Az Ilosvay család leszármazása. (Első közlemény.)
Az Ilosvay család leszármazása.
(Első közlemény.)
(Első közlemény.)
Az Ilosvayak családi hagyománya azt tartja, hogy őseik már Könyves-Kálmán királytól kaptak volt új adományt (nova donatiot) Ilosvára s hogy ők első foglalású birtokosok és pedig utódai azon kievi orosz herczegnek, a ki a honkereső magyarokhoz csatlakozván, Munkács vidékén telepedett le.
Az új adományt tartalmazó s állítólag Ilosván néhai Ilosvay Lőrincz levéltárában meglévő oklevélhez azonban minden igyekezet mellett sem juthattunk hozzá s ez igen természetes is, mert az a bizonyos oklevél soha sem is létezett, hanem meg van ma is az Ilosvayak nyir-megyesi levéltárában Erzsébet királyné 1264-ben kelt levele, mellyel megerősített valami Lev nevű egyént a beregmegyei Bród birtokában. Lehet, hogy Bródra már Kálmán halicsi királytól is kapott volt Lev adománylevelet s hogy ez az okmány van meg Ilosvay Lőrincz levéltárában és hogy ezt nézte valaki Könyves-Kálmán új adományának. Különben ez a Bród Iványi mellett feküdt, ma már nyoma sincs,* nincs is semmi köze az Ilosvayak szintén Bród nevű birtokához; valamint Levnek sincs az Ilosvayakhoz. Kálmán király még nem osztogatott új adományokat, de nem is volt arra semmi szükség, mert abban a korban az első foglalású birtokok még köztudomásúak voltak. A mai Beregmegye akkor még nem volt megalakúlva, sőt II. András király idejében is csak királyi erdőség volt.
* Lehoczky Tivadar, Beregvármegye monografiája, III. k. 813. l
Az Ilosvay s a belőle kiágazott, már kihalt Kisfalusy család első ismert őse Tatamér volt, a ki valószínűleg egy személy a hires oláh vajda Bazaráb atyjával Tatamérral.*
* Fejér, Cod. Dipl. VIII/III. k.625. l.
Bazaráb vajda a Károly király által ellene 1330-ban indított hadjárat előtt békét kért s annak biztosítására ajánlotta, hogy egyik fiát a király udvarába küldi, de ezt Károly király nem fogadta el akkor s csak a szerencsétlen háború után telepítette át Bogdán vajdát, Bazaráb fiát vagy unokaöcscsét Máramarosba, Tatamér fiait Miklóst és Maximot pedig Beregmegyébe.
Állításunkat, hogy az Ilosvay család ősei a havaseli földről, Kúnországból, vagyis a mai Oláhországból telepedtek át 1330 és 1334 között Beregmegyébe, minden családi hagyomány ellenében határozottan fentartjuk mindaddig, míg valaki annak ellenkezőjét hiteles adatokkal be nem igazolja.
Hogy Tatamér fiai és a többi főrendű beköltözöttek oláh népek felett vajdáskodtak, oláh népek között viselték a kenézi* hivatalt, az tény, de hogy ők maguk is oláh nemzetiségűek lettek volna, ha ugyan beszélhetünk abban a korban oláh nemzetiségről, az annál kétségesebb, mert daczára annak, hogy a királyi adománylevelekben oláhoknak neveztettek, az derűl ki az újabb kutatásokból, hogy az oláhok vajdái és kenézei részben délszláv, részben pedig kún eredetűek voltak, de elsajátították alattvalóik nyelvét, sőt szokásait is, mint a magyarokkal rokonfajú bolgárok az általuk leigázott szlávokét; így aztán, ha Tatamér csakugyan kún származású volt, a mi igen valószínű, az sem lehetetlen, hogy az Ilosvayak s a vele törzsrokon családok egyenesen Attila hún király véréből eredtek.
* Kenéz annyi mint knéz, azaz fejedelem.
Magáról Tatamérról nem szólnak okleveleink, de nem is szólhatnak, mert ő kint maradt Kúnországban, illetve már nem is élt akkor, midőn fiai Beregmegyébe áttelepedtek,* megszállva 20mintegy 24,000 hold területet az Ilosva folyó partján,* melyen megtelepítették elsőben is Nagy-Ilosvát s arról felvették családi- és később előnevüket is, azután Maximfalvát* és Kis-Ilosvát,* utóbb pedig Ilonczát, Révet,* Oláh-Csertészt, Ilosva mezejét* és Négyforrást,* utódaik pedig a lefolyt hatodfél évszázad sokféle viszontagságai daczára ma is élnek és bírják egy részét az ősi örökségnek.
* Felvilágosításúl megjegyezzük, hogy az alább felhozandó 1342-iki határjáró levél ezen kitételéből: «Maxim filius Tatamerii olahi de Ilosva» nem az következik, mintha már Tatamér is Ilosvay nevet viselt volna, hanem csak az, hogy Ilosvay Maximnak Oláh Tatamér volt az atyja. Helyesebben «Maxim de Ilosva filius Tatamerii olahi»-t kellett volna irni, de az volt a gyakorlat, hogy a vezetéknevet, még ha három-négy nemzedéket felsoroltak is, mindég az utolsó keresztnév után tették ki, holott az csak a legelsőbben megnevezett egyénre vonatkozott.
* Sőt Ilosvay László azt állította 1463-ban, hogy őseinek birtoka egész a rutén határig nyúlt fel.
* Ma már nem létezik, Ilosva nyugati határrészén terült el.
* Utóbb Kisfalunak neveztetett.
* Most Bródnak hívják, a mi szlávúl révet jelent.
* Ma Karaszló a neve.
* Jelenben Polyánka.
Miklósról csak annyit tudunk, hogy két fia maradt: Simon és István.
Simont 1370-ben, Istvánt pedig 1380-ban említi egy-egy oklevél unokatestvéreikkel Maxim fiaival együtt. Utódaikat nem ismerjük.
Maxim 1341 deczember 10 én járatta be Károly királynak Visegrádon ugyanazon év október 10-én kelt parancsa mellett Maximfalva határát az egri káptalan hiteles tanúsága jelenlétében s az erről kiadott bizonyságlevelet a király 1342 július 6-án átíratta és meg is erősítette.* Négy fia maradt: Kelemen, János, István, máskép Nán és I. György.
* Hiteles másolat az országos levéltárból az Ilosvay család levéltárában.
Kelemen, testvére János és a Bilkeyek kérelmére elrendelte Erzsébet királyné 1366-ban, hogy a beregmegyei városok polgárai a szükségleteik beszerzése végett közöttük időző oláhok és azok jobbágyai felett, a bűnügyeket kivéve, ítélni és javaikat lefoglalni ne merészeljék, – hanem ha valakinek keresete van ellenük, azt azok urai előtt szorgalmazzák.* Kelemen testvére János, Hosszúmezey János és a Bilkeyek kérelmére teljesen egyező tartalmú rendeletet adott ki Mária királyné is 1383-ban,* 1370-ben pedig azt rendelte el Erzsébet királyné Kelemen, János, István, Miklós fia Simon és Bilkey Bálint kérelmére, hogy azon birtokok felett, melyekben laknak s a melyeket tőle kaptak volt, az ő nevében a beregmegyei főispán, kisebb ügyekben pedig a beregi oláhok vajdája hozhasson csak itéletet, eltiltván a nádorispánt, az országbírót és azok helyetteseit a bíráskodástól* s ezen rendeletét Erzsébet királyné 1380-ban István, János, Miklós fia István és a Bilkeyek kérelmére újból is kiadta.*
* Kelt Budán, 1383 február 27-én. U. ott.
* Kelt Budán, 1370 szeptember 25-én. U. ott.
* Kelt Lumpertszászon, 1380 szept. 17-én. U. ott.
Ezentúl nem halljuk többé Kelemen nevét említeni, fiait és unokáit sem ismerjük s csak száz év múlva találkozunk kisunokáival Kelemenffy Kelemennel és Istvánnal, mint a Kisfalusyak ilosvai jobbágyaival.*
* Báthory István országbíró levele. Kelt Budán, 1483 márczius 13-án. Ilosvay cs. levéltára.
Miként történt, hogy míg Ilosvay Maxim három fia János, István és György utóbb magyar nemesekké és földesurakká lettek, addig negyedik fiának Kelemennek utódai jobbágyságra jutottak, még pedig a nagyatyjuk Maxim által telepített Ilosván, saját unokatestvéreik urasága alatt, azt nem lesz nehéz megmagyarázni. Az oláhok ugyanis Beregmegyébe való letelepülésükkor királyi birtokokat szállottak meg s feléjük egy vagy több községre kiterjedő hatáskörrel kenézeket nevezett ki a király a vajda család tagjai közül. A máskülönben szabad oláh nép mindössze is évi terményének és állatai szaporodásának ötvenedik részét tartozott a királyi birtokok használatának fejében adóképen beszolgáltatni s ezen ötvened felerésze volt jutalma a kenézeknek a községek benépesítése s az adó beszedése körül kifejtett fáradozásaikért. Ilyen kenéz volt Ilosvay Maxim is Ilosván és a hozzá tartozó falukban, fiai azonban már örökös apáról fiúra szálló adományt szereztek kenézségükre a két Erzsébet és Mária királynéktól s bár a nemesekhez számíttattak, továbbra is kötelesek voltak az ötvened felét beadni és hadi szolgálatot teljesíteni. Ilyen kenézi jogú adományokat még Hunyadi János kormányzó is osztogatott. Utóbb 21Maxim unokái s a többi rokoncsaládok ősei is újabb adományleveleket eszközöltek ki, melyekből azonban már kihagyatott a kenézi jog felemlítése s így valóságos földesurak lettek s ettől fogva a maguk részére szedették az egész ötvenedet; lassanként aztán egyéb a ruthén jobbágyok által teljesíteni szokott adózásokra és szolgálmányokra is rákényszerítették a különben is számban igen megfogyott szabad oláhokat. Kelemen fiai igen valószínűleg zsenge korukban maradtak árván, nagybátyjaik nem iratták be nevüket az adománylevelekbe s így közsorsú oláhok maradtak továbbra is, az unokák pedig már egészen jobbágyi állapotra jutottak. Így járhattak Miklós fiának Simonnak és Istvánnak utódai is, ha csak valamely más falu kenézségét s utóbb tulajdonjogát is meg nem szerezvén, egy eddig előttünk ismeretlen család őseivé nem lettek.
Maxim fia, János Kis-Ilosván lakott, mely egykor már Kisfalunak neveztetett s innen állandóan Kisfalusynak iratott. Testvérével, Istvánnal, a Hosszúmezeyekkel és Bilkeyekkel együtt felmentette Zsigmond király 1405-ben a polgári ügyekre nézve a megyei hatóság bíráskodása alól,* 1406-ban pedig azon pereket szüntette be a király, melyeket nápolyi László több volt párthíve indított János, testvére Nán (István) a Dolhayak, Bilkeyek és Dávidházy Gáspár ellen a nem rég múlt háborús időkben elkövetett különbféle hatalmaskodások miatt, megtiltván keményen minden egyházi és világi birónak, hogy őket e tárgyban bárkinek is a panaszára megidézni, felettük ítélni és őket elmarasztalni ne merészeljék.* Látjuk ezen perszüntető parancsból, hogy Maxim két fia hűségesen kitartott Zsigmond király mellett akkor is, midőn a nápolyi László érdekében kitört zavargások már egész Beregmegyéig terjedve, lángba és vérbe borították az országot, s hogy az Ilosvayak és rokonaik igen tevékeny részt vettek a trónkövetelő párthíveinek üldözésében. A megyei hatóság bíráskodása alól való felmentés is a hűség jutalma volt. János fiával, Györgygyel, testvérével Nánnal, ennek fiával Mikkel és György fiával Karácsonnal a Kisfalu határában fekvő Karaszló-, máskép Ilosva-mezőt és Négyforrást Dolhay Szaniszló, János, György és Bogdánnak vallotta be 1412-ben a leleszi konvent előtt.* Mint királyi ember 1398,* 1401, 1408, 1410,* 1411,* 1412, 1418* és 1419-ben szerepelt. Egy fia maradt: György és egy névleg ismeretlen leánya: Dávidházy Gáspárné.
* Eredeti a gróf Teleki cs. levéltárában, Gyömrőn, I. k. 41. l.
* Kelt Budán, 1406 márczius 17. Eredeti a báró Perényi cs. levéltárában, Nagy-Szőllősön.
* Lelesz, Statutor. Litt D. nr. 251.
* Gyömrőn, I. k. 33. l.
* Lelesz, Actor. nr. 17. anni 1418.
György szintén Kisfalusynak neveztetett, 1410, 1411,* 1414,* 1416 és 1417-ben* működött mint királyi ember. 1421-ben unokatestvéreivel, Nán fia Miklóssal és György fia Karácsonnal együtt felégette és elfoglalta Dolhay Szaniszló és Sándor fia Péter Négyforrás nevű birtokát, melyet azelőtt kilencz évvel adtak volt el a Dolhayaknak; Atyay János fiai László, György és János salánki jobbágyait pedig véresre verték és malmukat felégették, miért is aztán Perényi Péter országbiró 1422 január 28-án Ardón kelt parancsára vizsgálat tartatott ellenük,* de az eredményt nem ismerjük. 1433-ban a Bilkeyek panaszolják, hogy György, Nán fia Miklós és Karácson valami birtokukat elfoglalván, Ilosvához és Kisfaluhoz csatolták.* Palóczi Máté nádorispán ellen véthetett valamit, mert 1435-ben arra kötelezte magát Dávidházy Gáspár fia Mózessel együtt hogy ha a jövő évi április 1-én 40 kiválasztott ökröt és 2 lovat át nem adnának, a nádorispán összes birtokaikat elfoglalhatja.* Mint tekintélyes ember, Dolhay Szaniszló, Iváskó és Bogdán egyességénél 1427-ben egyike volt a hat fogott biráknak.* Állandóan Kisfaluban lakott; melynek, valamint Iloncza, Ilosva és Révnek is egyharmadát bírta. 1450-ben még életben volt, de az 1558-at már nem érte meg. Nejétől Komlósy Ilonától gyermeki nem maradtak. Özvegyét 22Lehoczky szerint* 1457-ben elégítette ki Ilosvay László az ilosvai, ilonczai, kisfalusi és révi birtokokból, de ez téves, mert 1458-ban éppen arról panaszkodnak a Komlósyak, hogy Ilosvay László, András, György és társaik a Bilkeyek minden kielégítés nélkül űzték ki az özvegyet férje birtokaiból, őket magukat pedig megrohanván, mindenükből kifosztották* s csak 1460-ban nyugtatják Ilosvay Lászlót arról, hogy Komlósy Ilonát hozománya és hitbérére nézve 200 tiszta arany forinttal kielégítette.*
* Gyömrői levéltár, I. k. 33. l.
* Lelesz, Actor. nr. 57. anni 1414.
* U. ott, Statutor. Litt. D. nr. 48.
* U. ott, Actor. nr. 56. anni 1422.
* Eredeti a Gorzó cs. levéltárában. Az oklevélnek egy negyedrésze hiányzik.
* Lelesz, Actor. nr. 35. anni 1435.
* Leleszi kiadvány 1667-ből Szilágyi István úrnál, Máramaros-Szigeten.
* Id. m. III. k. 315. l.
* Lelesz, Actor nr. 30. anni 1458.
* U. ott, Actor nr. 20. anni 1460.
Maxim fia István, más néven Nán, állandóan Ilosvay nevet viselt. Róla azon kívül, a miket már testvéreinél elmondottunk, csak annyit tudunk, hogy 1410* , 1412 és 1417-ben* volt királyi ember és hogy egy fia maradt: Miklós, máskép Mik, a ki 1417*, 1418* és 1419-ben említtetik a királyi emberek között. 1422-ben a Dolhayak és Atyayak, 1433-ban pedig a Bilkeyek kérelmére tartatott ellene és unokatestvérei György és Karácson ellen vizsgálat erőszakoskodások miatt, de ezt már el is beszéltük. Kisfalusy György halála után Maxim utódai közül csak Miklós és unokatestvérének Karácsonnak fiai voltak életben, nem számítva a Kelemenffyeket, a kik jobbágyi állapotban maradtak; így Miklós Ilosva, Iloncza, Kisfalu, Rév és Négyforrás fele részét birta, mert Négyforrást visszaváltották volt a Dolhayaktól, azonban 1460-ban fiának Jakabnak beleegyezésével összes birtokait eladta 1000 arany forintért unokaöcscsének, Karácsonfia Lászlónak.* Két fia ismeretes: Demeter s a már említett Jakab.
*U. ott, Statutor Litt. D. nr. 251. anni 1410.
*U. ott, Statutor Litt. D. nr. 48. anni 1417.
*U. ott, Statutor Litt. D. nr. 48. anni 1417.
* U. ott, Actor nr. 17. anni 1418.
* Eredeti az Ilosvay cs. levéltárban. Kelt 1460 június 20-án.
Demeter nevét csak egyszer olvassuk: 1454-ben, a midőn ellene, testvére Jakab és atyjuk Miklós ellen Palóczi László országbíró Ilosvay Karácson fiai László, András és György kérelmére vizsgálatot rendelt el Ilosva, Iloncza, Kisfalu, Rév, Karaszló és Puszta-Négyforrás egyharmad részének elfoglalása miatt.* A panasz helyes okát nem értjük, mert a birtokok egyharmada jogosan illette őket. 1460-ban már bizonyosan nem élt Demeter, a mikor atyja és testvére Jakab összes birtokaikat eladták.
* Eredeti u. ott. Kelt Helmeczen, 1454 november 3-án.
Jakabról ezentúl már semmit sem hallunk valószínüleg elköltözött és más vidéken szerzett birtokot s minthogy a vezetéknevek akkor nem voltak teljesen megállapodva, elhagyva az Ilosvayt, más, eddig ismeretlen név alatt alapíthatott egy újabb családot.
Ezekben elmondottuk mindazt, a mit Ilosvay Maxim három idősb fiáról és azok utódairól a rendelkezésünkre álló adatokból tanultuk s most visszatérünk Maxim legifjabb fiához I. Györgyhöz, a ki Ilosván lakván, onnét állandóan Ilosvaynak neveztetett, 1408-ban királyi ember volt, de azután nem sokáig élhetett, mert neve többé nem fordúl elő, 1412-ben pedig már egyetlen fia, Karácson szerepelt, úgyszintén 1422 és 1433-ban is unokatestvéreivel együtt, a mint ezt már fentebb el is beszéltük. 1418-ban* Zsigmond király vizsgálatot rendelt el ellene, mivel Bilkey Illés és fia Stefko, János fia Sándor és Gorzó fia Drágos társaságában Bilkey Balicz Sándor és Péter fiainak bilkei és miszticzei birtokait megrohanván, azokat elpusztította s onnan 200 forintnál többet érő ingóságot elvitetett. 1417-ben királyi ember,* 1427-ben pedig egyiké volt a fogott bíráknak Dolhay Szaniszló, Iváskó és Bogdán egyességénél.* Lehoczky Tivadar azt írja,* hogy 1418-ban, tehát Ilosvay Karácson idejében, czímerlevelet kaptak a Komlósy és Ilosvay családok Hassághi Farkas, Kakas János, Mocsolay István és Uszfalvy Pállal együtt, de ez alaptalan állítás, a mit már más helyen* meg is czáfoltunk. Karácsonnak három fia és egy leánya maradt: I. László, I. András, II. György és Margit Leordinay Orda János felesége, 1470-ben pedig már özvegye.
* Zsigmond király levele. Kelt 1418 július 26-án.
* Lelesz, Statutor. Litt. D. nr. 48. anni 1417.
* Leleszi hiteles kiadvány 1667-ből, Szilágyi Istvánnál M.-Szigeten.
* Id. m., III. k. 367. l.
* Turul, 1895. évf. 34. l.
Szirmay szerint* 1412-ben élt volna egy Ilosvay István egri kanonok és prépost, de ez téves adat, mert Ilosvay István nem 1412-ben, hanem 23a mint Bunyitay* nagy munkájában olvassuk 1524-ben volt egri prépost, utóbb 1547-ben ymeri püspökké szenteltetett fel és Frater György váradi püspök helynökévé neveztetett ki; 1559-ben esztergomi prépost lett, de már két hónap múlva Nagyszombatban elhalálozott.* Ezen Ilosvay István nem is tartozott a beregmegyei Ilosvayak közé, ámbár Nagy Iván is* oda számítja, sőt a család is, – melynek pedig ősei akkor már a reformált hitet vallották – szereti emlegetni a nagy tudományú püspök prépostot, a ki az ő hagyományuk szerint hazai törvényeinket öszszeírta és Verbőczyvel közölte, – ezt a gyüjteményt mutatta be Verbőczy az országgyűlésnek, utóbb aztán ki is nyomatta. A hagyomány e része azonban valótlan, mert Ilosvay törvénygygyüjteményét nem Verbőczy, hanem Thelegdy Miklós és Mossóczy Zakár püspökök adták ki Nagyszombatban 1583-ban.* Kár, hogy Nagyszombati Szent-Miklós-templom hajójában a szentély lépcsője előtt Ilosvay István püspök sírboltját fedő fehér kőlap a templom újításakor eltávolíttatott,* mert a bizonyosan rávésett czímerrel nagyobb erősséget adhattunk volna abbeli meggyőződésünknek, hogy az ymeri püspök a krasznamegyei Ilosváról vette a nevét. Utánna a Thelegdy család örökölt,* a mi szintén azt bizonyítja, hogy nem volt a beregmegyei Ilosvay család sarjadéka. Szintén a krasznamegyei Ilosvayak közé számítjuk Ilosvay Gelberth Lászlót, a ki 1466-ban királyi embernek jelöltetett, Ilosvay Jeromost, a ki 1493-ban lett zálog czímen beiktatva közép-szolnokmegyei Girolt és Puszta-Kedtelek felének birtokába, 1505-ben pedig Krasznamegye követe volt a rákosi országgyűlésre.* Ilosvay Andrást, a ki 1529-ben Buda ostrománál vitézkedett és végre Farkast, a kinek egy hadi paripája is odaveszett.*
* Notitia Hist. Com. Zemplén, 24. l.
* A váradi püspökség története, II. k. 55–57. l.
*Memoria Basilicae Strigoniensis, 1856. évf. 143. l.
* Magyarország családai, V. k., 230 l.
* Bunyitay, id. m., II. k. 55–57. l.
*Esztergomi káptalan. Liber Ruber, 26. 102. l.
* Történelmi Tár, 1887. évf. 366. l.
* Nagy Iván, id. mű. V. k. 230. l.
*Történelmi Tár, 1888. évf. 799. 801. l., hol tévesen áll 1531 helyett 1529.
Nem tartozott az általunk ismertetett családhoz azon Ilosvay Péter, a ki elébb Debreczenben, azután pedig Wittenbergben tanúlt s utóbb a praedestinatio feletti mély elmélkedése következtében megzavarodva, magát Csaholyban 1562-ben felakasztotta,* valamint az a másik Ilosvay Selymes Péter sem, a ki «Az híres, nevezetes Tholdi Miklósnak jeles tselekedeteiről és bajnokoskodásáról való Historiá»-t irta 1574-ben* és: «A nagy Szent Pál Apostolnak életéről és haláláról való Historiá»-t versekben szerzette.* Ezen két Péter valamelyikének utóda lehetett az az Ilosvay János deák, a ki Murány várában 1639-ben Meissner Boldizsár latin nyelvű munkáját ily czím alatt: «Élek, halok oh úr Jézus te benned, azért te benned bízom. Krisztus urunk születéséről való hét Elmélkedések»* fordította magyarra. A most említett Ilosvayak családjához tartozhatott Ilosvay Benedek gyulafehérvári református esperes, a ki tanulmányait Kalvin és Beza keze alatt Genfben folytatta, sőt 1557-ben Wittenbergben is tartózkodott, szorgalmával és tehetségével a szabad művészetek tudori oklevelét nyerte el, haza jövén pedig a külföldi egyetemekről, elébb Gyulafehérváron tanító lett, de rövid időn az ottani reformált eklézsia lelkészének választatott, utóbb ugyanott esperes lett. Ő állította helyre a gyulafehérvári oskolát, miután az elvétetvén az antitrinitáriusoktól a reformatusoknak adatott által.*
*Nagy Iván, id. m. V. k. 233. l.
* Bod Péter, Magyar Athenás, 119. 120. l.
* U. ott.
* U. ott, 119. 120. l.
* U. ott.
Ilosvay István deákot azonban, a ki 1466-ban lett ellentmondás nélkül Bákay László szabolcsmegyei Báka nevű birtokába beiktatva, már inkább sorolhatnánk a beregmegyei Ilosvay-család tagjai közé, ha nevét a családfán el tudnók helyezni.
Ilosvay Karácson fiaival egyidőben élt Ilosvay Tivadar István is, a ki 1447-ben lett bizonyos bilkei, dobrókai, rákóczi, miszticzei, lukóvai és szunyogmezei részbirtokokba bevezetve,* de ezen István helyét sem tudjuk a leszármazási táblán kimutatni s azt hisszük, hogy inkább a Bilkey-családhoz tartozott, mert 1448-ban határozottan Bilkeynek neveztetett, a midőn Bilkey Péter fia János keresetet indított ellene, társai 24Lipcsey Gorzó és fia János, valamint Bilkey Gergely és fiai István, Péter és Hodor ellen lukovai és miszticzei birtokainak elfoglalása miatt;* nevét azonban adataink hiányossága miatt a Bilkeyek családfáján sem tudjuk elhelyezni.
* Lehoczky, id. m. III. k. 156. l.
* Lelesz, Actor. nr. anni 1448
Most már e hosszas, de talán nem felesleges kitérés után visszatérünk a beregmegyei Ilosvay-család történetéhez.
Ilosvay Karácson fia, II. György 1447-ben jelen volt, mint szomszéd birtokos, Bilkey Péternek Rákóczon és Miszticzén két jobbágy telek birtokába történt beiktatásánál;* utóbb együtt említtetik testvéreivel. 1464-ben még élt, de utódait nem ismerjük, valószínű, hogy nem is maradtak.
* Eredeti leleszi kiadvány. Kelt 1447 május 8-án. Gorzó cs. levéltára.
Karácson másik fia András Kisfalusy nevet vett fel és egy új családot alapított; róla és utódairól más alkalommal fogunk megemlékezni.
Karácson harmadik fia I. László 1451, 1452, 1457* és 1459-ben volt királyi embernek kijelölve, 1470-ben pedig mint ügyvéd működött.* Őseitől öröklött birtokaiban gyakran háborgatták Hunyadi János kormányzó munkácsi várnagyai és uradalmi tisztjei; hogy tehát ezek ellenében békés birtoklását biztosíthassa, ünnepélyes beiktatás által akarta magát, testvéreit Andrást és Györgyöt valamint osztályos atyjukfiát Sándort is* Ilosva, Kisfalu, Iloncza, Rév, Karaszló és Puszta-Négyforrás birtokában megerősíteni, de úgy látszik, hogy ebben az időben még nem voltak földesurai a nevezett faluknak, hanem csak kenézi jogon bírták azokat s így némi szolgálmányokkal tartoztak Munkács várához; ez lehetett oka, hogy Kenderes és Szokoly Péter várnagyok tisztjei a beiktatásnak ellentmondottak, s állítólag a király képét és a leleszi konvent hiteles tanúját meg is akarták ölni; ez azonban talán nem volt egészen igaz s csak az Ilosvayak adták így elő nagyítva a beiktatás fegyveres megakadályozását, mire aztán Garay László nádorispán 1454-ben vizsgálatot rendelt el a várnagyok és uruk Hunyadi János ellen.* Miként és meddig folyt ez a per, nem tudjuk, de szerencsésen végződött az Ilosvayakra nézve, mert utóbb már nem háborgatták őket a munkácsi várnagyok. A mint birtokaiban megszilárdúlt, Ilosvay László igyekezett azokat szerzeményekkel gyarapítani. 1456-ban adománylevelet vitt Hassághi Farkas Albert, Imre, László és Lóránddal együtt a munkácsi várhoz foglalt kajdanói, a munkácsi lakosok által használt puszta-közfalvi, a beregszászi lakosok által elfoglalt puszta-longodári, valamint a kovászói és kigyósi birtokokban rejlő királyi jogokra s V. László király a beiktatást is elrendelte ugyanazon év május 5-én Budán kelt levelében,* de hogy az meg is történt volna, s hogy Ilosvay László tényleg birta volna is a nevezett birtokokat, arról nincsenek adataink.
* Lelesz, Statutor. Litt. B. nr. anni 1457.
* U. ott, Actor nr. 4. anni 1470.
* Ezen Sándort sem tudjuk a családfán elhelyezni.
* Lelesz, Actor. nr. 33. anni 1454.
* U. ott, Statutor. Litt. F. nr. 18. anni 1456.
Az ilosvai uradalomnak László és testvérei egyharmadát birták, a másik harmadrész Kisfalusy Györgyé, a harmadik pedig Ilosvay Nán fia, Miklósé volt, de csakhamar Karácson fiai kezébe került az egész uradalom. Kisfalusy György ugyanis rövid időn magtalanúl halt el, birtokait azonnal el is foglalták az Ilosvayak s az özvegyet, Komlósy Ilonát kielégítés nélkül űzték ki belőle 1458-ban,* de utóbb 1460-ban 200 arany forintot fizettek hozománya és jegyajándékáért.* Még ugyanazon évben megvette László 1000 arany forintért Nán fia Miklós összes birtokait, vagyis az uradalom felerészét s megszerezvén Mátyás király beleegyezését is,* magát a birtokba ünnepélyesen bevezettette.* Szintén 1460-ban vette zálogba nejével Bilkey Annával és annak nővérével Bilkey Veronnal, Veresmarthy Palkó fia Iváskó jegyesével, apósa Bilkey Sándor összes birtokait Bilkén, Dobrókán, Lukován, Puszta-Komáron, Rákóczon, Miszticzén, Lipcsén, Hernicsén, Keselyűmezőn, Ökörmezőn, Kelecsényben, Ripinyén, Vízközön, Bereznán és Kalocsán; a beiktatásnak ugyan a Bilkey család ellentmondott,* sőt 1469-ben újra is tiltakozott ezen vétel ellen,* de eredmény nélkül, mert csak 25száz év múlva nyerhette azokat vissza Bilkey Máté.
* Lelesz, Actor. nr. 30. anni 1458.
* U. ott, Actor. nr. 20. anni 1460.
* Kelt Patha vára alatt, 1460 június 20-án.
* Eredeti az Ilosvay cs. levéltárában.
* U. ott.
* Lelesz, Actor. nr. 24. anni 1469.
Örökség és vétel útján szerzett s immár szélesen kiterjedt birtokait Szilágyi Erzsébet munkácsi uradalmának rovására is szaporítani akarván 1462-ben őszszel, midőn a lampertszászi, beregi, vári, ujfalusi, dédai és jánosi, jobbágyok sertései már jól felhíztak a makkon, azokat egy éjjel Ilosvára hajtatta és ott megtizedeltette, állítván, hogy azok az erdők, a melyekben a sertések makkoltak, az ő birtokaihoz tartoznak, fel egész a rutén határig és a Sugópatakig. Szilágyi Erzsébet 1200 arany forintra becsülte kárát s panaszára Mátyás király 1463-ban három biztost és a négy szolgabirót küldötte ki az ügy megvizsgálására és Szilágyi Erzsébet visszahelyezésére. A kihallgatott szomszéd birtokosok mind úgy nyilatkoztak, hogy Ilosvay Karácson László jogtalanúl tizedelte meg a sertéseket, mert az erdők egészen a rutén határig a munkácsi várhoz tartoznak, csak Gulácsy Pelbárt, István és Szerémi Gulácsy Andrásnak nem volt arról tudomása, hogy valóban odáig terjed-e a munkácsi uradalom határa s így lehetett Ilosvay Lászlónak legalább annyi igaza, hogy Ilosva határa a megtelepítéskor 1334 táján a rutén határig és a Súgópatakig nyúlt fel. A bizottság kivetette Ilosvayt az erdők birtokából s a király személye elé is megidézte*, de hogy a per miként és meddig folyt, azt már nem tudjuk, csak az bizonyos, hogy a vitás erdők ma is Munkácshoz tartoznak. Erre aztán megjárták Ilosva és tartozékai határát, de a kiadott bizonyságlevél pecsétje és hártyája valahogy megrongálódott, – lehet, hogy maga Ilosvay László tépte össze bosszúságában – miért is Palóczi László országbíróhoz folyamodott, hogy párját adassa ki neki a leleszi konventből.*
*Gróf Teleki, Hunyadiak kora, XI. k. 37. l.
*Lelesz, Actor. nr. 47. anni 1464.
1467-ben megszerezte Bilkey Miklós, István fiai Mihály és János, Rákóczy István és Lipcsey Istvántól azoknak bilkei, dobrókai, lukovai, rákóczi és miszticzei birtokait, de hogy mi árért, azt nem lehet a megrongált levélből kiolvasni,* 1471-ben pedig Szirmay Fórissal együtt 600 arany forintért zálogba vette Petrovay Mihály dolhai udvarházát, a hozzá tartozó birtokokkal: Dolha, Zádnya és Bronka egy negyedrészével, valamint Leordinay Mihály jószágait is, melyek a nevezett három falu másik negyedrészéből állottak.* Ezek szerint birta Ilosvay László az ilosvai uradalom háromnegyedrészét, Dolha, Zádnya és Bronka negyedrészét, Bilke, Dobróka, Lukova, Puszta-Komár, Miszticze, Rákócz, Lipcse, Herincse, Keselyűmező, Ökörmező, Kelecsény, Ripinye, Vízköz, Berezna és Kalocsa részben bereg-, részben pedig máramaros-megyei faluk mintegy tizenötöd részét s így vagy 30,000 hold ura lévén, Munkács vára birtokosa után ő volt a leggazdagabb Bereg vármegyében; hanem erőszakos ember volt s folytonos viszályban állott szomszédai és rokonaival, a Komlósyakkal, Bilkeyekkel és a Dolhayakkal, ezért aztán pere is volt bőven. Legelsőbben a munkácsi uradalommal volt baja, a mint már elmondottuk, azután a Komlósyakkal törvénykezett valami földterület miatt, ezen ügyet azonban egyezséggel végezte be 1457-ben;* de a béke nem volt állandó közöttük, mert Kisfalusy György halála után annak özvegyét Komlósy Ilonát kiűzte férje birtokaiból a nélkül, hogy jogos követeléseit kielégítette volna; így aztán ismét perre került a dolog a Komlósyakkal, a kiknek időközben, 1458-ban még valami lábas jószágukat is elhajtatott kövesdi birtokukról* s csak 1460-ban egyeztek meg, a midőn Komlósy Ilonát 200 arany forinttal elégítette ki. Ez időtájban keveredett viszályba a Bilkeyekkel is, a kik valószínűleg megtorlásképen követtek el ellene 1457-ben valami nagyobb hatalmaskodást; az ebből keletkezett per igen hosszan nyúlt el s csak tíz év mulva, 1467-ben olvassuk, hogy Mátyás király tisztító esküre ítélte a Bilkeyeket, melyet 84-ed magukkal tartoztak letenni a leleszi konvent előtt.* 1458-ban Dolhay Ambrust, nejét Margitot és fiait Demetert, Jánost és Lászlót idézte perbe, a kik az előtt tíz évvel Ilosvát, Kisfalut, Ilonczát, Révet és Négyforrást elfoglalták, később ilosvai udvarházát felgyújtották és udvarbíróját elfogván, mindkét szemére megvakították, Bilkéről 2616 ökröt elhajtattak, testvérét Ilosvay Andrást pedig Nagy-Szőllősön előtalálván, keményen megverték.* A per kimenetelét nem ismerjük. Dolhay Ambrus neje igen valószínűleg Ilosvay leány volt s az erőszakoskodásoknak csak az lehetett az oka, hogy az Ilosvayak nem akarták osztályrészét kiadni. A Bilkeyekkel való viszálya, úgy látszik, apósa, Bilkey Sándor birtokainak megvételéből támadt, a mibe a Bilkeyek sehogy sem akartak belenyugodni s bizonyosan azért rohanták meg Dobrókai Palkó János, Palkó Péter és ennek fiai Mihály, János, Ferencz és László Ilosvay László, a midőn 1475-ben egy jobbágyot Dobrókáról, a vett birtokról Ilonczára át akart költöztetni, mely alkalommal 24 ökröt, 12 tehenet és egy eszközökkel megrakott szekeret is elvettek, egy másik ilonczai jobbágyát pedig megöltek;* de Ilosvay László nagyon is keményen torolta vissza a rajta esett sérelmet, mert tisztje, nemes Dabóczy Máté és egy Orosz Pál nevű jobbágya által megölette Dobrókai Palkó Pétert.* Erre aztán kölcsönösen panaszt emeltek egymás ellen s a király Ilosvay Lászlót el is itélte és birtokait elkobozván, Endrédi Fitza Demeter királyi udvarnoknak és testvérének Ferencznek adományozta,* de a beiktatásnak Ilosvay László és fia ifjabb László ellentmondottak és birtokaikat továbbra is megtartották, mert ellenfelei valószínűleg nem tudták bebizonyítani, hogy Palkó Pétert az ő parancsára ölték meg, vagy pedig fogott birák tettek közöttük egyezséget; 1476-ban ugyanis azt olvassuk, hogy Bilkey András, Rákóczy István, Bilkey Gorzó István és Lipcsey Mihálylyal megbékülvén, minden eddigi pereiket kölcsönösen beszüntették,* a vitás Ligeterdő nevű területen pedig a Bilkey, Rákóczy, Zékán, Vak és Palkó családok tagjaival megosztozván a nekik jutott részt határhalmok emelése által ketté választva, részben Ilosva és Ilonczához, részben pedig Bilke és Dobrókához csatolták.* A szép egyezséget azonban alig élte túl Ilosvay László, még abban az évben elhalálozott.
*Eredeti az Ilosvay cs. levéltárában.
*Lelesz, Actor. nr. 12. anni 1471
*U. ott, Actor nr. 20. anni 1457.
*U. ott, Actor. nr. 30. anni 1458.
*U. ott, Actor. nr. 18. anni 1458.
*U. ott, Actor. nr. 21. anni 1458.
*U. ott, Actor. nr. 6. anni 1475.
*U. ott, Actor. nr. 14. anni 1475.
*U. ott, Statutor. Litt. F. nr. 14. anni 1475.
*Eredeti az Ilosvay cs. levéltárában
*Eredeti a Gorzó cs. levéltárában.
Hogy milyen hadjáratokban vett részt, azt nem tudjuk elsorolni, de a Pata vára alatti táborban kelt királyi beleegyezés a mellett bizonyít, hogy ott volt Mátyás király seregében a cseh rablók várainak megvívásánál s az 1500 arany forintot is, melyen birtokokat szerzett, leginkább hadi zsákmányból gyüjthette. A pallosjogot is, melyet utódai folyton gyakoroltak, bizonyosan ő eszközölte ki családjának.
Eleinte Ilosvaynak, utóbb Kisfalusy György halála után Kisfaluba telepedvén Kisfalusynak; végre ismét Ilosvaynak neveztetett, hasonnevű fiától való megkülönböztetésül pedig Nagy vagy Major, de mindég Karácson vagy Karácsonffy melléknevet is viselt. Kétszer nősült; első nejének nevét nem ismerjük, a Hassághi Farkas családból származhatott, a második Bilkey Sándor leánya Anna volt. Az elsőtől két fia: II. László és I. János, a másodiktól pedig egy fia és egy leánya maradt: I. Miklós és Ilona, Komlósy Mihályné.
I. Jánosról és utódairól később fogunk szólani; a II. László és I. Miklós ágának előadása után.* II. László 1458 óta együtt szerepelt atyjával, 1470-ben mint ügyvéd szerepelt.* 1471-ben vizsgálatot kért Dolhay Ambrus ellen ilosvai erdejének megrohanása és jobbágyai lábas jószágának elhajtása miatt.* Atyjának 1476-ban történt halála után azonnal perbe idézte Szirmay Fórissal együtt Petrovay Mihályt és fiát Demetert, néhai Leordinay Mihály leányát Katát és Dolhay Ambrus fiait Demetert, Györgyöt, Lászlót; Jánost és Pétert, a kik őket a zálogba vett Dolha, Zádnya és Bronka felerészéből kirekesztették; erre azt az ítéletet hozta Mátyás király, hogy vagy adják át az alperesek a birtokokat, vagy pedig fizessék vissza a zálogösszeget,* a mit aztán Ilosvay László és Szirmay Fóris meg is kaptak. 1478-ban testvérével, Miklóssal kártalanítási keresetet indított Medgyesi Móricz István és László ellen, a kik bábaszéki, bikszádi és túrvékonyai jobbágyaikkal négy izben Ilosvára rohanván, pajtájukat, lóistállójukat és egy nagy szarvasmarhaistállót felgyujtottak és azonfelül még tíz különféle gabonaasztagot is felégettek, 27egy nagy szénakazallal együtt, mi által 500 arany forint kárt okoztak,*1479-ben pedig az iránt tartatott vizsgálat, ha vajjon Dobrókai Palkó Péter fia Mihály csakugyan megölte-e az Ilosvayak András nevű jobbágyát, de viszont Palkó Péter özvegye Bilkey Margit is vizsgálatot kért Ilosvay László ellen, a ki őt hat évvel azelőtt megverte, a közelebb elmúlt esztendőben pedig dobrókai birtokáról több sertést és szarvasmarhát erőszakosan elhajtatott.* 1481-ben Palkó János és Mihály kezdettek pert ellene, mert öt esztendő előtt dobrókai birtokukról bizonyos lábas jószágot elhajtatott, 1480-ban pedig magát Palkó Jánost, Perényi János udvarnokát, testvére Ilosvay Miklós, valamint Vajnághy Pál, Dávid és Mircse segélyével megverte és tőle valami irományokat is elvett.* 1483-ban a Kisfalusyakkal törvénykezett Ilosvay László s panaszára vizsgálatot rendelt el Báthory István országbiró Kisfalusy Demeter, János és Mihály ellen, a kik édes anyjuk Margit beleegyezésével még 1480-ban elfoglalták az Ilosvay Nán Miklós-féle birtokokat Kisfaluban, Ilonczán, Réven, Négyforráson és Borsován, a mely birtokokat pedig Ilosvay László és Miklós atyja örök áron szerzett volt meg; azután 1482-ben Bilkey István fiai István, János és György, Bilkey András, Lipcsey Lázár és György, valamint Rákóczy István társaságában, jobbágyaik Kelemenffy Kelemen és István s több mások segélyével felverték a Kisfalusyak Ilosvay László és testvére Miklós bilkei udvarházát s onnét minden ingóságot elvitetvén, a lábas jószágot is elhajtatván, 1000 arany forint kárt okoztak.* Az ebből keletkezett per jó hosszan húzódott el s még 1489-ben is folyamatban volt, a midőn Báthory István országbíró, erdélyi vajda és székely ispán Kisfalusy Demetert, Jánost és Mihályt, Bilkey Jánost és Györgyöt, valamint Rákóczy Istvánt is egy-egy márka birságban marasztalta el, mert Ilosvay László és Miklós ellen megidéztetvén, a kitüzött határidőn nem jelentek meg az országbíró itélőszéke előtt.* Okleveleink ezentúl már nem említik Lászlót, a ki állandóan viselte az Ilosvay nevet, de a mellett atyja életében még Kis vagy Minornak is neveztetett s úgy, mint atyja, Karácson vagy Karácsonffy Lászlónak is iratott. Utódai, valamint testvérének Miklósnak leszármazói is kevés kivétellel megtartották a Karácson nevet az Ilosvay mellett s a lefolyt háromszáz esztendő alatt feledésbe menvén a közös leszármazás, a más ágon álló Ilosvayak már rokonoknak sem akarták ismerni a Karácsonokat s azt állították, hogy úgy, miként az Ilosvai Mezők, Ilosvai Borbélyok és Ilosvai Bornemiszák, csak valamely ősanyjuk után jutottak az Ilosvay névhez, sőt maguk az Ilosvay Karácsonok is, bár már régebb idő óta egyedül csak az Ilosvay nevet viselik, azt hitték, hogy őket tulajdonképen Karácsonoknak kellene nevezni.
*Lelesz, Actor. nr. 4. anni 1470.
*U. ott.
*U. ott, Vetustor. Actor. fasc. 9. nr. 16.
*U. ott, Actor. nr. 13. anni 1476.
*Lelesz, Actor. nr. 27. anni 1478.
*U. ott, Actor. nr. 44. anni 1479.
*U. ott, Actor. nr. 20. anni 1481.
*Eredeti az Ilosvay cs. levéltárában.
*U. ott, kelt Budán, 1489 október 27-én.
Petrovay György.
