Tárcza.
Tárcza.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság f. évi május hó 22-én Br. Radvánszky Béla elnöklete alatt választmányi ülést tartott, melyen Dr. Boncz Ödön társ. tag felolvasta «A Haller-család művelődéstörténelmi szempontból, és családi könyvük magyar viselet-képei» czímű értekezését. A tetszéssel fogadott felolvasás folyóiratunkban fog megjelenni. Ezután a titkár néhány XV. századi, Magyarországon kelt armálist mutatott be, úgymint zágrábi Dabi Mihályét 1430-ból, melyet Szilágyi István társ. tag volt szíves beküldeni; a Disznósi családét 1458-ból, melyhez Kubínyi Ferencz írt értekezést; és a Rhédei családét 1466-ból. A czímerek a Turulban fognak közzététetni.
Folyó ügyekre kerülvén a sor, bemutattattak a következő tag-ajánlatok: Alapító tagokúl 200 frttal Lanfranconi Enea Pozsony (ajánlja a titkár) és Gr. Berchtold Richard Nagy-Oroszi (aj. az elnök). Pártoló tagokúl (évi 10 frttal): Gr. Teleki József (Tetétlen), Gr. Jankovich László Szőllős-Györök, Őrgr. Pallavicini Ede Budapest, Gr. Degenfeld Lajos Szirák (aj. az elnök); Jekelfalussy Zoltán Budapest (aj. Némethy Lajos). Évdíjas tagokúl (évi 5 frttal) Császár Ferencz, Dr. Andrásovics Béla, Schöherr Gyula Budapesten (aj. a titkár); Platthy Lőrincz Albertfalva (aj. Majláth Béla), négyesi Szepessy József Budapest (aj. Tagányi Károly). Az ajánlottak megválasztattak.
A pénztárnok kimutatása szerint f. évi jan. 1-étól máj. 22-ig volt
Bevétel 2499 frt 72 kr.
Kiadás 2396 « 45 «
Maradvány 103 frt 27 kr.
E kimutatás kapcsában határozattá lőn, hogy a gyéren befolyó f. évi tagdíjak vidéki tagtársainktól postai megbizás útján kéressenek be.
Titkár jelenti, hogy a múlt vál. ülés határozatához képest 27 alapító taghoz küldetett kérelem alapítványaik befizetésére, vagy azokról kötlevelek kiállítására. Ennek eredménye, hogy 6 alapítványát befizette, 3 a befizetést a folyó évre levélileg megigérte, 7 kötlevelet állított ki; 11 még nem válaszolt. Tudomásúl vétetik.
Titkár előterjesztésére a választmány beleegyezik, hogy a Turul ívszáma a folyó évben a pénztár állapotához képest 1–2 ívvel szaporíttassék.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Szinnyei József és Nagy Gyula vál. tagok kéretvén föl, rövid zárt ülés után az ülés véget ért.
Czímerhamisítás a mult században. Ez tulajdonképen egy oklevélhamisítással fúgg össze, melyet Fejér közöl (Cod. dipl. II. 81. l.) 1130. évi kelettel. Ebben egy bizonyos Koros nevű úrról van szó, a ki II. István király életét megmentette egy medve körmei 104közűl. Ezt a jelenetet ábrázolja a Rajcsányi családnak jelenleg használatban lévő czímere, melynek képét Nagy Iván is közli «Magyarország családai» czímű művében. Az 1130. évi oklevél szakértő szem előtt első olvasásra is azonnal hamisnak bizonyul, teljes hamisságát különben pontról pontra a «Nyitramegyei közlöny»-nek egyik januári számában mutattam ki. Gyártója Rajcsányi Ádám volt a mult században, ki, mint a kamarai levéltár igazgatója, a legtöbb eszközzel rendelkezhetett e czélból. Sikerült is neki gyártmányát mint hiteleset a vasvári káptalan által átiratni, sokkal kisebb bátorság kellett hát neki ahhoz, hogy az említett czímert is koholja hozzá. Egy időben kellett keletkeznie czímernek és oklevélnek, mert a Rajcsányi család ősi valódi czímere nem a most használt, hanem egy terebélyes zöld fa előtt ballagó medve, a pajzs egyik sarkában a nappal, másikában a hold képével. Ez pedig a közismert Divék nemzetség czímere, melyből a Rudnay, Majthényi, Ujfalussy, Beznák stb. családokon kívül a Rajcsányiak is származnak. Ők képezték a nemzetségnek a Nyitra völgye hosszában való topographikus elhelyezkedésében a legdélibb ágazatot Berencs székhelylyel.
T. K.
A veszprémi káptalan első pecsétje. A veszprémi káptalan gazdag levéltárában egy rendkívül érdekes összeírás van az 1429–1437. évekből, mely az egyház kincseit, könyveit, szerelvényeit sorolja föl. E becses összeírásban a többi közt a következő tételt olvassuk: «item unum sigillum antiquum oblongum de argento, habens ymaginem sancti Michaelis pro parte media ab umbiculo supra, habens subtus ymaginem draconis, quo prius utebatur capitulum, quod nunc est desecatum per medium, ne aliqua fraus exinde eveniat. Additum ad tecam beati Georgii». E leirásból világosan a káptalan azon pecsétjére ismerünk, mely Kubinyi Ferencz Mon. Hist. I. cz. kiadványában 1265 és 1268. oklevelekről közöltetik (9. sz. pecsét). A káptalan ez éveknél korábbi időben is e pecséttel élt, mint ezt az országos levéltár egy 1222-iki oklevele tanusítja (Dipl. oszt. 102. sz.); ezen is oly pecsét függ, a milyet Kubinyi kiadásában látunk s a milyenre a közölt leirásból ismerünk. Alig hisszük, hogy ez 1222-ikinél a káptalannak korábbi pecsétjét lehetne felmutatni; s így legnagyobb valószínűséggel ez volt a káptalan első pecsétje. Érdekes e pecsét abból a szempontból is, mert mutatja, hogy pecséteknél nálunk már a XIII. század elején előfordul a csúcsíves forma, mikor pedig még a román stilus volt az uralkodó. Jellemző, hogy a káptalan a használaton kívül helyezett pecsétnyomóját nem semmisítteti meg, mint példáúl ezt IV. László teszi (Fejér Cod. dipl. V. 3. 412), hanem azt, hogy hamisítás vele ne történjék, bevágásokkal teszi felismerhetővé, miként ez később is szokásban volt.
