BUDAPESTEN VOLT EGYHÁZI TESTÜLETEK PECSÉTEI. (Második közlemény.)
82BUDAPESTEN VOLT EGYHÁZI TESTÜLETEK PECSÉTEI.
(Második közlemény.)
(Második közlemény.)
Négy pecsétrajzzal.
A nyulakszigetebeli Sz.-Domonkosrendű apáczák pecsétje.
A nyulakszigetebeli domonkosrendű apáczák zárdája keletkeztét IV. Béla királynak köszönheti, a mint ez 1255-ben kelt okleveléből kitetszik.* Mandola-alakú pecsétje gyöngysorok között a következő legendával bir:
Schier, Buda Sacra 101. l.
Tárgya: a pecsét mezejének felső felében a bold. szűz űlő alakja, gyermekét balkarján tartva. Fején háromágú koronával és fénykörrel, a mely utóbbi a gyermek fejét is körül veszi. Két oldalt tornyok emelkednek mellette. Ezeken, valamint az alatta levő épületrészen számos ablak látszik. A pecsét alsó felében két alak térdelve és egymás felé fordulva szemlélhető. A jobb oldalon levőnek fején háromágú korona; mindkettőn hosszú ruha van. IV. Béla királyt és nejét Lascaris Máriát, a zárda alapítóit vélem ez alakok által ábrázolva.
E becses pecsétet Nagy Imre találta az országos levéltár kamarai osztályának egy 1282-ben kelt okiratán, és ismertette.* A pecsétre vonatkozólag következő szavak fordulnak elő az oklevélben:* «Domina Elysabeth filia illustris quondam regis Stephani felicis recordationis sororque incliti regis Ladyzlay de Insula beate virginis… presentes concessimus litteras conventus nostri sigillo roboratas. Datum et actum anno domini millesimo ducentesimo octuagesimo secundo.» E szerint bizonyos, hogy a bemutatott függő pecsét, a Sz-Domokos-rendű, nyulakszigetebeli apáczák conventjének pecsétje. E pecsétet Majláth Béla, saját gyűjteményében lévő 1312-ben kelt, Pál domokosrendű perjel és Erzsébet apácza perjelnő által kiállított oklevéllel együtt, melyen a pecsét van, az Egyházművészeti Lapban* is bemutatta.
Archaeol. Értesítő, 1877. 111. l.
Hazai Oktár, VI. 283.
Egyházművészeti Lap, 1884. 321. kk. 11.
Az apácza-convent valószinűleg elvesztette e pecsétet, mert idő folytával mást készíttetett s ezt megtaláltam az országos levéltárban.
Midőn Árpádházi boldog Margit ereklyéinek történetéhez az adatokat egybegyűjtöttem, át kellett tanulmányoznom a nyulakszigetebeli Sz.Domonkosrendű és az ó-budai (1541 óta pozsonyi) Sz.-Klárarendű apáczák okleveleit, melyek jelenleg az országos levéltárban őriztetnek s annak becsesebb okmányai közé tartoznak. Eme kutatás közben találtam meg a nyulakszigetebeli apáczák pecsétét, hanem két újabb, a XVI. és XVII. századból való oklevelen. Ezek elseje 1567. jun. 30-ikáról van keltezve, és a Sz.-Domonkosrendű apáczák és férfiszerzetesek között, eme utóbbiaknak nagyszombati rendházát illetőleg létrejött szerződést tartalmazza, melyet aláirtak a domonkosok osztrák tartományainak főnöke Grosuptus Antal, az eme ügyben kiküldött érseki biztosok Telegdy Miklós és Derecsky János esztergomi kanonokok, a nagyszombati házfőnök Kemlesi Máté és végre az apáczák perjelnője Sárközy Margit. Ezen utóbb igy: «Margareta Sarkewzy pryoryssa tulaydon kezzeve irta». Az aláirók mindnyájan neveik mellé pecsétjeiket is oda illesztették. Sárközy neve mellett is ott van a pecsét, de mivel annak legendája nincs, nem volt előttem bizonyos, hogy az aláirónak személyes, vagy pedig hivatalának pecsétje-e az.* E kételyből kisegített a második oklevél 1605. márcz. 13-iki kelettel. Ebben beismeri Szegedy Erzsébet priorissa, hogy elődje Fekete-Bátory Frusina a leégett zárda építésére pénzt vett kölcsön és érte a zárda egyik szántóföldét adta zálogba. A minek hiteléül ezen okmányt állította ki, melyet a «Conuentnek tulajdon pöcsétiuel» megerősített.* Szegedi Erzsébet neve mellett ott van ugyanazon pecsét, melyet az előbbi Sárközy Margit neve mellett találtam. E szerint az nem magánszemélyé, hanem a nyulakszigetebeli apáczák conventjéé volt.
Orsz. ltár. Kincstári szakasz. Mon. Vet. Budens. 4. cs. 39. sz.
U. ott. Acta Jesuitarum Coll. Tyrnav. 3. cs. 16. sz.
83A pecsét nagyságát és alakját közelebb részletezni nem tartom szükségesnek, mert azt a rajz híven visszaadja. Csak a pecsét tárgyához kivánok hozzászólani. Figyelmet érdemel a lóhereidomba végződő, majdnem egyenlő hosszú ágakkal biró kereszt. Szárán a lóheridom középső dudorodása éles ékké alakul át, melynek hegyére stilizált liliom van alkalmazva. A szár lóheridomának két másik dudora mellett mindegyiknél hatágú csillag van. E két csillag a nyulakszigetebeli domokosrendű apáczák palástján alkalmazva volt csillagokkal lehet bizonyára összefüggésben. Ez röviden a pecsét tárgya. Feltünő benne a stilizált liliom, mely az Anjouk korára vall, a minek a többi rajz sincs ellenére; mert a zömök, rövid keresztet a kora XIV. század műízlésével megegyezőnek tartom. S valóban a pecsétet, melyet az országos levéltárban Sárközy Margitnak 1567. és Szegedy Erzsébetnek 1605. évbeli oklevelein találtam, már 1477-ben Anna perjelnő is használta, a mint Majláth Béla közleményéből* bizonyos. Hihető tehát, hogy a XIV. században készült, épen az Anjou-korban a nyulakszigetebeli dominicana apáczák conventjének e második ismert pecsétje.
Egyházművészeti Lap, 1884. 324.
A heraldikai színek meghatározásánál, azt hiszem, a dömés apáczák ruhájának színei adhatnak irányt. Fehér és fekete színű öltönyük után ítélve, valószínűleg fekete alapon a kereszt fehér volt. Palástjuk arany csillagai a czímerben is arany csillagokat tételeznek fel.
Az ó-budai Sz.-Klára-rendű apáczák pecséje.
Erzsébet, Róbert Károly neje és Nagy Lajosnak anyja, az 1334. julius 15-ikén kelt pápai bulla szerint Budán (a mostani Ó-Budán) «ad divini nominis et B. Clarae laudem et gloriam unum monasterium cum ecclesia, coemeterio, domibus et aliis officinis» alapított.* Mely csakhamar életbe is lépett, és az özvegy királynő bőkezű támogatása által virágzásnak örvendett.
Katona, Hist. Crit. Hung. IX. 50.
E zárdának pecsétjét az országos levéltárban szintén megtaláltam, habár csak XVII. és XVIII. századbeli okleveleken.
A történelmi nevezetességű és műbecscsel is biró pecsétnek latin majusculákból készült legendája ez:
Méretei és alakja a mellékelt hasonmás által híven kifejezvék. Így tehát csupán tárgyát ismertetem. Csúcsíves kápolnában a bold. Szűznek álló alakja látható. Jobb karján gyermekét tartja. Fején, valamint a gyermekén is korona van. Az övét fénykör veszi körül, míg a gyermek feje körül ilyet nem látunk. Lábai alatt a félhold szemlélhető. A kápolna architectonicus részei feje fölött boltív-párrá idomúlnak, melyek fölött több tagozat van, ezek némelyike azonban nem egész tisztán vehető ki. Alól ketreczalakú helyiség szemlélhető, melyben ülő oroszlánt látunk. Az oszlopokból alkotott kápolnát két oldalt támpillérek szilárdítják. A legenda fonalakhoz hasonló több tagozat által van szegélyezve.
Figyelmet érdemel a pecsétnek tárgya, a bold. Szűznek alakja, annál is inkább, mert tudvalevőleg a clarissák ó-budai temploma a bold. Szűz tiszteletére vala szentelve. I. Lajos király 1355-ik évi oklevele:* «In honorem beate Virginis» épültnek mondja eme templomot. Mária királyné 1389. évben október 29-én* már határozottabban nyilatkozik és a bold. Szűz dicsőséges nevének tiszteletére szenteltnek mondja azt.
Miller, Epitome Vicissitudinum Urbis Bud. 11. l.
Orsz. ltár. Acta Monial. Vet. Bud. 18. cs. 38. sz.
Annak tudatában, hogy az ó-budai clarissák temploma a bold. Szűz tiszteletére vala szentelve, kétségünk sem lehet arról, hogy főoltárán a bold. Szűznek szobra vagy képe volt. A csúcsíves stilnek megfelelőleg a főoltárnak szárnyas oltárnak kellett lennie. Ezen pedig valószinűleg inkább szobor, mint festmény volt. Nem is lehet másként, mert a zárda czímerének valamely oly szobor alakját kellett feltüntetnie, mely a kegyeletnek tárgya vala. Ilyen szobor pedig minden bizonynyal a főoltáré volt; tehát a pecséten ábrázolt szobor az ó-budai clarissáknak Mária nevére szentelt templomának főoltárán állott szobor alakját tünteti fel.
Végre a mi az okleveleket illeti, melyeken e pecsétet találtam, felemlítendőnek tartom, hogy az első 1676, szept. 7-ikén kelt. Az okmány 84kiállítója hadadi báró Wesselényi Anna Eugenia apátnő, ki azt így kezdi meg: «Nos Anna Eugenia Wesselényi Virginum Sanctimonialium Ordinis S. Clarae de Veteri Buda et Vásárhely in claustro B. Mariae Magdalenae Posonii degentium Abbatissa» etc. Így tehát kezeimhez a pecsét először is Pozsonyban kiadott oklevelen került. Szakadatlanul használták azt a pozsonyi apátnők ama jogczímen, mert egyszersmind az ó-budai apátságot is birták. Kétségtelen, hogy 1541-ben Ó-Budáról magukkal vitték a Pozsonyba menekült clarissák pecsétjüket is. A többi oklevelek, melyeken még a pecsétet az országos levéltárban megtaláltam, tárgyunkra vonatkozólag érdekes adatot nem szolgáltatnak. Annál érdekesebb azonban ama oklevél, melyet Majláth Béla saját gyűjteményében bir, mely 1479-ben kelt és Gereben Dorottya ó-budai clarissa-apáczának magánlevele Bykzády Péter özvegyéhez, Zsófiához, saját nővéréhez. E levél zárlatán ugyanazon pecsét töredékei vannak, melyet az 1747. évi oklevélről bemutattam. Ebből bizonyos, hogy az ó-budai clarissa-apáczák pecsétje 1479-től egész 1747-ig nem változott s három századon át használatban volt.
Hogy 1747 ig volt használatban, ez onnan bizonyos, mert midőn 1714-ben a pozsonyi apáczák egy része Budán megtelepedett, a pecsétnyomót magokkal hozták és itt is használták. Azzal pecsételte például a budai clarissa-zárdának első apátnője gróf Orehóczy Brigitta 1742-ben kelt oklevelét. Csak öt évre ezután készítettek új pecsétnyomót a budai apáczák, melynek legendája:
Habár ezüstbe van vésve, mégis igen silány munka. Ismertetésével, mint a XVIII. század művével, nem foglalkozhatom. A ki azonban iránta érdeklődnék, szemlélje meg a typariumot, mely a nemzeti muzeum pecsétnyomó gyűjteményében őriztetik.
Ez alkalommal nem mulaszthatom el az érdeklődőket figyelmeztetni, hogy a nemzeti muzeum gyűjteményében a magyarországi clarissák eltörölt zárdáiból több darab pecsétnyomó van, melyeknek némelyike becscsel bir. Névleg öt darab a pozsonyiaktól, négy darab a zágrábiaktól. A pestiektől azonban egyet sem találtam. E pecsétnyomók az 1752-ben eltörült clarissák zárdáiban a kir. kincstári biztosok által foglaltattak le és 1849-ig a kincstári levéltárban őriztettek, ekkor a magyar pénzügyminiszteriumnak junius 10-ikén, 150. és 151. számok alatt kelt rendeleteivel adattak át megőrzésre a nemzeti múzeumnak.
A pesti plébánia-templom pecsétje.
Pesten a törökök megtelepedéseig, 1541-ig egy plébánia volt, mely saját, igen érdekes pecsétjével birt. A mandola-alakú pecsétnek baloldalán levő legendája az általam ismert lenyomaton hiányzik, a jobb oldalon levő még látható betűk:
góth minusculák. Szalagok által kivülről és belőlről szegélyezve. Tárgya csúcsívű, igen díszes faldistoriumon ülve a bold. Szűz gyermekét jobb karján tartva. Fején három ágú korona. Gyermeke feje körül pedig öt gyöngyszem látszik. Ruházata, kivált lábainál igen redőzött. A faldistorium architectonikus mennyezete gazdagon van tagozva.
A négy apróbb íven oly alakú díszítmények vehetők ki, minők a főtemplom oszlopfejei felett még mai nap is szemlélhetők. Igen hiszem, hogy e motivumokat a templomban létező alakzatok nyújtották.
Ama körülmény, hogy a főtemplom a bold. Szűz tiszteletére vala szentelve, épúgy mint az ó-budai clarissák templománál, ama következtetésre jogosít fel, hogy a pecsétben a főoltáron létezett Mária-szobor van utánozva, mely a ruha ránczozata után ítélve ó-német mivű szobor lehetett.
Eddig e pecsétet két oklevelen találtam. Az első az 1511. évből való, a Kisfaludy család levéltárával került a nemzeti múzeumba. Az oklevél már megjelent nyomtatásban.* Az oklevélben a pecsétre vonatkozólag mondatik, hogy az «sigillum ipsius ecclesie». Zöld viaszba van nyomva magára az oklevélre. A másik oklevél 1537-ből való és az országos levéltárban őriztetik.* Ennek a pecsétre vonatkozó részei igen érdekesek, melyeket ez okból szó szerint átvettem: «Nos Franciscus episcopus Epiphaniénsis et plebanus ecclesiae parochialis civitatis Pesthiensis, suffraganeus et canonicus ecclesiae Quinquecclesiensis necnon canonicus ac vicarius in spiritualibus generalis auditor causarum in ecclesia sanctistimae Trinitatis in 85suburbio civitatis Budensis ad Thermas superiores fundata… has literas nostras sigillo dicte ecclesie nostre iuxta veterem ac antiquam consuetudinem munitas et roboratas… Anno domini millesimo quingentesimo tricesimo septimo, deccimo septimo die Augusti.» A plébánia pecsétje emez oklevelen a viasz fölötti papirszeletre van nyomva; s ezért rajta a pecsétnek csupán fővonásai vehetők ki. A bemutatott ábra az 1511. évi oklevélről másoltatott.
Hazai Okt. I. 403. l.
Monialium Poson. Miscell. 55. cs. 36. sz.
Elég legyen ennyi kezdetnek. Minthogy Budán és Pesten a török bejövetele előtt három káptalan, körülbelül 10 plébánia és 20 szerzetesház volt, és mivel nemcsak szigorúan a moralis testületek, hanem a testületek képviselőinek hivatalos pecsételt is a sorozatba felveendőknek tartom, igen hihető, hogy e bemutatott 10 pecsétnél többet is fognak még találhatni. Jelenleg is már nehány ó-budai prépost, valamint a Sz.-Gellért plébánia lelkésze pecsétjének nyomában vagyok.
E törekvésemhez az ügybarátok szives támogatását igen kérem.
NÉMETHY LAJOS.
