SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYNAK OROSZ VEJE.
SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYNAK OROSZ VEJE.
Dr. Karácsonyi János úr a TuRul 1890-iki évfolyamának II. füzetében említi, hogy az Árpádok házassági összeköttetése az orosz fejedelmi családdal már Szent-László idejében kezdődött, mert a somogyvári apátság 1091-iki alapító-levelében egy orosz fejedelem Gerosclavus, azaz Jaroszló, Szent-László vejének neveztetik; ámde ezen összeköttetés az árpádházi családfákon mindeddig nincs föltüntetve.
A mi szerző állításának első részét illeti, határozottan mondhatom, hogy az Árpádok és Rurikok közötti genealogiai összeköttetések Szent-László idejénél sokkal korábban vették kezdetüket. Nem akarok azon úgy a krónikások; 126mint okíratok által eléggé be nem bizonyított házassági összeköttetésekre utalni, melyek a legrégibb orosz tudósítók elbeszélése szerint a Rurik s az árpádházi vezérek között létrejöttek, s melyek hitelességét egyáltalában megingatni nem igen lehet,* elég, ha el kell ismernünk, hogy már Szár-László herczeg* s I. András király Rurik-házi nőkkel keltek egybe, s hogy – ha a vezérek korában kötött orosz-magyar házasságokat tekintetbe nem veszszük – Szent-Lászlónak a Rurikokkal kötött házassági frigyét ezen összeköttetések harmadik esetének kell tekintenünk.
Az orosz kútfők erre vonatkozólag a következő adatokat szolgáltatják:
a) Igorevics Szvjetoszló nagyherczegnek (sz. 942 † 972.) neje Predszláva, magyar herczegnő.
b) I. Wladimir nagyherczegnek második leánya, Premiszláva, a magyar király neje.
c) I. Wladimir fia, Szvjetoszló, magyar herczegnövel kelt egybe. Nestor elbeszéli, hogy e Szvjetoszló, ki atyai adományozás utján a Derevljänek földjét kapta, I. Szvjetopolk nagyherczeg elől Magyarországba akart menekülni, de az utána küldött gyilkosok nem messze a Kárpátoktól megölték.
d) Nestor Szent-Istvánnak egy 1000 körül I. Wladimir nagyherczeghez menesztett küldöttségéről szól.
e) Tmuratakani Wladimirovics Rosztiszlónak felesége magyar születésű nő volt; férjének 1065 február 3-án bekövetkezett halála után Izjaszló nagyherczeg megengedte az özvegynek, hogy hazájába visszatérjen.
Erre vonatkozólag a bécsi heraldikai társaság 1888-iki augusztusi «Monatsblatt»-jában a következőt közlöm: «Szár-László feleségéről Turócziban (II. 42.) a következő adatot találjuk: ... mert ezek (t. i. I. András és testvére) Szár-László fiai, kinek – úgy mondják – orosz származású neje volt, s kitől ama 3 testvér született.» Turóczinak ezen csak odavetett megjegyzése azáltal nyer valószínűségben, hogy I. András és testvére Levente, az orosz udvarban menedéket kaptak s hogy Premislava, I. Wladimir orosz nagyherczegnek második leánya, orosz kútfök szerint magyar királynak neje volt (v. ö. Strahl Gesch. des russischen Staates 1832. I. 150). I. Vladimir nagyherczeg 1015 julius 15-én halt meg. Leányai közűl ismerjük Predslávát, Premyslavát és Dobronegát. Az elsőről tudjuk, hogy miután I. Boleszló lengyel fejedelem 1017 aug. 14-én Kievbe, mint győztes bevonúlt, a győztes kezébe kerűlvén, annak ágyasa lett. Dobronega I. Kázmér lengyel fejedelemhez férjhez menvén, keresztségben a Mária nevet vette fel; hogy mikor történt e házassági összeköttetés, nem tudjuk, de valószinű, hogy 1040-re esik. (Kázmér t. i. Jaroszló, Dobronegának fivére által 1041-ben orosz segélyhadat kapott mazóviai Moyszló ellen. Vajjon az orosz nőt e hadjárat előtt vagy után vette-e feleségül, Linnitschenko [«az Orosz- és Lengyelország közötti érintkezések» oroszúl, p. 229.] szerint, bizonytalan. A régibb írók szerint 1043-ban történt volna; de fontolóra kell vennünk, hogy atyja már 1015-ben halt meg és Kázmér csak 1016-ban született.) Ennek következtében valószínú, hogy Mária, késő férjhezmenetele miatt, nővérei között a legfiatalabb volt.
Strahl szerint Premyslava e nővérek másodika. Schtscherbatoff e herczegnőt András magyar király nejének tartja, a mi világos tévedés, mert ha ezen orosz herczeg-nőnek valóban magyar fejedelem, illetőleg magyar herczeg volt a férje, akkor ez csak Szár-László lehetett; de ez esetben az is bizonyos, hogy Premyslava a nővérek legöregebbike, s hogy ha férjhezmenetele alkalmával kikereszteltetett, valószinűleg keresztény hangzású nevet is kapott.
Második állítása, hogy ez utóbbi összeköttetés az árpádházi királyok családfáján eddig még nincsen feltűntetve, igaz.
«Álmos királyfi és családja» czímű, Karácsonyi úr czikkével a Turul-ban egyidejűleg közzétett értekezésemben, melyben egy más Rurik-Árpád-féle házassági összeköttetést valódi értékére vezettem vissza, Szent-László orosz vejéről is teszek ugyan említést, de a dolog közelebbi részleteit «az Árpádok történelmi-kritikai genealogiája» czímű nagy munkámnak akartam fentartani; – Karácsonyi úrnak fennebbi megjegyzése s azon körülmény, hogy nagy munkámnak közzétételére nézve a visszonyok nem igen kedvezők, arra indítottak, hogy a Szent-Lászlónak ezen orosz házassági összeköttetéséről szóló fejezetet említett munkámból itt szószerint közöljem.
* * *
Sz.-Lászlónak gyermekei: Történelmileg csak két elvitázhatlan gyermekét ismerjük:
I. László 1091-ben (Fejér I. 469) a somogymegyei Szent-Egyed-zárdát alapítván, az erre vonatkozó alapító-levél többi között a következő tanukat sorolja fel: «Dator istius precepti rex Ladisclavus. Testes, qui cum eo fuerunt: dux Lambertus frater eius, dux David consobrinus, Gerazclavus filius regis Rutenorum gener ipsius.»
Az okiratnak e megbecsülhetlen genealogiai adata tudtommal eddig még érintetlen kincs; lássuk most, hogy mit nyertünk vele.
a) Tagadhatatlan tény, hogy Lászlónak itt említett gener-e («gener ipsius») a nevezett királynak veje, mert az okirat e gener nevének említése 127előtt «frater eius» és «consobrinus eius»-ról szól s mert egy Lambert herczeget mint László fivérét s egy Dávid herczeget mint unokatestvérét valóságban ismerünk.
b) Ez által megtudjuk, hogy Lászlónak egy leánya 1091-ben orosz herczegnek vagy menyasszonya vagy neje volt.
c) Ki volt tehát a királynak e veje? – mindegy ha az a királyleány jegyese vagy férje volt.
Az okírat magát a királyt «Ladisclavus»-nak nevezi; ismerjük «Ladislaus»-nak, vagy minthogy u helyett a v betűt is használták, «Ladislavs»-nak vagy rövidítve «Ladislav»-nak is. Miután tehát a «clavus» végszó «laus», «lavs» és «lav»-val azonos, Gerazclavus helyett «Gerazlaus»-t, illetőleg «Gerazlavs» vagy rövidítve «Gerazlav»-t kell olvasnunk, a mi pedig nem más mint az orosz «Jaroszlav». Mert hogy a «Geraz» szótagok csakis «Jaros»-t jelenthetnek, brémai Ádámnak egy helye bizonyítja, mely a következőt mondja: «Olaph autem rex Sueonum ... filiam Slavonum, Estred nomine... accepit uxorem, ex qua genitus est filius Jacobus et filia Ingerd, quam rex Gerzleff de Russza duxit in uxorem». Pedig hogy az említett svéd Ingegerd I. Jaroszló orosz fejedelemnek volt neje, az éppen oly elvitázhatlan tény, mint az, hogy brémai Ádám a Gerzleff nevet már sokkal korábban mint 1091-ben ismerte.
d) A gener nevével, illetőleg személyével már tisztában lévén, azon kérdés marad hátra, melyek az ő genealogiai és chronologiai viszonyai?
E kérdés tisztázására, miután a magyar kútfők a fent idézett okiratban mondottaknál többet nem szolgáltatnak, szükséges, hogy az orosz forrásokhoz forduljunk; de miután ezek – sajnos – nem állanak óhajtott módon rendelkezésemre, csak a következőkre kell szorítkoznom.
a) Azon Jaroszló nevű orosz fejedelmek, a kikre a fennebbi okirat idézett helyét alkalmazhatjuk, a következők:
1. II. Szvjetopolk nagyherczegnek (1078 novgorodi fejedelem, 1088. Turov úra, 1093. ápril. kievi nagyherczeg, † 1113. ápril 16-án) fia Jaroszló. Születési éve, ismeretlen; atyja által 1100. Wladimir fejedelme, 1112. Busk, Dubno és Czertorysk ura; menekszik 1118-ban Lengyelországba s elesik 1123-ban Wladimirovics András ellen Wladimir vára előtt.*
Schiemann (az Oncken-féle egyetemes történelemben) következőleg ecseteli az eseményeket: «Bis zum Jahre 1113, in dem der Grossfürst Swjaetopolk starb, hatte König Boleslaus (III. von Polen) in Freundschaft zu Kiew und Wolhynien gestanden, dagegen fest ununterbrochen mit den unruhigen Rostislawitschen von Halics kämpfen müssen. Als dann Wolhynien sich von Kiew löste, unterstűtzte Boleslav den Fürsten Jaroslav von Wolhynien (= Wladimir) in seinen Kämpfen mit Wladimir Monomach. Auch Ungarn verfolgte dieselbe Politik. Trotzdem wurde Jaroslav von Monomach aus seinem Fürstenthum vertrieben: Er floh nach Polen und suchte von dort aus das Verlorene wiederzugewinnen. Auch sind namhafte Anstrengungen für ihn gemacht worden. Als im Jahre 1123. der von Polen und Ungarn unterstützte Jaroslav bei der Belagerung von Wladimir fiel, wurde Monomach Herr in Wolhynien.»
2. Jaroszló, az előbbinek unokatestvére, az 1086-ban elhalt Jaropolk, wladimiri és turovi fejedelemnek fia: Mint Brzesc ura 1101-ben Szvjetopolk fogságába kerűlvén, 1102-ben ott meg is halt.
3. Jaroszló, az 1076 deczember 27-én elhalt II. Szvjetoszláv nagyherczegnek fia. 1097-ben Csernigov ura, 1126 csak Räsan és Moromra szorítva, 1129-ben halt meg.
Okiratunk ama bizonyos helyének szövegezése én reám azon benyomást gyakorolja, hogy az 1091-ben Magyarországban tartózkodott (máskép nem is szerepelhetne az országban tanúként) orosz herczegnek, illetőleg Szent-László vejének, atyja 1091-ben még életben volt. Miután Jaropolk már 1086-ban, II. Szvjetozlav pedig már 1076-ban meghalt, ennélfogva csak Szvjetopolk fia Jaroszló maradna hátra, kinek atyja csak 1113-ban halt meg.
b) De van azonkívűl még más momentum is, mely valószínűvé teszi, hogy László genere alatt Szvjetopolkovics Jaroszló értendő.
II. Szvjetopolk, kievi nagyherczeg, halicsi Wolodár fejedelmet 1099-ben jogtalanúl megtámadván, általa nagy vereséget szenvedett. Hogy kudarczát Wolodáron megbosszúlja, fiát, Jaroszlót Magyarországba küldte Kálmán királyhoz, hogy ez vele együtt Wolodár ellen vonúljon. Kálmán az ajánlatot azonnal elfogadván, 8000 ember élén Wolodár ellen vonúlt és annak Przemysl nevű várát ostrom alá vette. Wolodár Dávid Wladimir (= Volhynia) fejedelmével s a 128polovciak (= kúnok) khánjával, Bonjákkal, szövetségre lépett, kik Przemysl-vár segítségére sereget menesztettek. Szvjetepolk a kún segélyhad támadását elhanyagolván, Kálmán a kúnok által annyira megveretett, hogy még közvetlen életveszélybe is kerűlt.
Hogy Kálmán 1099-ben a nagyherczeg meghivásának oly készségesen engedett, – a mit különben nem igen könnyen lehetne átlátni – ezt következőleg szokták magyarázni: a kúnok, miután László magyar király által érzékeny csapást szenvedtek, nem zaklatták ugyan Magyarország belső vidékét, de annál inkább pusztították a magyar határt, elannyira, hogy a határvidéket napról-napra nagyobb mérvben néptelenítették. Ezt pedig többnyire a przemysli (= halicsi) oroszok közreműködése tette lehetővé, kik részint a kúnoknak országukon keresztűl szabad átvonúlást engedtek, részint az általuk eszközölt rablásokon osztozkodtak.
Kálmán tehát a Szvjetopolk által a halicsiak ellen történt meghivásának azért engedett, hogy a kúnok szövetségesén bosszút álljon.
Megengedem, hogy Kálmánnak készsége a dolgok ilyetén ecsetelése által valószínüvé tétetik; de hogy Szvjetopolkot, midőn a magyar királyt szövetkezésre felhívta, csakis ennek bosszúvágya vezette-e, az már más kérdés.
Igaz ugyan, hogy a Rurikok s az Árpádok között már Szár-László s I. András király ideje óta (s talán azelőtt is) sógorsági viszonyok léteztek, de Kálmán ezek alapján Wolodárhoz éppen oly sógorsági viszonyban állt mint Szvjetopolkhoz.* Sokkal érthetőbbé válik pedig reánk nézve Kálmánnak készsége Szvjetopolkkal szemben, ha a szövetkezés létrehozatalára 1099. menesztett Jaroszló nevű herczegben Szent-Lászlónak 1091-ben említett gener-ét supponáljuk, mert szembeszökő dolog, hogy ily kényes és fontos küldetéssel megbizottnak már némileg érett korban lévőnek kellett lennie, – Jaroszló pedig 1091. már érett ifjú lehetett, mert atyja akkor már 40 éves volt.
Schiemann 422. azt mondja: «Die Rostislavicsen von Halics waren dem ungarischen Königshause verschwägert». Én az eddig érintetten kívűl mást nem ismerek. Schiemann nem is magyarázza, hogy a Rosztizlavicsok Magyarország ellen e sógorságnak daczára a kúnokkal miért szövetkeztek.
E házassági összeköttetésnek keltére nézve a következő körülmény bír fontossággal. Midőn László király 1091. Horvátországban tartózkodott, hogy az ottani viszonyokat rendezze, tudtára adatott, hogy a Moldovában nomád életet élő kúnok, Kopulcs khánjuk vezérlete alatt Magyarországba újra betörvén, Bihar- és Békésmegyéket pusztították s arra készültek, hogy a Maroson keresztül az országot elhagyják. László utólérte őket a Temesnél, hol igen érzékenyen megverte. Midőn a hazájukban visszamaradt kúnok fogságba ejtett rokonaik szabadon bocsátását kérték s a király ezt még nem engedte, az alsó-Dunán újolag Magyarországba akartak törni. László a Vaskapunál megtámadván őket, Ákos nevű vezérüket párviadalban győzte le s országát ily módon mentette meg. Turóczi (II. 57. 58) azt mondja, hogy László e kettős győzelmével meg nem elégedvén, az oroszok ellen vonúlt volna, mert annak, hogy a kúnok Magyarország keleti részét olyannyira veszélyeztették, nagy részben az oroszok voltak az okai, kik, hogy a rabló néptől szabaduljanak, a kúnoknak országukon keresztűl szabad átvonúlást engedtek meg. László tehát hadseregével Oroszországba vonúlt; de midőn az oroszok a helyzet komoly voltát felismerték, kegyéhez fordúltak, melyben a király részesítette is.
E körülmény 1091. évre esik. Feltételezhető tehát, hogy Jaroszló herczeg 1091-ben Lászlónak Oroszországban való tartózkodása alatt annak leányával jegyeztetett el, vagy pedig, hogy a királylyal együtt leánykérés vagy egybekelés czéljából Magyarországba ment, hol a fennebbi okirat kiállítása alkalmával tanúként szerepelhetett; de az sincs kizárva, hogy az oroszok s a magyarok között 1091-ben létrejött kibékülés csakis e házassági összeköttetésnek kifolyása lehetett.
c) Hogy a két más Jaroszlónak, kik voltak a nejei, nem tudom; Szvjetopolkovics Jaroszlóról tudjuk, hogy novgorodi I. Msztiszló fejedelem leányát 1114. nőűl vette s 1118-ban elbocsátotta; de ez állításunkat azért nem ingatja meg, mert Jaroszlónak 23 évvel azelőtt magyar királyleány igen jól lehetett jegyese vagy neje, hisz van számos eset arra, hogy orosz fejedelmek csak egyetlen egy nejének nevét ismerjük, holott pedig biztosan tudjuk, hogy e nő az illető 129fejedelmeknek nem volt egyedüli felesége. Ennek szembeszökő példáját maga Jaroszlónak atyja is nyújtja, kinél bebizonyítottam,* hogy a kúnok khánjának 1094-ben vele egybekelt leánya első felesége (legalább Szvjetopolk gyermekeinek anyaságára nézve) nem volt.
L. «Almos királyfi és családja» czímü értekezésemet a Turulban, 1890 II.
Szvjetopolkovics Jaroszló gyermekei közűl ismerjük: Wjäcseszló-t, 1127. Klezk fejedelmét és Györgyöt, 1157. Turov fejedelmét.
d) Legyen bár az orosz Jaroszlók bármelyike László leányának jegyese vagy férje, annyi bizonyos, hogy e leánynak László öregebb gyermekének kellett lennie, mert nővére, Piroska, 1088. körül születvén, életének harmadik évében aligha jegyeztetett el (annál kevésbbé mehetett férjhez) s különben is más férjnek nejeként halt meg. Ha pedig Lászlónak Piroskánál öregebb leánya Szvjetopolkovics Jaroszló neje volt, akkor világos, hogy az Árpádház e leánya 1114. előtt meg is halt.
Dr. WERTNER MÓR.
