni, mácsai birtokok.
Azonban úgy volt megirva a sors könyvében, hogy a László ur által összeszerzett nagy gazdagságból kevés maradjon meg az utódoknak. A családra Lászlónak 1513 körül történt halálával rossz napok következtek; a birtokperek tuczatszám zudultak nyakába a megboldogult testvéreinek. Ehhez járult, hogy 1526-ban a mohácsi csatában a nemesség több tagja, köztük Dániel, a liptói nemesség kapitánya, elesett. A szerencsétlen ütközetet követő zavaros időszakban pedig erőszakos szomszédok a birtokok legértékesebbjeit foglalták el, igy Feledy Eusták a gedei várat, a melyet aztán hetven év mulva mint minden ingóságaiból kifosztott omladékot kapott vissza a Kubinyi család.
Nem lehet czélunk a család történetét egész a legujabb időkig vázolni; a rövidre vont kivonat úgysem adhatna képet a munkáról, a melynek adathalmazában a történetiró és a művelődéstörténet buvára kimerithetetlen bányára talál. Elég legyen megemlitenünk, hogy a Kubinyi család a századok folyamán kivette részét a nemzet nagy küzdelmeiből. Többen harczolnak a török ellen, a XVI. század végén Rafael hét és fél évig sinylett a pogány rabságában, ifjabb Kubinyi István 1605-ben Bocskay zászlaja alá áll, 1661-ben Márkot a fellázadt német zsoldosok kaszabolják le, 1670-ben László a felkelő nemességhez csatlakozik, a miért meg is ülte a börtönt, a honnan királyi kegyelem szabaditotta ki; ám a nyugtalan vérű embert nem törte meg a fogság, alig hogy elbocsátották, Tökölyhez állott. Ugy tartja a hagyomány, hogy a felkelés leveretése után megmaradt katonáival a klenóczi (kis-honti) erdőségben vonta meg magát s végső lehelletéig harczolva esett el. Egy időben ezekkel az eseményekkel részt vett a haza felszabaditását czélzó mozgalmakban Kubinyi György kishonti szolgabiró, Kubinyi (III.) Mihály pedig a vértanuságot szenvedett: a császári katonaság Gregorovecz János parancsnoksága alatt nyilt uton megtámadta s puskalövésekkel halálra sebesitette. Rákóczy Ferencz dicső szabadságharczában különösen sok Kubinyi küzdött a hazáért, biztos adatok azonban csak egyik-másik családtag szerepléséről vannak. VII. András végig harczolta a háborut, melynek végén alattomos feljelentés révén majdnem vagyonát vesztette; VII. Pál unokatestvérének, Révay Imrének hadosztályában küzdött; 1706-ban a bródi sánczok ostrománál sulyosan sebesülve hónapokig feküdt. A kurucz László fiai közül (XIII.) János és (V.) Pál vesztek el a hadjáratban; a deménfalvi ágból pedig III. Péter mint vezénylő tiszt szerepel Komárom 1705-iki ostrománál. Azoknak, a kik hazafias magatartásukért a szabadságharcz leveretése után üldözést, fogságot, vagyonelkobzást szenvedtek, se szeri, se száma; alig akadt az ekkor már igen népes nemzetségben, a ki meg ne érezte volna e gonosz visszatorlást gyakorló ellenség sujtását.
A XVIII. század békésebb folyása a család minden irányban való előmenetelét hozta magával. Nemcsak számbelileg, hanem vagyonban is gyarapodik a felvidéknek ekkor már majdnem összes előkelőbb családjával rokonságot tartó Kubinyi nemzetség, a melynek belső békéjét hosszu időkön át csak az egyes tagoknak vallásfelekezeti különbségeiből eredő viszályok háboritották meg.
A mikor aztán a végsőkig elkeseredett nemzet 1848-ban ujból fegyerre kelt elnyomói ellen, a hagyományaikhoz hü Kubinyiak egyértelemmel ajánlották magukat a haza szolgálatára. Őrnagytól a közemberig minden fokozatban találunk közülök vitéz katonákat a magyar seregben, a kik vérüket ontották a szabadságért, és Világos után üldözést, börtönt nyertek jutalmul.
Ismertetésünk szük kereteit tullépnők, ha tovább időznénk a Kubinyi család multjának vázolásánál. Nem emlékezhetünk itt meg azokról, a kik e derék nemzetségből mint az irodalom s a tudomány müvelői nagy pártfogói tüntek ki, sem azon nem kevésbbé érdemes tagokról, kik mint a gazdászat, vagy az ipar fejlesztői a nemzeti jólét emelése által szereztek érdemeket. A kit érdekel a magyarság multja, a ki szeret foglalkozni a nemzetünket ezer éven át fentartó nemesség történetével, az úgy sem mulasztja el kézbevenni ezt a munkát.
Ma, a mikor a nemesség történeti szerepe jóformán 151bevégződött, a mikor minden nap hullatja leveleit az az erős törzs, a mely mint a magyar nemzetet éltető eleme, oly sok század viharai közt szilárdan állott, egy nagy feladat várakozik a még élő s virágzó ősi családokra: össze kell gyüjteniök emlékeit, meg kell irniok történetét dicsőséges multjuknak. A nemzetet alkotó családok története összeségében véve azonos a magyarságéval; a mig azokat nem ismerjük, igaz képét az elmult időknek nem fogjuk adhatni.
A Kubinyi család példát mutatott rá, miként kell minden helytelen hiuságtól menten megfelelni ennek a feladatnak. Adja Isten, hogy e példa minél több követőre találjon.
V.
