2. MÁTÉ ÁGAZATA.

Teljes szövegű keresés

2. MÁTÉ ÁGAZATA.
Nevezhetnők ez ágazatot a trencsényi Csákok ágazatának, az e néven híres trencséni Csák (III.) Mátéról; de a trencséni jelző az egész ágazatot nem illeti, s így helyesebbnek véljük arról nevezni, kit az ágazat élén látunk: I. Mátéról, a kinél fölebb ez ágazatot vinni eddigi adataink nem elégségesek. És ámbár ezen I. Máténak szerepléséről eddig mitsem tudunk, fiai és unokája mégis sokkal ismertebbek történelmi irodalmunkban, hogy sem azok terjedelmesebb méltatásával e lapok terét elfoglalni czélszerűnek látszanék; annál is inkább, mivel néhai nagyérdemű tudósunk Botka Tivadar nemcsak hogy ezen ágazat leszármazásának három, illetőleg négy nemzedékét hozta rendbe, de nagyhatású politikai szereplésöket is alapos fejtegetésével tisztázva, önálló értekezésben megírta.* A kiváló hatalom, – félszázad alatt hárman viselvén közülök nádori méltóságot, – annyi írott emlékben lőn megörökítve, hogy okleveles gyűjteményeink fölös számmal tárják fel egyéb fontos történelmi tartalmúak mellett a birtokviszonyaikra vonatkozó okmányokat is, melyek ez urak latifundiumaiknak roppant kiterjedését tüntetik fel. És mégis még sokkal többnek a levéltárak csomagaiban kell rejleniök, mert az egész ágazat genealogiai szerkesztményét négy nemzedéken át is igen fogyatékosan bírjuk felmutatni úgy, a mint következik:
* Botka Tivadar, Trentsíni Csák Máté és kortársai.
I. Máté mr. de genere Chák.; Péter nádor 1275–1291.; II. Máté erd. vajda 1270. Nádor 1278. † 1284.; III. Máté a trencséni szül. 1260. † 1321 mart. 18. nádor 1290. 1302. 1308.; Chák 1293. kir. kardhordó.; Miklós 1320.; N. leány (Deseöné.)
I. Mátéról eddig mit sem tudunk. Egyik fia II. Máté már 1242-ben sopronyi főispán és kir. tárnokmester,* 1244-ben is az, de már Pozsony vármegye főispánja;* valamint 1246. és ismét 1263-ban is tárnokmester.* 1270–1276-ban erdélyi vajda;* közben 1273-ban országbiró is.* 1278–79-ben nádor.* Meghalt 1284-ben.* Már 1283-ban ápril 15-én tett végrendeletet, három helységet feleségének hagyván, ősi birtokai pedig testvérét illetvén, szerzeményeit a szigeti sz. Mária kolostornak hagyományozta.* Bátyja Péter előzőleg viselte a nádori méltóságot 1275–1276-ban,* és még három ízben 1278, 1288 és 1290-ben.* IV. László király és atyja korában Péternek és Máténak érdemeit elősorolja a Scinche (Szenicz?) birtokról kelt 1273. évi kir. adomány-levél.* Felesége nevét nem ismerjük. Két fia ismeretes III. Máté és Csák.
* Fejér Cod. D. IV. 1. 264. és 324.
* Ugyanott IV. 1. 421.
* Ugyanott IV. 3. 132.
* Ugyanott VII. 2. 16. sat. V. 2. 337.
* Frankl, Nádori és Országbirói hivatal 168.
* Frankl és Fejér V. 2. 426. VII. 2. 70–77. Wenzel Árpádkori új Okm. IX. 250.
* Knauz Monumenta Eccl. Strigon. II. 194. hol 1285. évről már «clarae memoriae»-nak iratik.
* Wenzel Árpádkori új Okm. IX. 360.
* Fejér V. 2. 235. és 278.
* Frankl id. h. 158–159.
* Fejér V. 2. 95. Egészen közölve Wenzel i. h. IV. köt. 24. s. köv. l.
III. Máté Botka nyomozásai szerint 1260-ban született. 1290, 1302 és 1308-ban nádor volt. Történelmünk lapjain, trencséni Csák Máté-ként szerepelt, – miként? – azt avatott tollal megírta Botka Tivadar idézett értekezésében. Meghalt 1321. márcz. 18-án. Daczára, hogy életviszonyairól annyi kiadott oklevél szól,* sem neje, sem gyermekeinek nevei nem ismeretesek. Botka csak egy fiát és leányát Deseőnét említi névtelenűl. A fiút azonban azon Miklós-nak kell tartanunk, ki 1320-ban és így még atyja életében, egykoron általa okozott sérelmekért és kártételekért Robert Károly királytól felmentvényt nyert.* Voltak-e gyermekei, maradt-e ezután ivadéka? az eddig közrebocsátott oklevelekből ki nem tűnik; a valószinűség az, hogy benne az 23ágazat kihalt, és így birtokaival együtt kerülhetett ezen absolutionalis oklevél is a soproni Chákoktól eredt Kisfaludyak levéltárába.
* Fejér VI. 2. 266. Wenzel id. h. IX. köt. 71. 107. 250. 251. De kivált Nagy Imre Anjoukori Okm. I. 26–573. lapig, harminczkét levél szól róla. II. k. 48. 405. 495. III. 197. stb. Hazai Okm. VI. 461.
* Nagy Imre Hazai Okmánytár II. 50.
III. Máté testvére Chák 1293-ban mint a királyi kardhordók (ensifer) mestere fordul elő 1300-ig.* Ennek maradékáról sincs adatunk.
* Wenzel i. d. V. 95. Fejér Vl. 1. 269. VI. 2. 82. Győri füzetek III. 115. – Nagy Imre Hazai Okm. VI. 561. Wenzel X. 406.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT