FORGÁCH IMRE NAPLÓJA.

Teljes szövegű keresés

FORGÁCH IMRE NAPLÓJA.
Az országos levéltárban egy eredetileg a XVI. század közepéről származó s 29 negyedrét lapra terjedő kéziratot találtam, mely úgy tartalmánál, mint írója egyéniségénél fogva egyaránt érdekes.*
1 «Fasti memorabiles per Magnificum olim dominum Emericum Forgách de Ghymes etc. conscripti ab anno 1552 usque ad annum 1580.» Orsz. Levéltár Actor. Thurz. Fasc. 7 nr. 35. Az időtartam, mint alább látni fogjuk, helytelenűl van kitüntetve, mert azelső bejegyzés éve 1545.
Az író, a ki máskülönben a családi napló szerkesztésén kívűl is szerzett némi jogot erre a névre, ősrégi, országos hírű, különösen pedig a XVI. századtól kezdve nagy szerepet vivő nemzetség sarja: ghymesi báró Forgách Imre.
A kézirat tartalmát genealogiai följegyzések képezik s ezek a Thurzó, Forgách, Zrinyi, Székely, Perényi stb. nemzetségeknek az íróval egykorú, vagy pedig őt közelebbről érdeklő ivadékaival foglalkoznak ugyan csaknem kizárólag, helylyel-közzel eddigelé ösmeretlen, vagy a már ösmerteket kiegészítő adatokat szolgáltatva, mindamellett egy pár tudósításuknál fogva, nem pusztán család-, de általános történeti szempontból is igazán becsesek s a többek között a magyarországi reformatio terjesztőinek egyik legérdekesebb alakja, Huszár Gál élete, különösen pedig halálának körülményeire is teljes világosságot derítenek.
Forgách Imre, ghymesi Forgách Zsigmond előbb Ferdinánd kincstárnoka, később János király híve és albisi Zólyomi Kata legkisebbik fia, saját vallomása szerint az 1580. év végén életének negyvenegyedik esztendejében járván,* 1539–40-ben születhetett.
2 «Anno 1580 14. decembris cum agerem annum ćtatis XLI... uxor vero mea 34» etc. etc.
Életviszonyainak felderítésével eddigelé alig foglalkozott valaki. Mocsáry Nógrád vármegyéről irott monographiájában, a Forgách család leszármazását közölvén, megemlékezik ugyan róla is, de közelebbről csak harmadik házassága érdekli őt, mely a Forgách nemzetséget koronás főkkel hozta összeköttetésbe;* utána Nagy Iván mond el róla egyet-mást, a többek között azt is, hogy gyermekei nem maradtak,* azonban Deák Farkas rábizonyítja, hogy Forgách Zsuzsánna atyja volt és hogy nevezett leányát Révay Ferenczhez adta feleségűl. – Mindezekről naplója is bizonyságot tesz s ha még nehány esztendeig él, emlékezetnek okáért azt is följegyezheti, hogy szerelmes Zsuzsánnáját Bakics Péter megszöktette, ezt azonban a sok keserűséggel látogatott apa már nem érte meg, s így egyedűl Deák Farkas könyvében olvashatjuk meg ezt az érzékeny történetet.*
1 Erre különben maga Forgách Imre is igen büszke volt s örömest emlegeti Kata Szidónia szász herczegnő őseit a római német császárok sorában.
2 Nagy Iván: Magyarország családai IV. 206. 1.
3 Magyar tört. Életrajzok. Forgách Zsuzsánna. Irta Deák Farkas.
Hogy Forgách Imréről oly keveset tudunk, ennek egyszerű oka van. Testvérbátyjainak messze földre elhangzó zajos szereplése mellett, az ő szerény bár előkelő alakja homályban marad, s minthogy nem öltözködött a tőlük kölcsönzött fénybe, nem is igen siettek őt észrevenni, nem törődött vele senki, úgyannyira, hogy még a család történetírója sem vette magának azt a fáradságot, hogy életkörülményeit kutassa, lombtalan ágnak tüntetve őt fel a nyolczszázados törzsökön.
Idősebb testvérbátyja Forgách Simon I. Ferdinándnak jeles hadvezére, rettenhetetlen vitéz katona volt, s hőstetteinek messze földön keresni kellett párját. Ferencz a fiatalabb, történetíró, váradi püspök, kitűnő szónok s nagyszabású 71államférfi volt, elébb Ferdinándnak nagy befolyású tanácsosa, s midőn Magyarországból sértett önérzete, az új király részéről történt mellőztetése s ebből folyólag nagy törekvéseinek sikertelensége, kiköltözésre kényszerítették: Báthory István kanczellárja s az erdélyi fejedelemségnek leghatalmasabb oszlopa lett, magasabb eszményekért küzdő genialis ember, ki hazáját forrón szereti, s jóllehet maga politikai pártállásában szenvedélyes, a nemzet jobbjainak osztatlan tiszteletét bírja.
Forgách Imre sokkal kisebb körben, kevesebb feltűnéssel munkálkodott, bár tagadhatatlanúl inkább szemlélődő philosoph mint a tettek embere volt, de hazája és nemzete iránt való kötelességét ő is kifogástalanúl teljesítette. – A magas műveltségű s tudományosan képzett váradi püspöknek bizonyára volt gondja öcscse neveltetésére, Simon vitéz pedig a hadi életben lehetett mestere is, követésre méltó példát mutatva neki egész életével.
Járt külföldön is, valószínűleg német egyetemeket látogatva és innen magyarázható meg, hogy a protestantismust követte és gyermekeit ebben a hitben neveltette. – Nagyon jellemző amaz időkre nézve, hogy testvérbátyja, kivel a legjobb egyetértésben élt, váradi püspök volt, maga pedig várai- és udvarházaiban protestáns prćdikátoroknak nyújtott menedéket; tudjuk azonban, hogy Erdélybe költözködése után Forgách Ferencz is házasodni készűlt,* bárha ő erre a pápától nyervén engedélyt, nem szakított végkép a katholicismussal, mint öcscse, a ki végrendeletében is erős protestánsnak vallja magát.*
1 Századok 1880. évf. 755. 1. Dr. Károlyi Árpád. Új adat Forgách Ferencz a történetíró életéhez.
2 Gr. Forgách család levéltára a n. múzeumban.
Forgách Imre,Thallóczy állítása szerint, külföldön való tartózkodása alatt megismerkedett a hirhedt Heraclides Jakab kalandorral, s midőn a geniális görög az 1560. év folyamán Zay Ferncz kassai kapitány által szorgalmaztatá ügyét az udvarnál, hogy Ferdinánd a moldvai vajdaságba segítse őt, állítólag épen Imre lett volna az, ki a még akkor nagy befolyású Forgách Ferencz püspök figyelmét fölhívta s jó akaratát megnyerte volna a kalandor részére, és az ő föllépésének köszönhető, hogy Ferdinánd végre is actióba lépett mellette, a fényes igéretek által megvesztegetett Zay pedig megszerezte neki a pünkösdi királyság dicsőségét.* Bár mint legyen is a dolog, Forgách Imre közbenjárását és pártfogását nagyon jelentéktelennek tartjuk ebben, mert alig vehető föl, hogy a váradi püspökhöz hasonló diplomata egy ily nagy fontosságú kérdésben, egy külföldi tanúlmányaiból csak most hazaérkező 20 esztendős diák által befolyásoltatta volna magát, mert Forgách Imre 1560-ban még nem volt egyéb, és téved Thallóczy, midőn őt Trencsén vármegye főispánjának tartja.*
1 Thallóczy Lajos: Csömöri Zay Ferencz. 127 s. kk. ll.
2 Thallóczy id. m. 127. 1. Forgách csak 1583-ban szerezte meg Trencsén várát s vele együtt a megye főispánságát is.
A mondott esztendőben azonban testvérei érdemeiért őt is báróságra emeli Ferdinánd* s az ifjú zászlós úrnak legelső kötelessége volt fegyvert ragadva, méltóvá tenni magát e kitüntetésre. – A korszak hadi vállalataiban ettől kezdve tevékeny részt vett s midőn Ferdinánd halála után rövid idő múlva a törökkel kötött béke is felbomlott, Imre 1565-ben kétszáz magyar lovast vezényelt.*
3 Forgách Ferencz, Comment. hung. Hist. XVI. a Függelékben. Eredetije a n. múzeumban levő gr. Forgách levéltárban.
4 Forgách Comment. Akademia kiadása.
A hadi lárma azonban az 1568. február 17-én lérejött drinápolyi békével egyelőre szünetelvén, ő is elérkezettnek hitte az időt arra, hogy végre feleség után nézzen, mert már harmincz felé közeledett. Az ezzel járó vesződségtől azonban a kor bevett szokása szerint, megkimélték őt jóakaró atyafiai, talán épen maga Simon vitéz, a ki üres óráiban, mikor törököt nem verhetett, örömest segítségére volt az égieknek a házasságkötések nehéz munkájában, gondja lévén arra is, hogy a «János fia» pártján álló vagy jószágaiban megfogyatkozott főember leányára ne vesse szemét az effélékben még tapasztalatlan öcscse.
Választása néha Perényi Mihály Zemplén vármegyei főispán és királyi pohárnokmesternek kevendi báró Székely Katalintól született Erzsébet nevű árvaleánykájára esett. Ezzel bizony meg is lehetett elégedve akárki fia, mert Perényi Mihály, ki Munkács vára alatt egy ágyúgolyótól találtatva már 1557-ben meghalt, sok szép ős 72jószágot hagyott leányaira, de a menyasszony édes anyja is igen értékes özvegy vala s nagyatyja a vagyonszerzési szenvedélyéről ösmeretes Székely Lukács, Ormosd várának ura, nagy becsületben állott az udvarnál Ferdinánd alatt szerzett érdemeinél fogva. – A sógorság ellen sem lehetett semmi kifogás, mindnyájan előkelő nagybirtokú főnemesek voltak.
Hogy a fiatalok sohasem látták egymást s a menyasszony még nem töltötte be életének 14-ik esztendejét, abban bizony semmi rendkívűlit nem találtak 1569-ben. Valószínűleg úgy okoskodtak, hogy lesz majd elég idejük egy hosszú életen keresztűl megismerniök egymást, a fiatalság pedig olyan hiba, a mit az ember napról-napra jóvá tesz.
Hogy azonban az atyafiság sürgette-e az egybekelést, vagy talán maga a vőlegény is türelmetlenkedett már? bajos volna eldönteni s elég az hozzá, hogy 1569. január 9-én megvolt a kézfogó a zétényi kastélyban, s ugyanazon a napon lakadalmat tartottak ott, folytatva a Perényiek ősi birtokán Nagy-Idán,* hová ez alkalommal, mint rendesen történni szokott, a környékbeli főurak és nemesek nagy számmal sereglettek.
1 Anno Domini 1569 die vero nona Januarii conjugem meam pientissimam atque amantissimam Magn. Elisabet de Perén… desponsatam, quidem mihi ante nuptiarum celebrationem, ac nunquam ante a me visam, duxi in uxorem legitimam.
Forgách Imre gyermekfeleségével egyideig a nagy-idai kastélyban lakott, s itt született 1571. deczember 1-én első fia Mihály. Ezután rövid idő múlva átköltözött az ifjú pár a Forgách nemzetségi ősi Ghymes várába, melyet a testvérek uradalmaival együtt osztatlanúl birtokoltak s néha közösen is laktak.
Ez alatt költözhetett a reformatio terjesztése, különösen nagyhatású szónoklatai miatt oly kérlelhetetlenűl üldözött Huszár Gál Komjátira, a hol aztán Forgách Imre pártfogása következtében nyugalomban töltheté napjait, sőt mint tudjuk, nyomdát is állított Komjátiban.
Forgách Imre nemcsak buzgó pártofogója, de tisztelő barátja is volt a maga korában apostoli hírben álló tudós férfiúnak s a vele való folytonos érintkezés és hit-dolgok felett folyó társalgás még jobban megerősítették Forgáchot a protestáns vallásban, s ez idő alatt született gyermekeit is Huszár Gál által keresztelteté meg. A tudós prćdikátor azonban pár esztendő múlva Pápára költözködött, s mint e gyülekezet pásztora halt meg 1575. október 23-án.*
1 L. alább.
A gyermekekben azonban nem sok öröme telt a szülőknek, mert az anya éretlen korának megvoltak a maga káros következményei s nemcsak a gyermekek haltak el egymásután kisded korukban, de 1575. julius 3-án Perényi Erzsébet is megvált az élettől, épen annak tavaszán, 19 éves korában.
Forgách Imre nagy keserűséggel jegyzi fel ugyan naplójában, hogy ifjú társában lelkének felét s fejének ékességét veszítette el, mindamellett sokkal fiatalabb volt még, mintsem búsözvegységben tölthette volna el hátralevő napjait.
Most azonban már nem volt szüksége közbenjárókra! Bicse várának fiatal úrnője, ki csak nem rég tette le a gyászfátyolt bethlenfalvi Thurzó Ferencz után s kit már Forgách élemedett férje, az egykori nyitrai püspök oldalánál is ösmerhetett, nagymértékben megnyerte tetszését, s miután a viruló özvegy – nem volt több 25 esztendősnél – sem fogadta hidegen a minden tekintetben hozzá illő férfi udvarlását: 1576. junius 24-én megtartották a fényes lakadalmat s gróf Zrinyi Katalin a szigetvári hős leánya, Forgách Imrében nem csak szerető férjet, de első házasságából született gyermekei részére második atyát, tisztalelkű becsületes gondviselőt is talált.*
2 L. erre vonatkozólag ifj. Kubinyi Miklós munkáját: Thurzó György nádor levelei nejéhez stb. A bevezető életrajzban.
Felesége óhajtására ezután Forgách átköltözködött Bicse várába, megosztván Zrinyi Katalinnal egy nő vállára, kiváltképen a rosszakaratú Thurzó atyafiság miatt, súlyosan nehezedő gyámi teendőket. Különösen sok gondot okozott neki a roppant kiterjedésű jószágok igazgatásán kívűl mostoha gyermekeinek s köztük a már 10 esztendős Györgynek, Magyarország későbbi hírneves nádorának neveltetése, főleg a család szaporodása után, úgy, hogy bár műveltsége és tanúlmányainál fogva maga is képes lett volna ugyan a gyermekeket oktatni, de nagy elfoglaltsága akadályozta őt ebben s oly nevelő után kellett néznie, kinek vezetése alatt György úrfi 73születéséhez s a világban elfoglalandó állásához méltóan fejlődhessék.
Nem lehetetlen, hogy ha Huszár Gál még életben van, választása épen erre esik, de a tudós férfiú, mint már említettük, az országosan dühöngő pestis áldozata lett, a bicsei protestáns prćdikátor Berger Péter pedig úgy látszik nem volt alkalmas erre a czélra. – Nem ment tehát oly könynyen a dolog, mint teszem fel napjainkban, midőn a nagybirtokú aristokratia mellett a középsorsú ember is kiváló neveltetésben részesítheti gyermekeit, és Forgách Imrének minden bizonynyal sokat kellett fáradnia, a míg oly nevelőre tett szert, a minővel abban az időben széles Magyarországon kevesen dicsekedhettek, s a ki Thurzó Györgyöt, egykorú illetékes bírálók véleménye szerint, fejedelmi sarjakhoz is méltó nevelésben részesítette.*
1 L. Thurzó György nádor leveleit id. h.
E férfiú Eccardus Kristóf bölcsész és orvostudor volt, ki Szászországból valószínűleg Forgách Imre egyenes meghívására jött hazánkba s könnyen hihető, hogy már külföldi tartózkodása alatt ösmerte őt Forgách, vagy valamelyik vele összeköttetésben álló német tudós ajánlotta.* Akármint legyen a dolog, elég az hozzá, hogy Eccárd, György úrfi nevelésének befejezte után is megmaradt Forgách Imre udvarában, mint annak barátja és házi orvosa.*
2 Ilynemű összeköttetései mellett több adat bizonyít, p. o. Commer is, Heraclides történetírója, neki ajánlotta Wittembergben megjelent munkáját.
3 L. alább.
Időközben Zrinyi Katalin, Mária majd Ilona nevű leánygyermekekkel örvendezteté meg férjét, de örömük csak akkor lett teljessé, midőn 1580. deczember 14-én első fiuk született, kit Forgách nagyhírű vitéz bátyja tiszteletére Simonnak kereszteltetett.
A leányok szépen növekedtek s számuk elég gyorsan szaporodott, a fiúgyermekekhez azonban nem volt szerencséje a szülőknek, mert pár év múlva az egyetlen Simont is elvesztették. Az úr adta, az úr vette el, áldassék szent neve érte, sóhajt fel naplójában 1585. junius 12-én Forgách, mikor az isteni gondviselésbe vetett hite, fájdalmát már kissé enyhítette.
Mert ebben az esztendőben kettős csapást mért reá a gondviselés, egyetlen fia után alig két hétre 1585. ápril 26-án szeretett hitvestársát is elveszítette.
1585. márczius 11-én már borús sejtelmek vették körűl Zrinyi Katalint. Férje mint Trencsénvármegye főispánja hivatalos dolgaiban távol levén, a leggyöngédebb szavakban kéri őt, hogy siessen haza mentűl elébb, mert már napról-napra «nehezebb.»
«Szívvel ajánlom kgdnek az holtomig való szolgálatomat, és az én tiszta szívből való szerelmemet, mint szerelmes szívem lelkem, én édes egyetlen egy uramnak» írja Bicséről keltezett levelében, ismételten kérve férjét, hogy ha szereti őt, hát ne késsék sokáig.*
1 Deák Farkas: Magyar hölgyek levelei.
Alig múlt el egy hónap s a kis Simon, ki még a levél írásakor egészséges volt, ápril 13-án meghalt. E váratlan csapás roppant befolyással volt az anya szenvedő állapotára, ki miután egy leánygyermeknek életet adott, 38 éves korában bánatos férjét másodszor is özvegygyé tette.*
2 Forgách alig talál szavakat fájdalma kiöntésére s határtalanúl magasztalja elhúnyt hitvesét. Ebből azonban bőven kijutott Perényi Erzsébetnek is, még inkább pedig a harmadik feleségnek.
Olvasva azon sorokat, melyeket Forgách Imre naplója ide vonatkozó részben elhúnyt felesége emlékezetének szentel, első pillanatban szinte csodálkozunk rajta, hogy az ennyire lesújtott s már ötvenhez közeledő férfi újabb házasság kötésére szánta magát.
Pedig jól meggondolva a dolgot nincs okunk ezen csodálkozni, mert a mint első felesége halála után szíve sugallatát követve nősűlt, úgy most a józan ész tanácsára hallgatott, mely azt követelte, hogy kisded leánykáinak anyát adjon.
Legkevésbé sem lehet feladatom elhatározását bővebben indokolni s annak helyes vagy helytelen volta felett ítéletet mondani, mert utóvégre is megházasodni minden nőtlen embernek jogában állott 300 évvel ezelőtt ép úgy mint ma, Forgách Imre ez elvitázhatlan jogához pedig még a kötelességérzet is járúlt, és hogy nem utolsó kérőnek tartották 45 éves korában sem, eléggé bizonyítja, hogy harmadik felesége Kata Szidónia tescheni herczegnő, Ágost szász választófejedelem unokahuga lett.
Hogy jutott eszébe e különben nem nagyravágyó s eléggé visszavonúltan élő magyar főúrnak 74idegen földről s pláne uralkodóházból választani magának hitvestársat, arról hallgatnak az emlékek; még legvalószínűbb az a föltevés, hogy az említett szászországi tudós Dr. Eccardus Kristóf befolyásolta őt e tekintetben, ki még hazájában ösmerhette a herczegnőt s minden jót remélt e frigytől, mely urát koronás főkkel hozta összeköttetésbe.
Imre úr azonban, mikor már megerősödött elhatározásában, nem vágott bele mint mondani szokás «Hű bele Balázs!» módjára, mert bölcsen kellett tudnia, hogy bármilyen jólhangzott is nálunk országszerte a Forgách név, a külföldön még sem lehetett oly nagy nimbusa, hogy a szász választófejedelem, egyszerű föllépésére minden habozás nélkül odaigérje huga kezét egy előtte ösmeretlen magyar főembernek, ha mindjárt Forgáchnak hívták is!
Báthory István lengyel királyhoz fordúlt tehát, hogy mint közelről való atyjafia vesse közbe magát ez ügyben s eszközölje ki számára a herczegnő kezét.
A lengyel király, ki Forgách Imre édes anyjának elsőfokú unokatestvére volt,* szivesen hajlott kérésére s 1585. szeptember 4-én kelt levelében Ágost szász választófejedelemtől ünnepélyesen megkérte Kata Szidónia szász herczegnő kezét öcscse számára, elmondván levelében, hogy Forgách, ki már két ízben volt nős, javakorában lévő férfi, neki rokona s Magyarországon előkelő főember.
1 Rokon ági összeköttetésüket a következő táblázat mutatja (Mocsáry: Nógrád vármegye IV. 169. 1.):
Telegdy István (Bebek Margit).; Katalin (somlyai Báthory István erdélyi vajda).; Eufrosina (albesi Zólyomy László). Báthory István lengyel király; Zólyomy Kata (ghymesi Forgách Zsigmond); Forgách Imre.
Báthory fellépése nem tévesztette el hatását, s a szász választó készséggel nyilvánította a maga beleegyezését, természetesen azon föltétel alatt, ha maga az érdekelt sem idegenkedik az összeköttetéstől és ha a hitbérre nézve megegyezhetnek.
A lengyel király azonban ugyanakkor, midőn a választó fejedelemhez írt, Kata Szidónia herczegnőnél is elvégezte már levele által kérői tisztét* és Forgách ily körülmények között haladéktalanúl útnak indította követét Eccard Kristófot, hogy kedvező válasz esetében a herczegnővel jegyet is váltson.
1 E leveleket kiadta Mocsáry: Nógrád vármegye esmértetése IV. k. 178. kk. ll.
A dolog tehát igen gyorsan fejlődött. 1585. szeptember 26-án Forgách nagy hálaadással jegyzi naplójába, hogy követe a herczegné jegygyűrűvel már visszaérkezett s a házasság a következő év folyamán meg is történt, a fejedelmi menyasszonyhoz illendő pompával.*
2 Mocsáry id. m.
De boldogságuk, a mennyiben ezt a szót házaséletük jellemzésére Forgách följegyzései alapján joggal alkalmazhatjuk, – nagyon rövid ideig tartott, mert a herczegnő 1589-ben Ghymes várában örökre lehúnyta szemét s a nagy fájdalomtól megtört Forgáchnak, mint ezt naplójában olvassuk, nem volt annyi ereje, hogy e gyászesetet sajátkezűleg jegyezze föl. Iródeákjára bízta, a ki elég hanyagúl teljesítette feladatát,* maga pedig búbánatnak adván fejét, nem gondolt többé új házasságra, hanem leányai gondviselését Zay Péter özvegye poltári Sós Klárára bízván,* eltemetkezett könyvei közé, a családi napló folytatását is abban hagyva. Egyetlen egyszer nyitotta még fel e sok szomorúságra emlékeztető 75könyvet, hogy első szülött Mária leányának mennyegzőjét följegyezze, kit 1596. január 25-én (az ó-naptár szerint) Révay Péternek a későbbi hírneves koronaőrnek adott feleségűl.
3 A halálozásnak sem évét, sem napját föl nem jegyezte, s e tekintetben Deák Farkas tanúságtételén sem okúlhatunk, kinek értesűlése szerint Forgách Imre 1587. elején tartotta kézfogóját herczeg Lauenburg (így) Szidóniával, de már 1588. julius 25-én azt írja Forgách Ferencz a történetíró Simon bátyjának Bicséről, hogy Forgách Imre nejének Siléziában történt elhalálozása miatt vigasztalhatatlan (Deák Farkas id. m. 16. 1. jegyzet). Nem is említve, hogy e levél már tartalmánál fogva hamis, mert a herczegnő Ghymes várában halt meg, meg nem foghatjuk, miként láthatta Deák Farkas Forgách Ferencz történetírónak 1588. julius 25-én keltezett levelét, mikor Forgách Ferencz történetíró 1577. január 19-én már meghalt. Mindamellett én utána néztem a n. múzeum levéltárában, a honnan állítólag közölte, de kutatásaim sikertelenek maradtak. – A levél keltezésének esetleges hibás olvasása sem deríti föl előttünk a nagy ellentmondás okát, mert hiszen Forgách Ferencz halála és testvéröcscsének Kata Szidónia herczegnővel történt egybekelése között legalább is 10 esztendő folyt le s így azt a levelet semmiképen sem írhatta a váradi püspök, de hogy ki írta annak egyedül a jó Isten a megmondhatója!
4 Deák Farkas id. m.
1598. április 1-én Zsuzsánna leányát is eljegyezte Révay Ferencz, ezt azonban a lakadalom után maga a vő jegyezte be a családi naplóba, mert Forgách Imrét úgy látszik már nem érdekelte semmi és rövid idő múlva ezután az 1599. év folyamán meg is halt.* Halálának idejét és körűlményeit közelebbről meg nem határozhatjuk, mert a följegyzéseknek itt vége szakad, anélkül, hogy az ő emlékezetét ezen a helyen megörökítette volna valaki. Utolsó fennmaradt levelében Révay Ferencznek ad a házaséletre vonatkozó bölcs tanácsokat* s hogy e részben alig lehetett volna valaki nálánál illetékesebb, azt hiszszük, nem szükséges bizonyítani.
1 Révay Ferencz írja a naplóban reá vonatkozólag «anno 1599 vitam cum morte commutavit.»
2 1598. május 7-én. Deák Farkas id. m. 17. 1.
A Forgách nemzetség leszármazási tábláján Imre következetesen gyermektelennek van feltüntetve s ezt Nagy Iván, ki jobbára Mocsáry adatait használta, még azzal is tetézi, hogy leányait a másik ágon álló Forgách Péternek tulajdonítja. – Minthogy azonban gersei Pethő Orsolyától ennek is származtak gyermekei, a legnagyobb zavar mutatkozik a családfán, minélfogva nem tartjuk feleslegesnek, minden további tévedések elkerűlése czéljából, a következő táblázatot állítani össze, megjegyezvén, hogy e tekintetben kizárólag a napló adataira szorítkozunk:
Forgách Zsigmond (Zólyomy Kata).; Simon I. Nagy Iván munkáját.; Ferencz váradi püspök megh. 1577 január 19.; Pál †1578 febr. 12.; Imre aranysarkantyus vitéz, Trencsén vármegye főispánja 1540–1599. (1. Perényi Erzsébet 1555–1575. 2. gróf Zrinyi Katalin 1548–85. 3. Kata Szidonia szász herczegnő † 1589.);
Első nejétől: Mihály 1571–1572.; Judit 1573–1574.; Kristóf 1574–13 óráig él.; Imre 1875. 3 óráig él.; Második nejétől: Mária sz. 1577 márcz. 31.; Ilona szül. 1578 febr. 25.; Simon 1580–85.; Zsuzsánna 1582. jan. 1.; Dorottya 1584–85.; Juliánna 1586. ápril 26.
Egybefűzni a följegyzésekben elszórt más genealogiai adatokat, ez alkalommal nem tartom szükségesnek. Használja fel, egészítse ki azokat, vagy pótoljon velök hézagot, kiki tetszése szerint.
Meg kell azonban említenem, hogy az egyes följegyzések legalább a családi naplónak általam használt példányában nem következnek időrendben egymásután, és nem kizárólag Forgách Imre kezétől származnak.
Hogy ki és mikor kezdette meg annak vezetését? nem nehéz dolog eldöntenünk; a legelső bejegyzés ugyanis az 1545. évet viseli homlokán, alá pedig a Forgách Imre neve van írva. – Ha tudjuk, hogy ő ebben az időben öt esztendős gyermek volt, nem szükséges bizonyítgatnunk, hogy e bejegyzés jóval későbben keletkezett, még pedig a legtöbb valószínűséggel 1576 után, a mikor Forgách, Thurzó Ferencz özvegyét nőűl vette, mert első felesége életében, a vele közelebbi összeköttetésben sem álló Zrinyi és Thurzó családok benső viszonyait nem állott érdekében ennyire figyelemmel kisérni.
Azt a föltevést pedig, hogy a Thurzók vagy Zrinyiek lettek volna e családi naplónak első birtokosai, lerontja az a körűlmény is, hogy az 1548-iki bejegyzés alatt a Perényi Mihály nevét olvassuk, kinek Erzsébet leányát Forgách Imre 1569-ben nőűl vette. Ha most meggondoljuk, hogy Mihály úr 1557-ben, tehát leánya lakadalma előtt 12 évvel már meghalt s így az a föltevés, hogy talán Forgách Imre családi naplójába iktatta be utólagosan saját gyermekeinek és atyjafiainak születésrendjét, – magától összeomlik: arra a következtetésre jutunk, hogy e följegyzéseket ő kezdette meg, még pedig szükségképen 1557 előtt, és Forgách utána örökölte a könyvet s tőle kapott kedvet a följegyzések folytatására.
Ebből egyszersmind az is világos, hogy Forgách legjobb esetben is csak 1569 óta vezethette a naplót, és minden tőle származó bejegyzés az 1569. esztendőnél hamarább nem keletkezhetett, a Zrinyi és Thurzó nemzetségekre vonatkozók pedig, daczára hogy jóval régibb eseményeket foglalnak magukban, mint említettük, épenséggel 1576 után lettek abba beiktatva.
Ezek szerint tehát a napló 1545-től 1598-ig történt családi eseményeket tartalmaz. Vezetését pedig valószínűleg 1548-ban, de mindenesetre 1557 előtt kezdette meg Perényi Mihály, 1569-től 1596-ig folytatta Forgách Imre, és bevégezte azt a XVI. század utolsó évében, vagy a XVII. elején 76Révay Ferencz, de ha szinte volt is rövid ideig az ő kezében, kétségtelen, hogy ismét visszakerült a Forgách család levéltárába, s arról a szintén közelről érdekelt Thurzók is másolatot készíttettek.
* * *
1545. szeptember 14-én született a világra gróf Zrinyi Miklósnak, ki a török szultán Szolimán által ostromlott Szigetvár védelmében a hazáért vitézűl meghalt, gróf Frangepán Katalintól János nevű fia.
1546. február 11-én született gróf Zrinyi Miklós és Frangepán Katalin leánya Ilona, előbb guthi Országh Kristóf országbíró felesége, kitől gyermekei nem származván, másodszor Balassa István Detrekő és Tapolcsán várak urához ment férjhez, s ettől származott Menyhért nevű fia.
1548. ápril 30-án született gróf Zrinyi Miklós és Frangepán Katalin leánya, Katalin, előbb Thurzó Ferencz, később Forgách Imre hitestársa.
1548. ápril 21-én d. e. 10–11 óra között született Perényi Ferencz fia György. (Perényi Mihály feljegyzése.)
1551. márczius 5-én Perényi Mihályné Hagnin Katalin meghalt Bécsben.* (Perényi Mihály feljegyzése.)
1 Ennek halála után az 1552. év pünkösd harmadnapján tartotta lakadalmát Ormosd várában Székely Lukács leányával, Katával, kitől itt felsorolt gyermekei származtak. Szalay Á.: Négyszáz magyar levél. 92. 1.
1552. deczember 11-én született Perényi Ferencznek nagy-idai várában Ferencz fia. (Perényi Mihály feljegyzése.)
1553-ban született pelsőczi Bebek Györgynek, Margit nevű leánya Krasznahorka várában. (Perényi Mihály feljegyzése.)
1553-ban Perényi Ferencznek Nagy-Ida várában egy Zsófia nevű leánya született. (Perényi Mihály feljegyzése.)
1554. augusztus 17-én született Perényi Mihály leánya Magdolna. (Perényi Mihály feljegyzése.)
1555. aug. 14-én született Perényi Mihály leánya Erzsébet. (P. M. jegyzése.)
1557. deczember 25-én Perényi Mihály Munkács vára alatt meghalt.
1558. szept. 8-án született néhai Perényi Mihály Zemplén vármegyei főispán és királyi pohárnokmesternek Borbála nevű posthuma leánya.
1565. október 13-án született Léthava várában Bethlenfalvi Thurzó Ferencz leánya Anna.*
2 «privigna mea optima elegansque virgo» mondja felőle Forgách. Világos tehát, hogy a bejegyzés 1576 után eszközöltetett.
1567. szeptember 2-ára virradólag született ugyanott Thurzó Ferencz fia György.
1569. január 9-én tartotta lakadalmát ghymesi báró Forách Imre aranysarkantyús vitéz, Perényi Erzsébettel, néhai Perényi Mihály és kevendi Székely Katalin leányával a zétényi és folytatólag a nagy-idai kastélyban.
1670. október 31-én született Thurzó Ferencznek Léthava várában Orsolya leánya.
1571. november 3-án született Thurzó Ferencznek Katalin nevű leánya.
1571. deczember 1-én született Nagy-Idán Forgách Imrének Perényi Erzsébettől első fia Mihály. Meghalt 1572. október 9.
1573. február 26-án született Ghymes várában Forgách Imrének Judit leánya, kit márczius 11-én Huszár Gál komjáti prćdikátor keresztelt meg. Meghalt 1574. márczius 8-án.
1574. szeptember 9-én született és kereszteltetett meg Czeglédy János prćdikátor által Forgách Imre Kristóf nevű fia. Élt 13 órát.
1575. február 8-án halt meg Ormosd várában Perényi Erzsébet nagyatyja Székely Lukács 71 éves korában. Eltemettetett az atyja által ugyanott épített kolostor kriptájában.
1575. márczius 8-án halt meg Nyaláb várában Perényi István.
1575. ápril 2-án született Czobor Imrének Perényi Borbálától Mihály nevű fia Sassinban.
1575. junius 25-én született Forgách Imrének hasonlóképen Imre nevű fia. Élt 3 órát.
1575. julius 3-án Forgách Imréné Perényi Erzsébet meghalt Nagy-Idán, eltemettetett az ottani templom sírboltjába.
1575. október 23-án, azaz az általa megjövendőlt napon Huszár Gál pápai prćdikátor meghalt pestisben.*
1 L. erre vonatkozólag: Hol és mikor halt meg Huszár Gál? cz. közleményemet. Magyar Könyvszemle 1888. évf.
1576. junius 24-én tartotta lakadalmát Forgách Imre Bicse várában Thurzó Ferencz özvegyével gróf Zrinyi Katalinnal.
Jelen voltak a következő atyafi főrendek: Forgách Simon, Krusich János, Balassa János, Balassa István, Révay Mihály, Révay Ferencz, Dóczy Gábor, Forgách Péter, Telekessy István, Ówáry Gáspár, Forgách Miklós és mások.
1576. julius 24-én született Bajnóczon, Thurzó Elek fia: Szaniszló.
1576. november 20-án meghalt pestisben Péchy Gáspár a classikus nyelvekben jártas tudós férfiú, Forgách Imre sógora.
1577. márczius 30-én született Bicse várában Forgách Imrének Zrinyi Katalintól Mária nevű leánya. 77Megkereszteltetett ápril 12-én Pongrácz Gáspár és felesége Szunyogh Zsófia, Madachány Pál Trencsén vármegyei alispán, Sembery Boldizsár, és Budetini Szunyogh Raphael, mint keresztkomák jelenlétében.
1577. január 19-én ghymesi Forgách Ferencz Imre testvérbátyja Páduában meghalt.*
1 A váradi püspök és történetíró halálára vonatkozó eme följegyzés már régóta ösmeretes Mocsáry id. m. után, Toldy Ferencz Forgách életrajzában (Monumenta Hung. hist. tom. XVI.) már föl is használja ezt, mint fentebb láttuk azonban Deák Farkas nem tartja hitelesnek, különben nem mondaná a történetírót még 1588-ban is élőnek.
1578. február 12-én Forgách Pál Komjátiban meghalt, ki nőtlen ember lévén, jószágát testvérei Forgách Simonra és Imrére hagyta.
1578. február 25-én született Bicse várában Forgách Imre leánya Ilona, kit márczius 11-én keresztelt meg Berger Péter bicsei prćdikátor; Pongrácz Miklós, budetini Szunyogh Raphael, neczpáli Just András és felesége Mérey Anna, valamint Ochkay Jánosné peleskei Eördegh Orsolya asszony, mint keresztkomák jelenlétében.
1579. május 23-án Forgách Imre mostoha leányát Thurzó Annát Forgách Simon ajánlatára Perényi Györgynek eljegyezte.
1580. deczember 14-én született Forgách Imrének Bicse várában Simon nevű fia. – Keresztkomák voltak: Ostrosich András Illava várának ura, feleségével Sárkándy N. asszonynyal, és Madachány Pál Trencsén vármegye alispánja.
1582. január 1-én született Forgách Imrének Zsuzsánna leánya Bicse várában. Megkereszteltetett Berger bicsei prćdikátor által, Szunyogh János Budetin várának ura, Felső-Kubinyi Jakab és Ocskay Jánosné Eördegh Orsolya asszony «faemina lectissima» mint keresztkomák jelenlétében.
1582. «Ez mai napon vette ki az Úr Isten Forgách Pétert ez világból, az Forgách Miklós apját Pereszlént, az maga házában, kinek az Úr Isten legyen kegyelmes.»
1583. január 5-én született Forgách Imrének Bicse várában Judith leánya. A keresztelőn komák voltak: Just András a királyi tábla assessorja, Owcharskói Eördegh Orsolya, és Kubinyi Jakabné Beniczky Borbála asszony.
1583. február 23-án Forgách Imre Rudolf király adománya alapján Trencsén vármegye főispáni székébe ünnepélyesen beigtattatott és ezen a napon a kamarai kiküldöttek Trencsén vár birodalmába is bevezették.*
2 Tudvalevő dolog, hogy Trencsén vár birtokával együtt járt a főispánság, és Forgách csak 1583-ban szerezte azt meg, nem pedig 1560-ban mint Thallóczynál olvassuk; utána Illésházy István lett annak örökös birtokosa.
1583. junius 28-án Forgách Imre főispáni hivatalában megerősíttetvén, az esküt Trencsén vármegye rendei előtt letette.
1584. február 6-án Forgách Imrének Bicse várában Dorottya nevű leánya született. Keresztkomák voltak: Nádasdy Ferencz, Tamás nádor fia és peleskei Eördegh Orsolya asszony. Meghalt 1585. május 7-én.
1584. márczius 13-án Forgách Péterné gersei Petheő Orsolya Pereszlénben meghalt.
1585. ápril 13-án Forgách Imre egyetlen fia Simon meghalt Bicsén, eltemettetett Rajecz városban.
1585. ápril 26-án Forgách Imréné gróf Zrinyi Katalin, miután Juliánna nevű leányának éltet adott, Bicse várában meghalt. Eltemettetett Rajeczen.
Kesergő férje* sírkövére a következő sorokat vésette:
1 A följegyzés alá következőképen írta nevét: Emericus Forgach mćrens ac lugens scripsit.
«Catharinć meć svavissimć: Emericus Forgách:
Hic pietatis honos hćc sunt pia dona mariti
Cui multum CATARINA fui dilecta ZERINI
Ergo video FORGACH, quć nam pius hicmihi conjunx:
Jam quoque post obitum monumenta dicavit amoris.»
1585. szeptember 26-án Dr. Eccardus Kristóf Forgách Imre udvari orvosa* követségéből megérkezvén, ura számára Kata Szidónia szász herczegnőtől jegygyűrűt hozott.
2 «Excellentissimus doctor… meus medicus.»
Év és nap nélkül: Kata Szidónia szász herczegnő Forgách Imre hitvestársa Ghymes várában meghalt. Eltemettetett Tessenben.*
3 Érdemesnek tartom az erre vonatkozó feljegyzést egész terjedelmében ide iktatni:
«Illustrissima Sidonia Catharina dei gratia Saxonić, Angarić, Westphalić ac Teschiniensis Ducissa. Mauritii Caroli quinti Imperatoris mallei ex germana sorore, atque Augusti Electorum potentissimorum neptis, paternum genus ducens recta linea a maximis romanorum imperatoribus, Lothario, Henrico Aucupe, Ottone primo, secundo et tertio. Emerici Forgách Comitis Trinchiniensis et Liberi Baronis in Ghymes, divi Stephani Polonić Regis propinqui Conjunx vitć ipsi marito charior, vitam cum morte commutavit, in Castro Hungariae Ghymes. Anno: (üres hely) Tessinii sepulta. Cujus anima Deo vivit, vivat, vivatque.»
1596. január 25-én (az ó-naptár szerint) tartotta lakadalmát Révay Péter Forgách Imre és gróf Zrinyi Katalin első szülött leányával, Máriával, Forgáchnak morvaországi Brunó várában.
1598. ápril 1-én Révay Ferencz eljegyezte Forgách Imre és gr. Zrinyi Katalin leányát Zsuzsannát, Nyitrán.
1598-ban tartotta lakadalmát Révay Ferencz Forgách Zsuzsánnával, Forgách Zsigmond nógrádi főispánnak (a Simon vitéz fia) Tapolcsán városában.*
4 Különös, hogy nem az örömapa birtokán tartatott a lakadalom, és így téved Deák Farkas, midőn a Komjátiról kirobogó kocsikról beszél; pedig kétségtelen, hogy Forgách Imre még akkor életben volt, és a betegeskedés sem igen szokott ilyenkor akadály lenni.
78Ezek után kevés mondani valóm van hátra.
A följegyzések eredeti példányát a nemzeti múzeumban őrzött gróf Forgách család levéltárában hasztalanúl kerestem, sőt úgy látszik, hogy már Mocsáry is csak töredékesen ösmerte, máskülönben alaposabban állította volna össze nemzedékrendjüket. Dr. Szádeczky Lajos azonban a Forgách grófok kemenczei és csákányi levéltárát az 1887-ik év tavaszán átvizsgálván, erről írott és a «Századok» 1887. évi 6-ik füzetében közzé tett jelentésében Forgách Imre naplójáról is megemlékezik, mint a melynek «kevés szavú rövid feljegyzéseiben egy főúri család megható regénye tárúl fel előttünk» (i. h.). Ennek tartalma, Forgách Imre gyermekeinek születési és halálozási rendje, s midőn a kemenczei levéltárral együtt a n. múzeumba kerűlt, volt alkalmam azt közelebbről megtekinteni, s megyőződni arról, hogy az eredetinek csak igen rövid kivonata és kizárólag Forgách Imre családi ügyeivel foglalkozik. Ezt különben már czíme is elárúlja s a «Liberorum d. Emerici Forgách diarium natalium series», összesen 8 lapra terjed és 17 bejegyzést foglal magában, s köztük van a Forgách Ferencz történetíró halálára vonatkozó is. Kétségtelen tehát, hogy Mocsáry ezt használta. – Szádeczky egész terjedelmében közölte a kis diariumot, melynek adatait valaki jóval későbben jegyezgette össze az általunk ösmertetett naplóból, az idő, név és hely pontos meghatározásán kívűl egyébre ki nem terjeszkedve.*
1 N. múzeum gr. Forgách levéltár fasc. A. nr. 440.
Talán mondani is felesleges, hogy Forgách Imrének most ösmertetett naplója egyetlen magyar bejegyzésen kívűl, egészen latinul van szerkesztve. Némelyek az eredeti szövegnek is vehetik hasznát, én azonban csak a lényeg, a tartalom közlésére szorítkoztam ez alkalommal, nem fordítást, mely néha a bőbeszédű eredeti után igen hosszúra terjedne, de rövid kivonatokat nyújtva, a genealogiai adatok pontos felsorolásával.
Nevek és dátumokról lévén szó, hitelességükből azt hiszem ez által semmit sem veszítettek.
DR. KOMÁROMY ANDRÁS.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages