NYOMTATOTT HÁZASSÁGI JELENTÉS 1676. ÉVBŐL. (Egy melléklettel.)
NYOMTATOTT HÁZASSÁGI JELENTÉS 1676. ÉVBŐL.
(Egy melléklettel.)
(Egy melléklettel.)
Tudjuk azt számos fenmaradt emlékből és korunkra maradt tudósításokból, hogy őseink mily fényt és pompát fejtettek ki lakodalmak alkalmával. Elkezdve a kézfogástól egészen a menyecske hazavitelének harmadnapjáig, több ízben volt alkalom nagy lakomákra és ezzel egybekötött mulatságokra.
A kézfogás épen olyan pompa és rendtartás között folyt le, mint maga a lakodalom, egy sereg vendég jelenlétében.
Midőn napot tűztek a kézfogóra vagy lakodalomra, rövid határidőt nem lehetett adni, mert idő kellett nemcsak az előkészületekre, hanem az írott meghívók szétküldözésére, valamint a meghívottaknak is időt kellett engedni a készülődésre és utazásra.
Annál is inkább szükség volt a nagyobb időközre, mert a nagy házaknál tartott kézfogás vagy lakodalmakra nemcsak a szomszédokat és a közelben lakó rokonokat volt szokás meghívni, hanem a városok, vármegyék, országnagyok és jó barátok egyaránt részesíttettek a meghívás tiszteletében, tekintet nélkül arra, hogy az országnak milyen távol eső részében laktak vagy tartózkodtak.
A meghívások helyettesítették akkor a most divatozó nyomtatott házasság-jelentéseket is. Daczára annak, hogy akkor egy-egy lakodalomra talán több meghívót küldtek szét, mint manap jelentést, mégis nem akadtam eddig nyomára annak, hogy nyomtatott meghívókat készítettek volna a XVII. században.
Arra sem találtam eddig példát, hogy maga a lakodalmi ünnepély fénye emeltetett volna díszes nyomdatermékek által.
E nemben a legelső, a mi szemeink elé került, az itt hasonmásban mellékelt, sajó-kazai levéltáram hajdan kiselejtezett részéből előszedett egylapos nyomtatvány.
Veres-Egyházi Szentyel Mihály, kolozsvári könyvnyomtató, áthatva Teleki Mihály politikai nagyságától, leányának Teleki Annának «lakodalmi nagy pompáját, ez Hazánkban hasznosan gyümölcsöző nagy Élőfának lerajzolásával ékesítette».
Teleki Anna, Teleki Mihály és Vér Judit 169legidősebb gyermekének lakodalma Apaffi Miklóssal 1676 szeptember 9-én tartatott meg. Ezen alkalomra nyomtatta Szentyel Mihály az imént említett «élőfát» vagyis származási fával díszített házasságjelentő nyomtatványát.
)
Az egylapos nyomtatvány 39 cmeter széles és 69 cmeter hosszú, körül van véve nyomdai díszkerettel. Tulajdonképen három részből áll.
A legfelső részben előadja a nyomtatvány czélját, következő szavakkal: «Az Istennek kertében felnőtt szép Élő-fa, a tekintetes úr Teleki Mihály a méltóságos erdélyi fejedelemnek belső tanácsa, Torda és Máramaros vármegyéknek főispánja, Kűvár és mellette való vidékének és Huszt várának főkapitánya etc. és véle egy test tekintetes Vér Judit asszony s azon élőfának kilencz gyümölcsei. A melyeket az erdélyi jó hazának földén, sok változási és fáradsági után, Istennek menyekből szapora zsíros harmat módjára reá szállott sok szép áldási között termett és hozott:
kik közül, az elsőbb és Istennek kedvében felneveltetett, s legszebb illatozásban lévő gyümölcsét,
tekintetes Teleki Anna kisasszonyt, a régi tekintetes, hírrel, névvel, és mostan fejedelmi méltósággal fénylő Apaffi nagy háznak kertjében, a
tekintetes Apaffy Miklós úrfi kebelében, Istennek szent rendelése szerint adta és ajánlotta,
1676. esztendőben, Sz.-Mihály havának 9-ik napján.
A melynek lakdalmi nagy pompáját, ez hazánkban hasznosan gyümölcsöző nagy élőfának le-rajzolásával ékesítette, Veres-Egyházi Szentyel Mihály kolozsvári könyvnyomtató.»
Ezt egy nyomdai díszvonal vágja el a középső résztől.
A középső részben egy fametszetű, boltozatos széles díszkeret látható fekete nyomásban, itt-ott kék színnel felhőzve. A keret közepébe van nyomtatva nagy betűkkel ezen szó «Ég», ez képezvén egyúttal a jobbról és balról hozzáillesztett négy-négy verssor rímjeinek végső szótagját.
A keret felett baloldalon sárgára festett széllel egy nap szemlélhető, benne rímes sorok Apaffi fejedelemre. A jobb oldalra sárgára festett félholdat nyomtattak, sárgára festett körrel keretelve, belől rímmel a fejedelemasszonyra.
A boltozatos keret alatt Apaffi Miklós és Teleki Anna egyesített czímere látható, mind a kettő körirattal.
A harmadik részt egy zöldre festett talajból kinőtt vastag törzsű terebélyes fa tölti be. A fa zöldre festett levelekkel van megrakva. A törzs Teleki Mihály és felesége. Az ágakra kilencz nagy, sárgára festett almát rajzolt a fametsző. Mindenik alma egy-egy gyermeknevet és a reá vonatkozó rímet foglalja magában, ilyen formán:
I. Első e tekintetben Teleki Anna, ki már leszedetik mint égbeli manna.
II. Teleki János, kin atyja virtusa már is foganatos.
III. Teleki Zsuzsanna, ki minden nap újúl mint égi manna.
IV. Teleki Krisztina, ki a szelídségben oly mint édes anyja.
V. Teleki Kata, kiben a szép erkölcs már magát kiadta.
VI. Teleki Mihály, kin az atyja neve s képe is már fenn áll.
VII. Teleki László, atyjának és anyjának örömet rajzoló.
VIII. Teleki Judit, kit Istennek kedve már a jóban indít.
IX. Teleki József, de ki nem utolsó mint a régi József.
Ez az utolsó gyermek a fán, voltak ugyan Teleki Mihálynak még több gyermekei is, de ezek 1676 után születtek.
Az almafa törzsétől balra, az első zsoltár hat sora van keret közé foglalva, jobbra pedig ennek megfelelő helyen Teleki Mihályra és családjára vonatkozó ugyanannyi rímes sor olvasható.
Bezárja az egész nyomtatványt az almafa tövén keresztül húzódó következő négy rímes sor:
Ha egy haza termett sok szép élő fákat
Erdélynek is földbe hozott ilyen fákat
Erdélynek jószága ad ilyen ágakat
Mennyei áldásban mutat szép példákat.
Erdélynek is földbe hozott ilyen fákat
Erdélynek jószága ad ilyen ágakat
Mennyei áldásban mutat szép példákat.
Ha a versekben nem is találunk költői ihletet, sőt még ügyes szerkezetet sem, az egész nyomtatvány azért mégis megérdemli figyelmünket mint egy érdekes családi emlék, mint egy a lakodalmi nagy pompa fényét ékesíteni kívánó díszjelentés és végre mint a XVII. századból származó egylapos magyar nyomtatvány.
B. RADVÁNSZKY BÉLA.
