Bresslau H. oklevéltana.
Bresslau H. oklevéltana.
Múlt füzetünkben említettük, hogy Harry Bresslau berlini egyetemi tanárnak általnos oklevéltanából, mely kivált Német- és Olaszország diplomatikájával foglalkozik, az első kötet első fele elhagyta a sajtót; azóta megjelent a befejező része is s így a teljes első kötet (XXIV és 992 1.) előttünk fekszik. Ezzel be van fejezve az általános rész. A két kötetre tervezett munka második kötete a pápák, német és olasz királyok specialis diplomatikáját fogja tartalmazni. Az általános rész 19 fejezetben a következőkről szól: alapfogalmak és definitiók, az oklevéltan története, oklevelek részei és nemei, oklevelek fenntartása és többszörösítése, levéltárak, a római császárok és pápák kanczelláriájának személyei, az olasz, frank és német királyok és császárok kanczelláriája, egyéb kanczelláriák és oklevélírók Német- és Olaszországban, az oklevelek mint jogi bizonyítékok a középkorban, az oklevelek nyelve, az oklevélminták, formulák, megelőző oklevelek, acták, az utánzás és a minta közötti viszony, kérelmek és megelőző tárgyalások, oklevél-adás, közbenjárók, tanúk, keltezés, oklevelek anyaga, oklevél-írás, megpecsételés. E fejezetekben a szerző felöleli az egész birodalmat s minden kérdést a tudomány mai állása szerint világít meg; sok esetben, eléggé fel nem derített kérdéseknél önálló kutatásokat tesz. Kétségtelenűl hasznos, igen elismerésre méltó munkát végzett s a tudomány színvonalán álló általános diplomatikát nyújtott; azonban rövidebbre szabott fejezetek, pl. a pápai és német diplomatikának, melyek önálló fejlődést tüntetnek föl, úgy a kanczellária, mint az oklevelek nemei, szövegezése, kiállítása stb. tekintetében, külön önálló részekben történő taglalása, az egybegyűjtött óriási anyagnak könnyebb áttekinthetését, és a becses munka használhatóságát csak előmozdították volna.
