A Bothfalvi Both család czimere.*
A Bothfalvi Both család czimere.*
Az összes, itt feldolgozott adatokat a családnak Both Gyula kir. törvényszéki biró úrnál Eperjesen őrzött levelesládájából meritém; a kinek ez úton is hálás köszönetet mondok ama szivességéért, melylyel okiratainak áttanulmányozását megengedte.
(Szines czimerképpel)
Bárczay Oszkár a Heraldika Kézikönyvében 151 czimereslevelet sorol fel, ama megjegyzéssel, hogy tudomása van több czimereslevélről, melyek hasonlókép 1526 előtt keltek, de melyekhez hozzá nem juthatott.
Futólag megemlitve, hogy Bárczay összeállitásában nem találjuk a Goszthonyi János 1467-iki és a Dessewffy család 1525-iki czimereslevelet valamint, hogy a Kayser «Compendium»-ában közölt szöveg szerint a Mariássy család részére czimert nem László, hanem István szerzett, és nem 1505-ben, hanem 1504-ben, hadd reflektáljak alábbi soraimban az idézett könyvnek ama szavaira, melylyel a «bothfalvi és hrabiczi Both család Constanzban 14??-ben kelt armalisát» is azok között sorolja fel, melyekről sejti, hogy a mohácsi vész előtti korból erednek, de melyekről közelebbi adatokat nem szerezhetett.
Röviden szándékozom a rendelkezésemre álló idő rövidségéhez mérten jelen alkalommal ez ősrégi család multjáról megemlékezni, csak a legfontosabb adatok némelyikét sorolva fel, abban a reményben, hogy lesz alkalmam és módom azt részletesebben feldolgozni.
Előttem fekszik a családnak Mátyás királytól adományozott czimereslevele a mely eltekintve attól, hogy a középső hajtásvonal mentén kissé elfakult, elkopott s helyenkint átdörzsölődött, hogy festményén a foszlányok egy része és a pajzsban lévő pólya szinét vesztette s hogy a vastag zöld selyemzsinóron függő pecsét töredezett, lekopott, jól konzerváltnak modható, a mint hogy a Both család levelesládájának többi okmányai is gondos őrizetre vallanak.
Az oklevél bal oldalát foglalja el a czimer; a damaszkolt kék háttér arany kerete 11 centiméter széles és 14 cm. hosszú, tehát hosszúsága valamivel több, mint a szöveg szélessége; az oklevél karimája fel van hajtva úgy, hogy az ábra alsó egy harmadát elfödi. A czimer leirása a következő: dőlt pajzs veres mezejében balra fordult pánczélos, sisakos, pajzsos vitéz kifeszitett ijjat tart. Pajzsának alakja olyanforma, mint a budapesti millennáris kiállitáson bemutatott és Szendrei János: «Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállitáson» czimü műve 176. és köv. lapjain közölte, melyet Szendrei a fekete sereg pajzsának tart.
A czimerpajzsban kék balharánt pólya van. A koronátlan sisak diszét két csukott, veres sasszárny képezi, kék harántpólyával. A takarók veres- és kékszinüek; utóbbi szin tökéletesen lekopott; alakjuk szépen, finoman ornamentált.
A czimereslevél szövege a következő:
Frater Benedictus de Thwurocz.
Mathias dei gratia rex Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. vobis fidelibus nostris Sylvestro, Johanni et Gallo filiis Jacobi Bod de Bodfalwa nobilibus comitatus de Ung salutem gratiamque nostram regiam et favorem. A claro lumine throni regie maiestatis velut e sole radii nobilitates legittimo jure procedunt et omnium nobilitatum insignia a regia claritate dependent, ita ut omne nobile generositatis insigne a gremio proveniat regie maiestatis. Sane attentis et in nostris precordiis digna meritis consideratione pensatis multomodis vestris fidelitatibus et fidelium servitiorum gratuitis meritis quibus vos pro nostri honoris augmento ut Regni nostri statu tuendo continue maiestati nostre laudabiliter studuistis eoque ferventius et diligentius ut antea studebitis complacere, quo vos et vestros singularibus honoribus gratie a nostra celsitudine conspexeritis fore insignitos; vobis igitur et per vos vestris heredibus et pesteritatibus universis hec arma seu nobilitatis insignia prout et quemadmodum ipsa arma seu nobilitatis insignia in principio seu capite presentium litterarum nostrarum suis appropriatis coloribus arte pictoria figurata sunt et distinctius expressata animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia dedimus, et contulimus universis ex habundantiori plenitudine nostre specialis gratie concedimus et presentibus elargimur ut vos vestrique hćredes et posteritates universe pre tacta arma seu nobilitatis insignia more aliorum armis utentium a modo in antea ubique m preliis hastitudiis duellis et torneamentis ac aliis omnibus exercitiis nobilitaribus et mililaribus nec non in sigillis, anulis, velis, cortinis et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo quali vos et vestros heredes ab [omnibus] et singulis cuiuscunque conditionis preeminentie status gradus vel dignitatis existant insignitos dici et vocari nobiles nominari et teneri volumus ac etiam reputari [et haberi] omnibusque aliis et singulis gratiis honoribus [et] libertatibus quibus ceteri proceres, nobiles, militesque et clientes regni nostri armis utentes quomodolibet de consuetudine vel de iure freti sunt et gavisi, frui et gaudere possitis et valeatis de talimodique singularis et specialis nostre gratie antidoto merito exultetis, ac tanto ampliori studio ad honorem regie maiestatis vestra in antea solidetur intentio, quanto vos et vestros largiori favore regio preventos esse conspicitis et munere gratiarum. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes literas nostras secreti sigilli nosíri quo ut rex Hungarie utimur impendenti communitas duximus concedendas. Datum Bude feria quinta proxima ante festum cathedre Beati Petri apostoli, anno domini millesimo quadringentesimo sexagesimo.
Melléklet a Turul 1901. évf. 38. lapjához.
A BOTHFALVI BOTH CSALÁD CZÍMERE 1460-BÓL.
39E czimeres levelet tehát I. Mátyás király 1460 február 18-ikán Budán kelt elhatározásával Bodfalvi Bod Jakab fiainak Sylvester, János és Gallusnak, ungmegyei nemeseknek nemességük bizonyságául és diszéül ajándékozta, két évvel megválasztatása után, négy évvel koronáztatása előtt. E kiváltságlevélnek a megkoronáztatás utáni megerősitéséről nincs tudomásunk már pedig jog szerint csak a koronás király privilégiumai érvényesek, illetve a megnem koronázott királyéi csak akkor, ha koronázás után megerősitést nyernek.*
Hármaskönyv, II. r. 14. 47. fejezet.
Mátyás király eddig ösmert 19 armálisához 20-ik gyanánt járul a Both családé, korra nézve a Bakócz Bálint 1459-iki és a CházárPetneházy család 1462-iki okmánya között áll. A czimerben ábrázolt vitéz pánczélzatából, pajzsának alakjából talán szabad arra következtetni, hogy a czimerszerzők az u. n. fekete seregben szereztek érdemeket, melynek megteremtésére a nagy király 1459-ben tette volt az első lépést.
A család múltjának legfontosabb adatait röviden következőkben lehet összeállitani. A Bod, ujabb irásmód szerint Both család állitólag az ősrégi Csorna (némely okmányban «Turna»-nak irva) nemzetségből vált ki, melyet, már 1061-ben emlit Szécsi Miklós orzágbirónak egy 1383-iki okmánya. A XIV. század elején tűnik fel, mint birtokszerző e családnak Bud (Bod) nevü tagja, kinek emlékét utódai családjuk és birtokuk nevében megörökitették. Ivadékai századokkal később birtokaik szerint két ágra: a bajnai és a bothfalvi ágra szakadnak; előneveiket azonban felváltva és kölcsönösen használják; a XVI. század elején feltűnik mint vérrokon és osztályos a bothfalvi Petheö család is.
A Both család levelesládájának legrégibb eredeti okmánya a szepesi káptalan 1319-iki függő pecsétes levele arról a cseréről, mely egyrészt Synka mester (filius Thome de districtu Sarus), másrészt Péter, Imre, László és Domonkos testvérek, mint egyúttal nővérük fiának Istvánnak meghatalmazottai között is létrejött. Synka mester a maga ásguti, sárosmegyei birtokának középső részét engedi át utóbbiaknak, Bod fiainak, ezek felsősebesi birtokáért. Ásgut határának leirása részletesen olvasható e csereszerződésben, Felső-Sebesé azonban nem, csak hivatkozás történik a László király oklevelében foglaltra. Ebből következtethetjük, hogy Lászlónak – de melyiknek? – adományából jutott Bod családja e falu birtokába.
1324 július 14-ikén kelt oklevelével átirja és megerősiti Károly király azon oklevelet, melylyel 1310 junius 11-ikén (Budán) nemes Turnai Gothard fiát Budot és a «niger»-nek nevezett Istvánt érdemeikért és Omode volt nádor kérelmére az Ung folyó melletti Panatornoucha (valószinüleg «Parvatarnoucha», későbbi oklevelekben Kis-Tarnótznak, majd Bothfalvának nevezve) nevü földdel, mely az ungi várhoz tartozott, megajándékozta volt. Az 1324-iki okmány, mely azért is érdekes, mert ebben erről az évről, mint uralkodásának 24-ik esztendejéről (!) tesz a király emlitést, Bod fiainak: Péter, Imre, László és Donck (Dominicus) testvéreknek kérelmére állittatott ki.
Csakhamar változás áll be a tulajdonostársak személyében: a szepesi káptalan egy 1327 november 13-iki okmánya adja tudtunkra, hogy András, niger Istvánnak fia a maga kis-tarnóczi és ásguthi birtokrészét 15 márkáért örökáron eladta Lászlónak, a parvatornouchi Bod fiának.
Ősi szokás szerint a tarnóczi birtok számos pernek lőn forrásává, melyek közül hadd emlitsem meg itt a legrégibbet: Bodnak ismételten emlitett fiai panaszt tesznek Károly király előtt, hogy Domonkos (Dominicus) és Miklós testvérek, Checheri (Csicseri) Jób fiai, az ő világos sérelmükkel két malmot épitettek az Ung folyó vizén Syslocz birtokukban, panaszosok «kystor nolthy» (kis-tarnóczi) jószáguk szomszédságában. A királynak Visegrádon 1333 szeptember 18-ikán kelt rendeletére, Demeter fia Demeter és Mihály ungvári lelkész – ez utóbbi mint az egri káptalan küldöttje – kimentek a helyszinére, s a panaszt alaposnak találták, a mint erről a káptalan ugyanazon év november 25-ikén a királynak jelentést tesz.
Bod fiai éber őrei voltak a maguk igazainak. Minthogy a régi királyi pecsét a havasalföldi hadjárat alkalmával elveszett, Péter, testvérei nevében is, ama kérelemmel járul a királyhoz, írná át és erősitené meg uj királyi pecsétjével a Kis-Tarnóczról szóló adománylevelet; a mi 1335 július 21-ikén Visegrádon meg is történik. Ugyancsak Péter kérésére Károly király határbejárást és határmegállapitást rendel a tarnóczi birtokra nézve az egri káptalanhoz 1329 július 24-ikéről Visegrádról keltezett parancsával, melynek folytán Matyuchi Péter királyi ember és Benedek kaposi lelkész bejárják a kérdéses jószágot, melynek részletes határleirását olvashatjuk a káptalannak erről a királyhoz 1330-ban felterjesztett jelentésében, mely utóbbit Károly 1335 július 25-ikén Visegrádon átirt. A káptalan eme jelentéséből megtudjuk azt is, hogy ez alkalommal Tarnóczi István fiai Kázmér, János és Miklós, Ostoruskfi János, Sylauchi Jób fiai Benedek és Miklós, Bachnai Miklós, Ramachai István, a Kozmatelki Fülöp fia, továbbá a következő pynkouchi nemesek: István fiai, Miklós és Péter, Felician fia Imre és Bichov, továbbá Márton, nemkülönben következő eőri 40nemesek: Marczel fiai Antal és András, János fiai Péter és László egymással békés egyezségre léptek.
1339 február 9-ikén nagy kitüntetésben, nagy jelentőségű privilégiumban részesülnek Bod utódai: Lajos király e napon Visegrádon kelt oklevelével pallosjogot ad Ásguti Péter fia Dachownak és Bot fiának Lászlónak hű érdemeik jutalmául; ugyanily előjoggal ajándékozza meg Albert király 1438-ban Budán (feria quinta proxima post festum beati Gregorii pape) kelt oklevelével György esztergomi érsek familiaris-át Ewri Dacho Györgyöt, Ewri Péter, János, István és Simon testvéreket, továbbá bodfalvi Bod Zsigmondot, Lászlót, Istvánt (dicti Bod de Bodfalwa), előbbieknek osztályos atyafiait, nemkülönben Pynkowtzy Bytro Mártont, Lászlót és Istvánt, valamint Kaponyai Kaponyas Györgyöt és Lászlót.
1460-ban hódolnak a mindinkább terjedő szokásnak Bod ivadékai, s czimert kérnek és kapnak Mátyás királytól ősi nemességök nagyobb bizonyságául és diszéül, a mint erről fentebb bővebben megemlékeztem.
A család levéltárában majdnem minden királytól találunk oklevelet; II. Ulászló korából egy 1497-iki okmány tartja fenn Both (igy irva!) Péter özvegyének, Katharina asszonynak és fiainak Péter és Miklósnak emlékét, kiknek valaminö peres ügyében Both György javára sérelmes itéletet hozott volt az ungmegyei törvényszék. A királyhoz fordulnak tehát a károsultak, ki is elrendeli azon év szeptember 16-ikán, hogy az összes periratok ő hozzá terjesztessenek fel; 1520-ban pedig néhai baynai Both János fia Ferencz, Csicseri László és Ambrus felperestársaknak, néhai Ewri Dacho András gyermekei Heléna – előbb Thybai Miklós, most Polyánkai István neje, – és Erzsébet – Possay Balázs felesége, – továbbá Ewri Dacho István fiai Imre és János, valamint Wythoori Bwda László és György alperesek elleni ügyében oldja fel H. Lajos király Ujlaky (Wylak) Lőrincz boszniai herczeg itéletét, és idézi a feleket maga elébe uj itélet végett.
1510-ben nova donatiót kapnak Both Péter fiai Bálint, Péter és Miklós Bothfalvára és Asguthra (Ashwth), melybe be is igtattatnak.
A Both család múltjának ily nagy vonásokban való bemutatásánál hadd emlitsem meg, hogy bajnai Both István bothfalvi birtokát a hatalmas Drugeth György elfoglalta s várnagyának juttatta, a mi ellen Both István örökösei a királynál, I. Ferdinándnál emelnek panaszt, ki is 1544-ben elrendeli, hogy Báthori András tárnokmester Helmeczi Litteratus (Deák) Mártont, Both Jánost és Imrét a Drugethtől elveendő jószágba beültesse. Ez a Helmeczi Litteratus Márton, mint az irásokból kivehető, tekintélyes, tudós ember volt, ki árva unokájának, leánya Ágnes, özvegy Both Jánosné kis fiának Istvánnak ügyét nagyon a szivén viselte; számos okmány maradt fenn, mint emléke a nagyapa tevékenységének. 1553-ban magával viszi kis unokáját a leleszi káptalanba, hol időlátó levélben 8 és fél évesnek mondják; ugyanennek a kis árvának gyámságát, minden vagyonára kiterjedő kezeléssel együtt ugyanebben az évben szeptember 2-ikán Ferdinánd király reá, és leányára, a kis árva édes anyjára bizza.
Ebben az időtájban véres eset zavarta meg a Both család békéjét: a hadból visszatérő Jánost egy rokona: Tarnóczi István megölte Bothfalván, Keresztúri Pálné kapujában.
János királynak két oklevelét emlitem meg ez alkalommal; az elsőben, mely Gyulafejérvárt kelt 1531 pünkösd harmadnapján a török zavarokban eltűnt Both István és Ferencz bothfalvi részét adományozza Both Péternek, a másikban, mely a következő napon állittatott ki, ugyanezen Pétert és összes javait Homonnai Drugeth Ferencz védelmébe ajánlja. 1559 deczember 2-ikán (Pozsony) Ferdinánd intéz a Both család ügyeire vonatkozó leiratot Sárosmegyéhez, melyben rendeli, hogy néhai Both Péter javait oszszák meg egyrészt leánya Borbála, Gatályi Gáspár fiai Miklós és András, másrészt Both Imre s István között.
Érdekes perről ad számot Miksa király egy 1574-iki oklevele; néhai Both András özvegye szül. Csáky Anna asszony azokat az okleveleket, melyek férje halála után nála maradtak, s melyek nevezett Andrásnak, Ferencznek, Jánosnak és egy másik Ferencznek Bajna, Szentmihály, Sári Sáap, Chorna Zombattya, Sáros, (Esztergommegye), Vitzmány (Komárommegye), Zodoly (Barsmegye), Bothfalva (Ungmegye), nevű falvaira vonatkoztak, megőrzés végett néhai Kontz Lászlónak adta volt át, kitől bothfalvi Both Miklósnak, ennek halálával fiának, Jánosnak kezeihez jutottak; ettől a Jánostól, illetve, minthogy időközben elhalt s róla a per fiára szállott, fiától Istvántól követeli ez okleveleket Both Dorothea – nabojczai Balogh Ferencz özvegye, ekkor Ocskay György felesége – mint néhai bajnai Both Ferencz leánya, és Kynche János, Mihály fia, mint a kit a kereset joga néhai anyja, bajnai Both István leánya Katharina után illet meg.
Ferdinánd király rendeletére (Galgócz, 1552 virágvasárnap másodnapján) a leleszi káptalan az alpereshez Bothfalvára küldi egyik tagját Body György prépostot avval a kijelentéssel, hogy ha a kérdéses iratokat a kérelmezőknek ki nem adja, 15-öd napon jelenjék meg a kúria előtt. Minthogy alperes e felhivásnak eleget 41nem telt, se az idézésre meg nem jelent, a király őt elitéltnek jelenti ki, ha csak távolmaradását nem igazolja. Ez itélet Eperjesen, 1574 május 10-ikén kelt. Néhány évvel később 1588 május 31-ikén (Eperjes) Fejérkeöwy István királyi helytartó nova donatióban részesiti a 32 teleknél nem nagyobb bothfalvai részjószágra nézve bothfalvi Both Istvánt – apja János, ezé Miklós, ezé Péter, ezé Mihály, ezé Miklós, ezé László, ezé Bwd alias Both, – és Jánost – ennek apja Imre, ezé Péter, ezé hasonlókép Péter -; érdekes, hogy ennek a nova donationalis okmánynak conceptusa is meg van a levelesládában.
A családnak ujabbkori történetéből csak egy adatot óhajtok itt megemliteni, főkép a kor viszonyaira vonatkozó jellemző erejénél fogva; 1678 julius 25-ike körül, midón Eperjes város a Teleki Mihály vezérlete alatt lévő magyar seregektől ostromoltatott, számos sárosival, névszerint id. Péchy István, Dessewffy Lajos, Geralthi Ferencz, Semsey Vilmos, Péchy Ádám, ifj. Zsigmond, Márton, Mihály, János és Lajos, Bornemissza Miklós, Uyfalussy id. és ifj. Zsigmond és István, Berthóty Lajos, Zsigmond, György, István, Sándor és Sámuel, Schmitz Menyhért, Henrici Jónás, Heldnreich János, Seredi János, Járay Mihály, Raszlaviczy Zsigmond, id. és ifj. János, Péter és Ádám, Sándor András, id. Corponay András, ifj. Corponay Pál, Koháni Gábor és Péter, Kálnássi Sándor, László és ifj. János, Tivadar István, Lajos, András, Fekete István, Bánó Ferencz, Sztankay István és László, Parlaghi Horváth István, Roskoványi Kristóf és András, Simonis György, Gombos János, Dobay Kristóf, István és Mátyás, Horváth Tamás, ifj. Usz Ferencz, Zombori István és Ferencz, Szárasz György, id. és ifj. Szinyey Zsigmond, Szent-Ivány Miklós és László, Szabó alias Nagy Zsigmond, Meltzer István, Horváth Dániel, ifj. Berzeviczy Zsigmond, János, Gáspár és Sámuel, lubotini Desseőffy István és Ádám, Tahy János, Balpataki István, Király István, Schönlében, Györgygyei együtt Both Andrást is letartózttatta Teleky; Kővárig magával vitte s csak ott bocsátotta őket szabadon, 4000 frt váltságösszeg lefizetése mellett, melyet Räuscher Gáspártól voltak kénytelenek kölcsön venni. Ebből per keletkezett közöttük és a hitelező között, melyre nézve Leopold Bécsben márczius 15-ikén kelt parancsával Kálmánczay István országbirói itélőmesternek tárgyalási határnap kitűzését rendeli.
A dus anyagból, mit a család levelesládája nyujt, csak néhány adatot szakitottam ki, s mutattam be fentebbi soraimban, hogy addig is, mig majd részletesebben feldolgozhatom, legalább egy rövid, hézagos képét adjam ama régi család történetének, melynek szép czimerét közölni szerencsés vagyok.
Dr. MELIÓRISZ BÉLA.
