II. A Tornaiak ősei.
II.
A Tornaiak ősei.
A Tornaiak ősei.
E család ősatyját nem ismerjük; a család első tagjai Tekus, Bách, Both és András, kikről az okiratok különböző időszakokban tesznek legemlítést.
Tekus, kétségkívűl a testvérek legjelesbike, 1244–1245. Komárommegye főispánja;* 1247-ben már sárosi főispán, mely minőségében még 1249-ben is találkozunk vele.*
Hazai okmánytár, I. 23. – Fejér, IV. 1. 378. VIII. 3. 27.
Fejér, IV. 1. 469.
Ez évben Both és Bách nevű testvéreivel együttesen az Örsur nembeliektől megveszi 100 ezüst márkáért a borsodmegyei Szalonnai urodalomhoz tartozó Zsiros és Mártonyi nevű helységeket.*
Hazai okmánytár, VI. 51.
1252-ben Tekus és Bách több beiktatás alkalmával mint királyi emberek szerepelnek.*
Wenzel, VII. 340. 341.
1256-ban Tekus, Bách, Both és András testvérek birtokaikat gyarapítják, a mennyiben a Bycchey nemzetség néhány tagjától a Zagyva mentén feküdt Zazth nevű helységet 31 ezüst márkáért megveszik.*
Hazai okmánytár, VIII. 69.
E testvérek családi viszonyait nem ismerjük; annyit tudunk, hogy 1267-ben mindenesetre már magaskorúak lehettek, mert ez időtájt már felnőtt gyermekeikre akadunk.
Ezeknek elseje Tekus fia István, a kivel 1267-ben találkozunk először. Ő István ifjabb király híve volt, miért is János királyi orvos elhalta után az ennek birtokában volt abaujvármegyei Enyiczkét kapta adományba; de mivel a IV. Béla és István közt kitört viszályok alkalmával Istvántól elpártolt, elvesztette Enyiczkét, melyet a Csák nb. Pósa és Domonkos testvérek kaptak.*
Wenzel, VIII. 174.
Tekus előfordul még 1261-ben és 1270 junius 1739-én, mint sárosi főispán;* innen kezdve elvész a nyoma; valószínű, hogy 1270 körűl halt meg. Három fiát ismerjük: Istvánt, Lászlót és Dénest. Ezeknek viszonyai IV. László uralkodása kezdetén rossz fordulatot vettek. A fiatal király megfosztotta őket összes birtokaiktól. De a testvérek Erzsébethez, az özvegy királynéhoz fordúltak, ki az irányadó udvari körök támogatásával keresztűlvitte, hogy Tekus fiai összes birtokaikat visszakapják. István ekkor a királyi szekeresek főnöke, beregi és pataki főispán volt, László a sárosi főispáni tisztet viselte.*
Wenzel, III. 4., VIII. 11. – Hazai okmánytár, VI. 172.
Fejér, V. 2. 121. 1273. szept. 29.
A testvérek mostantól kezdve a király kedvenczei; 1275-ben odaadja nekik a zemplénmegyei Zsadányt. Ez évben István, a szekeresek főnöke, már csak pataki ispánként szerepel.*
Hazai okmánytár, VIII. 176. Az oklevél kelt: «1275-ben, a király uralkodása második évében», a mi nyilt ellenmondás.
István 1277-ben tisztviselőinek Chumzó fiainak odaadta a borsodmegyei Sáp helységet, melyet IV. László királytól kapott vala. István oly nagy mértékben bírta a király kegyét, hogy ez az ajándékozást oly értelemben erősítette meg, mintha egyenesen az ő részéről történt volna.*
Wenzel, IX. 170.
1279-ben a szatmármegyei Gelyénesi urodalom végett vitt pör alkalmából új családtagokkal ismerkedünk meg.
Gelyénes azelőtt Izoch comes-é volt, kitől II. András megvette és valamelyik hű emberének adta. Ennek halála után leányára, Káta nb. István nejére szállott át, a ki a birtokot – hogy Kaplyon nb. Moha fia Péter zaklatásaitól megszabadúljon – ismét eladta II. András királynak. IV. Béla aztán Gelyénest Tekusnak adományozta. E birtok azonban nem sokára nagy pörnek lőn tárgya, melyben 1279-ben a következő személyek szerepeltek:
1. Tekus fiai: István bán, László és Dénes.
2. Bertalan egri prépost, királyi jegyző és testvére Benedek.
3. Bács fia János.
4. (Kaplyon nb.) Jákó fiai Jákó királyi tálnokmester és András comes (a Sztáray-ak ősei).
Tekus fiai és rokonaik elismerték, hogy Gelyénes Mikó fia Kaplon, Jákó fiai rokonának birtokát képezte s átengedték Jákó fiainak, miért Lőrincz királyi tárnokmestertől Erdőfalva és Gayg birtokokat kapták cserébe.*
Hazai okmánytár, VI. 248.
Az itt említett Bertalanról (kinek az atyját az okirat meg nem nevezi, de valószínű, hogy Both fia) már itt megemlítjük, hogy 1280-ban királyi alkanczellár, 1283–1284-ig szepesi prépost és királyi alkanczellár, 1284–1285-ig pedig nagyváradi püspök volt.
Tekus fiairól tudjuk, hogy István 1280-ban erdélyi vajda, László pedig még mindig sárosi főispán.* István 1284 november 26-án már nádor.* 1293-ban eladja László (alsó) mérai birtokát Bogáti Istvánnak, mibe a következő rokonai egyeznek bele:*
Sztáray-család oklevéltára, I. 24.
Wenzel, IX. 385.
Wenzel, X. 124.
a) István fiai: Laczk (László), Dezső, Roland, Lőkös és István.
b) Bács fia II. Tekus.
c) Dénes fia János.
1293-ban a család egyik birtoka házasság útján más családra megy át. Tekus fia László, Bách fia Tekus és István fiai István és Laczk ez évben rokonuknak, (Nigol nb.) Batyz testvére Marius (a Máriássyak őse) nejének Berzéte nevű birtokukat, melyet Tekus királyi adományként kapott, hozományúl odaadják.*
Fejér, VI. 1. 268. 279.
László 1294-ben még él. Ez évben okiratot állít ki, melyben mondja, hogy Tivadar fia Péternek korai ifjúságától kezdve teljesített hű hű szolgálataiért Kerecsén nevű birtokát adományozza, a mihez következő rokonai adják beleegyezésüket:*
Wenzel, V. 105.
a) saját fia János.
b) István fiai: Laczk, István, Dénes, Lőrincz és Roland.
c) Dénes fia János.
d) Bách fia Tekus.
László ajándékozásai sok perlekedésre adtak okot. Nejének, Cecilnek (Fejér, VI. 2. 297.) hozományai igényei kielégítése czéljából épen kerecsényi és almérai birtokait hagyta, mire 174Bogáti István és Tivadar fia Péter, az 1294-iki adományra hivatkozva, 1300 augusztus 12-én per útján érvényesítették e birtokra igényeiket.*
Hazai okmánytár, VII. 293., VII. 398. – Wenzel, X. 389.
1314 május 1-én ismét új családtagokra akadunk.* Nevezett napon László fia Tornai János, a jászói konvent előtt udvarnoki birtokához tartozó Zemlen-Gumulch nevű jószágát hű emberének (Hanva nb.),* Konrád fia Jakab fia Albertnek adja oda. Albert fő érdeme abból áll, hogy akkor, midőn Károly király Esztergomot ostrom alá vette, Jánost saját testével védelmezte s ez alkalommal súlyos sérűlést szenvedett. János adományozásába a következő rokonai egyeznek bele:
Anjoukori okmtár, I. 342.
Wertner, Magyar nemzetségek, I. 310.
a) saját fiai: László és Miklós.
b) István fiai: István és Roland.
c) Thekus fia Dénes fia János.
Jánosnak itt nevezett rokonai – úgy látszik – nem vittek valami különös szerepet; az okiratokban legalább igen ritkán akadunk neveikre. István fia István 1324. deczember 8-án tanúként szerepel egy oklevélben.*
Anjoukori okmtár, II. 169.
Annál gyakrabban találkozunk Jánossal. 1334-ben a Hanva nemzetség egy néhány tagjával a gömörmegyei két Rás nevű helységeket felosztván, azoknak egy felét kapja.* Vajjon e közös felosztás a Hanva nembeliekkel való rokonságon alapúlt-e, nem tudjuk; figyelemre méltó mindenesetre, hogy tisztivselője és életmentője, Albert, szintén a Hanva nemzetség tagja.
Anjoukori okmtár, III. 126.
1340-ben János, (kit az illető okirat «szalonnai Tekus»-nak nevez), István fiaival, szalonnai Tekus Roland és Istvánnal közös birtokaikat felosztják egymás közt.*
Fejér, VIII. 4. 469.
Jánoséi lesznek: Torna, Aj, Tamáskő, Holmanlosaj, Ujfalu, Beasacisfalva, Udvarnok, Felső-Rákó (Tornamegyében), Köbli, Megyesmál, Szentjakab, Debrete, Viszló, Rakacza (Borsodmegyében), Ináncs, Encs, Pamlény (Abaujmegyében) és Rás (Gömörmegyében).
Roland és István osztályrésze: Szalonna (Borsodmegyében), Szén, Perkupa, Dobódél, Petri, Jósvafő, Borzova, Karacsnó, Erdő, Szilicze, Ujfalu, Tarnó (Tornamegyében), Tokaj (Abaujvármegyében), Zsadány (Zemplénmegyében), Királytelke (Gömörmegyében).
János nejét a szepesi káptalan ellen 1370-ben viselt pöréből ismerjük, miből a következőket tudjuk meg: az egri káptalan bizonyítja 1320-ben, hogy Pud fia István fia János, fiai László és János zemplénmegyei ősi birtokaikat, Egyházasbényé-t és Albényé-t rokonuknak, Orcalph mester leányának, Tekus fia László fia János nejének leánynegyedi igényei kielégítéseűl adták. De midőn a szepesi prépost 1355-ben liszkai birtokának határjárását kivánta, tornai János özvegye azon ürügy alatt tiltakozott az ellen, hogy a prépost az ő birtokainak egy részét elfoglalta. A pör azzal végződött, hogy az özvegy 1370-ben birtokaiban megerősíttetett.*
Fejér, IX. 4. 469. s köv.
Az okirat nem nevezi meg az özvegyet, a következő stemmából azonban megtudjuk, hogy az Aba nb. (V. ö. Wertner, Magyar nemzetségek. I. 32.) Artolf leánya volt:
Aba nb. I. Artolf.; Pud comes.; István.; II. Artolf.; János.; Leány. – Tornai János.; László.; János.
János fia László és Egyed 1353 nov. 29-én tanúkként szerepelnek.* Ezeknek egyike, László, 1356 máj. 11-én Ládi Dancscsal pörösködik. Dancs, Lászlónak Ináncs nevű birtokával határos jószágát, Dobszát elzálogosítván, László azon állítással lépett fel, hogy ez által 15 márkányi kárt szenvedett. Dancs eskü által bizonyította be teljes ártatlanságát.*
Anjoukori okmtár, VI. 141. 144.
Anjoukori okmtár, VI. 456.
1357 deczember 15-én tornai Lászlóval mint királyi emberrel találkozunk.*
Anjoukori okmtár, VI. 627.
A Tornai családról szóló közzétett okirati anyag hiányossága érthetővé teszi, hogy e család további nemzedékrendjét nem önthetjük 175összefüggő alakba, s meg kell elégednünk a következő rövid adatokkal:
1400-ban* egy nagy birtokpör alkalmával Tornai László özvegyével, Ilonával, ismerkedünk meg. (Gutkeled nb.) Dobi Dorog dédunokája Dorog fiutód nélkül halt meg, mire I. Lajos király Czudar János fiai: László szegszárdi apát, Miklós és Péter kérésére, rokonukat, Erzsébetet, e Dobi Dorog nővérét fiúsította. Erzsébet (Bogátradván nb.) Monoki Mihályhoz ment férjhez, kinek Pétert és Ilonát, Tornai László nejét szűlte. E két testvér örökölte Erzsébet után annak összes dobi birtokait. 1400-ban Péter pör útján ragadta ki örökségét Ilona kezéből azzal a kikötéssel azonban, hogy utód nélküli elhalálozása esetében Tornai László és Ilona fia, Tornai Tamás lesznek örökösei.
Fejér, X. 2. 769.
A Tornaiak 1406-ban az 1252-ben született Jánossal haltak ki fiágon,* mire birtokai a koronára szálltak. Zsigmond király Tornát és a hozzátartozókat 1410 május 25-én* Berenchi István és Ezdegei Bessenyő Pálnak adta át. Berencsi István utódai később felvették a Tornai nevet, de ez ifjabb Tornaiakat Tekus utódjaitól jól meg kell különböztetnünk.
Fejér, X. 2. 769.
Csergheő Géza és Csoma József «Alte Grabdenkmäler aus Ungarn 1890» czímű dolgozatuk 28-ik oldalán a Tornaiaknak Csánki Dezső által bővített nemzedékrendjét adják, melynek némi adatát én is átvettem.
Az öregebb Tornaiak czímere: dőlt háromszögű pajzsban két keskeny pólya, a pajzsfőn lebegő egyenlő ágú kereszttel; a sisakdísz előtünő vadkan, melynek bal pofájába felülről kereszttel diszített markolatú vadásztőr van ütve, a vadkan nyakán a pajzsbeli kereszt látható.*
Hazai oklevéltár, 349.
Birtokaik pedig, az eddig felsorolt okiratok nyomán, a következők:
Aj (Tornamegye), 1340.
Albénye (Zemplénm.), házasság útján 1320-ban az Aba nemzetségtől.
Alméra (u. o.), 1293-ban Bogáti Istvánnak eladva.
Beasacisfalva (Borsodvm.), 1340.
Berzéte (Gömörm.), királyi adomány I. Tekus részére; 1293-ban h. u. a Nigol nb. Máriássiaknak.
Borzova (Borsodm.), 1340.
Debrete (é. o.), 1340.
Dobódél (u. o.), 1340.
Egyházasbénye (Zemplénm.), 1320-ban h. u. az Aba nemzetségtől.
Encs (Abauj várm.), 1340.
Enyiczke (u. o.), királyi adomány, 1267-ben elvesztették.
Erdő (Tornam.), 1340.
Erdőfalva, 1279. csere útján Lőrincz kir. tárnokmestertől.
Felső-Rákó (Tornam.), 1340.
Gayg, 1279. csere útján Lőrincz kir. tárnokmestertől.
Gelyénes (Szatmárm.), IV. Béla adománya I. Tekus részére; 1279-ben a Kaplyon nb. Nagymihályiak kapták.
Holmanlosaj (Tolnam.), 1340.
Ináncs (Abauj várm.), 1340.
Jósvafő (Tornam.), 1340.
Karacsnó (Borsodm.), 1340.
Kerecsen, 1294-ben Tivadar fia Péter kapta.
Királytelke (Gömörm.), 1340.
Köbli (Borsodm.), 1340.
Mártonyi (Borsodm.), 1249-ben vették meg az Örsur nembeliektől.
Megyesmál (Borsodm.), 1340.
Pamlény (Abauj várm.), 1340.
Perkupa (Tornam.), 1340.
Petri (u. o.), 1340.
Rakacza (Borsodm.), 1340.
Rás (Gömörm.), 1334.
Sáp (Borsodm.), IV. László adománya; 1277. Chumzó fiai kapták.
Szalonna (u. o.), 1249-ben vették meg az Örsur nembeliektől.
Szén (Tornam.), 1340.
Szentjakab (Borsodm.), 1340.
Szilicze (u. o.), 1340.
Tamáskő (Tornam.), 1340.
Tarnó (u. o.), 1340.
Tokaj (Abaujvárm.), 1340.
Torna, vár és helység (Tornam.), 1314.
Udvarnok (Tornam.), 1314.
Ujfalu (u. o.), 1340.
Viszló (Borsodm.), 1340.
Zazth, a Zagyva mentén, 1252-ben vették meg a Bicchey nembeliektől.
176Zemlén-Gyümölcs (Tornam.), 1314. a Hanva nb. Albert kapta.
Zsadány (Zemplénm.), 1275. kir. adomány.
Zsiros (Borsodm.), 1249-ben vették meg az Örsur nembeliektől.
Nemzedékrendjök pedig a következő:
N.; I. Tekus 1244–45 komáromi főispán; 1247. 1249. 1261. 1270. sárosmegyei főispán.; Both 1249–56. ?; Bács 1249–56.; András 1256.; Bertalan 1279 egri prépost és királyi jegyző, 1280 kir. alkanczellár, 1282–84 szepesi prépost és kir. alkanczellár; 1284–85 nagyváradi püspök.; Benedek 1279.; I. János 1279–94.; II. Tekus 1293–94.; I. István 1267–84. 1273 a kir. szekeresek főnöke, beregi és pataki főispán. 1275 a kir. szekeresek főnöke és peteki főispán. 1279 bán. 1280 erd. vajda. 1284 nádor.; I. László 1273–94. 1273. 1275. 1280 sárosi főispán † 1299 előtt. – Cecilia 1299–1300.; I. Dénes 1273–79.; II. János 1293–1314.; Tornai (III.) János 1294–1340 † 1355 előtt. – Aba nb. Artolf leánya 1320–70.; Laczk (II. László) 1293–94.; II. István 1293–1340; II. Dénes (Dezső) 1293–94.; Lőrincz (Lökös) 1293–94.; Roland 1293–1340; Miklós 1327.; Zsadányi István 1399.; III. László 1314–57.; Miklós 1314.; Egyed 1353.; IV. János 1370.; leányok (1374-ben férjnél).; IV. László 1374 † 1400 e. – Bogátradván nb. Monoki Ilona 1400.; György 1374.; Gergely 1374.; Tamás 1374.; V. János szül. 1354 † 1406.; Tamás 1400.
A Tekus törzséből származott Szalonnaiak, jolsvafői Tekesek, Széniek és Zsadányiak még később is virágoztak. A Zsadányiak ősatyja úgy látszik Roland, kinek fia István 1399-ben «Zsadányi»-nak nevezi magát.*
Hazai okmánytár, VIII. 175. 176.
