A Kisfaludy család leszármazása. (Első közlemény.)

Teljes szövegű keresés

1A Kisfaludy család leszármazása.
(Első közlemény.)
Hazánkban nincs család, mely biztosabban hivatkozhatnék honfoglaló őseire, mint a Csák nemzetségből származó Kisfaludy család; tanúsítják ezt a krónikák, de arra több oklevél is bizonyítékot szolgáltat.
Béla király névtelen jegyzője megírta, hogy a «Saac» nemzetség a honfoglaló hét vezér egyikének, Elődnek fiától, Szabolcstól származott s hogy akkor, midőn Árpád vezér a dunántúli vidék elfoglalására indúlt és Bodoctu hegyéhez ért, a nyugati részen Előd fiának Szabolcsnak a Vértes erdejét adományozta, mely erdő-alján később Szabolcsnak unokája Sac vagy Chac egy várat épített.
Túróczi krónikája IV. fejezetében a föntebbieket azzal a különbséggel adja elő, hogy Szabolcs vezér, kitől a Chak nemzetség ered, azon a helyen szállott meg, hol az utóbb elpusztult Csákvára állott; a várat Szabolcs vezér alapította, kinek elhaltával utódja Csák elrendelte, hogy családja és rokonai a várat az ő nevéről hívják; hozzáteszi még a krónikás, hogy a vár már Szár-László fiainak, András, Béla és Levente herczegeknek idejében szétromboltatott.
Alább látni fogjuk, hogy a Vértesalja és Csákvár vidékének egy része, egész a XV. század elejéig, a Csák nemzetség azon ágának birtokában maradt meg, melyből a Kisfaludyak, Ugrinok és Miháli Csákok származtak.
A honfoglalást követő két században történetünk emlékeit majdnem egyedül krónikáink tartották fönt s az események felől ezek is csak gyéren szolgáltatnak adatot; írott emlékeink a X. századból teljesen hiányoznak, a XI. századból is csak néhányat ismerünk, de a XII. századból sem bővelkedünk oklevelekkel.
A honfoglalást követő első századokról történetíróink munkáit olvasva, sajnosan tapasztaljuk, hogy azok megírásánál mily kevés forrással rendelkeznek; a mi csekély kútfőink vannak, azok is sokban ellenkeznek egymással. Egyik hazai kútforrásunk Béla király névtelen jegyzőjének krónikája s ez is hézagos és annak van alávetve, kivált az ujabbi időben, hogy történetíróink majdnem versenyeznek abban, hogy hitelét megrontsák és csak némi részben fogadják el annak adatait. Így nem marad egyéb hátra, mint a külföldi krónikákból megírni hazánk régi multjának történetét; pedig a jelenből is tudhatjuk, hogy a külföld még most sem ismeri hazánkat, sokszor a legfélszegebben itélik meg még most is viszonyainkat; a honfoglalás idejében s az ezt követő századokban írt külföldi krónikáknak mi okból adhatnánk mégis több hitelt, úgy, hogy a mit azokban megírva találunk, azt fogadjuk el föltétlenűl, ha ez saját forrásainkkal, hagyományainkkal ellenkeznék? Kívülünk talán nincs nemzet, mely saját múltjának történetét annyira alárendelné a külföldi krónikákban feltalált ellenkező adatoknak.
Midőn a Kisfaludy család történetének meg írásánál, a család eredetére nézve, saját krónikáinkra hivatkoztam, azt, hogy eme hivatkozásom a kritikát megállja, be is bizonyíthatom.
2Mert a Kisfaludyaknak a Csák nemzetségből való származása az alább felsorolt oklevelekből kellőleg kiderűl, valamint az is, hogy a Csák nemzetség ez az ága, egész a XV. század elejéig, birtokában volt a Vértesaljának és Csákvár vidékének. Kell-e ennél nyomósabb bizonyíték krónikáink hitelessége mellett, midőn azokban azt olvassuk, hogy Előd fia Szabolcs és utódai a Csákok voltak azok, kik a Vértesalján megtelepedtek; s ezzel bizonyítva van az is, hogy a Csák nemzetségbeli Kisfaludyak ezen honfoglalóktól származtak.
Előd fia Szabolcs volt tehát a törzs feje s ennek unokájától Sac vagy Csáktól nyerte a nemzetség nevét.
Szabolcs fiát nem ismerjük, mert csak unokáját Csákot nevezik meg krónikáink, ki a X. század végén és a XI. század elején élhetett. Ennek fiairól ismét nem bírunk tudomással; az ő birtoklásuk alatt pusztították el a pogánysággal tartó herczegek, Szár-László fiai: András, Béla és Levente Csákvárt, hihetőleg azért, mert a Csákok a keresztény valláshoz szítottak.*
* Pór Antal Csák Máté életrajzában (Magyar Tört. Életrajzok IV. évf.) a 7. és 8. lapon azt írja, hogy Szár-László fiai azért rontották le Csákvárt, mert a pogánysággal tartottak; ez még nem volna elég ok a lerontásra; az egyedüli ok éppen ellenkezőleg az lehetett, hogy a vár tulajdonosai, a Csákok nem tartottak a pogánysággal. Ugyan ott Pór Antal azt állítja, hogy a Csákok a vereség után, melyre váruk lerombolása következett, szétoszlottak s a megoszlás és birtokaik megosztása következtében egyre-egyre kevesebb jutott a közösből. Mind ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Csák nemzetségnek soproni ágát Ugrin érsek emelte gazdagságra és tekintélyre. Ezt ily általánosságban nem mondhatjuk, mert Ugrin érsek idejében a Csákoknak soproni ága nem létezett s arra sem volt szükség, hogy Ugrin érsek tegye a nemzetséget gazdaggá; az Imre király által 1198-ban Ugrin érseknek adományozott Mihali nevű sopronvármegyei birtok nem is oly nagy vagyon, hogy valamely kiváló gazdagodást vonhatna maga után. A család gazdagságát a vértesaljai ősi birtokok képezték, ők nem oszoltak szét e vidékről s a Vértes alatti birtokok egész a XV. század elejéig megmaradtak kezükön. Miklós comes, az érsek öcscse, mint alább látni fogjuk, 1231-ben kelt végrendeletében vértesaljai tetemes mennyiségű javairól, mint ősiekről rendelkezett, ezekhez mérten az ugyane vég rendeletben felsorolt s Ugrin érsek által hátrahagyott birtokok száma sokkal csekélyebb.
Annak, hogy a Csák nemzetség többi ágára is kiterjeszkedjem, itt nincs helye, ezekről a Turul 1885–86. évi folyamaiban Nagy Ivántól elég bő tanulmányt olvashatunk; e helyen csak a nemzetség azon ágára szorítkozom, melyből a Kisfaludyak származtak.
Ennek az ágnak első okleveles őseül Ugrin comest tekinthetjük, kit Forcos nevei jövevénynek 1146. évi végrendeletében megnevezve találunk, melyben a most nevezett végrendelkező Ugrin comes Vérteshegy melletti monostorának egy rétet és szántóföldet hagyományoz.*
* Wenzel, Árpádk. új okmánytár, I. k. 58. l.
A benczések vértes-keresztúri apátságáról Czinárnál olvassuk, hogy az Kisbér és Csákvár mezővárosok között feküdt és hogy a monostor maradványai még most is láthatók; ugyancsak Czinár szerint a monostor alapítója eddigelé ismeretlen volt.
A föntidézett oklevél alapján alig lehet kétségünk, hogy e monostort vagy Ugrin comes, avagy egyik őse alapította. A Csák nemzetségnél az Ugrin név dívott. Világosan mondja az oklevél, hogy a végrendelkező a rétet és földet Ugrin comes Vértes melletti monostorának hagyományozta. Vértes vidéke pedig, mint föntebb láttuk, a Csák nemzetség tulajdona volt; különösen Vértes-Keresztúr a nemzetség azon ágának képezte tulajdonát, melyből a Kisfaludiak származtak a mint ezt a család ismeretes ősének, Miklós comesnek alább idézett végrendeleteiben olvashatjuk.
Valószínűnek tartom továbbá, hogy Ugrin érsek ennek az Ugrin comesnek volt fia; őt több XIII. században kelt okleveleinkben megnevezve találjuk, neve mint győri püspöké először 1188-ban fordúl elő.*
*Lásd Fejér György, Codex Dipl. II. k. 245. l. és Knauz Nándor, Monum. Eccl. Strigon. l. k. 125. 126. 169. ll. Hogy a Fejérnél (II. k. 188. l.) megnevezett Ugrinus zágrábi püspök azonos-e a Csák nemzetségbeli Ugrin püspökkel, biztosan meg nem határozható. Knauz különben (id. h. 169. l.) kifejti, hogy a Fejérnél II. k. 188. lapon közölt oklevél évszáma nem 1175, hanem helyesebben 1185.
Ugrin a győri püspöki székben egész az 1204-ik évig ült s ekkor hazánkban az egyház legmagasabb polczára fölemelkedve, esztergomi érseknek választatott, azonban csak rövid időig viselhette e fényes állást, mert még ugyanezen 1204. évben meghalt.
3Ugrin érsek, mint őseiről reászállott nagy vagyon ura, azt még más javakkal is szaporította.
Az első okleveles bizonyíték erre Imre királynak 1198-ban kelt adománylevele, melyben a király a trón irányában tanúsított hűségét megjutalmazandó, Pál nevű hűtlen soproni várjobbágynak azt a birtokát, mely Mihályé volt, «terram, quo esset terra Michaelis,» Ugrin győri püspöknek adományozza.*
*Ennek az oklevélnek eredetijét a Kisfaludyak egész az újabb időkig híven megőrizték; azonban a család a kir. ítélőtábla előtt bizonyos pert folytatván, számos más eredetivel együtt ezt a ritka értékű oklevelet is Mansperger táblai ügyvédjüknek adták át. Midőn az ősiségi pereket az 1848-iki törvények megszüntették s ez által a Kisfaludyak táblai pere is megszűnt, a család megbízásából 1868-ban a kuria levéltárából az eredeti okleveleket átvettem, azonban a levéltárnok az 1198. évi adománylevelet nem adhatta át, mert Mansperger táblai ügyvéd elhaltával az nem tétetett le a kuriai levéltárba s ezen 1198. évi oklevél helyett a levéltárnok Walther László elismervényét adta át, mely szerint ő, mint Horvát István végrendeletének végrehajtója, bizonyítja, hogy az oklevél meg volt ugyan Horvát Istvánnál, ez közölte annak hasonmását a Tudományos Gyüjtemény 1834. évi folyamának III. kötete 97–99. lapján, azonban Horvát István iratainak leltározása alkalmával az oklevél többé feltalálható nem volt. A család levéltára jelenleg a Nemzeti Muzeumban van letéve, ott mindjárt az 1-ső szám alatt olvasható Walther László nyilatkozata. Imre király 1198. évi adománylevelét közli Fejér, i. h. II. k. 344. l. és Horvát István a Tud. Gyüjteményben föntírt helyen. – Ez érdekes oklevél valahol, talán Budapesten lappang; Kívánatos volna, ha birlalója a Magyar Nemz. Múzeumnak átszolgáltatná. (A boldogult szerző ez óhajtása, hogy e nevezetes oklevél a Magyar Nemz. Múzeum birtokába kerüljön, teljesedésbe ment. Az oklevelet a Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának levéltári osztálya 1892-ben ajándék útján megszerezte és középkori oklevelei sorába elhelyezte. Szerk.)
Ezen adománylevélben találjuk első nyomát a mai sopronvármegyei Miháli nevű helységnek s a Csák nemzetségnek ez az első birtokszerzése Sopron vármegyében, hol a Miháli Ugrinok és Csákok a későbbi századokban végleg megtelepedtek.
A IV. Béla király neje által kiküldött biráknak 1262. év körül kelt ítéletében még egyszer történik hivatkozás Imre király adománylevelére.*
* Ezt az ítéletet Fejér Gy. (id. h. VII/I. k. 338. l.) 1266. évről, Wenzel pedig (id. h. II. k. 167. l.) 1244. évről közlik, ez utóbbi az évszámra nézve tévesen, mert az itéletben említett «Farcasius Albensis et vice cancellarius» 1262–1268 években viselte hivatalát (V. ö. Fejérpataky László, Királyi kanczellária, 108. l.) Knauz Nándor is közzé tette az ítéletet (Mon. Strig. I. k. 171. l.) s azon nézetben van, hogy az itéletben említett Imre király adománya 1204-ben kelt, gondolom azon alapon, hogy az itéletben az 1262 körül élt birák Ugrint esztergomi érseknek nevezik. Ez azonban, tekintettel az 1198-ban kelt adománylevélre, úgy értendő, hogy Ugrin érsek az adományt még mint győri püspök nyerte.
Imre királynak még egy másik, szintén Ugrin győri püspök részére szóló adománylevele is fönmaradt 1201. évből, mely – igen hiányos állapotban – a család levéltárában őriztetik s melyben a király «villam Samto ad Bodoht iuxta cruciferos» 16 mansioval Gut és Igar nevű faluk szomszédságában Ugrinnak adományozza. A szomszéd birtokok után itélve, az adományozott birtok nyomai a Vértes vidékén keresendők.*
*Az oklevelet a Hazai okmánytár V. k. 4. lapján közöltem; érdekes, hogy Béla király névtelen jegyzőjének krónikájában föntebb említett «mons Bodoktu» neve hasonló az ezen 1201. évi oklevélben előforduló «ad Bodoht» helynévhez.
Ezekben foglalhattuk össze a család fényének megalkotójára, Ugrin érsekre vonatkozó adatokat s midőn még felemlítjük, hogy ő mint győri püspök, különösen Imre királyunk kegyeiben részesűlt, annak is kifejezést kell adnunk, hogy a midőn a Kisfaludyak levelestárukban Imre királynak 1198-ban és 1201-ben kelt okleveleit megőrizték, ily időből származásának eredeti oklevelekkel való bizonyítására nézve a hazánkban jelenleg élő régi családok közűl alig van egy, mely velük versenyezhet.
Ugrin érsek elhaltával következik annak öcscse, Miklós comes: «Nicolaus frater Ugrini archiepiscopi», így nevezik őt az oklevelek. A «frater» szó okleveleinkben nem mindig jelent testvért. Ugrin és Miklós közt a korban is volt különbség; Ugrint, midőn az érseki széket elnyerte, már idősebb embernek tarthatjuk, Miklós pedig, mint alább látni fogjuk, 1239 körűl halt el s így ő Ugrinnak unokatestvére vagy öcscse is lehetett. Adatok hiányában azonban őt mégis Ugrin testvérének kell elfogadnunk.
Miklós mindig comes czímmel fordúl elő; elég jelző arra, hogy nagybirtokos volt, mert főispáni tisztséget is viselt. Róla 1223-ból van az első okleveles emlékezet, midőn II. Endre király neki, mint Csanádmegye főispánjának 4megengedi, hogy Miháli nevű birtokát a külföldről vendégnépekkel – «hospitibus de exteris regnis» – telepíthesse meg.*
* Sopron vármegyében a külföldről való megtelepítésnek első ismeretes esete. Hazai okmánytár, V. k. 11. l.
Miklós comes 1226-ban ismét királyi kegyelemben részesült, midőn Yiner nevű földet ( «in parochia Albensi ad comitatum de Bana pertinens» ) nyerte adomáyul.*
*Közölve Győri Tört. és Rég. füzetek, III. k., 297 l. s ezután Wenzel, id. h. VI. k., 432 l. V. ö. Pesty Frigyes; A magyarországi várIspánságok tört. 164. l.
Miklós comes tetemes birtokoknak volt ura, miről számos oklevelek nyujtanak bizonyítékot.
Az első oklevél, melyben a birtokok egy részét felsorolva találjuk, 1230-ban kelt. Ebben II. Endre király megsokalva azt a sok és határtalan birtokadományozást, melyet a várispánságok* kárára, hívei számára tett, visszavonja azokat s fiát, ifjabb Béla királyt megbízza, hogy az adományokról szóló privilegiumokat az illetőktől kivánja be; ennek következtében Miklós comes, Ugrin néhai esztergomi érsek öcscse felmutatván privilegiumait, Béla ifjabb király testvérének Kálmán királynak s az országnagyoknak tanácsával Miklós comestől az ujabban adományozott birtokok egy részét elveszi, másik részét azonban birtokában továbbra is meghagyja.
*«Jura comitatuum» mondja a Fejérnél (id. h. III/II. k. 204. l. és a Hazai okmánytárban (VI. k. 24. l.) közölt oklevél. Itt a «comitatus» szó alatt, azt vélem, nem vármegyét, hanem várispánságot kell értenünk, mint alább kimutatjuk.
Az elvett birtokok ezek valának:
Csanád vármegyében: Besseneu falu s Pony, Yeneu, Teluki, Chunei nevű birtokok.
Arad vármegyében: Anha s Zehund faluk és Hudi nevű birtok.
Temes vármegyében: Zanad falu.
Zaránd vármegyében: Alba, Cracou és Scerheth nevű birtokok.
Fehér vármegyében: Timad, Soboca, Boinka, Zuld és Dod nevű birtokok.
A Miklós comes birtokában meghagyottak pedig így soroltatnak fel:
Csanád vármegyében: Ekud nevű föld és Inad, Sceuleus, Hujfalu s Batut nevű birtokok.
Krassó vármegyében: Woyla nevű birtok.
Zaránd vármegyében: Waroct és Wary nevű birtokok.
Fehér vármegyében: Bodoct és Welg.
Sopron vármegyében: Petlend nevű birtok; mindezekben II. Endre király Miklós comest újabban is megerősítette.
Azonban Miklós comes nem sokáig nélkülözte, a fentebb tőle elvett birtokokat, mert azokat II. Endre király 1232-ben neki ismét visszaadja*. Sok tekintetben érdekes ez oklevél, abból ugyanis bizonyossá válik, hogy a visszaadott birtokok várföldek voltak; világosan mondja a király: «terras quasdam castrorum videlicet Albensis, Cenadiensis, Orodiensis et de Szarand».*
* Hazai okmtár, I. k. 11. l.
*Pesty Frigyes, midőn a várispánságok történetét megírta, munkája 305. lapján e kérdésben még nem mond határozott véleményt, azonban az 573 lapon már határozottan említi, hogy II. Endre királynak föntidézett 1230. évi oklevelében felsorolt birtokok várföldek voltak
II. Endre király ezen 1232-ben kelt levelében a visszaadott birtokokat, az azokkal határos birtokokkal együtt, így sorolja fel: A fehérvári várhoz tartozott földek: Zuld, Timar, Zabaca.* (Elmaradtak a Boinca és Dod nevű földek.)
* Az 1230. évi oklevélben Timad és Soboca.
A Csanádi várföldek: Befeneu, Pon, Teluhi. (Jeneu és Chunei nevű földek szintén nincsenek említve, azonban Sceleus, Laba és Beu nevű birtokai Miklós comesnek felsoroltatnak.)*
* Érdekes Pon nevű birtok határának felsorolásánál e kifejezés: «tenet metam cum populis Roancensis ecclesie;» itt a rohonczai egyházat kell értenünk, melynek egyetlen ismeretes kiadványa, ugyancsak a család levéltárából közölve, M. Sion, III. k. 267. l. olvasható, mire alább visszatérünk
Az aradi várföld: Ana és Cehund.*
*Pesty szerint, id. m. 165. l., a mai Szionda puszta Arad vármegyében. A többi helynek egynémelyikét az alábbiak szerint sikerült megfejteni, a további nyomozás szorosan nem tartozván munkám köréhez, mind ez iránt az illető vármegyék monografusai, kik a helyi viszonyokkal jobban ismeretesek, nyujthatnak felvilágosítást.
A zarándi várföldek: Zerhet. Craco, Alba. (A Temesvárhoz tartozott Zanad nevű föld nincs említve.)
Úgy látszik, hogy Miklós comes a II. Endre király fönt ismertetett s 1230 és 1232-ben kiadott okleveleiben felsorolt várföldek birtokába nem lépett, vagy nem nagy súlyt helyezett azok birtoklására, mert Boyanca, Warud, Voyla és Peslend nevű birtokokat kivéve, az 1231. évi végrendeletben a föntemlített többi birtokokról 5nem rendelkezett; az 1237. évben kelt végrendeletében pedig a föntebbiek közül csak Petlend birtokot említi föl.
Lássuk már most ezeket a végrendeleteket.
Az első II. Endre királynak 1232-ben kelt megerősítő privilegiumában van kiadva.* E nevezetes oklevelet eddigelé senki sem méltatta bármi csekély ismertetésre, pedig az ritkítja párját nemcsak régiségét, terjedelmét és a birtokok mennyiségét tekintve, hanem jogi és családtani szempontból is. Nem tartom azért mellőzhetőnek, hogy e nevezetes végrendelet bővebb kivonatát, sőt az érdekesebb helyek fordítását ne adjam. Miklós comes végrendeletét így kezdi:
*Közli Fejér Gy. id. h. III/II. k. 227. l, eredetije meg van a család levéltárában. Fejér az oklevelet, kivált a helyneveknél, hiányosan közli, ez okból a helyneveket az eredetiből írtuk ki. Nem hagyhatom itt sem említetlenűl, hogy Szécsenyi Frank országbirónak alább bővebben ismertetett 1398-iki ítéletében e végrendelet, illetve II. Endre király privilegiuma 1228-ban keltnek mondatik.
«Én Miklós comes néhai Ugrin esztergomi érsek öcscse, atyai vagyonomról (de rebus patrimonialibus) következőleg végrendelkezem: Először a Vértes erdejében levő föld, mely atyámfiaival közös (a többi Csák nemzetségbelieket érti), azután Bucud (Bokod), Kereki, Csákvára, Thuboyd (Tabajd), Kér, Voya, Celum, Scekosou, Vinga, Suous, ezeket fiaimnak hagyom, hogy birják közösen, míg meg nem osztoznak.»
Echur birtokot, melyet Ugrin bátyja egy préposttól nyert per útján, szintén fiainak hagyja.
Voltak még pusztái, melyeket Ugrin érsek hagyott reá, ki őt fiává fogadta. Ezen puszták elseje Szentkereszt, hol az érsek házat építtetett; ez a birtok közös legyen az első és születendő fiúk között, mert ez a hely különleges, melyet köznyelven udvarhelynek hívnak, de az épületek, a mint ez Magyarországon szokás, a kisebbik fiué legyenek.
A második pusztát, Mihálit Sopron vármegyében az idősbik fiú Izsák örökölje, harmincz telekkel, nyolcz szolgával, négy ekére való ökörrel, tíz malommal, háromszáz ménesbeli lóval, hatszáz birkával, kétszáz sertéssel.
A harmadik pusztát Kázmért, Sopron vármegyében, tartozékaival együtt, szintén Izsák fiának hagyja.
Bodvet pusztának két részét két alsó, malommal együtt szintén Izsák örökölje, három részét pedig, négy felsőmalommal, ifjabb fia Lőrincz, a zamárdi szőlőkkel együtt.
Az ötödik pusztát, Gendust, melyet érsek bátyja Farkas comes nejétől vett meg, az érsek pusztái közül Lőrincz, ifjabbik fia egyedűl örökölje.
Szerzeménye és adományúl nyert birtokai közül Pethlend birtok Sopron vármegyében és egy másik Boyanca nevű Fehér vármegyében, melyet Moys nádortól vásárolt, Izsákéi legyenek.
Ezután következik a végrendelet egyik érdekesebb része, midőn így folytatja: «Ezeken kivül atyai jóságomtól vezéreltetve s megelőzendő azt, hogy halálom után fiaim között, kiknek egyike anyai részről a görögök nemes nemzetségéből, a másik pedig a frankok kegyes neméből származott, egyenetlenség támadjon, Izsák fiamnak anyai hitbér fejében adom Velg nevű földet, és ha bármikor vita támadna köztük, hogy egyiknek anyja után több jutott, mint a másiknak, nem kell csodálkozni második nőm hitbérének nagyságán, mert őt akkor vettem el, midőn már a méltóságok és vagyonok bőségét élveztem, az előbbinek idejében azonban nekem, mint ifjúnak, az időleges dolgok kevésbé virítottak.
Vannak még más pusztáim is és pedig Vama, Putlend rokonaim szomszédságában s Vinár, ezeket tartozékaikkal együtt hasonlóképen Lőrincznek hagyom, valamint a Tisza és Maros között, innét és túl, azok a puszták, melyeket bírok, úgy mint Cupanch, Sceuleus révvel együtt, Wyloc, Truman, Niclous, Scenad, Sagu, Waruct és Wary tartozékaikkal, ingatlanaikkal és ingóikkal együtt Lőrincz ifjabbik fiaméi legyenek. Ne csodálkozzék senki, ha ifjabbik fiamat nagyabb örökrészszel gazdagítom, mivel kétség támadt bennem, hogy ha Isten több fiat ad, bármenynyien legyenek is, kisebbik fiam része minden ellenmondás nélkül mindannyi között közös legyen.
Izsák fiamnak, azt hiszem, eleget tettem, neveltetéséhez költséget, választott lovakat, minden készlettel szolgáltattam, egyszersmind őt nejével való háztartásában s házában atyai gondoskodással elláttam, úgy, hogy ha tetszik neki, Isten segitségével magáról kellőleg gondoskodhatik; azért minden hadiszert, mely elhunytamkor hátramarad, 6Lőrincz nyerjen el, hasonlóképen szőlőimet is, melyeket a Mátrában bírok. Voyla nevű pusztámat pedig nőmnek hagytam hitbérül, úgy, hogy ha fiaira nem akarja hagyni, azzal szabadon rendelkezhessék, a mint akarja.
E végrendeletben Miklós comes csak két fiáról, Izsákról* és Lőrinczről tesz említést, e szerint János fia akkor még nem volt a világon.
*Izsák felől Fejér György a id. m. III/II. k. 226. lapon közölt oklevél jegyzetében ezeket írja: «Mihi videtur nomen Isaach erronee legi, legendumque esse Gach vel Chaach, fuit enim hic primogenitus Nicolai comitis fratris Ugrini archiepiscopi Strigoniensis, qui generationis de Chak auctor est.» Itt nagyban téved Fejér, mert Miklós comes első szülött fia számos oklevélben mindég, Izsáknak iratik; e nevet görög származású anyjától nyerhette. Az sem áll, hogy közülök egyik vagy másik volt volna alapítója a Csák nemzetségnek; a Csák nemzetség már őket megelőzte, több ágra szakadt s így azok is, kik nem Miklós comestől, Ugrin érsek testvérétől származtak, a Csák nemzetség ivadékai valának, mint például a XII. század végén élt Csák Péter nádor és ennek fia Trencséni Csák Máté.
Miklós comes 1231. évi végrendelkezése után még tovább élt s ezután róla még a következő oklevelek emlékeznek:
II. Endre király 1234-ben a kamara hasznát tárgyazó adózás alól, «in villis suis, que Mihali et Kazmer nuncupantur» Miklós comest Ugrin érsek öcscsét fölmenti.*
* L. Fejér Gy. id. m. VII/V. k. 245. l. Az oklevél eredetijét jelenleg Kisfaludy Árpád őrzi.
Ugyancsak II. Endre király 1235-ben beleegyezését adja, hogy Salter nevű lovag Turda nevű pusztáját Miklós comesnek, Ugrin érsek öcscsének eladhassa.*
* Hazai okmánytár, I. k. 14. l.
Ezután Miklós comes 1237-ben a fejérvári káptalan előtt ujabb végrendeletet alkot; e szintén nevezetes oklevél a család levéltárában két eredeti példányban van meg.*
* L. Fejér Gy. id. m. IV/I. k. 78. l. és Hazai okmánytár, I. k. 16. l.
Ekkor már a végrendelkezőnek harmadik fia, János is megszületett és az újabbi végrendelkezést ez okból tarthatta szükségesnek. Az 1231-ben kelt végrendeletben közösre hagyott birtokokat az újabbi végrendeletben is felsorolva találjuk s azokból többeket három fia között feloszt.
Az újabbi végrendeletben a fejérvári káptalan arról tanuskodik, hogy «illustris comes Nicolaus frater Ugrini archiepiscopi quondam Strigoniensis de genere Chac» Izsák nevű elsőszülött fiával a káptalan előtt megjelenvén, hogy jövőre fiai között a czivakodást megelőzze, köztük birtokait és egyéb javait végrendeletileg a következőképen osztotta fel:
A Szentkereszt (mai Vértes-Keresztúr) melletti földek az elsőszülött Izsák, úgy Lőrincz és János között továbbra is közösek legyenek, azonban úgy, hogy azokon mindegyik építkezhessen; mindazáltal a meglévő épületeket a kisebbik fiú tartsa meg.
A Vértes erdőből a maga részét, valamint az Ecur nevű földet közösre hagyta; az Ecur nevű faluban lakó hat erdőpásztor közül kettő Izsáknak, négy pedig Lőrincznek és Jánosnak jussanak.
Ezeken kívül az 1231. évi végrendeletben felsorolt ősi birtokokból Kerehi, Celum, Urund, Tubogd és Kér nevű birtokokat, továbbá Vrse nevű birtokot Izsák nevű fiának hagyta, huszonhat szolgával, valamint Miháli és Kázmér nevű, Ugrin érsek által ajándékozott szerzeményjavakkal együtt. Izsák e szerint nyolcz faluhoz tartozó földet és harminczöt szolgát nyerend osztályrészül. Ehez még Houd nevű birtokból három szolgát és Berén faluból egy hírnököt is Izsák fiának hagyott.
A két kisebbik fiúnak, Lőrincznek és Jánosnak az ősi javakból a következők jutottak: Bukud nevű birtok huszonöt szolgával, a csákvári föld, Vaya nevű birtok tizennégy szolgával, Berén nevű föld két hírnökkel, Cheztreg négy szolgával. Ezeken kívül Zymand, Zanad, Zuos, Scekozov és Vinga nevű birtokok, Houdon öt szolga és szentkereszten két szolga.
Továbbá a szerzeményjavakból Gueduch nevű birtokát is a két kisebbik fiúnak hagyta, melyet az érsek ajándékozott Miklós comesnek, valamint Petlend nevű birtokát s a zamárdi szőlőt és Celum faluból hat szolgáját is nekik hagyta.
A Houd nevű birtokot a végrendelkező élte fogytáig magának tartotta fönt, úgy hogy halála után fiai között közösre maradjon, ezenkívül Vinga faluban hat szolga, Zekzon faluban tizennégy szolga, Gueduch birtokban kilencz szolga és Berén faluban egy hírnök haláláig az ő rendelkezésére álljanak.
7Végre az általa vásárolt Guth, Trucman és Miklous nevű három falut magának szintén visszatartotta, úgy hogy azokat utolsó végrendeletében fiai vagy leányai közűl annak, ki neki tetszeni fog, avagy kegyes czélra is hagyhassa. Miklós comes leányairól itt szól elsőben, a nélkül azonban, hogy neveiket említené.
Azután, hogy Miklós comes a fejérvári káptalan előtt másodszor végrendelkezett, neje és első szülött fia megjelentek a rohonczai monostorban, hol Ugrin kalocsai érsek rendeletéből Pál bán, az egresi konvent két kiküldött tagja és több nemes személyek előtt alkotott végrendeletére, vonatkozólag a Szent-Mihály oltáránál megesküdtek, hogy azt megtartandják, Izsák részéről kiköttetvén, hogy neki a szentkereszti és echuri földekből, valamint a Vértes erdejéből is egy harmadrész jusson, azonban a szolgákból és ménesekből ne részesüljön.
A rohonczai konvent ez érdekes oklevelének nincs ugyan évszáma, azonban tartalmából következtethetjük, hogy Miklós comes még életében kívánhatta, hogy neje és idősebbik fia eskü alatt köteleztessenek végrendeletének megtartására s így az oklevél még Miklós comes életében s csakhamar a fehérvári káptalan előtt 1237-ben tett végrendelet után kelhetett, tehát vagy még 1237-ben, avagy az 1238. év elején, és így az oklevél kelte 1239–1240-re nem tehető. Eredetije a család levéltárában őriztetik.*
*Ráth Károly azt még 1865-ben közölte a M. Sion III. k. 267. lapján, bővebben ismertetvén annak tartalmát. A rohonczai konvent székhelyét ő sem bírta meghatározni, de kifejezte azt az alapos nézetét, hogy a rohonczai monostort az egresi konvent közelében kell keresnünk. Arra nézve, hogy a rohonczai konvent Temes vagy Torontál vármegyékben fekhetett, némi adatot szolgáltathat a Hazai okmánytár I. k. 12. l. közölt 1223. évi oklevél, hol a Csanád várához tartozott s Miklós comesnek visszaadott Pon vagy Pony nevű birtok határának felsorolásánál olvassuk: «item tenet metam cum populis Roancensis ecclesie, scilicet cum villa Sceplok, Zoth et Suran». Alig szenvedhet kétséget, hogy itt a rohonczai egyház birtokait kell érterünk. A Temes vármegyei Vinga várostól nyugatra és így Egreshez is közel fekvő, ma is Monostornak nevezett faluról Fényes szótárában olvassuk, hogy a határban ma is szemlélhetők egy körülsánczolt vár vagy monostor romjai. A helység neve is valamelyik monostor székhelyét jelzi. E kérdésben azonban döntsenek azok, kik a helyszínét is ismerik; megjegyzem még, hogy Torontál vármegyében, közel a Tiszához, egy másik Monostor nevű falu is van. Azóta, hogy a föntebbieket megírtam, olvastam az Arch. Értesítő 1892. folyama 269. lapján, hogy dr. Karácsonyi János a Történelmi és Régészeti Értesítőben I. füz. 1892. a rohonczai monostorról értekezik s annak fekvését Temes és Torontál vármegyék határán Nagyfalu mellé helyezi; ez engem kiválóan érdeklő füzethez azonban nem birtam hozzájutni.
Ezután még két Miklós comest érdeklő oklevéllel találkozunk. Egyik 1237-ben kelt, mely szerint ő bizonyos szőlő birtoka dolgában a hvinári udvarnokok ellen a fejérvári káptalan előtt esküjét letette.* A másik, 1238-ban kelt oklevél szerint pedig IV. Béla király a Csanád vármegyében fekvő Fegel nevű birtokból egy ekére való földet Miklós comesnek adományoz, hol neki temploma és háza volt.*
* Hazai okmánytár, I. k. 19. l.
*Győri Tört. és Rég. füzetek, III. k. 299. l.
Az 1238. éven túl Miklós comest már nem találjuk az élők sorában; vagy az 1238. év végén, vagy az 1239. év elején halt el; azonban, minthogy időközben egy negyedik fia is született, ennek érdekében még életében tett legutolsó végrendeletéről szól az egresi konventnek már Miklós comes halála után ki állított két oklevele 1239. évről. Ebben olvassuk, hogy a midőn a boldog emlékezetű Miklós guedechi comes, Ugrin esztergomi érsek öcscse, végperczeit közeledni érezte, a konventből a priort és még két rendtársát magához kérette, és előttük II. Endre s IV. Béla királyok, valamint a fejérvári káptalan okleveleit felmutatván, oda nyilatkozott, hogy a midőn birtokait és pusztáit négyfelé osztotta, három fiának Izsáknak, Lőrincznek és Jánosnak osztályrészét kiadta s csak a Houd nevű birtokot hagyta közösre, a negyedik részt pedig, ú. m. a Guedech, Gut, Miklous, Trucman, Nadayg és Újfalu nevű birtokokat összes tartozékaikkal és a cselédséggel együtt magának visszatartotta, úgy, hogy azokról tetszése szerint rendelkezhessen; minthogy azonban idő multával az Isten őt egy negyedik fiúval is megajándékozta, ujabban azt rendeli, hogy Lőrincz és János fiai a nekik jutott javakból a legifjabb fiúnak osztályrészét kiadni tartozzanak és hogy Guedech, Gut, Trucman és Nadayg nevű faluk nejét illessék meg s ha a három ifjabb fiú közűl egyik vagy másik elhalna, utána az életben maradtak örökösödjenek s mind ebbe Izsák 8fiának beleszólása, illetve része ne legyen, kivéve a Hand nevű birtokot, mely közös legyen a négy fiú között. Leányainak mitsem hagy, hanem őket anyjuk s a három testvér, Lőrincz, János és Márk tisztességesen kiházasítani tartozzanak.*
* Az egresi konventnek eme két oklevele majdnem hasonló tartalmú. Egyiket közli Fejér Gy. id. m. IV/I. k. 162. l., a másik a Hazai okmtár I. k. 21. l. tétetett közzé, az eredetiek a család ltárában őriztetnek.
Ezzel befejeztük a Miklós comes életét tárgyazó adatok felsorolását. Őt, mint láttuk, II. Endre és IV. Béla királyok számos adománynyal tüntették ki. II. Endre király föntidézett 1232. évi oklevelében mondja, hogy a Miklós comestől elvett birtokokat azért adta neki ismét vissza, mert arra magát mind itthon, mind külföldön szolgálatai által érdemessé tette. Főbb hivatalokat is viselt, nevezetesen 1223-ban csanádi, 1228–1232 körűl pedig pozsonyi főispán volt.* A mi korát illeti, születési évét 1170 körül tehetjük, azon az alapon, hogy Izsák fiának már a XIII. század első éveiben életben kellett lennie; Béla ifjabb király ugyanis, mint alább látni fogjuk, Izsákot már 1228–1232-ben adományban részesítette s így már ekkor nagykorúnak kellett lennie, mert nem tételezhető fel, hogy kiskorúságában s atyja életében jogokkal ruháztatott volna fel.
* Fejér Gy. id. m. III/II. k. 254. l.
Miklós comes 1231-iki végrendeletében olvassuk, hogy első neje görög származású volt. Tudjuk, hogy III. Béla király a görög császár leányát bírta nőül; ez időben ismerkedhetett meg Miklós comes a királyné környezetében első nejével; míg második nejével, a franczia nővel külföldi kiküldetéseiben találkozhatott. Ettől született az 1231. év előtt Lőrincz fia, a későbbi Kisfaludyak törzsatyja, utána János az 1231–1237. évek között, végre Márk az 1238. évben; a mint ezt föntidézett végrendeletei nyomán állíthatjuk.
A föntidézett oklevelekben hatvanhat birtok fordúl elő, melyek Miklós comes tulajdonát képezték; ezek különböző vármegyékben feküdtek s gazdagságára elég tanúságot szolgáltatnak. Nem vélném, hogy érdek nélküli munkát teszek, ha az évszámok megemlítésével s néhány ismeretlen helynévnek megfejtésével, valamint a menynyire tudható, a vármegyéknek is felemlítésével, a birtokokat betűsorban közlöm:
1. Anha Zehund, Anas Zehund, aradi várföld. 1230, 1232. Ma Szionda puszta Arad vármegyében.
2. Alba, aradi várföld, talán a mai Fejéregyháza, mondja Karácsonyi.
3. Batur, csanádi várföld. 1230.
4. Beren, 1237.
5. Beseneu. 1230, 1232. A mai Ó-Besenyő Torontál vármegyében; csanádi várföld volt.
6. Beu. 1232. A régi Csanád vármegyében.
7. Bodoct. 1230, 1231. Ma Bodajk Fejér vármegyében.
8. Boyanca, Boinca. 1230, 1231. Fejérvári várföld.
9. Bucud. 1231, 1237. Ősi birtok Fejér vármegyében.
10. Celum. 1231, 1237. Ugyanaz, ugyanott.
11. Chunei. 1230. Csanádi várföld.
12. Craco. 1230, 1232. Zarándi várföld, Márki Sándor közlése szerint Gyula külvárosa.
13. Csákvár. 1231. Ősi birtok Fejér vármegyében.
14. Csesztreg (utóbb Kendertó és Capplar). 1231, 1232. Ősi birtok.
15. Cupanch. 1231. A Tisza és Maros közt.
16. Dod. 1230. Fejérvári várföld.
17. Echur, Ekur. 1231, 1237. A Vértes hegységben, ősi birtok.
18. Ekud. 1230. Csanádi várföld volt.
19. Fegel. 1238.
20. Gueduch, Guedus. 1231, 1237, 1239. A Maros és Tisza vidékén, Márki S. szóbeli közlése szerint ma Felgedus Pécska mellett. Itt lakott utolján Miklós comes és ide hívta meg az egresi konvent kiküldöttjeit végrendeletének meghallgatására.
21. Guth. 1231, 1237, 1239.
22. Houd, Houdu, 1231, 1237, 1239. Ősi birtok; azt, hogy ennek nyomait a mai Hódmezővásárhely körül kereshetjük-e? biztosan meg nem határozhatjuk.
23. Hudi. 1230. Aradi várföld.
24. Huyfalu, Villa-Nova. 1230, 1239. Csanádi várföld.
25. Inad. 1230. Csanádi várföld.
26. Jenő. 1230. Csanádi várföld.
27. Kazmer. 1231, 1234, 1237. A kisfaludi határban, Sopron vármegyében, a ma is ismeretes Kázmér-domb tartotta fön régi nevét.
28. Kér. 1231, 1237. Ősi birtok.
29. Kerehi. 1231, 1237. Ősi birtok.
30. Laba. 1232.
31. Mátrai szőlők. 1231.
32. Miclous. 1231, 1237, 1239. A mai Nagy-Szent-Miklós.
33. Miháli, 1198, 1223, 1228, 1231, 1234, 1237. Sopron vármegyében.
934. Niner. Yiner, 1226. Banai várföld Fejér vármegyében.
35. Petlend. 1230, 1233, 1237. Sopron vármegyében.
36. Pon, Pony. 1230, 1232. Csanádi várföld.
37. Sagu. 1231. A Maros és Tisza közt, Márki Sándor közlése szerint a mai Segentauf.
38. Scekosou, Skekozov, Zekzou. 1231, 1237. Ősi birtok.
39. Scenad. 1231. A Maros és Tisza közt.
40. Sceuleus. 1230, 1231, 1232. Csanádi várföld.
41. Scerhet, Zerheth. 1230, 1232. Zarándi várföld; ma Szeregyház, Karácsonyi szerint.
42. Soboca, Zabaca. 1230, 1232. Fejérvári várföld.
43. Suous, Zuos. 1231, 1237. Ősi birtok.
44. Szántó (Samtov). 1201. Fejér vármegyében.
45. Szentkereszt (Sancta crux), a mai Vértes-Keresztúr.
46. Teluki. 1230. Csanádi várföld.
47. Thuboyd. 1231, 1237. A mai Tabajd falu Fejér vármegyében.
48. Timad. Timat, 1230, 1232. Fejérvári várföld.
49. Trucman. 1231, 1237, 1239. A Maros és Tisza közt.
50. Turda. 1235 .
51. Vama Putlend. 1231.
52. Wary. 1230, 1231. Zarándi várföld, ma Gyula vára.
53. Waroct. 1230, 1232. Zarándi várföld, ma Varajd, Gyula-Varsánd határában.
54. Welg. 1230, 1231. Zarándi várföld.
55. Vértes erdő. 1231, 1237. Fejér vármegyében.
56. Wyloc. 1231. Maros és Tisza közt.
57. Vinar, Hiunar. 1231, 1237.
58. Vynga. 1231, 1237. Ősi birtok Temesvármegyében.
59. Voya. 1231, 1237. Ősi birtok
60. Voyla. 1230, 1231. Krassói birtok. Pesty Frigyes nem bírta meghatározni mai helyét. IV. Béla király a keresztes lovagoknak adta.
61. Vrse. 1237.
62. Vrund. 1231, 1237. Ősi birtok.
63. Zamard. 1231, 1237. Az 1230-iki végrendeletben a zamárdi szőlőkről is van szó.
64. Zanad. 1230, 1237. Temesi várföld, a Béga folyó mellett.
65. Zyman. 1231, 1237. Ősi birtok.
66. Zuld. 1230, 1232. Fejérvári várföld.
NAGY IMRE.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages