A Haller grófok nemzetség-könyve. I. Czímerek. (Tizenhat czímerrajzzal.)

Teljes szövegű keresés

1A Haller grófok nemzetség-könyve.
I. Czímerek. (Tizenhat czímerrajzzal.)
A ki Erdély történelmének lapjait forgatja, sűrűn találkozik a Hallerek nevével; a ki Erdélyben utazgat, mai napság is gyakran akad meg szeme egy-egy várkastélyon, mely a kiterjedt Haller-család egyik vagy másik ágáé. – Régi törzsfészkük Erdélyben Nagy-Szeben, a hol a család erdélyi ágának megalapítója Haller Péter, mint a szászok grófja élt és működött († 1570). Róla nevezik ott máig is a Haller-bástyát. Utódai közűl is többen viselik ugyan a szászok grófja méltóságát s laknak Szebenben; de fejedelmi kegy, házasság s másnemű acquisitiók alapján nagy birtokokra tevén szert országszerte, vidéki birtokokon telepednek meg, megyei főispánságokat viselnek, s elterjednek nemcsak Erdélyben, de egyik-másik kiszakad Magyarországra is, sőt a jelen század folyamán egyik a horvátországi bánságot viseli.
Ha a Maros mentén a régi Maros-szék (most Maros-Torda megye) szívébe utazunk, Kerellő-Szentpálon hatalmas ódonszerű kastély köti le figyelmünket. Tudjuk a történelemből, hogy a szentpáli csata után a kastély udvarán fejeztette le Báthory István az elfogott lázadók legfőbbjeit. Az akkor Alárdié volt, azután lett és most is a Hallereké. A szentpáli dombon, a hol Békes Gáspár ágyúi állottak, most a Hallerek családi sírkápolnája hirdeti a mulandóságot. – A kastély most lakatlan, a család emez ága a szomszéd ugrai kastélyban lakik.
Alább a Küküllő mentén útazva, Segesvártól a Székelyföld felé az első falu Fejéregyháza. Ez a hely, mely legújabbkori történelmünkben oly szomorú hírnévre vergődött, a mely határában Petőfi ismeretlen sírját rejtegeti: a XVI. század óta mostanáig egyik törzsfészke a Hallereknek. Az ősz patriarcha, a ki most a falu közepén emelkedő kastélyt lakja, maga is élő emléke a múltnak. Látta az oláh lázadók vandalizmusát, midőn kastélyát feldúlták és kirabolták, résztvett Bem diadalaiban, együtt volt Petőfivel a fejéregyházi csatában. Fejéregyházát az Erdélybe jött Hallerek első generatiója a XVI. században már bírja s azóta mindig a Hallerek lakják.
Egy lépéssel odább, átlépve a Székelyföld határát, Udvarhely megye szélén, Székely-Keresztúron ismét egy Haller-kastélylyal találkozunk, a melyben az «ősök terme» maig is megőrizte az. erdélyi Hallerek legtöbbjének olajfestrnényű képét, s alig csalódunk, midőn azt hiszszük, hogy a Hallerek nemzetségkönyvének több képe ezek után készűlt.
A Maros- és Nagyküküllő-menti Hallereken kívül meg kell emlékeznünk a kisküküllői ágról, a melynek újonnan épűlt kastélya a Medgyeshez közel fekvő Balázstelkén áll, barátságosan tekintvén alá Kisküküllö megye hullámos téreire. Balázstelke ura bírja a legújabb idő óta Küküllővárt is nagy kiterjedésű uradalmával.
2A múlt nyáron Erdélyben utazván, alkalmam volt dr. Lénárt József barátom társaságában a balázstelki kastély vendégszeretetét élvezni. Haller Jenő gróf, a kastély ura, egyebek között díszes családi törzskönyvük megmutatásával kedveskedett, a melyben igen nagybecsű s a maga nemében páratlan családtörténeti, czímertani és mívelődéstörténeti munkára akadtam. Olyan könyv ez, a milyennel – bátran állíthatjuk – egyik főúri családunk sem dicsekedhetik.
E codex magában foglalja a Hallerkői gróf Haller-család őseit 1198-tól a jelen század elejéig, – és pedig nemcsak írásban, de képekben is (színezve), s mi több, le vannak festve benne feleségeik is családi czímereikkel együtt. Minden családnak két lap van szentelve. Az egyiken nehány sorban az illető családtag rövid életrajzát olvassuk, ki volt atyja és anyja, hol lakott, ki volt neje, s mikor halt meg. A feljegyzések a német törzsnél német, az erdélyi ágnál később latin nyelven írvák. Alatta balról az illető Haller képe látható lefestve, jobbról nejének képe, közöttük mindkettőjök czímere; a kinek több felesége volt, mindeniknek czímere külön. A szemben levő lapon az illető gyermekei sorolvák elő, hivatkozással ama lapokra, a hol életrajzuk és képeik állanak. A leányoknál meg van említve, kihez mentek férjhez, s le vannak rajzolva a férjek czímerei. Így mintegy 264 Hallernek és 174 Hallernénak a képe látható s a minden lapon ismétlődő Haller-czímeren kívül mintegy 344 czímerképet nyujt; köztük 23 magyart. Hogy miféle családok czímerei, fölösleges előszámlálnunk, kitűnik az a később nyujtandó nemzetségi táblázatból.
A könyvet pergamen lapokra írt hosszabb német bevezetés nyitja meg a nemesség eredetéről, továbbá a Hallerek régi nemességéről, a családi czímer fejlődéséről s a legrégibb családtagok életrajzáról. A bevezetés előtt egy díszes festmény a szent háromságot ábrázolja, a szemben lévő lapot a család kifejlődött, gazdagon aranyozott czímerképe foglalja el s a bevezetés szövegét is díszes czímerképek tarkázzák és pedig a Haller-család czímerének képei a fejlődés különféle stadiumában, a Fuchs-czímer s végül még egyszer a kifejlődött Haller-czímer. A könyv kötése is régi (XVI. sz.) jellemzetes nürnbergi minta, s az alapító aranyozott érmével van decorálva.
Az ily pazar fénynyel kiállított családkönyv tehát, a mely gazdag illustratióival gyönyörködteti a szemet, czímer- és nemzetségtörténeti adataival leköti a történetkutató figyelmét, s régi XVI. és XVII. századi díszmagyar ruhás alakjaival bő anyagot nyújt costume- és mívelődéstörténeti tanulmányokra: nem csoda, ha osztatlan tetszésben részesült minden oldalról, miután szerencsések voltunk a tulajdonos nemes gróftól megnyerni, hogy tudományos felhasználás végett felküldte Budapestre.
Társaságunk m. é. okt. gyűlésén bemutatván a könyvet, elhatároztatott, hogy az ismeretlen és nevezetesebb magyar czímereket lerajzoltassuk, úgyszintén a díszmagyar ruhás férfi és női alakok egynehányát lefestessük, s azokat folyóíratunkban bemutassuk. A családkönyv czímertani és genealogiai része méltatásával alólírott, costume-tani és mívelődéstörténeti részével pedig dr. Boncz Ödön t. tagtársunk bízatott meg.
De ez nem minden. A gazdag családkönyv társaságunk keretén kívül is figyelmet költvén, Szalay Imre min. o. tanácsos úr, mint az ipar s művészeti osztály vezetője, a cultusminister úr ő exciája hozzájárúlásával, a művészi mesteriskola számára lefestetett mintegy 38 jellemzetes férfi és női costume-képet; Szilágyi Sándor úr szintén nehányat a M. Történeti Életrajzok számára.
Ezeket, mint a könyv becsére jellemző adatokat, jónak láttam felemlíteni itt, midőn először szólunk a nevezetes családkönyvről; s mielőtt ez alkalommal kitűzött tárgyamra, a könyv tulajdonképeni és czímerei ismertetésére áttérnék, megjegyzem, hogy a család történetét és nemzetségrendjét legközelebb kívánjuk bemutatni.
***
A Hallerkői gr. Haller-család ősei a XII. században Nürnbergben laktak, a város legelőbbkelő patriciusi családjai közé tartoztak, s már akkor is régebbi nemességgel dicsekedhettek. 1198-ban VI. Henrik császár által a Nürnberg mellett tartott tornajáték alkalmával már négy Haller szerepel és pedig előkelő szerepet játszanak s számos kísérettel követik onnan a császárt a hadba. Ezek a Hallerek a császár által, kiváló szolgálataik jutalmáúl, a legelső német nemesi családokkal 3egy rangra emeltetnek. Utódaik vagyonban és méltóságban gyarapodnak, újabb birtokokat szereznek, a császári udvarokban méltóságokat viselnek s Nürnbergben egyik-másik tagja a legbensőbb «hetek tanácsá»-nak. Míg a Hallerek Németországban nagyon elszaporodnak, úgy hogy a családnak a XVI. század elején mintegy ötven férfi tagja van; addig egyikök, Ruprecht, Mátyás király alatt Magyarországba szakad, a király által lovaggá üttetik, Budán telepedik meg s alapítójává lesz a Hallerek magyar ágának.
A német ág egyik sarja Haller Bertalan, Ziegelstein ura, a császár és király tanácsosa, 1533-ban felteszi magában, hogy nemzetségének régi nemesi és lovagi származását megírja.* Ő kezdi tehát a díszes családkönyv íratását, melynek XVI. századi, valószínűleg nürnbergi kötésű tábláján aranyozott betűkkel e czím olvasható
* Én H. B. – úgymond a családkönyv 19. lev. – elhatároztam «meiner eltern vnnd geschlechts der Haller allt adelich vnnd rittermessig herkommen zubeschreiben» isten dicsőségére, a miért istentől annyi jót nyertek és élveztek.
HERKVMEN DES GESCHLECHTS DER HALER VON HALERSTEIN VOM MCXCVIII BIS AUF 1538.*
* Megjegyzendő, hogy a régi táblának újabbkori (XVII. sz.) háta van s a kötés hátsó táblájának fele le van törve, s így hiányzik.
A családkönyv kezdeményezőjéről annyit tudunk, hogy V. Károly császár, továbbá Mária magyar királyné tanácsosa, és majnai frankfurti birodalmi soltész (Reichsschultheiss) volt, s mint maga mondja, lovaggá üttetett Miksa császár, Ulászló magyar király, Lajos cseh király, Zsigmond lengyel király, majd Ferdinánd magyar és cseh király által. Talán ott volt az 1515-iki bécsi fejedelmi találkozáson s ott érte a császár, magyar, cseh és lengyel királyok kitűntetése, lovaggá üttetése által. Az sem lehetetlen, hogy Magyarországon is lakott, mint Mária magyar királyné tanácsosa. Arczképét a genealogiai részben előforduló lovagképen kívül fentartotta egy érem is, mely a családi könyv táblájára van illesztve.
Az első tábla közepén az aranyozott érem a család czímerét tünteti fel, eme körülírással:
BARTHOLMES. HALLER. VOM. HALLERSTAIN. Z. Z. [etc. etc.].
A tábla hátsó lapjába van illesztve az érem másik fele, melyen az alapító mellképe domborodik, a fennebbi körírat folytatásával:
SEINES. ALTERS. LI. ANNO. DNI. MDXXXVII.
Ha felnyitjuk a könyvet, az erős hártya lapon, élire fordított pyramis alakban, goticus betűkkel eme felírást olvashatjuk:
A könyv tehát, ha Bertalan Ziegelsteinon lakott, Németországban kezdett íratni és festetni; de még a XVI. század folyamán vagy a XVII. sz. elején az erdélyi Hallerekhez kerűlt, a kik a család erdélyi ágának tagjait aztán nemzedékről nemzedékre bevezették és lefesttették belé. A német ág a XVI. század végével megszakad a könyvben s átengedi az egész tért az erdélyi ágnak, a mely a könyvet folytatta egész a múlt század végéig s mint nagybecsű családi ereklyét megőrizte mostanáig. Mind az írást, mind a festést illetőleg egyes csoportok különböztethetők meg benne, a miből látszik, hogy a bevezetés nem egyenként, hanem kisebb-nagyobb csoportokban egyszerre történt.
Az egésztől különválik és kitűnik a 43 levélnyi bevezetés, erős hártyán szép goticus betűkkel németül írva s több gondos kivitelű festéssel tarkázva.
A czímlap után következő levelen mindjárt egymással szemben két szép festrnény gyönyörködteti 4szemünket. Egyik a szent háromságot ábrázolja, Krisztus testének keresztről levételével, élénk színpompával; a másik a család czímere gazdag aranyozással. Emitt ez aláírás olvasható: «Das Wappen des Geschlechts der Haller vom Hallerstein».
Ezen túl kezdődik a bevezetés szövege a nemesség eredetéről s a Hallerek ősrégi nemességéről. A vallásos zamatú értekezés, ó- és új-testamentomi, classicus és általános világtörténeti példákkal illustrálva beszél a világi méltóságok eredetéről, az osztály-különbségekről, a nemesség szerzésének különféle módjairól: kit az isten rendelt arra, kit a királyok kegye tett azzá, ki meg önmaga szerezte csatákban való vitézségével s másnemű érdemeivel. Az értekezés eme része komolyabb tudományos becsre nem tarthat igényt, de érdekesen jellemzi a XVI. századi felfogást és világnézetet.
Becsesebb része a bevezetésnek az, a hol a Hallerek ősrégi nemességéről van szó. «400 éve annak – úgymond a könyv írója 1533-ban – hogy a Haller-családot isten régi nemesi és lovagi méltóságban megtartotta (úgy hogy mintegy ötven férfitagja él), tisztességes házasságokkal, grófi, bárói, lovagi és nemesi rokonsággal fűzte össze, saját városokkal, falvakkal, várakkal, hűbérekkel, hivatalokkal, kapitányságokkal és más kegyeivel áldotta meg, sőt némelyek a derék birodalmi városnak Nürnbergnek főfő előljárói is voltak.» (19 lev.)
A Hallerek nemességének legrégibb nyomai az 1198-iki tornajátékig vezetnek vissza, a midőn a család négy tagja szerepel, kettő mint a nürnbergi tizenkét tagú tornarendező bizottság tagja, harmadik mint pályanyertes tornalovag, negyedik mint a nürnbergi császári segédcsapat (400 lovas) főkapitánya. Ahhoz, hogy valaki a tornajátékban, mint küzdő részt vehessen, bizonyos számú (4–8) ős kimutatása volt szükséges. Látszik tehát, hogy már akkor régebbi nemességnek kellett örvendeniök. Eme birodalmi tornajátékon a Hallerek szereplésére idézi könyvünk Rixner György 1530-ban kiadott «Turnierbuch»-jának adatait, melyek részletesen emlékeznek a nürnbergi torna (a 12-ik) lefolyásáról.
Mikor nyerte a család nemességét és czímerét, nem tudjuk. A régi czímeres levél nem maradt fenn; ha létezett, nem lehetetlen, hogy az 1348-iki nürnbergi zavarok (Auflauf) alkalmával pusztúlt el.
A család czímerének legrégibb nyoma a XIII. század közepéig vezet vissza. Haller Ulrik ekkor építtetett egy házat Bambergben («zu Bamberg am fre˙hof die alt müncz genant»), a melybe saját és felesége (Fuchs leány) czímerét kőbe vésve beilleszttette. A mint a ház később újra építtetett, előkerültek a czímerek s Nürnbergben egy kapu fölött («am Spital zum heiligen Creutz vor der Stadt Nürnberg ober dem grossen Thor») falaztattak be 1276. évi dátummal.
Haller Ulrik († 1266) czímere, mely a könyv 36. lev. díszesen kifestve látható, a következő: A paizs felső bal széléből lenyuló keskeny karú ezüst ék (sarkantyú) vörös mezőben, a sarkantyú két ágának köze a paizs bal szögletében fekete színű. A zárt rostély-sisakon vörös sasszárny emelkedik ki ugyanolyan ezüst sarkantyúval; sisaktakaró a paizs jobb felén van és vörös-ezüst. (Megfelel az alábbi kifejlett czímer első és negyedik mezejének, csakhogy a sarkantyú éke itt ellenkező irányba megy.)
Nejének Fuchs Borbálá-nak czímere (a mely a 37. lev. látható) a paizs arany mezejében ágaskodó vörös rókát, sisakdíszűl pedig ülő vörös rókát ábrázol, kiöltött nyelvvel. A sisaktakaró a paizst baloldalt borítja és vörös-arany.
A második családi czímer, melyet könyvünk feltűntet (38. lev.), a Haller Ulriké († 1334-ben), mely egyik nürnbergi templomban (in der barfüsser kirchen) egy régi paizson és Ulrik sírkövén látható, eme felírással: «Vlrich Haller obiit anno dni MCCCXXXIIII». A czímerkép az előbbitől abban különbözik, hogy a paizs vörös mezejében a sarkantyú éke a paizs felső jobb széléből irányúl s a sisak felett nem sasszárny, de két egymás felé hajló vörös szarv (buffelnhorn) látható, a sisaktakaró a paizs baloldalát borítja. Második nejének czímere a paizs arany mezejében három szerecsen mellképet ábrázol.
A következő czímer-bővítést Zsigmond császárnak köszönik a Hallerek. Erhart és Pál elkisérték őt Rómába, a hol 1433-ban császárrá koronáztatott s ez alkalommal e két Hallert a Tiberis hidján lovaggá ütötte. Ekkor nyerik a császártól ama czímer-bővítő levelet, melylyel a sisakon arany korona használatát engedélyezi, s felette egy karatlan, vörös ruhás szerecsen 5női törzset, fekete hajfonadékkal, fején lobogó fehér szalaggal, fülében arany karikával. A paizs képe az előbbi.* A sisaktakaró itt már mindkét felén környezi a paizsot.
* Lefestve a 39. és 275. lev. A czímer-ujító levél 274. lev. «Geben zu Rom 1433.» A 39. lev. a sarkantyú éke balra irányúl, a szerecsen nő feje jobbra, a 275. lev. megfordítva.
Az új sisakdísz nem szorította ki véglegesen az előbbieket. – Közel egy évszázad multán V. Károly császár (1521) czímerújító levelében egyesíti Haller Bertalan és Farkas számára ősei régibb és újabb sisakdíszeit. A paizsra így két sisak kerűl. A jobboldalin a vörös sasszárny látható, a baloldalin az arany korona s a vörös bivalyszarv lantformára, végein pávatollal s a két szarv között a régi szerecsen törzs foglal helyet. A paizs sarkantyú-éke balra, a sasszárnyé jobbra irányúl.*
* A czímerkép a 40. és a 304. lev., V. Károly diplomája (Geben in Wormbs 1521 apr. 1.) a 303. lev.
A Hallerek egy másik ága más czímert használt, a melynek paizsa kétfelé volt osztva s a felső vörös mezőt a felső szélből lenyúló aranyék vágta ketté, alsó ezüst mezejében fekete oroszlán volt látható, a sisak felett fekete és ezüst fonadékú turbánon fél szarvas-agancs emelkedett. Ez az ág kihalván, lépéseket tett a másik ág a két czímer egyesítésére. V. Károly 1528-ban csakugyan egyesíti a kettőt s adományozza azt a czímert, melyet azóta a Hallerek századokon át használtak s egészen a mai napig használnak. Ez a czímer, melyet Konrád (lovag és doctor), Farkas (Mária magyar királyné udvarmestere), Bertalan (a családkönyv íratója) és Sebold nyernek, a következő:
A paizs negyedelve van. Első és negyedik tagozatában (a régi Haller czímer): vörös mezőben a felső jobb sarokból kiindúló ezüst sarkantyú, melynek két ága köze fekete («schwarzes spiegel»); a második és harmadik tagozat (a kihalt Haller ág czímere) kétfelé van osztva: a felső rész vörös mezejében a felső szélből hegyével lefelé irányúlt, hajlott szárú arany ék, az alsó rész ezüst mezejében lépő helyzetben egyik első lábát előre nyújtó fekete oroszlán. A jobb sisak felett arany koronán a vörös bivalyszarv, lantformára egymástól széthajló végekkel, ezekben pávatollal, közötte a karatlan vörös női szerecseny-törzs, fekete hajfonadékkal, fejét átkötő fehér szalaggal. A balsisakon fekete fehér fonadékú turbánon jobboldalt szarvas-agancs, baloldalt arany-vörös és ezüstszínű kiterjesztett szárny. Foszladék emennél vörös-arany, amannál vörös-ezüst.*
* A czímer lefestve az 5., 42., 311. lev. és mindenik Haller képe mellett. V. Károly diplomája (Geben in stadt Speyr 1528. márcz. 27.) a 309. és k. u.
A magyar czímertani munkákban hibásan van körülírva a czímer. Rendesen nyolcz tagozatot vesznek fel a négy fő tagozat helyett, pedig ez világosan kitűnik, úgy a könyvben számtalanszor kifestett czímerből, mint magából a czímer történeti fejlődéséből. Igaz, hogy a második és harmadik tagozat ismét két részre oszlik, de még ha ezeket a főfelosztás részeiűl számítanók is (a mit pedig nem tehetünk), akkor is csak hat tagozatról lehetne szó és nem nyolczról. A nyolczas felosztás abból a téves hitből származott, mintha az ezüst sarkantyú (a mi félreismertetett) kétfelé vágná az első és 4-ik tagozatot, a mi pedig nem áll. Egyéb tévedések 6is csusztak be a czímer ismertetésébe (Nagy Iván V. k. 38. 1. Kőváry 272. 1. stb.) Ehhez képest az eddig megjelent ábrázolások is hibásak.
Az így Németországban kifejlődött s V. Károly által megállapított s körülírt családi czímert (a négy főtagozattal, a kettős sisakdíszszel) használják ép úgy a németországi,* mint az erdélyi Hallerek. Ezt találjuk a családkönyvön végig a XVI. századtól fogva mindenik Haller és Haller leány mellett, (később chablonnal) lefestve. Újabb változatokkal, czímer-újítással vagy bővítéssel nem találkozunk.*
* A Histor. Herald. Handbuch 297. l. más németországi Haller czímert is ismertet, a mely négyfelé osztott paizst s abban tányérokat s szarvasagancsokat tüntet föl. Látható ez Siebmacher Gross. Wappenbuch Suppl. VII. 14. és IX. kötetében is. Ennek a mi könyvünkben semmi nyoma.
* A családkönyv a hártyára írt bevezetés után papírleveleken folytatódik. A 45–52. levél üres. Azután egy betűrendes registert tartalmaz a családkönyvben előforduló Hallerekről. Ez a rész nem esik lapszámozás alá. Az 54-ik levelen kezdődnek a genealogiai feljegyzések és képek az 1198-ban szerepelt Haller Vilmossal. Az 54–273. levélig folytatódnak a feljegyzések és képek. A 274–441. levélig (a 352–378 közötti tiszta leveleket leszámítva) családi czímeradományozások, királyi donationalis levelek, a Hallerek alapítványai stb. vannak közölve. Ezt még maga H. Bertalan kezdette bevezettetni. De az okirat-beíratást nem folytatták utódai, mert a következő lapokat is a családi feljegyzések és képek vették igénybe, a mi a 442–510. lev. folytatódik s ettől az 536. levélig üres lapokkal végződik (az utolsók megtépődött levelek).
Ismerjük tehát most a Hallerek czímerét jobban és correctebbűl, mint eddigelé. De a családkönyv czímertani része ezzel koránt sincs kimerítve. Igaz, hogy czímertani részt többet írásban sem az előszó értekezésében, sem a közlött családi okmánytárban nem találunk; de a szónál ékesebben beszélnek ama díszes czímerfestések, melyek a családkönyv genealogiai részének minden levelén láthatók, a hol csak nős Hallerről, vagy Haller leányok férjeiről van szó.
Nem feladatunk a német ág nejeinek, és a leányok német férjeinek czímereire kiterjeszkednünk, habár meg vagyunk győződve, hogy ott is sok az új, melyet külföldi heraldikusok nagy élvezettel és haszonnal tanúlmányozhatnának; csak a magyar ág családi összeköttetéseire szorítkozunk s itt is csak azon czímerekre, melyek eddigelé vagy ismeretlenek, vagy az ismertektől többé-kevésbbé tanúlságos eltéréseket mutatnak. Ilyenek:
1. A Münczer czímer. A legelső Haller, ki Magyarországban, Budán, telepedett meg a XV. század vége felé: H. Ruprecht volt. Neje Münczer Katalin vala, Budáról, Münczer János és Mülstain nő leánya.
Családi czímere, melyet eddigelé nem ismertünk, valamint magyar nemességéről sem tudtunk (lefestve a 144. lev.), a következő:
A paizs vörös mezejében mint herold-kép stilizált fehér liliom, melynek alsó részébe illesztve ötszirmú vörös rózsa diszlik. A sisak felett ugyanolyan fehér liliom. Sisak-takaró: ezüst-vörös.
Ruprechtnek Münczer Katától öt fia született, kik megalapítják és tovább fejlesztik az erdélyi Haller
családot.
2. Az Eiseller czímer. Ruprechttel egyidőben élt Pesten Haller Bertalan, a ki egy pesti nőt, Eiseller Lőrincz leányát vette feleségűl. Az Eiseller család czímere, melyet eddig szintén nem ismertünk (s a mely a 182. lev. lefestve látható), a következő:
A paizs vörös mezejében ezüst szekercze (nyél nélkűl); a zárt paizs felett zárt vörös szárny-pár s rajta ugyanolyan szekercze. Foszladék: ezüst-vörös.
7Bertalannak az Eiseller leánytól öt fia származott; de úgy látszik, mindannyian magtalanúl haltak el, mert utódaikról a családi könyvben semmi szó.
3. A Hecht czímer, úgy látszik erdélyi szász család czímere. Haller János, Ruprecht legidősebb fia, legelőször Erdélyből nősűlt, ahol öcscse Péter, 1552-től fogva a szászok grófja vala. Hecht Eufrosinának nagyszebeni nőnek kellett lennie, bár a családi könyv csak erdélyinek (aus Siebenbürgen) mondja. A nálunk eddigelé ismeretlen Hecht czímer (melynek képe a 184. lev. látható) a következő.
A paizs negyedelve van. Az első és negyedik tagozat fekete mezejében két-két ezüst hal úszik (jobbfelé irányúlva); a hal kétségtelenűl csuka (Hecht), s így a czímer a beszélő czímerek sorába tartozik. A második és harmadik tagozat fehér mezejében zsákmány után ragadó fekete griff. A paizs felett egyszerű zárt sisak, minden sisakdísz nélkűl. Foszladéka: ezüst-fekete.
Haller Jánosnak Hecht Eufrosinától három fia maradt. Utána még háromszor nősűlt és pedig 2. Budáról (Dorothea N. von Offen), 3. Selmeczről Fraedl Katát, 4. Lipcsay Krisztinát vette el. De csak első nejének czímerét találjuk a családkönyvben megörökítve.
A Haller családban gyakori a többször nősűlés, némelyiknek három-négy felesége van egymásután; többnyire a gyermekek száma is arányban van a feleségekkel; 10–12–15 gyermek nem ritkaság. Főképen a német ágról mondhatjuk ezt, bár a magyar ág sem marad hátra. A magyar ágon a második generatio seniora (H. János) a mint láttuk, négyszer nősűl; öcscse H. Péter kétszer.
Haller Péter az első magyar főúr a Hallerek közűl. Atyja, a budai Ruprecht, csak illetőségére lehetett magyar: atyja, anyja, neje – német, s ő maga is idegen öltözetben van illustrálva a családkönyvben. A pesti Bertalan is német, származására, öltözetére, neje is az. Haller János már az átmenetet képviseli. Három első neje még német, de a negyedik már magyar s őt is magyar ruhában látjuk ábrázolva. Péter immár egyik legelső országos méltóság viselője: Ferdinánd császár és király magyar és erdélyországi kincstartója. Ő már igazi németbe oltott magyar főúr. Kétségtelenűl német származásának köszöni az erdélyi szászok grófságát, s mint ilyen első feleségűl szász leányt vesz el Nagy-Szebenből; de második nejével a legelső magyar főúri családokkal jő rokonságba. Midőn a legrégibb erdélyi családok egyikéből, a Kemény családból nősül másodszor: nemcsak méltóságra, de vérségi összeköttetésre nézve is belép a magyar főurak sorába. Kétszeresen illik tehát rá az a magyar köntös, melyben lefestve látjuk. (186. lev.) Első neje után ismerjük meg
4. A Schirmer czímert, a mennyiben Péter első ízben a nagyszebeni Schirmer Margitot vette e1. Az eddigelé ismeretlen Schirmer czímer (a mely a Kressensteini Kress családéval megegyezik) a következő (lefestve a 186. lev.):
A paizs kék mezejében harántékosan fekvő, hegyével a paizs felső jobb sarkának irányított egyenes kard, felette és alatta hatágú ezüst csillag. A sisakon semmi dísz; foszladék: kék-ezüst.
Haller Péternek Schirmer Margittól három fia és két leánya származott.
Második neje útján megismerkedünk
5. A Kemény czímerrel, mely régi formájában a mostanitól némi eltérést mutat. Haller Péter ugyanis másodszor Kemény Katát, Kéttoronyi (von Zwenthwrmen) és Gyerőmonostori Kemény Péter leányát vette nőűl. Így kerűl a Hallerek családi könyvébe a Kemény czímer, a mely a következőkép van ábrázolva (186. lev.):
A paizs kék mezejében arany koronából kinövő természetes színű szarvas, kiöltött piros nyelvvel, felette jobbról ezüst félhold, balról hatágú ezüst csillag. A paizs pusztán magában áll, sem sisak, sem foszlányok nem ékesítik.
8Haller Péter fiai már testestől lelkestől magyar főurak s a legelső magyar főnemesi családokból házasodnak. Így egyik, Kemény Katától származott fia Gábor, a ki már Fejéregyházán lakik, Bocskay Ilonát, a későbbi fejedelem Bocskay István nővérét vette nőűl. Így kerűl a családkönyvbe (228 lev.)
6. A Bocskay czímer: vörös mezőben arany koronából kinövő, nyíllal átlőtt orrú arany oroszlán. A sisakdísz: a paizsalak. Foszladéka arany-vörös. E czímer eltér a Bocskayak ismert czímerétől, mely Chapy Andrásnak 1418-iki czímerére vihető vissza,* még a mező színére nézve sem egyezik meg vele.
* V. ö. Turul 1885. 114. l., hol a Chapy czímer van közölve, ki a Bocskayak, Soósok, Szerdahelyiek stb. családokkal egyetemben kap czímert, mely kék mezőben, jobb első lábával egy szemén keresztűl fúródó vetődárdát tartó ágaskodó arany oroszlánt tüntet föl. A legújabban megjelent Ung. Siebmacher III. füzete hasonlóképen ezt a czímert adja.
Mutatja a Hallerek előkelő voltát eme házasság, mely által az erdélyi fejedelmekkel sógorságba jutottak. Haller Gábor neje ugyanis nővére volt Bocskay Erzsébetnek, Báthory Kristóf vajda nejének, Báthory Zsigmond későbbi fejedelem édesanyjának, s testvére Bocskay Istvánnak, amazok utódjának a fejedelemségben. Így Haller Gábor három egymásután következett fejedelemmel jutott sógorságba első neje után.
Második neje is Erdély legelső családjai egyikének sarja, Bornemisza Boldizsár leánya: Kata. Kár, hogy a Bornemiszák régi czímerét nem találjuk itt lefestve.
Haller Péter és «Monostorszegi» Kemény Kata egy másik fia Mihály (sz. 1564. † 1596.) az Erdélyhez tartozó magyarországi részekből nősűl, szintén előkelő ősi magyar nemzetség sarját vevén feleségűl. Így párosúl a Hallerekével
7. A Pernyeszi czímer, Osztopáni Pernyeszi Zsófia révén. E czímer vörös mezőben arany koronából kinövő, mellén nyíllal átlőtt szakálas fehér egyszarvút (unicornist) ábrázol. A sisak felett ugyanilyen szakálas egyszarvú látható. (233 lev.) Rokon ezzel a Kornisok czímere (mely itt is megvan), de az egyszarvú náluk nincs átlőve.
A következő generatio sorozatát Haller Gábor Bocskay Ilonától származó fiai nyitják meg. Köztük István, a fejéregyházi († 1657.), két új főnemesi czímerrel gazdagítja ősei czímer-csarnokát és pedig
8. A Kendy czírnerrel, első neje Szentivánfalvai Kendy Judit, a Kendy Ferencz erdélyi vajda unokája révén. A czímer kék mezőben arany koronából kinövő, nyíllal átlőtt, vérző, természetes színű medvetalpat ábrázol. Ugyanazt a sisak feletti koronán. Foszladék: arany-kék. (244 lev.)
A Kendy czímer ismételve előfordúl a családkönyvben, a mennyiben Haller Zsigmond, István testvére, az 1594-ben lefejezett Kendy Sándor leányát, Krisztinát vette nőűl. (1. 248. lev.)*
* Dr. Boncz Ödön barátom figyelmeztetett, hogy a gyulafejérvári templomban őrzött ama sarkophagon, melyet Hunyady Jánosénak tartanak, ugyanezt a czímert látta eme jelző betűkkel: E. . A. K. A czímer medvetalpa ennél korona nélkül dűlt alakban látható. Igaz, hogy a sarkophag felső lapján fekvő alak vánkosán sokkal későbbi JOHANNES HVNYADI CORVIN felirás látható; mégis nagyon valószínű, hogy az illető síremlék valamelyik Kendyé, talán Kendy Sándoré. Hogy az ő korából (XVI. sz.) és semmi esetre sem a Hunyadi korból való, az kétségtelen.
9Haller István második neje volt Szalai Barkóczy Anna Mária, szintén nagyságos («magnifica») familiából. Igy kerűl
9. A Barkóczy czímer a családkönyvbe. (244. lev.)
E czímerben a paizs kék mezejében arany korona felett lebegő szárnyas és koronás angyalfő látható. A sisak felett ugyanaz. Foszlányai: egyízben kék és vörös, de máshol több helyütt ugyancsak e családi könyvben jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Mert a Barkóczyakkal sűrűn lépnek családi összeköttetésbe a Hallerek. Igy mindjárt a fennebbi Haller Istvánnak (de még Kendy Judittól származó) fia Pál ismét Barkóczy lányt, Juditot veszi el első nejéűl. (Czímere a 442. lev.) Ugyanennek a Pálnak unokája János ismét Barkóczy lányt, a László leányát Juliánnát veszi első ízben nőűl (1715). Amott még három, itt meg két más feleség következett a Barkóczy lányok után (459. lev.) A vele egy generatiojú Haller Sámuel neje szintén Barkóczy lány, ugyancsak Juliánna, B. Ferencz leánya. (453. lev.)
A legutolsó esetben a czímer hiányzik, a három elsőben le van festve; és pedig a két utóbbin olyan foszlánynyal, mint a minő a rajzban is ábrázolva látható. Az első esetnél az olajfestményű czímer kevésbé világos, mint az utóbbi kettőnél; bátran elfogadhatjuk tehát emezeket irányadóúl.
A fennebb emlegetett Haller Mihály és Pernyeszi Dorottya fia, Péter, először Lónyai Ilonát, Kálloni István özvegyét vette el; másodszor egy előkelő székely család sarját, Tarnóczy Sárát Kézdi-Szentlélekről; harmadszor a szombatos Pécsy Simon leányát, Erzsébetet. Második házassága valóságos regény; a szó szoros értelmében is az, mert br. Kemény Zsigmond «Az özvegy és leánya» czimű egyik legszebb regényében meg is örökítette. A Zabolai Mikes fiak egyike szereti Tarnóczy Sárát, de anyja nem akarja hozzáadni, mert a gazdag (bár koros) Haller Péternek szánta. A Mikes fiak rá törnek a szentléleki kastélyra s elrabolják féltett kincsét. Rákóczi György fejedelem visszaadatni rendeli a rablott menyasszonyt, s a Mikes fiakat fő- és jószágvesztésre itéli. (Az érdekes períratokat és tanúkihallgatást megtaláltuk 1883 nyarán a gr. Erdődyek vörösvári levéltárában.) A visszaitélt önkénytelen menyasszony Haller Péternek lesz neje, s Nagy-Szebenben élik világukat.
A regényes történet hősnőjének sorsa régóta érdekelt, kellemes meglepetésűl szolgált tehát, midőn a családi könyben a Haller Péternek szánt lapon, ott találtam Tarnóczy Sára mosolygós képét, piros selyem ruhában, magas csipke gallérral, aranylánczos, rubintos nyakékkel; fején aranycsipkés magyaros főkötő, piros szalaggal. S mellette az idős férj, elég komikusan, mint bölcsőben fekvő csecsemő van ábrázolva (bizonyára még gyermekkorában festetett s neje későbben).
Innen ismerjük meg
10. A Tarnóczy czímert is, a melyről eddig nem volt tudomásunk. Ábrázol pedig az vörös mezőben könyöklő, pánczélos, balra fordúlt kart, zöld ágat tartva kezében. A sisak felett arany 10koronából zöldruhás, kiterjesztett szárnyú angyal törzse emelkedik ki, mindkét válláról arany vállöv jön le s keresztezi egymást a mellen, derekán vörös öv, mindkét kezét csípőjén nyugtatja. Foszladék: jobbról ezüst-kék, balról arany-vörös.
Haller Péternek és Tarnóczy Sárának egyetlen fia volt, ugyancsak Péter, a ki Keresdi Bethlen Zsófiát vette nőűl. A Keresdi Bethlen egyike azon családoknak, a kik közűl a Hallerek leggyakrabban nősűlnek.
Így a fennebb már emlegetett Haller Pálnak (Barkóczy Judit után) második neje Bethlen Borbála. Egy generatióval idébb a H. Györgyné Keresdi Bethlen Éva. Még egygyel innen a Lászlóé Bethlen Kata, a múlt századi Antalé Bethlen Julia, a jelen század elejéről Gáboré Bethlen Antónia. Nem csoda tehát, ha
11. A Keresdi (vagy Bethleni) Bethlen család czímerével többször találkozunk a Haller grófok családkönyvében. (442., 444., 445., 460. lev.) A czímer itt így van ábrázolva: A paizs kék mezejében aranypettyes feketés kigyó, fején aranykoronával, szájában keresztes arany almával.* A sisak felett korona s felette ugyanolyan kígyó.
* A rajzban a kereszt tévedésből elmaradt, a menynyiben az elmosódott festményeken csak halványan (de mégis) látszik. A kigyó fején a paizsban két helyen látható a korona nyoma, egy helyen nem. Az Ung. Siebmacher III. füzete a Bethleni Bethlen czímer sisakdíszeűl leveles rózsaszálat tüntet fel.
A Haller családban az első Bethlen leány férjének, Haller Pálnak, harmadik neje Barcsay Éva, a negyedik Torma Kata. De mindkettőnek czímerképe nagyon elmosódott; és csak nagyon halaványan látszik a Barcsay czímer képében a könyöklő kar kardot tartva, s a Torma czímerben inkább csak sejteni véljük a torma szár conturáit. (442. lev.) Épp ily kevéssé vagyunk szerencsések a Torma czímerrel később is, midőn Torma Borbálának, a báróságot nyerő Haller István 2-ik nejének czímerét egyáltalában nem találjuk felrajzolva.
Eddigelé oly czímerekről volt szó, melyek a Haller fiak nejei révén kerűltek a családi könyvbe. Meg kell emlékeznünk egynehány olyanról is, melyek a Haller leányok férjei jogczímén sorakoznak a czímerek közé. Ilyen pl.
12. A Károlyi czímer. A többször említett Haller Pál egyik leányának Máriának ugyanis egyik Károlyi volt férje, mert Haller Mária czímere mellett (442. lev.) a régi Károlyi czímert látjuk kifestve: A paizs kék mezejében zöld halmon a kiterjesztett szárnyú karvalyt, jobb lábával szívet tartva; a czímert a szájában farkát tartó koronás sárkány (a régi sárkány-rend jelvénye) fogja körül.
Kár, hogy Károlyi Évának, a Haller Sámuel diósgyőri kapitány nejének czímerpaizsa nincs kitöltve. (272. lev.) Úgy a Károlyi Kláráé, Haller Gábor († 1723.) feleségéé sem. (457. lev.) egyáltalában a családkönyv folytatói később kevesebb 11gondot fordítottak a czímerekre és sokszor elhagyják a feleségek czímereit: a Haller czímer, melyet ekkor már chablonnal festettek, mindig ott van.
A mint Haller Máriánál ott van férje czímere, éppen úgy ki van festve unokanővéreinél, a Haller János († 1697.) két leányánál is férjük czímere. És pedig
13. A Petki czímer, mivel Haller Krisztinát Petki János vette nőűl, a kinek czímerében: a paizs kék mezejében, zöld halmon fehér pelikán csőrével mellét tépve vérével táplálja három kicsi fiát. (443. lev.) A Petki család czímere eddigelé közölve nem volt.
Haller Annának, a Krisztina nővérének férje Váradi Gyulai László. Igy kerűl a Hallerek családi könyvébe
14. A Gyulai czímer (447. lev.), mely a paizs kék mezejében vörös mezű, jobbra fordúlt könyöklő kart ábrázol, kezében kivont egyenes kardon strucztollas turbános török főt tart átszúrva. A sisak és a foszlányok itt is, épúgy mint a fennebbi fogyatékosan rajzolt és festett férj-czímereknél, hiányzanak.
Ime ezek azon magyar czímerek, melyekkel a Haller-codex eddigi ismereteinket gyarapítja. Kár, hogy a többi magyar Hallerek nejeinek czímerei nincsenek könyvünkben lefestve. Az említetteken kívül (melyek némelyike többször előfordul) mindössze a Kornis czímert nyújtja még könyvünk, de ez nem mutat eltérést az ismert s máig is használt Kornis czímertől.
Általában a későbbi beírások (a XVIII. századiak) a czímerekre kevés súlyt fektettek s többnyire egészen mellőzik; s a könyv utolsó részében (a 466. levelen túl) sem czímer, sem női alak nincs, de sőt a férfi alak képe is gyakran hiányzik.
Ha még megemlítjük, hogy a czímerpaizs formája a XVI. századig mind hegyes alakú; a XVI. század elejéről valók többnyire gömbölydeden végződnek s a későbbiek, nevezetesen a magyarországiak többszörösen tagozott tárcsaszerű paizsformát tűntetnek elő: körűlbelől elmondottunk mindent, a mi könyvünkről a magyar czímertan szempontjából említésre érdemes.
Dr. SZÁDECZKY LAJOS.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT