I.
I.
Az udvardi és kossuti (vagy kossutfalvi) Kossuthok Turóczmegye legrégibb birtokosai közé tartoznak.
Ősi birtokuk, a kis Kossut község, Turóczmegye északi részében, a blattniczai járásban Zaturcsa és Priekopa közt, Ruttka, Szucsán és Turócz-Szent-Márton közelében a Turócz folyó mellett fekszik, nem messze a Turócz és Vág összefolyásához. Egész területe 178 kat. holdból áll, összesen 5 házzal s 44 tót és magyar lakossal, a kik ágostai, róm. katholikus és izraelita vallásuak. A családot, mely félévezred év óta birja, már Bél Mátyás is úgy ismerte a múlt század első tizedeiben, mint a melyből bátor és kiváló eszű emberek származtak.*
Kosschúth, antiquitus Udvarecz dicebatur, vicus totus quantus, a Nobilibus, quibus commune cum vico nomen, intestus. Multi hinc olim prodiere viri, cum manu fortes, tum consilio proati. Ager vici, non tam se commendat amplitudine, quam ubertate, pro ingenio soli, haud omnino postrema. Bél M., Notitia Hungarić novć Historico-Geographica. Bécs. 1736. II. 332.
Egykor nagyobb lehetett a területe, úgy látszik azonban, hogy a XVI. század derekán, midőn Udvardi Pál dédunokája, László elhunytával a Kossuthok ezen előkelőbb ága kihalt és Kossuthfalvára Révay Ferencz szerzett adományt, a község határának egy részét a Révayak elszakították s a szklabinyai uradalomba olvasztották.
Eredeti neve Udvard vagy tótosan Udvarcz (Udvarecz) volt s mint a szomszéd községek, ez is a turóczi várföldek közé tartozott az Árpádok korában. A turóczi várföldekből alakult községek későbbi birtokosai legnagyobb részt IV. Béla adományaira vezetik vissza birtokjogukat s ez világosan mutatja, hogy a turóczi várjobbágyság és egyéb várnépség az udvar szolgálatában teljesített érdemeivel akkor vonta magára a király figyelmét, midőn Béla a sajói vereség után a Hunt-Pázmán nembeli Ivánka fia András csapataival a turóczi várban keresett és talált menedéket a tatárok üldözése elől.
Ezen időre vezethető vissza Poisa fia Coch, Gath vagy Gad fia Kossuth és Vojan vagy Vogan fia Voslou vagy Vayczlo megadományoztatása is, a kik a Turócz folyó jobb partján kaptak egy darab földet, mely a későbbi Kossut falutól Zábor községig terjedt. Az eredeti oklevelet azonban Detre zólyomi ispán csellel birtokába kerítvén, megsemmisítette, helyette 1263-ban IV. Béla új adománylevelet állított ki, melyet 1391-ben a zábori föld birtokosai Bebek Imre országbiró előtt bemutattak, midőn a turóczmegyei nemesek birtokjogát átvizsgálta. Az oklevél ezidő szerint lappang, Barna Mihály szerint a zólyomi (?) káptalanban (tehát vagy a zólyomi egyház levéltárában, vagy a beszterczebányai káptalanban) van letéve.*
Bél M., i. m. II. 337. – Engel J. K., Monumenta Ungrica. Bécs. 1809. 60.
Ki és mily származású volt Gad vagy Gath fia Kossuth: e kérdés nagyon érdekelte a boldogult kormányzót, mert ha politikai elveinél fogva ellensége volt is minden előjognak és kiváltságnak, szíve mélyében mégis jól esett neki, hogy egy ősrégi magyar nemesi családnak az ivadéka s ez az érzelem, akármint akarta is magába zárni, átsugárzik minden nyilatkozatán, a mit e tekintetben tett. Igy pl. tinnyei jegyzeteiben 1844-ben ezt mondja:*
Kossuth Lajos, Némely adatok életem folyamából. Kezdettem jegyezni tinnyei magányomban július 17-én, 1844. Ihász Dániel ezredes hagyatéka után közölte Gracza György: Kossuth Lajos élete és működése. Budapest, 1893. 4. s köv. l.
«Nemzetségem Turóczmegyéből származik, hol Kossuthfalvát századok óta tősgyökeres nemesi joggal birja. Családom azokhoz tartozik, melyek sem a szédítő magasság, sem a mély lesülyedés arisztokracziai fázisait nem ismerik. Régi, mint kevés az országban, mert első adománylevele, melyet Béla királytól ezerkétszáznegyven tájáról levéltárában maig is bir, már Kossuth filius Gád nevére kelt új adomány, mely kiadása okául régi okleveleinek rablók általi elsikkasztását említi. Századok folytán házasságok által vérségi összeköttetésbe jött ugyan a Czobor- s általa a Battyányi Ostrasicz-, majd Révay-, Prónay- stb. családokkal, de sok birtokot nem igen öröklött egyik után is; egy részt a mit öröklött, a viharos időben elvesztette 51s azért többnyire csak saját ősi földjére szorult; azt azonban, bár egy-két notć-pör elődeimet is megzaklatá, megtartá mind e mai napig. Nagy úr családomban soha nem volt, a legnagyobb hivatal, mit egy Kossuth valaha tudtomra viselt, turóczmegyei alkapitány volt. Különben megyei hivatalokban forogtak, alispánok, főszolgabirák, főjegyzők, fő- s közönséges ügyvédek stb. Királyi kegyet amaz alvárnagyon kívül egy sem vadászott soha is.»
Alább, a nemességét kereső lengyelországi Kossuthról szólva, igy folytatja: «Magyarhonban becsülöm őseim nemes levelét, mert – fájdalom – különben alkotmányos polgár nem volnék s isten ugy áldjon meg életemben s gyermekeimben, a mint hazám iránt, mely nekem és őseimnek, ha nem polgár, legalább nemes szabadságot adott, hálámat legőszintébben azon szives igyekezetem tanusításában helyezem, hogy a magyarnak arra, miszerint alkotmányos szabad nép szabad tagja legyen, ne kellessék poros pergamenteket őriznie. Erre közrehatni szívem érzeménye, erőm, életem feladata, s azért becsülöm őseim nemeslevelét, mint szomorú eszközét annak, hogy a nemzet tanácstermeiben szavam legyen a szegény árva nemzet számára.»
Egy más alkalommal így nyilatkozik:*
Hentaller L., Kossuth és kora. Budapest. 1894. 2. k.
«Érdi János említé nekem réges régen, hogy Erdélyben találtak fel pénzt az én nevemmel: «L. Kossuthius.» Később Londonban a British Museumban magam is láttam ily érmet. Utánna járván a dolognak, megtudtam, hogy Rómában a pénzverési jogot triumvirek birták bérbe. Ezeknek a triumvireknek megvolt az az előjoguk, hogy nevüket rátehették a pénzre. De volt nekem más ősi jogom is! Athénben egy Acropolist szintén egy Kossuth épített. Ezeknek az ősiségeknek azonban véget vet IV. Béla király donácziós levele, melyből kitűnik, hogy elődöm Glád, ős szittya származás.»
De bármily tréfás hangon szól is Kossuth családjának a római gens Cossutiával való kapcsolatáról, egyes levelei mutatják, hogy ez a gondolat nagyon foglalkoztatta s hitt is benne vagy legalább nem tartotta teljes képtelenségnek.
Hát ez ártatlan hit, a mi ugyan két név esetleges találkozásán kívül másra nem támaszkodik, de tulajdonképen még sem mutatható ki róla, hogy egyszerűen lehetetlenség. A ki akarja, hiheti, – aki pedig nem akarja, nem hiszi.
De az már a német nagyképüsködésnek valódi díszvirága, midőn Wurzbach, a nélkül hogy fáradságot vett volna utána járni a Kossuth család multjára vonatkozó adatoknak, egyszerűen mint tényt adja elő, hogy a családnak, mely szláv eredetű, tulajdonképeni neve Kohut, a mi azt jelenti: «Kakas»; a szláv nevet legelőbb Kossuth Lajos magyarosította meg azzal, hogy a h betüt két s-sel helyettesítette s tette ezt azért, hogy a tisztavérű magyaroknak a kedvében járjon.*
»Die Familie soll eigentlich slavischer Abkunft sein und Kohut heissen, was so viel als «Hahn» bedeutet; später erst hätte K. den slavischen Namen, indem er dem h zwei s substituirte, magyarisirt, um den Einwendungen vollblütiger Magyaren, dass er ja kein Ungar sei, zu begegnen.» Constant von Wurzbach: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. XIII. Th. Wien. 1865. 8. l.
Bálint Gábor «Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén» cz. művében a mongol-kalmik khosot törzs nevével hozza kapcsolatba a Kossuth nevet; vannak, a kik a zsidó koset (igazság) szóval veszik egynek; legáltalánosabb azonban az a vélemény, mely a nevet szláv eredetűnek tartja s kecskebaknak vagy szarvasnak magyarázza. Bizonyos, hogy a XV. században, midőn t. i. Udvardi Miklós 1479-ben czímeres levelet szerezvén, czímerűl ágaskodó és első lábaival 3 kinyílt rózsát tartó zergét vagy vadkecskét kapott, így értelmezték a nevet s ilyenformán lett a XVI. század első felében élt Kossuth Mihálynak is a mellékneve «Bochbrat» vagy «Boekbrat» (kecskebak-testvér), a hogy nyilván a szomszédos turóczszentmártoni polgárság nevezte.
Mindamellett nem tartom lehetetlennek, hogy úgy a czímer, mint a melléknév csupán népetimologikus magyarázata, nem pedig tulajdonképeni jelentése a Kossuth névnek s eredetét esetleg egészen máshol kell keresni, mint a Turócz menti szlávoknál.
A turóczmegyei nemesség, ha nagy részben szláv eredetű várjobbágyokból és conditionariusokból alakúlt is, még sem tekinthető kizárólagosan 52szlávnak. A régi birtoknevek közt sok volt a magyar eredetű, mint: Újfalu, Szent-Péter, Vendég, Biata-Ortvány, Nádasér, Mezőház, Őrpatak, Alfalu, Gyulafalva* stb.; egyik nemes 1387-ben Gacélfalvi Bessenyő Tamás néven fordul elő;* ebből joggal következtethetjük, hogy az egykori turóczi várjobbágyok közt voltak magyarok és magyarfajta elemek, mint bessenyők is.
Engel, Monumenta Ungrica. 61, 65, 67, 75, 91, 92, 93. l.
U. o. 82. l.
Az 1263-ki adományosok minden valószínűség szerint a várjobbágyok s nem az alsóbb rendű várnépség közé tartoztak; nevük is, a Pósa, Kocs, Gád stb. arra mutat, hogy nem abból a tiszta szláv környezetből valók, melyből pl. a szomszéd Zaturcsa birtokosai, a királyi halászok közé tartozó Uzda fiai, Ztremen, Drachmel, vagy a Rutkföldi Stark, Bagomel, Wichk, Dwink stb. emelkedtek ki. Még a szláv eredetű Voislou vagy Vaclo név is ebben az alakban már magyaros. Ha ehhez vesszük, hogy a Kossuth név szláv eredetét lehet ugyan vitatni, de korántsem számíthatni a nyugoti szlávok közhasználatban levő személynevei közé (a Kossuch név Kosuk és nem Kossuth) s hogy helynévnek Pozsonymegyében, a Vág mentén, Taksony, Diószeg, Nyék, Jóka stb. közelében, tehát magyar vidéken már a XIII. század elején előfordul:* talán nem valószínűtlen az a föltevésünk, hogy a Kossuth-ősök innen szakadtak a Turócz völgyébe, a mit az a körülmény is támogat, hogy a Vágmelléki Kossuth falu szomszédságában az Árpádok alatt a pozsonyi várjobbágyoknak is volt Udvarc és Udvardi nevű földjük.
A pannonhalmi apátság Sala nevű földjének 1213-ki határleírásában említtetik Vduorc falu, a pozsonyi várnépség Tohcsun nevű faluja, honnan a határ megy «ad Cuthsaheri et ibi habet metas, per quem inde vadit ad viam, que ducit ad villam Cusoud, iuxta quam habet metas iuxta quandam fossam, (que) convocatur Aldoucuth», ezt elhagyva, a határ megy a pozsonyi várjobbágyok Wduory nevű földje mentén, aztán az «Eleutou»-ig, «inde ad sepulchrum paganorum», majd a «Scelce» nevű tóra, aztán «Fuenes»-re stb. Az itt említett Cusoud falu a mai pozsonymegyei Kossuth s mint a határleírásból kitűnik, e vidék lakosai nem csupán magyarok, hanem olyan magyarfajta elemek, a kiknél még a pogányságnak is maradtak emlékei. Árp. új Okmt. I. 135.
Úgy látszik tehát, hogy a Kossuthok elei eredetileg a pozsonyi várjobbágyok közé tartoztak, a kik részint magyarok, részint bessenyők, részint székelyek voltak. Egy pár adat arra mutat, hogy délszlávok is kerűltek közéjük, így pl. a nagyjókai Farkas család ősének, Zerziwojnak, a kit Imre király emelt ki a pozsonyi várjobbágyok közűl, a neve mindenesetre délszláv s a Gád és Kossuth név is a délszlávokkal való kapcsolatra emlékeztet. Gádnak hívták tudvalevőleg azt a bolgár törzsfőnököt, ki Anonymus szerint a honfoglaláskor a Maros mentén parancsolt, míg a Kossuth név a dalmát vidéken fordul elő, így pl. 1146-ban a zárai érsek előtt kötött bizonyos egyezségnél a tanúk között Cosuto nevű is említtetik,* 1167–90 közt pedig ugyancsak a záraiak közt egy «Stephanus (filius) Cosutti, Cosuti vagy Cossuti» nevűt találunk.*
Kukuljević J., Codex Diplomaticus Regni Croatiae etc. Zágráb. 1876. II. 40.
U. o. 74, 90, 157.
A IV. Béla korabeli Gád fia Kossuthnak, a Turóczmenti Zábor föld egyik adományosának unokája lehetett az az Udvarci Kossuth, ki a XIV. század dereka táján élt. Tőle már ízről-ízre levezethető a Kossuthok családfája, nevén kívül azonban semmi mást nem tudunk róla. Két fia maradt: Udvarci András és Pál. Amaz már 1359-ben előfordul, midőn a szomszéd Priekopa lakosaival volt valami baja;* emez csak 1391-ben említtetik, midőn Bebek Imre országbiró Turóczmegye nemeseinek Turócz-Szent-Mártonban, a Sz.-Mihály ünnepe előtti napokban tartott közgyűlésén elnökölve, egyéb oklevelek hiányában bizonyítványt állít ki Udvarci Andrásnak és Pálnak, hogy Udvarc községnek jogos birtokosai.*
A már említett s valószínűleg Kossuth László által készített családfa, melyet alább röviden Kossuth-Genealogia czímen fogunk idézni, ezt jegyzi meg róla: «NB. Andreas obtinuit protectionales contra populos de Prjehopa a. 1359.
Regestrum de Thuroch ddo. 27. Sept. 1391. expeditum., Engel: Mon. Ungr. 77. – A Kossuth-Geneal. nro 1, 2, 3. okmányokra hivatkozik.
Pálnak négy fia volt: Mihály, I. Miklós, III. András és II. János. Közülük az első és utolsó maradék nélkül halt el; III. Andrásnak 53Mátyás nevű fia ismeretes;* I. Miklós pedig ugyanaz a turóczi alkapitány, kit a föntebb idézett tinnyei jegyzetekben Kossuth említ. Bizonyos, hogy a királyi kegyben elég része volt Miklósnak, megkapta Turóczmegyében Kis-Szococ községet, Nyitrában Lesnyefalvát vagy Lestyént és Mikefalvát, továbbá testvéreivel, Andrással és Jánossal együtt Károlyfalvát vagy Karlovát Turóczban, úgyszintén Kossuthfalvára is úgy a maga és testvérei, mint unokatestvérei Udvardi Fülöp és János, Udvardi András fiai részére új adománylevelet eszközölt ki.*
Kossuth-Gen. Idézve nro 8. oklevél.
Kossuth-Gen. Idézve a 2, 3, 7, 8, 12 és 14-ik sz. oklevelek.
Fia Zsigmond volt,* ezé pedig II. Miklós, ki 1479-ben czímeres levelet kapott.* II. Miklós fiában II. Lászlóban kihalt Pál ága s ekkor történt, hogy Révay Ferencz 1552-ben adománylevelet szerzett Kossuthfalvára.*
U. o. nro 18.
U. o. nro 18. Obtinuit armales pro se et hćredibus 1479. Nro 20.
U. o. nro 26. A gen. táblán eredetileg Jánosnak volt írva, de ezt kitörülték s úgy írtak helyébe Lászlót, Révay Ferencz adományozására idézi a Kossuth-Gen. a Révay-okleveleket is, fasc. I. nro 8. 9.
Visszatérve Kossuth fia I. Andrásra, három fia: II. András, Fülöp és I. János közül csak a középső terjesztette tovább családját.* Fülöp fia I. László,* ezé I. Tamás és III. János volt,* Tamás 1489-ben Udvard községre új adománylevelet szerzett Mátyás királytól.* Fia a «Bochbrat»-nak nevezett II. Mihály volt,* ezé II. Mátyás,* kinek Rakovszky (de Rakov) Márton leányától Márthától három fia maradt: III. Miklós, IV. András és IV. János. Az utóbbinak a fia, VI. János, kit a családfa «Szakolczaynak» nevez, 1623-ban elzálogosította a birtokrészét Andrásnak;* valószínűleg az ő gyermekei voltak az V. táblán említett János fia János fiai: Tamás és Gábor, kik közűl Tamást a Kossuth-Genealogia is megemlíti.
U. o. nro 2, 3, 8, 12, 14.
U. o. nro 19. Révaiana, fasc. 4. nro 2.
U. o. nro 19, 21, 23, 28. Révaiana, fasc. 4. nro 2.
Révaiana, fasc. I. nro 2.
Kossuth-Gen. nro 28.
U. o.
U. o. nro 40, 54.
IV. András* neje Zathureczky Katalin, fiai pedig I. György és V. János voltak.* György ivadékairól az idézett Kossuth-Genealogia nem szól, V. János gyermekei Nedeczky Annától: II. Pál, IV. Miklós és V. András. Pál fia Gábor, Andrásnak egy leánya maradt, kit Dettrich vett nőűl.*
U. o. nro 26, 28, 37.
U. o. nro 32, 37, 38. Révaiana, fasc. 3. nro 5. fasc. 4. nro 11.
Andreas defecit et inscripsit ratam suam genero Dettrich. Kossuth-Gen.
IV. Miklós ivadékait a II., III. és IV. tábla adja; innentúl a többször említett genealógiai táblán kívül egyéb adatok is álltak rendelkezésünkre. Miklós Borcsányi Magdolnát vette nőül, ki valószínűleg az 1629-ben Szucsányban, Turóczmegyében birtokot nyert Borcsányi Sámuelnek és Tapolcsányi Zsófiának volt a leánya. Borcsányi Magdolna 1665 április 21-én már özvegy volt, ekkor osztozkodott ugyanis Kossuton fiaival Kossuth Dániellel és Istvánnal; bizonyos nehézségek azonban ezután is merültek föl az özvegy és fiai között, melyeket Turóczmegye birái az 1671 márczius 12-iki egyezséggel Kossuth Dániel kossuti házánál intéztek el. Mindkét oklevél tót nyelven van kiállítva. István ágazatáról, mely Zemplénbe szakadt s katholikus lett, a IV. táblánál szólunk; Dánielnek, a kinek ivadékai lutheránusok maradtak, három fia volt: VI. András (l. a III. táblán), III. Pál és I. Imre, kik 1696 deczember 31-én osztoztak meg örökségükön, melyhez 1702 július 3-án Pál és Imre között újabb egyezkedés járult; ezen osztályban nem vett részt nővérük Anna, regőczi és krepláni Huszár István neje; ezt kérésére 1715 febr. 5-én osztoztatták meg testvéreivel Turóczmegye birái Kossuton Kossuth Imre házánál. Imrének hat fia volt: Gáspár, Ferencz, József, Mátyás, Imre és Simon, a kik azonban mind előtte haltak el; 1765 szept. 16-án Kossuton id. Kossuth Pál s Dankó Dániel és Sándor előtt kelt tótnyelvű végrendeletében már csak két leányáról, Juliánnáról, Laczny Mihálynéról és Máriáról, Dankó Dánielnéről intézkedik; e végrendeletben bátyjáról Andrásról még mint életben levőről beszél, a harmadik testvér Pál azonban már ekkor meghalt, mert helyette mindig a fiáról 54Györgyről van szó; a tanúk közt említett id. Kossuth Pál nyilván András fia s Gábor unokája János ágából (l. V. tábla).
VI. András és Imre testvérétől, Dániel fia III. Páltól származik a kormányzó ága. III. Pál fia II. György volt, ezé Raksányi Katalintól Sámuel és IV. Pál, turóczmegyei táblabiró, ki Beniczky Péter és Prónay Éva leányát Zsuzsánnát vette nőül; életben volt 1791 május 10-én is, midőn Kostyánban bizonyos kostyáni birtokrész felett Vachot Gáborral kiegyezett; 1788-ban ugyancsak a kostyáni, a Zsembery családot és Justh Máriát s Annát illető birtokrész miatt Justh József indított ellene, valamint Koronides István és özv. Ruttkay Istvánné Lehoczky Rozália ellen a nagyszombati kerületi tábla előtt pört.
IV. Pálnak Beniczky Zsuzsánnától négy gyermeke maradt; Simon, László, III. György és Johanna, Záborszkyné. Simonról nincsenek adataim; III. Györgynek egy 1843 január 23-án Kossuthról unokaöcscséhez, a kormányzóhoz intézett levelét ismerem, melyben bizonyos kossuti zálogos jószágrész dolgában kérdezősködik. A zempléni Kossuthok kossuti birtokrészét ugyanis az V. táblán említett János ágából való Kossuth János és István birta zálogban az 1802-ben kötött szerződés szerint s most ezen Jánostól magyar-jesztrebi Kossuth János ki akarja váltani az őt illető részt s e végett 1842 febr. 20. levelet ír a Kossutfalván lakó Jánosnak, kire az 1802-ben elzálogosított osztályrész átment az első átvevőktől «elsőbbség jogán». A jesztrebiek örökségét azonban, mint közelebbi rokon, később III. György váltotta magához, kéri tehát uraöcscsét, «ha egyszer meg nem vetti az kossuthi dolgokat, melyeket Wachot Sándor ur altal nekem küldött levelibe emliti, agyon nékem mennél hamaréb valasztott, mi tévő légyek ere az Kossuth Janos kivansagara.» Mert azt hiszi, hogy kijátszották s ezer forinttal többet fizetett Kossuth Istvánnak és Jánosnak, mint a mennyit ezek tettek le 1802-ben a zemplénieknek úgy gondolván, hogy az első aquisitorok reversálist adtak magukról, melynek értelmében a kiváltás idején a tulajdonosoknak ezer forinttal kevesebbet kell majd fizetniök, mint a mennyi összegről a szerződés szól. György úr azonban szeretné a jószágrészt megtartani, mely ő utánna Kossuth Lajost és örököseit illeti. «Én ugy gondolom – írja tótos magyarsággal – hogy jövendöben akar mely successorai nem fognak kedvetlenül tekinteni, hogy ha én nekiek azon az helyén, a honan elejek által eredetét vették, egy kis oszőségi (ősiségi) joszagot megerösitem.» «Ha szándika van k. ötsémnek – folytatja alább – szukcessorait itten Kossuthba a mi örökös ratank kivül megszaporitott joszagnak birtokaba helyeztetni, én mindenesetre azon lészek, hogy zemplini portiot kezemnél megtarthassam.»
Az öreg úr gondoskodása azonban – ha ezuttal talán nem is – később kárba veszett. Kossuth Lajos az egész, különben nehány holdból álló kossutfalvi örökséget Zathureczky Tamás turóczmegyei árvaszéki elnök közvetítésével utóbb eladta.
IV. Pál és Beniczky Zsuzsána középső fia, László volt a kormányzó apja. Született 1763-ban Kossuton; iskolái végeztével még szülei életében a mult század nyolczvanas éveiben zemplénmegyei rokonaihoz költözött, kik között id. Kossuth László, magyar-jesztrebi birtokos, a sátoralja-újhelyi járás főszolgabirája volt. Ennek a pártfogása által József császár uralkodásának utolsó éveiben a megyénél lajstromozó lett, majd az ügyvédi pályára lépett s 1796-ban nőül vette tyrlingi Weber András és Hidegkövy Erzsébet leányát, Karolinát. Eleinte a gr. Andrássyak uradalmi ügyvédje volt s mint ilyen, több mint egy évtizedig Monokon lakott. Majd az uradalomtól megválva, Sátoralja-Ujhelyen nyitott ügyvédi irodát. E közben folytak le a franczia háborúk, melyek az osztrák bankjegyek értékének folytonos csökkenését s végre az 1811-ki devalvatiót idézték elő; Kossuth László e miatt elvesztette tetemes vagyonának legnagyobb részét. 1837-ben Pestmegyébe Alsó-Dabasra költözött s itt halt meg s temettetett el 1839-ben.
Kossuth Lajos tinnyei jegyzeteiben ezeket írja róla:*
Némely adatok életem folyamából. (Gracza Gy. id. m. 6. l.)
«Atyám heves, indulatos kedélyű, de törhetlen becsületességü ember vala. Keblében a honpolgári függetlenség meleg érzete, mely csak Isten előtt hajol meg, ember előtt porba nem 55borul soha; törni kész, de hajolni nem. Ilyen volt végnapjaiban is, midőn engem öregsége egyedüli támaszát, az akkoriban reakczionalia féltékenységének magát eszközül átadott gyáva kormány önkénykedése fogságra vetett.
Atyám e lelkületével nem fért össze amaz ügyészi lélek, mely a gazdagodás mesterségét véli hivatásának. Atyám a jog védelmét érezte annak s elnyomott jogvédelmeért jutalmat venni sértette önérzetét. Tőle tanultam a megvesztegethetlenséget, mely adományt még baráttól sem veszen el. Ily lelkülettel atyámnak szegénységgel kellett küzdenie egész életén át; s ez volt egyik oka, hogy midőn nevelésem ideje elkövetkezett, Sátoralja-Ujhelybe vonult, hol iskoláztatásomat költségtelenül vélte megkezdhetni, a mellett, hogy megyei székváros lévén, ügyvédi pályára is tért vélt nyerhetni; s mert rendes ügyészi alkalmazásai gróf Töröknél Kázmérban, b. Vécseynél Szerdahelyen stb. ide közelebb esett.
Atyám vallásos ember volt, de nem vakbuzgó, sem türelmetlen, tehát teljességgel nem akadt fel azon, hogy ha Ujhelyben akar iskoláztatni, a piaristákhoz kell járatnia. Ezt tevé, mert a szomszéd Pataktól betyáros durva társalgási szelleme miatt irtózott.»
Kossuth Lászlóné Weber Karolina egy nem eléggé megbizható adat szerint 1770-ben született.* Apja, tyrlingi (tyrlihingeni) Weber vagy Wöber András a Caraffa által Eperjesen 1687-ben vallása miatt karóba huzatott Weber Andrásnak volt az ivadéka; Mária Terézia idejében katonáskodott, később Liszkán, hol egy kis jószágot is szerzett, póstamester volt. Itt született Karolina. Férjét 16 évvel élte túl. A függetlenségi harcz után 3 havi bujdosás után leányaival együtt Nagyváradon elfogták, honnan 2 hónap múlva Budára szállították s 5 hónapig fogva tartották. Szabadon bocsáttatván, leányánál, a Pesten letelepedett Meszlényinénél maradt, de leányait csakhamar ismét fogságba vetették az osztrákok s csak azon föltétel alatt adták vissza szabadságukat, ha nemcsak Magyarországot, hanem Európát is elhagyják. A megtört anya ekkor arra határozta magát, hogy gyermekeivel megy. 1852-ben tehát kényszerutlevéllel Angliába indult, de Brüsszelnél tovább nem mehetett; már előbb is betegeskedett, most a sok bánat és szenvedés teljesen megtörte, a halálos betegség ágyhoz szegezte s 1853 elején elhunyt. A belga kormány azon ürügy alatt, hogy a tüntetéseknek elejét vegye, nem engedte nappal eltemettetni, hanem éjjel, fáklyafénynél tették a sírba. Hamvai a brüsszeli temetőben pihennek.
Kertbeny K., Alphabetische Namenliste Ungarischer Emigration 1848–64. Ugyanitt van említve férjhez menetelének éve is. Halálozási évét hibásan 1862-re teszi.
Kossuth László és Weber Karolina házasságából öt gyermek született: 1. Lajos, Magyarország kormányzója; 2. Karolina, Breznay Istvánné, kinek három fia és egy leánya volt; fiai közül István a világosi fegyverletétel után nagyanyjával s nagynénjeivel, Ruttkaynéval és Meszlényinével fogságba vettetvén, ott halt meg; 3. Emilia, a lengyel származásu Zsulavszky Zsigmond neje, 1852-ben, midőn az osztrák kormány a Kossuth-nővéreket száműzte, családjával Amerikába költözött s ott halt meg 1861-ben, eltemették Brooklynban; négy fia, Emil, László, Kázmér és Zsigmond, mindegyik részt vett az Egyesült Államok északi és déli államai között a rabszolgaság megszüntetése miatt kitört háboruban, közülük csak László maradt életben, ki mint ezredes egy általa szervezett néger csapattal harczolta végig a hadjáratot; 4. Lujza (szül. 1810), Ruttkay József abonyi postamester neje, ki, miután az osztrákok kétszeri elzáratás után 1852-ben nővéreivel együtt száműzték Európából s időközben 1850 derekán bátyja gyermekeit Kutahiába kisérte, egyideig anyja ápolása végett Meszlényinével Brüsszelben időzött, 1853-ban Amerikában telepedett meg három fiával, Lajossal, Bélával és Gáborral együtt, 1880 nyarán pedig Baraccone al Collegnoba költözött bátyja mellé, innen 1883-ban vele ment Turinba s mindvégig vele maradt, vezetvén bátyja háztartását; fiai közül a legifjabb, Gábor, 23 éves korában egy tengeri vihar alatt elsülyedt hajóval veszett el; Lajos ügyvéd volt; Béla, ki a déliek ellen viselt háboru alatt várparancsnok volt, később pedig Texasban kereskedéssel foglalkozott, 1888 nov. 12-én halt meg. 5. Zsuzsánna, 1841-től meszlenyi Meszleny Rudolf, kisdémi birtokos, ügyvéd és hirlapiró s az 1847/48-ki országgyűlésen Fejérmegye követének neje, ki 1848. január 2-án 32 éves korában Székesfejérvárott 56halt meg. Az özvegyet bátyja a szabadságharcz alatt a kórházak országos felügyelőjének nevezte ki; a világosi fegyverletétel után gyermekeivel, anyjával és nővéreivel együtt 3 hónapig bujdosott, kis fia bele is halt, Nagyváradon azonban valamennyiöket elfogták s innen 2 hónap mulva Budára vitték, de még 5 hónapig tartott a fogság, mig végre 1850 derekán szabadon bocsátották őket, a mire nagy befolyással volt az a körülmény, hogy Meszlényiné a szabadságharcz alatt az osztrák sebesülteket csak olyan gyöngéd ápolásban részesítette, mint a magyarokat. 1850 őszén iskolát nyitott Pesten s tanulókat tartott kosztban, de ettől már egy év mulva eltiltották, sőt 1851 deczember 1-én éjjel a Juballal való összeköttetés miatt Ruttkaynéval együtt újra elfogták s előbb az Újépületbe, deczember 9-én pedig Bécsbe hurczolták. 1852. tavaszáig volt fogságban, ekkor az alatt a föltétel alatt, hogy elhagyják Európát, szabadon bocsátották; anyjukkal együtt Angliába indultak tehát, hogy onnan Amerikába menjenek, Zsulavszkyné előre is ment, de Meszlényiné, ki a fogság alatt tüdőgyulladást kapott, maga is betegeskedett, anyja pedig oly rosszul lett, hogy Brüsszelnél tovább nem juthattak. Meszlényiné csak 1853 nyarán ment Amerikába, de bár a tengeri út jót tett tüdejének, egy év mulva, 1854 junius 19-én tüdővészben meghalt. Két leánya maradt: Gizella és Ilona, mindegyiket, előbb Gizellát, ennek halála után Ilonát Ambrozovits Béla vette nőül. Térjünk át Kossuthra.
Kossuth Lajos született 1802 szeptember dereka táján Monokon. Megkeresztelte radnóthi Mayer Mátyás alesperes és tállyai evang. lelkész Monokon, a szülei háznál. Keresztapja dr. Fuker Jakab orvos, keresztanyja nemes váradi Szakmáry Judit volt. A tállyai papi lakot 1810 szeptember 17-én tűzvész pusztította el, mely alkalommal az anyakönyv is oda égett. A Kossuthra vonatkozó anyakönyvi adatokat 1837-ben Nagy Mihály tállyai ev. lelkész pótolta, azt írván, hogy 1802–1804 közt tavaszi időben született, apja Udvardi Kossuth László, anyja nemes Weber Karolina.* Ezzel függ össze az az adat, melyet állitólag Kossuth közölt az angol lapokkal, hogy t. i. 1802. április 27-én született. Ennek azonban Kossuth saját nyilatkozatai ellene mondanak, bár azokból csak annyi tűnik ki, hogy ő maga sem volt bizonyos benne, mikor született. Tinnyei jegyzeteiben ugyanis 1844-ben ezeket mondja:* «1802-ben október 18-án születtem Monokon Zemplén vármegyében, hol atyám, Kossuth László, a gróf Andrássy-család uradalmi rendes ügyvédje volt.» 1867-ben egy kérdezősködésre így válaszolt:* «Születtem Monokon, Zemplénmegyében, 1802-ben, szeptember hóban. A napot nem tudom megmondani.» Hajász Pál tállyai ev. lelkész megkeresésére pedig 1874 május 4-én Baraccone di Collegnoból keltezve ezeket írja:* «. . . Emlékszem az aranyozott rézcsattos nagy bibliára, melyből szokás volt atyám házánál vasárnaponként néhány fejezetet felolvasni s egy-egy zsoltárt elénekelni, s a melybe az én s nővéreim születésnapja a keresztelés adataival, ősi szokás szerint be volt jegyezve. A szüleim iránti kegyeletnél fogva ereklyéül becsülném ezen rézcsattos bibliát, ha megvolna. De nincs. Elpusztult az is viharos éltem fergetegeiben, mint sok egyéb, mire ész és szív becset helyeztek. S mert vidékünkön s koromban inkább a tágas körben ismert név- mint születésnapokat volt szokásban «megülni»; én pedig emlékező tehetségem fiókjában nem igen tartottam érdemesnek hasznosabb dolgoktól helyet lopni a csekély magamra vonatkozó biographiai akták számára, hát biz’ én lassan-lassan születésem napját és hónapját elfelejtettem emlékemben megtartani. Mindössze is azon negativ reminiscenciám van felőlük, hogy nem a légmérsékleti változékonyság hónapjában, nem áprilisben születtem, hanem – hogy mikor? Azt teljes bizonyossággal meg nem mondhatom. Ugy rémlik előttem, hogy szeptember 16-ika és 19-ike közt; alkalmasint 19-én. De nem merném reá szavamat adni, ámbár gyanítom, hogy az eseménynél, mely számomra bút sokat, örömet vajmi keveset hozott, alkalmasint jelen voltam, bárha talán burokban is, mert burokban születtem, mely azonban az én esetemben bizony nem igazolta a népies babonahitet, hogy «burokban 57születni szerencsét jelent». Vegyük ehhez még Irányi adatát, a ki a «Histoire de la revolution de Hongrie 1847–49» cz. művében, hivatkozva Kossuth szóbeli közleményére, 1802 szeptember 16-ára tette Kossuth születési idejét. Mindezekkel, a mennyiben a születés idejét 1802 őszére s nem tavaszára teszik, összefügg a sárospataki kollegium anyakönyve, mely az 1819-ben subskribáltak közt Kossuthról ezen adatokat szolgáltatja:* «Nomina subscribentium: Lud. Kossuth. (Parentum): Ladislaus. (Patria): N. Kázmér. (Comitatus): Zemplén. (Religio): Aug. C. (Conditio civilis): Nobilis. (Aetas): 17.» Elemi tanulmányait a monoki reform. népiskolában végezte, a négy alsó gimnáziumot a sátoraljaújhelyi piaristáknál, 1816-ben s a következő években Eperjesen tanult, hol a szónoklatból Karlovszky Zsigmond volt a tanára, 1819-ben a jogra a sárospataki kollégiumban iratkozott be s a híres Kövy Sándort hallgatta; tanulmányai végeztével atyja mellett maradt egyideig megyei gyakorlaton, majd Eperjesen Kardoss ügyvédnél, aztán b. Vécsey Miklós szeptemvirnél, végre szentandrási Horváth Tamás kir. táblai birónál jurátuskodott Pesten, hol 1824-ben felesküdött ügyvédnek. Mint fiatal ügyvéd tért vissza szüleihez Sátoralja-Ujhelyre s hosszabb ideig lakott a később róla nevezett utczában, egy a reform. templom közelében ma is meglevő szerény földszintes házban. Ezentúl rendesen eljárt Zemplén megye közgyűléseire s már az 1825-ki követválasztásnál tevékeny szerepet vitt. Első beszédét b. Vay Miklós és Szirmay Antal megyei követek ellen tartotta, kik megszavazták a 20,000 ujonczot, mielőtt az ország szavazott e kérdés fölött s ez alkalommal az elnöklő főispánnal, gr. Majláth Antallal éles vitába keveredett. 1831-ben a kolera miatt a Felvidéken kitört pórlázadás alatt a szintén forrongó sátoralja-ujhelyiek lecsillapításával tüntette ki magát. Ugyanezen időben özv. gr. Szapárynél szül. Csáky grófnőnek volt a teljhatalmu megbizottja. 1832-ben b. Vécsey Miklós helyett a távollevők követei közt foglalt helyet a pozsonyi országgyűlésen s csakhamar megbízták az «Országgyűlési Tudósítások» szerkesztésével: az első szám 1832 decz. 17-én jelent meg. 1836-ban végződött az országgyűlés, ekkor Pestre költözött, hol már 1836. május közepén b. Wesselényi Miklós ajánlatára tagja lett a nemzeti kaszinónak s csakhamar megindította a «Törvényhatósági Tudósításokat», melyekből az első számot 1836 július 1-én bocsátotta közre. Ez időben Pesten a Fürdő utczában lakott. A szerkesztés egy évig sem tartott (az utolsó, 23-ik számú levél kelte 1837 május 7.), midőn a kormány a lapot betiltotta; Kossuth azonban a megyéktől bátorítva a rendeletnek nem engedelmeskedett s ekkor a kormány 1837 május 4- és 5-ke közt éjjel a Svábhegyen «Az isten szeméhez» czímzett vendéglőben üdülés végett időző Kossuthot a gr. Thurn József kapitány és Eötvös József kir. ügyész által vezetett gránátosokkal elfogatta s pörbe fogta. Másfél évi vizsgálat után a kir. tábla 1839 febr. 23-án a vizsgálati fogságon kívül 3 évre ítélte, mit a hétszemélyes tábla 1839 márczius 2-án 4 évre emelet föl. Elfogatásától kezdve 3 évet töltött a börtönben, míg végre az országgyűlés sürgetésére az 1840 április 29-én kelt kir. rendeletnél fogva szabadon bocsáttatott. Betegen hagyta el a börtönt s ekkor nővére, Ruttkayné kiséretében Parádra ment üdülni. Visszatérve Pestre, Landerer Lajos nyomdász fölszólítására a «Pesti Hirlap» szerkesztését vette át; az első szám 1840 decz. 29-én jelent meg s ettől fogva negyedfél éven át, 1844 június végéig Kossuth szerkesztette. 1841 január 9-én nőűl vette meszlenyi Meszleny János, kisdémi birtokos leányát, Terézt, kivel a börtönben ismerkedett meg; neje katholikus vallásu volt, Feichtinger Domokos prépost és pest-belvárosi plébános tehát a lutheránus férjjel egyházi áldás nélkül a parochia egy oldalszobájában terített asztal mellett adta össze; a házasság tanui Fáy András, gr. Ráday Gedeon, Szentkirályi Móricz és Szombathelyi Antal békésmegyei táblabiró voltak. Kossuth most a szép-utczai László-ház első emeletén bérelt lakást s egyuttal azon volt, hogy a megyében, hol megtelepedett, egy kis nemesi birtokot szerezzen. Sikerült is neki, 1842 márczius 7-én Pesten, sógora Meszleny Rudolf és Vörös Antal mint tanuk előtt, gyöngyösi Somogyi Ferencz nógrádmegyei petényi birtokostól 12 ezer pengő forintért megvette tinnyei kuriáját a hozzátartozó jászfalu-pusztai és esztergommegyei 58unyi birtokrészszel együtt, de már 1846-ban eladta Sántha Istvánnak. Midőn 1844 közepén a «Pesti Hirlap» szerkesztésétől megvált, megalapította a Védegyletet, melynek 1846 aug. 20-ig volt az igazgatója. Közben eljárt a pestmegyei gyűlésekre, melyeken többször felszólalt s különösen éles hangon kelt ki 1845-ben az adminisztrátorok, az «új Kreishauptmannok» ellen. 1847 okt. 18-án Pestmegye Szentkirályi Móriczczal együtt követnek küldte a Pozsonyba összehítt s november 12-én megnyitott országgyűlésre; az ellenfél Balla Endrét léptette föl Kossuthtal szemben, de a rendkívüli erőfeszítés daczára is Kossuthot 1600 szavazattöbbséggel választották meg. Az országgyűlésen már nov. 22-én felszólalt, az uralkodóhoz intézendő hálafelirat helyett rendes feliratot ajánlván, melyben az országgyűlés tárja föl a létező bajokat; 5 napi vita után elfogadták indítványát; ez volt első parlamenti diadala. 1848 márczius 3-án tartotta fényes beszédét a magyar alkotmány átalakítása végett s azt a föliratot, melyet az országgyűlés e czélból intézett a királyhoz, márczius 15-én vitte egy küldöttség Bécsbe; tagja volt e küldöttségnek Kossuth is. A király április 7-én jóváhagyta a fölterjesztést, gr. Batthyány Lajos elnöklete alatt megalakult s április 11-én átvette Magyarország kormányzatát az első magyar felelős minisztérium, melyben Kossuth pénzügyminiszter lett. Az első minisztérium szeptember 11-én mondott le s helyét az október 8-án Kossuth elnöklete alatt megalakult honvédelmi bizottmány foglalta el, mely 1848 deczember 31-ig Pesten, ezentúl Debreczenben vezette az ország ügyeit. 1849 április 14-én a debreczeni nagytemplomban kimondta az országgyűlés Magyarország függetlenségét s Kossuthot még eznap kormányzónak választotta, a ki Szemere Bertalant bízta meg a minisztérium megalakításával. Buda visszavétele után június 5-én a kormány ismét Pestre költözött, de csak egy hónapig maradhatott itt, július 11-én Pest az ellenség kezébe került, a kormány elébb Szegedre, augusztus 1-én Nagyváradra, augusztus 4-én pedig Aradra vonult. Egy hét mulva, augusztus 11-én Kossuth leköszönt a kormányzóságról, Görgey lett a diktátor, a ki már két nap mulva Világosnál lerakta a fegyvert az orosz sereg előtt. Kossuth menekült, Lugoson és Tergován át Orsovára ment s augusztus 19-én Orsovánál elhagyta Magyarországot, mely 45 évi számkivetés után már csak holttestét fogadhatta magába. Összes vagyona, melylyel bujdosását megkezdte, ezer darab aranyból és kevés ezüstpénzből állt. Török területen át Angolországba készült s augusztus 20-án Kalafátnál átkelve a Dunán, Viddinbe ment, melyet a török kormány a már augusztus 14-ke óta szállinkózó menekültek tartózkodási helyének jelölt ki. Viddinből Sumlába helyezte a török kormány a menekülteket, hova 1849 november 22-én érkeztek meg; itt találkozott Kossuth 1850 február elején nejével, kitől másfél év óta volt elszakadva. Pár nap mulva már elhagyta Sumlát; február 15-én bucsuzott el a visszamaradt emigránsoktól s 45-öd magával Jenipazáron, Jesztepen s Dennehávon keresztűl négy napi utazás után febr. 18-án este Várnába ért, hol másnap a «Taribahri» (tenger-isten) nevű hadi hajóra szállva megindult Kis-Ázsia felé, hol Kutahia volt további időzése helyéül kijelölve. A tavasz beálltát Brusszában várta be, hova február 25-én érkezett s csak 39 nap mulva, április 6-án folytatta utját, míg végre 1850 április 12-én Kutahiába is eljutott, hol június 18-án gyermekeit is viszontlátta, kiket Ruttkayné kísért el. Tizenhetedfél hónapig tartózkodott Kossuth Kutahiában, 1851 szept. 1-én hagyta el és szept. 10-én Gumleknél nejével, gyermekeivel és mintegy 50 főből álló kíséretével az amerikai «Missisippi» nevű hadi fregattra szállt, melyet az Egyesült Államok kormánya küldött a magyar menekűltek elszállítására. Utazása alatt, 1851 szeptember 22-én ítélte halálra az osztrák kormány s 36 menekült társával «in effigie» felakasztatta. Gibraltár (hol 9 napig időztek) és Cadix érintésével Lissabonban a «Madrid» nevű angol gőzösre ment át, október 23-án Southamptonban szállt ki s egy hónapot töltött Angolországban. Október 29-én Londonba ment, hol november 20-ig tartózkodott, időközben meglátogatva Birminghamet (nov. 10) és Manchestert (nov. 11) is. November 20-án elhagyta Londont, másnap Southamptonban ismét hajóra, a «Humboldt» nevű gőzösre szállt s már 1851 deczember 3-ika és 4-ike közt éjjel Amerikában volt. Két napi pihenés után decz. 6-án New-Yorkba, decz. 23-án Philadelphiába, karácsony után Baltimoreba, 59innen Washingtonba ment, hol az amerikai szenátus 1852. január 5-én fogadta; sorba látogatta most az amerikai városokat, 13-án Maryland fővárosát Annapolist, 14-én Harrisburgot kereste föl, innen 17-én Pittsburgba indult, 20-án Ebensburgba, másnap Blairsvillebe, majd Clevelandba s innen Ohio fővárosába, Columbusba; február 9-én Springfieldbe, majd Cincinnatiba ment s még február folyamán meglátogatta Lawrenceburgot, Aurorát, Risingsunt, Patriotot, Warsawt, Venayt, Kentucky-Rivert, Madisunt s Indianapolist, márczius 2-án már Louisvilleben, 8-án Saint-Louisban volt, pár napi pihenés után New-Orleansba indult, honnan április 1-én New-Yorkba ment vissza, utküzben kiszállva Montgomeryben; április 21-én Jersey-Cityben, 24-én Newarkban volt, majd Bostont, Albanyt, Buffalot, Syrakuset és Uticát kereste föl s végre 1852 július 14-én ismét visszaindult Amerikából Európába. 1852 nyarától 1857 végéig Londonban tartózkodott teljes visszavonultságban s közben minden évben két felolvasó körutat tett az angol városokban, melyek nehány százezer franknyi vagyonhoz juttatták. A következő évek a magyar fölkelés előkészítésével s a franczia, piemonti, bukaresti és belgrádi kormányférfiakkal való diplomatiai alkudozásokkal teltek el. Az olasz háboru kitörésekor elhagyta Londont, 1859 május 4-én George Brown név alatt Párisba ment, 5-én már III. Napoleonnal találkozott, 6-án megalakította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, melynek tagjai az ő elnöklete alatt Klapka és gr. Teleki László voltak, azután visszatért Angliába, hol Londonban, Manchesterben, Bradfordban és Glasgowban népgyűléseket tartott az osztrákbarát Derby-kormány megbuktatására. Czélját elérve, június 16-án Párison át Turinba s innen Genuába sietett, de már egy hónap mulva július 11-én megköttetvén a villafrancai béke, csalódott reményekkel nehány hónapra Svájczba, azután újra Londonba vonult. Az olaszokkal azonban csakhamar újólag fölvette a diplomatiai alkudozások elejtett fonalát s 1861. május havában végkép elhagyta Angliát. Állandó tartózkodási helye ezentul Olaszország volt. Előbb Milanoban vett lakást, majd Genuában, innen beteg leányával Nervibe költözött, kinek halála után beteg nejével Svájczba, Lausanneba ment; 1863-ban Turinba tette át lakását, hol 1873-ig a Via Saint-Lazaron s az Ardennes-utcza egyik házának 3-ik emeletén lakott, 1874 nyarán megvette a Collegno községhez tartozó Baracconeban Capuccio mérnök egyemeletes és tágas kerttel környezett nyaralóját s ide költözött Ihász Dániel ezredessel, ki egész 1881-ben bekövetkezett haláláig híven megosztotta Kossuthtal a számüzetés keserveit. 1883-ban eladta baracconei villáját s visszament Turinba, hol a Via dei Mille 22-ik sz. házának első emeletét bérelte ki s itt lakott nővérével, Ruttkaynéval egész haláláig, mely 1894 márczius 20-án éjjel 10 óra 55 perczkor következett be. Holttestét márczius 28-án indították útnak s 30-án délután 3 órakor hozták Budapestre, hol április 1-én a kerepesi temetőben tették örök nyugalomra.
Vasárnapi Ujság, 1874. 250. l.
Némely adatok életem folyamából, Gracza, id. m. 4.
Vasárnapi Ujság, 1874. 267. sz.
Vasárnapi Ujság, 1882. 621. l.
Bálint Dezső sárospataki szenior közlése a Vasárnapi Ujság 1874. évf. 315-ik számában.
Neje, Meszleny Teréz, a vasmegyei eredetű, de a mult század elején Fejérmegyébe, Velenczére szakadt meszlenyi Meszleny családból származott. Egybekelésük nem, mint Kossuth valamennyi életrajzában olvashatni, 1841 szeptember 9-én, hanem 1841 január 9-én történt. A világosi fegyverletétel után Kossuthné Arad vidékén bujdokolt, egyideig Bokszegen László Miklósnál, aztán Szent-Annán Köpf orvosnál, Boros-Sebesen dr. Kéry megyei orvosnál, újra Bokszegen, október elejétől deczember elejéig Orosházán, ekkor Pestre ment egy Mayerhoffer nevű férfi védelme alatt, innen Zimonyba utazott, hol Mayerhoffernek sikerült útlevelet szerezni Belgrádba, a honnan Garasanin segítségével 6 heti szánutazás után sikerült 1850 február első felében Sumlába férjéhez jutnia. Három évi betegeskedés után meghalt 1865 szept. 1-én Turinban, eltemették 4-én leánya mellé a genuai protestáns temetőbe s innen Budapestre szállítva, 1894 márczius 31-én a kerepesi temetőbe. Elhunytáról a következő gyászjelentést bocsátották ki férje és gyermekei: «Luigi Kossuth di Udvard e Kossuth, giá Governatore d’Ungheria, in nome proprio e de’ figli Francesco, e Luigi Teodoro, con cuore lacerato d’immenso dolore, partecipa la mestissima notizia della morte di Teresa di Kossuth nata Meszlényi di Meszlen rispettiva moglie prediletta e madre teneramente amata avvenuta in Torino il I-o Settembre alle ore 2 p. m. 60dopo lunga e dolorossissima malattia nel 55-mo anno dell’ éta’ sua. Le spoglie della Defunta saranno depositate nel Cimiterio di S. Benigno dei Protestanti Inglesi li 4 Settembre alle ore 5 1/2 pomeridie. Il Convoglio funebre partira della Stazione delle vie ferrate all’ora sopra indicata.» A férje és fiai által állított síremlék fölirata:
MEMORIAE
THERESIAE DE MESZLÉNY
CONIVGIS ADORATAE
LVDOVICI DE KOSSVTH
GVBERNATORIS REGNI HVNGARIAE
MARITVS INCONSOLABILIS
CONIVGI PIISSIMAE
OMNIBVS VIRTVTIBVS ADORNATAE
ET
FILII LVGENTES
FRANCISCVS ET LVDOVICUS
MATRI OPTIMAE
SACRVM HOC POSVERE MONVMENTVM
DECESSIT VITA IN EXILIO
AVGVSTAE TAVRINORVM
DIE PRIMA SEPTEMBRIS ANNO 1868.*
THERESIAE DE MESZLÉNY
CONIVGIS ADORATAE
LVDOVICI DE KOSSVTH
GVBERNATORIS REGNI HVNGARIAE
MARITVS INCONSOLABILIS
CONIVGI PIISSIMAE
OMNIBVS VIRTVTIBVS ADORNATAE
ET
FILII LVGENTES
FRANCISCVS ET LVDOVICUS
MATRI OPTIMAE
SACRVM HOC POSVERE MONVMENTVM
DECESSIT VITA IN EXILIO
AVGVSTAE TAVRINORVM
DIE PRIMA SEPTEMBRIS ANNO 1868.*
A Meszleny-család leszármazási táblája a következő:
meszleni Meszleny János 1699–1734. Győr- és fejérmegyei alispán. (tolnai Festetich Mária, Pál és Tholdy Anna leánya, Komáromy István özvegye.) Pál 1748. (Ürményi Erzsébet.) Rozália. (medgyesi Mednyánszky László.) János 1768. Antal 1768. Pál 1768. Rozália 1768. (farádi Vörös Antal, itélőmester.) Anna 1768. (farádi Vörös Ignácz, fejérmegyei alispán.) János. Ignácz 1844. Borbála. (Pfisterer Ignácz.) Antal. Anna. Rozália. (Mentler Zsigmond) Ferencz. János 1822. Kisdémi (Győrm.) birtokos. Lajos cs. k. kamarás. (csernelházi Chernel Róza.) Karolina. Mária. Johanna. Kazimira. Károly. (1. Pfisterer András főorvos leánya Teréz † 1840. 2. Cséry Lujza) fejérmegyei főszolgabiró. Lajos orsz. gyül. képviselő (1881–94) (Eörményesi Fiáth Mária.) Benedek. Pál. Ilka † Rudolf sz. 1815 † 1848 1/2. fejérmegyei követ. (1841. Kossuth Zsuzsánna. † 1854.) Jenő 1848–49-iki honv. ezredes Pozsony. Kálmán. Viktor. Teréz sz. 1810 † 1865. (1841. Kossuth Lajos.) Gizella † (Ambrozovics Béla.) Ilona. (Ambrozovics Béla.) 1. László. 1. Gyula, sz. 1832. szatmári püspök. 1. Miklós. 2. Károly, velenczei plébános. † 2. József. 2. Lajos. 2. István.
(V. ö. Nagy I. VII. k. 457. Pótk. 337. kiegészítve saját jegyzeteim és a Meszleny Lajos orsz. gyül. kép. úr szivességéből nyert adatok után.)
Kossuth Lajos és Meszleny Teréz házasságából három gyermek származott: 1. Ferencz (Lajos, Ákos), született 1841 november 16-án, 2. Vilma (Szeréna, Teréz), született 1843 május 10-én, meghalt 1862 ápril 22-én husvét vasárnapján Genua mellett Nerviben, hova súlyos betegen szállították s eltemették Genuában a san-benignoi angol protestáns sírkertben, innen Budapestre szállítva 1894 márczius 31-én a kerepesi temetőben. Hamvai fölé szülei a következő síremléket állították:
MEMORIAE
VILHELMINAE DE KOSSVTH
FILIAE TENERRIME AMATAE
AMARITVDINEM EXILII
DVM VIVERET
CONSOLATRICIS
MORTE PRAEMATURA ABREPTA
PARENTES
AETERNVM INCONSOLABILIS
LVDOVICVS DE KOSSVTH ELECTVS
REGNI HVNGARIAE GVBERNATOR
ET
THERESIA MESZLÉNYI
NATA PESTHINI HVNGARIAE 10 MAI 1843
OBIIT EXVL NERVII LIGVRIAE 22 APRILIS 1862
PATRIA MEMENTO CINERVM EXTORRIVM DVM
LIBERA FVERIS!
VILHELMINAE DE KOSSVTH
FILIAE TENERRIME AMATAE
AMARITVDINEM EXILII
DVM VIVERET
CONSOLATRICIS
MORTE PRAEMATURA ABREPTA
PARENTES
AETERNVM INCONSOLABILIS
LVDOVICVS DE KOSSVTH ELECTVS
REGNI HVNGARIAE GVBERNATOR
ET
THERESIA MESZLÉNYI
NATA PESTHINI HVNGARIAE 10 MAI 1843
OBIIT EXVL NERVII LIGVRIAE 22 APRILIS 1862
PATRIA MEMENTO CINERVM EXTORRIVM DVM
LIBERA FVERIS!
613. Lajos Tódor (Károly), született 1844 május 26-án. A szabadságharcz leveretése után Kossuth gyermekei nagynénjükkel, Marton Antóniával, s nevelőjükkel, Karády Ignáczczal, egyik rokonuknál a Bakonyban, Lókuton lappangtak. Itt fogta el őket az osztrák katonaság s Pozsonyba szállította, majd nagyanyjuk Kossuth Lászlóné folyamodványára a bécsi kormány Láng Mihály pesti evang. lelkészt bízta meg a közgyámsággal s beleegyezett, hogy neveltetésükről nagyanyjuk gondoskodjék, később pedig azt is megengedte, hogy a gyermekek szüleiknek adassanak vissza. 1850 derekán Ruttkayné és nevelőjük Karády I. kisérte őket Kutahiába, hova junius 18-án érkeztek meg. Fiait Kossuth a mérnöki pályára szánta; tanulmányaikat a párisi polytechnikumon, majd a londoni egyetemen végezték, hol 1859-ben a politikai gazdaságtanból Ferencz az első pályadíjat nyerte el. Egy évig Londonban maradtak egy mérnök mellett gyakorlaton s időközben 1859 október 17-től 1861 május 3-ig Rónay Jáczint a latin nyelvre tanította őket. 1861-ben Olaszországba mentek, hol a Genua és Spezzia közti vasutvonal építésénél mindjárt alkalmazást kaptak. Csakhamar ezután az olasz államvasutaknál léptek szolgálatba; részt vettek a mont-cenisi alagut kiépítésében, Ferencz készítette az alagut egyik bejáratát, míg Lajos Tódor a Susától Bardonecchiaig terjedő részt építette. Lajos Tódor ez idő szerint az olasz vasutak középtengeri hálózatának műszaki igazgatója, Ferencz pedig az utóbbi időkben a cenesai kénbányák főfelügyelője volt, a legújabb megállapodások szerint haza jön.
* * *
Visszatérve Kossuth Dániel idősb fiára, VI. Andrásra, ennek ágazatát a III. tábla mutatja, melyhez csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy az adatokat részint a föntebb többször idézett Kossuth-Genealogiából vettem, részint pedig Kossuth Rezső úr volt szíves szolgáltatni.
Kossuth Dániel öcscsétől, I. Istvántól (l. föntebb), származik az egyik zempléni ág, mely Magyar-Jesztreben és Nagy-Szalókon volt birtokos. Erről a kormányzó tinnyei jegyzeteiben ezeket írja:*«Családom ősi fészkéből legtöbben szakadtak Zemplénbe, hol már másfél század óta több helyütt birtokosok. Ezek mindnyájan római katholikusok. A turócziak mind ágostai hitvallásuak; azonban atyámat az ágszármazási kapocs a zempléniekhez köti közelebb,* mint kik atyja házának szomszédságában laktanak; s ekként történt, hogy még szüleinek – Kossuth Pálnak s Beniczky Zsuzsánnának életében, iskolai pályája végeztével Kossuthfalváról Zemplénbe jött le rokonához, id, Kossuth Lászlóhoz, kinek mint nagytekintetű megyei főszolgabirónak pártfogása által a megyénél József császár uralkodása utolsó éveiben lajstromozó lőn.»
Némely adatok életem folyamából. Gracza, id. m. 6.
A turóczmegyei Kossuthok egyik ága, mely a III. táblán van közölve, közelebbi vérségben volt.
Ezen ág leszármazását a IV. tábla mutatja, melyet részint a Kossuth-Genealógia, részint Barna Mihály gyűjteménye, részint a Kossuth Elek szinnai főszolgabiró és dr. Kossuth János sátoralja-újhelyi ügyvéd uraktól nyert adatok után állítottam össze.
Kossuth János úr közlése szerint ezen ágból az, a ki Zemplénbe költözött a család törzsfészkéből, László volt, ki Magyar-Jesztreb községben Dayka-leánynyal kelt egybe s leszármazói az adott reverzális következtében katholikusokká lettek. Ez a László Miklósnak a fia s Istvánnak az unokája, de ennek a felesége nem Dayka-leány, hanem id. Révész Ferencz és Szeghy Erzsébet leánya, Révész Erzsébet, az anyja pedig Kostyál Erzsébet volt, így a szóban forgó Dayka-leány a nagyanyja, Istvánnak a felesége lehetett. László 1758 január 7-én, felesége másfél hónappal később, február 19-én halt meg; eltemettettek Varannón. Fiaik: Lajos, József és László, a későbbi sátoralja-újhelyi főszolgabiró, 1776-ban osztozkodtak. József 1780-ban vehéczi birtokrészét ezer magyar forintért, «ötven grajczárával számlálván», elzálogosítja sógorának, lázi Ghylányi Pálnak s nejének Révész Erzsébetnek, melyet fia László 1814-ben Füzesséry Jánostól és nejétől Nátafalussy Teréztől akar visszaváltani.
Az V–VII. tábla az 1638 körül élt János ivadékait tünteti föl, ki – mint említettük – úgy látszik, egy személy II. Mátyás fiával, IV. Jánossal, ámbár a Kossuth-Genealógia szerint 62III. Miklós és IV. András voltak a testvérei, míg a Barna-gyűjteményben levő leszármazási tábla, amely azonban apját nem említi, Györgyöt és az 1651 körül szerepelt Mihályt mondja testvéreinek. Lehetséges azonban, hogy ezek nem IV. Jánosnak, hanem hasonnevű fiának, a Kossuth-Genealógián említett VI. vagy Szakolczai Jánosnak voltak a fiai, a ki a genealógia szerint már különben is 1623-ban szerepelt, vagyis az ezen ág ősének emlegetett János nem IV. Jánossal, hanem Szakolczai Jánossal volt egy személy, illetőleg nem a fia, hanem az unokája volt II. Mátyásnak s e szerint a leszármazás ez volna:
II. Mátyás. III. Miklós. IV. András (kitől a kormányzó s a jesztrebi és szalóki ág származott) IV. János. VI. János 1623. 1638. Szakolczai. György. Mihály 1651. János 1687. Tamás 1709. Gábor.
A rendelkezésünkre álló adatokból csak annyit konstatálhatunk, hogy János fia volt János, ezé Tamás és Gábor, Tamásé ifjabb Tamás, András és József, Gáboré pedig András és János. Nevezetesen a Kassára költözött udvardi és kossuti Kossuth András részére Turóczmegye közgyűlése által 1744 január 22-én kiadott és Zemplénmegye közgyűlésén Sátoralja-Ujhelyen 1744 február 4-én kihirdetett nemesi bizonyítvány szerint ezen András néh. Tamásnak, ez Jánosnak, ez pedig id. Jánosnak volt a fia, a mely leszármazás mellett a folyamadó osztályos vérrokonai (fratres), Kossuth Zsigmond és György tanuskodtak. János ágának 1812 márczius 1-én Kossuton kelt osztálylevele az osztályos rokonokat ekkép sorolja fel: a) Kossuth András, András fia, a ki ismét András fia, ez Tamásé, ez pedig Jánosé, Zemplénmegyéből, testvérei Miklós, József és Sándor nevében is; b) Kossuth János,Tamás fia, a ki id. Tamás, ez pedig említett János fia, Nógrádmegyéből, egyszersmind unokaöcscse (fratruelis) Mihály meghatalmazottja, kiskoru fiai János és Gábor gyámja s a pesti Kossuth Pál cessionariusa, a mely Pál Józsefnek, ez pedig említett Tamásnak a fia; c) Kossuth István és János, Pál fiai, ki Andrásnak, ez Gábornak, a föntebb említett Jánosnak a fia. Ugyanezen osztálylevélből azt is megtudjuk, hogy id. Kossuth Tamás fiainak Tamásnak, Andrásnak és Józsefnek örököseit Kossuth községnek 1/12-ed része illeti, melyet eleik még 1744-ben elzálogosítottak Kossuth Pálnak, István és János apjának. Ugy látszik, ezen Pál költözött vissza Turóczmegyébe, a János-ág örökségét visszaperelvén Kossuth Zsigmondtól, kinél zálogban volt. Ezen örökség, tekintve, hogy Tamás ágát 1/12-ed rész s így testvére, Gábor ágát is ugyanannyi illette, Kossuthnak 1/6-da; ugyanennyit, 1/6–1/6-dot számítva idősb János testvéreire, Györgyre és Mihályra is (kiknek örökösei a mult század dereka táján élt s a Kossuth András mellett 1744-ben tanuskodó Kossuth Zsigmond és György lehettek): a Barna-gyűjtemény genealógiai tábláján meg nem nevezett apjukra (az I. tábla IV. Jánosára?) Kossuth község fele esnék, vagyis II. Mátyás fiai közül III. Miklós maradék nélkül halván el, a Kossuth-örökség fele IV. András, fele pedig IV. János ivadékait illette.
Áttérve a leszármazásra, az V. tábla, a «nógrádi» és a «turóczi» ágat tünteti föl a Barna-gyűjtemény s IX. János ivadékainál a Kossuth Rezső úr által közölt adatok után.
A VI. tábla a «pestmegyei» ágat adja, mely Kossuth Zsigmond battonyai aljárásbiró úr levele szerint Kossuth Páltól származik. Az 1812-ki osztálylevél a nógrádi és zempléni Kossuthok elei, Tamás és András testvérének, Kossuth Józsefnek a fiát Pált említi ekképen: «Josephi condam Kossuth successorem Paulum Pestiensem» s így semmi kétség sem lehet, hogy az 1788-ban 59 éves korában Tápió-Györgyén elhalt Kossuth Pál Józsefnek volt a fia s idősb Tamásnak az unokája. Fiai közül Sámuel b. Prónay Gábor nagyabonyi tiszttartója volt, meghalt 1806-ban Pesten; István született 1774-ben, Tápió-Györgyén, iskoláit Selmeczen, a jogot Pesten végezte, 1797-ben a pestmegyei nemesi fölkelők közt alhadnagy volt, 1798 januárban Szombathely alól a táborból elbocsáttatván, Sámuel bátyjához Tápió-Bicskére ment gazdálkodni s mindaddig gazdálkodással foglalkozott, mígnem 1840-ben Bácsmegyébe Monostorszegre ment 63fiához, Lajoshoz, hol a következő évben meghalt. Neje Perlaky Judit volt, kitől 3 fia és 3 leánya maradt, ú. m. Cecil (sz. 1803), Clementis János kereszturi evang. pap neje; Lajos (szül. 1805), a Ferencz csatornánál Monostorszegen pénztárnok, meghalt 1847-ben; Károly (szül. 1807), 15 éves korában tüzér lett, 1848/49-ben résztvett az olaszországi hadjáratban s mint megcsontosodott osztrák katona, 1850-ben nevét Udvardyra változtatta, később, kapitány korában a prágai katonai intézet parancsnoka lett, meghalt mint tüzérőrnagy 1857-ben Olmützben, nejétől, Matuschka Angelika sziléziai grófnőtől nem maradtak gyermekei; Johanna (sz. 1808), előbb Jancsovich Sámuel pilisi jegyző, ennek 1837-ben történt halála után Jessényi János újsóvéi evang. pap neje; Sándor (szül. 1816), 15 éves korában tüzér lett, mint Károly bátyja, 1835-ben a Nádor-huszárokhoz ment át, kiknél főhadnagy lett, 1846-ban nyugdíjaztatta magát, a szabadságharcz kitörésekor azonban honvéd lett, Görgey hadtestében küzdött s őrnagy lett, a győri csatában kitüntette magát, hol lábszárába lövést kapott, ekkor Makóra ment bátyja, Lajos ipához, Dedinszky Istvánhoz magát gyógyíttatni, a világosi fegyverletétel után mint lábbadozó beteg Arad felé menekült, de elfogatott, az aradi várba hurczoltatott és várfogságra ítéltetett, melyből 4 évet Olmützön töltött, honnan 1854-ben a király mennyegzője alkalmával szabadult ki, ekkor Pestre költözött, melyet az osztrák kormány további lakhelyül jelölt ki neki s már a következő évben, 1855-ben meghalt, eltemettetett a kerepesi temetőben; Karolina (szül. 1820 † 1892), Staich Ferencz, a Ferencz-csatorna titkárának neje.*
Kossuth Zsigmond úr levele után.
Id. Kossuth Tamás középső fiának, Andrásnak ágazatát, melyből valók a sátoralja-újhelyi, gömöri és sárosi, valamint a Bach-korszak alatt nevüket Udvardyra változtató Kossuthok, a VII. tábla közli.
Dr. Kossuth János úr levele szerint ezen ág alapítója (András) Sárospatakon telepedett le még II. Rákóczi Ferencz idejében, kinél előkelő tiszti állást töltött be, volt is a fejedelemnek több levele, melyeket Kossuth Andráshoz intézett, ezek azonban a pár év előtt Szerencsen elhalt Kossuth Sámuel ügyvéd iratai közt elvesztek; Kossuth András Fogarassy-leányt vevén nőül, reversalist adott s gyermekei már róm. katholikus vallásban neveltettek föl. Más adatok szerint András előbb Kassán lakott s csak 1744 körül költözött Zemplénmegyébe, a midőn Turóczmegyétől bizonyítványt vett nemességéről, melyet 1744 február 4-én hirdettek ki Sátoralja-Ujhelyen, Zemplén megye közgyűlésén; nejét egy az egyetemi könyvtár kéziratában levő pörkivonat-gyűjtemény,* Peresy Sárának mondja s ez talán a Fogarassy névnek a hibás olvasása. András ivadékaira nézve a Barna-gyűjteményben levő genealógiai tábla és dr. Kossuth János úr közleménye eltér egymástól; ez utóbbi szerint András fia László volt s lakott Sárospatakon, Lászlónak két fia volt: László, a ki a franczia háboruk alatt, mint cs. k. tiszt a csatatéren esett el, és Sándor, a ki Sárospatakon lakott s nagyváradi Balogh-leányt vett nőül, kitől Sándor és András nevű fiai maradtak; Sándornak görgői és toporczi Görgey Annától hat fia volt: Sándor, Sámuel, Gusztáv, Ádám, András és Péter közalapítványi ügyész. Volt még a sárospataki ágon egy Kossuth András, – írja dr. Kossuth János úr, – kinek fiai az abszolut korszakban, hogy hivatalhoz jussanak, az előnevet vették föl s e néven – Udvardy – több család is keletkezett. E szerint VI. András ága így volna:
Jogtud. kéziratok. B. 109.
VI. András 1744. (Fogarassy Sára.) László. Sárospatak. András 1780. (Buday Johanna.) Ferencz katona. László elesett a franczia csatatéren. Sándor Sárospatak. (nagyváradi Balogh N.) Sándor. (Görgey Anna) András. András. Miklós. József. Sándor. Az 1812-iki osztálylevélben említve.
A Barna Mihály gyűjteményében levő leszármazási tábla szerint azonban Sándor, kinek Görgey Annától hat fia maradt, egy személy az 1812-ben osztozkodó Sándorral, VIII. András 64és Buday Johanna fiával s András, Miklós és József testvérével.
Melyik a helyes leszármazás: az előttem fekvő adatok után nem tudom eldönteni.
IX. András neje kohányi Kacsándy Petronella volt, a ki után a gömörmegyei Csizen és a sárosmegyei Dubinán (Döbönös) is birtokos lett. Ebből gyanítom, hogy a gömör- és sárosmegyei Kossuthok tőle származnak; Kossuth József ügyvéd és csizi birtokos úr szives volt ugyan megigérni, hogy alkalmilag az Otrokocson őrzött családi iratokból ki fogja keresni s közölni fogja velem a néh. atyja, Kossuth Vendel által készített s 1414-ig visszavezetett családfát, de ez idő szerint nem vagyok még azon helyzetben, hogy ezt a táblázatot felhasználhattam volna.
A VIII. táblán közlött töredék a Szilágyságba szakadt Kossuthokat mutatja. Melyik ághoz tartoztak, kinek a fia volt a tábla élén álló Kossuth Márton: nem tudom.
Ép oly keveset tudok a külföldre szakadt Kossuthokról.
Evangelikus vallásuknál fogva nyilván a turóczmegyei Kossuth család ivadékai közé kell számítani a csehországaiakat, kik közűl Kossuth Frigyes Vilmos evang. theologus és cseh író életrajzát Wurzbach közli* s azt írja, hogy ezen Kossuth nagyapja hitéért gályarab lett s apja 10 éves korában hazájából menekülni volt kénytelen, idők folytával azonban ismét visszatértek. K. Frigyes Vilmos apja königgrätzi ev. lelkész volt, négy fia (közülök még Antalt nevezi meg Wurzbach) mindegyik theologiát végzett; Frigyes Vilmos Magyarországban, a modori és pozsonyi iskolában kezdte meg tanulmányait s Bécsben végezte. 1842-ben pap lett előbb Morvaországban, majd 1846-ban Prágában. 1852-ben Klagenfurtba internáltatott s csak 1857-ben kapott szabadságot a Prágába való visszatérésre, de régi állását nem nyerte vissza s ezért 1859-ben a rajnai porosz tartományba költözött, hol egy kis lelkészi állást kapott. 1862-ben a prágai cseh evang. egyház lelkészének választatott meg, de a miniszterium nem erősítette meg. Kossuth B. 1862-ben velenicei evang. pap volt.
Biographisches Lexikon. XIII. k. Bécs. 1865. 6. l.
A lengyelországiakról a kormányzó emlékezik meg tinnyei jegyzeteiben. «Egy jó ember közülök – mondja* – még Lengyelországba is szakadt, honnan egy Romvald keresztnevűtől, ki az orosz hatalom által eltiport Lengyelország belügyi miniszteriumában mint épitészeti felügyelő, s egy másiktól Theophiltól, ki az oroszodott lengyel genie-corpsban tiszteskedik, magam is kaptam levelet, arra kérőt, lennék segítségökre, hogy nemzetségöket bebizonyítsák. Szegény emberek! Magyarhonban becsülöm őseim nemeslevelét, mert – fájdalom – különben alkotmányos polgár nem volnék (t. i. 1844-ben, midőn e sorokat írta) . . . . . de ők most Varsóban az orosz kancsuka alatt, mit érjen nekik a nemeslevél, mely egyéni szabadságot sem adhat, ha már a népnek szabadsága nincs.»
Némely adatok életem folyamából. (Gracza Gy. id. m. 5–6. l.)
65Az udvardi és kossuti Kossuth-család.
I. TÁBLA.
Gath. I. Kossuth 1263. II. Kossuth de Udvarcz. I. András de Udvarcz 1359. 1391. Pál de Udvarcz 1391. III. András. Fülöp. I. János. I. Mihály. I. Miklós. II. András. II. János. † I. László. Zsigmond. I. Mátyás. † I. Tamás 1489. III. János. II. Miklós 1479. czimerszerző. II. Mihály Bochbrat (Boekbrat) dictus. II. László † II. Mátyás. (Rakovszky (de Rakov) Mártha) III. Miklós. IV. András 1623. (Zathureczky Katalin) IV. János. VI. János «Szakolczai» I. György. V. János. (Nedeczky Anna.) II. Tamás. (lásd az V. táblát.) II. Pál. IV. Miklós. (Borcsányi Magdolna.) (lásd a II. táblát.) V. András. Gábor.
Gath. I. Kossuth 1263. II. Kossuth de Udvarcz. I. András de Udvarcz 1359. 1391. Pál de Udvarcz 1391. III. András. Fülöp. I. János. I. Mihály. I. Miklós. II. András. II. János. † I. László. Zsigmond. I. Mátyás. † I. Tamás 1489. III. János. II. Miklós 1479. czimerszerző. II. Mihály Bochbrat (Boekbrat) dictus. II. László † II. Mátyás. (Rakovszky (de Rakov) Mártha) III. Miklós. IV. András 1623. (Zathureczky Katalin) IV. János. VI. János «Szakolczai» I. György. V. János. (Nedeczky Anna.) II. Tamás. (lásd az V. táblát.) II. Pál. IV. Miklós. (Borcsányi Magdolna.) (lásd a II. táblát.) V. András. Gábor.
II. TÁBLA.
(Kossuth Lajos ága.)
IV. Miklós, ki az I. táblán. (Borcsányi Magdolna. Özvegy 1665. 1671.) I. Dániel 1665. 1671. † 1696 körül. I. István 1665. 1671. 1696. (lásd a IV. táblát.) VI. András. 1696. 1715. 1765. (lásd a III. táblát.) III. Pál. 1696. 1702. 1715. I. Imre. 1696. 1702. 1715. Végrendelkezik 1765. Anna 1715. (regőcsi Huszár István 1696. 1715.) II. György 1765. (raksai Raksányi Katalin.) Gáspár. † Ferencz. † József. † Mátyás. † II. Imre. † Simon. † Juliánna. 1765. (Laczny Mihály.) Mária. 1765. (Dankó Dániel.) Sámuel. † IV. Pál turóczmegyei táblabiró. Él még 1791. (beniczei és micsinyei Beniczky Péter és tótprónai Prónay Éva leánya Zsuzsánna.) Simon. † László. sz. 1763. Kossuton. † 1839. A.-Dabason, zemplénmegyei iktató II. József idejében, majd ügyvéd Monokon és Sátoralja-Újhelyen. (1796-tól neje tyrlingi Weber András és Hidegkövy Erzsébet leánya Karolina, sz. 1770. Litkán † 1853. Brüssel.) III. György 1842. Johanna. (Záborszkyné) LAJOS. Magyarország pénzügyminisztere és kormányzója. Született 1802. IX/19. Monokon. † 1894. III/20. Turinban, eltem. IV/1. Budapesten. (Neje 1841. I/9. meszlenyi Meszleny János kisdémi birtokos leánya Teréz, született 1810. † 1865. IX/1. Turinban. Eltemették Genuában, 1894. III/31. pedig Budapesten.) Karolina. † (Breznay István.) Emilia. † (Zsulavszky Zsigmond.) Lujza. (ruttkai és nedeczei Ruttkay József.) Zsuzsánna. † 1854. (1841-től meszlényi Meszlény Rudolf. Fejérmegye követe 1847/48. † 1848. I/2.) Zsulavszky Zsigmond. Kázmér. Emil. László. Meszlény Gizella. † Ilka. (Ambrozovits Béla.) Ferencz. (1841. XI/16.) Vilma. szül. 1843. V/10. Pest. † 1862. IV/22. Nerviben. Eltemették Genuában, 1894. III/31. Budapesten. Lajos-Tódor. (1844. V/26.) Ruttkay Lajos ügyvéd. † Béla † 1888 Texasban. Gábor. † tengeri vihar alkalmával. Ambrozovics Dezső. Lajos.
(Kossuth Lajos ága.)
IV. Miklós, ki az I. táblán. (Borcsányi Magdolna. Özvegy 1665. 1671.) I. Dániel 1665. 1671. † 1696 körül. I. István 1665. 1671. 1696. (lásd a IV. táblát.) VI. András. 1696. 1715. 1765. (lásd a III. táblát.) III. Pál. 1696. 1702. 1715. I. Imre. 1696. 1702. 1715. Végrendelkezik 1765. Anna 1715. (regőcsi Huszár István 1696. 1715.) II. György 1765. (raksai Raksányi Katalin.) Gáspár. † Ferencz. † József. † Mátyás. † II. Imre. † Simon. † Juliánna. 1765. (Laczny Mihály.) Mária. 1765. (Dankó Dániel.) Sámuel. † IV. Pál turóczmegyei táblabiró. Él még 1791. (beniczei és micsinyei Beniczky Péter és tótprónai Prónay Éva leánya Zsuzsánna.) Simon. † László. sz. 1763. Kossuton. † 1839. A.-Dabason, zemplénmegyei iktató II. József idejében, majd ügyvéd Monokon és Sátoralja-Újhelyen. (1796-tól neje tyrlingi Weber András és Hidegkövy Erzsébet leánya Karolina, sz. 1770. Litkán † 1853. Brüssel.) III. György 1842. Johanna. (Záborszkyné) LAJOS. Magyarország pénzügyminisztere és kormányzója. Született 1802. IX/19. Monokon. † 1894. III/20. Turinban, eltem. IV/1. Budapesten. (Neje 1841. I/9. meszlenyi Meszleny János kisdémi birtokos leánya Teréz, született 1810. † 1865. IX/1. Turinban. Eltemették Genuában, 1894. III/31. pedig Budapesten.) Karolina. † (Breznay István.) Emilia. † (Zsulavszky Zsigmond.) Lujza. (ruttkai és nedeczei Ruttkay József.) Zsuzsánna. † 1854. (1841-től meszlényi Meszlény Rudolf. Fejérmegye követe 1847/48. † 1848. I/2.) Zsulavszky Zsigmond. Kázmér. Emil. László. Meszlény Gizella. † Ilka. (Ambrozovits Béla.) Ferencz. (1841. XI/16.) Vilma. szül. 1843. V/10. Pest. † 1862. IV/22. Nerviben. Eltemették Genuában, 1894. III/31. Budapesten. Lajos-Tódor. (1844. V/26.) Ruttkay Lajos ügyvéd. † Béla † 1888 Texasban. Gábor. † tengeri vihar alkalmával. Ambrozovics Dezső. Lajos.
66III. TÁBLA.
(Turóczi ág.)
a) VI. András 1696. 1715. 1765. ki a II. táblán. II. Dániel. György. László. VI. János. VII. János. VII. András. III. Dániel.
b) Dániel* (1780.) Valószinűleg egy személy III. Dániellel. (1. Keviczky Teréz. 2. Vanovits Zsuzsána.) József (1815.) (Zathureczky Auguszta.) Márton. c) VIII. János (1770.) Simon (1800.) (Korda Johanna.) Gábor.
(Turóczi ág.)
a) VI. András 1696. 1715. 1765. ki a II. táblán. II. Dániel. György. László. VI. János. VII. János. VII. András. III. Dániel.
b) Dániel* (1780.) Valószinűleg egy személy III. Dániellel. (1. Keviczky Teréz. 2. Vanovits Zsuzsána.) József (1815.) (Zathureczky Auguszta.) Márton. c) VIII. János (1770.) Simon (1800.) (Korda Johanna.) Gábor.
a. A század elején készült genealógiai tábla után.
b–c. Kossuth Rezső turóczmegyei tb. aljegyző és megyei iktató úr által közlött adatok.
b–c. Kossuth Rezső turóczmegyei tb. aljegyző és megyei iktató úr által közlött adatok.
IV. TÁBLA.
(Az ifjabb zempléni vagyis a magyar-jesztrebi és nagyszalóki ág.)
I. István 1665. 1671. 1696., ki a II. táblán. V. Miklós. (Kostyál Erzsébet.) II. István. I. László katholikus lett 1726. † 1758. I/7. (Révész Ferencz és Szeghy Erzsébet leánya Erzsébet † 1758. II/19.) Dániel. Ferencz. † Sámuel. † I. Lajos 1776. I. József 1776. 1780. Szalóki ág. II. László 1776. Sátoraljaujhelyi főszolgabiró. (bernátfalvi Bernáth Katalin. Lakott Magyar-Jesztreben.) Klára. (revisnyei Reviczky Imre.) III. László. 1798. (legenyei Pintér N. lakott Nagy-Szalókon. II. József lakott Buttkán 1800. (kismalonyai Malonyay N.) Kristóf 1825. nagyszalóki birtokos (csicseri Orosz Borbála † 1884. XI/18. 73. évéb. Varannón.) Jesztrebi ág Apollónia 1815. (nyitra-ivánkai Vitéz János.) János. 1818. Zempléni szolgabiró 1848. lakott M.-Jesztreben. (magy.-szögyényi Szőgyény Anna, Szögyény Ferencz zempléni alispán és csicseri Orosz Rozália leánya.) Johanna. (1. Ecsedy László. 2. Dobos János.) Katalin. (Vass Antal.) Gábor † 1893. Lakott Szatmár m. Komlós-Tótfalun. (pozsonyi Elek Jozéfa Szatmáron.) Zsófia (Oláh Istv.) I. Elek. (1850) Szinnei járás főszolgabirája. (Deáky Mária) Borbála. (Cseley Antal.) Pál. Zempléni szolgabiró 1861. Lakik Bodrogközön. (Lehoczky Mária.) Rozália. (csicseri Orosz Mihály.) Gyermekek IV. László. (1882.) II. Elek. (1885.) V. Lajos bodrogközi birtokos. Tamás lakott Hegyiben. (Szentléleky Mészáros Apollónia. † 1860. XII/15. 80. évében Hegyiben. Eltemették Szalókon.) Imre 1823. (Szerencsy Eleonóra † 1875. X/18. 70. évében Jakabfalván. Eltemették Anarcson.) N. leány. (Füzyné.) I. Mihály † 1881. I/8. 56. évében Szalókon. A nagymihályi járás országgy. képv. (b. Horváth Leopoldina.) † Klementin. (Tichy Ferenczné.) Vincze lakott Hegyiben. (Malonyay Ilona.) Ida. (Thuránszky Ferencz.) Ilona. II. Mihály. Róza † Mariska.
(Az ifjabb zempléni vagyis a magyar-jesztrebi és nagyszalóki ág.)
I. István 1665. 1671. 1696., ki a II. táblán. V. Miklós. (Kostyál Erzsébet.) II. István. I. László katholikus lett 1726. † 1758. I/7. (Révész Ferencz és Szeghy Erzsébet leánya Erzsébet † 1758. II/19.) Dániel. Ferencz. † Sámuel. † I. Lajos 1776. I. József 1776. 1780. Szalóki ág. II. László 1776. Sátoraljaujhelyi főszolgabiró. (bernátfalvi Bernáth Katalin. Lakott Magyar-Jesztreben.) Klára. (revisnyei Reviczky Imre.) III. László. 1798. (legenyei Pintér N. lakott Nagy-Szalókon. II. József lakott Buttkán 1800. (kismalonyai Malonyay N.) Kristóf 1825. nagyszalóki birtokos (csicseri Orosz Borbála † 1884. XI/18. 73. évéb. Varannón.) Jesztrebi ág Apollónia 1815. (nyitra-ivánkai Vitéz János.) János. 1818. Zempléni szolgabiró 1848. lakott M.-Jesztreben. (magy.-szögyényi Szőgyény Anna, Szögyény Ferencz zempléni alispán és csicseri Orosz Rozália leánya.) Johanna. (1. Ecsedy László. 2. Dobos János.) Katalin. (Vass Antal.) Gábor † 1893. Lakott Szatmár m. Komlós-Tótfalun. (pozsonyi Elek Jozéfa Szatmáron.) Zsófia (Oláh Istv.) I. Elek. (1850) Szinnei járás főszolgabirája. (Deáky Mária) Borbála. (Cseley Antal.) Pál. Zempléni szolgabiró 1861. Lakik Bodrogközön. (Lehoczky Mária.) Rozália. (csicseri Orosz Mihály.) Gyermekek IV. László. (1882.) II. Elek. (1885.) V. Lajos bodrogközi birtokos. Tamás lakott Hegyiben. (Szentléleky Mészáros Apollónia. † 1860. XII/15. 80. évében Hegyiben. Eltemették Szalókon.) Imre 1823. (Szerencsy Eleonóra † 1875. X/18. 70. évében Jakabfalván. Eltemették Anarcson.) N. leány. (Füzyné.) I. Mihály † 1881. I/8. 56. évében Szalókon. A nagymihályi járás országgy. képv. (b. Horváth Leopoldina.) † Klementin. (Tichy Ferenczné.) Vincze lakott Hegyiben. (Malonyay Ilona.) Ida. (Thuránszky Ferencz.) Ilona. II. Mihály. Róza † Mariska.
67V. TÁBLA.
(Nógrádi és turóczi ág.)
György. János 1638. Valószinüleg egy személy az I. táblán említett IV. Jánossal, II. Mátyás fiával, vagy IV. János fiával, Szakolczay Jánossal. Mihály 1651. György 1744. (VI.) János 1687. Zsigmond 1744. (II) Tamás. 1709. I. Gábor. III. Tamás. 1755. Losoncz-Apátfalván. Nógrádi ág. VI. András 1744. (L. a VII. táblán.) I. József. VII. András. VII. János. IV. Pál. (L. a VI. táblán.) Zsuzsánna. (Lipovszkyné.) I. Ferencz † III. Pál. 1744. 1765. Turóczi ág. I. Ádám katona † I. Sámuel minorita † II. György. VIII. János 1812. Mihály 1812. III. Sámuel. XI. János. 1812. II. Gábor. 1812. Johanna. Juliánna. I. István. 1812. IX. János. 1770. 1812. (Kossuth Zsuzsánna.) III. István. Juliánna. Mária. Johanna. Juliánna. III. József. Katalin. Teréz. II. László † III. Lajos † Zsuzsánna. III. Gábor. † I. Lajos. 1800. 1842. turóczmegyei esküdt. (Borsiczky Juliánna.) IV. Ferencz. 1805. nőtlen. II. Károly. 1808. (Vernhardt Leopoldina.) IV. Gábor † Jozefin † Anna-Mária. VII. Gábor. Rezső turóczmegyei tb. aljegyző s megyei iktató. Győző. IV. Lajos. IV. Sándor. III. Károly.
(Nógrádi és turóczi ág.)
György. János 1638. Valószinüleg egy személy az I. táblán említett IV. Jánossal, II. Mátyás fiával, vagy IV. János fiával, Szakolczay Jánossal. Mihály 1651. György 1744. (VI.) János 1687. Zsigmond 1744. (II) Tamás. 1709. I. Gábor. III. Tamás. 1755. Losoncz-Apátfalván. Nógrádi ág. VI. András 1744. (L. a VII. táblán.) I. József. VII. András. VII. János. IV. Pál. (L. a VI. táblán.) Zsuzsánna. (Lipovszkyné.) I. Ferencz † III. Pál. 1744. 1765. Turóczi ág. I. Ádám katona † I. Sámuel minorita † II. György. VIII. János 1812. Mihály 1812. III. Sámuel. XI. János. 1812. II. Gábor. 1812. Johanna. Juliánna. I. István. 1812. IX. János. 1770. 1812. (Kossuth Zsuzsánna.) III. István. Juliánna. Mária. Johanna. Juliánna. III. József. Katalin. Teréz. II. László † III. Lajos † Zsuzsánna. III. Gábor. † I. Lajos. 1800. 1842. turóczmegyei esküdt. (Borsiczky Juliánna.) IV. Ferencz. 1805. nőtlen. II. Károly. 1808. (Vernhardt Leopoldina.) IV. Gábor † Jozefin † Anna-Mária. VII. Gábor. Rezső turóczmegyei tb. aljegyző s megyei iktató. Győző. IV. Lajos. IV. Sándor. III. Károly.
VI. TÁBLA.
(Pestmegyei vagy tápió-bicskei ág.)
IV. Pál, ki az V. táblán. Szül. 1729 † 1788. Tápió-Györgyén (Neje: Záborszky Zsuzsánna, szül. 1739 † 1794. Tápió-Györgyén.) II. Sámuel 1789. Nagy-Abonyban tiszttartó. † 1806. Pesten. (Neje: Klauzer Zsuzsánna † 1813. Pesten.) II. István szül. Tápió-Györgyén. † 1841 Monostorszegen. 1797 pestmegyei insurgens-hadnagy. Tápióbicskei birtokos. (Neje: perlaki Perlaky Dávid, nemesdömölki evang. pap leánya, Judit. Szül. 1783. Komárom † 1822 Kis-Kőrös.) Cecil † szül. 1803. Tápió-Bicskén. (Clementis János kereszturi evang. pap. 1822.) II. Lajos szül. 1805. Tápió-Bicskén. † 1847. Monostorszegen. Pénztárnok a Ferencz-csatornánál. (1. Grósz Jozefa szül. 1818. Baja † 1839. 2. dedinai Dedinszky István és Ágoston Teréz leánya Amália, később Sztehlo Károlyné. Szül. 1817. Orosházán.) I. Károly szül. 1807. Tápió-Szent-Márton. † 1857. Olmücz. 1850-ben nevét Udvardy-ra változtatta. (gr. Matuschka Angelika Sziléziából.) † Johanna † szül. 1808. Tápió-Szent-Márton. (1. Jancsovich Sám., pilisi jegyző † 1837. 2. Tessényi János evang. pap.) II. Sándor szül. 1819. Pest † 1855. Pest. Tüzér (1831), nádorhuszár (1835), honv.-őrnagy 1848/49. † Karolina szül. 1820. Fülöpszállás. † 1892. (Szaich Ferencz † 1893, Ferencz-csatorna titkára.) 1. Aranka szül. 1839. † 1865. (Czechmeister János, dunagőzhajózási hivatalnok.) 2. Béla (szül. 1842.) M. kir. államvasuti hivatalnok Budapesten. 2. Zsigmond (szül. 1843.) M. kir. aljárásbiró Battonyán.
(Pestmegyei vagy tápió-bicskei ág.)
IV. Pál, ki az V. táblán. Szül. 1729 † 1788. Tápió-Györgyén (Neje: Záborszky Zsuzsánna, szül. 1739 † 1794. Tápió-Györgyén.) II. Sámuel 1789. Nagy-Abonyban tiszttartó. † 1806. Pesten. (Neje: Klauzer Zsuzsánna † 1813. Pesten.) II. István szül. Tápió-Györgyén. † 1841 Monostorszegen. 1797 pestmegyei insurgens-hadnagy. Tápióbicskei birtokos. (Neje: perlaki Perlaky Dávid, nemesdömölki evang. pap leánya, Judit. Szül. 1783. Komárom † 1822 Kis-Kőrös.) Cecil † szül. 1803. Tápió-Bicskén. (Clementis János kereszturi evang. pap. 1822.) II. Lajos szül. 1805. Tápió-Bicskén. † 1847. Monostorszegen. Pénztárnok a Ferencz-csatornánál. (1. Grósz Jozefa szül. 1818. Baja † 1839. 2. dedinai Dedinszky István és Ágoston Teréz leánya Amália, később Sztehlo Károlyné. Szül. 1817. Orosházán.) I. Károly szül. 1807. Tápió-Szent-Márton. † 1857. Olmücz. 1850-ben nevét Udvardy-ra változtatta. (gr. Matuschka Angelika Sziléziából.) † Johanna † szül. 1808. Tápió-Szent-Márton. (1. Jancsovich Sám., pilisi jegyző † 1837. 2. Tessényi János evang. pap.) II. Sándor szül. 1819. Pest † 1855. Pest. Tüzér (1831), nádorhuszár (1835), honv.-őrnagy 1848/49. † Karolina szül. 1820. Fülöpszállás. † 1892. (Szaich Ferencz † 1893, Ferencz-csatorna titkára.) 1. Aranka szül. 1839. † 1865. (Czechmeister János, dunagőzhajózási hivatalnok.) 2. Béla (szül. 1842.) M. kir. államvasuti hivatalnok Budapesten. 2. Zsigmond (szül. 1843.) M. kir. aljárásbiró Battonyán.
68VII. TÁBLA.
(Zemplén-sátoralja-ujhelyi, sárosi és gömöri ág.)
VI. András, ki az V. táblán. 1744. Turóczmegyétől nemesi bizonyítványt kap. Lakott Kassán és Sárospatakon. Katholikus lett. (Neje: Fogarassy? Sára.) I. László. VIII. András. 1780. (Buday Johanna) Sárospatak. II. Ferencz katona. Anna † 1787 előtt. (1. Galambos Tóbiás. 2. Pigay János 1781.) Pigay (Pika) Erzsébet. 1781. özv. 1830. (Kövy Sándor 1828.) Johanna. † X. János. IX. András. 1812. (Kohányi Kacsándy Petronella.) Sárospatak. Miklós 1812. (1818-tól neje Szentmiklóssy Gábor leánya Karolina. Özvegy 1839.) Lakott Rózsahegyen és Varasdon. II. József 1812. Sátoralja-ujhelyi ügyvéd. I. Sándor 1812. (görgői és toporczi Görgey Anna.)? III. Ferencz. † Ignácz † Teréz † VI. Gábor (szül. 1819.) 1846. Zemplén megyétől nemesi bizonyítványt kap. Károlyvárosi váltótörvényszéki hivatalnok. Flóris † 1882. V/18. 51. év., m. kir. erdőszámtanácsos. Lakott Eperjesen, Budán és Pozsonyban. (Pondalicsek Paulina.) III. Sándor ügyvéd Körömön. IV. Sámuel ügyvéd Szerencsen. † Gusztáv J 1885. I/31. 60. évében Sátoralja-Ujhelyen. Zemplénmegye főszámvevője s 1848/49. honvédfőhadnagy. (Vitéz Ilona.) II. Ádám † X. András † I. Péter kir. tanácsos, közalapítványi ügyész. XIII. János sátoralja-ujhelyi ügyvéd. Ilona. V. István. II. Péter. Paula. (Udvardy Zsigmond m. kir. pénzügyigazgatói számtiszt.) III. László. Udvardy Árpád (szül. 1862.) Udvardy Zsigmond. Irma. XII. János † V. Gábor. I. Antal 1846. sárosmegyei esküdt (Dessewffy N.) Vendelin † 1882. IX/26. 64. évéb. Eltemettetett Otrokocson. (Özvegye Hevessy Lidia.) Farkas † 1879. III/18. 60. évéb. Eltemettetett Csizen. IV. István tornallyai járásbirósági hivatalnok. II. Antal. Katalin. IV. József ügyvéd és csizi birtokos. Elébb Tornallyán lakott. Ilona. Katalin. V. Lajos.
(Zemplén-sátoralja-ujhelyi, sárosi és gömöri ág.)
VI. András, ki az V. táblán. 1744. Turóczmegyétől nemesi bizonyítványt kap. Lakott Kassán és Sárospatakon. Katholikus lett. (Neje: Fogarassy? Sára.) I. László. VIII. András. 1780. (Buday Johanna) Sárospatak. II. Ferencz katona. Anna † 1787 előtt. (1. Galambos Tóbiás. 2. Pigay János 1781.) Pigay (Pika) Erzsébet. 1781. özv. 1830. (Kövy Sándor 1828.) Johanna. † X. János. IX. András. 1812. (Kohányi Kacsándy Petronella.) Sárospatak. Miklós 1812. (1818-tól neje Szentmiklóssy Gábor leánya Karolina. Özvegy 1839.) Lakott Rózsahegyen és Varasdon. II. József 1812. Sátoralja-ujhelyi ügyvéd. I. Sándor 1812. (görgői és toporczi Görgey Anna.)? III. Ferencz. † Ignácz † Teréz † VI. Gábor (szül. 1819.) 1846. Zemplén megyétől nemesi bizonyítványt kap. Károlyvárosi váltótörvényszéki hivatalnok. Flóris † 1882. V/18. 51. év., m. kir. erdőszámtanácsos. Lakott Eperjesen, Budán és Pozsonyban. (Pondalicsek Paulina.) III. Sándor ügyvéd Körömön. IV. Sámuel ügyvéd Szerencsen. † Gusztáv J 1885. I/31. 60. évében Sátoralja-Ujhelyen. Zemplénmegye főszámvevője s 1848/49. honvédfőhadnagy. (Vitéz Ilona.) II. Ádám † X. András † I. Péter kir. tanácsos, közalapítványi ügyész. XIII. János sátoralja-ujhelyi ügyvéd. Ilona. V. István. II. Péter. Paula. (Udvardy Zsigmond m. kir. pénzügyigazgatói számtiszt.) III. László. Udvardy Árpád (szül. 1862.) Udvardy Zsigmond. Irma. XII. János † V. Gábor. I. Antal 1846. sárosmegyei esküdt (Dessewffy N.) Vendelin † 1882. IX/26. 64. évéb. Eltemettetett Otrokocson. (Özvegye Hevessy Lidia.) Farkas † 1879. III/18. 60. évéb. Eltemettetett Csizen. IV. István tornallyai járásbirósági hivatalnok. II. Antal. Katalin. IV. József ügyvéd és csizi birtokos. Elébb Tornallyán lakott. Ilona. Katalin. V. Lajos.
VIII. TÁBLA.
(Szilágysági ág.)
Udvardi Kossuth Márton. Ferencz 1725. Turócz megyétől nemesi bizonyítványt kap. Gombkötőmester, lakott Szilágyfőkereszturon. Sándor kapitány, majd törvényszéki ülnök. «Gombos» József 1744 Gyulaji lakos Szabolcs megyében. (Balogh Erzsébet.) András, tasnádi lakos József, vérvölgyi lakos (Szilágy m.) 1770. nemesi bizonyítványt vesznek.
(Szilágysági ág.)
Udvardi Kossuth Márton. Ferencz 1725. Turócz megyétől nemesi bizonyítványt kap. Gombkötőmester, lakott Szilágyfőkereszturon. Sándor kapitány, majd törvényszéki ülnök. «Gombos» József 1744 Gyulaji lakos Szabolcs megyében. (Balogh Erzsébet.) András, tasnádi lakos József, vérvölgyi lakos (Szilágy m.) 1770. nemesi bizonyítványt vesznek.
NAGY GÉZA.
