HARMINCZHAT-PECSÉTES OKLEVÉL 1511-BŐL. (MÁSODIK KÖZLEMÉNY.)

Teljes szövegű keresés

49HARMINCZHAT-PECSÉTES OKLEVÉL 1511-BŐL.
(MÁSODIK KÖZLEMÉNY.)
– Egy melléklettel. –
I. 7. A következő pecsét minden valószínűség szerint a kisvárdai Várdai Ferencz váczi püspök s kincstartóé.* Várdai 1509-ben lett váczi püspökké; 1514-ben az erdélyi püspöki székre lépett át, hol aztán élte végeig 1524-ig megmaradt. A kir. kincstartóságot csak 1511-ig viselte. Ez év május havában azonban még kincstartó volt. A kisebb befolyású főpapok közül való.
V. ö. Orsz. Levéltár. Dl. 22058. sz. okl. az 1510. évhez (aug. 27.). Továbbá u. o. Dl. 22030 (1510 máj. 21), 23075 (1518), 25524 (1509 szept. 21.). Valamint b. Nyáry id. m. 70. l.
Nyolczszögletű keretbe foglalt, tisztán kinyomódott pecsétjének czímerpajzsában a Guth-Keled nemzetségi czímer szokott ábrázolata: a három fog látható; ugyanaz, a mi alább a guthi Országh (I. 9. és II. 8.) és Báthori-czímerekben, csakhogy a Várdai-czímernél a harmadik, azaz legalsó fog már nincs teljesen kiképezve.
A pajzs fölött püspöki süveg emelkedik, aljából kinyúló szalaggal, mely a pajzsnak körülbelől közepéig jobbról és balról aláereszkedik. A süveg mellett jobbról az F, balról a V betű olvasható. Ugyanilyen pecsétjét látjuk Várdai Ferencznek egy 1510. május 21-én kelt oklevelén is,* csakhogy ennél a pajzsnak más alakja van és az F mellett a V betű helyett W betű foglal helyet, még pedig a püspöki süveg helyén, mely teljesen hiányzik.
Orsz. Levéltár. Dl. 22030.
Oklevelünkön sorrend szerint ez az első kezdőbetűs gyűrűpecsét.* Természetesen, latinosan írva: elől a kereszt- s utól a vezetéknév. Így iratnak oklevelünk többi kezdőbetűs gyűrűpecsétei is. Azonban ez időtájban, a mint megjelentek a magyar missilis levelek, mutatva az értelmi fejlődésnek s az egyéniség érvényesülésnek magasabb fokát, – előtünnek a magyaros feliratú kezdő-betűs gyűrű-pecsétek is. Így pl. Horvát Gáspár, fogarasi várnagy, egy 1502-ben, vagy mintegy két évtizeddel később: Hagymás Miklós erd. alvajda, egy 1519 febr. 6-án kiadott latin nyelvű okiratára, H. G. illetőleg H. M. kezdőbetűs gyűrűpecsétet nyomnak;* egy hónappal később pedig (márcz. 16-án) Szentgyörgyi Ferencz gyűrűpecsétje tünik elő S. F. betűkkel. De még ugyanez oklevélen Szentgyörgyi Farkas W. S. betűs gyűrű-pecséttel szerepel.*
Hasonló kezdő-betűs pecsétek pl. guthi Országh Lőrinczé (L. O.) 1496-ból (Dl. 20422), Corvin Jánosé (I. C.) ugyanez évből (Dl. 33026); 1497-ből pl. bélteki Drágfi Bertalan erd. vajdának figyelemreméltó gyűrűspecsétje, a pajzs felett: B. D. W. T. betűkkel (Dl. 20524); Somi Józsáé I. S. betűkkel (Dl. 20532); szekcsői Herczeg Miklósé (N. H.) betűkkel (Dl. 20594) stb.
Orsz. Levéltár. Dl. 21118. és 29973.
U. o. Dl. 23152.
I. 8. E pecsét bizonyára a Bakócz vagy Erdődi Jánosé, ki 1511-ben mint titeli prépost, királyi titkári tisztet visel az udvarnál; majd később: 1513-ban 50nagybátyja: Tamás érsek pártfogása következtében a zágrábi püspöki széket foglalja el.*
Lásd 1512-ből Dl. 22361. sz. okl., melynek alján következő szavak olvashatók: R° Magistri Johis ppti Titulien. Secretar. R. Mttis., odább pedig: «Jo. Erdewdy», mely feljegyzések, mint a kir. kanczelláriai praxis bizonyítja, ugyanazon személyre vonatkoznak.
A spanyol czímerpajzsban, mint Tamás eszterg. érseknél említők, kerékből szarvas ugrik ki. Fölötte préposti süveg emelkedik, jobbról-balról lengő szalagokkal. Az, egész pecsétet nyolczszögletű keret zárja körül.
I. 9. E pecsét guthi Országh János szerémi püspöké, ki e főpapi méltóságot 1505–1522 közt viselé. 1522-ben váczi püspökké lépett elő, mely állásában 1537 körül bekövetkezett haláláig megmaradt, tehát a mohácsi vészt jóval túlélte.
Pecsétje egyszerű. Tojásdad keret veszi körül a Guth-Keled nemzetségi czímert (3 teljesen kiképzett fog) ábrázoló spanyol czímerpajzsot, mely fölött a bal oldalon O. betű világosan kivehető. A püspöki süveg hiányzik,* valamint a sárkány czímertartó is, melyet pedig nagyatyja a nagy nádor: Mihály, élte végeig viselt.*
V. ö. a Várdai Ferencz püspök id. pecsétjével, melyről szintén hiányzik e süveg. (Orsz. Levéltár. Dl. 22030.)
P. o. Dl. 18999.
I. 10. A süveg ezen a pecséten is hiányzik, melynek német czímerpajzsában, hiányosan kinyomva, oroszlán ágaskodik. A pajzs fölött jobbról, szintén homályosan, egy meghatározhatlan betű nyomódott ki. Nem lehetetlen, hogy a Várdai Pál pecsétjével van dolgunk, ki ez időben több ízben: prepositus Sancti Sigismundinak és alkincstartónak írja magát s kinek pecsétjében csakugyan, első lábában három ágú villát vagy három ágú rózsát tartó oroszlán ágaskodik.* A kétséget főleg az okozza, hogy míg oklevelünkön e pecsét piros, Várdai pecsétei más okleveleken mindig fekete-barnás viaszba vannak nyomva. Bár ez ellenmondás nem nagy erejű, mert hiszen a középkor a pecsét színeinek megtartásában sem következetes, s ugyanazon főúr vagy főpap – habár a piros pecsét használata még mindig kiváltság – felváltva piros vagy más színű pecsétet használ. S maga Várdai Pál, mint prépost, már ez időben használhatta pecsétjeinél a piros viaszt, mint az I. 8. pecsétnél Erdődi János, vagy a következőnél (I. 11.) Beriszló Péter.*
Lásd 1513-ból (szept. 8.). Dl. 22451, vagy 1515-ből (máj. 6.) Dl. 226)8. okl., a czímerpajzs fölött P. W. betűkkel. Továbbá 1515. jan. 13. Dl. 22652. s 1517. aug. 25. Dl. 22960. okl., melyben már mint főkincstartó szerepel.
Várdai Pál Várdai Ferenczczel távoli rokonságban állt. Nagy Iván szerint a Várdai család a XIV. század végén háromfelé ágazott el. Az első ágból származott Ferencz, a harmadikból pedig Pál. (Magyarország Családai.)
Várdai Pál különben püspöki széket (a nyitrait) jóval később: csak 1521-ben kapott. 1524-ben az egri püspöki székre lépett át, majd a mohácsi csata után János király által esztergomi érsekké neveztetvén ki, e méltóságot 1549-ben bekövetkezett haláláig megtartotta. A mohácsi vész előtt: 1517–1525 közt két ízben a kir. kincstartói tisztet is viselte, 1520-ban Batthiáni Benedekkel.
I. 11. E pecsét a grabarjai Beriszló Péter székesfehérvári préposté, ki úgy látszik, ez időben szintén királyi titkár volt.* A következő 1512. évben veszprémi püspök lett s 1520-ban a törökök ellen vívott egy kisebb ütközetben esett el. Egyúttal több világi magas tisztséget is viselt. 1513–1516 közt kir. kincstartó volt, s ezen kívül ugyanez időtájban zenggi kapitány, a vránai perjelség kormányzója és horvát-szlavondalmát bán, mely állásokkal a török elleni folytonos nehéz küzdelem volt összekötve.
V. ö. Orsz. Levéltár. Dl. 21494 (1505), 25548 (1512); valamint Dl. 32867 (1516), és 23172 (1519) okl. stb. Továbbá Századok 1879. évf. 336. és köv. 11.
Pecsétje feltünően tiszta nyomású. A hasított német czímerpajzs jobb mezejében pantallér, bal mezejében pedig, keresztbe tett, két lefelé haladó nyilvessző látható. A pajzs felső részét szalagos díszes préposti süveg ékíti, s az egész tojásdad alakú pecsétet zsinórzatos keret foglalja körül.
I. 12. E nyolczszögletű keretbe zárt pecsét tulajdonosa ismeretlen. Homályosan lévén kinyomva, a spanyol pajzsban levő ábrázolatok nem vehetők ki pontosan.* A pajzs fölött, ennek jobb és baloldalához tapadó szalaggal, főpapi süveg s ennek bal oldalán P vagy B, jobb oldalán pedig N vagy I betű látható. Tulajdonosa valószínűen valamely, udvari tisztséget viselő prépost lehet.
Hársfa-levél vagy stilizált liliom, vagy épen szárnyas állat?
51A II. sorral a világi főurak pecsétei kezdődnek.
II. 1. Első helyen áll a legbefolyásosabb Perényi Imréé, ki a legmagasabb állami hivatalt: a nádorságot (wingarti Geréb Péter után) 1504-től, 1519-ben bekövetkezett haláláig viselte. Mátyás korában élte ifjuságát. Ulászló alatt Szathmári György püspökkel együtt az ú. n. német pártnak volt feje, mely a magyar koronára vágyó osztrák herczegekkel folytonos összeköttetésben állt, s a gyönge királyt folyvást hatalmában tartotta. Ily természetű érdemeiért később német birodalmi herczegi czímet is nyert. A Mátyás halálával kezd emelkedni. Ulászló mindjárt 1491-ben kir. főétekfogó-mesterré nevezi ki. E méltóságot nádorrá lettéig viselte. 1500-tól 1519-ig Szapolyai Jánossal együtt koronaőr is volt; 1504-ben sáros-és abaújmegyei főispán, 1509-ben és 1510-ben a király távollétében helytartó, 1511-ben pedig horvát-szlavon-dalmát bán és zenggi kapitány is volt.
A nyolczszögletű kerettel körülvett, kissé homályosan nyomódott pecsét a Perényieknek már megállapodott czímerét mutatja. A négyelt pajzs felső jobb és alsó bal mezejében szárnyas női fej látszik, a másik – ellentétes – két mezőben pedig oroszlán ágaskodik. A német pajzs fölött E. P. betűk olvashatók. B. Nyáry szerint a Perényi Imre nádor 1504. évi köriratos nagyobb pecsétjén a czímert angyal tartja, ez alak azonban a mi kezdő-betűs pecsétünkről hiányzik, a mint hogy a kezdőbetűk rendszerint épen a czímer-tartó angyal helyét szokták elfoglalni.*
E czímert b. Nyáry a IX. táblán 78. sz. a közli. De hibásan, mert a felső jobb és alsó bal mezőben a korona felett nem az ott ábrázolt szárnyas állat lebeg, hanem az említett szárnyas női fej – melyet szirén-fejnek is szoktak mondani – nő ki. V. ö. Orsz. Levéltár. Dl. 19646. sz. okl. függőpecsétjével (1513), melyen a czímert szintén angyal tartja, s melyen a szárnyas női fej csakugyan könnyen madárnak nézhető. Úgy látszik – a pecsétmetsző hibájából. Világosan látszik a szárnyas női fej egy 1506. évből származó oklevél kezdőbetűs gyűrűpecsétjén. (U. o. Dl. 21603.)
II. 2. Megvan ez a spanyol czímerpajzsot tartó angyal a Szapolyai János nyolczszögletű keretbe zárt köriratú pecsétjén. De gyűrűpecsét lévén, a körirat csak a pajzsot veszi körül, bár élesen határolt keretben: Az angyal egyik szárnyánál kezdődik, a másiknál végződik. A menynyire kivehető: «IOANNES COMES SEPUSIEN.»
A pajzsban a Szapolyai-család czímere tűnik elő. Hármas halom közepéből farkas emelkedik ki, karmolásra tartott két első lába előtt félholddal (mely pecsétünkön nem igen látszik), füle mögött pedig csillaggal.* Ugyanilyen pecsétje látható Szapolyai Jánosnak egy 1513 aug. 26-án kelt oklevelén is.* Mivel a tőle nagy számban felmaradt hivatalos iratokon legtöbbször a hivatalos kerek, nagy pecsétet használja ama köriratos gyűrűpecsét a legritkább jelenségek közé tartozik.
Lásd 1524-ból (Orsz. Levélt. Dl. 18984.) a Szapolyai György szepesi ispán pecsétjét. A különbség csak az, hogy ennél a csillag lent, a farkasnak dereka alatt foglal helyet. V. ö. Szapolyai István pecsétjével 1497-ből. (U. o Dl. 20626.) A farkasra nézve fontosnak találom megjegyezni, hogy az a XV. században, Mátyás korában élt Szapolyai Imre czímerében megfordítva, úgyszólván háttal felénk, azaz heraldikailag: balra fordulva ágaskodik, a mögötte levő csillag pedig szintén lentebb: a dereka körül fénylik. U. o. D1. 15698. (1462. febr. 10.) és 15719. (1462. máj. 8.); továbbá Dl. 16022. (1464. jul. 16.) és 16823. (1496. márcz. 30.).
U. o. Dl. 29622.
Szapolyai János – a nádor: István fia, a későbbi király, ez időben még fiatal ember, s ép ekkortájt lesz erdélyi vajdává és székely gróffá.* De már körülbelül 1500 óta Perényi Imre nádorral együtt a koronaőri tisztet is viselte; 1507-ben pedig az ország főkapitányává lett. Folyton növekvő befolyású merész férfiú, ki a király leányának kezét már 1505-ben nyiltan megkéri, s határozott trónigényekkel lép föl.
U. o. Dl. 2207. (1511. jan. 5.). V. ö. Dl. 27599. (1511. okt. 3.) és Dl. 22371. (1513. apr. 4.).
II. 3. A következő pecsétet a Szentgyörgyi Péter országbiró nevében nyomták ez oklevélre. De nem az ő, hanem valamelyik XV. századbeli elődének most már el nem olvasható nevét viseli. Ugyanilyen pecsétet használ egy 1510, szept. 1-én kelt és sajátkezű aláirásával ellátott oklevélen is, csakhogy míg az oklevelünkre nyomott pecsét köriratából alig valami olvasható, 1510. évi pecsétje köriratának egyik részén világosan láthatók az 146… arab számjegyek.* XV-ik századi eredetre vall a kezdetleges 52körirat is, mely, mint a Bakócz Tamás esztergomi érsek pecsétjénél említettük: csaknem összefoly a pecsét többi ábrázolataival.
V. ö. Orsz. Levéltár. Dl. 22065. Ugyanilyen pecsét van egy 1514. évben kelt oklevélre is nyomva (Dl. 22848), de körirata ennek sem. olvasható. Csak egyes betűk látszanak homályosan: S. G. s talán Z. betűk. V. ö. továbbá a császári koronát ékesítő bokrétára nézve. U. o. Dl. 22077. (1510. okt. 26.), 23152., 21515., 22115. és 22037. sz. okl. is.
A nyolczszögletű keretben kicsiny spanyol czímerpajzs zár magába egy hatágú csillagot, fölötte sisak, melyből gazdag foszlány-dísz omlik alá, e fölött pedig császári korona, melyet hatalmas bokréta* ékít. A pajzs oly kicsiny, hogy hossztengelye a fölötte levő többi ábrázolatoknak csak mintegy egyharmadát teszi. Különös jellemvonása ez a XV. századbeli sisakos pajzsoknak, a milyen a mi oklevelünkön ezenkívül csupán még egy fordul elő, ú. m. a következő: az Ujlaki Lőrinczé, melyet szintén XV. századból valónak tartunk. Mindkettőnek. ú. n. csőrsisakja van, mely ez időszak különös kedveltje, s dús sisak-foszlány-dísze, mely szintén a XV. század eleje óta kezdi oldalt is ékíteni a czímerpajzsokat.
Mint a czímerlevelen látjuk: páva-farktollakból.
Kétségtelen, hogy e kicsinyke gyűrűpecséteket a pajzs, sisak, foszlányok, bokréta és sisakdísz, sőt a Szentgyörgyiénél még a korona és a körirat is – túltömöttekké teszik, a miért későbben a sisakot és tartozékait el is hagyogatják s csak a pajzsot s köriratot vagy kezdőbetűket tartják meg. De ama túltömött pecsétecskéktől s ez esetben kivált az arányosabb Ujlaki-félétől lehetetlen bizonyos bájt és kecsességet megtagadni.
A czímer ugyanaz, a melyet 1450 junius 19-én III. Frigyes császár, mint magyar király, Mátyásnak ellenfele, Szentgyörgyi és Bazini György, János és Zsigmond grófoknak, kik Mátyás ellenében őt választák többedmagukkal magyar királylyá, az ő császári személye körül szerzett érdemeikért nekik adományozott,* s a melyet a család tagjai a Mátyás királynak történt meghódolásuk után* is használnak.
Orsz Levéltár. Dl. 15371. V. ö. u. 0. 24832.
1462 febr. 10. (Orsz. Levéltár. Dl. 14767.)
Benne különösen a sisakot díszítő császári korona, – a mennyiben már az egyszerű nemesi koronát is ritka kiváltságnak tekintették – a nagyhírű főúri család büszkeségének legkiválóbb tárgya volt, előttünk – mint páratlan – egyiké a legérdekesebb heraldikai jelenségeknek.
Szentgyörgyi Péter 1499-ben lett erdélyi vajdává; majd mikor vingarti Geréb Péter országbiró 1500-ban a nádori székre előlépett, Szentgyörgyi Péter az országbirói méltóságot nyerte el. Az erdélyi vajdaságot épen ez időtájt adta át Szapolyai Jánosnak.* Nem tartozott a merészebb, erélyes és legbefolyásosabb politikusok közé. 1517-ben halt meg.
1510 jun. 25-én még országbírónak, erdélyi vajdának és székely grófnak írja magát, 1511 jan. 3-án azonban már «alias» erdélyi vajdának. Oklevelünk keltekor tehát (1511. máj. 10.) már csupán országbiró volt.
II. 4. E pecsét az Ujlaki Lőrincz boszniai herczegé.* Ujlaki makacs, büszke főúr, mint a kinek apja Bosznia királya, keresztapja nem kisebb ember mint Mátyás király volt. Míg Szapolyai világosan formulázza trónpraetensióit s a királylyal szemben gyakran tolakodó: Ujlaki meddőbb, de a király gyöngéi ellen kíméletlenebb. Ez időben úgy látszik belgrádi bán volt, s használja a «macsói bán» czímet is. Később: az új király II. Lajos alatt, 1517-ben, a Szentgyörgyi Péter halálakor ő lett országbiróvá. Egy évvel a mohácsi ütközet előtt: 1525-ben halt el.* Nyolczszögletű keretes pecsétjét a spanyol pajzs körül aláomló dús sisak-foszlányok jellemzik leginkább s – mint említők – a pajzsnak a járulékokhoz képest feltünő kicsinysége. A vágott pajzs felső mezejében két pólya, az alsóban misem látható.* Ez alsó mezőt bizonyára valamely szín ékesíti, a mely azonban, mint átalában oklevelünk egyetlen pecsétjén, úgy itt sincs feltüntetve. A pajzsot sisak födi, melyből hatalmas kétszárnyú koronás ember-alak emelkedik ki. A pajzs fölött, a baloldalon az U betű elég világosan látszik.
Orsz. Levéltár. Dl. 22152.
Múzeumi Reg. okl. 1511. évhez.
V. ö. az Ujlaki Miklós pecsétjével pl. 1441-ből (Dl. 13620). A czímer többi részére nézve pedig u. o. Dl. 33483., melyen a szárnyas alak feje fölött a szárny felső része – kicsiny pajzsban kétfejű sast foglal még körül.
II. 5. A következő, hasonlókép tisztán kinyomódott pecsét jóval egyszerűbb. Tojásdad negativ keretben, szárnyas sárkánytól övezett spanyol pajzsban a Guth-Keled nemzetségi czímert mutatja. Bár körirat vagy betű nincs rajta, bizonyára 53a később nagy szerepet játszott, a Perényi Imre halálakor 1519-ben nádorrá lett Báthori Istváné, ki 1510-ben mint «Castellanus Castri regii Budensis» még csak udvari tisztet visel, de a következő 1511. év május havában (29-én) már mint temesi ispán, egy okirat záradékában* Szentgyörgyi Péter országbiró után következik.* Testvére: Báthori György, 1505 óta kir. főlovászmester, befolyástalan ember, a következő Ráskai kir. tárnokmester, és Buzlai kir. főudvarmester előtt sorrend szerint nem is foglalhat helyet.* Még kevésbbé a harmadik testvér András, ki csak később kezdett emelkedni, az István befolyása alapján.*
Orsz. Levéltár. Dl. 258. Egyszerű másolat.
Tulajdonképen, ha a főtisztségeket viselő főurakat veszszük: oklevelünkön is; mert – mint említők – Ujlaki Lőrincz pecsétje inkább csak mint magánemberé áll itt a Szentgyörgyié után.
V. ö. Orsz. Levéltár. Dl. 25506, 22037, 22287, 22288, 23178 stb. okl. 1513-ban somogyi ispán is volt.
1519-ben és 1520-ban szatmári ispán és macsói bán, 1521-ben kincstartó, majd a mohácsi vész után mintegy 1534-ig kir. tárnokmester.
II. 6. A következő pecsét a Ráskai Balázs kir. tárnokmesteré. Nyolczszögletű keretben, a mélyen bevágott német czímerpajzs* fölött B. R. betűkkel. Ráskai a Mátyás halálakor, mint budai várnagy, igen fontos szerepet játszott; 1493-ban kir. főkamarásmesterré lépett elő, mely udvari hivatal ez alkalommal tünik föl legelőször. 1495 óta lindvai Bánffy Miklóssal együtt a királyi főudvarmesteri tisztet viseli, egészen 1498-ig, a midőn kir. tárnokmesterré lett, mely hivatalában mintegy 20 évig, 1518-ig megmaradt. 1503-ban, a Geréb Péter halálakor, mint nádori helyettes is működött.*
Az oklevelünkön előforduló összes u. n. német pajzsok közül a Buzlaiénak van legmélyebb bevágása. Azután a serkei Lorántfi Miklósénak. (III. 9.)
Lásd Orsz. Levéltár. Dl. 20182, (1503), 25004. (1509) és 22439. (1513), valamint a 22193. (1511. aug. 15.) és 32694. sz. okl., melyek közül utóbbi az ő hatalmas családi összeköttetését mutatja. Két fia volt ugyanis ez időben (1515. jun. 6.): Gáspár és János és nyolcz leánya; kik közül négy még hajadon (Anna, Borbála, Orsolya, Dorottya), négy pedig férjnél: Margit, gersei Pethő Ferenczné; Erzsébet, györgyi Bodó Ferenczné; Katalin, gergellaki Buzlai Lászlóné és Ilona, bolondóczi Bánffy Ferenczné. (Végül a Dl. 21194. sz. okl.)
Ketté vágott czímerpajzsának alsó részében homályosan három pólya, a felsőben pedig álló madár-alak látszik.
II. 7. Eléggé tiszta nyomású a gergellaki Buzlai Mózes kir. főudvarmesternek tojásdad keretbe foglalt következő czímere is. A spanyol czímerpajzsot thelamon gyanánt övező állat-alak egy másik, 1513-ból Buzlai Mózestől fenmaradt hasonló pecsét szerint is egy sárkány, mely vastag törzsével a pajzs bal sarkára kúszik, hatalmas fejét pedig a pajzs jobb felső sarkán nyugtatja. Feje fölött M, törzsöke felett pedig B betű látható, a pajzsban magában pedig stilizált szárnyú és farkú egyfejű sas. Ugyanezt a pecsétet használja a következő 1513. és 1514. években is.*
V. ö. Orsz. Levéltár. Dl. 21072, valamint 22193. (1511. aug. 15.), 22431. (1513) és 22848. (1514); továbbá 22399. (1513), 32694, (1515) és 29622. sz. okl. is.
Buzlai Mózes 1501 körül nyerte el a kir. főudvarmesteri tisztséget, melyet 1518-ban bekövetkezett haláláig viselt. Ezenkívül 1501 és 1514-ben mint kir. főajtónállóval, 1502 és 1515-ben pedig mint Tolnamegye ispánjával is találkozunk vele.*
V. ö. 22941. (1517) sz. oklevéllel, hol sajátkezű névaláirása is látható, valamint egy nagyobb pecsétje is, melyen a sas plasztikusabban van kidolgozva, de a czímert körülvevő sárkány kevésbbé látszik. Az ő veje volt a fentebb (II. 5.) említett Báthory György kir. főlovászmester. (Dl. 22998.)
II. 8. Bélteki Drágffy Jánosnak keret nélküli köralakú pecsétje a következő. A spanyol czímerpajzsot alul farkuknál és felül nyakuknál fogva egymásba fonódó két sárkány veszi körül.* A pajzsban fölfelé irányuló nyilvessző alatt félhold, mellette pedig jobb és bal oldalon egy-egy csillag ragyog.* Drágffy János ez időben 54valószínűen kir. főpohárnokmester volt. A későbbi években mint kir. főétekfogó-mester említtetik.* 1518-ban – Ráskai Balázs után – a kir. tárnokmesteri hivatalt nyerte el. 1523-ban temesi ispánná is lett, 1525-ben pedig – a hatvani országgyűlésen – országbiróvá, s mint ilyen esett el a mohácsi ütközetben.*
B. Nyáry szerint II. Ulászló király 1507-ben kelt czímerbövítő oklevelében két körülkúszó sárkánynyal díszesítette fel a Drágffy-család czímerét. A forrást azonban, honnan ez adatot veszi, e helyen nem közli. (98. lap.) De siet hozzátenni, hogy a Drágffy család ezen czímertartói alighanem e család nevére vonatkozó beszélő czímartartók. Különben e részben fontos momentum, hogy a Drágffy Bertalan.(János atyja) pecsétjén a sárkányok még nem fordulnak elő. (L. Orsz. Levéltár. Dl. 20524.)
Nagy Ivánnál (Magyarország Csal.) a Drágffy-czímerben levő nyilvesszőt középen rózsakoszorú fonja körül. Pecsétünkön ennek nincs nyoma. A Drágffy Bertalan erd. vajda pecsétjén sincs. (Dl. 20524. 1497-ből.) Valamivel nagyobb, köriratos pecsétet használ Drágffy János 1515 január 9-én kiadott oklevelén (Dl. 31005), valamint az 1516. évből származó, müvelődés-történelmi tekintetben páratlan érdekü, magyar nyelvű drágaság-összeíráson is (Dl. 26367), hol sajátkezű névaláirása is látható. Különösen az előbbi 1515. évi szép tiszta nyomású.
1511 aug. 15-én «pincernarum reg. magister» (Orsz. Levéltár. Dl. 22193); szept. 6-án pedig már «dapiferorum reg. magister»-nek nevezi II. Ulászló király. (U. o. Dl. 26964.)
1521-ben mint közép-szolnokmegyei és krasznamegyei ispán is említtetik. E vidéken terültek el családi törzsbirtokai.
II. 9. A következő pecséten pontokból alakuló tojásdad keret foglalja körül a német pajzsot, melyen a Guth-Keled nemzetségi czímer ábrázoltatik; a pajzs fölött M. O. betűkkel. E czímert a guthi Országh Mihályénak véljük. Mihály a László fia, a nagy nádor: Mihály unokája.* Ez időben – úgy látszik – nem viselt hivatalt, sőt talán később sem. De folyvást «Magnificus»-nak czímeztetik, a mi arra mutat, hogy talán előbb viselt valamely udvari főtisztséget, avagy elődei és nagy vagyona révén, mint a köznemesek közül épen annálfogva kiválót, – az előkelők (proceres) közé számították. S a mennyiben ez előkelők és a főtisztségeket és méltóságokat viselő «Barones» közt ez időben különbséget tettek,* – oklevelünk kiállítói sorában épen Drágffy Jánosnál és Országh Mihálynál van a határ: előbbivel végződnének a «Barones», utóbbival kezdődnének a «Proceres». E megkülönböztetés azonban, valamint akkor nem változtatott a nemesi jogok egyenlőségén, – ez alkalommal is inkább csak a sorrendre vonatkozik.
Többi testvérei: Ferencz, Imre és János. Anyjok Maróthi Magdolna. (V. ö. Orsz. Levéltár. Dl. 22222, 22294 és 22110.)
Nemcsak oklevelünk, hanem a törvények s Verbőczy Hármaskönyve is. Utóbbi szerint: «Suntque… veri Barones, quorum ab antiquo nomina Decretis et Literis confirmationalibus Regiis, inseri consveverunt». Tehát: a nádor, országbíró, horvát-szlavon-dalmát bán, az erdélyi vajda és székely gróf, a szörényi bán, a macsói bán; a kir. tárnokmester, a kir. és királynői főajtónálló, főpohárnok, főétekfogó és főlovászmesterek, a temesi és pozsonyi grófok. De ezek közé szokták még a főkamarásmestert és főudvarmestert is számítani. (V. ö. Tripartitum. P. I. T. 94. §. 1., 2.)
II. 10. E pecsétből csupán az azt körülvevő zsinórzatos, tojásdad alakú keret s a czímerpajzs fölött kissé homályosan kinyomódott A. (?) és M. (?) (vagy N és I) betűk vehetők ki; a czímer-ábrázolatokból azonban semmi sem. Tulajdonosát nem fedezhettük fel.
II. 11. A következő pecsét lényeges részei tisztán nyomódtak ki. Tojásdad keretbe zárt német pajzson egyfejű stilizált sas terjeszti szét szárnyait; fölötte I. P. betűk világosan olvashatók. Tulajdonosa biztosan nem határozható meg. Az ez időben – úgy látszik – kir. főkamarásmesteri méltóságot viselt podmanini Podmaniczky Jánosra* alig lehet gondolni, minthogy a Podmaniczky család ez időben a nyíllal átlőtt pánczélos kart használja czímerül. Különben is sorrend szerint Országh Mihály előtt lenne helye.
Orsz. Levéltár. Dl. 22218. (1511. okt. 299.)
Csaknem ugyanezt mondhatjuk gersei Pethő Jánosról is, ki ekkor az udvarban «a királyi gyermekek udvarmestere» volt.* Különös, hogy ugyane pecsét egy 1514-ben (nov. 19.) Szlavoniában (in oppido Thoplicza) kiadott oklevelen, más három pecsét társaságában szintén előfordul,* de az oklevélnek megnevezett négy kiállítója közt egy sincs, kinek nevére I. P. kezdőbetűk ráillenének.* Csupán annyi látszik tehát valószínűnek, hogy pecsétünk tulajdonosa valahonnan Szlavoniából való főúr.
Pecsétjét lásd Orsz. Levéltár. Dl. 25427. (1504) Kovachich. Vest. Com. 462. 1. 1508. évből, 1519-ben kir. főudvarmester (Dl. 23259). Már előbb a királyné udvarmestere volt, s midőn Anna királyi herczegnő, majd Lajos herczeg született, ezeknek udvarmestere lett. Lajos nagyon ragaszkodott hozzá, s hogy király lett, kir. főudvarmesterré tette. Ugyanez történt nagylucsei Dóczi Ferenczczel a kir. főkamarásmesteri méltóságot illetőleg.
A különbség csak az, hogy míg a mi pecsétünkön a sas jobbra, eme pecséten balra néz. Azonban, mint a Szapolyai-czímernél láttuk, ez alapon e két pecsétet még különbözőnek nem vehetjük.
Orsz. Levéltár. Dl. 22641. A négy név a következő Tynchich Péter, Supanich György, Wynichna János és Grexych György.
II. 12. E pecsét: gyűrűbe foglalt gemma lenyomata. 55Tojásdad keretben Janusfőt ábrázol: jobbra néző szakálos férfi-és balra néző ifjú női arczczal. Kinek tulajdona volt s tehát kinek nevében nyomták ez okiratra, – mivel mását nem találhattuk meg: nem dönthetjük el.
Gemma-pecséteket a XV. század közepe óta kezdenek nálunk sűrűbben használni. Eleinte inkább csak a főpapok s egynémely főúr – élnek vele. Ez időben azonban, a XV. század végén s a XVI. elején, már a megyei kiadványokon is elő-előfordul.* A művelődés, a szép iránti érzék, a mint születik s nő, – ugyanazt az utat követi, a melyet a hatalom: felülről halad lefelé.
Lásd pl. Orsz. Levéltár. Dl. 20505. (1512. Szathmármegyéből.) V. ö. pl. Dl. 22641.
A gemma-pecsétek az olasz renaissance nálunk is folyvást erősbödő szellem-áramlatának hátramaradt nyomai. Az ókori görög és római világ tanulmányozása Olaszországban a mindennapi életet is átható erővel lépvén fel, eme plasztikus metszésű, bájos ókori maradványok összegyűjtése, vásárlása, utánzása is rohamosan elterjedt. Hazánkban is mihamar feltünik s anynyira hódít, hogy nemsokára a családi czímerek helyét is elfoglalja s pecsét gyanánt a köz-és magánokiratoknak – a középkor eme legféltettebb kincseinek – hitelesítő, szentesítő erőt kölcsönöz.* Használata azonban világos bizonyítéka annak, hogy hazánkban ekkortájt a nemesi címereknek nem tulajdonítottak oly nagy fontosságot, mint a nyugot-európai heroldos lovagi világban. Mert bár a törvényes szokás a magánosok gyűrűpecséteinél megkivánta a czímerábrázolatokat,* mégis, mint látszik, nem találták kifogás alá eső dolognak, ha nemes ember nemcsak leveleit (missilis) zárta le gemmával, hanem a fontosabb okiratokat is ezzel pecsételte meg.
Hogy a tévedéseket lehetőleg elkerüljék: egy-egy főúr vagy nemes természetesen állandóbban egy-ugyanazon gemmával pecsétel. Így pl. tolnai Bornemisza János kir. kincstartó folyvást egy delfinen ülő meztelen gyermeket ábrázoló gemmát használ pecsétein. (Orsz. Lltár. Dl. 25365, 25366, 19271. stb.)
«Armorum insignia» – mond Verbőczi. Trip. Partis I. Tit. 13. §. 5.
Oklevelünkön a 36 pecsét között – a menynyire ábrázolataik magyarázhatók – öt gemmát (II. 12., III. 2., 6., 8., 11.) találunk. A főpapok és a «Barones» azonban mindnyájan czímeres pecsétjüket használják; úgy látszik, a gemmával való pecsételés kisebb fontosságának tudatában.
II. 13. A következő, kör alakú, keret nélküli pecsét már czímert tüntet elő: a losonczi Bánffyak czímerét. A német pajzsban, keskeny pólyán álló jobb lábát karmolásra tartó griff-madárral. Valószínűleg a losonczi Bánffy János pecsétje.* E pecsét a második sorban az utolsó.
A losonczi Bánffyak ez időben kevésbbé szerepelnek. Péter és László folyvást «Egregius»-nak czímezve fordulnak elő, csupán János, a «Magnificus», vehető tehát a «proceres» sorába. (Orsz. Levéltár, Dl. 22297, 22215, 26839 az 1511, 1512 és 1514. évekből.)
III. 1. A harmadik sort egy tojásdad keretbe foglalt pecsét kezdi meg, melyből a spanyol czímerpajzs fölött levő G (?) és M betűkön kívül semmi más nem látható. Talán chulai Móré Györgyé, ki 1505-ben és 1507-ben belgrádi és macsói bán, kinek azonban 1511 körül semmi nyoma sincs.*
V. ö. Orsz. Levéltár. Dl. 22559. és 21723. Czímerét nem találhattam meg.
III. 2. A következő, tojásdad negativ kerettel körülvett gemma-pecsét szintén nem eléggé tisztán nyomódott le, de azért a benne ábrázolt sisakos ember-alak elég jól kivehető, a mint csaknem vállig meztelen balkezét lebocsátva, jobb kezében rudat (dárdát?) tartva, térdig meztelen jobb lábával előre lép. Tulajdonosát nem sikerült megtalálnunk.
III. 3. Hasonlókép ismeretlen a következő, szintén tojásdad alakú, apró pontokból álló kettős keretbe foglalt pecsétnek tulajdonosa is. A spanyol czímerpajzsban tisztán domborodik ki az egyfejű, szárnyait kiterjesztő sas, fölötte pedig az egyetlen M. betű.
III. 4. A következő pecsétnek inkább csak tojásdad kerete nyomódott le tisztán. A spanyol czímerpajzsban levő ábrázolattól az oklevélen jobban észrevehető domborulatok után csupán sejteni lehet, hogy az az ákosházai Sárkány családnak czímere: nemesi koronából, jobb kezében almát tartva kiemelkedő koronás női alak, mely körül sárkány tekergődzik, a nő kezében levő almába harapva. E család egyik nevezetes tagja, a II. Lajos idejében sokat emlegetett, 1524–5-ben országbirói méltóságot is viselt ákos 56házai Sárkány Ambrus, ki 1505–9 között pozsonyi gróf is volt, ez időben pedig máramarosmegyei főispán.* Valószínű, hogy az ő nevében nyomták e pecsétet okiratunkra.*
Négy évvel később, 1515-ben (jan. 6-án) Magnificus liber baro de Olnod-nak nevezi a nádor. V. ö. Századok. 1877. VIII. füz. 79. lap.
V. ö. Kovachich. Vestigia Comitiorum 462. 1. Orsz. Levéltár. Dl. 22559. (1505. évi rákosi végzés). Továbbá u. o. Dl. 22155. (1511. máj. 10.) és 22152. (1511. máj. 2. és jul. 23.). Ugyanekkor említtetnek testvérei is: János és Ferencz, de Magnificus-nak feltünően csupán Ambrust czímezi a kir. kanczellária. (Végül u. o. Dl. 32694.)
Az ő pecsétével végződik a piros pecsétek sora. A hátralevő 7 pecsét mind zöldes viaszba van nyomva. S bizonyára nem puszta véletlen, hogy a piros pecsétek közt más színű nincs, s hogy a zöldek épen legutól vannak együtt. Köztudomású tény, hogy a középkorban a piros viasz-pecsétet csupán fejedelmi szabadalom alapján használhatta a legmagasabb méltóságot viselő főúr is. Hazánkban a XV. század közepéig nem találunk világi főurat, a ki piros pecsétet használt volna.* Csupán a Hunyadiak: János a kormányzó, bizonyára magas méltóságánál fogva, melyet lényegében a királyéval azonosnak nyilvánítottak – aztán később fia László, neje Szilágyi Erzsébet; majd Mátyás királysága idején: Szilágyi Mihály a kormányzó, s ennek neje Báthori Margit.* A főpapok: érsekek, püspökök, néha a prépostok is (de a vicariusok nem), szintén piros viaszszal pecsételnek, már a XV. század első felében. A világi főurak azonban csak az ötvenes évek óta s eleinte tulajdonképen csak az egyetlen Szentgyörgyiek. Még pedig ők is a III. Frigyes császár adománya alapján, ki, midőn czímerüket császári koronával felékesíti, a piros viaszszal való pecsételésre is feljogosítja őket, kimondván az adománylevélben, hogy ez által a Szentgyörgyiek a legmagasabb magyar állami méltóságot viselő nádornál is előkelőbbek.*
Lásd pl. a már többször idézett Dl. 13620. sz. oklevelet (1441-ből), melyen Ujlaki Miklós erd. vajda és Marczali Imre zöld pecséttel szerepelnek. Vagy pl. a Dl. 26393. sz. oklevelet, melyen Hunyadi János még mint erd, vajda, s a 13677. számút, melyen Garai László macsói bán még zöld pecséttel szerepelnek. (1442-ben.) (Lásd még Ujlakira és Hunyadira nézve 1443-ból a Dl. 13715. sz. és 1446-ból Dl. 13936. sz. okl.)
Báthori Margit piros pecsétje előfordul pl. a m. nemz. Múzeumban levő Forgách-levéltárban. 1461. évhez. A Hunyadi-család többi tagjaié pedig elég nagy számmal az Orsz. Levéltárban.
Fentebb már említők, hogy a Szentgyörgyiek e sokatmondó kiváltságot a Mátyás ellenében szerzett érdemeikért kapták III. Frigyestől. (Dl. 15371. sz.)
A magyar főurak és főméltóságok csakugyan nem is pecsételnek piros viaszszal, még a 60-as évek elején sem. 1462-ben, midőn Mátyás király drenavei Erdőháti Lászlót kegyelmébe fogadja, a királyi igéretlevélen kezeskedő magyar főurak pecsétei közül csupán a praelatusokéi pirosak, a világi főurakéi, köztök az ország méltóságai guthi Országh Mihály nádor, Ujlaki Miklós erd. vajda, továbbá egy Rozgonyi, Hédervári, Szapolyai pecsétjei még mindig zöldek.* A Mátyás uralkodása alatt azonban ez a becsesnek tartott jog is mindinkább terjed lefelé a világi urak körében, csupán azzal a megkülönböztetéssel, hogy a rendes hivatalos kiadványokra a legtöbb esetben sárga viaszpecsétet nyomnak, s a pirosat inkább csak gyűrű-pecséthez, mint magán emberek használják. Ez az átmenet. A század végén II. Ulászló király idejében ez a különbség is megszünik lassankint, s 1511-ben – mint látjuk – a nádor, országbiró s más főméltóságok, sőt többen a vagyonosabb nemesek közül (proceres) is, piros viasszal pecsételnek. Törvényt avagy csak törvényes szokást azonban, – mely a pecsét-szinek használatát szabályozta volna, – hiába keresünk. Bizonyára a király tetszése szerint hatalmazta fel erre kedveltebb híveit, bár efféle szabadalom-levelünk nem maradt; később pedig, különösen a II. Ulászló gyönge kormánya alatt kifejlett szokás szerint, az ország bárói és a főbb nemesek, pusztán állami vagy udvari magas méltóságuk avagy társadalmi állásuk vagy öröklés alapján éltek a piros pecséttel.*
Orsz. Levéltár. Dl. 15791. V. ö. az ugyancsak 1462-ből származó Dl. 24767. sz. oklevéllel, melylyel a király a Szentgyörgyieket kegyelmébe fogadja.
Különben e kérdés részletei még megoldásra várnak. Előkelő családok, pl. a Héderváriak, kik közül a XV, század közepén nádor is került, – nem használják a piros pecsétet. Hédervári Miklós tárnokmester 1489-ben zöld pecséttel él. (Orsz. Levéltár. Dl. 19604.) Mint látni fogjuk: oklevelünkön Hédervári Ferencz is. Guthi Országh Mihály tudtunkkal szintén nem használta a piros pecsétet. Fia: László, zászlós úr (lásd: Barones), 1489-ben is zöld pecsétet használ (u. o. Dl. 19564); oklevelünkön azonban: Mihály, a László fia, mint láttuk (II. 9), már pirosat. 1500 körül már megyei kiadványokon is fordul elő piros viaszpecsét (Dl. 20932 és 20878) s viszont, a hires Rozgonyi és Kanizsai család tagjai szintén nem pecsételnek piros viaszszal ebben az időben.
57III. 5. Nyolczszögletű, élesen kiváló kettős keretbe van zárva a következő tiszta nyomású zöld viasz-pecsét; spanyol czímerpajzsában a Héder vagy Heydrich* nemzetségnek «veres mezőben három ezüst czölöpöt» ábrázoló czímerével.* A pajzs fölött F. H. betűk mutatják, hogy e czímer a Hédervári Ferenczé, kit egy évtized mulva, mint bűnbakot, Nándor-Fejérvár eleste miatt minden vagyonától megfosztottak.*
Báró Nyáry. Id. m. 70. l.
V. ö. pl. a szekcsői Herczegh Miklós szép gyűrűpecsétjével, melyben ugyanez ábrázolat látható. (Orsz. Levéltár. Dl. 20594 1497-ből.)
1522-ben. Mint belgrádi bánt. V. ö. Orsz. Levéltár. Dl. 22256. (1511. decz. 11.) és 26151. (1513). Családi viszonyaira nézve pedig az 1505. évből. Dl. 21500. sz. okl.
III. 6. E keret nélküli, rákot ábrázoló csinos gemma-pecsét tulajdonosát nem fedezhettük föl.
III. 7. A következő negativ tojásdad keretbe foglalt pecsétnek sárkánytól övezett spanyol czírnerpajzsában a Pálócziak czímere: nemesi koronából kiemelkedő, kezeit mellén tartó (?) meztelen ember-alak tünik elő.* Valószínűen a Pálóczy Mihályé, a ki 1511-ben mint kir. főpohárnokmester említtetik,* 1514-ben pedig a főkamarásmesteri méltóságot nyerte el.
A Pálóczi Mihály országbiró egyik 1469. évből épen fenmaradt pecsétjén a koronából kiemelkedő alaknak hosszú haja van, tehát inkább nő, – jobb kezével valamit szájához vinni látszik, bal kezében pedig négyszögletű ládácska-félét tart. (Orsz. Levéltár. Dl. 16824.)
Január 5-én. Úgy látszik: a század eleje óta viselte e méltóságot. (V. ö. Orsz. Levéltár. Dl. 22116., 22442., 22631.) Mihályt állandóan Magnificus-nak czímezik; testvérét: Antalt Egregius-nak. E két Pálóczi nem egyenes utóda a Mátyás korában élt hires országbírónak Mihálynak.
III. 8. A következő pecsét tulajdonosa ismeretlen. Valamint átalában azt sem lehet pusztán e nyomat alapján eldönteni: gemmától vagy pecsétgyűrűtől ered-e. Czímerpajzsa nincs, csupán egy benső gömbölyded kerete, mely fát (?) és alatta jobbról-balról egy-egy álló (de meg nem határozható) alakot tüntet elő. Ennek daczára nem lehetetlen, hogy afféle pajzstalan czímerrel van dolgunk, minők ez időtájt is gyakorta fordulnak elő, kivált megyei kiadványokon,* – állat-alakot vagy más tárgyat, nem pedig pólyát czölöpöt, pantallért stb. ábrázoló czímereknél.
Lásd pl. Orsz. Levéltár. Dl. 20582. 1497-ből: öt pecsét közül három ilyen. (Ungmegye.)
III. 9. A következő keret nélküli pecsétnek német czímer-pajzsában a Rátold-nemzetség hársfalevele eléggé tisztán nyomódott ki. Bár betű e pajzs fölött sincsen, valószínű, hogy a serkei* Lorántfy Miklósé, kit 1505 óta s épen ez időtájt is emlegetnek okleveleink. Országos vagy udvari méltóságot azonban – úgy látszik – nem viselt.*
Vagy «gedei» avagy «feledi» (Mert e várakról, szintén birtokukról, is nevezte magát e család.)
Fiai: György, Imre, Tamás, János. Lásd Orsz. Levéltár. Dl. 21488. (1505), 21497. (1505), 21987. (1510), 22202. (1511), mely utóbbi oklevélen L. Miklósnak egy jóval szebb, kezdőbetűs gyűrű-pecsétje látható.
III. 10. A kör alakú, keret nélküli pecsétnek kissé durva metszetű, elég tisztán kinyomódott spanyol czímerpajzsában középen kacsaalakú madár áll, a mellette jobbról és balról felnyúló két nádszál* között. A czímerpajzs fölött levő két betű közül tisztábban csak a második (D) látható. Az első: jobb felöl, meghatározhatatlan. A czímer s a D betű a Nádasdi családra vall, mely ekkor még nádasdi Darabosnak nevezte magát. E pecsétet valószínűleg nádasdi Darabos Ferencz nyomta ide, a későbbi híres nádornak: Tamásnak atyja.*
Pecsétünkön a durva pecsét-metszet miatt inkább fának látszik.
Lásd Nagy Ivánnál: Magyarország Csal. V. ö. Orsz. Levéltár. Dl, 14944., 15268., 19368. és 25604.
III. 11. Ez utolsó, gemma-pecsét ábrázolata, bár látszólag tisztán nyomódott ki, csak hozzávetőleg határozható meg. Szárnyas angyal, hosszú ruhában, 4 lábúnak látszó állat (valószínűen hiányosan kinyomódott lóalak) mellett áll, s egyik kezével ez állat nyaka felé nyúl. Tulajdonosa felfedezésre vár.
* * *
Ezzel kimerítettük a pecsétek mindhárom sorát. Több pecsét azonban megfejtetlen maradt, részint homályos nyomásuk következtében, részint pedig – ha világosak – mivel idáig kiadva nincsenek, s – különösen a gemmáknál – párjukra a bennök ábrázolt czímerekre – a tulajdonos 58nevével összeköttetésben – többé nem akadhattunk.
Az első sorban: a főpapi pecsétek közt három ilyen pecsétet említettünk.* Nem látszik valószínűnek, hogy ezek egyike, pl. a legelső ismeretlen, sorrend szerint az 5-ik: a Péter veszprémi püspöké lenne. A rang szerinti sörrendet ugyanis elég pontosan megtartották e pecsétek elhelyezésénél. Már pedig e sorrend szerint Péter bibornoknak, e méltóságához képest, Hippolit egri püspök és szintén bibornok után, a kalocsai érsek: Frangepán György előtt kellene említtetni, a mint azt az oklevelek záradékaiban tenni szokták.* A 4-ik pecsét pedig már egy püspöké: a Szathmári Györgyé.
Az 5., 6. és 12.
Lásd pl. Orsz, Levéltár. Dl. 258. és 10841. sz. okl.
Valószínű, hogy ez ismeretlen pecsétek egyike s épen az 5-ik a Bajóni István nyitrai püspöké, ki e főpapi méltóságát körülbelől 1505 óta viselte, előbb pedig: 1503 óta szerémi püspök volt.
Néhány év óta a királyi személynöki tisztet is ő tölti be. Ha másként nem, e minőségében* aligha jelen nem volt az udvarban s tehát az országgyűlésen is, e határozat hozatalakor.* A Bajoni család czímere – melyhez hozzá nem férhettünk – e kérdésre azonnal megadhatná a választ. *
Orsz. Levéltár. Dl. 22275. (1512).
Bár a következő évben elhúnyván, meglehet már 1511-ben sem vett tevékeny részt a közügyekben.
A Károlyi-codex III. kötetének bevezetésében Géresi a Bajoni család ekkorbeli történetét behatóbban tárgyalja, czímerét azonban nem említi.
Hasonlókép valószínűnek látszik, hogy a főpapi czímerek közt az általunk szintén nem ismert Gosztonyi-czímer is megvan.* Felső-szelestei Gosztonyi János ugyanis, ki 1507 óta 1510-ig váczi, 1510 óta pedig, tehát épen ez időben is (1524-ig) győri püspök volt,* mint királyi titkár, szintén rendes tagja lehetett az udvarnak. *
Csergheő Géza úr szives figyelmeztetése alapján kiderült, hogy a már előbbi közleményünkben leírt I. sorbeli 5. sz. czímer jobb mezejében foglalt ábrázolat (kürtöt tartó kar) a Gosztonyi családé. V. ö. Nagy Iván. i. m.
1524-ben az erdélyi püspöki székre lépett át. A mohácsi csatában esett el.
Lásd Orsz. Levéltár. Dl. 21728. (1507), 22058. (1510) és 25562. (1515). Ez utóbbi az 15 sajátkezű levele Rozgonyi Istvánhoz, de piros záró pecsétjéből világosan semmi sem vehető ki.
Gibarthi Kesserü Mihály, 1503 óta boszniai püspök, mint királyi titkár, szintén gyakran szerepel ez időben az udvarnál. Pecsétje tehát szintén előfordulhat a főpapi pecsétek között. Czímerét azonban szintén nem sikerült megszereznünk.* Ugyanezt mondhatjuk csulai Móré Fülöp, valamint Ferencz erdélyi prépost, királyi titkárokról. Utóbbinak családi neve is ismeretlen.*
V. ö. Orsz. Levéltár. Dl. 258., 22117., és 22159. (1511), 22325. (1512) és 22407. (1513) sz. okl.
Orsz. Levéltár. Dl. 21814, 22743 és 22116. okl.
A később híressé vált Szalkai László, ki váczi, majd egri püspök s esztergomi érsek lett,* s 1516–7-ben a kir. kincstartói tisztet is viselte ez időben: 1511-ben úgy látszik még nem volt az udvarnál. Mert 1513-ban ugyan már királyi titkár;* 1512-ben azonban még mint az erdélyi kamarák ispánja, ád ki Tordán – valószínűleg saját gemma-pecsétje alatt – egy oklevelet.* 1511-ben tehát az udvarban s az országgyűlésen még nem igen szerepelhetett. Czímerét különben is ismerjük, s az nem fordul elő pecséteinken.
1514-ben lett váczi, 1522-ben egri püspök, 1524-ben pedig esztergomi érsek. A mohácsi ütközetben esett el.
U. o. Dl. 22403.
«Nos Ladislaus de Zalka et Michael litteratus de Gezth Comites Camerarum Transsilvanarum.» Így kezdődik az oklevél. A bájos kis gemma, kezében faágat tartó, hosszú ruhába öltözött, hálósipka-formát viselő picziny gnómot ábrázol. (U. o. Dl. 22274.) V. ö. Nagy Iván: Magyarország Csal.
Hasonlóképen nem volt jelen az egri püspök Hippolit,* a csanádi püspök: kőrösszegi Csáki Miklós* s az (1507 óta) erdélyi püspök: Perényi Ferencz,* a nádor fia, s Bertalan vránai perjel.*
1486-ban esztergomi érsek, 1497 óta (1520-ig) egri püspök. V. ö. 20197. sz. okl., melyen szép pecsétje látható. Ez időtájt. nem is lakott Magyarországon, hanem kormányzókkal helyettesíttetvén magát, püspökségének csupán jövedelmét élvezte. (Orsz. Levéltár. Dl. 22112., 22364. és 22281. sz. okl.)
V. ö. 14415., 28601., 21797., 21500. és 258. sz. okl. Czímere: vérző, sipkás, bajuszos, szakálas férfifej. 1499-ben szerémi püspök lett, a következő évben pedig csanádi.
1514-ben váradi püspök lett. A mohácsi ütközetben esett el. V. ö. U. o. Dl. 22152.
U. o. Dl. 22341. (1512), hol czímere (?) is látható.
A főúri czímeres pecséteket illetőleg kétségtelen, hogy az ez időben szerepelt előkelőbb 59főúri családok tagjai közül a következőknek pecsétjei nincsenek oklevelünkön: az ez időtájt felemelkedő gyarmati Balassáké; a lindvai Bánffy Jánosé (a Miklós fia) és Ferenczé (a Jakab fia);* a Batthiani Boldizsár horvát-szlavon-dalmát al-báné, és Benedek kincstartóé* a pelsőczi Bebek Jánosé,* a nemrég elhunyt bajnai Both András fiai: László és Ferenczé,* a gergellaki Buzlai László kir. főétekfogó-mesteré, a lévai Cheh családé,* czoborszentmihályi Czobor Imréé,* a szerdahelyi Dersffieké, nagylucsei Dóczy Ferenczé,* az Egervári Istváné*, a csáktornyai Ernusth János volt (1510-ben) horvát-szlavon-dalmát báné,* a gimesi Forgáchoké, a wingarthi Gerébeké, a Kanizsai László és Jánosé,* a nánai Kompolthi Ferenczé,* a Majthényiaké, Pászthóiaké,* a Perényi Gáboré* és Péteré, ki a nádor fia, az erd. püspök testvére volt; a gersei Pethő Tamás, Ferencz, István és Miklósé,* a csebi Pogányoké, a Rozgonyi Istváné, ki családjának egyetlen jelentősebb férfitagja,* a Somi Gáspáré ki az 1508-ban elhúnyt Józsa temesi ispán fia volt,* a Széchyeké, a Szentgyörgyi Kristófé,* a Tarczai János (1508-ban) székely grófé,* a pár év mulva híressé vált Telegdi Istváné,* a később nagy szerepet játszott bethlenfalvi Thurzó Eleké vagy az 1511-ben élő Péteré és Gáspáré;* az enyingi Thörök Imre belgrádi báné* s végül a Zrinyi Miklósé.*
Orsz. Levéltár. Dl. 22372, 22285, 22143. V. ö. valamennyire nézve Nagy I. Magyarország Csal. és b. Nyáry id, munkáját, a czímer-leírásokra nézve.
Amaz 1513-ban, emez 1506-ban. U. o. Dl. 22440., 21723., 21897., 25505., 22058., 22371., 22058., 33073 stb.
U. o. Dl. 22400., 22559.
U. o. Dl. 21500., 22559
Dl. 15235.
Volt kir. sókamara-ispán, kir. tanácsos és követ. (U. o. Dl. 22172., 22084., 26115.)
A múzeumi levéltárakban ez időben számos okl.
Dl. 25535., 21986.
Dl. 22620., 21987., 32822.
Dl. 22147., 22148., 22261., 22442., 26146., 26151., 25538. György horvát-szlavon-dalmát bán 1510-ben húnyt el. (Dl. 21987. és 22365.)
Dl. 22401. és 13770.
V. ö. Dl. 20493.
1508-ban főkamarásmester. (Dl. 22152. Kov. Vest. Com. 461. l.)
Dl. 22344
Dl. 22273., 22207. Egy S. R. betűs gyűrűpecsétje előfordul a Dl. 20621. sz. 1497. évi oklevélen.
Dl 22848. Az utolsó pecsét az övé. V. ö. 30241. sz. okl.
Dl. 21515.
Ez időben talán már nem is élt. D1. 22559., 21803.
V. ö. pl. Dl. 27389.
Dl. 24636.
Kov. Vest. Com. 461. 1. Dl. 26132. A mohácsi vész után hiressé vált Bálint atyja.
Dl. 22033.
Valószínű továbbá, hogy az ez időben élt Bélai Barnabás és Paksi (de Pakos) Mihály szörényi bánok* czímeres pecsétei époly kevéssé kereshetők oklevelünk pecsétei között, mint pl. a fentebb említett enyingi Thörök Imre belgrádi báné vagy Zrinyi Miklósé, kiket a török részéről folyvást fenyegető veszély tartott vissza váraikban, az országgyűlésen való megjelenéstől.
Kov. Vest. Com. 461. l. Dl. 22559. és 22058. Czímerét egyiknek sem sikerült feltalálnom.
Mennyiben lehetnek azonban a fentebbiek nek gemma-pecsétjeik oklevelünkön: meg nem határozhatjuk.
Több valószínűséggel kereshetnők ismeretlen pecséteink közt a már ez időben nagy tekintélyre vergődött tolnai vagy berzenczei Bornemisza Jánosnak, a század elején kincstartónak, ez időtájt épen budai várnagynak* czímerespecsétjét; vagy a Herendi Miklósét, ki a következő évben kincstartó lett;* a petróczi Henczetffy Istvánét, ki ekkor « causarum regalium director»* vagy a Kesserűi Istvánét, ki pár évvel előbb (1508) még alnádor volt,* s a kiknek pecsétjei szintén ismeretlenek.
Dl. 22363., 22853., 27602. stb.
Dl. 22617., 22399.
Dl. 22617., 22058.
Kov. Vest. Com. 461. l.
Végül valószínűnek látszik, hogy az 1505. évi rákosi országgyűlésen a megyék képviseletében jelen volt s azóta befolyásban, közszereplésben emelkedett egyik-másik nemes pecsétje is helyet foglal oklevelünkön, – ez úton azonban hozzávetéseinkkel nem indulhatunk el annak a hosszú névlajstromnak útvesztőjébe.
Dr. CSÁNKI DEZSŐ.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT