Az enyingi Török család.

Teljes szövegű keresés

Az enyingi Török család.
Az enyingi Törököket, kik Erdély más megyéiben, többek közt Alsó-Fehérben is birtokosok voltak, Hunyadmegyének pedig csaknem negyedrészét birták, a Turul 1891-iki IV-ik füzetében e czikksorozat bevezetésénél kifejtett szempontokból jogosan számíthatom Erdély családai közé.
Egyik érdekes nőtagjának regényes élete itt, hol e sorokat irom, az úgynevezett erdélyi hegyalján folyt le; ablakomon kinézve Boros-Bocsárd és Krakkó (akkor «Karkó)» hegyeit látom, melyek között az azon időbeli udvari élet kalandjai szövődtek. . . . .
De valamint ma egyáltalán regeszerünek tűnik fel, hogy e vidéken valaha előkelő magyar társadalmi élet lehetett: úgy a szép Török Katának is, ki még megbélyegeztetése után is tudott férjet – ekkor már negyediket – hódítni, hiában keresnők ma valami emlékét akár Boros-Bocsárdon, akár Krakkóban.
Beszéljenek tehát róla és családjáról az okleveles adatok, melyeket a véletlen ide, egykori lakhelyének szomszédságába hozott!
Ezekhez a Zeyk család idősb, vagyis kutyfalvi ágának levéltárából jutottam hozzá, hova az Inczédiekkel való házassági kapcsolat folytán kerültek. Az Inczédiek pedig körtvélyesi Vadas Judit útján, Török Katának leánya volt, az enyingi Törökök leányági leszármazói közé tartoznak.
E levéltárban találtam meg a Törököktől más leányágakon leszármazó utódoknak, – a gyerőmonostori Kabosok és felső-pulyai Bükk-eknek, – kezén volt oklevelek egy terjedelmes jegyzékét, mely ez iratok bő kivonatát s némelyiknek csaknem teljes másolatát tartalmazza s 1747 julius 2-án azon alkalomból iratott, hogy Kabos László a Bükk András mint idősb atyafi által őrzött leváltárból amaz okmányokat kezéhez vette. Ha tehát idővel ide ismét vissza nem kerültek, az eredeti oklevelek valószinűleg most is a Kabosoknál vannak.
E részletes kivonat azonban, – mely Kabos László aláirásán kívül tanúkkal is van hitelesítve, – elég arra, hogy az enyingi Törökök erdélyi ágának leszármazását, Török Kata életét s Báthori Gáborral való úgy rokoni, mint szintén gyöngédebb természetű viszonyát is megvilágítsák; sőt elitéltetésénél azon kor biráskodásának catoi szigoráról s az erkölcsök tisztaságának megvédésében semmi mellék tekintetet nem ismerő erélyéről is meggyőzhetnének, ha nem volna e szép éremnek rozsdás oldala is, s az egymással összefüggeni látszó momentumok, melyek ez okiratokból kiderülnek, nem vezetnének annak felismerésére: hogy e kérlelhetlen szigorú erkölcsbiráskodás, mely az imént elhalt fejedelem személyét és emlékét sem kimélte, 23nagyon szorosan karöltve járt az új fejedelem családjának felgazdagítására való törekvésekkel.
Maradjunk azonban a genealogia terén, s lássuk időrendben a fenn jelzett okiratokat, melyek az enyingi Törökök erdélyi ágának nemzedékrendét egészen másként tüntetik föl, mint miként azt Nagy Iván (XI. 294) a sok ellentétes feljegyzésből és közleményből összeállíthatta.
Miután e család eredete, első ízei és czímere Csergheő Gézának, társulatunk igazgató vál. tagjának, a Turul 1892. I. füzetében közölt nagybecsü tanulmánya által már tisztába vannak hozva, ha most már az erdélyi ág összezavart nemzedékrendét is okleveles alapon tisztáznunk sikerül: akkor legfeljebb az marad e család genealogiájában még felderítetlennek, hogy a bakonoki, máskánt pathi Törökök ősének Lászlónak szintén László nevü atyját hol kell a közös családfán elhelyeznünk? S erre nézve is sejthetjük, hogy aligha nem Török Péter egyik fiát kell benne keresnünk (ha már a Horváth Páltól való leszármaztatással szakíthatunk), s így András és Györgynek egy testvérét; mely feltevés mellett aztán a Turul 1892. I., 30 lapján említett 1481-iki czímerlevél a család három külön ágának adottként tünnék fel.
Míg azonban ezt biztosan megállapítni lehetne, lássuk az erdélyi ágra vonatkozó oklevelek sorozatát.
1. 1563 aug. 1-ről Hagymási Kristóf, ki Török János özvegyét nőül vevén, az ennek gyermekei Török Bálint, János és Kata feletti gyámságot is János Zsigmond fejedelem rendeletéből átvevé, kötelezi magát, hogy a hunyadi javakat tartozékaikkal együtt gyámoltjai javára megtartja.
2. A Hunyadon 1577 julius 14-én kelt oklevél szerint Török János megosztozik Orlai Margittal, néhai Török Bálint özvegyével, Hunyad, Vingárt, Brettye és Suk birtokokra és tartozékaikra nézve, oly módon, hogy Brettye és Vingárt hugának Török Annának a Bálint leányának részébe jut, s ha ez férjhez megy, még a többi birtok jövedelméből is kap kiházasítást, Suk pedig, – míg újabb házasságra nem lép – az özvegynél marad; az osztatlan ingóságok pedig Török János és nevezett huga közt egyenlően felosztatnak.
3. 1584 márczius 1-én Báthori Zsigmond az egész vajdahunyadi várat, Hunyad és Hátszeg mezővárosokkal s 34 névszerint felsorolt hunyadmegyei faluval, melyeket elődeik is birtak, Török Jánosnak, a másik János fiának, ki néhai enyingi idősb Török Bálint fia volt, s általa Török Istvánnak, a Ferencz fiának, ki ugyanazon idősb Török Bálint fia volt, új adományképen adományozza.
4. 1585 február 10-én Török János a fennírt javakba ellenmondás nélkül beiktattatik.
5. 1590 vízkereszt utáni hétfőn Vajda-Hunyadon kelt okirattal Zalasdy János özvegye Fánchy Kata, a néhai gordovai Fánchy János leánya, valamint gyermekei Miklós, János és Borbála, Barcsay Istvánné eladják hunyadmegyei Rus nevü egész birtokukat és a vajdahunyadi Alszeg-utczában levő nemesi házukat és udvarukat, Török Bálintnak, a néhai enyingi Török János gyermek fiának 1500 magyar forintért, mely összeget a nevezett gyermeknek gyámja Mihályffi (így) Iffiu János fejedelmi tanácsos és fehérmegyei főispán sajátjából fizetvén ki helyette, ha a nevezett gyermek vagy utódai a fennírt összeg letételével magukhoz váltani akarják, Iffiu János vagy utódai azt részökre kibocsátani kötelesek. Ezen birtokvásárhoz Báthori Zsigmond ugyanazon 1590. évi november 16-án Kolozsvártt kelt oklevelével a fejedelmi jóváhagyást megadja, s egyszersmind a néhai Török János érdemei tekintetéből fiának Török Bálintnak az e javakkal járható királyi jogokat adományozza. (Ez oklevél nem a fennjelölt okmánykivonatban, hanem a kolozsmonostori konvent 1730-iki hiteles kiadványában külön van meg a Zeyk levéltár iratai között.)
6. 1597 május 25-én kelt Báthori Zsigmondnak beiktatási parancsa, az enyingi Török István hunyadmegyei főispán és ifjabb Török Bálint az enyingi Török János fia részére más oklevelével adományozott Mardsina és Monostor uradalmak s a hozzájuk tartozó mintegy 62 falut illetőleg, mely beiktatás némely birtokokra nézve egyesek által tett ellenmondások mellett 1598 pünkösd előtti pénteken meg is történt.
7. Görgényben 1604 február 29-én kelt okmányban Bogáthi Mihály (valószinüleg Menyhért 24értendő, a leíró által Melchior és Michael összetévesztetvén) és Török Kata a köztük megejtendő osztály iránt választott biróságban egyeznek meg.
8. 1606-ban Fejérmegye itélőszéke előtt Bánffi Klára karkói Tholdi István özvegye, beperelte előbbi házasságából származott fiának ifj. Csáki Istvánnak özvegyét Török Katát, ki előbb Bogáthi Miklós neje volt, azután ifj. Csáki István neje lett, ennek halála után pedig Dengeleghi Mihályhoz ment férjhez. A per részletesen leírt drága magyar ruhákért folyt, melyek, minthogy Csáki István végrendeletében minden ingóságát nejére Török Katára hagyta, ennek birtokába mentek át; felperesként fellépő anyósa, Tholdiné, pedig azt állította, hogy azok az ő második házasságabeli fiát Tholdi Györgyöt illetik s csak kölcsön voltak adva első házasságabeli fiának ifj. Csáki Istvánnak. E periratból kitünik, hogy a nagymihályi Csákyaknak Nagy Iván III. 87 lapján tévesen a keresszegi Csákyakhoz csatolt (l. Nagy Iván pótköt. 170. l.) nemzedékrendében hiba kell hogy legyen; mert Bánffi Klára nem menye, hanem anyósa volt Török Katának s annak sincs semmi nyoma, hogy ez utóbbinak Csáki Istvántól gyermekei maradtak volna. Különben a per 1607-ben Tholdiné elutasításával dölt el.
9. 1607-ben enyingi Török István testvérével (soror) Török Katával Dengeleghi Mihálynéval osztályos egyességre lép, mely szerint hunyadmegyei javaiból Brettyét és tartozékait, továbbá Macsót, Plopot, Várhelyt, a két Ohábát, Demsust, Zyamant, Danilát, Muragyot, Palát, Bokovát és Pükhesdet, továbbá Fehérmegyében Vingártot, Springet, Birbót, Drassót, Mágot, Gergelyfáját, Zsinát és vingárti havasi negyedrészszel, továbbá Suchot és a kolozsmegyei Asszonyfalvát örökösen és visszavonhatatlanul átadja Török Katának és mindkét nemü örököseinek, úgy azonban, hogy ha magtalanúl elhalna, e javak Török Istvánra vagy örököseire szálljanak vissza. Ha pedig Török István halna el magtalanúl, a hunyadi javak minden tartozékaikkal Török Katára szálljanak. Végre ha Török Istvánnak fiutóda nem maradna, hanem mindkét vonalon csak leányok lennének, akkor az összes javak, úgy a hunyad-, mint a fehér- és kolozsmegyeiek, a várral együtt egyenlően oszoljanak meg az István és Kata leányörökösei közt. Ha azonban Istvánnak fia maradna, a Kata részére a fennebbiek szerint átadott javak akkor is érintetlenűl maradjanak meg Katánál, tízezer magyar tallér vinculum alatt.
10. 1607 október 8-án Dengeleghi Mihályné Török Kata, mint néhai enyingi Török Jánosnak Iffiu Annától, – a Majlád Margit és Iffiu Jánosnak leányától, – született leánya, Alvinczen vallott tanukat az Iffiu János és Majlád Margit jogán követelt alvinczi birtok iránt, melyet az Iffiu családtól Básta vett el s Barcsai Andrásnak adott, kinek özvegye Bogáthi Druzsa fiaival együtt azt azon időben is birlalja.
11. 1612-ben enyingi Török Kata, előbb Bogáthi Miklós, aztán karkói Csáki István, most pedig Dengeleghi Mihály özvegye, a Dengeleghi Mihálytól származó Anna és Erzsébet nevü leányainak terhét is elvállalván, elcseréli középszolnokmegyei s az ecsedi várhoz tartozó Csögh birtokát Lónyai Farkassal, ennek fehérmegyei Boros-Bocsárd birtokáért.
12. 1612 julius 18-án Vajda-Hunyadról levelet ír Török Kata testvérének (fratri), tekintetes és nagyságos enyingi Török István urnak, ő cs. ap. kir. felsége tanácsosának, a pápai vár és őrség főkapitányának, Hunyadmegye örökös főispánjának, s e levélben kéri, nehogy roszra magyarázza, hogy miután a közbejött viszontagságok és zavarok folytán a hunyadi vár idegen kezekre jutott, ő legalázatosabb kérései és siránkozásai által az akkor uralkodó fejedelmet arra birta, hogy a nevezett vár birtokába őt és két leányát visszahelyezte; mert ez által nem volt az a szándéka, hogy valamit a Török István kárára tegyen, hanem csak hogy ne használják azt mások, kik vérüktől idegenek. Gondja is lesz ezután, hogy a már pusztuló épületeket helyreállíttassa.
13. Ugyancsak 1612-ben (a kelet nincs feljegyezve) Báthori Gábor, tekintettel atyjafiának (soror) Török Katának özvegységére, ennek Fehér-, Hunyad- és Kisküllő megyékben levő öszszes javait egész élete hosszára mindennemű adózások alul kiveszi.
14. Szomoruan fejti meg e fejedelmi kegyességeket a most következő 1614-iki okmány, mely a vele rokon Báthori Gábor fejedelemmel folytatott viszonyáért Török Katát itéletileg megbélyegzi. 25Ezt, a társulatunk hölgytagjai iránt való tekintetből, azon latin nyelvü szövegben ismertetjük, miként az a fennemlített okmánykivonatban foglaltatik. Ennek 37-ik pontja ugyanis így szól:
«Processus per generosum Stephanum Kopai de Kolosvár, qua principis Gabrielis Bethlen causarum fisc. directorem velut actorem contra grosam dominam Catharinam Török primo Nicolai de Bogáth, diende Stephani Csáki de Mihály, ultimo Michaëlis de Dengelegh generosorum relictam, filiam magnifici condam Johannis Török de Enyingh ex grosa domina condam dna Anna consorte sua, filia magnifici condam Johannis Iffju ex generosa et magnifica dudum dna Margaretha Majlád, tund sua, – prius vero spectabilis ac magnifici condam Andreć Báthori de Somlyó consorte – progenita, penes mandatum dicti principis Gabrielis Bethlen prćceptorio- et citatorio- relatorium die 12-a Februarii anno 1614 emanatum, in comitiis institutus de et super eo: qualiter dicta dna I., – alias ex possessione Boros-Bocsárd consequenterque curia nobilitari dictć dnć Catharinć Török in cttu Albensi, medio officialis ejusdem egregii Stephani Sibói citata, – spretis divinis humanisque legibus, cum serenissimo condam principe Gabriele, filio spectabilis ac magnifici condam Stephani, filii jam fati olim Andreć Báthori de Somlyó, ex prćlibata olim domina Margaretha Majlád consorte sua progenito, aliquot annis retroactis illicitam, horrendam venerem exercuisset, sicque manifestum commisisset incaestum, per consequens tamquam contradicti criminis ream pśna competens per dictum principem eidem infligenda expetiebatur; cujus actionis in stabilimentum productć fuerant inquisitionales certć, quibus tamen mediantibus, contra dictam Catharinam Török actus coitus realis quidem non conprobatur; comprobatć tamen per easdem collaterales aliquć graves suspiciones, uti simplex in una domo, et etiam in uno lecto concubitus, dictique principis de actu cum illa habita jocosa jactatio. In iisdem inquisitionalibus insuper inducitur, quod idem princeps etiam cum Imrefiana, – quć per incantatrices arte magica dictum principem quandocunque voluit, per fermentationem in olla habitć alicujus aquć et ibidem existentium frustrorum panni et telarum, ad se veniendum compellere poterat, – actum venereum habuisset; de certa Banffiana etiam, cum Johanne Krosznich adulterium commiserit fatentur. De principe vero iidem testes nihil inducunt. Et hćc fuit proba contra dominam dictam Catharinam Török processualiter producta. Quia vero dicta pars I. in dictis generalibus comitiis nec per se, nec per legitimum suum procuratorem sub dicto judiciorum termino comparuisset, per consequens se actionis prćerectć ream manifeste demonstrasset. Ex eo dicta pars I. pro prćmisso uti exponitur horrendo facinore, abominabileque concubitu ac nefario incestu juxta contenta decreti in nota perpetuć infidelitatis, amissione scilicet capitis et proprietatis universorum bonorum et iurium, portionumque possessionariarum, ubilibet et quibuscunque comitatibus hujus regni Hungarić ditionique ejusdem principis Gabrielis Bethlen subjectarum, rerumque et bonorum mobilium quorumlibet, ipsam solam proprie et prćcise concernentium, fisco ejusdem principis applicandorum convicta extitit. Anno 1614 in dominica Iudica, civitate vero Medgyes, sub scilicet generalibus comitiis dominorum regnicolarum Transylvanić. Et hćc indiciales seu adjudicatorić per magistrum Angyalos protonotarium dicti principis Gabrielis Bethlen sub sigillo authentico extradatć habentur.
15. 1615 január 2-án Bethlen Gábor fejdeelem a Magyarország dunántúli részeibe kiköltözött s kihaláshoz közelgő enyingi Török István meghatalmazott szolgáitól 12000 magyar forinton zálogba veszi ennek hunyadi javait, minden hozzátartozóival.
16. 1620 márczius 3-án Kassáról kelt adománylevelével pedig ugyanezen fejedelem az összes Török-féle hunyadmegyei javakat, e zálogszerződésre, s enyingi Török Istvánnak mindkét nemü örökös hiányával történt kihalására hivatkozva, az örökösödési rend egész részletes (hitbizományszerű) megállapításával saját testvére, Bethlen István gyermekeinek és utódainak adományozza.
17. 1628 julius 28-ról kelt a Török Kata javait illető okmányok összeírása, meghitelesítve Szatmármegye gyűlése előtt. Ezen iratokat Vadass Mihály mint nejétől néhai Török Katától született Judith nevű leányának gyámja, úgyszintén ugyanezen néhai Török Kata másik férjétől Dengeleghi Mihálytól származott Anna nevű leányának férje Bükk Zsigmond és Erzsébet leányának férje Rácz István nyújtották be összeírás végett, s ennek megtörténtével Vadass Mihály vette kezéhez, miről a fennírt más két érdekelt felet megnyugtatja.
18. 1676-ból két tanúvallatás is van, mely az előbbi 17-ik pont alatt ismertetett okmánynyal megegyezőleg adja elő Török Kata leszármazóit, megjegyezvén, hogy az Ér-Petriben lakott Rácz Istvánné magtalanúl elhalt; Vadass Mihálynak Török Katától született Judith leánya pedig Váradi Inczédi Mihályhoz ment férjhez, kitől három fia maradt: Mátyás, Péter és Zsigmond. Az utóbbi vallatás arról is tesz bizonyságot, hogy Török Bálint és Kata mint édes testvérek birták együtt a hunyadi uradalom fele részét.
Ezekből tehát megállapítható már az enyingi Török család Erdélyben is szerepelt utolsó ízeinek 26következő leszármazása, melynél ott hol okiratainkkal nem ellenkeztek, a Nagy Iván féle adatokat is felhasználtuk, a mi fenn elősorolt okiratainkra pedig jelzőszámokkal utalunk.
Enyingi Török Bálint 3 belgrádi bán. 1536-ban Hunyad várát kapja, 1541 óta Konstantinápolyban fogoly, † ugyanott 1551 táján. Pemflinger N., a Márk leánya. János 3 1535-ben vránai perjel, 1557-ben Debreczen város birtokában Izabella által megerősíttetik. † 1562 junius 7-én. (a. Balassa Bora, † férje által lefejeztetve 1550. b. Sanyiki Krisztina (?) utóbb Hagymási Kristófné.) 1 b-től Ferencz 3 1566 Veszprémnél harczol, † 1570 előtt. (gúthi Országh Bora.) Bálint 1 1563-ban serdületlen. 1 † 1577 előtt. (a. Cherepovith Kata † 1572. b. Orlai Margit 1577 özvegy.) 2 b-től János 1563-ban serdületlen. 1 1577-ben sógornőjével osztozik. 2 1584-ben új adományt kap. 3 † 1590 előtt. 4 (mihályfalvi Iffiu Anna.) 10 14 Kata 1563-ban serdületlen. 1 1577-ben valószinüleg már nem él. 2 István szül. 1564. 1571-ben testvéreivel említtetik. 1584-ben rokona János útján uj adományt kap az erdélyi birtokokra. 3 1597-ben hunyadmegyei főispán, s e megyében ismét birtokot kap. 6 1607-ben rokonával Katával osztozik. 8 1612-ben pápai kapitány 12 s Erdélyből végkép eltávozván. 1615-ben itteni birtokait elzálogosítja. 15 † magtalanul 1618. jun. 3-án. 16 (a. pixendorfi Rueber Kata a János leánya sz. 1568. b. kis-tapolcsányi Tapolcsányi Ilona. c. gersei Pethő Margit a Gáspár leánya, utóbb telekesi Török János neje.) Zsuzsa (bedeghi Nyáry Pál † 1606.) 1571-ben testvéreivel említtetik. Fruzsina (homonnai Drugeth István.) 1571. Ilona † mint hajadon 1570-ben. Anna 2 1577-ben anyja gyámsága alatt. Bálint 4 18 1590-ben még gyermek. 1597–1598-ban némely javakba beiktattatik. 6 † valószinüleg 1607 előtt. 9 Kata 10 1607-ben rokonával Istvánnal osztozik. 9 1614-ben nótáztatik. 14 † 1628 előtt. 17 (a. Bogáthi Miklós de ead. † 1603. 7 b. nagy-mihályi és karkói Csáki István † 1606 előtt. 8 c. Dengeleghi Mihály de ead. Egybekeltek 1606 előtt 8 † 1612 előtt. 13 d. körtvélyesi Vadass Mihály. Egybekeltek 1614 után.) 17 18
Az okiratokra rámutató számok feleslegessé teszik, hogy e nemzedékrend helyességét tüzetesebben fejtegessem. Pár megjegyzést azonban mégis kell tennem.
Hogy Török Jánosnak az 1550-ben lefejezett neje után más neje is volt, az okmányunkból látszik, melyből tudva van az is, hogy ez utóbb Hagymási Kristófhoz ment nőül. Neve nincs említve. Nagy Iván Hagymási Kristóf nejéül két különböző forrás szerint Báthori Erzsébet és Sanyiki Krisztinát említi. Utóbbinak családja Nagy Iván művében nem található fel. Hogy azonban Báthori Erzsébet nem lehetett Török János özvegye, nemcsak abból következtethetjük, hogy a Báthoriak nemzedékrendén férjeül Hagymásin kívül csak Dobó Ferencz van említve, hanem teljesen bizonyosnak is tarthatjuk, azon körülménynél fogva: mert ez esetben Török Kata nemcsak anyjáról Iffiu Annáról lett volna félunokatestvér (mivel szülőik csak anyáról voltak testvérek) Báthori Gáborral, hanem atyjáról is csaknem ugyanazon rokonsági fokban állott volna vele; mert ez esetben atyja Török János szintén unokatestvér lett volna a nevezett fejedelemmel, és pedig ugyanazon nagyatyja és nagyanyától leszármazó. Ha pedig ez így lett volna, az 1614-iki itélet nem csak az Iffiu Anna útján való rokonságot hozta volna fel Török Katának vérfertőzésben elmarasztalására, hanem mulhatatlanúl hangsulyozta volna terhére azon körülményt, hogy kétszeres rokonságban is állott a fejedelemmel. Így tehát teljesen biztos, 27hogy Hagymásinak a Báthori leányon kívül még egy más neje is kellett hogy legyen, s ez volt Török János özvegyen maradt második hitvese. S hogy a gyermekek ettől származtak, azon körülmény mutatja, hogy mostoha atyjuk nem a gondnokságot, hanem a gyámságot vette át fölöttük, mi azon időben még szorosan meg volt magánjogunkban különböztetve s csakis 12 éven alatti serdületlenekre vonatkozhatott, minél fogva a három Török testvér nem lehetett az 1550-ben lefejezett Balassa Bora gyermeke.
Végül azt kell megjegyeznem, hogy az Inczédieknek a Török-féle javakért a XVII. század végén tett némely sikertelen fellépései alkalmával Török István a Kata fivérének s így a János fiának is mondatik. Ez azon következtetésre vezetne, hogy talán két külön személy lehetett az 1584-iki nova donatioban szereplő István, a Ferencz fia, és a később Török Katával osztozó István pápai kapitány és Hunyadmegye örökös főispánja.
E feltevés azonban nem állhat meg. Nemcsak azért, mert sem a leszármazásra vonatkozó egyéb okiratok, sem a tanúvallatások nem szólnak arról, hogy Török Jánosnak egy István nevü fia is volt, – vagy hogy István Bálinttal a János fiával s Kata (carnalis et uterinus) testvérével szintén testvér lett volna; hanem azért sem, mert ekkor nem lenne megokolható, miért volt Iffiu János a Török Bálint gyámja, minthogy ez esetben a gyámság Istvánt illette volna. A fennebb 9. és 12. alatt ismertetett 1607-iki osztályos egyesség- és 1612-iki levélben előforduló «frater», «soror» kifejezések tehát kétségkívül csak tágabb értelemben veendők, s miként más családok számos régi okmányaiban is láthatjuk, csak általában közeli rokonságot jelentenek; mit megerősít a 18. sz. alatti 1678-iki vallatás is, mely szerint Török Bálint és Kata édes (carnales et uterini) testvérek együttesen fele részét birták a hunyadi uradalomnak; nyilván azért mivel a másik felerész a másik ágon levő Török Istvánt illette. Ebben tehát, valamint a Bálint valószinüleg előbb bekövetkezett halála folytán 1607-ben János ágán egyedül maradt Kata s másik ágon levő István között létesült osztályban világos következménye mutatkozik a két külön ág javára tett amaz új adománynak, melyről a 3. pont alatt ismertetett 1584-iki okmány szól.
Ama tágabb értelemben használt «frater» és «soror» kifejezés téveszthette aztán meg később az Inczédiek genealogusait, midőn 1680 és 1688-ban az iktári Bethlen utódok ellen fellépve, Török Istvánt a Kata testvérének és János fiának állítják.
Hogy az enyingi Török család ez Istvánban és Katában kihalt, az iránt semmi kétség sem lehet.
KIS BÁLINT.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT