A nemes és gróf Rhédey-családnak egyik czímere. (Színes czímer-melléklettel.)
A nemes és gróf Rhédey-családnak egyik czímere.
(Színes czímer-melléklettel.)
(Színes czímer-melléklettel.)
A kisrhédei Rhédei családnak egy 1466-ik évi Mátyás királytól nyert czímer-levelét és czímerképét mutatjuk be olvasóinknak, melyekről a «Turul» I. kötetének 137-ik s II. kötetének 18. lapján volt már szó, de minthogy az eredeti okirat a maga sajátságos czímerképével csak most került szemeink elé, jónak láttuk minél előbb közzétenni. Az okirat Diósgyőrön kelt s a czímer egyike a legérdekesebbeknek, a mennyiben sem sisak, sem foszladék, sem korona, sem sisakdísz nem fordul elő rajta. Az egész czímer aranykeretbe foglalt kékmezejű doborpajzs, egyszerű fehér vonásokkal damaszkolva, ebben két stilizált piros oroszlán, állva, kiöltött nyelvvel, kettős farkkal, első lábaik közt kosfejet tartván.
Mátyás király czímeradományozó oklevelének szövege a következő:
Commissio propria domini regis.
Nos Mathias dei gratia rex Hungarie, Dalmatie, Croacie etc. Memorie commendamus tenore presentium significantes quibus expedit universis, quod nos consideratis fidelitate et fidelibus servitiis fidelium nostrorum nobilium Johannis de Naghrede, Bartholomei et Nicolai de Zenthmarthonrede necnon Demetrii Magni et Petri de Pleskocz per eos primum sacre dicti regni nostri Hungarie corone tandemque maiestati nostre sub locorum et temporum varietate exhibitis, hec arma seu nobilitatis insignia, que in principio seu capite presentium litterarum nostrarum suis appropriatis coloribus figurata sunt et distincta, prefatis Johanni de Naghrede, Bartholomeo et Nicolao de Zenthmarthonrede, necnon Demetrio Magno et Petro de Pleskocz ipsorumque posteritatibus universis utriusque sexus animo deliberato et ex certa nostra scientia dedimus, donavimus et contulimus, atque ex certa plenitudine nostre specialis gratie presentibus clargimur, ut ipsi ipsorumque heredes et posteritates universe pretacta arma seu nobilitatis insignia more aliorum regni nostri nobilium armis utentium ubique in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis ac aliis omnibus exercitiis militaribus et nobilibus, necnon sigillis, anulis, velis, cortinis, vexillis et sepulturis ac generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus gestare et ferre, necnon omnibus gratiis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri regni nobiles armis utentes quomodolibet de iure vel consuetudine utuntur, gaudere atque frui valeant, tantoque ampliori studio ad honorem et obsequia nostre regalis dignitatis eorum solidetur intentio, quanto sese largiori favore regio decoratos conspicuunt et munere gratiarum. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes litteras nostras secreto sigillo nostro, quo utimur, inpendenti communitas duximus concedendas. Datum in Dyosgyewr in festo beate Dorothee virginis et martiris, anno domini millesimo quadringentesimo sexagesimo sexto, regni nostri anno octavo, coronationis vero secundo.
(Hártyán, piros-fekete selyemről függő pecsét töredékével; eredetije a gr. Rhédei-családnak a N. Múzeumban letett levéltárában.)
Minthogy a czímerszerzést a magyarok csakis eltanulták a nyugati nemzetektől vagyis inkább társadalmaktól, az egyes családok egymásután csak rendre szereztek czímereket. Valahányszor külföldi emberekkel jöttünk érintkezésbe, mindig fordul elő egy csomó czímeres-levél, így például, mikor az Anjou-királyokkal az olaszok és francziák özönlötték el társas életünket, ekkor támad igen sok magyar czímer; mikor Zsigmond császár össze-vissza utazta a nagy német birodalmat magyar nemes kisérőivel, majd mindenik magyar nemes czímert és czímerlevelet szerez, mert hisz akkor a külföldön már minden lovagocskának czifra czímere volt. Mindazáltal az a doctrinaire czímerészet, mely Német-, Olasz-, Franczia- és Angolországban kifejlődött, soha se vált a 84magyarnak testévé vérévé. Szerette a czifra tarka-barka képecskét pajzsán s a czifra tollas sisakot is szívesen látta pecsétén, lobogóján stb., de itt is saját felfogását követte, mert a czímerészetnek amaz ezerekre menő furcsábbnál furcsább képei, alakjai iránt semmi nagy előszeretettel sem viseltetett, inkább szerette a természetes képeket, a beszélő czímereket, egy szóval a naturalisticus felfogást mutatják nálunk már a legrégibb czímerpajzsok egész napjainkig. Úgy, hogy a magyar czímernek általános ismertető jele a tájképiesség; ezért van, hogy a pajzs alján a zöld mező sehol sem fordul elő oly gyakran, mint nálunk. A magyar nem szereti, hogy a czímer-kép, állat, alak stb. függjön a levegőben, neki talaj kellett; ezért van, hogy a czímerek alsó részén minden országban látható hármas halom (mely állítólag a Krisztus és a két gonosztevő keresztjének hármas halmára emlékeztet) nálunk oly nagyon el van terjedve, hogy csaknem minden második czímeren előfordul; sőt magyar czímer-alakot csináltunk belőle, elnevezvén a Tátra-Fátra-Mátra tetejének. De azért van még néhány régi czímerünk, melynek lábára nincs zöld mező festve, sem hármas halom s ilyen a Rhédei czímer is; melynek ajándékozó levele is érdekes, a mennyiben csupán czímerlevél, nincs benne sem jószág, sem nemességadományozás – a mire a jelen esetben nem is volt szükség, mert a Rhédeiek ősfoglalási földdel bírtak s nemesek voltak emberemlékezet óta. De hát a divat úgy kivánta, hogy a régi nemes család is szerezzen czímert s így született aztán az itt bemutatott okirat.* A «Turul» I. kötete 124. és 125. lapjain kimutatta Komáromy András a Rhédei család ama tagjait, kik e czímert nyerték t. i. II. János, továbbá IV. Miklós és Bertalan rokonokat; kik viselték azonban e czímert, minthogy az említett három Rhédeinek csak egyetlen fiú örököse áll a családfán – s ha valjon János testvérei éltek-e vele, megmondani nem tudjuk, de a Rhédeiek czímerviselésére nézve az a megjegyzésünk, hogy az utolsó most is élő nemzedék tagjai a hattyút zöld mezőben soha se viselték s általában a mi értésünkre a gróf Rhédei családnak czímere: az egyedül ágaskodó, arany koronás oroszlán. Innen Erdélyben szójárás volt: a Rhédei oroszlán. Érdekes volna, ha Komáromy mint a Rhédei család és levéltár alapos ismerője részletesebben kidolgozná a hattyú-czímer történetét is.
* Hogy milyen volt a magyar felfogás, bizonyítja a Vay-családnak Konstánczban 1414-ben Zsigmond császár-király által kiállított s most Berkeszen a gróf Vay Ádám birtokában lévő, szépen megőrzött, ékes czímer-levele, melynek hátára XV. vagy XVI. századi írással ez van írva: «Az Vay familiának nincs szüksége nemes levélre». XVII. századi írással pedig ez van írva: Ez nem is nemes-levél, ez csak czímeres-levél! Ezt a felfogást igtatta törvénybe Verbőczi is s ez által a heraldikát Magyarországon minden jogi jelentőségéből teljesesen kiforgatta.
Még egyet. Komáromy azt mondja, hogy említett családfáján az újabb nemzedéket nem dolgozta ki, bocsánatot kérek, de arról a Turul-beli családfáról csak két fiú és két vagy három leány hiányzik, t. i. a nem régiben elhalt gróf Rhédei János-nak báró Wesselényi Katától született két leánya Stephania özv. báró Wesselényi Istvánné és Johanna báró Horváth Ödönné, továbbá a legutóbb említett Lajos-nak két fia, kik közül egyik növendék korában elpusztult, a másik Lajos, ki most is él; s egy vagy tán két leánya, ezek közül egyik, Bárdossy volt kir. táblai bíró özvegye. A család jelenleg élő tagjai: gróf Rhédei István nőtelen, gróf Rhédei Gábor nőtelen (a 60 év körül járnak), gróf Rhédei Lajos neje Kozma Ida, csak egy leányuk volt, a ki mint gróf Bethlen Pálné fiatalon elhalt, és végül gróf Rhédei Zsófia Herglocz Antal törvényszéki elnök neje; ezek szerint ez az ősmagyar híres család fiúágon a végenyészet szélén áll.
A Rhédei család egyik czimere. 1466.
–k–s.
