A NAGYIVÁNI FEKETE CSALÁD.
A NAGYIVÁNI FEKETE CSALÁD.
A nagyiváni Feketék régi eredetü családi hagyomány szerint Baranya-, Pozsega- és Valkómegyében voltak birtokosok. Különösen Baranyában feküdt javaik nagyobb része, – és ezt későbbi adatok is megerősitik, – ahol Ivány, Alsó- és Felső-Versend, Alsó- és Felső-Ormánd, Bodmér, Papd, Borjád, Majsa, Kikalyócz, Balazse, Nagy-Harsány, Danócz, Pocze, Sárog, Herend községekben, Haengd pusztán és Ságon, hol kastélyuk is volt, birtak részeket. Ezen birtokaikat közvetlen a mohácsi vész után, állitólag a törökök folytonos háborgatásai miatt, hagyták volna el. Lehoczky szerint még 1550-ben Sárogon, Felső-Versenden, Felső-Ormándon, Bodméron, Majsán, Baldon (?) és Berenden (?) birtak volna.* Annyi tény, hogy egy Iváni család már 1341-ben s még 1464-ben is, a pestenyei Feketék pedig 1479-ben birtokosok voltak Baranyában; Pozsegamegyében pedig 1412 és 1444-ben a zapolyai Feketéket találjuk;* de hogy ezek közül melyiknek ivadéka e család, vagy egyáltalán rokona-e? azt adatok hiányában el nem dönthetjük.
Stemmatographia II. k. 129.
Csánki, Magyarország történelmi földrajza. II. k. 440., 544., 549. l.
Az előnév tényleg Baranyamegyei eredetre vall; ott feküdt ugyanis Nagy-Iván helység, mely a mai Batthyány-Iván, vagy Dárda-Iván helységek valamelyikének felel meg.*
U. ott, II. k. 492. l.
Egy a XVII. század második felében irott «Memoriale»* a család eredetét úgy adja elő, 123hogy az első ismert ős Nagy-Fekete Imre volt, kinek több fia közül az egyiktől származik a nagyiváni Fekete, a másiktól pedig a róla elnevezett Imreffy család. Ugyanezen kutforrás emliti, hogy ezen Fekete Miklós, ki 1526-ban a mohácsi csatában elfogatott, de fogságából szerencsésen megszabadult, illetőleg mint Budai a Polgári Lexiconban* mondja: nagy summa pénzen váltatott ki, a család tagja lett volna.
A Vay család katholikus ágának levelesládájában, Vay Kázmérnál, Budapesten.
II. k. 3. l.
Ezen adatokat, bármily bizonytalanok is, szükségesnek tartottam felemliteni; mert esetleg további kutatásoknak alapjául szolgálhatnak.
A család biztos leszármazása a XVI. század elejénél kezdődik. Ekkor élt azon iváni Nagy-Fekete I. Péter, ki a török által birtokaiból kipusztittatván, János király szolgálatába állott. Okleveles adat ugyan nem erősiti meg a család ezen állitását, de azon körülmény, hogy a fentebb emlitett memoriale és számtalan régi leszármazási táblázat,* sőt ujabban egy családtörténeti mű* is egybehangzóan emliti, majdnem kétségtelenné teszi a tőle, mint első ismert őstől való leszármazást. Két fia volt: I. István és I. Albert, kiktől a család a mai napig levezethető.
A Vay család leveles-ládájában.
Csoma, Abauj-Torna vármegye nemes családjai, 203. l.
I. István, az idősb fiu, 1568-ban, «Nagy máskép Iváni Fekete» néven jön elő midőn baranyamegyei javai miatt protestál a leleszi konvent előtt. Neje az ungmegyei tibai Tibay család sarja Dorottya volt,* kivel – úgy látszik – Ungban kapván birtokot, először ott telepedett meg. Négy gyermeke volt: II. István, I. Miklós, I. László és Anna, 1590-ben Ráthy János özvegye.* A három fiu közül I. László 1629-ben Berthóthy Juditnak örökösen bevallotta szobránczi, puskazi és honkóczi (ungmegyei) részeit.* Még 1648-ban élt, s ha nem csalódom, monaji Monay Katát, Fekete I. Györgyné testvérét birta nőül; az, hogy a hajnácskői osztály irataiban – melyről alább leszen szó, – sem ő, sem utódai neve elő nem fordul, azt látszik bizonyitani, hogy már 1649-ben nem élt s utóda nem maradt.*
Leleszi convent. Prot. 1590. fol. 9. Actor. Ez időben Nagy Iván (Magyarország családai, IX. k. 212. l.) szerint egy nagymihályi Fekete Jakab, tibai Tibay László és Ujfalussy Zsuzsanna, Dorottya nevü leányát birta nőül. Vajjon nem-e egy személy ez ezen Istvánnal?
Csoma, Abauj-Tornamegye nemes családjai 203. l. Vay levéltár. Leleszi conv. Prot. 1590. fol. 9. Actor.
Leleszi conv. 1629. Prot. 67. fol. 22.
Nagy Iván, Magyarország családai, VIII. k. 550. l., Vay lt.
II. István 1609-ben ungmegyei alispán volt.* 1612 január 12-ikén osztozott a demétei kastély és falu felett a Putnoky, Szinnyey, Berthóthy és Usz családdal.* 1618-ban második nejével demétei, fricskei, béczaljai és kis-trocsányi (sárosmegyei) részeit zálogba adta nagyságos Bocskay Miklósnak és nejének Berzeviczy Juditnak.* 1637-ben sem ő, sem felesége nem élt már.* Két neje volt: Rédey Eufrozina és (már 1596-ban) Berthóthy Kata (vagy Judit). Csupán egyetlen egy gyermekét ismerjük:
Vay lt.
Sáros vármegye levéltára, Fasc. C. nro. 52.
Leleszi Conv. 1618. Prot 60. fol. 18.
Vay lt.
I. Zsigmondot, a ki 1630–32 között halt meg. Neje özvegy Thopos Bálintné, Bornemisza Margit, ádámföldi Bornemisza Miklós és Berthóthy Klára leánya volt, ki mint özvegy még 1632-ben élt.* Két fiától: II. Lászlótól és IV. Istvántól származik a család ungi és sárosi ágazata, melyekről alább szólandunk.
Nagy, Magy. orsz. csal. Pk. 151., Leleszi conv. No. 3. Actor. 1632.
I. Miklós – I. István és Tibay Dorottya fia – Ungmegyében Tibán lakott. 1588-ban Szent-András napján Fekete II. Pétertől egy lovat vesz 55 frtért. 1626-ban még élt, nejével kereszti Gombos Ilonával együtt, ki mint özvegye 1637-ben, sőt 1641-ben is emlittetik.* A vármegye 1637-ben részére vallatást eszközöl, mivel Possay András és Ráthy Pál a Fekete-curiát erőszakosan elfoglalták. I. Miklósnak hat gyermeke volt.*
Vay lt., Leleszi conv. nro. 13. Actor. 1626. és nro. 49. Actor. 1637.
Leleszi conv. 1643 Prot. 82. fol. 28. Prot. 1767. fol. 61. Actor. Prot. 1783. fol. 14. nro. 6.
a) Borbála, 1643-ban Ráskay Istvánné.
b) Anna 1643-ban.
c) Judit 1643-ban. Ez Apagyi Mihály neje volt.
d) Ilona 1643-ban.
e) Éva és
124f) II. Zsigmond, kiről nevén kivül más adattal nem rendelkezem. Minden valószinüség szerint kihalt. A leányok közül Éva, 1655-ben kisselmeczi Komjáthy István neje volt.*
Leleszi konv. 1655. Pr. 93. fol. 35.
I. Albert – I. Péter fia, – Tarjáni Dórát birta nőül, kitől két gyermeke született: I. János és II. Péter.* Az első sorsa ismeretlen, a második azonban egy ma is élő ág törzsatyja lett.
Csoma, i. m. a 203. lapon Tarjáni Dórát I. Péter feleségének, tehát ezen Albert anyjának mondja, lehet, hogy teljes joggal. Én azért vélem inkább Albert nejének, mert úgy a család birtokában, mint a Vay levelesládában levő leszármazási táblák ezt igy állitják.
II. Péter, «Iváni Fekete», «Fekete, máskép Ivány», sőt néha csupán «Ivány» néven jön elő. 1567-ben Ungmegyében találjuk, már ekkor mint házas embert. Neje a Hensellőczy, másként Bajánházy Lukács és Pazdicsi Klára leánya, Dorottya a kivel 125Hensellőczön és Szenteskén kapott részeket. Állandó lakását Hensellőczön tartotta; legalább 1592 és 1600-ban mint odavaló lakos emlittetik, sőt egy oklevélben 1568-ban «hensellőczi» Feketének neveztetik. Úgylátszik szorgalmas, szerző ember volt, de e mellett házsártos és hatalmaskodó természetü. 1567-ben Mátyóczy Miklóssal perel, kivel nem régiben osztozott, mivel annak szenteskei három jobbágyát hatalmasul elfogta és Tibára vitte. 1571-ben Ungmegye tanukat hallgattat ki Péter uram ügyében, a ki egy Kovács Márton nevü jobbágyot, azért mert gyanuja volt rá, hogy egy lovát elhajtotta, saját botjával úgy megvert, hogy az a kapott sérülésbe belehalt. 1590-ben Szenteskén egy pusztát vesz zálogba 65 frtért Nagymihályi Pál deák nejétől, Frank Zsófiától. 1592-ben Vid Lászlónak 40 frtot ad kölcsön, ki ennek fejében kisdobronyi részét köti le. Ugyanez évben «virágpénteken» Kotnik Ferencz petróczi házát kapja zálogul 11 frtban. 1595 június 4-ikén Hensellőczön kibékül Eödönffy Miklóssal, kivel már évek óta ellenséges viszonyban állott. A felek kölcsönösen megkövetvén egymást, 100 frtos kötést tesznek, hogy ezentul egymással békében élnek. 1598-ban felkérte a Baranyamegyében fekvő Ivánt és Sárogot egészen, továbbá a Balazse, Alsó- és Felső-Versend, Alsó- és Felső-Ormánd, Bodmér, Borjád, Papd és Majsai részeit, melyek családja régebbi elvesztett javai voltak. Egy genealoga táblázaton fel van jegyezve, hogy ezeket meg is szerezte volna 1599-ben; további adat azonban ezen birtoklásról nincsen. 1600 május 25-ikén az Eödönffyek, kiknek jobbágyai II. Péter Rakottyás-Izbugyai pusztáját elfoglalták, vele kiegyeznek, elismervén a pusztához való igaz jussát. 1603 június 1-én a regéczi vár porkolábja lett s az volt 1604-ben is. Ez időtájban tett végrendeletet, melynek a Péter uram kezével irott keletnélküli fogalmazványából kitetszik, hogy nehéz természete mellett jószivü is tudott lenni. Két árvát tartott, kikről megemlékezik ezen testamentomában. Még 1615-ben élt. Gyermekei 1616 május 9-ikén osztoztak. Neje 1591- vagy 1592-ben halhatott meg; ez utóbbi évben már néhai.* Öt gyermeke volt: III. Péter, I. György, Kristóf (kiről mint a zemplén-abauji ág őséről alább leszen szó), I. Ferencz és Mátyás. E két utóbbi 1593-ban emlittetik; egyikük lehetett II. Péter azon «kisebbik fia», ki 1603-ban Regéczen iskolázott. Rólok egyebet nem tudhatni.
II. Péterről az összes adatokat a Vay levéltárból meritettem.
III. Péter 1595-ben már felnőtt ember. Ő is segitségére volt atyjának az Eödönffyekkeli ellenségeskedésben. 1607 julius 2-ikán I. György testvérével 20 magyar forintot ad kölcsön Fekete Andrásnak, augusztus 11-ikén pedig még 7 frtot. Ez év november 8-ikán özvegy Possay Balázsné neki és Vid Lászlónak ladmóczi (zemplénmegyei) szőllőjét 35 frtban örökösen bevallotta. 1609 április 10-ikén ő és I. György 50 frtot adnak kölcsön sógoruknak, Dobozy Jánosnak, a ki hensellőczi részét kötötte le nekik; julius 15-ikén pedig egy rétet vettek zálogban, ugyanott Hensellőczy György özvegyétől 5 frtért. Október 28-ikán sógornőjével, Monay Borbálával Tályán egy szölőt vesz. 1620 márczius 6-ikán ubrisi Pesthy Mihály Szenteskén zálogban birt két jobbágyát 150 frtban neki engedi át. Ez év június 8-ikán még él. Minden arra mutat, hogy Hensellőczön lakott. Zálogbirtokain kivül, az 1616. évi osztálykor neki Bajánházán jutott három jobbágy, egy zsellér- és egy puszta telek képezte birtokát. Neje nevét nem ismerjük. Két fia volt: III. István és II. Ferencz. Az először emlitett III. István 1626-ban Hensellőczön lakott. 1631 julius 14-ikén Szajka Imrétől 100 magyar frtot vett fel s zálogba adta érette hensellőczi udvarháza felét, a hozzátartozó földekkel. 1632 május 23-ikán osztozik Fekete Zsófiával, III. Lászlóval és Judittal a hensellőczi, julius 7-ikén pedig az izbugyai részeken. Ez év június 12-ikén Szajka Imrének zálogba adja hensellőczi udvarházát egészen és izbugyai részét, most már 453 frtban. Szeptember 2-ikán ő és testvére II. Ferencz Hensellőczön egy pusztát és Rakottyás-Izbugyán három hold földet, melyet ők is zálogban birtak, Szajka Imrének 132 magyar forintban átadnak. Tiz nap mulva, szeptember 12-ikén ismét felvett Szajkától s nejétől 50 tallért, melynek fejében Hensellőczön egy jobbágyát kötötte le. 1637-ben már nem élt.* Testvére II. Ferencz 1626-ban szintén Hensellőczön lakott. 1630 január 1-én Marsalkó Györgytől hensellőczi puszta helyére 40 frtot vett fel. 1648-ban nejének Manczfelt Máriának, ki előbb Possay Gáspár neje volt, darmai és kis-rathi (ungmegyei) részeit, 600 frtban inscribálta.* 1651-ben végrendeletileg neki hagyja szenteskei és darmai részeit, továbbá szerednyei négy szőllőjét.* 1653 május 21-ikén megengedi neki unokatestvére Fekete III. László, hogy egy szenteskei jobbágyát, Gőcze Istvántól kiválthassa. Még 1660-ban is él és az ungmegyei Darmán lakik. Bálintffyné Fekete Judit azon «harom szaz ezüst Tallerokott, meliekett keölcseön feie valcsagaban» adott neki, reá hagyta.* E két testvér utódairól semmit sem tudunk.
Vay lt.
Leleszi conv. 1648. Prot. 86. fol. 33.
U. ott, 1651. Prot. 89. fol. 135.
Vay lt.
I. György – II. Péter és Hensellőczi Dóra fia, – atyja végrendeletében emlittetik először, ki szolgálatra szánja és meghagyja, hogy «harom loual fel epicziek es vgj zerezzek el egj vrhoz». Hogy elszerezték-e, annak nincs nyoma. 1607 tájban nősülhetett; legalább erre vall, hogy a neje után kapott hajnácskői javakban 1608 julius 13-ikán osztozott Felső-Pokorágyon, Vékey Ambrussal és más hat osztályos atyafiával. 1620 junius 28-ikán nejével együtt Hedry Jánostól zálogba vett 65 frtért Szent-Kereszten Sárosmegyében egy jobbágyhelyet. 1626 április 5-ikén már csak özvegye él. Ez monaji Monay Gáspár és ruszkai Kornis Zsófia leánya Borbála volt, ki által vagyonilag igen felemelte családját; mert ez a Feledy-jusson örökölt Hajnácskői vár- és uradalombani részen kivül, az abaujmegyei Szolnok, Fancsal, Középső-Monaj, Késmárk, Vendégi és Jánokon birt részekkel szaporitá a családi vagyont. Györgynek magának Hensellőczön, hol kúriája is volt és Izbugyán volt birtoka, melyen három gyermeke: Zsófia, III. László és Judit 1631 deczember 13-ikán osztozott meg Kassán. Monay Borbála 1631 végén halhatott meg.* A legidősb gyermek Zsófia, már 1629 julius 31-ikén Szajka Imre, Ő Felsége kassai strázsamesterének felesége. Meghalt 1639 táján; férje ez év julius 18-ikán már özvegy.*
Vay lt.
U. ott.
Judit, az előbbinek nővére, 1632-ben még leány volt; 1636 január 20-ikán már keresztesi Poroszlay Lőrincz neje. A férj 1644.január 4-ikén tett végrendeletet Tokajban, melyből kitünik, hogy Haller Györgynek, a tiszáninneni részek főkapitányának «főember szolgája» lehetett, kivel Bécsben – mint irja – ötször járt. Judit másodszor marosjárai Bálintffy Ferenczhez ment nőül s mint ennek a neje végrendelkezett az 1650-es években.*
U. ott.
III. László – I. György és Monay Borbála fia – a család legnevezetesebb tagja. Legelsőbben 1627-ben emlittetik, 1631 julius 14-ikén még Hensellőczön van, hat évre rá 1637 június 23-ikán már hadi szolgálatban áll s egy császári lovas csapat vezére,* alkalmasint a szendrői várban. Ez időtájt vett fel száz lóra zsoldot, ő felsége hűségében Szunyogh Gáspár parancsnoksága alá adván magát. 1644-ben már Wesselényi füleki főkapitány udvarában találjuk, kivel részt vesz a murányi vállalatban és a ki ekkor Murány vára őrzését bizza rá.* 1647-ben Wesselényi bizonyos ügyben a moldvai fejedelemhez küldötte; útlevele ez év október 12-ikén kelt. 1650-ben Vadászy Pál halála után füleki alkapitány lesz, mely állásában találjuk még 1662 június 21-ikén is; közben, már 1661 május 17-ikén és 1666 augusztus 15-ikén Pest-Pilis- és Soltmegye alispánja, 1663-ban Pest és Heves 126a felvidéki megyék tanácskozására Kassára küldték,* 1666-ban pedig jász-kun főkapitány volt.
Korponay, Abaujmegye monographiája. II. k. 680. l.
Acsády, Széchy Mária. 116., 140. l.
Szederkényi, Hevesmegye története. III. k. 84. l.
Ez utóbbi év végén már, ha jól gyanitom, semmi hivatalban nem állott, szeptember 21-ikén Wesselényi nádor őt egyszerüen «főember szolgájá»-nak nevezi. Czimei között szentelt vitéznek is iratik. Részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, a melyet azonban az 1667. augusztus 18-ikán tartott szendrői gyülés már elárult Szelepcsényi primásnak.*
Csoma i. m. 203. l.
Élete legnagyobb részét Füleken töltötte, hol 1650 szeptember 5-ikén Wesselényitől 1000 ezüst tallérban kapta a Vadászy Pál házát, szőlőjét és majorját. Itt halt meg 1670-ben, január 16 és május 21 között.
Buzgó, vallásos ember volt, ezt mutatják «Urbarium»-ában tett feljegyzései, melyek szerint 1668-ban két kis oltárt csináltatott a füleki katholikus templomnak, az orgonát is ő vette Báthory László és Kürtössy István komáival 300 talléron, sőt e templomot még sok más alkalommal is segitette.*
Muslay-levéltár Rádon.
Két neje volt: az első Hedry Erzsébet, lukapalojtai Palojthay Bálint özvegye, kit. 1637-ben vett el s a ki 1654 tájban gyermektelenül halt meg; a második pedig kürti Vámossy István hevesi- és külsőszolnoki alispán özvegye, szendrői Aszalay Ferencz, balassagyarmati viczekapitány és bocsári Mocsáry Borbála leánya, Erzsébet. Ez 1625-ben születhetett; 1628-ban három évesnek mondatik.* Fekete László 1661 tájban vette el, ki után özvegyen maradván, még 1677. év végén is élt. Mindkét asszony, de különösen ez utóbbi szép vagyont hozott Lászlónak. Első neje után birt Csontosfalván, hol curiája is volt, a második által pedig Rádot, Bodon pusztát egészen, Hegyalja egyharmadát, Baglyasalja felét, Nógrádban, Egyházas-Gergén, Szécsény-Halászin és Tarcsán részt Hevesben, Csány egyharmadát és Szent-Erzsébeten részt Pestben, Acsa felét és Alag pusztát Csongrádban, Sövényházán részt, valamint Csuda-Balát Békésmegyében egészen birta.
Ugyanonnan.
Különben is szerző ember volt. Az anyja után a hajnácskői uradalomban öröklött részét lassanként igen kiterjesztette, úgy hogy a többi osztályos rokontól, a Monayaktól, Löveyektől és Pongráczoktól, megvévén részeiket, 1649 május 7-ikén Vécsey Sándorral az egész hajnácskői várra és uradalomra uj adományt szerzett. 1653 julius 30-ikán fizette ki első nejével együtt a legnagyobb birtokost, Ujlaky Ferenczet és nejét Pongrácz Juliannát 3000 magyar forinttal. Ezen uradalom állott: a hajnácskői várból és birtokból, Feled, Gesztete, Kerek-Gede, Hegymeg, Csoma, Majom, Gömörmegyei, Jelenye, Cserencsény, Alsó- és Felső-Pokorágy, Szelcze, Rima-Brezó, Likér, Rimócza és Rimabánya, hontmegyei, továbbá Szinóbánya, nógrádmegyei helységekből. Közösen birtokolta Vécseyvel, kivel a hajnácskői vár helyiségei felett 1655 január 8-ikán osztozott.
Ez uradalom megszerzése lehetett az oka, hogy 1643-ban csontosfalvi curiáját Béghányi Ferencznek, 1648-ban pedig Vajnatina, Hensellőcz, Szenteske faluban és Rakottyás-Izbugya pusztán birt részét 800 magyar frton Gőcze Istvánnak zálogba adta.
Adományokkal is gyarapodott vagyona: 1664 szeptember 16-ikán a hevesmegyei Örsöt kapta nádori adományban, melybe a következő évben be is igtattatott; 1666-ban pedig Viszneket kapja Imre Márton magszakadtán.*
Az adatokat nagyobbára a Vay levéltárból meritettem.
Második nejétől két gyermeke maradt:
a) IV. László, ki 1676-ban még kiskoru, s ez időtájt fiatalon meghalt és
b) Erzsébet, már 1686 elején vajai Vay Ádámnak, II. Rákóczy Ferencz későbbi udvari marsalljának a neje. Meghalt 1695 vagy 1696-ban.
Ez eddig előadottak után a leszármazás a következő:
127I. TÁBLA
Iváni Nagy-Fekete I. Péter, Szapolyay hive; I. István Nagy mk. iváni Fekete 1568 (Tibay Dora); I. Albert (Tarjáni Dora); II. István 1609-ben ungi alispán † 1637 előtt (1. Rhédey Eufrozina 2. Berthóthy Kata v. Judit); I. Miklós 1588, 1626 (Gombos Ilona özv. 1641); I. László 1648 (Monay Kata?); Anna 1590-ben özv. (Ráthy János); I. Zsigmond † 1630–32 (Bornemisza Margit özv. 1632-ben); Borbála 1643 (Ráskay István); Anna 1643; Judit 1643 (Apagyi Mihály); Ilona 1643; Éva; II. Zsigmond; II. László kitől az ungmegyei ágazat ered l. II. tábla; IV. István kitől a sárosmegyei ágazat származik l. IV. tábla; I. János; II. Péter 1567, 1615 regéczi porkoláb (Hensellőczy Dora); III. Péter 1595, 1620; I György 1607 † 1626 előtt (Monay Bora); Kristóf a zempléni ágazat és az abaujmegyei ág őse: l. V. tábla; I. Ferencz 1593; Mátyás 1593; Zsófia † 1639 körül (Szajka Imre); III. László † 1670 füleki alkapitány, pesti alispán (1. Hedry Erzse † 2. Aszalay Erzse); Judit (1. Poroszlay Lőrincz 2. Bálintffy Imre); III. István † 1637 előtt; II. Ferencz 1626, 1660 (Manczfelt Mária); 2-tól IV. László 1676 †; Erzsébet † 1695 v. 1696-ban (Vay Ádám)
