AZ ALCSERNÁTONI DAMOKOS CSALÁD NEMZEDÉKRENDJE. (Egy czímerrajzzal.) | Turul 1883-1950

97AZ ALCSERNÁTONI DAMOKOS CSALÁD NEMZEDÉKRENDJE.
(Egy czímerrajzzal.)

Az alsó-csernátoni Damokos család, mely egyike a Székelyföld legrégibb s legérdekesebb családainak, pár év előtt keltette fel különös érdeklődésemet, midőn a Béldi Pál élettörténete megírásával foglalkoztam s láttam, hogy Béldi a tatár rabságban több Damokossal volt együtt s azután is jó barátságban maradt velök s egyik, Damokos Tamás, még konstantinápolyi útjára is elkísérte. Hallván mindenfelől beszélni, hogy Csernátonban a Damokosoknak sok régi írásuk van s még az a tarisznya is az egyik levéltárban van, melyben egyik Damokosné elemózsiát pakolt Béldinek s menekülőtársainak, bár egészségem gyenge volt, de a szép szeptemberi idő csalogatott, s Maros-Vásárhelyről Lajos öcsémmel 1886-ban beutaztunk Brassóba s onnan egy napi pihenés után Alsó-Csernátonba, hol a nagytekintélyű család számos tagja igen szívesen látott.

Én a korán elhúnyt ifjú Damokos Árpádhoz szálltam s aztán látogatást tettem ennek édes anyjánál és Damokos Jánosnál is, s így sikerült valami négy láda levelet összehozni szállásunkra, az Árpád kényelmes lakására, melyeket átnézve, Béldi dolgot felette keveset találtam, s a híres tarisznyát is 1848-ban ismét táborba vitték, de többé vissza nem hozták.

Meg kell jegyeznem, hogy az illető ládákban a levelek nagy rendetlenségben voltak, alig néhány fasciculus volt épen hagyva, persze elenchusról szó se volt, de azért nem kerülhette el figyelmemet néhány régibb okirat a XV. és XVI. századból; de mind a mellett, hogy kitünő szívességgel s barátsággal fogadtak a három háznál, a Damokos iratoknak csak egy részét láttuk, mert egyik úr nem volt otthon, a másik lázas beteg volt s a harmadiknak is valami baja történt, félvén a levélkutató tudósoktól stb.

Ez évben figyelmem megint a család felé fordulván, több irat jött kezeim közé, melyekből meggyőződtem, hogy a Damokos család a Nyujtodi család folytatása s láttam, olvastam azt is, hogy testvér család a Becz családdal; így írja Apor Péter is, de erről én az előttem forgó iratokból nem győződtem meg s azt hiszem, hogy ez csak olyan családi hagyomány, melyet az okiratok teljesleg nem bizonyítanak, sőt némelykor megczáfolni látszanak.

Apor Péter adatai és a családi hagyomány szerint, mely utóbbit egy előttem fekvő családfából látok, Nyujtodi Domokosnak két fia Pál és Imre veszik fel először a Damokos és Becz nevet, s így lesz e két fiúból Damokos Pál és Becz Imre, kik tulajdonképen édes testvérek lennének s nevök után van téve, hogy 1506–7 körül éltek. Úgy de a székely történetek legalaposabb tanulmányozója, Szabó Károly, a «Székely oklevéltár» I. kötetének (megjelent Kolozsvártt 1872-ben) 170. lapján az erdélyi múzeum levéltárából egy eredeti okiratot tesz közzé, melynek tartalma szerint V. László királyunk Budán 1456. márczius 20-áról keltezve csík-szentmártoni Becz Jakabnak s általa atyja testvérének csík-szentgyörgyi Becz Bálintnak és fiainak Barabásnak és Péternek nemesi czímert adományoz. – Lehet, hogy tán volna mód ez idő korbeli nagy eltérést valami tévedés felderítése által kimagyarázni, de nekem erre most sem időm, sem módom. Én csak azt adom, a miről eddigelé már is meggyőződtem.

A Nywthodi-Damokos családfa tehát ilyetén képen fejlődött:

98Nyujtodi (vagy Nyútodi) Simon 1370. körül.; Nyujtodi Péter 1426-ban Kézdiszék követe Zsigmond királyhoz.; Nyujtodi János 1459. a vajda személyese.; Nyujtodi Pál, 1490. udvarhelyszéki székbiró.; Nyujtodi Domokos.; Demeter, 1524. követ a székely vásárhelyi gyűlésen.; Mihály.; Domokos Pál I. (Az első Damokos 1507.) (Bogáthi Helena.); Tamás.; Udvarhelyszéki ág.; Gergely, a Nyujtodi néven utolsó †.; D. Mihály I. 1523.; Anna. (1. Mikes István.) (2. Benedicti Péter.); Katalin. Bessenyei Demeter.; Margit (1. Lázár Péter. 2. Petki György.); I. István.; I. Domokos 1600.; I. Tamás (2-ik neje Morgondai Borbála.); I. Péter †.; I. Ferencz. (Nemes Anna.); Pál II. †; István II. (Lázár Judit.); Margit (Ozdi Miklós.); Katalin (Kálnoki Mihály.); III. Pál.; Ilona.; Tamás II. 1657. tatár rab, Csiki főkir. biró? 1678. nótáztatik.; Gábor †.; Judith (Fekete Ferencz.); Zsuzsánna. (Szörcsei Boldizsár.); I. János (vármegyei birtokos.) (A bárói ág ősatyja.) (Petki Judit.); II. János (Vitéz Borbála.) 1660 körül.; II. Péter (székely birtokos.) (A mostan virágzó nemesi ág ősatyja 1657–60. tatár rab.) (Bakcsi Judit.); IV. János †; I. Antal. Báró czímet nyer. (b. Naláczi Borbála.); I. Elek. †; II. Ferencz. (Maksai Borbála.); Zsuzsánna. (Jankó Péter.); Katalin. (Boér István.); III. Ferencz †; I. Gábor †; I. László. (elesett a törcsvári csatában 1690.) †; III. István. (Sarádi Klára.); II. József. †; III. Péter (Váradi Klára.); Zsuzsánna. †; II. Antal, ítélő mester. †; I. József, őrnagy. †; Krisztina* (1. Gr. Bethlen László kincstárnok.) (2. Gr. Haller Zsigmond.); Teréz* (báró Miske István.); I. György (Csató Anna.); I. Zsigmond (csak leánya maradt.); IV. Ferencz †; II. Elek. (Székely Borbála.); I. Simon. †; IV. Péter. (Ajtai Zs.); I. Sámuel. (Cserei Ilona.); Anna. (Henter Farkas.); Klára (Kozma Kelemen.); Mária. (Simonfi Elek.); . Ferencz. (Macskási Bora, csak leánya maradt.) (Eperjessi cs.); I. Sándor (csak leánya m.); I. Károly. (Torma Ilona.) †; III. Elek, leányág (Gyulai és Horváth cs.); IV. István szül. 1765. (Bartha Zsuzsánna.); VI. Ferencz. (Tompa Terézia) 16 gyermek.; Teréz. (Tompa János.) (Leányág.); III. József. (Bors Mária.); II. Sámuel. (Bors N.); II. Sándor (Huszár kapitány.) †; Zsuzsánna. (Losonczy.); II. Mihály † (Zámbler Róza.); V. István (udvari titkár †); I. Albert.; III. Tamás.; Mária. (Eperjesi István.); IV. József. †; III. János. Damokos Anna.; I. Ödön.; Janka. (Pócsa Bertalan.); I. Gyula.; I. Árpád † 1887.; III. Mihály.; I. Dénes.; Lajos. (Gyulai Róza.); Borbála. †; Katalin. (Bartha Imre.); Zsuzsánna †; VII. Ferencz. (Vajna Róza.); Teréz. (Réz Farkas.); VII. István.; II. Gábor.; Judit.; Berta.; I. Ákos. (Barta Róza.); I. Miklós.; III. Sándor.; VI. István. †; IV. Pál †; III. Antal (t. sz. elnök) (Sebestyén Mária.); I. Gergely; II. László (kir. t. biró.) (Domahidi Irén.); Anna. (Domokos János.); I. Benedek.; (Három gyerek kiskorában elhalt.); I. Andor.; Ilona. (Jakab Rudolf.); VIII. Ferencz.; Gabriella.; Margit.

* E két leány Krisztina és utódai ellen indítnak pert a Damokos Péter nemes utódai, minthogy II. Antalban és Józsefben a báró-ág fiága kihalt s a fiakat illető jószágokat a leányági Bethlenek, Hallerek és Miskék tartották kezüknél. Teréz utódai a mostan is virágzó b. Miske család. Krisztina utódai pedig igy mutatkoznak:

Első férjétől: B. Damokos Krisztina. (Gróf Bethlen László.); Gróf Bethlen Pál.; Gróf Bethlen Gergely. (honvéd tábornok) †.
1888-98b

Második férjétől: D. Krisztina. (Gróf Haller Zsigmond.); Gróf Haller János. (Kleisch Zsuzsánna.); Gróf Haller Ferencz.; Gróf Haller József.; Gróf H. Klára. (Földvári Józsefné.); Gróf H. Karolina. (Gróf Wass Miklós.); János.; Béla.; Péter és három leány.
1888-98c

Első férjétől: B. Damokos Krisztina. (Gróf Bethlen László.); Gróf Bethlen Pál.; Gróf Bethlen Gergely. (honvéd tábornok) †.
1888-98b

Második férjétől: D. Krisztina. (Gróf Haller Zsigmond.); Gróf Haller János. (Kleisch Zsuzsánna.); Gróf Haller Ferencz.; Gróf Haller József.; Gróf H. Klára. (Földvári Józsefné.); Gróf Hl. Karolina. (Gróf Wass Miklós.); János.; Béla.; Péter és három leány.
1888-98c

99És most hadd álljon itt a testvér Becz család nemzedék rendje is:

Domokos (Állítólag az előbbi családfán látható Nyujtódi Domokos.); Tamás; Becz Imre 1506.; Pál, Daczó Katalin.; Miklós, (5 leány, ezeket lásd alább.); Leány, (Lázár István magnus dictus); Klára, (Andrási N.) (György és Péter.); Erzsébet, (Apor Balázs.); Imre †; Tamás †; Katalin (Béldi János.); Helena †; Márta (Csomortányi László); Zsófia. (Andrássi Péter.); Anna (1. Pálosi Miklós.) (2. Kapturi János.) (Ős anyja a Földvári, Lázár, Mikó, Kászoni stb. családok illető ágainak.); Barbara. (Ettől szármanak leányágon a Mikes, Bessenyei, Henter, Geréb, Daniel, Torma és Csegezi családok most élő tagjai.)

A mint fennebb említém, Becz Miklósnak szintén öt leánya volt, u. m.:

Julia, Zsuzsánna, Anna, Margit és Ursula; ezeknek utódai a Török, Cseh, Csintalan, Kelemen, Apor, Biró, Lacz, Imets és Kis családok.

Lássunk azonban egy pár leányági leszármazást, melyek történelmileg is érdekes tartalmuak, igy pl.: Becz Katalin

Béldi Jánosné utódai.; B. Erzsébet, (Petr. Horváth. György.); B. Kelemen, (Bánfi Zsuzsánna.); Katalin, (Keresztessi Ferencz.); Anna, (Kálnoki István.); Borbála, (Thoroczkai István.); János, (Csomaközi Zsófia.); Béldi Pál 1621–1679. (a forradalmár.) Vitéz Zsuzsa.; Kálnoki Sámuel, (1678. elbujdosik Béldi Pállal.); Judith, (1. Berkhidai Huszár Péter.) (2. Tholdalagi János.); Egy kis leány †; Kelemen. (Ez folytatja a Béldi családot.); Dávid.; József †; Zsuzsa (Wesselényi Pál.)

Lássuk Becz Zsófia,

Andrássi Péterné utódait.; Mátyás.; János.; Katalin. (Kékedi György.); Mátyás.; Andrássy Zsuzsánna (Lorántfy Mihály.); Zsuzsánna, I. Rákóczi György.; Katalin, (Alia Sámuel.); Alia Mária, (Kemény Simon) a fejedelem fia.

Még egy érdekes csoportocskát állíthatunk össze első Becz Pálné Daczó Katalin rokonságáról: testvérei voltak ugyanis:

Daczó György (Damokos Bora.); D. Pál; és D. Ferencz. †; D. Margit. (Petki Mihály.); Petki János.; Petki Judit. (Damokos János.); P. Borbála. (Apafi György.); A. István.; A. Boldizsár.; A. Mihály, (a fejedelem.)

Végig tekintve már most ez egymással szoros rokoni összeköttetésben álló családfákon és kisebb csoportozatokon, csakugyan magunkévá tehetjük báró Apor Péter múlt századi melancholicus felkiáltását, midőn a Nyujtodi családról ezeket írja:

«Ludit in humanis Divina potentia rebus.

Sta Lector! vide lusum et actum scenicum mundi; quid videbis? Prius tamen ante visum lerge palpebras, accipe tubum specillarem dioptricum, etiam per hunc bene vide; sed antequam et per hunc videre velles, quaeso considera hanc deductionem familiae Becz, perlege deductionem in appendice familiae Dominici Nyujtodi, cuius leges filium primum Paulum Damokos, secundum Emericum Becz, et dum utramque hanc deductionem attente perlegeris, tum primo incipe videre. Quid videbis? videbis a Dominico Nyujtodi descendere principes, videbis Comites, videbis Barones, videbis praenobiles, videbis nobiles. Aplica tubum dioptricum, quid amplius videbis? videbis ab uno eodem primipilos, videbis pixidarios, videbis hodie et colones sive jobbagyones, videbis mendicos. En lusum, en actum scenicum mundi! I nunc, quisquis es, iacta familiam tuam, deduc ab Adamo, gloriare in sanguine, ita tamen cuncta haec fac, ut non obliviscaris in Dominici Nyujtodi familia te vidisse lusum et actum scenicum mundi.»

Közelebbről tekintve, az alcsernátoni Damokos* család egyike a Székelyföld legrégibb családainak, tagjai századokon át mindig kiváló hivatali állásokat foglaltak el, a nemzeti ügy védelmében többen szenvedtek hős halált s a pártok küzdelmeiben többen notáztattak, a konstantinápolyi Jediculától a csehországi Josefstadtig többféle politikai börtönnek voltak lakói, nem is említve, hogy számosan hullottak el a csatatéreken.

* A család jelen élő tagjai Damokosnak írják magokat, de ez nem igen van egyébbel indokolva, mint a tetszéssel, mert a feltalálható legrégibb okiratok s a szokás is minden szabály nélkül felváltva használják a Domokos és Damokos orthografiát.

100Hogy a család a Jenő nemből s annak talán csak Háromszéken létező Bessenyő ágából származik, bizonyítja egy 1548-ban Görgény várában kelt eredeti okirat, mely egy per kezdete, Ödönfi László görgényi várkapitány és székelyek alispánja előtt (vicecomes Siculorum), s mely a Damokos család levéltárában őriztetik.*

* Ez okiratot az 1886-ik évben az oly korán elhalt Damokos Árpád leveles ládájában láttam, most D. László tiszt. barátomtól kaptam s be fogom mutatni a Kemény Zsigmond társaság folyó évi májusi gyűlésén, aztán meg fog jelenni a Székely oklevéltár III. kötetében.

Az első Nyujtodiakról megemlékszik Kállai és Huszti, a későbbiekről s a Damokosok kifejlődéséről a Nyujtodi családból ismét egy eredeti terjedelmes oklevél szól, mely Tordán 1538-ban Cantate vasárnap szombatján (april 27.) kelt s mely arról szól, hogy Angyalosi Mózes mint perelte el Damokos Mihály és Becz Pál markosfalvi jószágát.

A családfejlés további részletei ama nagy perből vannak kidolgozva, melyet a nemes ág fiai a kihalt bárói ág leányutódai ellen folytattak s végre a legújabb időbeli családtagok és az élők a család tekintélyesebb tagjaitól szereztettek össze.

Mind a mellett teljesnek a családfa most sem mondható: a mint alább is meg fogom említeni.

Említésre méltó körülmény, hogy a család magát ős foglalónak tartja s az öt-hatszáz évre terjedő történelmi emlékezet óta mindig bírják ugyanazon földet s a hagyomány szerint ezer évnél is régebb idő óta. Mire persze kevés példa van (mint az is, hogy a gróf Wass család is 1156-ban kelt adományozás óta bírja a czegei, szent-gothárdi stb. birtokokat).

Ennek részben eszközlői voltak a székely örökségi institutiók, részben az, hogy leánynak soha semmi szín alatt sem adtak ősi birtokot, s idegennek eladni bármi csekély portiót csak akkor lehetett, ha a családtagok között vevő nem találkozott.

De már hadd említsek fel egy pár érdekesebb egyént is ez érdekes családból.

Damokos I. Tamás és Damokos I. Domokos 1600-an szenvedett kivégeztetésökről ezt írja Bod Péter «Hungarus Timbaules»-sében (71. lap):

«Thomae ac Dominici Damokos virorum antiqua prosapia ac claris virtutibus insignium, qui sub principe Sigismundo Báthori, in turbulente patriae statu ad accusationem Michaelis Vajvodae, iussu Bastae inter Markusfalvam et Matisfalvam die 20 Septembris anni MDC. innocenter peremti sunt».

«Hi fuerant certe praeclaro stemmate nati,
Ornarantque suos nobilitate Lares.
Justitiae semper cultores, atque tonantis
Legis custodes: Turris item Patriae
Kezdiacae sedis Praeses: iugulare Tyrannus
Marcusfalvini censuit ille Getes.»

«Memoriam eorum servat marmor in templo Also-csernatoniensi.»

Ez az emlékkő most is ott van az alsó-csernátoni ev. reform. templomban.

Damokos I. Ferencz és II. István az 1612-ik évben a szebeni országgyűlésen, hol a Báthori Gábor kormányzása és fejedelemsége hanyatló napjait élte, notáztattak, de Bethlen Gábortól, az új fejedelemtől nemsokára kegyelmet nyertek.

Ez időből igen érdekes adat van a családi levéltárban, t. i. Damokos Ferencz menyegzőbe hívó levele. Külczím:

«Generoso Domino Stephano Lázár de Szárhegy Primario Judici regio sedis Siculicalis Csik, Gyergyo et Kászon, Domino mihi semper observandissimo.»

«Szolgálatomat Ajánlom Kdnek mint jó akaró Uramnak! Istentől kivánok Kdnek minden testi és lelki jókat megadatni, mind az Kd kedves házanépével egyetembe.

Kdet mint jó akaró uramot kelletik e felöl megtalálnom, mivelhogy Istennek szent rendeléséből és parancsolatjából s jó akaró uraimnak s atyámfiainak is tetszésekből választottam magamnak jövendőbeli házasságnak rendire az néhai nemzetes és vitézlő Nemes Elek uram leányát Anna asszonyt.

Melynek menyegzői lakadalmának napját egyenlő értelemből végeztük és rendeltük ez jövendő Úrnapja után való vasárnapra u. m. Juniusnak 21-ik napjára itt alsócsernátoni házamnál celebráltatni; Kdet azért szeretettel kérem mint jó akaró uramot, hogy Kd az megirt nap előtt való szombaton legyen jelen jó idején mind asszonyommal ő Kgymével egyetemben, hogy innét megindulhassunk és mehessünk Ilyefalvára hálni, onnét ismét jó reggel megindulván Hidvégre mehessünk és Istennek szent segítsége velünk lévén Csernátonba visszatérhessünk és megjöhessünk.

Mely abbeli Kd jelenlétével hadd dicsekedhessem több jóakaró uraim és atyámfiai között, annak felette teljes életembe szolgálhassam meg Kdnek mint jó akaró uramnak.

Tartsa meg Isten Kdet jó egésségben.

Datum in Also-Csernáton die 31 mai anno Domini 1620.

Generosae Dominationis vestrae

servitor benevolus
Franciscus Damokos.»

101Ugyanezen levélnek hátán ez áll:

Memoriale a hivatalos rendekről mikor megházasodtam.

Sepsiből

Béldi Kelemen uram itt volt
Mikó György uram
Mikó Mihály uram itt volt
Daczó László uram itt volt
Mihacs Demeter uram itt volt
Pap János uram itt volt
Angyalosi Mihály uram itt volt
Barothi Ferentz uram mind az anyjával együtt itt volt
Benkő György uram itt volt
Geréb Ferentzné asszonyom.

Vármegyéről
Kemény Jánosné asszonyom itt volt
Lészay Gáspár uram, fogarasi udvar biró.
Apáthy Miklós uram.
Morgondai Györgyné asszonyom nem volt
Marvai Albert uram itt volt
Pribik János uram itt volt
Széki István uram itt volt
Komlodi Horváth György uram itt volt

Brasso várossa
Vásárhelyről itt volt a Biró a város képibe harmadmagával Szabó János.
Ikafalva.
Futásfalva.
Albis.
Az két csernátoni lófő emberek.

Kézdiből
Damokos István uram itt volt
Bernáld Ferentz uram itt volt
Donáth János uram itt volt
Kálnoky János uram itt volt
Apor Lázár uram itt volt
Mátyus János uram itt volt
Károli István uram itt volt
István Deák uram itt volt
Török Mihályné asszonyom itt volt
Barabás Mihály uram itt volt

Orbaiból
Basa uraim Péter és István itt voltak
Mikes Zsigmond uram.
Mikes Boldizsár uram itt volt vőfély
Jávai István uram itt volt gazda
Imets Mózes uram itt volt.
Ugron Mózes és János uraim itt voltak
Mikes Gáborné asszonyom itt volt
Donáth Pál uram.

Udvarhelyszékről
Nagy Menyhárd uram itt volt

Gyergyóból
Lázár István uram itt volt

Csíkból
Lázár János uram itt volt
Hadnagy Mátyás uram.
Petki Farkasné asszonyom itt volt
Apor Andrásné asszonyom itt volt
Lázár Istvánné asszonyom itt volt.

Az egész Damokos Ferencznek saját kezeírása.

Egyik portai követ Konstantinápolyból 1629. decz. 19-ről írt levelében kéri Bethlen István kormányzót (Gábor fejedelem testvéröcscsét), hogy: «az itt lévő tanuló ifjú legénynek Damokos Mihálynak küldjön Ngd. költséget.» (A levél eredetije a nemzeti múzeum levéltárában.) Lehet azonban, hogy e Mihály más Damokos családból való volt, mert neve a családfán nem fordul elő.

Enyedi krónikája szerint, mit Kállai is átvett, egy Damokos Tamás kapitány a Rákóczi lengyelországi hadjáratában elesett – ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert a táborban levő Damokos Tamás és Péter mindketten a krimi rabságra hurczoltattak. Péterről szól a hagyomány, hogy mikor a tatár először vitte ki Jászvásárra, a váltság-díj nem volt ott s a tatár bosszúságában orrát, fülét levágatta. A váltságdíjat pedig beküldötte volt hű jegyese, Petki Judit, de épen magok a vivők elsikkasztották. A hű jegyes nem csüggedett, addig járt a dologban, míg megtudta hová rejtették a pénzt, újra birtokába kerítette s vőlegényét kiváltván, nem tekintette bénaságát, nejévé lett s boldog életet éltek.

Tamásra nézve pedig Béldi Pálnak maradt fenn egy levele Teleki Mihályhoz, melyben írja: «Emlékezzék meg Kd, hogy Damokos Tamás mily jókedvű ember és hogy hányszor mulattunk elmés tréfáin, segítsen Kd. saczczának kicsinálásában, hogy válthassuk haza» stb.* (Lásd Deák Farkas czikkét a Tatár rabokról a Századok 1885. évi folyamában.) Ugyancsak ott más adat is közölve van, t. i. a rabok közös folyamodványai, melyeket a két Damokos is alá ír 102s ugyancsak e Damokos Tamás a Béldi Pál féle mozgalomban is tetemes részt vett 1678-ban; török földre menekült, de végre onnan is visszakerülvén, késő vénségben halt meg.

* E Damokos Tamás érdekében Kemény János is írt volt II. Rákóczi Györgynek, hogy váltsa ki 1658-ban, de nem volt semmi eredménye, míg aztán 1664-ben, tehát fogsága 7-ik évében, lépett fel ügyében Béldi, még pedig sikerrel.

Hogy a család egyik ága bárói czímet szerzett, már említettem, ezek közül származott volt Antal ítélőmester és József őrnagy, de e bárói ág már e század elején kihalt. (1835-ben.)

A most élő Damokosok közül János, Ferencz, Mihály, Dénes tekintélyes földbirtokosok, Antal kir. trvszéki elnök, László kir. táblai bíró stb.

A családfa hiányára nézve egy kiváló adatot kell felhoznom, hogy t. i. a marosszéki ág nincs megemlítve. Marosszéken lakott t. i. az I. báró Damokos Antal, ki 1773-ban marosszéki fő királybíró volt, s ez elő is fordul a családfán; de itt szolgált s lakott is Maros-Kereszturon alsó csernátoni Damokos Péter, 1761-ben Marosszék alkirálybírája, Damokos Sámuel 1784-ben ugyanazon hivatalban, valószínűleg az előbbinek fia, s még e század első felében M.-Kereszturon az ősi kuriában lakott Damokos Domokos (neje Eperjessi leány) és fia Damokos Péter, ki napjainkig élt. Ezek a családfán meg nem említtetnek.

***

A mi a család czímerét illeti, sem a családi levéltárban, sem a közlevéltárakban nem akadtam nyomára, hogy az alsócsernátoni Damokos család czímerlevelet nyert vagy szerzett volna.* De a közszokás alól ők sem vonhatták ki magokat s az itt látható csínos czímerök volt, a legszokottabb magyar czímer-alakokkal. Nyolczszögű kék mezejű paizs alján zöld halmon arany korona, melyen nyugvó piros mezbe öltözött jobb kar, markában kivont kardot tart, kardhegyén török fő, arany csillag s ezüst hold kiséretében, a paizson nyílt sisak arany koronával, sisaktakaró jobbra ezüst-kék, balra arany-vörös. A czímer egész alkotása a fejedelmi korra mutat, de nem valószínű, hogy a bárói ág is minden bővítés nélkül ezt a czímert viselte volna.

* Mely eset régi magyar s még inkább régi székely családoknál gyakran fordul elő.

***

A «Turul» terjedelme s munkaköre nem igen engedi, hogy e legnépszerűbb székely családok egyikének hagyományairól s mondáiról e helyen bővebben elmélkedjem, de az bizonyos, hogy az egyszerű népmesétől kezdve a népdalon, s balladákon keresztül egész a regényírásig* a költészet minden faja foglalkozott a Damokosokkal.

* Jókai Mór is regényben örökítette meg a Damokos családot.

Én csak egyre szorítkozom, t. i. a Póka nevű tatár vezérrel folytatott párharczra, melyre a kihívó pogány bátor szavai után a jó székely vezér kissé nehezen vállalkozott, így szólván:

«Hej becsület, becsület, ha te nem volnál, nekem most nem kellene meghalnom!» De aztán neki durálván magát, a harmadik összecsapásnál a tatár vezér fejét egyetlen csapással leütötte, mire a két tábor csata nélkül ment szét s a tatárok kivonultak az országból. Ez eseményt népies versek is örökítik s korán elhalt jeles költőnk, Zajzoni, balladának is feldolgozta. A Csernáton és Kézdi-Vásárhely közt ma is van egy kis halom, melyet Póka halmának neveznek; mondják, itt volt a páros-viaskodás, sőt a czímerben lévő török főt is Póka fejének tartják.

DEÁK FARKAS.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem