A DOLHAI ÉS PETROVAI PETROVAYAK TÖRTÉNETE 1450-TŐL NAPJAINKIG. (Harmadik és befejező közlemény, 16 czímerrajzzal.)
A DOLHAI ÉS PETROVAI PETROVAYAK TÖRTÉNETE 1450-TŐL NAPJAINKIG.
(Harmadik és befejező közlemény, 16 czímerrajzzal.)
(Harmadik és befejező közlemény, 16 czímerrajzzal.)
Mielőtt a család máramarosi vonalának ismertetéséhez fognánk, bemutatjuk a leszármazási táblákat:
IV. TÁBLA.
Petrovay István, a ki a II. táblán szül. 1622-ben † 1698-ban 1657, 1659, 1666 és 1667-ben alszolgabiró, 1675–1685-ig főszolgabiró;1. János; Zsófia 1677–1686 (Szigethi Pribék István 1677–1686); I. Miklós 15668 † 1724 előtt mármarosi táblabiró; I. Illés 1748; I. Natalis 1753; I. Tódor szül. 1688 1748; Dumitru 1738; Karácson 1738 szül. 1722-ben; I. Farkas szül. 1678–1748 főszolgabiró 1729-ben (1. Papp Lupa 2. Vojcza Parászkéva, özvegy 1760); Ilona 1747 (Gyulafalvi Rednik Mihály); I. György 1724–1781 (a) Odotyiczi (Illyés Ilona [Illyana]); Rednik Anna (Anúcza) 1762 özvegy 1780–93 (Petrovay Iván † 1780-ban); 1-től Dóra (Odotyia) 1737–1760 (1. Szaplonczay György 1737, 2. Ködi Drágos János 1760; 2-tól Lupa 1760 † 1766 előtt (Majos István 1760); Mária 1760–1766 (Petrovay Simon 1760); Majos Zsófia 1766–1778 (Joódy Péter 1778); Mária 1766–1778 (Dunka Péter 1778); 1. Gábor 1767 † 1804 előtt a gavallér magyar kir. testőr 1767–1776 (Dragomérfalvi Vlád Jerina 1677, özvegy 1726) †; I. Simon 1758–1760 1758-ban esküdt (Petrovay Mária 1760); I. László; Anna (1. Marina N., 2. Kodra N.); II. János (Joanucz) 1798 † 1818 e. (Dunka Rozália) Folytatása az V. táblán; Ilona (Illyana) (Rednik N.); Rednik Jerina (Vajda Gábor); I. József esküdt 1814–1822; Leány (Búdfalvi Papp György); Ivanna (Szaplonczay István); Szaplonczay Mária 1818 (Ködi Drágos József 1818); Anasztázia (Nesztáka) (Kodra N.); Kodra Dóka (1. Papp Simon 2. Givanovics N.); II. László (Vaszil) 1816 (Júra Jerina); Anna (Anyicska) (Urda Gergely); Mária (Marikucza) (Dura Dunka) Vaszilie); Vajda Dóka; Jerina (Dunka N.); Mária (Apsai Mihályi Jónás); Joanna (Kudrics Gergely); Mária (Joody György); Mária (Bukovinában); II. Simon (Tivadar Mária); Mariska (Godzsa János); Juliska (Nyetrebics Tógyer); Marikucza (Filipcsuk Vaszil); Anna (Nyicza) (1. Gaborán Péter 2. Petrovay VI. János); III. János (Nuczu) (Urda Mária); II. Gábor (Gaborán Mariska); II. György szül. 1833-ban (Biláskó Julianna); Demeter (Rednik Juana); Jónás (Vancsa Anyicska); Anyicska (Leordinay Grigor); Maria (Petrovay Juon); Mária szül. 1863-ban (Leordinay Vaszil); Ilona (Jucsek Gyula); János (Juon) (Vancsa Mariska); Mária; Mariska; III. László (Vaszil) (Petrovay Antal leánya Nyika); III. Simon (1. Vaszies Mária 2. Biláskó Mária); IV: László szül. 1852 deczember 13 pénzügyi segédtitkár 1897; Iréne †; Mária †; III. György szül. 1860-ban (Petrovay Jónyika); Juliska †; III. Gábor (Urda Nesztáka); Jónyika (Petrovay III. György); Nesztáka (Biláskó Juon); Máriska (Mihálka Lupul); László; János; Zsuzsánna; János; Mária; György; Irina; Mária; Simon; Gábor; Máriska
172V. TÁBLA.
II. János (Joanucz), a ki a IV. táblán 1798 † 1818 előtt (Dunka Rozália); Juliska (Dunka László); Zsuzsanna (Mán N.); Máriska (Petrovay György); Antal (Antuk) (1. Bilasko Nesztúcza 2. Palkus Nesztúcza); II. József 1814-ben tanuló; IV. György (Leordinay Pelágia); 1-től Nyika (Petrovay III. László (Vaszil); IV. Gábor (Bilasko Zsuzsanna); II. Farkas (Lupu) (Mihálka Juliska); 2-tól VI. György (Nyikovics Nesztúcza); VII. János (Juon); VI. Gábor; Nesztúcza; Mária; Illyana; IV. Farkas (Lupu); VI. János (Nuczu) (Petrovay Nyicza); V. Gábor (Petrovay Juliska); V. László (Vaszil) (Leordinay Mária); III. Simon (Gaborán Mariska); V. György (Urda Juliska); Mária (Filipcsuk Vaszil); Juliska (Filipcsuk Sándor); Sándor;György; Mariska (Filipcsuk Jónás); IV. Simon; Sándor; Zsuzsanna; Irina (Gavrilues György); György; Jónás; Anicska
A tábla élén álló I. István 1622-ben született, állandóan Petrován lakott s ott is halt el 1698-ban. 1656-ban esküdt, 1657., 1659., 1664., 1665., 1666. és 1667-ben alszolgabiró, 1675., 1676., 1681., 1684. és 1685-ben pedig főszolgabiró volt a felső járásban, közben 1661. és 1665-ben az alpénztárnoki tisztséget töltötte be. 1663-tól 1690-ig táblabirónak iratik. 1667-ben megszerezte 20 magyar forinton Kozák János leordinai birtokát, 1676-ban zálogba vette 30 arany forintért Dolhay György ruszkovai malmát, 1677-ben pedig ugyancsak Dolhay György leordinai részét váltotta magához 400 magyar forinton. Két fia és egy leánya ismeretes: I. János, I. Miklós és Zsófia Szigethi Pribék Istvánné.
I. Jánosnak két fia és három unokája a leszármazási táblán láthatók. Csak neveiket ismerjük, de egyebet nem tudunk rólok.
I. Miklós 1668 és 1677 között magyar és oláh verseket gyüjtött össze egy kötetben.* 1685-ben megyei esküdt volt. Élt még 1712-ben is. Két fia és egy leánya maradt: I. Farkas, I. György és Ilona Gyulafalvi Rednik Mihályné.
1 Szilády Áron ur szives közlése.
I. Farkas 1678-ban született, 1715., 1718. és 1727-ben szolgabiróságot, 1729-ben pedig főszolgabiróságot viselt. 1748-ban mint táblabiró még életben volt. 1724-ben öcscsével I. Györgygyel együtt felszabaditották 60 magyar forintért Bedőn lakó örökös jobbágyukat, Farkas Mihályt és ennek fiát Györgyöt, de csak személyükre nézve és nem az általok müvelt földekkel együtt is. Végrendeletetét 1737 január 8-án irta meg Ungvárt s a leleszi konvent levéltárában tette le. Petrován lakott s ott két udvarháza volt, de Konyhán is birt egy udvarházat és ezeken kivül részjószágokat Leordinán, Ruszkován, Ruszpolyánán, Kis-Bocskón, Dragomér-falván, Rozsályán és Bedőn. Első nejét, Papp Lupát, Szacsalról hozta s vele 18 évig élt házasságban, de tőle csak egy leánya született: Dóra, a ki előbb Szaplonczay Györgyhöz, utóbb pedig Ködi Drágos Jánoshoz ment férjhez. Második neje Vojcza Paraszkéva Moldvából származott s ettől két leánya maradt: Lupa Major Istvánné és Mária, a kit unokatestvére, Petrovay I. Simon vett nőül.
I. György nevét 1724 és 1781 között emlitik az oklevelek. Neje az Erdélyből származó Illyés Györgynek, Petrovay Jónás és Szász Jerinka leányától, Petrovay Dókától (Odotyia) született leánya, Illyés Ilona (Illyana) volt. Megkülönböztetésül más egykoru Petrovay Györgytől anyósa után «aj Odotyiczi» melléknevet viselt. Öt fia és négy leánya maradt: I. Gábor, I. Simon, I. László, II. János (Joanucz), I. József, Ilona (Illyana) Rednikné,* Anasztázia (Nesztúka) Kodráné, 173Ivanna Szaplonczayné és egy névleg ismeretlen Búdfalvi Papp Györgyné.
1 A mint a leszármazási táblán látható, Rednikné Petrovay Ilona egyik unokája Vajda Mária, Apsai Mihályi Jónáshoz ment nőül. A Mihályiak eddig kiadatlan leszármazását ide iktatjuk.
Apsai Mihályi Mihály (Gyulafalvi Rednik Juána); Mária (Borsai Mihály István); Marikucza (Papp Dániel); Jónás 1846 joódi alesperes (Vajda Mária); Gergely 1846 (1. Dunka Marikucza 2. Rácz Pál leánya); László esperes; Nyicza (Anna) 1846 (Petrovay László); Gábor, főispán 1849-ben (Sajói Mán Julia); Ilka 1897 (Kassai Várady Antal); Gyula 1897 huszár-ezredes; Péter 1897 orsz. gyül. képviselő (Simon Luiza); Viktor 1897 gyulafehérvári gör. kath. érsek; János 1897 megyei ügyész (1. Dunka Paulina 2. Papp Jusztina); Florent, ügyvéd 1897; Zsófia 1897; Gábor 1897 szolgabiró; Péter 1897; Juliska; Lőrincz; Viktor; Jusztina; Jerina; Cornelia; Longin
I. Gábor Unghvárt nevelkedett Petrovay Antal unghmegyei alispánnál. 1767 szeptember 22-én a magyar királyi nemes testőrző seregbe lépett, mint ilyen elkísérte 1773-ban Ferdinand főherczeget Milanóba huszadmagával s ott maradt a főherczeg mellett három évig. 1776 október 2-án nyugdijaztatván, haza jött. 1783-ban gróf Kollonich Károly, valóságos kamarás, ezredes és m. kir. testőr főhadnagytól igen dicsérő bizonyitványt kapott a testőrségnél tanusitott buzgó szolgálatairól és kellő jártasságáról.* 1797-ben a máramarosi felkelt nemes seregbe másodkapitánynak választatott meg. 1777-ben nőül vette rozsályai birtokos, Petrovay Gergely (Grigorias) özvegyét, Dragomérfalvi Vlád Jerinát, kivel Rozsályára telepedett s ott is halt el 1804 előtt gyermektelenül. Haláláig a testőrző sereg egyenruhájában járt, ezért a megyebeliek által «gavallér»-nak neveztetett s még ma is e néven emlegetik.
1 Eredeti Mihályi Péter úrnál Szarvaszón.
I. Lászlónak csak egy leánya maradt: Anna, a ki előbb Marinához, utóbb Kodrához ment nőül.
I. József szintén Unghvárt nevekedett Petrovay Antalnál. 1814-től 1822-ig máramarosi esküdt volt. Gyermekei nem maradtak.
I. Simon 1758-ban megyei esküdt volt. Nejét – unokahugát – Petrovay Máriát, gyermekeiket és azok utódait a IV. táblán láthatjuk. Az utolsó nemzedékből IV. László 1852 deczember 13-án született, jogi tanulmányait a máramaros-szigetei akadémián végezte, elébb a megyei közigazgatásnál szolgált, utóbb a pénzügyhöz lépett át, s jelenleg (1897) pénzügyi segédtitkár a lugosi pénzügyigazgatóságnál.
III. János fia Jónás Leordinára költözött; a többiek, valamint az V. táblán álló II. János utódai is mindannyian Petrován laknak, de birnak Ruszkován, Rusz-Polyánán, Rusz-Kirván, Leordinán, Szlatinkán és Mikolapatakon is.
Ennyi az, a mit összefüggésben elmondhatunk a máramarosi ágról.
* * *
1627 és 1658 között éltek a családból Jakab, Demeter, Jónásko, Filipásko, Miklós, Balázs, László, György és Gergely, de ezeket, az azon korbeli okmányok hiánya miatt, a családfán elhelyezni nem tudjuk. Közülök:
László 1627-ben szolgabiró volt, valószinüleg más László az, a ki 1655., 1656. és 1661-ben főszolgabiróságot viselt a felső járásban.
Jakab 1629 október 2-án választatott meg felsőjárási főszolgabirónak s viselte ezen tisztséget 1631., 1632., 1639., 1640. és 1641-ben is. 1630-ban követ volt a gyulafejérvári országgyülésre. 1649-ben Demeterrel, a ki 1638. és 1639-ben Petrován lakott mint esküdt, Jónáskóval és az I. táblán álló (Turul 1897, II. füz.) IV. Jánossal az egész családot képviselve perben állott Sajói Mán Miklós, Stefán, Petrás és Mihálylyal egy rozsályai Piskúr nevü telek végett. 1648 márczius 21-én kötelezte magát Demeterrel, valamint Pogány Menyhért, Szaplonczay Simon, Bojér Miklós, Bartha Ferencz, Bálya 174Tivadar, Bálya János, Dunka Simon és Vlád Jakabbal együtt, hogy a rá következő pünkösd napján 1000 berbécset és 150 tehenet adnak a fejedelemnek, a ki ezért beszünteti az ellenök inditott keresetet.*
1 Gyulafehérvári káptalan. Protoc. Ora et Labora. 301. és 302. lapjain.
Miklós 1630., 1631., 1632. és 1633-ban esküdt, 1640-ben pedig főszolgabiró volt a felső járásban, de a mely évben el is halálozott. Egy fia ismeretes: ifju János, a ki 1640., 1641., 1642., 1650. és 1651-ben felső járási alszolgabiró volt. Utódait nem ismerjük.
Balázs Petrován lakott, de birt Rusz-Polyánán, Konyhán és Kis-Bocskón is. 1640-ben átadta fiának, Péternek a konyhai és kis-bocskói jószágokat. 1641-ben még életben volt. Neje Konyhai Sztánka Gergely leánya Theodora* volt, 175kitől csak a már emlitett Péter nevü fiát ismerjük, s a ki 1638. és 1639-ben felső járási főszolgabiró volt, de azt már nem tudjuk, hogy maradtak-e utódai.
2 A Konyhay és Barczán, illetve Barczánfalvy családok közös őstől származnak. A törzs Szten volt, a ki a Bárczaságból származván, Máramarosban Barczánnak is neveztetett. Két fia maradt: Erdő, a máramarosi oláhok vajdája és Szaniszló, a ki fiával, Mikkel, Erdő vajda két fiával, Opresszával és Márussal 1345-ben új adományt kapott Szarvaszóra. Opresszától az Apsai Mihályi, Apsai Vlád, Apsai Dán és Apsai Simán családok származtak, Márus pedig őse lett a Konyhay, Konyhai Maris és Konyhai Sztánka családoknak. Erdő vajda harmadik fiától, Drágostól eredett a Kabolapataky család. Szaniszló 1326-ban kapott adományt a máramarosmegyei Szurdokra, mely utóbb atyjáról, Barczánról, Barczánfalvának neveztetett, s arra fiai Mik, Negh, Mayn és Rád 1346-ban uj adománylevelet szereztek. Rád unokái Koszta, Laczk és Drágos 1408-ban Perényi Péter máramarosi főispán előtt az eredeti adománylevél felmutatásával beigazolták, hogy Barczánfalvát nemesi jogon birják. Miktől származnak a Szaplonczai és Alsó-Rónai Szaplonczay, Nán, Sztán Tivadar, Alsó-Rónai Papp és a Szarvaszói Gerhes családok; Rádtól pedig a Barczánfalvi Barczán, Hodor és Sztánka családok vették eredetöket. A közös leszármazást ezen tábla világositja fel:
Szten, más néven Barczán; Erdő vajda; Szaniszló 1326–1345; Opressa 1345; Drágos Fejér nevű; Márus 1345 a Konyhay, a Konyhai Máris és a Konyhai Sztánka család őse; Mik 1345–1346; Negh 1346; Mayn 1346; Rád 1346 a Barczánfalvy, a Barczánfalvi Hodor és a Barczánfalvi Szánka család őse; Vlád; János 1406; Tatol 1425 az Apsai Vlád család őse; Mihály 1406 az Apsai Mihályi család őse; Sztán; Zemp Iván 1429 a Kabolapataky család őse; Kelemen; Drágos 1429; János (Iván); Horbo 1429; Tamás 1429; György 1429; Koszta 1408; Laczk 1408; Drágos 1408; Gerhes 1360; Nán 1360–1419 a Szaplonczai és Alsó-Rónai Nán család őse; Sztán 1360–1407 a Szaplonczai és Alsó-Rónai Sztán család őse; Mihály 1482; Péter 1416; Dávid 1408; Sándor 1408; Sztán (Sztánka) 1408; Balázs 1437–1468 szolgabiró 1468-ban; Péter 1482; Simon 1482; Ladomér 1360 a Szaplonczay és Alsó-Rónai Szaploncza, a Tivadar és a Rhónai Papp családok őse; Bank a Szarvaszói Bank család őse; Iván 1369–1389 a Szarvaszói Gerhes család őse; Sándor 1360 a Szarvaszói Gerhes család őse; Tivadar; Mihály 1429; Sándor 1407–1437; Péter 1407–1419; Tivadar 1450;1482; Sándor 1476; János 1476; János 1476; János 1476; Koszta 1476; László 1473–1480; Simon 1476; Zsófia 1476; Anna 1476; Ilona 1476; Margit 1476; Hópa 1476
Márus ismeretlen nevü fiától való unokájának ifjabb Márusnak leszármazóit ezen táblán láthatjuk:
Konyhai ifjabb Márus 1411 táján; N.; Ilona (Bárdfalvy Monejla); György 1444 elesett 1447-ben a török ellen vivott harczban; Ivánka; János 1454–1471 a Konyhai Máris család őse; Simon 1444–1471 Bocskói Konyhay; János 1444–1471 Bútha nevezetü; Vana 1463; Bogdán, vajda 1504 1499–1514; Mihály 1504–1519
A Dolhayak történetének előadásában tévesen állitottuk (Turul, XI. 128. lap, 9. jegyzet), hogy Konyha nem a János vajda, hanem Bogdán vajda birtoka lett volna. A János vajdáé volt az, de hogy miként jutott Erdő vajda fiának, Márusnak utódaihoz, azt még ma sem tudjuk megmondani, csak annyi a bizonyos, hogy ők voltak a kenézek Konyhán, midőn 1411-ben adományba kapták Zsigmond királytól a Dolhayak anyai nagyatyjok, Jánosvajdafalvi János vajda birtokait s ezek között Konyhát is. Ennek birtokába azonban adománylevelük daczára sem iktattatták be magokat, hanem ifjabb Márus utódai kezén hagyták a kenézséget; Márus utódai tehát csak mint kenézséget birták Konyhát s annak jövedelmét, – az ötvened felét – valószinüleg a Dolhayaknak szolgáltatták át, de Márus unokája Simon 1444-ben adománylevelet kért I. Ulászló királytól az általa, vagy már ősei által Konyha határában megtelepitett Kis-Bocskóra, három év mulva pedig Hunyady János kormányzótól a konyhai kenézségre, nagybátyja, Márus György érdemeiért, a ki 1447-ben a törökökkel vivott egyik ütközetben esett el. Ezt már nem türték a Dolhayak, hanem jogaik védelmére keltek, a minek az 1454-ben Simonnal és rokonával kötött egyezség lett a vége, mely szerint Dolhay Szaniszló fiai Ambruzs és Mihály, Porkoláb György fia János, Bogdán fia (Petrovay) Mihály, Iváskó fia (Leordinai Orda) Mihály és másik öregebb Dolhay Mihály a konyhai kenézséget Márus unokájának és rokonainak adományozták hű szolgálataikért azon kikötéssel, hogy azok továbbra is hiven tartozzanak nekik szolgálni, kötelezvén magokat, hogy ha Konyhára uj adománylevelet szereznének a királytól, akkor a Konyhayak megnemesitését kieszközlik és a falu felét nekik átadják. (Kelt a leleszi konventben, 1454 június 17-én).
György 1658-ban esküdt volt a felső járásban.
Gergelyről (Grigori) is csak annyit tudunk, hogy egy János nevü fia volt, a kinek neje Barczánfalvi Barczán Axenia* 1700-ban mint szarvaszói birtokos emlittetik. Utódait nem ismerjük.
1 Ugyanaz.
Filipáskónak fia Filipcsuk után két unokája ismeretes: János és László, a kinek leszármazóit a VI. táblázat mutatja:
VI. TÁBLA.
Filipásko 1641; Filipcsuk; János (Joanucz) †; László 1731 † 1742-ben; Mihály 1736 † 1742-ben (Illyés Marikucza † 1742-ben); Illés 1736–1751; Ilona 1774–1787 (Somfalvi Rád Jónás); Mária 1787 (Petrovai Biláskó Farkas 1787); Farkas (Lupul) 1758 után Moldvába költözött; György szül. 1733 táján 1786 Petrovai Filipcsuk (Petrovai Csórej Mária, özvegy 1787); Mariska szül. 1740-1764 (Alsó-Rhónai Tivadar János 1764); Rád György 1777; Tivadar Jerina 1769 † 1807 (1. Szlatinai Nán László 2. Petrovay Illés † 1787 előtt 3. Petrovai Gaborán László [Vaszil]);
László Petrován lakott s ott halt el pestisben 1742-ben. 1736-ban cserébe adott egy darab földet Alsó-Rónán Szerencsi Hajnal Gersonnak, annak a szigeti határban, a Tisza mellett, az országut mentén Fejéregyházával szemben fekvő egy darab földjéért, mely alkalmas fenyüszál talpak kikötésére és sóval való megrakására. Birt Petrován kivül Szlatinán és Fejéregyházán, édes anyja jogán pedig Alsó-Rónán is. Atyja után «Filipcsuk László»-nak neveztetett, megkülönböztetésül a hihetetlenül elszaporodott, más hasonló nevü családtagoktól; ezt a nevet aztán megtartották fiai és unokája is, a kinek utódait nem ismerjük ugyan, de ma is élnek Filipcsuk néven Petrován. Lászlónak két fia maradt, Mihály és Illés.
Illés katona volt, 1742-ben jött haza Petrovára, 1751-ben még élt. Két leányának s azok férjeinek nevei a táblán olvashatók.
Mihály nejével, Illyés Marikuczával, Illyés 176György és Petrovay Jónás leánya, Odotyia leányával egyidőben halt el az 1742-ben pusztitó pestisben. Két fia és egy leánya maradt; Farkas (Lupul), György és Marika Alsó-Rónai Tivadar Jánosné.
Farkas 1758-ban Petrován lakott, utóbb Moldvába költözött. György 1733 táján született, utódait nem ismerjük, de tőle származik a Petrovai Filipcsuk család.
* * *
Az alább megnevezettekről azt sem tudjuk kimutatni, hogy kinek a fiai voltak.
Gábor 1668., 1677. és 1683-ban felső járási esküdt.
Iván 1676-ban alszolgabiró.
Alexa 1684-ben felső járási alszolgabiró.
László 1700–1703-ig felső járási főszolgabiró.
Ifjabb László 1701. és 1702-ben szolgabiró.
Idősebb Miklós született 1637-ben, 1692–1699-ig Petrován lakott.
Közép János született 1641-ben, 1683–1699-ig Petrován lakott.
Gábor született 1642-ben, 1692-ben Petrován lakott.
Farkas született 1642-ben, 1692-ben Petrován lakott.
László született 1642-ben, 1692-ben Petrován lakott.
Idősebb Jakab született 1642-ben, 1692–1699-ig Petrován lakott.
Ifjabb Farkas született 1643-ben, 1692–1699-ig Petrován lakott.
János született 1643-ban, 1699-ben Petrován lakott.
Ifjabb László született 1644-ben, 1692-ben Petrován lakott.
Nikita született 1645-ben, 1699-ben Petrován lakott.
Öreg Gábor született 1646-ban, 1699-ben Petrován lakott.
Öreg László született 1647-ben, 1699-ben Petrován lakott.
Közép Farkas született 1649-ben, 1699-ben Petrován lakott.
Farkas, esküdt született 1649-ben, 1699-ben Petrován lakott.
Jónás született 1652-ben, 1692-ben Petrován lakott.
Máté született 1652-ben, 1683-ban Rusz-Polyánán, 1692-ben Petrován lakott.
Közép László született 1652-ben, 1699-ben Petrován lakott.
Ifjabb Farkas született 1652-ben, 1699-ben Petrován lakott.
Simon született 1654-ben, 1699-ben Petrován lakott.
Ifju László született 1654-ben, 1692-ben Petrován lakott.
Oreg Zsigmond született 1655-ben, 1699-ben Petrován lakott.
Grigucza született 1656-ban, 1683-ban Rusz-Polyánán, 1692–1699-ig Petrován lakott.
Oreg Jonathás született 1658-ban, 1699-ben Petrován lakott.
Közép Jonathás született 1660-ban, 1699-ben Petrován lakott.
Gábor született 1660-ban, 1699-ben Petrován lakott.
Ifju István született 1692-ben, 1748-ban Petrován lakott.
Közép Farkas született 1693-ban, 1748-ban Petrován lakott.
György született 1708-ban, 1748-ban Petrován lakott.
Ifju György született 1716-ban, 1748-ban Petrován lakott.
Ifju Farkas született 1718-ban, 1748-ban Petrován lakott.
János született 1724-ben, 1748-ban Petrován lakott.
Stefán 1702-ben alsó járási esperes, valószinüleg ő az az «István pap», a ki Szerafin néven a máramarosi görög valláson lévők püspöke volt 1712–1715-ig.
Farkas (Lupul) 1695-ben mint felső járási főszolgabiró Petrován lakott.
Anna 1680-ban Szlatinán lakó Nyegre Griga felesége.
Gábor 1714-ben egy szlatinai telket zálogositott el Sztojka Lászlónak 12 magyar forinton, a mire fiai György és Petrás 1720-ban és 1723-ban aukcziót vettek fel. Talán leánya volt Marita, 1727-ben Nyegre György pap felesége Szlatinán. Ezekkel közel rokon volt Pál, a ki 1694-ben született, 1731-ben megyei esküdt volt, 1748-ban 177Petrován, utóbb pedig 1764-ben Rozsályán lakott, s a kinek fia Farkas 1715-ben született. Ezen Farkasnak lehettek a fiai Palkus Mihály, a ki 1740-ben és Palkus László (Vaszilie) a ki 1744-ben született, s a kik 1808-ban mind a ketten Petrován laktak. Valószinüleg ezek egyikének volt az unokája Palkus János, a ki 1832-ben Rozsályán lakott.
Dániel és ifju Farkas 1709-ben 100 forintot vettek fel kölcsön Horthy Istvántól.
Jónás 1664-ben született, 1704-ben Sajón lakott.
Néhai Illés gyermekei István (Stefán) és Mária, Rozsályán lakó Petrovay Farkasné 1732-ben éltek.
Pál és neje Petrovay Ilona (Illyana) fiai Mihály 1693–1701-ig és Jónás 1705-ben emlittetnek az élők között.
Farkas 1732-ben alszolgabiró.
László született 1688-ban, 1748-ban Ruszkován lakott.
László (Bazil.) született 1704-ben, 1748-ban Ruszkován lakott.
Jónás 1748-ban Ruszkován lakott.
Todor fia Farkas (Lupul) és László fia István (Stefán) 1747-ben éltek.
István született 1678-ban, 1748-ban Petrován lakott. Unokája Urda Grigor 1764-ben emlittetik.
Gergely 1731-ben nemesek hadnagya Petrován.
János 1763–1768-ig Joodon lakott.
László (Vaszil) leánya Odotyia 1770 táján a Székelyföldről származott Csikjenőfalvi Gyenge Józsefhez ment nőül. Utódait, a Gyenge családot, ezen táblázat mutatja:
Petrovay László (Vaszil) 1770 táján; Odotyia (Csikjenőfalvi Gyenge József, esküdt 1775–1797); János; Terézia (Petrovay Nyikita görög kath. lelkész 1810); László, esküdt 1815 (Joody Mária); Anna (Krammer); Rozália (Cserszky); László 1839 megyei pénztárnok (Szász Mária); János, szül. 1806-ban szacsali főesperes 1897 (Markos Mária † 1896); László esperes (Buday Márta); Luiza hajadon; János főszolgabiró (Urda Anna); József (Iváskó Anna); Géza (Fucsek…); Jenő 1897; Hermina (Fucsek Emil); Gyula (Lacza Róza); Ilona (Jurka Péter); Anna (Dr. Kiss István); Mihály kir. törvényszéki biró; László 1897; János 1897; Ilona 1897; Ernő 1897; Zsigmond 1897; Imre 1897; Sándor esperes 1897 (Mihálka Ilona † 1897); Róza (Szaplonczay Kálmán); Mária (Jurka Mihály); Ilona (Viski Balázs István); Imre; Jolán; János; István (Mihálka Mariska); fiu; Gyula; Mariska (Rednik Gyula); Emma; János; Sándor; Bazil; Viktor nőtlen 1897; Mathild (Jurka László 1897); Margit 1897.
Petrovay Jerina 1769-ben mint Valez János özvegye élt Petrován.
Nakucza 1750 táján Petrován lakott.
István özvegye, Ullics Pelágyie 1770-ben Petrován lakott, ugyanakkor ott lakott Pál özvegye is Rednik Pelágyie, a ki 1731-ben született volt.
István fia György 1727-ben született, 1763-ban Petrován lakott.
György született 1729-ben, a piaristáknál járt iskolában 1738-tól 1742-ig Szigethen, a midőn ott pestisben elhalálozott.
Váncsfalván lakott 1778-ban Petrovay Sisvár Jónás, 1780-ban pedig Petrovay László lakott ugyanott.
178Jónás 1787-ben nemesek hadnagya volt Petrován.
Iván Dumitru 1775-ben birtokos Felső-Polyánán.
Jónás, kiérdemült rendszerinti esküdt élt még 1795-ben.
László született 1730-ban, 1749–1751-ig a piaristáknál járt iskolában.
Jónás (Joanik) született 1730-ban, élt még 1808-ban is Petrován.
Simon született 1738-ban, 1749–1753-ig a piaristáknál tanult.
János született 1744-ben, 1757–1766-ig a piaristáknál tanult.
János, a Farkas fia, született 1744-ben, 1757–1766-ig a piaristáknál tanult, 1767-ben pedig Egerbe ment a jogot hallgatni.
János született 1745-ben, 1757–1762-ig a piaristáknál tanult.
János született 1754-ben Rozsályán, 1764–1771-ig a szigeti piaristáknál tanult.
Tyimók született 1754-ben Rozsályán, 1764–1772-ig a szigeti piaristáknál tanult.
Illés született 1757-ben Petrován, 1768-ban a szigeti piaristáknál tanult.
János született 1762-ben Petrován, 1770–1778-ig a szigeti piaristáknál tanult.
Farkas született 1762-ben Petrován, 1776–1777-ig a szigeti piaristáknál tanult.
Simon született 1763-ban Rozsályán, 1777-ben a szigeti piaristáknál tanult.
László született 1766-ban Rozsályán, 1778–1784-ig a szigeti piaristáknál tanult.
Illés született 1771-ben Petrován, 1782-ben a szigeti piaristáknál tanult.
Todor született 1771-ben Petrován, 1784–1785-ig a szigeti piaristáknál tanult.
László született 1776-ban Petrován, 1785-ben a szigeti piaristáknál tanult.
Jónás özvegye, Jura Marikucza, Jura György és Jura Jerina leánya 1815-ben Petrován lakott.
György 1816-ban nemesek hadnagya volt Petrován.
Petrovay Vaszies Gábornak és Illésnek osztályos atyafia volt 1815-ben Gyenge László megyei esküdt, mind a hárman az 1776 előtt élő Petrovay Farkas (Lupul), Illés és László (Vazul) egytestvérek utódai voltak. Az elébb nevezett 1815-ben élő Vaszies Illésnek 1839-ben öt fia és egy leánya volt életben: Mihály, János (Núczu), Gergely, Gábor, György és Mária Petrovai Gaborán Bazilné.
Marika, Petrovai Biláskó György özvegye 1796-ban élt.
Juon (Ivanics) leánya Mária 1829-ben emlittetik.
Illés, György és Jónás «Ivanyik» melléknévvel 1804-ben Petrován laktak.
Egyik Jánosnak, a ki 1600 táján születhetett, utódait ezen VII. táblázat mutatja.
VII. TÁBLA.
János; Simjon (…. Mária); Mihálykó; Farkas (Lupul) ( szül. 1657–1705 szolgabiró 1695–1701 (Szaplonczay Mária); Nesztázia (Urda Jakab); Jónás, szül. 1649-ben (Szász Jerinka); István (Petrovay Háfia szül. 1705-ben); Odotyia (Dóka) (Illyés György); Mihály sz. 1735; Illyés Marikucza † 1742 (Petrovay «Filipcsuk» Mihály † 1742); másik Marikucza özv. 1795 (Petrovay I. György, a ki a IV: táblán).
A tábla élén álló János unokája Jónás birtokos volt Petrován, Rusz-Polyánán, Glódon, Sajón és Sajó-Polyánán. Egyetlen leányát, Dókát (Odokicza, Odotyia), Erdélyből származó Illyés György vette nőül, a kitől három leánya született, a kik mind a Petrovay családba mentek férjhez.
* * *
Házasság utján Dragomérfalván is birtokhoz jutván a család, egyik ága oda telepedett. Miklós, István és az 1708-ban született János 1748-ban már ott laktak. Ezek valamelyikének fia volt Gergely, a ki az 1763. és 1768-ban tartott vizsgálatkor nemességét beigazolta. Összefüggő leszármazásukat nem ismerjük s csak a következő töredék-családfákat közölhetjük.
179VIII. TÁBLA.
Dumitru (Ficzigó Todoszie); Doroftyé †; Tógyer (Ofrim Mária); Gavrilla †; Juon 1881; Dumitru 1881; Pelága 1881; Parászka 1881
IX. TÁBLA.
Tyimók (Buftya, máskép Hora ….); Stefán 1881 (Bálta Pelága); Stefán 1881; Vaszil 1881; Juon 1881
X. TÁBLA.
Stefán (Zubácsko Illyana); Irina (Szaplonczay János, főszolgabiró 1835–1845); Tyityiana (Urda György); Zsuzsánna (Papp József kir. tanácsos Nagy-Somkúton); Emilia 1897 (Vincz Gyula ugocsai főispán 1897)
XI. TÁBLA.
Petrovay N.; Núczu (Doroga Axénia); Péter; Vaszil (Vlád Tyityiána); György 1881; Grigor 1881 (Zellmann Juona); Nesztáka; Tógyer 1881 (Argyelán Mária)
XII. TÁBLA.
Petrovay N.(Dragomérfalvi Dragomér Nesztáka); Tógyer (Gogota Parászka); Gavrilla 1881; Vaszil 1881; Petra 1881; Juon 1881; György 1881; Filip 1881; Ilije 1881; Illyana 1881
XIII. TÁBLA.
Tyimók (Sztán …); Nyikora †; Stefán (Kiss Irina); Stefán 1881 (Moldován Palagucza); Juon 1881; Grigor 1881; Mihály 1881; Axéna (Komán Juon); Mária (Kindris Jakab)
XIV. TÁBLA.
Juon (Zubácsko Gáfia); Juon 1881; Filip 1881; Mária 1881; Juona 1881
* * *
Rozsályán az 1411-ik királyi adomány alapján lett birtokos a Petrovay család. Közülök 1692-ben ott laktak Prikop, született 1642-ben, Simjon, született ugyanazon évben és Juvon, született 1656-ban. Ezek valamelyikének unokái lehettek Gergely, a ki 1718-ban született, s a kinek özvegyét, Vlád Jerinát, Petrovay Gábor, a «gavallér» vette nőül, és Farkas, a ki 1731-től 1748-ig emlittetik mint rozsályai birtokos, s a ki 1737-ben megyei esküdt volt. Valószinüleg az ő fiai voltak: László (Bazil) és Miklós (Nyikora), a kik 1763. és 1768-ban a vizsgálatkor nemességöket beigazolták. Mindkettő leszármazását az alábbi táblázatok mutatják:
180XV. TÁBLA.
Petrovay László (Bazil) 1763–1768 Rozsályán; Urszu 1763–1768 dictus Czápu (Kodra Mária); János 1763–1768; Simon (Popán Jerina); Nyikita; Juon (Styir Anúcza); Juon (Petrovay Mária); Tyimók (Popán Anúcza); Zsófia (Dunka); Anasztázia; Grigor szül. 1806 (Visován Mária); Gáfia (Cziple); György (1. Styir Mária 2. Tomas Jerina); Stefán (Flóra Jerina); Anna (Mikle); Mihály (Petrovay); Iréne; Juon (Fett Axenia); György (Kondrád Illyana); Jakab (Pietrár Paraszka); Mária (Mihálka Juon); 1-től Juon (Dunka…); Mária Anasztázia; 2-tól Simon; Nyikora (Hogya Jerina); Gáfia; Tógyer (Fett …..); György szül. 1861; Fiu szül. 1843; Fiu szül. 1851; János nyug. tanitó 1897 (Argyelán Mária); Iréne; Anna; Juon (Petrovay Mária); Pelágia (Rotka….); Mária (Rednik….); Péter; Vaszil; Nuczu; Miklós; Joána; Juon; Dóka; Mária; György; Juon; Vaszil; Péter.
XVI. TÁBLA.
Petrovay Miklós (Nyikora) 1748–1763 Rozsályán; Bazil 1763; Miklós; János 1778–1794; Marikucza 1794; István 1763–1794; András (Indre, Indrej) 1763–1794 (Styir Axénia 1794); Jakab 1829; Mária 1841 (Tomajaga Grigor Szacsalon); Onika 1842; Gafia 1842; Nicetás 1763–1794; Anna 1794 (Bizó János 1794); Háfia 1794 (Bizó Péter 1794)
Ezen ághoz tartoznak még ezen töredékek is:
XVII. TÁBLA.
János; Núczú 1842; György 1842; Gáfie 1842; Axénie 1842; János, esküdt; Anna 1842; Nesztáka özvegy 1842; Marikucza † 1842 előtt Sajón; Juon a Zsilki; Simon 1825 † 1829 előtt (Ivásko Mária, özv.1829); Huber; Jakab; Vaszil 1833 (Kudrics Mária 1833); István 1825; Gábor 1825; Petrucz; Petrovay N.; Urszu; Tógyer, biró 1881 (1. Fett Mária 2. Ordzák Illyana); Stefán; Juon (Tand Mária); Leány 1881; Tógyer (Papp ….); Tyimók (Fett ….); Juon 1881; Fiú 1881; Fiú 1881; Fiú 1881; 1-től Juon (Tyis zelicza Mária); Nikulaj (Kálya Mária); Fiú, szül. 1859 1881-ben katona; Mihály szül. 1862; Fiú 1881.
181Nem tudjuk, melyik ágból származott Nyikita, a kinek utódait a XVIII. táblán mutatjuk be:
XVIII. TÁBLA.
Nyikita; Sándor † 1847-ben 1835-ben mázsáló, utóbb mázsatiszt Akna-Szlatinán (1. Morvay Klára 2. Rudolf Karolina); Juliánna (Horváth…..); László † 1855-ben 60 éves korában; János szül.1827 † 1881 bányafelvigyázó (Papp Anna); Juliánna, szül. 1868 (Keresztényi György); László szül. 1829 decz. 22-én † 1890 május 10-én molnár és gépész (Marosán Jozefa); Sándor szül. 1861 decz. 5-én † 1862 május 1-én; István szül. 1864 decz. 13-án vasuti hivatalnok Brassóban 1895 (Kovallik Frida); Lajos szül. 1870 aug. 1. † 1870 aug. 19.; László szül. 1893 febr. 18; István szül. 1895 jan. 22.; 1-től Veron (Francz…..); Nencsi (Takár Antal); László †; Tamás †; 1-tól Teréz (Sipos Károly); Sándor szül. 1837 márcz. 5-én kincstári erdővéd M.-Szigeten (Dobra Julianna, szül. 1845 aug. 18-án esk. 1861 okt. 20-án); Magdolna (Gallé Gusztáv); Béla szül. 1862 decz. 29-én áll. tanitó Barczánfalván (Kamler Erzse, esk. 1886 május 4-én); Géza sz. 1864 szept. 1-én vasuti altiszt M.-Szigeten 1897; Sándor szül. 1869 márcz. 25-én kereskedő Nagy-Váradon (Török Zsuzsánna esk. 1896 ápr. 25-én); Mária szül. 1873 szept. 5-én (Zombory István, m. kir. adótárnok); Jenő szül. 1881 decz. 21-én; Jolán szül. 1884. nov. 29-én; Beatrix szül. 1887 márczius 4-én; Aladár szül. 1889 ápril 15-én; Elza szül. 1891 január 28-án; Gabriella szül. 1894 márczius 1-én
Egy másik ág igy származott le:
XIX. TÁBLA.
Petrovay; Nyikita 1793–1819 szurdoki gör. kath. lelkész 1810–1819-ig (Csikjenőfalvi Gyenge Terézia); István Barczánfalvára költözött; Kozma barczánfalvi gör. kath. lelkész (Petrovai Nyitrebics….); Doroftyé (Papp Mária); Lajos (Papp Tyityina) †; Nuczu (Barczánfalvi Hodor Anúcza); László nőtlen; László (Vaszil) (Apsai Mihályi Anna); Mihály (Rednik Juliánna); József főszolgabiró † 1853-ban Szlatinán; Jónás Leordinán (Cziple Anna); Juliánna (Iványik György); Dóka †; István sz. 1812 márcz. 6. Petrován él 1807 (Mihálka Mária † 1892 márcz. 4.; János; László; Anasztázia; Nuczu; Mária; Juon; Lőrincz alsó apsai biró 1882; Leány (Mihálka Vaszil); Mariska (Komán Vaszil Mojszinban); Juána (1. Kudrics Stefán barczánfalvi jegyző 2. Borsai Sándor Manó, csendbiztos 3. Marina Onucz); Juliánna (Vaszies Illés); Mariska (Illés Nuczu); Gábor †; Vaszil †; György szül. 1853 márcz. 4-én batizai gör. kath. lelkész (Ilniczky Ilona); Simon sz. 1856 ápril 5. (Illés Mária); Marikucza †; Nyika (Illés Vaszilie); Jusztina szül. 1888 nov. 20.; Péter szül.1891. mrácz. 10; Anna szül. 1893 okt. 10.; Zsuzsánna; László; Simon; Anúcza (Kodra György); Péter (Offrim Mária); Mihály 1897 váncsfalvi körjegyző; Juon (Nemes Mária); Juána (Ilniczky Vaszilia); György szül. 1871 (Juszkó Juanna); Stefán szül. 1873; Nuczu szül. 1883; Vaszil szül. 1887; Mariska sz. 1890; László sz. 1897
182Az alsó-rónai ág leszármazását ezen táblázat mutatja:
XX. TÁBLA.
Petrovay János (Iván) szül. 1721 † 1780 (Gyulafalvi Rednik Anucza, özvegy 1780–1793); Mária 1791 (Petrovay ifjú Jencsi Grigor 1791); Illés † 1786 (Alsó-Rhónai Tivadar Jerina 1780); Anasztázia † mint hajadon; Eudochia apácza Moldvában; N. 1801 (Petrovai Biláskó György 1801); Gábor szül. 1781 † 1839 (Alsó-Rhónai Tivadar Pelágia 1810); Gergely szül. 1804 † 1856 (1. Borsai Mihály Anúcza 1840 2. Fenyvesi Rozalia); Manczi 1894 (1. Risko Juon 2. Nán Togyer); Illés † 1886/87 telén Petrován (1. Urda Juliska 2. ….Mária); Antal szül. 1815 május 16 † 1894 junius 1. (Gaics Febrónia, szül. 1830 jul. 7. † 1790 jan. 6.; Pál † 1892 febr. 15. Joódon (Joódi Bálya Mária † 1872); 1-től Farkas; Mária (Timis János Borsán); Nuczu †; István (Remetey Ági) †; Imre †; Gyula sz. 1850 febr. 2. pénzügyi titkár Déván 1897 (1. Fúló-Kércsi Fúló Zsuzsánna elváltak 1879-ben 2. Csicseri Orosz Olga); Vilma sz. 1854 szept. 1. (Újhelyi [Dankó] János); István sz. 1868 julius 27 pénzügyőri szemlész Brázán 1897; 1-től Anna; Mariska; Gábor (Mihálka Mária); Juon; Vaszil (László) †; 1-től Hedvig szül. 1875 október 31; 2-tól Ákos szül. 1881 január 21; Kálmán szül. 1882 junius 19; Olga szül. 1884 január 17; György-(Gábor) szül. 1888 márczius 21; Gyula-(Zoltán) szül. 1892 ápril 13; Mária-(Márta sz.1895 deczember 29; Palagucza (Alsó-Rhónai Tivadar György); Stefán szül. 1847 (Risko Dóka); Gábor (Nenestyán Mária); Mariska † 1892 márcz. 20.; Zsuzsánna; Gábor; Mária; Vaszil
A tábla élén álló János «Berbestyánul» melléknevet viselt. 1751-ben a nemesi vizsgálatkor Petrován lakott, s ott is halt el 1780-ban. Neje, Gyulafalvi Rednik Anucza, Rednik Mihály és a IV. táblán látható Petrovay Ilona leánya volt. Fia Illés is Petrován lakott holta napjáig, a ki Alsó-Rhónai Tivadar Jerinát, Szlatinai Nán László özvegyét, Tivadar János és a VI. táblán álló Petrovay Filipcsuk Mariska leányát vette nőül, özvegye utóbb Illés halála után Petrovai Gaborán Lászlóhoz (Vaszil) ment férjhez. Fia csak egy maradt, Gábor, a ki 1781-ben született Petrován, de később anyai birtokára, Alsó-Rónára telepedett s ott halt el 1839-ben. Az alsórónai Rohnyánszka nevü havas iránti pert még 1815-ben kezdette meg, mely – édes anyja egyetlen leány lévén – egészen őtet illette. Ezen havasnak eredetileg csak felét birta anyai nagyatyja Tivadar János, de még 1785-ben örök áron megvette annak másik felét is mostoha testvérétől, Risko Máriától, Szaplonczay László feleségétől. A mint már emlitettük, atyjának, Illésnek halála után édes anyja férhez ment Petrovai Gaborán Lászlóhoz s 1812-ben eladta a Risko és Lipcsey családoknak az egész Rohnyánszka havast, ugy mintha azt atyja, Tivadar János csak zálogba birta volna a nevezett két családtól, az adásvételi szerződést pedig második férjétől született fiával, a 11 éves Petrovai Gaborán Jónással is aláiratta. Gábornak nejétől, Tivadar Pelágiától, Tivadar László (1789–1811-ig alsó-rónai gr. kath. lelkész) és Pásku Mária leányától, négy fia és egy leánya maradt: Gergely, Illés, Antal, Pál és Mária (Manczi) elébb Risko Juon, utóbb Nán Tógyer felesége.
Gergely 1804-ben született Alsó-Rhónán, iskoláit Kassán végezte be s ügyvédi oklevelet is szerzett. 1833–1836-ig az alsó-rónai főbiróságot viselte. Atyja halála után folytatta a Rohnyánszka havas iránti pert s annak felét meg is nyerte 1854-ben a máramarosi cs. kir. 183törvényszék előtt, de az eperjesi cs. k. országos törvényszék még ugyanazon évben az alperesek javára döntött s ezen itéletet a bécsi cs. kir. legfelsőbb semmitőszék is helybenhagyta 1855 május 25-én. Első neje Borsai Mihály Anucza, Borsai Mihály István, borsai gr. kath. lelkész és Apsai Mihályi Mária leánya volt, ettől születtek a táblán látható fiai. Második nejét, Fenyvesi Rozáliát 1844-ben vette nőül, de ettől nem maradtak gyermekei. Meghalt 1856 február 16-án Alsó-Rónán s ott nagy diszszel temettetett el.
Illés és Pál utódait a táblázat mutatja.
Antal 1812 május 16-án született Alsó-Rónán. Császlóczon és Unghvárt neveltetett rokonánál, Petrovay Józsefnél, utóbb az erdészi pályára lépett s 1880-ban mint közalapitványi erdész nyugalmaztatott. 1848/49-ben részt vett a szabadságharczban mint nemzetőr-hadnagy. Meghalt 1894 június 1-én az általa Ungmegyében, Felső-Domonyán szerzett birtokon. Neje Gaics Febronia volt (született 1830 július 7-én, meghalt 1890 január 6-án). Két fia és egy leánya maradt: Gyula, István és Vilma, Ujhelyi (elébb Dankó) Jánosné.
István 1868 július 27-én született Magyar-Mocsáron, 1890-ben tengerész volt Pólában, utóbb a pénzügyőrségbe lépett s jelenleg (1897) szemlész Brázán, Fogarasmegyében.
Gyula született 1850 február 4-én Felső-Domonyán, Ungmegyében. Elébb a theologiát tanulta, de ezt odahagyva, a jogi pályára lépett, utóbb pénzügyi számtisztté neveztetett ki, jelenleg (1897) pénzügyi titkár a dévai pénzügyigazgatóságnál. 1874 április 28-án nőül vette Fúló-Kércsi Fúló Zsuzsannát, Fúló János és Szegedy Katalin leányát, de a kitől 1879-ben elvált s 1880 márczius 29-én Csicseri Orosz Olgával lépett házasságra. Két nejétől született gyermekei a leszármazási táblán láthatók. Orosz Olga négy ősét ezen táblázat mutatja:
Csicseri Orosz Imre; Dolhai és Petrovai Petrovay Zsuzsánna; Orosz Lajos; Orosz Olga született 1857 február 28-án (Petrovay Gyula 1880); Szányi Szányi Ferencz; Csicseri Orosz Juliánna; Szányi Hermina
* * *
A család mód nélkül elszaporodván az ősi birtokon, megkülönböztető melléknevek felvétele vált szükségessé. Igy támadtak a Gaborán, Palkus, Ivanyik, Nyikovics, Nyetrebics, Biláskó, Filipcsuk, Jencsi, és Vaszies nevek, melyek utóbb rendes családnevekké váltak Petrovai előnévvel. De már ezekről nincsenek adataink, csak a Gaboránokról közölhetünk apróbb töredékeket:
Farkas (Lupul) szül. 1730–1770 1763-ban Petrován nemesek birája (Illyés Marikucza, özvegy 1795); Illés; Péter 1795-ben Rozsályán 1825-ben Petrován; Gábor 1826.
Vaszil (László) (Tivadar Jerina, elébb Petrovay Illés özvegye); Jónás, szül. 1801–1812; Jakab † 1809 előtt (Nán Márikucza † 1814 előtt); Stefán (Nyikovics) Petrován 1815; Ursz (Nyetrebics) 1815–1827.
Petrás; Mária, özvegy 1803 (Borsai Mihály Lupul); Mihály Illyana 1825 (Petrovay Jencsi Juon aluj Krecsun † 1825 előtt); Gyermekek elhaltak 1825 előtt.
Vaszil (László) (Tivadar Jerina, elébb Petrovay Illés özvegye); Jónás, szül. 1801–1812; Jakab † 1809 előtt (Nán Márikucza † 1814 előtt); Stefán (Nyikovics) Petrován 1815; Ursz (Nyetrebics) 1815–1827.
Petrás; Mária, özvegy 1803 (Borsai Mihály Lupul); Mihály Illyana 1825 (Petrovay Jencsi Juon aluj Krecsun † 1825 előtt); Gyermekek elhaltak 1825 előtt.
184Még egy ágazat ismeretes, mely következőleg származott le:
György (1. …….., 2. Toka Erzsébet); 2-tól Pál, született 1753 julius 13; László (Kozma Zsuzsánna); István; János; István; József; Mihály; Gábor; György; Péter; Mihály; János; András 1880 timár mester
Ezen ágat azonban nem illeti meg jogosan a család neve, mert őse György, Toka Ferencz nagy-kálói református lelkész leányát, Erzsébetet, a nélkül vette nőül, hogy a Máramarosban odahagyott előbbeni feleségétől törvényesen elvált volna. A Zoltán családnál volt gazdatiszt. Unokái Miháldon laktak Szabolcsban. Kis unokája, András, 1880-ban Budapest-Józsefvárosban az őr utcza 2. szám alatti saját házában üzte a timármesterséget.
* * *
A család ősei a beköltözéskor a keleti egyház hivei voltak, utóbb a római katholika vallásra tértek át, a XVI. százd elején pedig elfogadták a reformácziót. A máramarosiak azonban visszatértek később a keleti egyház szertartásaihoz, az ungmegyei ág pedig a római katholika hitre s ebben meg is maradtak, kivéve a máramarosiak közül Józsefet, (a XIX. táblán) és Gergelyt (a XX. táblán), az ungmegyei, illetve hevesmegyei ágból pedig Farkast, Jánost és Ádámot (a III. táblán), a kik a helvét hitvallást vették fel.
* * *
A család czimerlevele még máig sem került napfényre, de pecsét nagy számmal maradt fel, ezek közül bemutatjuk itt rajzban Petrovay Péterét 1550-ből az 1. szám alatt, III. Lászlóét (a II. táblán) 1696 és 1697-ből a 2. szám alatt, 1701 és 1703-ból pedig a 3. szám alatt. III. Ferenczét 1708-ból a 4. szám alatt, I. Ádámét 1710-ből az 5. szám alatt, I. Józsefét 1741-ből a 6. szám alatt. I. Antalét 1734-ből a 7. és 1770-ből a 8. szám alatt. III. Józsefét 1815-ből a 9. szám alatt, V. Istvánét 1817-ből a 10. szám alatt. V. Istvánét 1832-ből és V. Lászlóét 1850-ből a 11. szám alatt és végre Bogdánét 1870-ből a 12. szám alatt.
A mint ezen itt bemutatott pecsétekről látjuk, azok tulajdonosainak igen fogyatékos tudomásuk volt a családi czimerről, s csak a vadászkürt, a hold és a csillag volt előttük ismeretes, ezeket aztán megtoldotta egyik-másik egy magyar vitézzel, V. István pedig vörös közép pajzsban a Johannita rendlovagok fehér keresztjével. Egyedül I. Péter, máramarosi alispán ismerte meg még a pajzson levő alakokat teljes valóságukban s 1550-ből felmaradt pecsétjének czimere mindenben megegyezik a Dolkay Szaniszló 1415-dik évi alispáni pecsétjén levővel.* I. Péter pecsétjén nincs sem sisak, sem oromdísz, a későbbiek egy része vadászkürtöt vésetett hol egymagában, hol csillagok, félhold és nap által körülvéve, három pecséten pedig magyar vitéz által kézben tartva. Eredetileg azonban az oromdísz, a későbbiek egy része vadászkürtöt vésetett hol egymagában, hol csillagok, félhold és nap által körülvéve, három pecséten pedig magyar vitéz által kézben tartva. Eredetileg azonban az oromdísz nemcsak a kürtből és csillagból, illetve csillagokból állott, hanem – a mint azt Dolhay György 1704 és 1705-ik évi két különböző vésetü pecsétje is igazolja – a pajzsban lévő összes alakokat viselték a sisakon, de az ilyen alakokból álló oromdíszt – habár a pecsétnyomón ki is lehetett vésetni – a hadi sisakra, melyet a viadalokban és a tornákon használtak, közvetlenül rá alkalmazni nem lehetett, hanem elébb valami segéd oromdíszen kellett megerősíteni. Ennél a czimernél segéd oromdíszül mást mint a sasszárnyat nem választhattak.
1 Közölve a Turul XI. kötetének 131. lapján.
A mi a pajzs szinét illeti, az a czimertan szabályai szerint csakis kék, vörös, zöld vagy fekete lehetett, de biztosra vehetjük, hogy kék volt,* már csak azért is mert a legrégibb pecsét, 186melynek pajzsszinét ismerjük, – a III. Lászlóé 1701-ből – szintén kék szint mutat s ez a szin legjobban is illik a pajzson ábrázolt alakokhoz.
2 A Siebmacher’s Wappenbuch közli ugyan a 365-ik táblán Petrovay Györgynek 1669-ik évi, előttünk ismeretlen pecsétjén lévő, itt rajzban a 14. szám alatt bemutatott czimerét, melynek pajzsa ugy a rajz, mint a szöveg szerint is (Text 501. lap), vörös szinü, de ez nem felelhet meg a valóságnak, mert 1669-ben még nem volt szokásban a pecsétnyomókon a pajzs szinét megjelölni, a most használatban levő különböző irányu párhuzamos vonalakkal és pontozással.
Nevezett munka azon közlése sem állhat meg, hogy az általa közlött s itt bemutatott czimert használta volna a család 1669 óta, sőt már valószinüleg elébb is, mert a mint a pecsétrajzokról láttuk, 1550-ben még a teljes czimerrel pecsételt I. Péter, László 1701-ik évi czimerének alakjai egyeznek ugyan a Siebmacher-félével, csakhogy kék pajzsban vannak ábrázolva, a későbbi korban élők azonban máskép vésették czimereiket, s csak 1731-ben tért vissza I. Antal az 1669-ik évi alakra, de szinjelzés nélkül. Vörös pajzsu czimert csak III. József kezdett használni 1783 óta.
Ezek szerint a Zsigmond király korabeli alakjára visszaállitott s könnyebb megérthetés végett ide a 13. szám alatt le is rajzolt családi czimernek leirása következő: kék pajzsban arany vadászkürt, felette ezüst hegyü és ezüst tollu arany nyilvesszővel átlőtt félhold* (holdsarló), kisérve mindkét oldalon két-két hat-águ arany csillag által. Az arany koronás csőrsisak oromdísze kék sasszárnyon a pajzson levő alakok. Sisaktartó jobbról kék-arany, balról kék-ezüst.
1 A Siebmacher’s Wappenbuch (Text 501 lap), azt irja ugyan, hogy a legujabb kutatások szerint ugy látszik, hogy a (czimerben levő) holdsarló (eredetileg) egy másik kürt volt. (Nach den neuesten Forschungen scheint die Mondessichel jedoch gleichfalls ein zweites Jagdhorn zu sein.) Ezen állitás azonban teljesen légből kapott, s kérdésünkre nem is tudta az elhunyt szerkesztő ezen állitását sem beigazolni, sem pedig annak urát adni.
Jelenleg gyűrüikben a 15. szám alatt ábrázolt czimert viselhetik a család tagjai, nagyobb pecsétnyomókon azonban a sisakot s annak oromdiszét és takaróját is ki kell vésetni. Ha azonban az ungh-, illetve hevesmegyei ág valamelyik leszármazójának szüksége lesz a család hitelesitett czimerére, akkor csak festesse le a 11. szám alatt közlöttet valami czifrasággal két oldalról, a mi a sisaktartót akarná ábrázolni, de a mi sisak nélkül heraldikai képtelenség; ezt a hiányos czimert aztán hitelesiteni fogják az illető megyék alispánjai, mert az 52602/95. számu belügyminiszteri körrendelet a heraldikai tudományos kutatások eredményeire nem is hederitve, azt rendelte el, hogy az alispánok a megyei levéltárban lévő festések és pecsétekről rajzolt czimereket hitelesithetik csak. Minthogy pedig Máramaros megye levéltárában egyetlen egy Petrovay czimer-festés vagy pecsét sem található, az akkorbeli alispán adandó alkalomkor valószinüleg azt fogja kijelenteni, hogy a családnak sohasem is volt czimere, mert hát, hogy a szepesmegyei alispán egyik ezen tárgyu hivatalos levelének szavaival éljünk: «Igy kivánja ezt a már idézett belügyminiszteri körrendelet és a heraldikai alaposság.» (?!!)
1851. szám
2. szám
3.szám
4. szám
5. szám
6. szám
7. szám
8. szám
9.szám
10. szám
11. szám
12. szám
13. szám
14. szám
15. szám
16. szám
Végre bemutatjuk még a 16. szám alatt a hires milanói gyüjteményből 1829 augusztus 4-ikén szines rajzban megküldött Petrovay czimert. Az eredeti leirás igy hangzik: «Il leone in fondo giallo ostra ora significa prontezza, forza, constanza e sicurezza. Gli Scauli significano bonta, innocensa e consiglio. Attesto io Soltoscritto che il soanenata Stemma e Stato trovato nel Libro Monte alla pagina 388 nella Recolta dei libri antichi Bonacina in Milano. Carlo Tagliono m. p». (A kék oroszlán sárga mezőben gyorsaságot, erőt, állhatatosságot és biztosságot; a koczkás mező jóságot, ártatlanságot és jó tanácsot jelent.)
Mondanunk is felesleges, hogy ezen czimer merőben koholmány.
* * *
Ezzel befejeztük sok esztendei anyaggyűjtés után a rokon Ilosvay, Kisfalusy, Bilkey, Lipcsey, Gorzó, Komlósy, Dolhay és Petrovay családok történetét, s bár minden lehetőt elkövettünk, dolgozatunk még sem teljes s bizonyára nem is hibátlan. Netaláni pótlásokat és helyreigazításokat ezután is szivesen fogadunk s azokat egy későbbi önálló kiadásban fogjuk felhasználni. Nem mulaszthatjuk el köszönetünket nyilvánitani ezen helyen is mindazoknak, a kik fáradságos munkánkban támogattak, részint több-kevesebb adat közlésével, részint levéltáraik megnyitásával. Kiváltképen hálásan kell megemlékeznünk gróf Teleki Sándorné és néhai báró Orczy Andor ur ő méltóságaikról, a leleszi konvent főtisztelendő tagjairól, néhai Ilosvay Sándor bátyánkról, néhai Bilkei Gorzó Bálint szolgabiró urról, néhai Szilágyi István máramaros-szigeti akadémiai igazgató urról, Thaly Kálmán, Ilosvay László, Apsai dr. Mihályi János Máramaros megyei főügyész és Mihályi Péter országgyülési képviselő tisztelt barátainkról, baczka-madarasi Kis Bálint cs. és kir. kamarás úr ő méltóságáról s végre Petrovay László, 187Mihály, György, Béla és csikjenőfalvi Gyenge Mihály kir. törvényszéki biró kedves rokonainkról. Hogy azonban olyan családtagok is elég nagy számban vannak, a kik többszöri felkérésre sem közlik adataikat, azt mi is tapasztalhattuk.
PETROVAY GYÖRGY.
