A LUDÁNYI CSALÁD GENEALOGIÁJÁHOZ
170A LUDÁNYI CSALÁD GENEALOGIÁJÁHOZ
A «Turul» 1887. évi IV. füzetében megjelent «Káta nemzetség» czímű genealogiai tanúlmány szerzője a Charnavodai-Surányi nemzetséget a Káta magyar nemből származtatja, egyuttal elmondja, a Káták Bereg vármegyében föltevőleg már a honfoglalás idejéből nagy terűleteket birtokoltak, várakat, falvakat építének, s hogy a Káta magyar nemből származott Charnavodai-Surányi nemzetség első megnevezhető őse ugyan ama Rafael gróf volt, a kit Szirmai Szatmár vármegye leírása II. kötetében Mikola helységnél említ meg.
I. Rafael grófnak két fia: I. Tamás, és I. Gábor (Gabrian) comes. I. Tamás comes fia: II. Rafayn comes. I. Gábor comes fia pedig II. Tamás comes, a ki Kun László király egyik hadvezére volt, és 1274-ben tőle Ugocsa vármegyében birtokot nyert, és ama birtokon 1299-benTAmásvárát építteté.
II. Tamás comes fia II. Gábor utódai osztozkodván, az Ugocsa vármegyében fekvő Tamás-várát Kech-Babun várral közösen hagyták, a beregvármegyei ősi birtokrészekben Charnavoda (most Csaroda) és ezzel szomszédos Surány helységekben letelepedve szétágaznak, egymás megkülönböztetésére Charnavodaiaknak, Nagy-Surányiaknak, és Kis-Surányiaknak neveztetnek. A beregvármegyei és ugocsai birtokrészeken kívűl, a Charnavodai-Surányi nemzetség tagjai az ország különböző részeiben is terjedelmes birtokok urai voltak, többek között Mária királynő 1392-ben Surányi Pálnak és Géczi Tamásnak, Csongrád vármegyei szentlőrinczi uradalmakban a pallosjog gyakorlatát adományozza.*
1 «Századok» 1879. I. f. 525. l. Életrajzok II. f. 145. 1.
Régi családi hagyományok szólanak arról, hogy a Charnavodai-Surányiak a Gutkeledekkel, – főleg a Gutkeled nembeli Kisvárdaiakkal szoros vérségben állanak, noha ama hagyományos föltevést okmányok, – legalább tudvalevő okmányok nem igazolják. Azonban ezek hiányával és ha a két család között elkeseredett pörök menetét megfigyeljük, ugyszintén a Charnavodaiak és Gutkeledbeliek más megyében fekvő birtokaik összeszögellését hozzá tudjuk, a hagyományos föltevésnek nagyobb tért nyitunk, mert az egymást gyűlölő két család között sem birtoklási különbség, sem származási válaszfal nem ad reá okot, hogy a közös rokonságot kizárhatnók; valamint a Kisvárdaiak, ugyszintén a Charnavodaiak az ország legelőbbkelő nemzetségeivel, u. m. a Kusalyi Jakch, Brebéri Melith s más nagy nemzetségekkel álltak szoros atyafiságban. Ama körülmény pedig, hogy a két család közt folytatott nagy pörnél okmányok hiányoztak, a korszellemnek is betudhatjuk; főleg ha az önkény hatalmát is számba veszszük, melynek behatása közben okmányok tünhettek el, különösen ha hozzá tudjuk, hogy míg a hivatalokkal magas polczra emelkedett Kisvárdaiak tekintélye, befolyása egyre emelkedett, azalatt a Charnavodai-Surányiak ősi tűzhelyükhöz lapultan, gondatlanúl gazdálkodtak, a nagy pörökkel megcsappant vagyonbeli körűlményektől szorongatott állapotjukban, egymásközt is viszálkodtak, és mindama körülményt össze vetve, lehetővé válik ama hagyományon alapuló eshetőség: hogy a Kisvárdaiak V. István királytól, a beregvármegyei birtokaikat nem adomány gyanánt kapták, csakis a Charnavodai-Surányi családbeliekkel közösen örökölt Márok vidékének birtoklásában újabb megerősítést nyertek.
A sokat hányatott, egykor fényes Charnavodai-Surányi nemzetség III. Gáborban halt ki. III. Gábornak neje Prépostvári Borbála volt, a Prépostvári Bálint leánya. Prépostvári Bálint (anyja a Káta nembeli Cháholyi nemzetségből való volt) Szatmár megyében fekvő, – a csáholyi uradalomhoz tartozó Csáholy helységében lévő birtokát édes anyja, a Csáholyi leány után örökölte. III. Charnavodai-Surányi Gábor három leány utódja közűl Borbálát, a várszegi kapitány, Osztopányi Perneszi István fia, Gábor, 1608 körűl kővári kapitány, Közép-Szolnok vármegye főispánja vette nőűl. Perneszi Gábornak fia ismét Gábor.
1648-ban, Bereg vármegyében, a viszontagságokból megmaradt, néhai Charnovadai-Surányi nemzetség birtokrészét Csarnavoda (most Csaroda) Márok-Papi, Surány, Fejércze és más helységekben: Perneszi Gábor birtokolta.
1690-ben Perneszi Borbála, Ludányi Bay Ferencz neje. A fölsorolt helységekben birtokos. 1715. évből, a surányi templom belső falán arany betűkkel olvasható: «In honorem et gloriam sacrosanctć et individuć trinitatis hanc dei domum perillustris ac generosus dominus Franciscus Bay de Ludány incliti domitatus de Bereg vicecomes reaedificavit anno 1715.»
A Bereg vármegyében települt Ludányi Bay család ősfészke Nógrád vármegyében fekvő Ludány helysége volt, azonban mielőtt a családi genealogiát tovább vezetném, a Bayak viselt dolgairól sorolok föl egyetmást.
Barnabás 1453 körűl Nógrád vármegyéből származik el.
I. Ignácz neje Derenchényi Zsófia 1540-ben már Bereg vámegyében említtetik. – 1549-ben 171Ferdinánd király nemes Ludányi Bay Ignácz ősi nemességét elismeri, de mivel czímere nincsen, öt leveles arany koronából ágaskodó fehér egyszarvúval, czímert ad neki és utódainak.*
1 L. a czímert Ung. Siebm. II. füzet.
I. Ignácznak két leánya maradt: Anna és Zsófia Klára, a kit a gróf Rádaiak őse, Rádai Gáspár vett nőűl, s miután I. Ignácznak fiutódja nem maradt, I. Ferencz unokájával III. Mihálylyal ágaztatja tovább családját.
I. Ferencz III. Mihály nagy atyja 1552-ben Eger várát Dobó István alatt oltalmazza, és a vár védelménél magát kitűntette. 1565-ben Bay Ferencz Erdőd vár királyi kapitánya. Erdődöt Hasszan temesvári beglerbég ostromolja, a várkapitány Bay Ferencz a várat keményen oltalmazza, és sajátmaga is megsebesűlt. – 1567-ben Bay Ferencz, a Zápolyákhoz pártolt pelsőczi Bebekektől elfoglalt Krasznahorka vár királyi kapitánya, és a sziklavárban önhatalmúlag, a Bebekek szokása gyanánt, Rozsnyó városának erdejét Krasznahorka várjavakhoz foglalja.
A Bay által megkárosított rozsnyói polgárok orvoslást keresve I. Ferdinánd király elé járúlnak. Ferdinánd Pozsonyból keltezett leíratában Bay Ferenczet arra figyelmezteti: «a jó katonasághoz a törvények megfigyelése is hozzá illő.» Azonban I. Ferdinánd trónja még akkor teljesen nem volt megszilárdulva; harczban kitartó, vakmerőségig bátor, jó katonára múlhatatlanúl szüksége volt, ennélfogva a krasznahorkai parancsnoklás közben gyakorlott erőszakoskodást I. Ferdinánd nem vehette komolyan, mert 1670-ben Bay Ferenczet az egri hőst, már a tekintélyes Munkács vára parancsnokáúl látjuk; egyszersmind amaz évben Bereg vármegyét kormányozza; 1570. évről szóló beregvármegyei levéltári iratokban Bay Ferencz comesnek említtetik, s mivel nincs oda téve, hogy vice az alispánnál több lehetett. Munkács vár parancsnoksága közben Bay Ferencz régi, hatalmaskodó természetéhez hű maradt, mert a sziklavárból a város polgáraival gyakran viszálkodott, s magánviszonyaira vonatkozólag szintén birtoklási pöröket folytatott.
I. Ferencznek fia: II. Mihály és II. Ferencz. – II. Ferencz fia: III. Mihály, de mielőtt III. Mihály ágazatát folytatnám, a Bayak viselt dolgait fejezem be.
László 1711-ben Munkács vár kurucz kapitánya. A majtényi kapituláczió után, Bay László várparancsnok a Rákóczi házhoz hű társaival Munkács várba zárkózott, s mikor már a reménynek utolsó szálai is szétfoszlottak, a kénytelenségnek hódolva, de a hatalomnak meg nem hajolva, Munkács várában kapitulált ugyan, de a várból a II. Rákóczi Ferencz aranyos, piros, harczokban megviselt zászlóját lengetve, dobszóval, fegyveresen vonúlt ki társaival.
András, a kiről Pápai Gáspár naplójában (1705) tesz említést: a IV. Mihály fia.
András, Budai Polg. Lexikona az 1552. évről Bay Andrásról elmondja, hogy Eger vár ostrománál az egri nevet szintén kiérdemelte, és 1566-ban Zsáka vár királyi kapitánya volt.
Hogy azonban ama Bay András I. Ferenczczel, I. Ignáczczal minő ágazatban állt, okmányok hiánya, úgyszintén a régi genealogiai táblázatok fogyatékossága következtében ki nem mutatható.
Mihály, a XVI. század végén és a XVII. század elején élt, s Pozsony vármegyében fekvő Dévény vár várnagya volt. Bay Mihály Dévény várát a vár birtokosától, Báthori Istvántól ajándékúl nyerte. Ama Bay Mihály neje czoborszentmihályi Czobor Erzsébet volt.
A Bereg vármegyébe származott Ludányi Bayak régen egybe állíttatott nagy részt töredékes nemzedékrendje ugyan ama korban élt Mihályt tüntet föl, ama körűlménynyel, hogy a XVI. században, Bereg vármegyében a Czobor nemzetség birtokos volt, Bereg vármegye több helységében a Czoborok, a Charnavodai, Brebiri Melith, Peri, és más családbeliekkel Mádi Péter, kinek később a beregi Bayak egyenes jogutódjaivá lettek, osztozkodik. Fölsorolt indokok némileg oda utalnak, hogy a Czobor Erzsébet férje Bay Mihály Dévény vár birtokosa Báthori István útján származott a Duna mentére. Mert hogy ama Bay Mihály a Győr megyében jelenleg élő, bábai előnevet használó Bayak őse, legalább egyenes őse nem lehetett, azt ama körűlmény is teljesen indokolja, hogy a dévényi várnagy, később a vár birtokosa Bay Mihály és neje Czobor Erzsébet csakis egy leány gyermeket, Zsuzsánnát hagytak hátra, a kit a gróf Keglevicsek őse, Keglevics Péter vett nőűl, és Bay Zsuzsannával Dévény vára a Keglevics családra szállt; azonban kevés korig birtokolták, mert Bay Zsuzsánna fia Keglevics Ferencz Dévényt a Pálffy grófok ősének adta el.
I. Ludányi Bay István neje Mádi Zsuzsánna, Mádi Péter egyetlen leánya, Mádi Péter a Charnavodai-Surányi, a brebiri Melith, czoborszentmihályi Czobor nemzetségekkel osztályos, és neje az utolsó Madai egyetlen leánya volt, 1635. körül, Szirmai szerint a Madai nemzetség a Gutkeled nemből ered.
I. Ludányi Bay István és neje Mádi Zsuzsánna fiai: IV. Mihály és III. Ferencz.
IV. Mihály, I. István első szülött fia, a beregvármegyei Ludányi Bayak legérdekesb alakja. IV. Mihály 1665-ben Bereg vármegye főjegyzője, – 1685-ben Bereg vármegye első alispánja, – 1671-ben Eperjesen követ, – 1682-ben munkácsi várparancsnok, Thökölyi Imre kurucz kapitánya; s hogy a hű kurucz kapitány és 172fejedelme között mily viszony létezett, megemlítendő Thökölyinek Bay Mihályhoz írott tréfás hangulatú levele, a melyet a régibb családtagok olvasgattak, és mint elbeszélték, az akkor még meglévő levél első mondata következőleg hangzott: «Bay uram rukkoljon már be, necsak mindig a szép asszonyokat őrizze.»
Thököly Imre fejedelem szerencsecsillagzata hanyatlásával, a fejedelem hű kurucz kapitánya Thökölyivel Nikomédiába költözött. Bay Mihály, Pápai Gáspárral 1705-ben Thökölyi Imre fejedelem követje gyanánt jelent meg az 1705-ben egybehivott országgyűlésen; és Bay Mihály 1705–1706-ról szóló, Pápai Gáspárral együttesen vezetett naplóját a magyar tudományos Akadémia adta ki. Ama naplüjában Bay Mihály följegyzé: «Die 27. maji szombaton megindúlván, jöttünk éjszakára Surányba. Die 30. maji érkeztünk Madára.» Megjegyzendő Bereg-Surányban, valamint Nyír-Madán IV. Mihály és testvér öcscse III. Ferencz birtokoltak.
Zrinyi Ilona fejedelemasszony elhúnytával Bay Mihály Nikomédiából haza jőve, II. Rákóczi Ferencznél jelent meg.
II. Rákóczi Ferencz házuk rendületlen hívét melegen fogadta, kitűntette és sajátkezű aláírásával megerősített, hártyára írott okmányban (melyet körülbelől hét évvel ezelőtt a magyar történelmi társulatnak ajándékoztam) Bay Mihály hűségét magasztalva, őt Ugocsa vármegyében fekvő Akli faluval ajándékozza meg.
II. Rákóczi Ferencz kibujdosása után Bay Mihály Bereg vármegyében fekvő Derczen-Kerepecz (ahol egykor a Melithek, Czoborok birtokoltak) részjószágát elnótázták, s ez hűtlenségi bélyegen a királyi fiskusra szállt. Idő vártatva az elnótázott Derczen-Kerepecz Bay részjószágát a bécsi orvostudor, Weisz János vásárolta meg, és Weiszot a királyi fiskus, a Bay-féle Derczen-Kerepecz birtokrészben 1793-ban királyi adományúl iktatta be. Weisz János orvostudor már mint beregvármegyei földes úr, Derczen faluról, a saját maga és uódjai részére a Dercsényi nevet vette föl.
A mi IV. Ludányi Bay Mihály magán életét illeti, kétszer nősült, első neje csernelházi Chernel Erzsébet 1669-ben húnyt el; másodszor Hermann Máriával lépett házasságra, és mint a családi okmányok igazolják, hét gyermeket hagyott hátra.
III. Ferencz, I. István másod szülött fia, és IV. Mihály testvér öcscse, III. Ferencz és IV. Mihály a családi okmányokat egymás között felosztották. Mihály mint idősebb testvér a családra vonatkozó legérdekesb okmányokat tartotta meg, és amaz okmányok kétfelé választásával egyszersmind a családi levéltár pusztulását kezdették meg.
Mihály hét gyermeke közűl csakis harmadik fia II. István vezette tovább nemzetségét. II. István a IV. Mihály fia Bereg vármegyében Déda faluban birtokos Ujhelyi János leányát Ujhelyi Juliánnát vette nőűl.
A beregvármegyei Ludányi Bay család a rozsályi Kún nemzetséggel rokonságban volt, mert 1551. körűl Charnavodai Jakab leányát Dorottyát rozsályi Kún Jakab vette nőűl; azonban IV. Mihály fia II. István felesége Ujhelyi Juliánna révén, különösen érdekelve volt.
II. Ludányi Bay Istvánné, Ujhelyi Juliánna nagyanyja, rozsályi Kún Lukács leánya volt, minek következtében a szintén rozsályi Kúnok örököse, a Sennyei nemzetség, II. Istvánt és utódját pörrel támadták meg; a báró Sennyeiek amaz uton a Bayaktól több rendbeli birtokokat pöröltek ki.
II. Bay András, és II. István leány utódai, a reájok szállt, a beregvármegyei Ludányi Bay családot érdekelt, legbecsesebb okmányokat másoknak árusították el.
A IV. Mihály utódjai kihaltával, a beregvármegyei Ludányi Bayakat IV. Mihály testvéröcscse III. Ferencz vezette le korunkig. III. Ferencz történelmi szerepléssel családfáját ugyan nem igen gazdagította, mert politikai szereplése csakis a vármegyéje közügyeire terjedt (1714. és 1715-ben Bereg vármegye első alispánja volt), azonban előkelő házasságával családjának egyik érdekes tagjáúl tekinthető; 1690. körűl, III. Ferencz neje Osztopányi Perneszi Borbála volt; a Pernesziek pedig a fejedelmi Apaffi, Rákóczi, majd a Bethlen, Haller és más főúri családokhoz vezethették genealogiájokat.
I. István fia III. Ferencz és Perneszi Borbála fia: IV. Ferencz, ennek IV. György.
IV. György kétszer nősűlt, első neje pazonyi Elek Krisztina volt, kinek anyja Földváry Dorottya, s mint hiteles okmányok igazolják, Krisztinának terjedelmes hozománya volt. Ama házasságból két fiú született I. Károly és II. Ádám.
IV: Bay György másodszor Máramaros vármegyéből nősűlt, csebi Pogány Máriát vette el, kitől hat gyermeke született.
IV. Ludányi Bay Györgynek birtokai voltak: Bereg vármegyében Csarnavodán (jelenleg Csaroda), Surány,Márok-Papi, Fejércze, Darócz, Vámos-Atya, Beregszász, Bucsú, Tisza-Kórád, Karaszló. Szatmár vármegyében a régi Csáholyi uradalomhoz tartozó Gebe, Nyír-Megyes helységekben. Pest vármegyében a Földváriak osztatlan birtokán, Dunavecsén és Czibakházán. Szabolcs vármegyében Pazony helységben, és a Sima pusztán.
173IV. György 1810-ben, 75 éves korában meghalt és kilencz gyermeke közűl csakis első szülött fia I. Károly és legifjabb fia V. György vezette korunkig családját.
VI. Ferencz, I. Károly és V. György testvér öcscse Bécsben királyi gárdista volt. A surányi anyakönyvben bejegyeztetett, hogy IV. Ferencz 1796. elhalt, s hadnagy volt. Ferencz testvére: II. Ádám, Máramarosba telepűlt, s fiutódot nem hagyott.
József, 1712-ban nőűl vette Zemplénvármegyéből, Szemere László leányát, Teréziát, a költőnő Krisztina testvérét.
V. György, a fentebbiek testvér öcscse, 1814-ben Bécsben királyi gárdista volt, és amaz időben szintén Bécsben tartózkodó ifjú Kisfaludy Károly költővel baráti viszonyban élt. A költő barátsága V. György szellemére behatással volt, és bécsi tartózkodása idején V. Bay György nagy műveltségre tett szert; irodalommal is foglalkozott. Azonban bőven költekezett, és zilált anyagi viszonyok közt ősi fészkébe Bereg-Surányba visszatért és 1821-ben megnősűlt.
V. György 1825-ben Bereg vármegye által főszolgabirónak választatott, 1832-ben első alispán, később alországbiró, alnádori helyettes, végre septemvir; öt gyermeket hagyott hátra.
I. Terézia, IV. György csebi Pogány Máriától született leánya, 1807-ben a II. Rákóczi Ferencz fejedelem gyalog ezredesének jogutódjával, a dúsgazdag csomai Kajdi Lajossal kelt egybe. Terézia özvegyen maradván, s mivel gyermektelen volt, férjéről öröklött Csoma faluját testvér öcscsének V. Bay Györgynek adományozta.
V. György a beregvármegyei Csoma faluban magát statuáltatván, az ősi Ludányi előnévhez, utódjaival, a Csomai előnevet is fölvette, azonban, V. György jogutódjai Csoma falut, atyjuk ősi vagyona nagy részével elárusították.
Ludányi és csomai Bay Sándor, V. György fia; nyugalmazott királyi táblai biró.
Ludányi és csomai Bay Bertalan 1849. őrnagy; Berta leánya gróf Dessewffy Miklósné.
VI. György (csomai) V. György legifjabb fia, Surányban birtokos. 1870-ben országgyűlési képviselő, 1886-ban elhúnyt, és nagylónyai Lónyai Lujzától született két utódot hagyott hátra: Gabriellát, Györgyöt.
IV. György pazonyi Elek Krisztinától született fia I. Károly, vagyoni tekintetben családja legtekintélyesb tagja volt, és ifjúságában 1798-ban Bereg vármegye tiszaháti főszolgabírája. De I. Károly a közéletből csakhamar terjedelmes birtokai kormányzatához vonúlt.
I. Ludányi Bay Károly 1796-ban csernelházi Chernel Erzsébettel kelt egybe.
Chernel Erzsébet árva leány volt, s a Bay-házhoz dús hozományt hozott, a melynek segélyével a különben is takarékos I. Károly saját ősi vagyonához, még a Charnavodai-Surányiak által elzálogosított egyes birtokrészeket is nagyrészt kiváltogatta. Okmányok szólanak a felől, hogy I. Károly következő helységekben birtokolt: Bereg vármegyében Csarodán, Surányban, Tákason, Som, Hetyen, Ugornya-Gergelyi, Márok-Papi, Darócz, Vámos-Atya, Beregszász, Fejércze. Ugocsa vármegyében Felső, Alsó-Karaszló, Máramaros vármegyében: Huszt, Ökörmező, Szeklencze. Szatmár vármegyében: Gebe, Nyír-Megyes. Szabolcs vármegyében: Tas, Pazony, és a Sima pusztán. Pest vármegyében Dunavecse, Czibakháza.
I. Károly és testvér öcscse V. György, közös dédapjok III. Ferencz és ennek testvére IV. Mihálylyal felosztott levéltár töredékén ismét megosztoztak, és ama levéltári osztozkodás az okmányok pusztulását vonta maga után, mert V. György halála után, a nála lévő okmányok, nagyrészt gondatlanság következtében elkallódtak.
I. Károly okmányai, a melyek leginkább a birtoklási viszonyokról szólottak, Károly halálával, legidősb fia II. Ignácz gondozására kerűltek.
II. Ignácz, I. Károly első szülött fia, 1829-ben Bereg vármegye főjegyzője; neje a később báróságra emeltetett Uray Bálint testvér huga volt, Uray Zsófia.
II. Bay Ignácz huzamosan viszályban élt testvérével; családi hagyományok szerint Uray Zsófia önző lelkű, furfangos asszony lévén, s különféle fortélyaival férjét, a Bayaktól távol tudta tartani.
II. Ignácz szerző ember nem volt; annálfogva, a régi magyar törvények értelmében, miután Ignácznak egyenes jogutódai nem maradtak, ősi vagyonán testvérei osztozkodtak; azonban Uray Zsófia férje elhunyta előtt a Bayak levéltárát Szatmár vármegyében Tyukodra szállította, honnét a Bayak idő vártatva kapták vissza.
II. Ladányi Bay Ignáczról, a surányi nép ajkán, korunkig fennforgó monda kering. II. Ignácz, a borzalmas népmonda szerint, a surányi templom alatt lévő régi családi kriptából följárt, illetve tetszhalottan tették oda. – A jelenlegi surányi ref. lelkész, Surány régi lakosa, a népmonda keletkezési okát következőleg fejtette meg előttem. Körülbelől negyvenöt évvel ezelőtt a Bay családban gyász keletkezett, s a családi kriptát megnyitották, és a kripta hosszú torkolatában, épp a bejárat ajtajánál II. Ignácz hullájára bukkantak. Az ártéri munkálatok előtti korszakban Bereg vármegyét árvizek pusztították, és a víz a surányi templom kriptájába is behatolt, II. Ignácz koporsó-födelét az áramlat fölszakgatta, – hulláját a kripta torkolatába sodorta.
174VI. Ferencz, II. Ignácz öcscse, előbb főszolgabírók, 1849-ben alispán, 1872-ben országgyűlési képviselő és öt utódja maradt.
I. Gábor, I. Károly és neje csernelházi Chernel Erzsébet fia. 1833-ban a régi Csarnavoda (most Csaroda) faluban lévő ősi vagyonban telepűlt, és 1835-ben Bereg vármegye főszolgabírónak választotta a szép képzettségű ifjút, hanem Gábor boldog otthonába vonúlt, a közélet dicsőségével mit sem gondolva ősi birtokaiban, nagy népszerűségtől környezve gazdálkodott, s nemes szelleme megvilágítására fölemlíthető, hogy legkedvesebb rokona, barátja volt Szemere Miklós, a költő. I. Ludányi Bay Gábor neje csicseri Ormos Katalin volt.
A csicseri Ormos család Ungvármegyéből, a csicseri Orosz családdal egy törzsből származik. A csicseri Ormosok egyik ága Zemplénben Agárdon birtokolt, és házasság révén Arad, Temes vármegyékbe ágazott, és ott Ormos Zsigmond főrendiházi tag családjában tovább terjed.
A csicseri Ormos család másik ága: a szabolcsi ág, – a leghitelesebb adatok szerint a XV. század végén élt csicseri Ormos Imrétől származik. – Ormos Imre anyja Nagy-Tárkányi Zsófia, – Nagy-Tárkányi Zsófia anyja pedig Charnavodai-Surányi leány volt. – Hitelesen igazolható, hogy csicseri Ormos Imre a Charnavodai-Surányiakkal osztályos atyafi, valamint a Kusalyi-Jakch, brebiri Melith, az Árpádok uralkodása alatt oly előkelő Szepesiekkel, rozsályi Kun, Derenchényi és más előkelő nemzetségekkel; s Ormos Imre utódjai, mint okmányok bizonyítják, nagybirtokú emberek voltak.
Csicseri Ormos Imre ágának utolsó férfi tagja 1844-ben Györgyben halt ki. Ama György anyja a gömöri alispán Szathmári-Király Erzsébet. Csicseri Ormos György nagy anyja pedig, mint az eredeti osztálylevelekből kitűnik, Szentmiklósi és Óvári Pongrácz Zsófia volt. Csicseri Ormos Györgynek egy élő leány utódja maradt; csicseri Ormos Katalin, I. Ludányi Bay Gábor neje, a ki 1866-ban szintén elhúnyt.
A Charnavodai-Surányi nemzetség egykori csarodai birtokánál a Gábor név különösen végzetteljesnek bizonyúlt. A régi Csarnavoda első megnevezhető birtokosa 1262-ben élt I. Gabrian comes. – A Charnavodai-Surányi család III. Gáborban sírba szállt. – Hosszú évtizedek múltak el, mikor a Bayak közűl I. Károly fiát, I. Gábort Csarodára telepíté, és a végzet akként rendezte el, hogy I. Bay Gábor 1853-ban a saját maga ágát sírba vigye, mert I. Ludányi Bay Gábornak és nejének csicseri Ormos Katalinnak csak két utódja maradt: Erzsébet, nagyréti Darvas Albertné, és Ilona, a puszta-bagosi birtokos revisnyei Reviczky József neje, kitől 1878-ban elvált; s a csarodai birtok, a melyet I. Károly, V. György, I. Terézia és Zsófia birtokolt, jelenleg I. Gábor másod szülött leánya, Ilona birtokában van.
A «Ludányi Bayak beregvármegyei ágáról» czímű kis dolgozatomban fölemlítém, hogy az I. Ignácznak 1549-ben adományozott, ötleveles koronából ágaskodó egyszarvú czímert a beregvármegyei Ludányi Bayak nem használták. Amaz állításomat azonban jelenleg újabban átvizsgált okmány megczáfolja. Amaz okmányt az utód nélkül maradt (IV. György leánya) Ludányi Bay Zsófia állítja ki, 1831-ben bizonyos részjószágát zálogba adja, s a róla kiállított okmányát gyűrűbe metszett, píros viaszra nyomott, – I. Ludányi Bay Ignácznak 1549-ben adományozott czímerrel erősíti meg.
Szabolcs, Győr, Borsod vármegyékben birtokos Bay családok genealogiája ismeretlen előttem. Okadatoló okmányok hiányában, szóbeli értesítés alapján megemlítem, hogy a jelenleg Szabolcsvármegyében birtokos Bay család szintén a Ludányi előnevet használja. – Közülök Bay Ferencz nyírmadai birtokos az 50–60-as években Szabolcs vármegye elnöke volt. Ama Bay Ferencznek apja István királyi tanácsos, – István testvére Ferencz a septemvir, kinek egyik leányát gróf Gyürky Ábrahám atyja, Gyürky Pál vette fel.
Továbbá fölemlítem, hogy az I. Ludányi Bay Ignácznak 1549-ben adományozott Bereg vármegye 1549-diki levéltári iratai 1–3–4. számok alatt fömelített czímerlevél eredetije, jelenleg a nyírmadai birtokos, egykori megyefőnök Bay Ferencz tulajdona.
Borsod vármegye érdemes főjegyzője, jeles költőnk, Lévay József szivességéből, a Bayakra vonatkozó Borsod vármegye levéltári iratok másolatát megkaptam. Borsodban 1578–1590–1713. Bay Margit, Anna, Sándor élt. – 1732. Bay Ferencz aljegyző, később szolgabíró, – 1734-ben ugyanama Bay Ferenczet másodalispánnak választják. – 1735-ben nemes Bábai Bay Sándor Szepessi Lászlóné Bük Erzsébettel pöröl. – Lévay költőnk a Bábai Bayak gyűrűpecsét-lenyomatát is megküldi. – A Bábai Bayak czímere: ötágas koronából kiemelkedő, kardot tartó vitéz kar.
A Bábai Bayak czímere tehát a beregvármegyei Ludányi Bayak czímerétől lényegesen különbözik.
A Bábay Bay család czímerét kitől és mikor kapta, átalán a Bábai előnevet mitől fogva használják; a győrmegyei Bábai Bayakkal rokonságban állanak-e, a borsodvármegyei levéltári bejegyzés teljesen a Bábay Bayakra vonatkozik-e? mindez ismeretlen előttem.
BAY ILONA.
