A DALMADI DALMADY-CSALÁD LESZÁRMAZÁSA.* (Első közlemény.)
42A DALMADI DALMADY-CSALÁD LESZÁRMAZÁSA.*
(Első közlemény.)
(Első közlemény.)
* Kivonat a család két tagja, Dalmady Győző és Dalmady Sándor által készített s csak néhány példányban sokszorosított családtörténetből.
A dalmadi Dalmady-család Hont vármegye régi családjainak egyike, hol hajdan a család nevét adó Dalmad helységet birta.
A helység e néven: «Villa Dalmad» már 1138-ban II. Béla király idejében előfordúl a dömösi szent Margit prépostság adomány-levelében, melylyel a király a prépostság alapítását, atyjának Álmos herczegnek művét befejezi és adományokkal gazdagítja. Egyike azon falvaknak, melyek a prépostság fentartásához élelmezéssel vagy személyes szolgálatokkal járulni tartoztak. Mint szolgálmányos helység minő viszonyban állt a prépostsághoz és előbbi uraihoz, nehéz megállapítani. Még az is kérdés, királyi szabadbirtok volt-e, melyre nézve a király adományozási jogát törvény nem korlátozta, vagy várbirtok? Annak meg épen semmi nyoma, családi birtok volt-e? s mint ilyen a Dalmady-családnak mikép és mikor adhatott nevet?
A helység neve száz év múlva, 1265-ben merűl fel ismét IV. Béla király alatt azon adomány-levélben, melylyel a király a premontreiek sághi monostorának a tatárjárás alatt elveszett alapító-levelét megújítja s a régi határokat megerősíti. A megújításra Márton bánnak, a monostor alapítójának özvegye kéri fel a királyt s felajánlja Dalmad nevű földjét is, egyszersmind elősorolja a határos helységeket. Más adatok szerint a premontreiek számára a prépostságot a Hunt-Pázmán nemzetség alapította 1268-ban s V. István király 1270-ben a prépostság egyéb kiváltságaival azon adomány-levelet is helyben hagyja, melylyel a Pázmán-nemből származó Márton bán, Hontmegyében fekvő néhány faluját s ezek közt Dalmadot ezen prépostságnak ajándékozza. Ezen adatok a magánbirtoklás mellett szólnak, de csak a Hunt-Pázmán nemből eredő Márton bán birtoklásáról. Övé volt-e az egész helység, vagy annak csak egy része, nem tudható. A Dalmady-család birtoklása ép oly bizonytalan mint előbb.
A legrégibb adat a családról III. András utolsó árpádházi király idejéből, 1290–1294-ből való, midőn a család egyik őse Dalmady István, mint comes és honti várjobbágy fordúl elő a honti várispánságban. Mint királyi ember (homo regius) határjárásoknál és beiktatásoknál több alkalommal szerepel. Így a mondott évek egyikében királyi küldetést nyer Szúdi András Kovarszeg nevű, Béla király által adományozott földjének határjárására. Neve: «Comes Stefanus de Dalmad, jobbagio castri Hont.» Szerzők a «comes» czím és «jobbagio castri» kitétel után nem bizonyosak, várispán volt-e, vagy csak várnemes? Pesty Frigyes «Várispánságok története» czímű munkájára támaszkodva azt hiszik, több volt közönséges várnemesnél s a comes czímet azért viselte. Idézik a munka azon részeit, melyek példákkal bizonyítják, hogy a várispáni hivatalt várjobbágyok vagy várnemesek is viselték s ekkor a comes czím épen oly körülirással jelent meg nevök mellett, mint Dalmady Istvánnál. De lehetett helyettes comes vagy curialis comes (udvarbiró) is, a kikből a XIII. század végén a vicecomes (megyei alispán) keletkezett.
Dalmady Istvánról más adatok is vannak. Ezek is comes névvel említik s főkép azért érdekesek, hogy Dalmad helységgel is összekapcsolják, hol birtokos volt. Ilyen az esztergomi keresztesek conventjének 1300-ban kelt oklevele a sághi prépostság és a család közt épen Dalmadra nézve fenforgó vitás birtokkérdés békés elintézéséről. Dalmady István ez oklevél szerint a maga és fiai Máté, Tamás és János nevében a nyitrai káptalan részéről kiállított oklevelekkel a convent előtt megjelenvén kijelenti, hogy ő és fiai, a sághi prépostság Dalmad néven nevezett birtokára és egy rétre, mely ugyanezen birtokhoz tartozott és a prépostság, valamint az ő és fiai birtokán létező erdőben feküdt, jogot formáltak. Minthogy azonban a prépost e miatt őket törvényes úton megtámadni akarja, ő és fiai a prépost panaszától tartva, másfelől a prépost pörét igazságosnak itélve, nehogy a jövő életben még lelküknek is kárát vallják, a kérdéses birtokhoz és réthez való minden jogukról lemondanak s minden rájuk vonatkozó irataikat érvényteleneknek nyilvánítják. Valjon a prépostságnak Dalmad néven nevezett birtoka az egész helységből, vagy annak csak egy részéből állt-e? Azon körülmény, hogy a rét a család birtokában levő erdőben feküdt és az erdő a birtoktól külön említtetik, részbirtokra enged következtetni.
Érdekes azon adat is 1300-ból, melyet az esztergomi káptalan tartott fenn Márton barsi nemes várjobbágy földjének eladásáról szóló bizonyítványában. Az okmány tudomásúl adja, hogy Márton bán, örökrészűl nyert birtokának felét, mely a Garam mellett Bars helység lakosainak földjei mellett fekszik, összes járandóságaival Bálint comesnek, nemes nádasi Buguzlaus fiának, most Csák mester oponchi várkapitányának 43(nunc castellano magistri Chaak de Oponch), a ki helyett atyai nagybátyja Dalmady István comes jelent meg személyesen, birtokul és tulajdonul átadta. Az okmány a család rokonsági viszonyaira vet világot. Megismerkedünk István testvérével, kit azonban az okmány nem mond comesnek, hanem csak nemesnek, és unokaöcscsével Bálint comessel Csák mester várkapitányával. Valószínűvé teszi az okmány azt is, hogy Nádas, mely határos falu Dalmaddal s melynek nevét Buguzlaus előnév gyanánt használta, szintén családi birtok volt.
Dalmady István a család legrégibb ismert ősének három fia volt: Máté, Tamás és János, de csak Tamás ága ismeretes, a másik kettő nyomtalanúl tűnik el.
Tamás neve előfordul Péter honti főispán és a megyei nemes birák 1312-ben kiállított tanúvallási bizonyítványában Palásthy Leustach fia, Iván ellen, kit lórablással vádoltak. Az okmány annál érdekesebb, mert majd valamennyi akkori előkelőbb hontmegyei családot megnevez. A tanúk – köztük Dalmady Tamás – vallják, hogy Iván, Lypto comes és fiai lovait rablómódon elvitte s azáltal nekik 10 márka kárt okozott. 1335-ben Töttös mester jogi képviselője azon egyezség megkötésénél, melyet ez Sembery Simon fia Márton comessel kötött a bágyoni birtokra nézve. Ugyanez évben királyi küldött András fiának Péternek Peszek és Patvarcz nevű hont- és nógrádmegyei birtokain eszközlendő határjáráshoz, de a melynél már helyettese Tavarnicus Lőrincz vett részt.
Három fia: István, János és Gergely közűl János és Gergely, atyjuk kötelező nyilatkozata alapján a dalmadi birtokból a nádasi Móth-családnak igért 4 ekealja földre nézve 1345-ben akként egyezkednek, hogy a Móth-család az említett 4 ekealja földből Tamás fiainak jutó részt a dalmadi birtokból kiadni készeknek nyilatkoznak. Tamás fiai a kérdéses földdarabot Dalmad és Magyarad határai közt, régi országos szokás szerint esküt mondva a föld felett, megmutatták Móth Lukácsnak s királyi mérték szerint ki is mérették, úgy hogy egy ekealja 150 hold földet tett. Kikötötték egyszersmind, hogy az egyezséget és rendet megzavaró fél az egyezséget tartó és elfogadó fél ellenében párbajvívásban marasztaltassék el.
1346-ban István a maga és testvérei nevében Péter mesterrel, a sághi prépost képviselőjével abban egyezik meg, hogy a prépost és a testvérek jobbágyai és szolgái által egymás irányában elkövetett kártételek és jogtalanságok és az előterjesztendő összes panaszok, kérdések és cselekmények fölött 8 nemes férfiból álló választott biróság itéljen, mely Esztergomban üljön össze s melynek itéletét elfogadni mindkét rész köteles.
I. Lajos királynak egy parancslevele 1356-ból Dalmady István esetével foglalkozik, kit Dénes tiszt megsértett. A király rendeli, hogy Lőrincz comes fiának László mesternek Dénes tisztje ellen, Dalmady Tamás fia István megsértéseért Dalmadon tartott vizsgálat iratai az esztergomi káptalanban tétessenek le. Miből áll a sértés, nem tudni.
Gergely a sághi convent 1375-ben kelt oklevele szerint zálogba veszi Bory Péternek s leányainak Boriban Hontmegyében fekvő birtokrészeit 10 márka dénárért, minden márkára 10 penzát számítva; Mihály, Borfői Lőrincz fia pedig azon kötelezettséget vállalja, hogy érettük a zálogösszeget megfizeti, ha Gergelyt a zálogbirtokban megvédeni nem tudnák, vagy a zálogösszeget vissza nem fizethetnék.
Gergelyről szól az esztergomi káptalannak 1383-ban kelt s János esztergomi érseki helytartóhoz intézett jelentése, mely előadja, hogy Zselízi Been fia Miklós, kinek neje Keche aszszony volt, elhalt s Miklós javait most Zselízi Wesszős fia Tamás mester birtokolja, Gergely azonban a nevezett nő hitbérét és hozományát Miklós javaiból és pedig a zselízi, ágói, martondi és nyíri részbirtokokból kiadatni kivánja. Tamás mester a követelt hitbért és hozományt kiadni késznek nyilatkozott s a birtokok becslése elrendeltetett, de midőn a becslést teljesíteni akarták, Tamás mester őket attól eltiltotta, miért is a káptalani küldött neki meghagyta, hogy az érseki helytartó birói széke előtt megjelenni tartsa kötelességének. Említi még Gergelyt István nádor okmánya 1388-ból, mely a nádor és az esztergomi káptalan birtokaival határos hontmegyei Udvarnok és Darázs, továbbá Felső- és Közép-Darázs helységek határjárásával Gergelyt bízza meg. Két okmány foglalkozik még vele. Az egyik szerint 1394-ben Kanizsay János esztergomi érsek, a barsmegyei Cseke nevű birtokot, Csekey György egyház-nemes magvaszakadta következtében néki s örököseinek adományozza. A másik okmány 1368-ból arról értesít, hogy tompafalvi Móth György halála folytán Petry András fia György, fivérével Antallal felkéri és megkapja a dupapécsi, tompafalvi, magyardi, nádasi, szúdi hontmegyei és csehi nyitramegyei részbirtokokat; az iktatásnak azonban Móth György örökösei s mások – köztük Gergely, Dalmady Tamás fia – ellent mondanak.
A család tagjai ez időben általában mint előkelő birtokos nemesek szerepelnek Hontmegyében. Birtokaik Dalmad, Nádas, Magyarad, Bori és más hontmegyei helységekben oszlottak el, de kiterjedtek Bars és Nyitra megyékre is. Gergely gyermekei Keche és Mihály, ezé Gergely és Heléna.
44Mihályt Ilsvai Leustach nádor 1395-iki levele említi, melyben róla mint Kaplai János comes és volt udvarbiró érdekében elrendelt határjárás egyik nádori küldöttjéről van szó.
Özvegye az esztergomi érseki helytartó egy rendelete szerint 1412-ben még él. E rendelet Csuda, máskép Széchéni Frank vajda fiának Lászlónak birtokait kivánja felbecsültetni, hogy azokból Demjén Lőrincz özvegyének Dorottyának és Dalmady Mihály özvegyének Apollóniának hozomány, hitbér és leánynegyed czímén megitélt követelései kiszolgáltassanak. Ha ez a megintéstől számított 15 nap alatt nem történnék meg, a szomszédos egyházak: Egeg, Szemeréd és Szechen helységek lelkészei által egyházilag kihirdetendő.
Dalmady Mihály gyermekei felett szerzők szerint nehéz eligazodni. Csak az bizonyos, hogy fia Gergely volt, kinek nevét, Mihálytól való származását, életének egy-két mozzanatával kapcsolatban több okmány fentartotta. Leánya Heléna, már csak mint Gergely testvére mellékesen említtetik. Az okmányok jóval később Miklóst léptetik fel s ezt is Mihály fiának mondják.
Gergely 1411-ben a sághi prépostság nádasi részbirtokát és pedig a szúdi, maróthi, dalmadi és litasi birtokokkal határos részt, a prépostság felszólítására és a nádor intő parancsára visszaadja. Gergelylyel és a sághi prépostsággal foglalkozik Gara Miklós nádornak Budán 1422-ben kelt ítélet levele is Egyházas-Dalmad és Nádas birtokok cseréjéről és a csere megerősítéséről.
Dalmady Gergely életében a család további leszármazása tekintetéből nevezetes szerepet játszik azon adat, melyet a garammelletti szentbenedeki convent egy 1579-iki átirata nyújt 1422-ből. Ez arról értesít, hogy Gergely, Mihály fia, 1422-ben Zsigmond beleegyezésével testvérré fogadja Thúry Mihályt, János fiát és ennek hitvesét saját nővérét, minden jogaiba, kivéve Nádason a sághi egyház földjét. Ebből azt következtetik szerzők, hogy Gergely a családnak Mihály ágán utolsó férfi sarjadéka volt. Ezt szem előtt tartva, a család további leszármazása az örökbefogadott s a családba beházasodott Thúry Mihály ágán következik, hol azután Miklóssal, Thúry Mihály fiával találkozunk, ki eddigi család nevéhez «de Kis-Thúr» felveszi az új családi nevet is «de Dalmad».
A család tehát az ismert adatok szerint nem Dalmady Mihálytól, hanem a Gergely által testvérré fogadott kisthúri Thúry Mihálytól származik le tovább fiával Miklóssal, ki mint literatus fordúl elő az okmányokban. Egy adat szerint lévai várnagy volt. Ez arról nevezetes, hogy a maga és Margit, Zsófia s Anna leányai számára új adománylevelet kér és nyer Mátyás királytól 1464-ben Dalmad és Darázs hontmegyei helységekre, melyeknek már elődjei is békés birtokában voltak. Miklós beiktatása még ugyanezen évben megtörtént ellenmondás nélkül. Királyi emberekül kijeleltettek az adománylevélben Túri János, Bory István, Bory János, Litassy János, ezek távollétében pedig Királyfia Péter. Miklósnak figyermeke nem maradt, csak 3 leánya. A család e szerint Miklós ágában kihalt volna. Ipolyi A. püspök azt hiszi a Dalmady-családról öszszeállított s kéziratban levő jegyzeteiben, melyeket a szerzőknek rendelkezésére bocsájtott, hogy Miklósnak 1464 után, az új adományt követő években fia született, kinek nevét nem tudja, s majd Anonymusnak mondja, majd Sebestyén gondolja s ettől a hasonnevű fiútól származnék le egyenes ágon a család. De ez kétes. Valószínűbb, hogy Sebestyén, ki a XV. század végén 1485-ben jelen meg, egyik mellékág sarjadéka, mely valamelyik közös őstől, István comes valamelyik fiától vagy unokájától ered, de nem lehet meghatározni, melyikből. E részben fontos a következő okmány.
A leányok egyike Margit, Horhy Péterné a sághi convent részére 1508-ban kiállított nyugtató levél szerint fiaival és leányaival megjelenik a garam-sz.-benedeki convent előtt s kijelenti, hogy férje nemes Horhy Péter és első férje dalmadi Horváth János, az előbbi években némely okleveleket, melyek Dalmad birtoklási jogaira vonatkoztak, több más birtokokat illető iratokkal biztosabb megőrzés végett s sághi convent levéltárában letéteményeztek s valami szekrénybe helyeztek. Ezen iratokat idő multával Imre prépost idejében Dalmady Sebestyén és Miklós, az említett dalmadi Horváth János fia, továbbá ő maga, a sághi conventben felkeresték, a mondott ládában fel is találták, átvizsgálták, a tökéletesen épségben talált iratokat ugyanott egy más szekrénybe áthelyezték és azt bezárva és pecsétjeikkel megjelelve, megőrzés végett újra letéteményezték és hátrahagyták. Ezen levelekre neki és gyermekeinek szükségük lévén, ők azokat II. Ulászló király parancsoló levele és engedélye alapján az említett ládából sértetlenűl kivették. Ők tehát a sághi egyház conventjét a szóban levő s minden tekintetben épségben megőrzött iratok további őrizetétől felmentették, és visszavételük iránt megnyugtatták. Ez okmányhoz, mely a család birtokában hiteles kiadmányban megvan, a genealogia szerzői a következő megjegyzéseket fűzik: «Végig menve a Dalmady Miklós leányaival kapcsolatos töredékes adatokon, a Dalmady Margitra vonatkozók nevezetes eredményre vezetnek. Látjuk azokból hogy az adományos Dalmady Miklóssal a család fiága egészen nem halt ki. A garammelletti szentbenedeki convent 1508-ból fenmaradt oklevele szerint életben van Dalmady Sebestyén, Margit egyik leányának Juliannának 45férje és Dalmady Pál, Margit másik leányának Agathának férje, kikkel személyesen jelen meg a sághi conventben a családi iratok átvétele végett. Ugyanazon okirat szerint megjelent ott több évvel előbb Imre prépost idejében nemes Dalmady Sebestyén is, kit az iratokat átvizsgálta, újra letéteményezte és a káptalanban hátrahagyta. Világos, hogy e két Dalmady Sebestyén két különböző személy s a családi leszármazás rendjét kettőjök közűl nem a Julianna férjével, hanem azon Sebestyénnel kell újra összekötni, ki az okirat nemes Dalmady Sebestyénnek mond. Erre vezet fellépésük különböző ideje, mely nemes Dalmady Sebestyénnél jóval korosabbnak gyaníttatja. De kérdés, kitől származott nemes Dalmady Sebestyén, kiről egyebet nem tudunk, mint hogy a sághi conventben régebben letett családi iratokat időközben átvizsgálta, más szekrénybe áttétette s ott újra hátrahagyta. Testvérje volt-e Dalmady Margitnak, ki ez alkalommal szintén megjelent vele? Beláthatlan homály előtt állunk, melyben elvesznek a nyomok. Ipolyi Arnold püspök a Dalmady-család leszármazásáról összeállított kéziratban levő vázlatában így okoskodik: «Dalmady deák Miklós impetrálja a régi család birtokára a nova donatiot Mátyástól 1464-ben, hogy leányainak is biztosítsa az ősi birtokot, miután három leánya volt már, de még fia nem, ki később született.» A fiú nevét nem tudja biztosan meghatározni. Anonymusnak mondja, majd meg Sebestyénnek gondolja s a később előjövő Sebestyént, vagyis Horhy Julianna férjét ezen Anonymus fiának tartja. A kérdés azonban evvel nincs megoldva, a homály tovább is megmarad. A feltevés, hogy az adományos Miklósnak utólag fia született volna s a családi genealogiát ez vinné tovább, alig hihető. Szellemes ötlet, mely csak pillanatra világít s még nagyobb homályban hagy. Nem találjuk sem a családi oklevelek jegyzékében, illetőleg az 1469-iki inquisitoriák extractusában, mely Miklós halála után is csak a három leányt említi, sem a régi családi iratoknak letéteményezéséről és visszavételéről 1508-ban kelt nyugtató levélben, mely egy szóval sem árulja el, hogy a sághi conventnél Dalmady Margit társaságában megfordúló nemes Dalmady Sebestyén fia volna Miklósnak vagy testvére volna Margitnak. Mindent összevetve nemes Dalmady Sebestyént valamelyik mellékág sarjadékának kell tartanunk, mely valamelyik közös őssel kétségkívül összefügg, de az összefüggés ezen őssel ez idő szerint ki nem mutatható. Ismeretlen maradt, vagy nyomtalanúl eltünt az okmányokban. Felvihető Dalmady Tamásig, kinek fiai, a mint a genealogia kezdetén láttuk: István, Gergely, és János voltak, kik a XV. század második felében éltek, kik közűl azonban István és János ága, utódok megemlítése nélkül nyomtalanúl tünik el szemeink elől.»
A további genealogia élére tehát nemes Dalmady Sebestyén jut. Fia, mint Ipolyi véli s a fennebbi adat mutatja, Dalmady Sebestyén, kinek neje Horhy Julianna. Innen a genealogiában mint ifjabb Dalmady Sebestyén szerepel.
Ifjabb Sebestyénről kevés adatot találunk. Egyik az esztergomi káptalan jelentése 1497-ről, Istvánnak a pilisi, szántói és apátmaróthi egyházak apátjának Hontmegyében fekvő birtokaiban teljesített határjárásról, melynek Fyssy János, Demsend Pál, Hyppolit esztergomi érsek, néhai lévai Vajdafi János fia Zsigmond, Bory Simon, Horhy Péter, Dalmady Sebestyén s mások ellenmondanak; 1505-ben Dalmady Pállal zálog czímén beiktattatik Theszéry Péter és Deméndy Mátyás újfalusi birtokrészeibe Barsmegyében. Előfordúl még Pállal a fentebb ismertetett nyugtató levélben. Pállal vagy unokatestvéri vagy sógorsági viszonyban állhatott.
(A leszármazási táblákat a jövő füzet közli.)
