ADALÉKOK A RÁKÓCZI-HÁZ NEMZEDÉKRENDJÉHEZ.
153ADALÉKOK A RÁKÓCZI-HÁZ NEMZEDÉKRENDJÉHEZ.
A Turul-nak még 1884-ik évi folyamában (89–96. ll.) tettem volt közzé egy közvetlen forrásokból merített genealogiai tanulmányt a fejedelmi Rákóczi-ház utolsó tagjairól s kihalásáról, mely czikk azután németűl is megjelent a berlini Herold-ban, sőt franczia lapokba is átment. (Nem a czikk érdemének tulajdonítom azt, hanem a dicsőséges Rákóczi-ház még ma is tündöklő hírének.) Ugyanazon tanulmány a felsővadászi Rákócziak régibbkori származékrendjéhez szintén tartalmazott új adalékokat s pótlásokat.
Azon helyzetben vagyunk, hogy ilyenekkel – ámbár csak kisebb mérvben – ismét szolgáhatunk, és nem is késünk ezeket is közre juttatni, mert oly nagy történelmi szerepű családnak, a minő a Rákóczi, genealogiáját valahára a legteljesebben egybe kell állítanunk; s szégyenfoltja a magyar családtörténelemnek, hogy ez eleddig nem valósíttatott. E czél előmozdításához kivánunk mi jelen újabb adatainkkal némiképen hozzájárulni.
Mielőtt azonban a régibb nemzedékrend kiegészítéséhez tartozó adalékokat előtárnánk, föntebb idézett tanulmányunknak egy – franczia levéltárból merített – de utóbb némi részben tévesnek bizonyúlt állítását kell helyreigazítanunk. II. Rákóczi Ferencz fejedelem fiairól beszélvén, a 95. l. említjük, hogy az idősbik, az 1738-ban az Al-Dunánál elhunyt erdélyi trónkövetelő József herczeg, 1735–36-iki párisi tartózkodása alatt megnősülvén, nejétől, – ki akkor párisi, ma ornansi Visitation de St.-Marie nevezetű apáczakolostor jegyzőkönyveiben Marie de la Contanciere néven van bejegyezve – 1736. deczember 11-én Párisban egy leánykája született és a keresztségben Josephe-Charlotte nevet nyert. Ez a Josephe-Charlotte felnövekedvén, apáczává lőn, és mint «Princesse Rákóczi» iratott be a nevezett párisi zárda szűzei közé, a hol meg is halt 1780 julius 3-án. Több kegyes elmélkedést s imakönyvet írt, melyeknek kéziratai az ornansi zárdában őriztetnek jelenleg. Ő tehát Rákóczi József herczeg törvényes leányának tekintetett Párisban, s azért nevét mi is föltettük a családfán.
Miután 1889 őszén Konstantinápolyban az ó-seraillbeli cs. könyvtárban megtaláltuk a Mahmud szultán és Rákóczi József mint erdélyi fejedelem között 1738 január 20-án kötött szerződés eredeti példányát: annak közzététele előtt elkezdtünk a vele összefüggésben lévő okiratok iránt kutatni. Igy sikerült dr. Károlyi Árpád, cs. és kir. udvari államlevéltárnok úr szives közvetítésével a bécsi udvari és állami levéltárban a tragikus végű fejedelemfi bolgárországi Csernavodán 1738 november 7-én kelt végrendeletének egykorú másolatát föllelnünk. Ezen végintézkedés szövege a francziaországi föntebbi adatokat a nevezett leányra nézve részint megerősíti, részint módosítja. Kiderűl ugyanis a végrendeletből, hogy József herczegnek csakugyan 154volt leánya és pedig Josephe-Charlotte nevű, a kinek javára a haldokló apa tetemes hagyományokat tesz; azonban ez a leányka minden párisi és ornansi bejegyzések daczára, mégis csak természetes gyermek volt, nem törvényes házasságból született. Nevezetesen maga Rákóczi József herczeg azt írja róla: «Josephe Charlotte Rákóczy, nostre fille naturelle», a mi semmi kétséget nem hagy fenn. Mindazáltal a «Rákóczy» nevet az apa, íme, megadja neki, nyilván ezért nevezték vala őt Párisban herczegkisasszonynak.
A végrendeletben* még más eltérő adat is van. T. i. a leányka anyját Rákóczi József e néven említi: «Madame de Peravex, sa mčre». A mi a kolostorbeli hivatalos bejegyzéssel talán úgy egyeztethető össze, hogy Rákóczi József kedvese vagy balkézről való felesége született De la Contancičre Mária, özvegy (avagy előbbi férjétől elvált) De Peravex-né volt, s utóbb ezt a nevet azért nem használá, hogy az elhunyt Rákóczi József herczeg özvegyének mondhassa magát. (E czímet ugyan a zárda könyvei nem adják meg neki, mert csak családnevén említik, azonban a leányát mégis Princesse Rákóczi-nak írják s ismerik el.) Ezzel – úgy véljük – ez a kérdés végleg tisztázva van s az ellentétek földerítvék.
L. teljes szövegét s a vele kapcsolatos iratokat általunk közzé téve a «Magyar Történelmi Tár» 1890. évi folyamában 414–423. ll.
* * *
Következik a Rákóczi-nemzedékrendhez tartozó régibb keletű ismeretlen adalék bemutatása. Ez a XVII-ik század első feléből való.
A folyó 1892-ik év őszén kaptunk, magát meg nem nevezett s általunk nem ismert egyéntől egy kassai postabélyeggel czímünkre feladott levelet, melynek borítéka egy hosszú régi pörös kiadvány eredetijét tartalmazta, hihetően történelmi értékesítés végett küldve be hozzánk, a miért az ismeretlen t. cz. beküldőnek köszönettel tartozunk, s hallgatag óhajtását, íme, teljesítjük.
Ezen okirat homonnai gróf Drugeth János országbírónak homonnai curiájában 1641 martius 27-én kelt és sajátkezű aláirása s hivatalos nagy, kerek ostyapecsétje alatt kibocsátott mandatum restitutionale-ja, Vehéczi Báncsy Miklósra («Nicolao Báncsi de Vehécz») szóló. Ez a Báncsy, bár családja nevét (hajdan tán «Banchy») Nagy Iván ismert művében hiába keressük, mint az okmány tartalmából következtethető, előkelő birtokos főember vala, nyilván az északkeleti országrészben. Néhai hitvestársa pedig Rákóczi-leány volt és pedig a felső-vadászi ágból származó.
A mandatumot az országbíró az előtte Nemzetes Csanádi Nagy-Mihályi Anna asszony («Generosa Anna Nagimihali de Csanad») nevében és személyében előadott panaszra és igazai védelmére adta ki. El van mondva benne, hogy az exponens először néhai nemes Rákóczi Ferencznek, («primum Egregii condam Francisci Rakoczi»), azután Taros Ferencznek volt neje, jelenleg pedig Héderváry Ferencz hitvese. (Ennek a Héderváry Ferencznek a nevét ott találjuk Nagy Ivánnál, V. köt. 75. l., hírneves családja nemzedékrendén, mint Héderváry V-ik István egyik fiáét. Magv nélkül elhaltnak van jelezve, s felesége nem említtetik ugyan, de a kor teljesen összevág.) Nagy-Mihályi Anna, Héderváry Ferenczné, az országbíró előtt előterjeszté, hogy ő neki első férjétől egy leánya maradt, a most már néhai Rákóczi Dorottya, («Generosam condam Dorotheam Rakoczi, filiam suam, ex praefato olim priori domino et marito suo susceptam»); a ki is felnövekedvén, Nemes Vehéczi Báncsy Miklóssal lépett a szent házasság kötelékébe. Azonban utóbb elhalt, semmi ivadékot maga után nem hagyván és végintézkedést sem tévén. («Successu vero temporum eadem olim domina Dorothea Rakoczi, nullo post se superstite haerede relicto, sine testamentaria dispositione e vivis sublata.») Ő, az anya, megnevezett leányával, Rákóczi Dorával, férjhezmenetelekor 155női hozományképen tetemes értékű ingóságokat adott, a melyek, noha most már leányának magtalan halála után országunk törvénye értelmében őt illetik, mindazáltal azokat volt veje, Báncsy Miklós, vissza nem adta s most is magánál tartóztatja. Kéri tehát exponens az országbírót, hogy igaz követelésének mielőbbi teljesítésére Báncsyt törvényes rendelettel kényszeríteni ne terheltessék. A minthogy az országbíró ki is adá reá a mandatum restitutionalét a szokásos stylus curiális módszerében szerkesztve, s az egyelőre kívántató törvényes eljárás foganatosításával, a leleszi conventet bízta meg.
A mandatumban elő van sorolva a visszakövetelt paraphernális ingó értékek nagyobb része. Rákóczi Dora kapot ugyanis anyjától hozományúl arany- és ezüstmíveket (ezek nem részletezvék), készpénzt, négy női drága köntöst, melyek elseje «vulgo fehér csendel bársony»-ból, másodika piros bársonyból, harmadika zöld selyem damaszkból, negyedike pedig «ex panno vulgo Czimazin dicto» készült. Kapott három női mentét, «vulgo kis suba» dictas, nevezetesen egy vörös bársonyból készültet, belől nyest-, elől pedig még drágább nyusztprémmel bélleltet; másikat zöld selyemből valót, «bojtos bársony» béléssel és prémzéssel; s harmadikat fekete selyemből valót, fekete bojtos bársonynyal bélleltet és prémzettet. Kapott öt fejkötőt, gyöngyökkel és aranyboglárokkal («aureis stellulis») ékeskedőket; három «pártá»-t, drága gyöngyökből és aranycsillagocskákból művészileg készítetteket («artificiose fabrefactas et confectas»). Ezekhez másik három, még értékesebb pártát, «vulgo koronka nominatas», melyeknek ketteje merő drágagyöngyökből és aranyboglárokból, harmadika pedig díszkövecskékkel kirakott aranyboglárokból állott egészen. Kapott egy aranylánczot, százhúsz aranyat nyomót; négy aranygyűrűt, drágakövekkel ékeskedőket s két ezüstövet, aranyozottakat. Kapott továbbá 12 női inget és 12 kötényt, melyeknek hárma selyemkelméből való volt, igen finom műhimzésekkel kivarrva; 25 asztali abroszt, 20 asztalkendőt, 25 gyolcságylepedőt, részben aranynyal és selyemmel kivarrottakat; 20 törülközőkendőt, a melyek némelyike szintén ki volt hímezve aranynyal és selyemmel; 10 vánkosborítékot «vulgo párnahéj dictas», vegyest aranynyal és selyemmel kivarrottakat. Kapott egy nyakéket, drágább fajta klárisokból készűltet; másikat, kilencz darab aranyból állót; egy harmadik nyakékre csüngő kösöntyűnek egy db tízes aranyat; úgy szintén egy kék selyemövet. Kapott végre egy hintót és hat hámoslovat beléje («unam Rhedam cum sex equis curriferis») s több egyéb, itt meg nem nevezett ingóságokat.
A menyasszonyi hozomány eme részleteit azért soroltuk föl: kiki meggyőződést meríthessen belőlök, hogy az ennyi drága ingó értékkel kiházasított s hat lovas hintón járó Rákóczi Dorottya árva kisasszony minő előkelő, gazdag úrnő volt. A Rákócziak zempléni ága nem fejedelmi vonalának is nagyúri módban kell vala tehát azon időben állnia. Előkelő voltukra mutat a föntemlített Ferencznek, a régi és vagyonos Nagy-Mihályi családba házasodása, valamint ama körülmény is, hogy özvegye utóbb egy Hédervárynak, a Dunántúl ezen egyik leghíresebb nemzetségéből származott főúrnak lőn nejévé.
A föntebbiekben ismertetett okmányunk ezek szerint a Bogát-Radvány nembeli fényes Rákóczi-ház családfáját két s illetőleg három hajtással gazdagítja: a XVII-ik század elején virágzott Rákóczi Feenczczel, nejével Nagy-Mihályi Annával és magv nélkűl elhúnyt leányukkal: Rákóczi Dorával, Vetéczi Báncsy Miklósnéval. Kísértsük meg eme Ferencznek kivoltát közelebbről megállapítani s nevét a családfa megillető helyére beilleszteni. A fejedelmi ág fölemelőjének, Rákóczi II. Zsigmondnak – Rákóczi I. János likavai kapitány fiának – a Nagy Iván művében 156(IX. k. 604. l.) látható származékrendi táblázat szerint volt egy II. Ferencz nevű testvére, ki 1583–88-ban zempléni alispán vala. Ennek nejétől, Lipóczi Keczer Dorottyától, a táblázat csak egy fiú említ: II. Jánost, 1622-ben szepesi kamarai tanácsost; a mi, a vörösvári Rákóczi-levéltárból merített adataink szerint azonban II. Jánosnak még három testvéröcscse volt: III. Ferencz, András és László nevűek. E most nevezett III. Ferencznek kellett tehát Nagy-Mihályi Anna férjének és így Rákóczi Dorottya, Báncsy Miklósné, atyjának lenni. Ezt két körülmény bizonyítja: 1. az időkor, mely teljesen összevág. Rákóczi Doráról okmányunk szövegéből megtudjuk, hogy 1641 előtt mint fiatal asszony hala meg; tehát 1620–25 között születhetett, a mi atyjának, R. III. Ferencznek, az 1622-ben java korabeli II. János öcscsének, virágzó korára esik. 2. Megerősíti combinatiónkat a magv nélkűl elhúnyt menyecske keresztneve: Dora; ugyanis édesatyjának anyja Keczer Dora lévén: a kegyeletes fiú, bizonyára anyja emléke iránti tiszteletből keresztelteté leánykáját e névre, a mint ez még ma is szokás.
Nagy Iván szerint Rákóczi Zsigmond (a későbbi erdélyi fejedelem) 1593-ban emeltetett «czímerbővítéssel»a bárók, nagyságosok rendjébe (IX. k. 600. l.). Nekünk kezünkben volt e czímerbővítő oklevél eredetije: de az nem 1593-ban, hanem 1597 május 27-én állíttatott ki, a prágai várban, nagy fénynyel (l. Turul, 1884-iki évf. 90. l.).* Azonban egy, a vörösvári levéltárban lévő, családi okmányokból készített s általunk most idézett helyen közzétett genealogiai régi följegyzésben ez áll: «Sigismundus et Franciscus Rakoczy Barones 1592.» Ez a Ferencz nem más, mint II. Zsigmond testvére, (az 1583–88-iki zempléni alispán), vagyis a mi III. Ferenczünk atyja. Ekként tehát a Homonnai Drugeth János országbíró 1641. évbeli kiadványában nevezett néhai (akkor már régen elhúnyt) R. III. Ferencz, habár a szokott curialis schema szerint csak «Egregius»-nak iratik: voltaképen mégis «Magnificus», azaz báró volt, a felsővadászi ágnak sarja és leánya Rákóczi Dora báró-kisasszony is e rangjához méltó gazdag kiházasításban részesűlt, a mint láttuk.
E diplomának bevezetésében is Zsigmond, volt egri főkapitány, tornai főispán és kir. tanácsos, már «Nagyságos»-nak neveztetik, s a nemességújítás és czímerbővítés csak ő neki, György, Zsigmond és Pál nevű fiainak és ezek törvényes utódainak adományoztatik; testvére II. Ferencz nincsen említve. Kell theát még egy más, ezt megelőzött bárói diplomának lenni, mely az alábbi genealogiai följegyzés szerint öt évvel, Nagy Iván szerint négy évvel előbb kelt s Ferencz bárósítását is magában foglalja. Ez is Vörösvártt keresendő. T. K.
Az imént kifejtettekhez képest a Rákócziak nemzedékrendjének illető ízei a következőkép alakúlnának, vagyis bővűlnének ki:
Rákóczi I. Zsigmond 1517-től Felső-Vadász ura.; I. János likavai kapitány. 1588. (?); II. Zsigmond, 1592-ben báró. 1597-ben czímerbővítést nyer. 1607-ben erdélyi fejedelem.; II. Ferencz* 1583–1588. zempléni alispán. 1592-ben báró. (Lióczi Keczer Dora.); I. György stb.; III. Zsigmond.; Pál stb.; II. János 1622. szepesi kam. tanácsos. (Leövey Erzsébet.); III. Ferencz. (Csanádi Nagy-Mihályi Anna, utóbb Taros Ferenczné. 1641. Héderváry Ferenczné.); András.; László.; Dora. Szül. 1620–25. táján; † 1641. előtt, maradék nélkül. (Vetéczi Báncsy Miklós.)
Rákóczi I. Ferencz I. Zsigmondnak testvérbátyja volt s 1517., 1525. és 1528-ban említtetik. Neje Thomory Kata, fia R. Mihály. (L. «Turul», 1884. az id. h.)
Magát a becses okmányt – miután tartalmát a föntebbiekben ismertettük s értékesítni igyekeztünk – megőrzés végett a Nemzeti Múzeum levéltárába tettük le.
THALY KÁLMÁN.
