A magyar királyság és társországainak czímerei.
A magyar királyság és társországainak czímerei.
140 nevezetesebb város és helység czímere, valamint az országos czímerek és nemzeti színek gyűjteménye. Bécs, 1887, Schroll Antal és társa műkiadók, I, Getreidemarkt 18. 4-rét, czímlap és 6 lap színezett czímerrel. Ára 6 frt, kemény kötésben.
A fennebbi művet, mint a czímlap tanusítja: Böss C., bécsi czímerészeti műintézeti tulajdonos, Hrachowina C., cs. kir. műipar-iskolai tanár, Dachenhausen Sándor, a cs. kir. heraldikai társaság levelező tagja, Schulmeister V., ötvös műszaki iskolai tanító, Göhre A. és Brandlmeyer G., czímerészeti rajzoló, mindmegannyian Bécsben, készítették.
Csak örvendenünk kellene, ha külföldön s jelesűl Bécsben, velünk s hazánk ügyeivel foglalkoznak; lehetetlen azonban épen bécsi kiadóknál nem rosszallanunk, ha hasonló vállalatnál ők, kik e tekintetben a külföldiek közűl a legkedvezőbb helyzetben vannak, a magyar szakférfiakat 46mellőzik s legalább ez úton nem iparkodnak a téves tanokat és hibákat a lehető minimumra redukálni. Ennek tulajdonítjuk azt, hogy a műbe két, vagy legalább egy sarkalatos hiba csúszott be, mert rosszhiszeműséget nincs elegendő okunk feltételeznünk.
Az első hiba az, hogy az ötödik lapon első helyen bemutatott ismeretes koczkás czímer, mint Horvátországé van feltüntetve, a második pedig az, hogy a horvátországi nyestes czímer ugyane lapon mint Szlavonia czímere mutattatik be, holott épen megfordítva áll a dolog. E mellett azután az a következetlenség szúr szemet, hogy a vörös-fehér koczkás czímer daczára Horvátország zászlójának színeiűl a vörös-fehér-kék, Szlavonia vörös-ezüst-kék színű czímerpajzsa mellett zászlójának színeiűl a kék-fehér van jelezve. A valóság az, hogy a Szlavoniának nevezett Pozsega, Szerém és Verőcze vármegyék, mint azt Bottka Tivadar már rég kimutatta s Pesty Frigyes újabban is kiemelte, Magyarországhoz tartoznak s mint ilyenek külön czímerrel nem bírnak; továbbá, hogy a valódi Szlavónia (Körös, Varasd és Zágráb vármegye) czímere a vörös-fehér koczkás pajzs; végül, hogy a nyestes czímer által jelképezett ország (a régi Török-Horvátország) a magyar szent korona mai területén kívül esik. De ha már Horvátország czímerét felvették s felveendőnek tartották, nem volt szabad Dalmácziáét sem elhagyni, főleg, mikor Erdélyét, a mely most már valóban csak voltnak tekinthető, kiadták.
Helytelen az is, hogy előbb a szorosabb értelemben vett magyarországi czímerek az erdélyiek nélkül, azután a horvátországiak és szlavoniaiak (5. lap), végül az erdélyiek (6. lap) adatnak, mert Erdély ma már csak geografiai fogalom s nem politikai.
A mi egyébként a kiállítást illeti, azt feltétlenűl dicsérnünk kell; a rajzok tetszetősek, a színezés élénk. S azt is meg kell vallani, hogy a czímerképek és a színezés a magyarországi városoknál valószínűen kifogástalan. Valószínűen, mert a Lencsó Mihály János által tervezett és rajzolt, Armbruster által kőre vésett s Pesten a harminczas évek vége felé megjelent, báró Bémer László egri székesegyházi kanonoknak stb. ajánlott czímergyűjtemény a fennebbi műben közöltekétől Bártfa, Beszterczebánya, Eperjes, Esztergom, Kassa, Körmöcz, Modor, Pécs, Rust, Szakolcza, Szathmár-Németi, Szeged, Temesvár, Trencsén, Ujvidék és Zombornál egyben-másban eltér ugyan, de a többinél megegyez. Lencsónál ugyanis Bártfánál az alsó mezőben vörös-fehér a sorrend, Beszterczebányánál fehér-vörös, Esztergomnál a szívpajzs vörös-fehér, Kassánál a középső mező végig vörös-fehér, noha balfelében félsas látható, Modornál a bal mező vörös 3 fehér gerendával, Rustnál a pajzs lábában fehér-vörös, Debreczennél a báránytartotta zászló vörös-fehér-vörös s ugyanilyen Trencsénnél; Eperjesnél 1-ben van a jobbra, 4-ben a balra tekintő oroszlán, 2-ben és 3-ban az alapszín vörös; Kassánál a félsas ezüstös; Szakolczánál a kettős kereszt alsó keresztfája a rövidebb, Szathmár-Németinél a két pálmafa virágtalan, Temesvárnál a felső bal mező kék, a torony fehér, Zombornál a várkapuban nincsenek vitézek. Lényeges eltérés van még Esztergomnál a vár rajzában, Körmöcznél, Pécsnél, Szeged és Ujvidéknél.
Nem vagyok abban a helyzetben, hogy megitélhessem a kettő közűl, melyik az alaposabb mű? de kifogásolhatónak tartom még Kecskemét városa czímerét, a mely ezüst mezőben hármas zöld halmon barnás-szürkés ágaskodó kecskét ábrázol. Ez vörös mezőben hármas zöld halmon ágaskodó kecske; «sem magasság, sem mélység vissza nem rettent» jelmondattal. E czímer a város érdemes monografusa Hornyik János utasítása szerint készült 1872-ben, a kecskeméti kiállítás alkalmával s e kérdésben nálánál, ki a város levéltárát egészben átbúvárolta s annak történetét tövéről hegyére ismerte, illetékesbnek mást alig lehet tartani.
DR. BELICZAY JÓNÁS.
