Gróf Lázár Miklós. (1819–1889.)

Teljes szövegű keresés

Gróf Lázár Miklós.
(1819–1889.)
Igazgató-választmányunk az év első napjaiban súlyos veszteséget szenvedett. A hazai történet-tudománynak hivatott munkása és áldozatkész pártfogója, gr. Lázár Miklós f. évi január hó 7-én Kolozsvárott elköltözött az élők sorából. Hajlott kora, távoli lakása és hosszú ideig tartott betegsége nem engedték meg, hogy társulatunk ügyeinek vezetésében személyesen részt vegyen; de a távolból is élénken érdeklődött társulatunk sorsa iránt, mely alakulásakor sietett őt igazgató-választmánya tagjai közé iktatni; és folyóiratunkat nem egyszer gazdagította genealogiai dolgozatokkal, melyek több bonyodalmat hoztak tisztába és sok homályt derítettek föl.
Folyóiratunkban a következő dolgozatai láttak napvilágot: «Egy oklevél Nagy Iván: A Losoncziak és Bánffyak nemzedékrendje czímű közleményéhez» – «A két Laczk család eredete» – «Járai Péter alvajda és maradékai» a Turul 1884. évi és «A Kelneki család nemzedékrendje» az 1885-ik évi folyamaiban. Különös előszeretettel foglalkozott régi erdélyi családok nemzedékrendjével, folyton búvárolta az erdélyi Múzeumegylet birtokában levő gr. Kemény József és Mike Sándor-féle oklevél-másolatokat és genealogiai följegyzéseket s belőlök tömérdek jegyzetet készített. Szerénysége gátolta abban, hogy tanulmányai eredményét a nagy közönség használatára nagyobb mérvben közzétegye, de tanácscsal, útbaigazítással szívesen szolgált minden hozzáfordulónak.
Legelső közzétett munkája is a genealogia köréből van véve. 1858-ban kiadta gr. Kemény Józsefnek a 54Lázár családról írt értekezését, megtoldva saját jegyzeteivel és pótlásaival.
Gr. Lázár Miklós magának dolgozott, gyönyörűségből és lelki szükségből. Csak kevés munkáját bocsájtotta ki közhasználatra. 1881-ben kiadta a «Székely ispánok és alispánok a mohácsi vészig» czímű művét, oklevelek alapján összeállítván azoknak lehető teljes sorozatát. Hasonló természetű az «Erdély főispánjai 1540–1711» czímű nagy dolgozata, melyet a Századok 1887. évi folyama kezdett közölni, s melynek teljes megjelentét az érdemes szerző nem érhette meg. Úgy ezen munkája, valamint kéziratban sajtókészen hátrahagyott dolgozata «Székely főkapitányok és főkirálybírák» telve van becsesebbnél becsesebb genealogiai adatokkal Erdély összes kiváló családjairól.
Áldozatkészségét és a történet-tudomány iránti igaz lelkesedését a legszebben hirdeti azon nemes tette, hogy mint a székely történelmi pályadíjra felügyelő bizottság elnöke a «Székely Oklevéltár» két első megjelent kötetének kiadási költségeit több mint fele részben sajátjából fedezte.
Életrajzi adataiból felemlítjük a következőket: Gr. Lázár Miklós, gr. Lázár Pál és gr. Bethlen Terézia fia, 1819 máj. 26-án született Nagy-Szebenben. Atyját alig féléves korában, 1820. febr. 29-én elvesztvén, fölneveltetésének gondja anyja vállaira nehezült. Tanulmányait befejezvén, kormány-hivatalt vállalt s a volt erdélyi főkormányszéknél fogalmazóságig vitte. Hivatalát ott hagyván, a magán életbe vonúlt és egészen történelmi tanulmányainak és családjának élt. Kétszer nősült: első neje br. Splény Mária 1845 sept. 21-én meghalván, tizennégy év múlva házasságra lépett Matskási Klárával. Kimultát hosszas betegeskedés előzte meg, míg nem a halál f. évi jan. 7-én szenvedéseinek véget vetett. Özvegye és leánya, özv. gr. Bethlen Jánosné siratják halálát. Áldás emlékére!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT