I. Az első Kórógyiak.
I.
Az első Kórógyiak.
Az első Kórógyiak.
Előkelő, már kihalt ház, melynek néhány családtagja kitünő szerepet játszott hazánkban. Nem ismerjük nemzetségüket,* nem e ház első ősatyját, sem első családtagjait; – a kikről az okiratok megemlékeznek – Fülöp fiai: Fülöp, Keled és Chen nevű nővérük.
Kézai azt állítja ugyan, hogy Keled fiai – Fülöp, László és Gergely – nemzetsége attól a német születésű Gottfrid nevű bevándorlótól származik le, a ki III. István idejében, mert a thüringiai tartománygrófot megölte, Magyarországba menekült. – A mint műs helyütt már utaltam rá s be is bizonyítottam, ez a Gottfrid okiratilag csakugyan igazolható is – utódai pedig a Sopronmegyében fekvő Frankó urai.
Fülöp e leánya – úgy látszik – 1259-ben még élt. Ez évben t. i. a közte és Keled fiai: László, Fülöp és Gergely közt leánynegyede és anyjának hozománya végett folyt pört bevégezik. Az illető okirat «nobilis matrona Chen» Fülöp mester leánya, Fülöp comes nővérének, Apori Péter özvegyének nevezi őt. A pör már sok idő óta volt folyamatban, míg végre Fülöp zágrábi püspök, Smaragd székesfejérvári prépost, kir. alkanczellár, Sándor zanai főispán és Bách mester oly egyezkedést hoztak léte, melynek értelmében az özvegy Szentiván nevű birtokát a választott birák becslése szerint Keled fiainak átengedte. Keled fiainak választott birája volt Tanos, File prépost testvére. Az özvegyé Balan-fia Ivánka és Bór nb. Sámson. A birtokot 45 márkára becsülték, s azonkívül kapott az özvegy még 20 márkát. A király 1259 julius havában szüntette meg a pört.*
Fejér, Cod. Dipl. IV/2. 518.
I. Fülöp a Pozsega megyebeli Orjava nevezetű helységnek és egyéb jószágoknak a birtokosa volt. Mivel ő (az időpontot lehetetlen meghatároznunk) egyenes fiutód hátrahagyása nélkül hunyt el, megannyi birtokának a koronára kellett szállani a fenálló törvények értelmében. IV. Béla azonban Kelednek, Fülöp testvérének adományozta ama szolgálatok elismeréseül, melyeket Keled a királynak teljesített. Nem állapíthatjuk meg, hogy ez adományozás mikorra esik.
Keled az orjavai birtoknak felét a király jóváhagyása mellett vejének, a Vancsa nb. Benczencznek (István, a későbbi biboros és prenestei püspök testvérének) adta oda, a nélkül azonban, hogy unokahugait, I. Fülöp leányait örökségi igényeikre nézve megnyugtatta volna. Hogy tehát igényüket kielégítse, kénytelen volt Orjavának azt a felét, melyet Benczencznek adott oda, elvenni tőle s odaadni Fülöp leányainak; de ezért Benczencznek a tőle elvett birtok fejében 100 márkát kellett fizetnie. Még se sikerült a dolog arra, hogy ez összeget kifizesse; a tatárjárással egészen más, új fordulatot vett az ügy. Fülöp leányai és Keled (1241-ben) a tatárok gyilkos kezei alatt vérzettek el; az az általános kényszerhelyzet pedig, mely akkoron Magyarországszerte volt, nem lehetett kedvező birtokviszonyaik rendezésére. Csak 1243 októberben lehettek rajta az érdekeltek, hogy ügyükkel rendbe jőjjenek. Keled özvegye Macha, úgyszintén fiai, László, Fülöp és Gergely kinyilatkoztatták a pécsi káptalan előtt, hogy a Fülöp leányai és atyjuk, Keled után rájuk eső orjavai birtok feléről sógoruk, Benczencz javára 100 márkányi ellenérték mellett véglegesen lemondanak és azt átengedik, a birtok másik felét pedig 60 márkáért akarják eladni. Benczencz a nevezett káptalan előtt letéteményezett 40 márkányi összeget Joakim comes kezébe, a kinek Keled örökösei ezzel az összeggel tartoztak, a hátralékos 20 márkát pedig készpénzben Keled ifjú fiainak adta át. IV. Béla a következő (1244) évi márczius 21-én* megerősítette Benczenczet, akkoron esztergommegyei főispánt, az orjavai jószág birtokában.
Fejér, IV/I. 341.
A három testvér (I. László, II. Fülöp és Gergely) életére vonatkozólag nagyon gyérek a rendelkezésünkre álló adatok. A tatárjárás alatt elkisérték IV. Bélát a tengervidékre, hol személye körül számos érdemeket szereztek maguknak; ezekért megkapták 1258 aug. 6-án* a 167valkói várhoz tartozó Kas, Dombró és (Kend) Chapa nevű birtokokat. Úgy látszik atyai örökségüket 1276-ban még nem osztották fel. Ebben az évben veszik meg a Csák nb. István bán fiától, Imrétől ennek baranyamegyebeli koromszői birtokát 100 finom ezüst márkáért. Egyikük se jelenhetett meg személyesen (bizonyosan országos ügyek következtében) a pécsi káptalan előtt, miért mindegyik fél megbizottat küld Pécsváradra, a hol akkoron Keled fiai tartózkodtak.*
Wenzel, VII. 481.
Wenzel, IX. 163.
Egy meg nem nevezett év augusztus havának 8-án* újra akadunk a három testvér közös actiójára. Gutkeled nb. Apa-fia Apa t. i. azt állította velök szemben, hogy a Nezde és Köröshegy nevű birtokokat Keled testvérétől Fülöptől szerezte; Keled fiainak és Máté-fia Ehellősnek képviselője, Kuhedin ellenben azt erősítette, hogy e birtokok urainak örökös jószágai. A hatóság utasította Apát, hogy bizonyos határidő alatt birtokjogait hiteles okiratokkal bizonyítsa. Erre vonatkozik egy évnélküli birói idéztetés,* hol Apa elleneiként Keled fiai és a fennebbi Ehellős szerepelnek. A pör végét nem ismerjük. Alig szenved kétséget, hogy Máté-fia Ehellős és ennek fia Fülöp, mint Nezde és Köröshegy társbirtokosai, Keled fiainak osztályos rokonai.
Hazai okmánytár, VII. 331.
Wenzel, XII. 680.
A testvérek közűl legelőbb Gergely halt meg. Mivel fiúgyermeket nem hagyott maga után, a családot már csak László és Fülöp folytatják.
Gergely, a kit már néhány év óta köszvényes lábbaj gyötört, 1290 november havában tett Fülöp pécsi kanonok jelenlétében végrendeletet. Egyetlen leánya, Jolánta, a ki akkor már a Pécz nb. Servusdei-fia László neje, szintén jelen volt a végrendelkezésnél. Gergely édes testvéreivel László comessel és Fülöp mesterrel már évekkel azelőtt osztozkodván, most saját birtokairól akart rendelkezni. Ezek pedig: 1. Kas, 2. Apáti, 3. Orjava, a hozzá tartozó várral, 4. Chapa, 5. Korogh (Kórógy) vára, 6. Lyppov, 7. Zeecya, 8. Záva. Mindeme birtokai közűl leányának csak Orjava helységet és várat hagyja, a többi birtokait mind testvérei öröklik. A mennyiben Jolánta nem hagy maga után örököst, Orjava is testvéreire száll. Ha azonban Gergelynek utólag fia születnék: ez Jolánta örökségi igényeinek épségben tartása mellett az orjavai birtokot kapja. Hasonlóképen Jolántára esnek mindazok a szolgák, a kiket vagy maga szerzett, avagy pedig Jolán anyától hozományul kapott.
III. András 1291 okt. 28-án erősíté meg e végrendeletet.*
Hazai okmánytár, VI. 370.
I. László és II. Fülöp mikor haltak meg, nem tudjuk; házas életükről se alkothatunk magunknak tiszta fogalmat.
I. Lászlónak első nejétől született fiát Jánosnak, a második feleségétől született fiait III. Fülöpnek, Demeternek és II. Lászlónak hívták. II. Fülöp három fiút hagyott hátra: III. Lászlót, Lőrinczet és IV. Fülöpöt.
János, Lászlónak első házasságából származot fia, az atyja elhunytával hátramaradt özvegynek és fiainak a Valkómegyében fekvő Thyuzeu nevű helységet adta évjáradékul, mindaddig, mígnem mostohatestvérei törvényes korukat elérik, hogy az atyai birtokokat feloszthassák.* Úgy látszik azonban, János nem igen találkozott mostohaanyja és mostohatestvérei részéről valami különös jóindulattal. Midőn ő ugyanis a Tét nb. Péter bán fiaival: Túz Lőrinczczel és Miklóssal a Kas és Eszék közt fekvő Barázda nevű helységre nézve saját szakállára megegyezett, testvérei Demeter és Fülöp 1294-ben* a pécsi káptalan előtt erélyesen tiltakoznak emez eljárás ellen.
Wenzel, XII. 623.
Wenzel, XII. 552.
Hogy e testvérek közt mikor ment végbe az osztozkodás, nem tudjuk. 1296 márcziusban azonban egy közös ügyben tevékenykednek.* Míg unokabátyjaikkal, III. Fülöp fiaival: II. Lászlóval, Lőrinczczel és IV. Fülöppel a Tolnamegyében fekvő Zelizi birtok határjárása s a Dráva tulsó oldalán fekvő birtoknak már évekkel azelőtt történt felosztása ügyében hadi lábon állnak: Fülöp fiai az ellenségeskedés tartama alatt Jánosnak és testvéreinek Zelizben mintegy 300 márkára rúgó kárt okoztak. A rendzavarókat úgy III. András, mint anyja Thomasina, 168szlavon herczegasszony és ennek udvarbirája előtt bepanaszolták, mindazonáltal nem került a dolog birói itélet alá, mert Thomasina közbenjárására a felek egy választott biróság határozatának vetették alá magukat. A biróság tagjai voltak: a Hahold-Buzád nb. Ochuz, a herczegné udvarbirája; a Borsa nb. Roland vajda; a Zsadány nb. Benedek, a Velikeiek őse; Gilét fia Gilét, pozsegai lakos; Ditrik és testvére Balog, pozsegai főispán és várnagy; a Drusma nb. Gara István; a Csák nb. Domonkos, azelőtti nádor stb.
Wenzel, X. 232.
Az egyesség főpontjait az alábbiak képezték:
1. Fülöp fiai a következő jószágok felét kapják: a tolnamegyei Nádasd helységet és várat, az ugyanabban a megyében lévő Beersen és Zeklech helységeket, a Baranyamegyében fekvő Závát, Zernát meg Borrát s a Drávántúli Korogh-ot.
2. László fiai lemondanak 300 márkára rúgó kárukra nézve a kártalanításról, s a pozsegai Orjava felét s a Dráva mentén fekvő Hatház és Bethlen nevű helységeket kapják. Mivel azonban Orjava idegen kézen volt, kötelezniök kellett magukat a feleknek, hogy e birtokot közös erővel újból megszerzik.
Lászlónak a négy fia együttesen 1299-ben* van legutoljára említve; ekkor jelenti ugyanis a pécsi káptalan III. Andrásnak, hogy e négy testvér miatt Lőrincz volt nádor fiait, Keményt és Miklóst, úgyszintén ezek híveit a törvény elé idézi.
Wenzel, XII. 643.
Szoros összefüggésben van ez III. Andrásnak 1296-ban a pécsváradi konventhez intézett többszörös felszólításaival, hogy tegye meg a kellő lépéseket és intézkedéseket Fülöp-fia Fülöp ellen, a ki Lőrincz volt nádor fiával, Keménynyel, a Győr nb. óvári Konrád birtokaira gyakran rátör s azokat pusztítgatja.*
Wenzel, X. 211. 212.
János 1300-ban osztozkodott testvéreivel; a felosztás idejében távol levő Demeter utólagosan jelentette ki az osztályhoz való hozzájárulását.* Demeterről ettől fogva hallgatnak az okiratok. Ellenben III. Fülöpről 1312 február 11-ig tesznek említést.* Ezen a napon rendezi a magyar-szlavon keresztesek főnökével, Loquet-tel, a határvillongásokat, vonatkozással Bonahida-Krassóra, a keresztes úr egyik birtokára. Az erre vonatkozó oklevelekből tudjuk meg, hogy Babarin helység a Fülöpé volt. 1319-ben III. Fülöp már nincs az élők sorában. Csak Fülöp nevű fiát ismerjük, a kiről az 1319 május 6-án kiállított okiratok tesznek először említést.* Ebben az évben újítja meg ugyanis (II.) László püspök a keresztes úrral kötött 1312-iki határszéli egyességet; kiterjesztve ezt testvérének, Fülöpnek hasonnevű fiára is.
Wenzel, XII. 659.
Anjoukori okmtár, I. 247.
Anjoukori okmtár, I. 514.
II. László, hihetőleg a legfiatalabbik testvér, a papi pályára szánta magát. 1296 márcziusában még clericus,* 1300-ban már pécsi kanonok;* 1309 aug. 28-án pedig a pécsi káptalan prépostja s e minőségben találjuk őt még 1314 julius 25-én is.* 1315 jan. 17-től 1345 jun. 3-ig pécsi püspök.*
Wenzel, X. 242.
Wenzel, XII. 659.
Gentilis bibornok követségének okiratai. (Mon. Vaticana, I/II.) 160. – Anjoukori okmtár, I. 305. 306. 356.
Anjoukori okmtár, I. 377., IV. 514.
II. Fülöp – mint már tudjuk – három fiút hagyott hátra: Lőrinczet, IV. Fülöpöt és III. Lászlót. Ezek kezdettől fogva nagyobb szerepet játszottak mint unokabátyjuk; ezek a későbbi, tulajdonképeni Kórógyi-család megalapítói.
Lőrinczczel és IV. Fülöppel már 1293-ban* találkozunk; ebben az évben végeznek ugyanis Elek fiaival, Tamás boszniai püspökkel és a Szentemágócs nb. Demeterrel a kapornai birtokrészlet tárgyában. A püspök és testvére megvette ezt a részt; Lőrincz és Fülöp kifogásolták a vételt; mindazonáltal néhány tekintélyes egyéniség közbenjárása mellett 1293 Szt.-Mihály napján békés úton egyességet kötöttek. A püspök megtartotta birtokát s ezzel elejét vették a további erőszakoskodásoknak.
Wenzel, V. 84.
Lőrincz 1295-ben Thomasina szlavon herczegasszony főasztalnoka volt. Ebben az évben testvéreivel, Fülöppel és Lászlóval egyetértőleg Sándor nevű vitéznek adja a Valkómegyében fekvő Oroszi nevű helységet. Az erre vonatkozó ajándékozó okiratból megtudjuk, hogy atyjuk, II. Fülöp, 1295-ben már nem élt; hogy Oroszit I. László fiaival való osztozkodásuk alkalmával 169kapták s hogy ez az ajándékozás unokabátyjuknak beleegyeztével történt; végre, hogy Sándor úgy atyja, mint az ő személye körűl «vére ontásával» nagy szolgálatokat teljesített.*
Wenzel, X. 183. Ennek a Sándornak a fia, János 1343 ban ez 1295-iki ajándékozási oklevelet Lőrincz fia, Kórógyi Fülöp ellen érvényesítette is.
1296-ban – a mint fentebb már láttuk volt – az öszes örökségi birtokokat felosztották az unokatestvérek, miáltal az ellenségeskedés és erőszakoskodás egész sorozatának – melyben a támadók II. Fülöp fiai voltak – vége szakadt.
Fülöp fiai 1296 márcziusban a Drávántúli Zevebog-ot (alias Francheföld) Becha fiának, Kölgyesi Jánosnak adták cserébe ennek szintén a Drávántúli Kölgyes birtokáért.* A Zevebogi határjárást a keresztúri (hasonlókép Fülöp fiainak birtokához tartozott) plébános szorgalmazta.
Wenzel, X. 213. 239.
III. Fülöpnek fiairól együttesen 1321 febr. 20-án van utoljára említés téve.* Röviddel azelőtt ugyanis az Aba nb. Nekcsei Demeter és Sándor testvéreket támadták meg s elfoglalták ezeknek a Pozsegamegyében fekvő, Pakráczczal szomszédos Szent-László, Luka és Jogodnik nevű helységeit. Nevezett napon Károly király visszaadja a Nekcsei testvéreknek e helységeket. Arról azonban okirati említés téve nincs, vajjon Fülöp fiai, – a kik e helyütt «quondam nobiles de Kos» neveztetnek – sujtattak-e büntetéssel.
Anjoukori okmtár, I. 598.
1335 márcz. 22-én egy új nemzedék lép fel az oklevelekben.* Ezen a napon a családösszes tagjai osztozkodnak s testvérekűl fogadják egymást. A pécsi káptalan előtt ekkor az alábbiak jelentek meg:
Anjoukori okmtár, III. 146.
1. László püspöknek és testvérének, Fülöpnek fia: ifj. (VI.) Fülöp,
2. Lőrincz-fia: id. (V.) Fülöp,
3. László-fia: Demeter. IV. Fülöp tehát, úgy látszik, fiörökös hátrahagyása nélkül hunyt el.
A családnak vagyoni helyzete az időtájt nem lehetett épen kedvező, csak László püspöknek erősen kifejlett családi érzülete mentette azt meg a bukástól.
Ő és unokaöcscse, VI. Fülöp ugyanis 1335 előtt örökjószágaikért Monoszló és Borsonoth helységeket kapják Károly királytól cserébe, az azokhoz tartozó várakkal együtt, e birtokok felét pedig átengedik már most II. Demeternek és V. Fülöpnek. Kötelezték ugyanekkor magukat, hogy mindama birtokokat, melyeket ettől fogva szereznek, kivéve a házasság útján szerzetteket, egyenlő részekre darabolva, felosztják maguk között, csendben és békével élnek egymással, és mindent megtesznek, hogy örökjószágukat újból megszerezzék. Kivehetjük az erre vonatkozó okiratból, hogy id. Fülöp és II. Demeter nem dicsekedhettek akkor a király kegyével.
Nem tudjuk, vajjon Károlynak haragját egyes-egyedül az a körülmény vonta-e magára, hogy II. Fülöp fiai Károly híveire, a Nekcseikre támadtak, avagy pedig elkövettek valamit a király személye ellen is; annyi mégis igazolva van, hogy 1321. évi február hó 20-án nem birtokosai többé Kasnak s hogy Osl-fia, az Osl nb. Miklós, királyi várnagyként ül Kórógy várában. Nádasdot is elvette tőlük Károly többi örökbirtokaikkal együtt. László püspököt és unokaöcscsét ugyanis kárpótolja a király, II. Fülöp fiai azonban, a meddig csak Károly élt, kegyvesztettek maradtak.
Károly halála kedvező fordulatot idézett elő helyzetükben. László püspök minden követ megmozgatott az ifjú Lajos királynál, hogy a családjának örökjószágára vonatkozó elkobzási rendeletet megsemmisíttesse. Fáradozása nem is mardt eredmény nélkül. Lajos már 1343 máj. 11-én* kijelenti, hogy atyja annak idején rossz emberek sugallata következtében fosztotta meg Kórógy urait összes birtokuktól. Ő azonban teljesen méltányolva és elismerve azokat az érdemeket és szolgálatokat, melyeket László püspök, unokaöcscse Fülöp és rokona, Phylpus, úgyszintén őseik Károly király és elődjei körül szereztek, – különös tekintettel pedig a nevezett püspök ragaszkodására és hűségére, – visszaadja a püspöknek s két rokonának az összes örökbirtokokat, nevezetesen pedig Kórógyot és Nádasdot.
Anjoukori okmtár, IV. 328.
Két hónapra rá V. Fülöp is visszakapta a családja tulajdonát képezett, Valkómegyében fekvő Oroszi nevű birtokot.
1350 jan. 22-én* a boszniai káptalan bizonysága 170szerint az Aba nb. Nekcsei Denk esküt tesz rá, hogy Parlacha, Ledenyk és Lychaan helységek még mindig a Baranyamegyében fekvő Szent-László, Luka és Jagodna nevű birtokainak határain belül feküsznek. V. Fülöp az esküt hamisnak nyilvánította, mire Denk ugyanaz évi febr. 13-án* a kir. titkos titkár, Miklós zágrábi püspök előtt óvást emel az ellen, hgy e helységekre vonatkozólag a boszniai káptalan Fülöpnek kedvező oklevelet állítson ki.
Anjoukori okmtár, V. 352.
Anjoukori okmtár, V. 358.
V. Fülöp 1352 jan. 20-án már nincs az élők sorában; fiai folytatják II. Fülöp ágát. II. Demeterről ugyanis 1351 óta hallgatnak az okiratok. Fülöpnek még egyik nőtestvérét is ismerjük, a ki 1351 jún. 8-án* a Poth nb. Tátikai Apor nejeként jelentkezik. Ő, férje meg fiaik Péter és János ugyanis a Baranyamegyében fekvő patacsi paulinusoknak adományozzák telekszőlői birtokukat. V. Fülöp, úgy látszik, kétszer nősült. 1352 január 20-án* ugyanis említés van téve még házasságra képes özvegyéről, és egy zsenge korban hátrahagyott fiúról is.
Anjoukori okmtár, V. 499.
Anjoukori okmtár, V. 544.
Első neje valószínűleg a Monoszló nb. Athinai Egyed mester leánya. Egyednek 1313-ban* tett végrendeletében olvassuk t. i., hogy Zond nevű birtokát vejének, Fülöp-fia Lőrincz-fia Fülöpnek hagyományozza. Tekintetbe véve, hogy ez Egyed néhány birtoka (pl. Athina, Darnócz, Novak stb.) Szlavoniában feküdt, több mint valószínű, hogy veje azonos Kórógyi Fülöppel.
Fejér, VIII. 1. 524.
Fülöp halála után a király hagyatékának rendezésére bizottságot küldött ki, melynek tagjai voltak:
Treuttel Miklós, Pál-fia Péter, Gergely-fia Miklós és Kasi Filpus (valószínűleg IV. Fülöp). Ezek Fülöp hagyatékát három egyenlő részre osztották; ebből id. Fülöp fiai: Fülöp és László két, Fülöp özvegye s még zsenge korú fia István pedig egy részt kaptak volna. Az özvegynek köteleznie kellett magát, hogy e rész jövedelméből eltartja a kis Istvánt; a mennyiben újból férjhez megy, e rész az azzal járó terhekkel együtt István testvéreire száll vissza; az elhunyt családi levéltára pedig idősebb fiai birtokában hagyatott, mivel ezeknek előbb van módjában, hogy az őket közöen érintő ügyeket rendezzék, mint az özvegynek, avagy fiának. Mivel azonban a felek nem vetették alá magukat e rendelkezéseknek, 1352 jan. 20-án újabb egyesség jött létre Miklós nádor elnöklete alatt a Ratold nb. Olivér főtárnokmester, a Csór nb. Tamás, volt vajda és a nádor testvére János jelenlétében; ez új egyesség alkalmából az özvegyet testvére György képviselte. Elhatározták ezúttal, hogy Fülöpnek birtokai, nevezetesen Szombathely, Esseg, Nádasd, Kaporna és Chapa három részre osztatnak fel; egyik részét Fülöpnek szombathelyi lakóházával és épületeivel az özvegy és István birja mindaddig, mígnem István teljeskorú lesz és bátyjaival végérvényesen osztozkodhatik; a levéltár Lászlónak és Fülöpnek jutott, azzal a kikötéssel azonban, hogy szükség esetén tartoznak azt István rendelkezésére bocsátani.
Ebben a szerződésben mind a két fél megnyugodott. 1353 aug. 23-án* ugyanis megtudjuk, hogy Fülöp, László és István az elhalt Kórógyi Fülöp fiai, Vilmos titeli prépostnak a tőle hűbérül kapott Essegért 60 magyar forintot fizettek, mely összeghez Fülöp és László 40, István 20 forinttal járultak.
Anjoukori okmtár, VI. 108.
Fülöp fiaival László és Fülöppel különben már 1341-ben* találkozunk, midőn Küny nevű helységet a czikadori apátnak átengedik.
Fejér, VIII. 4. 542.
1364 január 13-án* megismerkedünk VI. Fülöpnek három fiával: Miklóssal, Jánossal és Lászlóval (avagy talán ezek István bátyjának, a kire 1352-ben bukkanunk, Fülöpnek a fiai?), a kik e napon iratják át Lajos királynak 1343 május 11-én kelt oklevelét. V. Fülöp fiai ugyanez évben* Jánosfalva, Chapa és Kórógy uraiként szerepelnek.
Anjoukori okmtár, IV. 329.
Fejér, IX. 3. 455.
Fülöp fia László (nem tudjuk biztosan, V. vagy VI. Fülöp fia-e) 1368-ig bolgár bán volt; azután, hogy Lajos király elvette tőle a bánságot, Heym unokája, a Szalók nb. Benedek* kapta meg azt.
Fejér, IX. 4. 120.
A Kórógyiak nemzetségéből leszármazók közűl legnevezetesebb Fülöp, I. István fia. Nagy 171Lajos halála után Mária pártjára állott s a királynő-ellenes Horváthy János és László testvérektől elfoglalva a macsói bánságot, a báni méltóságot 1383 május 1-től 1384 ápril 3-ig viselte. 1386-ban ellenei kezébe került. Kiszabadulva, Zsigmond szolgálatában nagy érdemeket szerzett, melyekért 1389-ben a baranyamegyei Harsány nevű uradalmat kapta. 1390 márczius 26-án,* mint volt bán említtetik; 1395 február 18-tól kezdve megint macsói bán.* Családi viszonyait illetőleg tudomásunk van arról, hogy VII. Orbán pápa 1389-ben dispenzálta őt a közte és felesége közt fenforgó harmadízű rokonság alól;* az erre vonatkozó okirat nejét «banissa de Vezen, domicella Quinqueecclesiensis dioecesis» szavakkal említi. Hogy az e felmentésért járó díjat előteremtse, a Szamos folyó mentén lévő Kórógy községet Darahy Péternek, Bertalan fiának adta el 50 báni giráért.* Fiai voltak István, Fülöp és Miklós.*
Fejér, X. 3. 6. 311. – Soproni okmtár, I. 476. – Hazai okmtár, II. 147.
Hazai okmtár, II. 155.
Fejér, X. 1. 368. 415. II. 298. III. 315. – Hazai okmtár, VII. 435. – Fejér, X. 1. 531.
Fejér, X. 1. 571.
Az Anjoukori okmtár, IV. 329; 1417 febr. 25-én említi őket.
A pécsi káptalan 1405 május 1-én (Zichy okmánytár, V. 400) Zsigmond királynak jelenti, hogy Kórógyi István volt bán fia Fülöp harsányi várnagyával, Kis Györgygyel és harsányi, nagyfalui, keresztesi, virágosi, perecsei, szántói és baranyavári jobbágyaival együtt megtámadta (Becse Gregor nb.) Bátmonostori Lászlónak Bezeldegh nevű birtokát (V. ö. 1405 máj. 6. i. h. 401, hol Chepán a Kórógyiak birtokának említtetik).
* * *
Az eddig ismert Kórógyi-birtokok a következők:
Apáti, 1290.
Babarin, 1312.
Baranyavár, 1405.
Bersen (Tolnamegye), 1296.
Bethen, 1296.
Borra (Baranyamegye), 1296.
Borsonoth, 1335.
Chapa (Valkómegye), 1258. királyi adomány.
Chépán, 1405.
Dombró (Valkómegye), 1258. kir. adomány.
Eszék, 1352.
Francheusföld l. Zevebig.
Hottyás, 1296.
Harsány (Baranyamegye), 1388. kir. adomány.
Kaporna, 1293.
Kas (Valkómegye), 1258. kir. adomány.
Keresztes, 1405.
Keresztúr, 1296.
Kórógy, 1290.
Koromsző (Baranyamegye), 1276. Csák nb. Imrétől megvéve.
Kölgyes, a Drávántúl, 1296. A Kölgyesiektől csere útján.
Lyppov, 1290.
Monoszló, 1335.
Nádasd (Tolnamegye), 1296.
Nagyfalu, 1405.
Nezde, ősi birtok.
Orjava (Pozsegamegye), 1244. 1290 részben házasság útján a Pécz nemzetségbelieknek.
Oroszi (Valkómegye), 1295. Sándor vitéznek adva.
Perecse, 1405.
Szántó, 1405.
Szentiván, 1259.
Szombathely, 1352.
Thyuzen (Valkómegye), 1298.
Virágos, 1405.
Záva (Baranyamegye), 1290.
Zeklech (Tolnamegye), 1296.
Zeliz (Tolnamegye), 1296.
Zerna (Zeerza), (Baranyamegye), 1290.
Zevebóg (Francheusföld), a Drávántúl, 1296.
A Kölgyesieknek cserébe adva.
172Nemzedékrendjök pedig a következő:
Fülöp.; I. Fülöp † 1241 előtt.; Keled † 1241. – Macha 1244.; Chen 1259. Férje: Apori Péter † 1259 e.; Leányok † 1241.; Leány.; Férje: Vancsa nb. Benczencz, esztergomi főispán.; I. László 1244–1259. – 1. N. 2. 1298.; II. Fülöp 1244–1276. † 1295 előtt.; Gergely 1244. † 1296 előtt.; Jolán 1290. Férje Pécz nb. László.; 1. I. János 1294–1300.; 2. III. Fülöp 1294–1312.; 2. I. Demeter 1294–1300.; 1. II. László 1296 clericus, 1300 pécsi kanonok, 1315–1345 pécsi püspök.; VI. Fülöp 1319–1335.; Lőrincz 1293–1321. 1295 Thomasina hgnő tálnokmestere.; III. László 1293–1321.; IV. Fülöp 1293–1321.; II. Demeter 1335.; I. Miklós 1364.; II. János 1364.; V. László 1364.; V. Fülöp (1313) 1335–1350 †1353 előtt. – 1. Monoszló nb. Athinai Egyed leánya? 2. 1352.; Leány 1351. Férje Both nb. Tátikai Apor.; VII. Fülöp 1341–1353.; IV. László 1341–1352.; I. István 1352. 1382 kir. ajtónálló mester. (Fejér IX. 5. 562) macsói bán – 1389.; II. István 1471.; Fülöp 1405. 1417.; Miklós 1417.; János. 1395 kir. lovászmester. (Fejér X. 2. 288).
