A DALMADI DALMADY-CSALÁD LESZÁRMAZÁSA. (Második és befejező közlemény.*)
88A DALMADI DALMADY-CSALÁD LESZÁRMAZÁSA.
(Második és befejező közlemény.*)
(Második és befejező közlemény.*)
* Hibaigazítás. A jelen dolgozat első közleményében (Turul f. évi I. füzet 45. 1. első hasáb 14. sor) «Dalmady Sebestyénnél» helyett «Dalmady Sebestyént» olvasandó.
Szerk.
Ifju Sebestyénnek két fiával találkozunk a genealogiában: Andrással és Gáspárral. Amarról az első adat 1546-ból való. E szerint ítéletet kap Dalmady Tamással 4 jobbágy telekre Darázson és egyre Dalmadon, melyek azelőtt Tarrody Tamás birtokában voltak mint zálogok. Egy másik adat ugyanazon évből «végrehajtó levél» nevet visel Tarrody Tamás és neje Zsófia ellen Dalmady András, Gáspár és Tamás birtokügyében. András 1549-ben adományt nyer Várday Pál esztergomi érsek és királyi helytartótól Palásthoffer Mátyás megszakadása következtében azon nemesi házra és telekre és az ezzel járó jogokra, melyek Bezenye helységben Mosonmegyében léteznek. Az adomány birtokába be is helyeztetik. András viszonyát Várday esztergomi érsekhez megvilágítja I. Ferdinánd király levele a pozsonyi kamarához 1550-ben, mely őt mint az érsek egyik szolgálattévő tisztjét nevezi meg. A király azon felmerült panasz következtében, hogy András s mások fizetéseiket nem kapták meg, rendeli, hogy az érsekség jövedelmeiből úgy fizessék őket mint az érsek életében. Úgy látszik hű tisztje volt az érseknek, kit követett útjában, midőn a török Esztergomot 1543-ban elfoglalta s az érsek a főkáptalannal Pozsonyba s innét Nagy-Szombatba menekült. Az adomány szolgálatainak lehetett jutalma.
Valamivel később 1560–1567 közt a tudós és két rendbeli törökországi követjárásáról is ismert Verancsics Antal esztergomi érsek tisztjei közt foglal helyet. Előfordúl mint adományos 1565-ben is, a pozsonyi káptalannak Oláh Miklós esztergomi érsekhez intézett jelentésében. E szerint Bogáthi Nagyváthi Ferenczczel és Badicz Jánossal adományúl kapja a pozsonymegyei Kis-Jolka, Nagy-Jolka és Hegy nevű helységekben mindazon birtokrészeket és Pozsonymegyében mindazon javakat és birtokjogokat, melyek kis-jolkai Czirják, máskép Alch Mátyás, nagy-jolkai Ágoston Péter és hegyi Hegyi István tulajdonához tartoztak s melyekből őket Oláh Miklós érsek hűtlenség bűne miatt örököseikkel együtt megfosztotta.
1570-ben fiával Sylvesterrel Dalmadon levő nemesi udvartelküket és Dalmadon, Darázson, Horhiban Hontmegyében levő összes birtokrészeiket zálogba adják Sembery Boldizsárnak 150 frtért a kiváltás idejéig. Az egyezkedések a birtokok felett meg-megújulnak. Így Ipolyi A. püspök adata szerint Hontmegye törvényszékének 1571-ben Selmeczbányán tartott üléséből bizonyíttatik, hogy nemes Domaniky András személyesen, nemes Dalmady András pedig pozsonyi megbizottja Varsányi Tamás által egyezségre léptek bizonyos dalmadi birtok iránt.
1574-ben a pozsonyi káptalan előtt nemességét igazolja. Itt kimutatja, hogy nemcsak ő volt már valódi magyar nemes, ki Dalmadon Hontmegyében levő nemesi jószágán udvartelket bírt, hanem nagybátyja Dalmady Tamás is azonképen valódi birtokosa volt a szóban levő udvarteleknek, melyet azonban később ő (András), midőn a törökök Esztergomot elfoglalták, elhagyni kényszerűlt. Azon körülmény, hogy itt Tamás András nagybátyjának mondatik, azért feltünő, mert Dalmady Tamás a szerzők szerint egyike a dobrovniki Dalmadyaknak, kik Dalmady László fiai voltak, Dobrovnik trencsénmegyei helységet bírták és külön ághoz tartoztak. Ha Tamás csakugyan nagybátyja Andrásnak, akkor atyjának Sebestyénnek testvére lévén, vagy ő származott idősb Dalmady Sebestyén ágától, a mi azon adattal, hogy Dalmady László fia volt, ellentétben áll, vagy idősb Dalmady Sebestyén is a trencséni külön ág sarja volt, mire azonban ez idő szerint nincsenek adatok.
Andrásnak sok baja volt birtokai miatt Sembery Boldizsárral és a Tharrodyakkal, kik leányágon szintén a Dalmadyakhoz tartoztak. Hánytvetett élet tükröződik le a rá vonatkozó adatokból. Esztergomban, Pozsonyban, Nagy-Szombatban, Nyitrán, Bécsben telik életének nagy része. A családi birtokokat más megyékben újakkal gyarapítja, szükséget mégis gyakran lát, sőt az ősi birtokokat is csak nehezen és bajjal tartja meg. A «de Dalmad» családi előnév nála alakúl át rendes vezetéknévvé: Dalmady. Ága Sylvester fiában úgy látszik kihalt.
Gáspár fivéréről s Katalin nővéréről, ki férjével Domaniky Pállal Zólyomba költözik, kevés adat szól. Gáspár Boriban telepszik meg s egy adat szerint 1590-ben osztozik ott Bory Mihálylyal. A Sebestyén ágat ő vinné tovább s több jel arra mutat, hogy ősatyja a bori Dalmadyaknak.
A Sebestyén ággal egy időben új ág jelenik meg, melylyel párhuzamosan virágzik, míg utóbb a századvégén csak ez marad felszinen s viszi tovább a család leszármazását. A Dalmadyak 89új ága, mint Rajcsányi genealogiája mondja. nove linea Dalmadyana, II. Ulászló és II. Lajos királyok korában bontakozik ki ismeretlenségéből Dalmady Tamással, Kelemennel, Balázszsal és Mihálylyal néhai Dalmady László fiaival és István unokáival, kik II. Ulászló királytól donatiót, II. Lajostól pedig 1519-ben új adományt kapnak Dobrovnik trencsénmegyei helység felerészére. Innen ez ágat szerzők a dobrovniki Dalmadyak ágának nevezik. Mikép függ össze ez ág a hontmegyei Dalmadyakkal, vagyis az eredeti törzszsel? nem lehet kimutatni. Ipolyi Dalmady Tamás fiaitól Istvántól és Jánostól származtatja, kik a XIV. század közepén éltek, de ez csak hozzávetés és a nevek azonosságán alapszik.
E dobrovniki Dalmadyaknak a hontmegyei Dalmadyakkal való vérségi kapcsolatát és Dalmadról az ősi fészekből való származását egyébiránt mi sem bizonyítja jobban, mint ezen helységgel való állandó összeköttetésük. Áll ez különösen Tamásra nézve, ki a Dalmady Andrásra vonatkozó adatokban nem egyszer fordúl elő Andrással kapcsolatban közös családi vagy birtokügyekben. Ez a közösség az érdekekben a többinél is mutatkozik, különösen Kelemennél, ki Gáspárral, András fitestvérével jut nem egyszer hasonló viszonyba. Így a két ág közt alig van más különbség, mint hogy az egyik Dalmadra vagy a Dalmad körűl fekvő helységekre szorítkozik ősi birtokaival, míg a másik Trencsénmegyébe Dobrovnik helységbe is kiterjeszti birtoklását.
A négy testvér közül Tamás és Kelemen válnak ki. Amaz 1505-ben a bécsi egyetem hallgatója, később Selmeczbánya város ügyésze s magánosoknak, mint Bagi Mihálynak s Báthori András Szatmár és Szabolcs megyék főispánjának igaz és törvényes képviselője. 1548-ban Balázs és Mihály testvéreivel a dobrovniki kuriát eladja, mi ellen Szukorov István családja és Dalmady Kelemen özvegye tiltakoznak. Selmeczbánya várossal vitt levelezéséből több latin nyelven írt levele maradt fenn s őriztetik a Nemz. Múzeumban az 1531–1552. közti időszakból. Nevét «literatus» jelzővel említik többször az iratok.
Kelement Domaniky Pál Dalmady Katalin férje 1546-ban megölte Domaniky Balázs javai miatt támadt ellenkezés következtében. Kelemen megöltésének per lett a következménye, melyet Sembery Boldizsár és Dalmady Gáspár indítottak a gyilkos ellen. Ipolyi A. adata szerint a per 1579 táján megújíttatott s a királyi táblához felterjesztetett. Kelemen neje Litassy Erzsébet, Litassy Tamás leánya volt, kinek kezei közt özvegysége alatt a felhozott adatok szerint tekintélyes családi vagyon halmozódott fel. A leszármazást öt gyermeke közűl Mátyás viszi tovább.
Balázs és Mihály a másik két testvérrel kapcsolatban fordulnak elő az okmányokban.
Kelemen gyermekei közül Mátyás jut önállásra s visz szerepet. A genealogia szerint «Mátyással» új stadiumba lép a család leszármazása, melyhez az alapot atyjának a Litassy családba való beházasodása, jelentékeny új birtokok szerzése s befolyásos összeköttetések adják meg s fejlődési irányát is ezen új viszonyok jelölik meg. A családi név újra kilép Hontmegye határaiból s Trencsénmegyében, majd Bars-, Nyitra- és Nógrádmegyében, később pedig más megyékben is ismeretessé válik maig felismerhető nyomokkal s létezésének s virágzásának azon megyékben most is ápolt s a genealogia által fentartott emlékeivel.»
Mátyás 1548-ban jő elő s ekkor még kiskorú lehetett János testvérével együtt, ki valószínűleg elhalt, mert más adatokban nem fordúl elő. Ipolyitól nyert adat Mátyást 1578-ban zsolnai harminczad-tisztnek mondja, ki bizonyos ügyben reversalist ad a királyi kamarának. Meddig maradt ezen állásban, nem tudni. Neje Csúzy Zsófia, puszta-szentmihályi Csúzy Tamás leánya, ki gazdag hozománynyal gyarapítá a férj vagyonát s nagyban hozzájárult, hogy a család jólétben és tekintélyben azon kor legjobb s legismertebb családjai közé emelkedjék.
Mátyás gyermekei István és Erzsébet, kikről számos adatot gyűjtöttek össze a szerzők. A két testvér közt 1615-ben teljesített osztályos egyesség szerint a család vagyona Dalmaddal együtt – mely Erzsébetnek jutott s így leányágra szállt – 25 helységben és pusztán oszlik meg ez időben. A szerzőknél levő családi levéltár legrégibb eredeti okmánya. 1616-ból Istvánnal függ össze. István Nyitramegye táblabirája volt s kétszer nősült. Első neje Szerémi (Syrmiensis) Jusztina, a második Borssy Anna, Borssy György és Bessenyey Magdolna leánya. Istvántól bírja a család a legrégibb pecsétczímert is 1615-ből.
István testvére Erzsébet 1597–1600 közt Viddfy Kristóf özvegye volt; 1604-ben azonban már mint Kasza Pálné fordul elő, de csakhamar ismét özvegységre jut, mivel férjét Palásthy Tamás meggyilkolja. A szentbenedeki convent egy 1638-iki adata szerint Kasza Pál magvaszakadtával Palásthon és Gárdonban levő javaiba, melyeket Dalmady Erzsébet özvegye birt, beiktatják Rudnay Lászlót ellenmondás mellett.
István gyermekei közűl ifjabb István és Sándor válnak ki. István a két Rákóczy György főkamarása; 1648-ban svédországi követe Krisztina svéd királynőnél, majd követ a nádornál. 90A Wesselényi-féle összesküvésben való részvétel miatt vád alatt volt, de felmentetett.
Sándor a heidelbergi választó fejedelem egyik dragonyos regimentjének főstrázsamestere és udvari «cavallier»-je volt, a mint maga magát megnevezi. Buda visszavivása alatt 1686-ban Koháry dandárában találjuk. Szerzők kétségbe vonják Sándornak azon Dalmady Sándorral való azonosságát, kiről a Török-Magyarkori Okmánytárban 1671-ben az egyik vezérbasához és Olajbéghez intézett levelek közlése alkalmából szó van, s kiről az mondatik, hogy érsek-ujvári pribék volt, majd pedig Pauler Gyulánál a «Wesselényi-féle összeesküvés» czímű műben az, hogy 1668 körül lett pribékké, s hogy Sahin Ibrahim nevet vett fel, s később szeretett volna hazajönni. Ez a Dalmady Sándor más lehetett, nem a genealogia Sándora, mert ha igaz volna mindaz, ami róla mondatik, nem maradhattak volna 1671-ből eredeti levelei a család kezében, melyeket itthon írt, s nem futhatott volna meg oly pályát, a milyet fokozatos emelkedéséről tanúskodó többi levelei fentartottak.
Kelemen ága vagyonos nagy családokba (Litassy, Csúzy, Szulyovszky, Borssy, Bessenyey, Armpruszter, Baranyai) beházasodások által és egyébként is politikai, diplomatikai és hadi szerepléseivel kiváló áldásra tett szert, míg a leányok új nevezetes és virágzásra jutott családok ősanyjaivá válnak. Ipolyi püspök adata szerint a család dús birtokai, melyek közt az ősi Dalmadnak már 1400 előtt régen birtokában volt, kiterjedtek ez időben Hont-, Bars-, Nyitramegyékre és tán más megyékre is. Egy birtokjegyzék a család javait a XVII. század végéről névszerint elszámlálja, E szerint a család Bács-Bodrog-, Nyitra-, Pozsony-, Komárom-, Bars- és Trencsénmegyében 48 falut és pusztát vagy ezekben részt bírt volna. A XVII. század végén ez ág is kihalt. Leányágon a Lipthayak, Horváthyak, Dúlók, Palásthyak, Szmrecsányiak, Stummerek függnek össze vele.
Ott, hol Ipolyi A. püspök a Dalmady-család leszármazásáról összeállított s a genealogiában többször idézett jegyzeteiben és Nagy Iván a «Magyarország családai» czímű ismert munkájában a család nemzedékrendjének tovább vitelében az adatokból kifogy, s történeti feljegyzések nem pótolják a hiányt, a család birtokában levő oklevelek és genealogiai feljegyzések a XVII. század közepén a bori dalmadi Dalmadyak ágához vezetnek, mely ágon egy eredeti okirat szerint 1673-ban öreg Dalmady János jön elő, kinek atyja legöregebb Dalmady János volt a XVII. század első felében. Szerzők a család további leszármazását ezektől biztosan vezetik le a mai napig. E részben a családi genealogiák, oklevelek, főkép pedig Hontmegyének 1801. ápr. 16-án kiállított nemesi bizonyságlevele határozott útbaigazítást nyújtanak. A bori ág a Sebestyén-ág folytatása ifjú Sebestyén egyik fiától Gáspártól, kiről fennebb mondtuk, hogy 1590-ben osztozott Bory Mihálylyal. Úgy látszik Boriban lakott, a Bory-családba beházasodott s ott birtokos volt. De az adatok hézagosak s az összekötő ízek ma még ki nem mutathatók.
Dalmady János utódai közül Miklós, Mihály és Pál tűnnek ki, kik 1730-ban ellentmondanak Rajcsányi Ádám adományának és beiktatásának Dalmadra nézve. Az adomány Pálffy Miklós nádortól származott s a család fiágának kihalására volt alapítva. Ellentmondásukat az adományos által megindított perben igazolták is, a Sebestyén-ággal kötve össze magukat s kimutatva, hogy Dalmady Sebestyéntől a Dalmadyak fiágából származnak. RajcsányiÁdám adománya ennek következtében erejét és hatályát vesztette. Dalmad ekkor legnagyobb részt leányági osztályosok birtokában volt, de maguk az ellentmondók is birták egy részét zálog czímén.
Miklós, az ellentmondók egyike, két ágon viszi tovább a család leszármazását. ifjabb Miklós és János ágán. Ifjabb Miklóstól származik András, ettől Sámuel, ettől pedig a genealogia szerzői. Sámuel Boriból Komárommegyébe költözött s fiai is ott születtek, a János ágában leszármazók ma is Boriban laknak.
A család leszármazásában, a mint e vázlat is mutatja, két helyen látszik hézag: a Sebestyén-ágnál, melyet sem Dalmady Miklóssal, az adományossal, sem valamely közös őssel, sem az egyidejűleg kibontakozó dobrovniki Dalmadyak ágával határozottan összekötni nem lehet, és a bori Dalmadyak ágánál, mely a Rajcsányiper adatai szerint a Sebestyén-ág sarjadéka, de kétséges, ki volt névszerint a Sebestyén-ágból legöregebb Dalmady János apja vagy nagyapja. A valószínűség Gáspár mellett szól, de lehetett más is. Minderre csak újabb adatok felelhetnek.
A családot illető levelek az országos levéltáron, az esztergomi, pozsonyi és nyitrai káptalanok levéltárain kívül legnagyobb részt a Garam melletti szenbenedeki convent levéltárában őriztetnek. Ha ez utóbbi hozzá férhetőbb lesz, a család történetének és leszármazásának eme hézagai kipótolhatók. A családot érdeklő okmányok az egyes leányági rokon családoknál, kivált az adományos Miklós egyik leányától Zsófiától Tharrody Tamás nejétől származó Bisztriczky és Sántha családoknál lappanghatnak nagyobb számmal.
A Dalmadyak családi czímeréről a munka 120. lapján ezeket olvassuk: «Dalmady Istvántól 1615-ből bírjuk a legrégibb czímert, melyet ismerünk. Futólag említettük ezt már Dalmady 91Miklósnál Dalmad és Darázs hontmegyei helységek új adománya alkalmával, nem tartva lehetetlennek, hogy ez is de novo adományoztatott Mátyás által. Erre azonban adataink nincsenek. Az mégis bizonyosnak látszik, hogy Dalmady István az általa használt s tőle ránk maradt czímert maga nem szerezte, ez ismét apjától Kelementől örökölte, ez pedig mint a Dalmadyakat illető közös családi jelvényt az akkor élő többi Dalmadyakkal együtt használta, akár Miklóstól vették azok azt át, akár Dalmady Sebestyén ágától. Mindkettőhöz elég közel állottak úgy a vérségi kapcsolat, mint a kor tekintetében, melyben éltek. Legalább nincs nyoma, hogy a czímert István elődei: Mátyás vagy Kelemen szerezték volna. Ez tehát Dalmadra vezet vissza, a család bölcsőjéhez, hol mint közös jelvény a nemzetség szétszórt tagjait mint egy törzs hajtásait külsőleg is összetartotta.» A kérdéses czímert Siebmacher czímerkönyve is hozza s ismerteti.
E czímer azonban ifjú Dalmady Istvánnál némi változáson megy át. Erről a 154. lapon ezeket olvassuk: «Dalmady Istvántól is birunk egy pecsétet azon levelek egyikén, melyeket I. Rákóczy György megbizásából váltott Keviczky János kassai főbiróval 1646-ban. E pecséten István czímere: pajzs, alúl félgömb alakban hajolva, a pajzs szélességében négy pólya, a pajzs fölött sisak, ezen sas vagy sólyom kiterjesztett szárnyakkal. A czímer körül a név: Stephanus Dalmady. E czímer az apa, Dalmady Istvánnak 1615-ből fenmaradt fent említett czímerével sokban megegyez, de a négy pólya eltérést mutat. A régi czímerben ennek helyét, mint láttuk, kivont kardot tartó pánczélos kar foglalja el. Az eltérést nem tudjuk megmagyarázni. Alkalmasint nem az eredeti családi czímerrel, hanem Istvánnak utólag készített, önmaga által összeállított saját czímerével van dolgunk. Ilyen változtatást mások is tettek czímerükön. Megerősít e nézetünkben István öcscsének Sándornak később előkerülő pecsétje s azon levő czímere, melyben szintén a kardot tartó pánczélos kart látjuk, egyezőleg az apa 1615-iki czímerével. Miért kellett Istvánnak épen a négy pólyát, Magyarország czímerének egyik jelképét felvennie czímerébe – még kevésbé tudjuk eldönteni.»
Ismertetik még a szerzők Dalmady Sándor czímerét is az Ipolyi püspök és a család birtokában levő eredeti levelek pecsétjei alapján. Ez megegyez az apa idősb Dalmady István czímerével. Végül bemutatják nagybátyjuk Dalmady András pecsétczímerét 1828-ból egy eredeti osztálylevélről. Erről a 280. lapon ezt írják: «Visszatérve az 1828-ban kelt eredeti példányban meglevő osztálylevélre, ott találjuk rajta a fitestvérek pecsétjeit is. Különös, hogy a pecsétek czímerei nemcsak egymástól, hanem a Dalmady István után 1615-ből fenmaradt pecsétczímertől is nagyon eltérnek. Legközelebb áll ez utóbbihoz András pecsétje, kardot tartó pánczélos karral, de ez nem a vértben van, hanem a korona felett a sólyom vagy sas helyén, míg a vértben András nevének kezdő betűi láthatók. A másik két testvér pecsétjén még annyi sincs. Jele, hogy a családi czímernek a régi családi levelekre fektetett nagy súly s a nemesség fentartására és kimutatására irányzott nagy gond daczára atyjukkal idősb Dalmady Andrással együtt nem tulajdonítottak jelentőséget, úgy látszik, mellékes dolognak tekintették, talán nem is foglalkoztak vele.
Mindezen pecsétczímereket rajzban is bemutatják a munka elején.
A család hitfelekezeti állásáról is találunk feljegyzést ifjú Dalmady István életénél, ki a tiszavidéki reformátusok főembere volt 1669-ben. Ez így szól: «Ő az első, kit vallása szerint is ismerünk. Valószínű, hogy atyja, idősb Dalmady István és nagyatyja Dalmady Mátyás és szép apja Dalmady Kelemen is, vagyis az egész ágazat, melyből származott, a református hitet vallotta, annak első elterjedésétől s az új egyházi felekezetek megalakulásától kezdve, melynek színhelye a mint tudjuk a felvidék volt, mindjárt a mohácsi vész után I. Ferdinánd magán uralkodásának végén. A Dalmadyak új ága, az úgynevezett dobrovniki Dalmadynak, Tamás, Kelemen, Balázs és Mihály együtt és egyszerre vehették fel az új hitet, mely aztán gyökeret vert a család körében, a Dalmady Sebestyén ágát kivéve, mely kihaltáig katholikus maradt, a mint erről Dalmady András élete tanúskodik, ki katholikus főpapok mellett viselt csaknem állandóan tisztséget, sőt ha nem csal a sejtés, hogy Sebestyén mester a székesfehérvári majd soproni keresztes rendfőnök is ez ágból származott, benne előkelő papot is adott az egyháznak. Valószínű azonban, hogy az új hit a Sebestyénág körében is elterjedt. A bori Dalmadyak ugyanis reformátusok voltak s legnagyobb részben ma is azok.»
A munka megirására, a mint a 361 és 377–380. lapokon olvassuk, a heraldikai és genealogiai társaság «Nemzetségi zsebkönyv» czímű vállalatának megindítása adott alkalmat 1886 végén, de az adatok régóta gyűlnek az apa leveles ládájában talált családi iratok adatainak kiegészítésére. Az anyag azonban csak 1886 óta vált ily teljessé tovább eszközölt kutatások által. Mai alakjában a mű oly teljes, a milyen csak lehet, s ha itt-ott kiegészítésre szorúl is, azt, a mit nyújt, teljes hűségben nyújtja, s így a jövő számára elég jó alapot képez. Czélja a 92szerzők kijelentése szerint nem más, mint a családra s egyes tagjainak élettörténetére vonatkozó fenmaradt adatok könnyen áttekintése és a későbbi generatio számára fentartása, hogy az a család eredeti bölcsőjétől el ne szakadjon, azt könnyebben feltalálja s az ősökkel magát összekapcsolja. Ép azért csakis tíz példányban nyomatták a családtagok számára, a mint már említettük.
A család leszármazását mutató táblázatok a következők:
I. tábla.
N.; Comes Stephanus de Dalmad. 1290–1300. Honti várnemes (jobbagio castri Hont). Mint ilyen határjárásoknál és beiktatásoknál többször királyi küldött (homo regius).; Buguzlaus de Nádas. 1300.; Máté. 1300.; Tamás. 1300–1335. Birtokos nemes Hontmegyében. Procurator. Róbert Károly király alatt királyi küldött.; János. 1300.; Comes Valentinus. Csák mester oponchi várának kapitánya. 1300.; István. 1346–1356.; János. 1345. 1392-ben nem él. Neje Szelényi vagy Palásthy leány.; Gergely 1345–1398. 1388-ban nádori küldött. 1394-ben adományt nyer Cseke birtokra nézve Barsmegyében.; Keche. Zselizi Been Miklós neje. 1388-ban nem él.; Mihály. 1395. Ez évben nádori küldött. 1412-ben nem él. Özvegye Csuda, máskép Zechen Apollónia.; Gergely. 1411–1445. Testvérré fogadja Helena nővére férjét kisthúri Thóry Mihályt 1422-ben. Ugyanekkor nádasdi birtokrészét cserébe adja Egyházas-Dalmadért a sághi conventnek.; Helena. Férje literatus kisthúri Thúri Mihály. 1422.; Miklós, literatus. Felveszi a Dalmady nevet. Lévai várnagy. 1464-ben Mátyás királytól Dalmad és Darázs helységekre új adományt nyer. 1469-ben nem él. Neje Anna, mások szerint Jakchi Anna.; Margit 1464-ben hajadon. 1. Horváth János 1485. 2. Horhy Péter 1508.; Zsófia 1464-ben hajadon. 1. Darázsy András 1469. 2. Tharrody Mihály 1500. A háromy leány (Margit, Zsófia, Anna) egyikétől származik Ipolyi püspök szerint a Dancs-család.; Anna 1464-ben hajadon.; Horhy Demjén. 1508–1512.; Horhy Dorottya. Zsemberi Piry Bertalanné 1508.; Horhy Agatha, Dalmady Pálné 1505–1508.; Horhy Juliánna, Dalmady Sebestyénné. 1508.; Horhy Hedvig, Pomothy Lászlóné.
II. tábla.
Nemes Dalmady Sebestyén. 1485.; Ifjabb Sebestyén (ki az I. táblán). Neje Horhy Juliánna. 1505–1519.; András. 1546–1579. Várday Pál és Verancsics Antal esztergomi érsekek házkormányzója. 1549-ben adományt nyer Bezenye helységre és 1565-ben Kis- és Nagy-Jolka és Hegy helységekre nézve. (Mosony és Pozsony m.); Gáspár. 1546–1592.; Katalin. Domaniky Pálné Zólyommegyében. 1600-ban mint özvegy említtetik.;Sylvester. 1570–1581.; Dorottya, Drázsa Györgyné1596. 1611-ben már özvegy.
III. tábla.
István.; László. 1519-ben nem él.; Tamás, literatus.1505–1553. Selmeczbánya város ügyésze. Eredeti levelei vannak a M. Nemz. Muzeumban.; Kelemen 1546-ban megöli Domaniky Pál, Dalmady Katalin férje. Neje Litassy Erzsébet.; Balázs 1552–1560.; Mihály 1601-ben él.; E négy testvér a 16-ik század elején a trencsénmegyei Dobrovnik helység felére II. Ulászló királytól adományt, 1519-ben pedig II. Lajos királytól új adományt nyert.; Hedvig 1548.; Helén. Szúdi Albertné. 1548-ban özvegy.; Mártha. 1548.; János. 1548.; Mátyás. 1548–1593. Zsolnai harminczadtiszt. Neje pusztaszentmihályi Csúzy Zsófia.; Anna. Barbel Jánosné. 1552–1560.; Menyhért. Neje Velkényei Magdolna. 1602.; István. 1593–1638. Nyitramegye táblabirája. Neje 1. Syrmiensis vagy Szulyovszky Jusztina. 2. Borssy Anna. Ez 1681-ben még életben van, ekkor Litassy Pálné.; Erzsébet. 1597–1638. Viddfy Kristófné. 1597-ben özvegy. 1604-ben Kasza Pálné. Ipolyi szerint a Horváthyak egyik ősanyja.; Magdolna. 1602.; István az első házasságból. 1645–81. 1648-ban I. Rákóczi Gy. követe Krisztina svéd királynőnél; 1658-ban II. Rákóczy Gy. követe a nádornál. Főkamarás a két fejedelemnél. Neje: 1. Bessenyei Anna. 2. Armpruszter Mária.; János az első házasságból. 1647-ben kiskoru, 1653-ban nem él.; Mihály a 2-ik házasságból. 1647–71. Egresdy Zsuzsanna.; Sándor a 2-ik házasságból. 1647–1691. Semptei lovas hadnagy, később őrnagy, utóbb bajai kapitány, majd Pest város tanácsosa. Neje Baranyai Judit.; Mátyás a 2-ik házasságból. 1647-ben kiskoru, 1653-ban nem él.; Erzsébet a 2-ik házasságból.; Zsófia a 2-ik házasságból. 1647–1652. Lipthay György lévai várkapitány neje, kitől a Lipthayak bárói ága származik.; Anna Mária a 2-ik házasságból; szül. 1634., megh. 1709. Dúló Gergely neje, kitől Ipolyi szerint a Dúlók, Palásthyak, Szmrecsányiak és Stummerek származnak.; Zsófia a 2-ik házasságból. Jakabfalvy Andrásné.; István 1681-ben nem él.;
IV. tábla.
A bori Dalmadyak ága.
A bori Dalmadyak ága.
Legöregebb Dalmady János, él a 17. század első felében; neje Kinisi, máskép Galambos Anna, Galambos István és Lestár Dorottya leánya.; János (öreg). 1673. Neje Beke Zsuzsanna.; Pál. 1673–1730. 1730-ban ellentmond Rajcsányi Ádám beiktatásának Dalmadra nézve.; Ilona. Báthy Istvánné.; Anna.; Katalin. Szabó Istvánné.; János (ifju). 1673–1703. Sál Anna.; Mihály. 1719–1740. 1730-ban ellentmond Rajcsányi Ádám beiktatásának Dalmadra nézve. Neje Kósa Judit.; Miklós. 1730-ban ellentmond Rajcsányi Ádám beiktatásának Dalmadra nézve. Neje kiskéri Nagy Sára.; Katalin. 1781–1810. Móritz Mihályné.; Judit. Baghiné.; Erzsébet. Kopaszné.; Mária 1707–1747. Horváth Jánosné.; Pál † 1777. Neje Zsigmond Erzsébet.; Mihály. Neje Horváth Ilona.; Judit 1774-ben Pomothy Istvánné.; ifj. Miklós 1692–1788. Neje Pomothy Erzsébet.; Mihály 1726–1771. Pernye Sára.; János, szül. 1726. okt. 27.megh. 1753. v. 1754. Demény Erzsébet.; János ágán a közbeeső izek elhagyásával ma jelentkeznek:; Judit. 1762-ben Horváth Mihályné.; Kelemen sz. 1758.; Erzsébet. sz. 1755. 1. Farkas András, 2. Pomothy Sándor.; András, sz.1754 jan. 14. † 1825. jul. 5. Bobor Éva.; Éva. Molnár Györgyné. 1763.; György, Lidia, kiskorukban haltak el.; Mihály, katona 1801.; Sára 1740–1800. 1. Pernye Pál, 2. Szemerédi János.; Erzsébet 1755–1814.; Zsuzsanna. 1757–1779. 1. Sipos Andr., 2. Kontz Andr.; István 1759.; Kata. 1764–1781. 1. Hóra János. 2. Tóth Mihály.; Lajos, sz. 1831. Zalai Borbála. Bori (Hontmegye).; Izabella, szül. 1844. Nagy Pálné.; Vinczenczia, sz.1849. Deáky Józsefné.; Erzsébet sz.1783. Demény Istvánné.; András, sz. 1788. † 1858. Tornya Helén.; Mária sz. 1790. Szabó Andrásné.; Miklós, sz. 1791. † 1846. Kulifay Eszter.; Juliánna, sz. 1802. † 1846. Dalmady Istvánné.; Sámuel sz. 1805 jul. 22. † 1875. márcz. 25. 1. Menyhárt Ágnes, 2. Jankó Erzsébet.; Sándor sz. 1857. Pestmegyei tázlári jegyző. Neje Nagy Ida.; Miklós, sz.1859.; Lajos, sz. 1860.; József, sz. 1862.; Vilma, sz. 1866.; Béla, sz. 1873.; Karolin, sz. 1825. Csonthó Istvánné.; Amália, sz.1828. Pétery Lajosné Nagy-Salió.; Győző, sz. 1836. febr. 11. Köz- és váltóügyvéd. Pestmegyei árvaszéki elnök. A Kisfaludy-társaság tagja. Budapest. Neje Hajós Rózsa.; Borcsa, Bukovinszky Sándorné; szül. 1837 decz. 8. Naszvad (Komárom m.); Eleonóra sz. 1839. † 1878.; Fanni, Peredi Jánosné; sz. 1845 febr. 9. Első férje Mihalik Pál. Imely (Komárom m.).; Sándor, sz. 1848 febr. 12. Köz- és váltóügyvéd. Pestmegyei árvaszéki ülnök. Budapest. Neje Jamniczky Irma.; Rózsa, sz. 1870 febr. 1.; Ödön, sz.1874.szept. 14.; Mártha, sz. 1882. febr. 9.; Zoltán, sz.1880. márcz. 17.; Irén,sz. 1882. jul. 26.
