Paczali Peres András czímeres levele 1431-ik évből. (Színes czímerképpel.)

Teljes szövegű keresés

Paczali Peres András czímeres levele 1431-ik évből.
(Színes czímerképpel.)
Zsigmond király az 1431. év vége felé Milánóban időzött s magát ott ünnepélyes szertartások között Lombardia királyává koronáztatta. Ezen alkalommal a magyar kíséretében ugyanott jelen volt Paczali Peres Andrásnak, Csáki Ferencz familiarisának, jutalmúl azon hű szolgálataiért, melyeket bizonyos rábízott ügyekben, nevezett urával (ki néhai Csáki Györgynek, a székelyek egykori ispánjának volt a fia) együtt úgy Németország, mint Lombardia területein véghez vitt azon évi deczember hó elején, Boldogasszony fogantatásának ünnepén, czímert adományozott.
Ezen czímer-adományzást említi a Magyar Nemzeti Múzeum kézirati gyűjteményében létező Gyulaffy-féle oklevél-lajstrom után, Nagy Iván (M. orsz. csal. XII, 238.), de maga a czímerkép s az azt magában foglaló oklevél, mely keltezésének helyénél fogva is nevezetes, még ekkoráig sehol kiadva nem voltak. Közöljük tehát ezúttal, a kezünknél lévő eredeti után, mindkettőt.

Paczali Peres András czímere. 1431.
A hártyára irott s Zsigmond királynak zöld selyem-zsinóron lefüggő kisebb, titkos pecsétével ellátott oklevél szövege ez:
Relatio Ladislai de Chap alias vicecancellarii.
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae etc. rex, omnibus Christi fidelibus, tam praesentibus, quam futuris, praesentium notitiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine troni caesareae aut regiae claritatis, velut e sole radii, nobilitates legitimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia ab imperatoria seu regia sic dependent serenitate, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat caesareae aut regiae maiestatis. Sane ad universorum, tam praesentium quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod nos attentis et consideratis fidelitatibus et fidelium servitiorum meritis fidelis nostri Andreae filii Ladislai, dicti Peres de Paczal, familiaris egregii Francisci, filii condam magnifici Georgii de Chaak, olim comitis Siculorum 19nostrorum, quibus ipse in nonnullis nostris factis et negotiis in partibus Alamaniae et Lombardiae, unacum eodem domino suo procedendo, maiestati nostrae studuit, eoque ferventius et diligentius inantea studebit complacere, quo se et suos singularibus honorum gratiis sentiet fore decoratos, haec arma seu nobilitatis insignia, in principio seu capite praesentium literarum nostrarum depicta et arte pictoria figurata ac distinctius expressata praefato Andreae et per eum Kyliano et Andreae, filiis Thomae, item Francisco, Michaeli et Petro, filiis Johannis de praedicta Paczal, condivisionalibus fratribus dicti Andreae, ipsorumque haeredibus et posteritatibus unimersis, ex certa nostrae maiestatis scientia, dedimus, donavimus et contulimus, immo ex habundantiori plenitudine nostrae specialis gratiae concedimus et praesentibus elargimur, ut ipsi universaque ipsorum posteritas praedicta arma seu nobilitatum insignia, more aliorum armis huiusmodi utentium, a modo inantea ubique in proeliis, hastiludiis, duellis, torneamentis ac aliis omnibus exercitiis nobilibus et militaribus, necnon sigillis, anulis, velis, papilionibus et generaliter quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub mero et sincero nobilitatis titulo, gerere, gestare, eisdemque uti, frui et gaudere valeant, atque possint, quodque ipsi et eorum quilibet, cunctaque ipsorum posteritas eisdem gratiis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri nobiles et clientes armis huiusmodi utendis quomodolibet consvetudine vel de iure freti sunt et gavisi, gaudeant et fruantur, ac de tanto singularis et specialis gratiae antidoto merito exultent et laetentur, tantoque ampliori studio ad honorem regalis dignitatis eorum inantea solidetur intentio, quanto se largiori favore regio praeventos conspiciunt et munere gratiarum. In cuius rei memoriam perpetuam praesentes literas nostras, secreto sigillo nostro, quo uti rex Hungariae utimur, inpendenti communitas, annotato Andreae et aliis praescriptis duximus concedendas. Datum in civitate Mediolanensi, in festo conceptionis beatae Mariae virginis gloriosae anno domini millesimo quadringentesimo tricesimo primo, regnorum nostrorum anno Hungariae etc. quadragesimo quinto, Romanorum vigesimo secundo et Bohemiae duodecimo.
A czímer, mely az oklevél jobb oldali felső szögletében, a sorok elébe festve látható, bal oldalra hajlott, alúl csúcsíves és fent is, középen, csúcsba felkanyarodó paizsból áll, melynek kék mezejében, koronából, két szarvas-agancs közt, sólyom-madár mellképe emelkedik fel. A balra fordított csőr-sisak oromdíszét hasonló, koronából két szarvas-agancs közt kiemelkedő sólyommadár képezi. A sisaktakaró vörössel béllelt kék foszladékai, melyek a czímert két oldalról körüllengik, már művésziebb kezelést tüntetnek fel. Az egészet violaszín és vörös vonalak által képezett négyszegű kereten belül, zöld alapszínen, pontozott czifrázatok veszik körül. Mint látni való, ezen czímer is a színmázasakhoz tartozik, mivel még azon tárgy is, t. i. a korona, mely a dolog természeténél fogva, fém-mázat igényelt volna, csak egyszerűn sárgára van festve. Arányai a következők: magassága a paizs legalsó pontjától a szarvas-agancsok legfelső csúcsáig: 11.2 cm., ezen magasságból esik a paizsra: 5 cm., a sisakra és oromdíszre együtt: 6.2 cm., a paizs szélessége 3.9 cm. Itt tehát az oromdísz és a sisak együttes magassága 1.2 centimeterrel nagyobb a paizsénál.
A czímer festésének technikája feltünően gyakorlott ügyes kézre vall. Összevetve ezzel a Passauban kiadott Kisfaludy,* vagy a Prágából keltezett Aszúvölgyi-féle czímeres levelek* czímer-ábrájának gyarló festését, okvetlenűl arra a következtetésre jutunk, hogy a Peres András czímere festésének szépsége a helyben, hol az oklevél kell Olaszország Milanó városában – a festő művészet egyik kiváló otthonában – leli magyarázatát.
* Turul 1884. II. évf. 108. l.
* Turul 1885. III. évf. 166 l.
Paczali Peres András a föntebbi czímert Csapy László alkanczellár ajánlása következtében nyerte s az adományozásban többi osztályos atyafiai, u. m. Paczali Tamás fiai: Kilián és András, valamint Paczali János fiai: Mihály és Péter is részesültek. A Peres elnevezés, «dictus Peres», itt még nem képezett vezetéknevet, mert különben nem állna a «dictus» szó előtte s a többi Paczaliak is Peres-eknek neveztettek volna, – hanem mint a czímert nyerő András mellékneve, annak egyedül személyére s bizonyos személyes tulajdonára vonatkozhatott, mint ez olykor más családoknál is előfordult, mint például, hogy egyebeket ne említsek, a hontmegyei Derzsenyei család tagjai közt is említtetik 1395-ben, mint királyi ember, egy Peres Tamás, «Thomas dictus Peres de Kysdersenye».* Hogy mit akartak az egykorúak ezen «Peres» elnevezéssel kifejezni, azt bővebb adatok híján egész bizonyossággal megfejteni nem lehet; nyerhették azt az illetők talán perlekedő természetüknél fogva, vagy mivel a bíróságok által befogadott rendes ügyvivők, ügyvédek közé tartoztak, vagy pedig mert valamely nevezetes pörben nyertesek valának, avagy valamely veszedelmes istenitéletet szerencsésen kiálltak.
* Gr. Zichy cs. Okmt. IV. 609. l.
20Feltünik Paczali Peres András föntebbi czímeres levelében, hogy Zsigmond király neki a fönt leírt czímert nem «önszántából» – «proprio motu» – mint Mohorai Vidnek,* hanem Csapy László kanczellár ajánlása következtében adományozta s hogy az oklevél szövegéből kimaradt ezen záradék: «nemességük nagyobb dicsőségére» – «ad maiorem (ipsorum) nobilitatis gloriam», mely pedig úgy Mohorai Vidnek, mint Mellétei Barócz Jánosnak* és Kisfaludy Andrásnak czímeres leveleikben előfordul, mely körülmények, de különösen az utóbbi, Paczali Peres Andrásnak, bár egyébként birtokos nemes volt, alárendeltebb állására látszanak utalni.*
*L. Turul 1885. III. évf. 1-ső l.
* Turul, 1883. I. 28.
* A «proprio motu» kifejezés mindenesetre a királyi kegynek nagyobb mértékére hagy következtetni, de hogy az nem mindenkor zárta ki mások jelentéstevésének, ajánlásának vagyis «relatió»-jának lehetőségét, kitűnik Mellétei Barócz János czímeres leveléből (Turul I, 28. l.), mely az oklevél sorai fölött látható feljegyzés szerint, Hédervári Lőrincznek, a királyné főlovászmesterének jelentése vagyis «relatió»-ja nyomán állíttatott ki s nelyben Zsigmond király a nevezett Barócz jános részére adományzást mégis «önszántából» – «proprio motu» létesítettnek nyilvánítja.
Hogy Paczali Peres Andrásnak és többi fentnevezett osztályos atyafiainak voltak-e fiú-maradékaik s hogy a Peres melléknév idők folytán nem változott-e át vezeték-névvé – előttünk ismeretlen. Lehet, hogy az ezentúli levéltári kutatások ezen kérdésekre nézve is bizonyosságot fognak nyujthatni.
KUBINYI FERENCZ.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT