A CSÁK NEMZETSÉG. Első közlemény.
49A CSÁK NEMZETSÉG.
Első közlemény.
Első közlemény.
(Egy pecsétrajzzal.)
A szereplő (vagy mondjuk históriai) nemzetségek viszonyainak ismerete nélkül nemzetünk történelmét sem megérteni, annál kevésbbé pragmatice megírni nem lehetséges, mert azoknak irányzataik, aspiratióik, érdek- és pártküzdelmeik alkotják századokon át a nemzet történelmét. De ezen nemzetségek történelmét, különösen az állandó vezetéknevek kifejlése koráig, kinyomozni, megállapítani fölötte nehéz még ott is, hol ezekre vonatkozólag már hiteles oklevelek tárulnak előnkbe; – a XI., XII. sőt a XIII. század első felére nézve pedig – mint azt előttem már e folyóirat I. köt. 4–8. lapjain egyik t. barátom alaposan fejtegeté – a viszonyoknál fogva gyéren és alig található irott emlékek hiányában teljesen lehetetlen. És még is itt már az ideje, hogy e fáradalmas munka végzésére történetbúváraink egész buzgalommal és erélylyel vállalkozzanak, hogy valahára történelmünk minden szaka ne csak velőtlen meseszerűséggel, vagy egymás után plagiált szerkezetben, vagy az inductiv rendszer túlzásával, vagy a pártszempont elfogultságával szőve, hanem a kétségtelen tények elfogulatlan földerítésével megírva tölthesse be élettanári (magistra vitae) magasztos hivatását. E czélhoz azonban az itt következő vázlatos kisérlet csak szerény adalékúl kíván járulni.
* * *
A Csákok nemzetségének kimerítő teljes monographiáját az eddigi előzmények után is a nemzetség levéltárának, (mely egy részben a Kisfaludy család szívességéből most már a Nemzeti Múzeumban van letéve) átbúvárlása nélkül nekem megírni akarni túlmerészség volna. Ezt helyettem más, a forrásokhoz közelebb férhető szaktársam – mint örömest remélem – majd megteendi. Nekem ezúttal csak a kezem ügyében eső, már nyomtatott oklevéltári apparatusomra lehet és kell szorítkoznom. Különben is engem ezúttal különszerűleg csupán egy sphragistikai és heraldikai tárgy ösztönzött arra, hogy tanulmányúl és buzdításúl egybe állítsam itt azon adataimat, melyeket eddig a Csák nemzetségről (genus) kéznél lévő forrásaimból merítenem sikerült.
Ugyanis még 1873-ban néhai Horváth Elek vasmegyei kis-czelli ker. országgyűl. képviselő baráti szívességéből birtokába jutottam egy, vörös rézből készült, kerek alakú, lapos, régi pecsétnyomónak (typarium), melynek, mint itt rajza mutatja, belső karimájában (tehát paizs nélkül) hátulsó lábain álló, bal felé néző, ragadozó oroszlán szemlélhető. A pecsét körirata ez:
Azaz «S(igillum) Demetri(i) Magi(s)tri». Az utolsó betű némileg már meg van kopva.
A pecsét czímerképében, az oroszlánban a szakismerő az első tekintetre a Csák genus czímerjelvényét 50ismeri föl. Hogy a Csák genusnak ilyen oroszlán volt a czímere, azt nem csupán Chák Péter sopronmegyei főispánnak 1278. évi pecsétje,* és Chák Ugrin országbírónak 1280. évi pecsétje* mutatja, hanem IV. László királynak 1274. évi Csák Máté fia Péter számára adott adománylevele is igazolja, melyben Péternek a bolgárok elleni vitézségét érintvén írja, hogy Péter, mint egy erős oroszlán, melynek jelvényét zászlaján viselte, úgy harczolt.*
Ifj. Kubinyi Ferencz Magyar Tört. Emlékek. Pest, 1867. I. tábla.
Arch. Értesítő. 1879. 22. lap.
Fejér Cod. Dipl. V. 2. 174. és Wenzel Árpád-kori Új Okm. IX. köt. 71. «idem magister Petrus, ut leo fortissimus, cuius indicia gessit in vexillo, . . . in adversa Bulgarorum acie militans, victoriam mirificam reportavit.
A pecsétnyomó tulajdonosa Demeter mester, a czímer azonosságánál fogva a Chák nemzetség ivadéka volt, és némileg a bizonyító adatokhoz járul még azon körülmény is, hogy a pecsétnyomó Dunántúl a Csákok egykori birtokterületén találtatott.
Ámde ki volt ezen Demeter? és kétségtelenűl tagja volt-e a Chák nemzetségnek? – ennek kimutatása ösztönzött ez alkalommal arra, hogy e nemzetség sarjadékait* – a mennyire ezt távol a központtól, a kezemnél lévő szakbeli források engedik – hiteles adatok alapján nyomozzam és összeállítsam, eleve is megjegyezvén, hogy a «nemzetség» szó alatt mindig a diplomatikai «genus» (de genere) elnevezést kívánom értetni.
Magyarország Családai III. köt. 67–70. lapjain sporadice említtetik ugyan a Csák nemzetség nehány tagja, azonban csupán Wagwer kézírati jegyzetei után és oklevelekre való hivatkozás nélkül, a mi e tárgyban döntő bizonyítékúl nem elegendő. Lehoczky Stemmatogr. II. 77. lapján összeférczelt idézetei pedig még kevésbbé megbizhatók.
A Csákok nemzetségét hazai régi krónikáink megegyezőleg a hétvezérek egyikétől, Szabolcstól származtatják; de a megszállás (első foglalású birtoklás) kérdésében a Névtelen jegyző értesülése ellenkezni látszik a többiekével. Turóczinál* olvassuk, hogy Szabolcs vezér, kitől a Csák nemzetség származik, mint mondják (dicitur) azon mezőségen és térségen szállott meg a hol most (t. i. az ő korában) Csák vára romjaiban fekszik. Ezen erődöt – úgymond – Szabolcs alapítá, melyet azután Csák az ő halála után rokonai és nemzetségéről rendelt neveztetni. Mert előbb Szabolcsnak neveztetett. És ezen vár Szár László fiai: Endre, Béla és Levente korában országos tanács végzéséből rontatott le. De valamint Turóczinál, úgy a vele egy-közös kútforrásból merített krónikásoknál sincs arról határozottan szó, hogy Szabolcs kapitány és nemzetsége a szabolcsi Nyirségen első foglalás alapján birtak, és ott birtokban maradtak volna; habár igaz is, hogy a Szabolcs vezér a nevét viselő vármegyében a Tisza partján Rakamaz és Timár falu fölött egy erődöt hányatott* és az nevét viselte. Ellenben az annyiszor megfeddett és rágalmazott Névtelen jegyző krónikája egy másik helyén határozottan azt írja, hogy Árpád Elődnek a Szabolcs atyjának a Vértesi nagy erdőséget adá, és ezen erdőség tövében a Fertő mocsár mellett, Szabolcs unokája Csák, idővel várat építtetett.* És ezen eléadást a XIII. század első feléből fenmaradt és közzé tett oklevelek minden kétséget kizárólag igazolják, melyek szerint a Csákok ősi patrimonialis (a Névtelen szerint első foglalású) birtokai nagyobbára a Dunántúl Fejérvármegyében terültek el, hol nemcsak a Szabolcs vezér nevére emlékeztető Szabolcs nevű pusztát feltaláljuk Adonytól északnyugot felé egy órányira, de ott fekszik Csákvára 51is (most mezőváros) melynek egykori vára uráról és alkotójáról vette nevét. De kiterjedtek a Csákok ősi örökségei Fejérvármegyén kívül még távolabbra, mint a veszprémmegyei Ugod várra és tartozékaira; Sopronmegyében a Rábaközre; Somogy-, Vas-, Zalamegyékre, a Drávántúlra és Tisza-Marosközre, Arad-, Csanád-, Zaránd- s több megyékre, a mit a nemzetségnek már XIII. század előtt megtörtént osztály útján több egymástól birtokjogokra nézve szétvált ágazatai eléggé okadatolnak. Mert a Csák nemzetségnek még sok okmánya egyes levéltárakban lappang,* és azért azok, melyek eddig sajtót láttak, habár a XII. századig terjednek, már csak arról tesznek tanúságot, hogy a nemzetség már akkor is több ágazatra volt oszolva és már az örökös javak megosztásán jóval túl volt, úgy, hogy a közös vérségen kívűl actualis közös érdek egyik ágat a másikhoz nem fűzvén, ezeknek többé az egy közös törzsből ízről-ízre miként történt szétválását és leágazását többé kimutatni nem is lehet.
Turóczi Schwandtner 2-rét kiadása I. 83. «Zobolch vero Capitaneus, unde Chaak oritur generatio, descendisse dicitur in ipso campo et loco, ubi Chakvára nunc jacet desolata. Illud enim castrum, Zobolch fundavit Capitaneus, quod postmodum Chak, ipso mortuo, suo nomine a suis cognatis et familia jussit appellari. Primo quidem Zobolch dicebatur. Illud enim castrum, temporibus Andreae, Belae et Leventae, filiorum Zaar Ladislai, per commune consilium Hungarorum est confractumn». – Ezzel szóról-szóra egyez Mark Chronikája is a LXXII. lapon. Valamint a budai Krónika is, Podhraczky kiadás 41. lap. A Posonyi Krónika 22. lapon már csak az első pontot e szóig «desolata» írta át; valamint Kézai is Podhraczky kiadás 38. lapon. Ellenben Anonymus a vezérekről szóltában (Schwandtner kiad. I. 6. lap) csak annyit ír «Eleud pater Zobolsu, a quo genus Saac descendit».
Anonymus Endlicher-nél 22. lap.
Anonymi Gesta Hungarorum. Endlicher kiadása. Rer. H. Monumenta. Sangalli, 1849. 45. lap. Schwandtnernél I. 32. Dux vero Arpad ab orientali parte dedit Eleudunec patri Zobolsu silvam magnam, que nunc Vertus vocatur . . . . . ad radicem hujus silve iuxta stagnum, Saac nepos Zobolsu longo post tempore castrum construxit.
A Csák genusból férfi ágon származott Kisfaludy családnál, ha jól tudom, több családtagnál volt levéltár, és ezekből csak egyik rész került a Nemzeti Múzeumba. Más nőági utódok levéltáraiban ezek ágaira vonatkozók még nagyobbára ismeretlenek; – és biztos indiciumok szerint az egészen más eredetű keresszeghi gróf Csáky család levéltárában is még sok – és valószinűleg nagyobb számban – hever.
A Csák nemzetségről szóló, nyilvánosságra kerűlt legrégibb oklevél tudtomra II. Geyza királynak (1141–1161.) azon okmánya, melyben a Csák nemzetségbeli Pál Temes földjét kapta királyi adományúl, de a melyet nevezett Pál – örökösei nem lévén – királyi beleegyezéssel egy Pécs-melléki és az okuri monostoroknak hagyományozott.* Ezen Pál-t ágazatilag biztosan nem ismerjük. Okleveles nyomozásaim eddigelé a Csák genusból az Árpádok korszakában hat külön ágazatot mutatnak, mindezeket további nyomozás alapjáúl itt egyenként megismertetni érdekesnek tartom. Ezen ágazatokat kiválóbb birtokhelyeik, vagy ágtörzseik nevei után nevezhetjük meg. Legelsőnek foghatjuk a sopronmegyei ágazatot annálfogva is, mert viszonylag ezekről szólnak a kiadott legrégibb oklevelek.
Hazai Okm. I. 1. Wenzel Árpádk. Új Okmánytár. VI. 148.
A Csákok sopronmegyei ágazatát Ugrinnak a főpapi pályán magasra emelkedése alapítá meg. Igaz, hogy ez ágnak patrimoniális birtokai Fejérmegyében, ekkor is elég nagy kiterjedésűek, még megvoltak, de ezeket mennyiségre nézve bizonyára megüté, ha felül nem multa az Ugrin keze és segélyezése által gyűjtött szerzemény. Ugrin 1175-ben zágrábi,* 1188–1204-ig győri püspök volt;* ekkor esztergomi érsek lett, de e magas állását nem sokáig élvezhette, mert még ugyanazon évben augusztus 20-ka előtt meghalálozott.* Ő szerzé még 1198-ban a sopronmegyei kázméri (kisfaludi) birtok legnagyobb részét,* úgy szintén a mihályi, petleni, gueduchi birtokokat.* Mind ezeken fölül egyetlen ismert testvére Miklós feltehetőleg nagy értékű ingó hagyatékában is részesült. Miklós maga beszéli 1231-ben tett végrendeletében, hogy őt bátyja Ugrin, fia gyanánt kedvelte, a mi egyébiránt bőkezű pártfogásából is eléggé kitűnik. Miklós – mint a tények összevetéséből alaposan következtethető – jóval fiatalabb volt érsek bátyjánál, és így neveltetését is az ő gyámságának köszönheté. Szerzési hajlamaira is nagy befolyással lehetett bátyja példája és közreműködése. És vagyonra való törekedéséhez járult nagyralátása is, hogy családját hatalomra juttathassa, mert különben – úgy látszik – két rendbeli házassága nem volt dús hozományra alapítva, nem legalább fekvőségek tekintetében. Első neje görög származású nemes hölgy volt, ettől egyetlen fia maradt Izsák;* második felesége franczia vérből származott.* Ez utóbbitól született Lőrincz, 1232 után János* és 1237–1239 52közt született harmadik fia Márk.* Miklós úr az oklevelekben mindig Comesnek iratik. Előbb Pozsonyvármegye főispánja volt,* 1239-ben pedig Comes de Guedechnek czímeztetik.* II. Endre királynak kegyében állott, ez alatt szerzé legtöbb birtokát.* Midőn azután a szertelenűl eladományozott várjavak visszakövetelése még II. Endre király alatt főleg a trón-utód és ifjabb király (IV.) Béla közreműködése mellett megindúlt, Miklós úr igyekezett a maga részéről – a mit lehetett – megtenni, és úgy intézte dolgait, hogy 1230-ban az eljáró bizottsággal előnyösen kiegyezhessen. Ezen a váraktól elszakított szerzeményei nagyobbára az ország alsó részeiben feküdtek, és ezekből a mondott évben viszszavették tőle az állam részére Csanád-megyében a Besseneu, Pony, Geneu (Jenő), Teluki és Chunei pusztákat, Arad-megyében Anha, Zehund, Hude falvakat, Temes-megyében Zanad falut, Zaránd-megyében Alba, Cracou, Scerbeth, Fejér-megyében Timod, Soboca, Boinka, Zuld és Dad földét.
Kerchelich, Historia C. Eccl. Zagrab. I. 78.
Pray, Hierarchia I. 315,
Knauz, Monumenta Eccl. Strigoniens. I. 169–173.
Imre király eredeti adománylevele kiadva hasonmásban Horvát István által Tudom. Gyűjt. 1834. III. 97. és ezután Fejér II. 344.
Hazai Okm. I. 17–18. Az itt és alább felemlített helynevek mai topographiai kijelölését ezúttal az idő hiánya gátolja.
Fejér Cod. d. III. 2. 226. a jegyzetben ezen Isaach-ot tévedésnek hitte Chaach név helyett, nem figyelmezvén az általa közlött következő okmányra, hol ennek anyja «mater a nobili genere Graecorum . . . dux . . . originem». Pedig ez fejti meg: miért kapta a keresztségben a görögös Izsák nevet.
A pia generositate Francorum duxerunt originem. Fejér III. 2. 226.
Mert az 1232. évi végrendelet keltekor még nem élt.
Az 1239. végrendeletből tűnik ki.
Fejér III. 2. 254. 1231-ben iratik róla, hogy II. András király országlása idejében volt Pozsony főispánja, tehát 1211. és 1212-ben. Lásd Fejér III. 1. 109. 124.
Hazai Okm. I. 21. másutt Gueduch.
Győri füzetek III. köt. 297. és utánna Wenzel VI. 432. Itt az oklevélből épen a Miklós név van kikopva, de benne van, hogy az érdeklett néhai Ugrin testvére, a mi kétségtelenül Miklósunkra vonatkozik. Ezt igazolja az oklevél birtokosának családja is, a Kisfaludy család, mely tőle ered. Az oklevélben Ymér földet kapja. Több adománylevele eddig kiadatlan.
Ellenben meghagyták birtokában Csanád-megyében Ekud, Juad, Sceleus és Hunyfalut, Arad-megyében Alsu-Woylát; Zaránd-ban Waro és Wary-t; Fejér-megyében Bodoct és Welg (most Bodajk és Veleg) falukat; Sopron-megyében Petlend-et; Csanád-ban Baatur falut; mindezen jószágokra azután II. Endre király ismét megerősítő adománylevelet adatott Miklós részére,* a ki mint rendszerető, számító és kétségtelenűl már igen koros férfiú ezen adomány kelte után igyekezett családi ügyeit akként rendezni, hogy halála esetére ősi és szerzett javakból álló hagyatéka örökösei között jól megfontolt akarata szerint osztassék meg, e végből készített intézkedésére 1231 karácson napján II. Endre király megerősítését is megnyerte.* E végrendelet – melyben magát «Comes Nicolaus, frater bone memorie Ugrini, quondam Strigoniensis Archiepiscopi»-nak nevezi – a Csák nemzetség történetének szempontjából igen fontos érdekű, annál is inkább, mert benne tizennégy rendbeli ősi (patrimonialis) birtoka a Csák nemzetségnek névszerint elősorolva van. És ezek a következők: 1. terra in silva Wertus, a vértesi erdőség, mely közös (osztatlan) nemzetségével.* 2. in Poucud (ez a Komárommegyei Bokod lehet). 3. in Kereki (Kerek-Szent-Tamás puszta Csák-Berény alatt kelet felé terűl el). 4. in Chakvara. 5. in Tubogd (Tabajd Fejérmegyében). 6. in Ker. 7. in Woya. 8. in Celum (talán Csala Fejérben). 9. in Wrund (Orond Fejérben). 10. in Cheztneg (másutt Cheztreg). 11. Zyman (Simánd puszta Fejérben). 12. Seckcsou (Szekcső?). 13. Vinga (Temesmegyében), 14. Sous (talán a mai Sóskút Fejérmegyében a bicskei járásban Tárnok helység fölött.) Mindezeket közösen fiainak adományozza, hogy azok, mikor tetszik, egymás között feloszthassák. Mint fönnebb említők, ekkor még csak két fia Izsák és Lőrincz volt. Az elősorolt birtokokon kívül az Echur földet* is, melyért a prépost adósa maradt Miklós bátyjának, Ugrin érseknek, szintén közösre hagyja. Ezután három pusztája közül a szent-keresztit, hol a néhai érsek Ugrin lakházat építtetett, most élő fiainak rendeli, mert ez – úgymond – külön álló terület és Udvarhelynek neveztetik, hanem az épületek magyar jogszokás szerint az ifjabb fiúé legyenek. – Mihálit, Kázmért Izsák kapja, Bodoknak két részét két malommal együtt szintén ő; a harmadrészét négy malommal és a szamárdi szőlőkkel együtt Lőrincz örökölje. A «gueduchi» pusztát,* melyet az érsek szerzett, tartozékaival együtt szintén Lőrincz fiának hagyá. A sopronmegyei adományos Petlent, és a Mózses nádortól vett fejérmegyei Boyonca (talán a 53mai Bálinka puszta) Izsák örökölje. Hogy pedig halála után a két külön anyától származott fiai között semmi egyenetlenség ne támadjon, Izsáknak anyja utáni hitbér fejében Welg földjét (Fejérmegyében Veleg falu) adja és kijelenti, hogy a miatt, mert Lőrincz fiának többet hagyományozott, a versengésnek helye azért sem lehet, mivel ennek anyjával (azaz második feleségével) akkor lépett házasságra, midőn már mind méltóságokban, mind javakban gyarapodott volt; míg ellenben első feleségét (a görög hölgyet) akkor vezette oltárhoz, midőn maga is még fiatal volt és vagyonilag is vékonyabban állt. – Mindezeken fölül még Lőrincznek hagyományozza Vám és Petlen (talán Petend) pusztáját és Vinárt tartozékaival, valamint Gút-ot is Fejérmegyében. Végűl a Tisza és Maros közti öt pusztáját, Koppancsot (Cupanch), Szőlőst a révvel együtt, Ujlak, Trucman, Niclous (Miklós), Scenad (Csanád), Sagu, Warnet, Wari birtokait úgy hagyja, hogyha netalán még fiai születnének, azon esetben Lőrincz fia a fölsorolt birtokokban még születendő fiaival egyenlően osztozni tartozzék, minthogy legidősb fiát Izsákot úgy is eléggé kineveltette, reá eleget költött, kiházasítá, drága ménekkel, és nászára és háztartására való szükségesekkel atyailag bőven ellátta. Ez okból hadikészülékét (szerszámát) és fegyverzetét is a Mátrában fekvő szőlővel együtt Lőrincz fiának rendeli adatni. Woyla (talán Vajta Fejérmegyében) pusztáját második élő feleségének nászajándokképen és pedig szabad rendelkezési joggal hagyományozá.
Fejér III. 2. 205.
Fejér III. 2. 227.
*. 227. 2 Az oklevél szavai szerint: que communis est cum cognatione mea. Mint látni fogjuk, a Csák-ok egy más ágazata még azután is birtokos volt Fejérmegyében.
Ez az «Echur» azt vélem Fejérmegyében Ondód fölött feküdt, hol most a szentkereszti pusztát találjuk.
E néven ismeretlen. Azonos-e a Kőrösmegye Gudovecz helységgel? eldönteni biztos adatok hiányában nem merem.
E végrendelkezés után azonban Miklós Comes családi és vagyoni állapotában nevezetes változások történtek: fia született János, és 1232-ben II. Endre királytól visszakapta mindazon fejérvári, csanádi, aradi és zarándi jószágokat, melyeket – mint fönnebb előadva van – 1230-ban Béla ifjabb király az országos tanács végzéséből tőle elszedett.* A családi szaporodás még több szerzeményre is ösztönzé, 1235-ben Salter vitéztől megvette Torda pusztát,* 1238-ban pedig Csanádmegyében kapta Fégel földét.* Ez események Miklóst egy másik végrendelet készítésére ösztönzék, melyet 1237-ben a fejérvári káptalan előtt tett.* Ezen rendelkezést már első szülött fiával Izsákkal közösen teszi, és ennek örökségi részét szabatosan kijelöli, valamint másik két fia Lőrincz és János részét is egyben; maga részére csupán öt birtokrészt 35 szabadossal hagyván fel. Nemsokára azonban megszületett Miklósnak negyedik fia is Márk; ez eset és életének véghanyatlása 1239-ben alkalmat szolgáltatott egy legutolsó végrendeletre, ebben a magának felhagyott részt második nejétől lett három fia részére rendelte egyenértékben és esetleg egymásközti örökségűl. Nejéről is ujolag megemlékezett, leányaira nézve pedig azt rendelé, hogy azoknak tisztességes kiházasításukról neje és ettől származott három fia tartozzanak gondoskodni. Ez intézkedéssel Miklós – úgylátszik – bevégzé földi pályáját. Legalább róla, mint élőről, későbbi oklevelet nem ismerünk.
Hazai Okm. I. 11. Wenzel id. h. VI. 503.
Ugyanott. 14. Tordas puszta Fejérmegyében van Martonvásár fölött.
Győri füzetek III. 298. és Wenzel VII. 60. ma ily nevű hely Csanádmegyében nem létezik.
Fejér IV. 1. 78–81. Újra jobban Hazai Okm. I. 16. és ezután Wenzel VII. 41. – 1237. a hvinári szőlők megszerzéséről lásd Hazai Okm. I. 19.
Izsák, Miklósnak görög eredetű első feleségétől született fia, 1231-ben Pozsonyvármegye főispánja – mint fönnebb is említők – már atyja életkorában nős vala, és külön háztartást vitt. 1231-ben II. Endre királytól, kinek hívei közé tartozott, Somogyban Szamárdi mellett földre és szőlőkre kir. adományt nyert.* Ugyanez évben megszerezvén egy soproni várjobbágynak Kázméron tíz ekényi földjét, abban a király által megerősíttetik,* és IV. Béla ifjabb király az ő és atyja érdemei méltatásáúl a mihályi malmok végett a soproni várjobbágyokkal támadt viszályait kiegyenlíti,* hasonlóan II. Endre király 1233-ban Pethlen iránt Miklós tárnokmester ellen folyt peres ügyét elintézi.* 1237-ben ismét a Kér nemzetségbeli soproni várjobbágyok Mihályi egy harmad része iránt Izsák comes ellen perelvén, rokona, a Chák nemzetségbeli Csák soproni főispán a peres kérdést kiegyenlíté.* Végre 1247-ben IV. Béla király beleegyezésével 54megszerzé a Kázmér mellett fekvő Fetend (?) földet.* Több okiratos adatunk Izsákról nem lévén, azt, hogy alapított-e családot, vagy kihalt? – az előadottakból meg nem mondhatni.
Hazai Okm. I. 10. Wenzel Árpád-kori Uj Okm. VI. 497
Fejér III. 2. 225.
U. o. 254.
U. o. 332.
Hazai Okm. III. 2. Wenzelnél VII. 44.
Wenzel II. 191. 192.
Miklósnak második házasságából (a franczia nőtől) született három fia: Lőrincz, János mester, és Márk 1260–1262-ben együttesen perelnek a Tomaj nemzetség ellen kázméri örökségük miatt és azt kedvező itélet alapján meg is nyerik;* de már 1278-ban a mag nélkül meghalt Márk hagyatékrészén csak Lőrincz és János osztoznak a fehérvári káptalan előtt* rokonaik Mihály és Jurke (Gyurke) jelenlétében. Ekkor az elhalt Márknak Miháliban volt részét kapta János mester hetven márkáért, ellenben Kázméron két malmot házzal együtt Lőrincz kapott; a többi bárhol fekvő birtokokat egymás között két egyenlő részre oszták. A vértesi szent-kereszti monostor melletti három házát fekvőségeikkel együtt Lőrincz nyerte, míg Jánosnak a Celumban fekvő ház és két malom jutott, a hol azon János sérelme nélkül Lőrincz is építtethet malmot. A szolgákat és szamárdi szőlőmivelőket is egyenlően eloszták. Ezen osztálylevél tanusága szerint Márk mag nélkül halván el, a fenmaradt oklevelekben Márk fiai gyanánt előfordulók tehát egy másik Csák nemzetségbeli Márk fiaiúl tekintendők.
Fejér VII. 1. 338., hol a kelet nélküli oklevél hibásan 1266 körül, Wenzelnél pedig VII. 167. még hibásabban 1244 körül keltnek iratik; de Farkas kanczellársága 1260–1262. évre esvén, csakis ez időben kelhetett. V. ö. Czinár Index 533. l.
Az osztálylevelet hasonmással kiadta Horvát István Tud. Gyűjt. 1833. évf. VI. 97. Más Márk tehát az, kinek fiai István bakonyi főispán és Péter voltak, kik 1280-ban Kabold várát kapták. Fejér V. 3. 27., a mint erről alább.
A két fenmaradt testvér, Lőrincz és János, két külön családi ágnak terjesztője lőn. Amaz Kázmért (a később Kisfalud nevet nyert falut) kapván, utódai előbb «de Kázmér», majd utóbb «de Kisfalud» neveztettek, és lett belőlük a Kisfaludy család. János mester utódai főbirtokrészükről Mihályiról vették nevüket s utóbb mihályi Csák-ok vagy Csáky-ak lettek. Ezen János (néha Yhon) 1254-ben fejérmegyei Guthi birtokát eladta a Gútkeled nembeli Istvánnak;* neje az Osl nemzetségből Kata volt, kinek atyjával Herborttal 1258-ban a hitbér és hozomány tárgyában kiegyezett.* János mesternek fiai: III. János, I. Domokos és Ugrin 1305-ben a fejérvári káptalan előtt együttesen tiltakoznak Rápcza nevű erdejök használatának háborgatása miatt,* még ekkor a «de genere Chak» megnevezését használva. Azonban egy félszázad multán, 1363-ban, midőn I. Lőrincznek és I. Jánosnak unokái és ezek fiai a Kázmér (más néven Kisfalud) és Mihályi között fekvő föld miatt bírói egyezségre (transactio) lépnek, már a két ág úgy áll egymással szemközt, mint egyrészről Kisfaludy, másrészről Mihályi nevezetű család. Sőt I. Lőrincznek fia II. János már 1 359-ben, midőn a baboti várjobbágyokon elkövetett véres hatalmaskodásért elégtételt adott, egyszerűen «Joannes filius Laurentii de Kisfalud»-nak neveztetett.* Az előbb említett 1363. évi oklevélben pedig István, Kázméri, máskép Kisfaludy II. Jánosnak fia, testvérei László és II. Lőrincz nevében is, másrészről Mihályi IV. János és fiai II. Domokos, Péter és Pál; továbbá Mihályi Ugrinnak fia Pál és ennek fiai: István, Miklós és János már teljesen mint külön családra szakadtak különböztetnek és egyeztek meg a Kázmér és Mihályi közt fekvő Artolf kertjében a kérdéses föld fölosztása és meghatárolására nézve a győri káptalan előtt.*
Nagy Imre Hazai Okm. VII. 44.
Nagy Imre Hazai Okm. V. 30–31.
Ugyanott III. 51–52.
Hazai Okmánytár. III. 174. – A családra vonatkozó 1358. évi oklevél még nem lévén kiadva, szövegét nem ismerem.
Rézbe metszve kiadta Horvát István Tud. Gyűjt. 1834. VIII. 65.
Ezek szerint a Csák nemzetség sopronmegyei ágazatán a XIV. század közepéig jutottunk, rajta sehol Demetert nem találunk; mielőtt azonban ily nevűt egy másik ágon nyomoznánk, lássuk ez ágazat szétszármazását itt eleve azon korig, a hol a két ág egy összeházasodás által ujabb vérséggel fűződik egymáshoz, és hol a Mihályi Csákok ágazata elenyészik; a Kisfaludy családnak, mint ezúttal czikkünk körébe nem tartozónak, leszármazási kimutatását ez értekezés végére hagyván.
Az ágazatfa táblázata következő:*
Összeállítva az idézett okleveles források alapján és a Kisfaludy család ellen folytatott örökösödési táblai perbeli genealogia szerint. Tudom, hogy e folyóirat 1884. évi f. 109. lapján a Kisfaludy-család czímerének ismertetése szempontjából és így csak per tagentem bizonyítékok felsorolása nélkül e táblázat nagyobb része közölve van, azonban itt egészen más szempontból vévén vizsgálat alá a Csákok soproni ágazatának származását, már csak a Csák genus ismertetésének teljessége szempontjából is nagy fáradsággal összegyűjtött adataimnak megvilágítására okadatoltnak látszott, hogy azt táblázatilag is feltüntessem.
55N. de genere Csák; Ugrin eszt. érsek † 1204.; C. Miklós 1204–1239. pozsonyi főispán Comes de Gvedech; nejei: 1. görög nő, 2. franczia nő.; 1-től Izsák 1231. pozsonyi főisp. él 1247. is; 2-tól I. Lőrincz Comes 1231–1278.; II. János 1358. 59. 63. de Kázmér (Kisfalud); I. János mr. (Yhon) sz. 1232–1278. Osl Kata 1258.; Márk Comes szül. 1237. k. él 1266. † 1278 előtt.; III. János 1305.; I. Domokos 1305.; II. Ugrin 1305. de Miháli; I. Pál 1363.; IV. János 1358. 63. de Mihályi; Miklós 1359. literatus; István; 1359. 63. Miklós; 1428. László 1359. 1363.; II: Lőrincz 1359. 1363.; Jakab 1413.; Antal literatus megöletett 1447. előtt (Veronka özv.); Dorottya; Ilona; Gáspár 1447.; II. Benedek 1447. (neje Mihályi Csáky Bora.); Lőrincz 1447.; Ilona 1447.; VI. János 1409.; III. Ugrin 1409.; I. Benedek de Linkóhát megölte Antalt; Jeronima, Jane lengyel neje; Miklós 1462.; János 1429. 1447.; István 1447.; Pál 1421.; Miklós. †; Zsuzsi varbóki Nagy Györgyné; Borbála Kisfaludy Benedekné; Zsófia Ládonyi Istvánné; Krisztina Pinnyey István jegyese; II. Domokos 1363.; I. Péter 1363. Jungherr; III. Pál 1363. Jungherr de Vértes-Keresztur; István 1363.; Miklós; V. János 1363.; Ferencz dictus Chak de Mihályi; Peter 1409.; Jakab 1409.; Chák 1394.; László 1425.; János 1471.; Mihály 1447. Izsák; István.
Mielőtt más ágazat tárgyalásához fognánk, megemlítendő még azon gyászos esemény, mely vérgyilkosságban törvén ki, I. Lőrincz és I. János sarjadékát, vagyis a Kisfaludy és Mihályi ágazatokat a XV. század első felében rokoni viszályba keverte. Ugyanis a Linkóhátról nevezett I. Benedek megölte rokonát Kisfaludy Antal deákot, özvegye és gyermekei ellen pedig hatalmaskodásokat követvén el, ezekkel perbe keveredett, melynek utóbb választott bíróság előtt 1447-ben a csornai convent előtt kötött egyezség vetett véget,* és utóbb a vérségi kötelék azzal is megerősödött, hogy III. Ugrin fiának, Jánosnak, kiben ágazata fiú-ágon kihalt, leányát, Borbálát, a meggyilkolt Antalnak fia, II. Benedek, vette hitestársúl.
Hazai Okm. V. 238.
Végűl meg kell érintenünk azt is, hogy a táblázaton álló I. Pétertől ágazott le a Mihályi Csákyak azon vonala, mely dicsősége delelő pontját Csáky Mihályban, János-Zsigmond választott király és erdélyi fejedelem történelmi szerepű kanczellárjában érte el, kinek azonban ivadéka a XVI. század folyamában elenyészett.
* * *
A Csák nemzetség második ágazatát Demeter mester ivadéka képezi. Nevezhetjük ugodi ágazatnak is, a veszprémmegyei Ugodi várról, melyet ez ágazat bírt, és melyről Demeternek egyik fia is neveztetett. Azonban hiteles oklevelekre alapított adataink ez ágazatról csak a XIII. század közepéig terjednek és csakis az akkor élt Demeter mestertől vele együtt négy nemzedéken át – de mint kitűnik – kihalásáig ismerjük a leágazást.
Nevezett Demeter mester 1254 előtt élt, mint ezt IV. Béla királynak a veszprémi egyház részére Merenye helységről 1254-ben kelt oklevele igazolja, melyben a merenyei birtok határainak háborgatójáúl «Magister Demetrius de genere Chak» említtetik.* Mielőtt tovább mennénk, íme itt kell bemutatnom ez értekezés elején leírt pecsétnyomó egykori tulajdonosát, «Demetrius magistert», ki az idézett és idézendő oklevelek tanúsága szerint kétségtelenűl a Chak-genus ivadéka; 56a pecsét jelvénye pedig – mint fönnebb kimutattuk – a Csák nemzetség czímerét tünteti föl és ezáltal igazolva van azon állítás is, hogy e jelvény nemcsak a trencséni Csák Máté ágazatáé, de a törzsvérség összetartásáig az összes generatiónak is czímere volt.
Fejér VI. 2. 382.
Demeter mesternek, ki utóbb comesnek czímezve is előfordúl, három fiát ismerjük. Csákot és Ugudot ilyenekűl igazolja a győri káptalan 1271. év körűl kelt kiadványa;* Ádámot pedig egy későbbi 1332. évi eladási szerződés.* Ezeknek birtokaik nagyobbára Veszprém-, Zala-, Somogyvármegyékben feküdtek. – Csák báni méltóságot viselt és V. Istvánnak atyja IV. Béla ellenében buzgó híve lévén, ezért 1265 előtt fogságot is szenvedett.* Bán volt 1268-ban is,* 1270-ben pedig, midőn V. István királytól veszprémmegyei Lövöld, Rendek, Esztergár és Fenyőfő pusztákon adományt nyert, az oklevélben egyszersmind bakonyi örökös főispánnak is czimeztetik.* 1279-ben javai egy részén már idegenek, a németújvári Henrik bán fiai osztoztak.* Volt-e ezen Csáknak fia? arról okleveles adatunk nincs. A következők azt mutatják, hogy utód nélkül halt el. Azon János mestert pedig (mr. Joannes filius Chaak), ki 1296-ban a hontmegyei Visket kapja,* egy 1347. évi oklevél* alapján hajlandók vagyunk trencséni Csák Máté eddig megnevezetlen fiának tartani, mint arról alább szólni fogunk.
Hazai Okm. VII. 135.
Fejér VIII. 3. 583
Fejér IV. 2. 289.
Zichy Cs. Okm. I. 17. Nem tévesztendő össze az ez idő-korban élt Buzad nemzetségbeli Csák bánnal.
Hazai Okm. III. 17. és Wenzel Árpád-kori Uj Okmánytár VIII. 300.
Fejér V. 2. 593–5.
Fejér VII. 2. 195.
Hazai Okm. VII. 403.
Demeternek második fia az említett Ugod volt. Ennek két fiát ismerjük: Istvánt és II. Demetert.
István 1277-ben már nem élt, midőn özvegye Mártha, a Buken nemzetségből való Péternek leánya, fiával Balázszsal a pécsi káptalan előtt megosztozott.* Balázs további sorsáról mit sem tudván, csak az bizonyos, hogy ága kihalt.
Zichy Cs. Okl. I. 38.
II. Demeter szintén bakonyi főispán volt, ezt tanusítja IV. László királynak 1281. évi oklevele,* melyben a nagybátyja Csák által V. Istvántól adományozott veszprémmegyei Lövöld, Rendek, Esztergár és Fenyőfő pusztákban megerősíttetett, a miből az is kiviláglik, hogy Csák bán már ekkor nem élt, és utódja sem maradt. II. Demeter bírta még Ugod várát is, mely halála után (1309 előtt) gyermekeire szállott. Gyermekei voltak Móricz és Csák fiúk és leánya Kyngus. Ez utóbbi 1317-ben mint a Rathold nemzetségbeli Gyulának özvegye Torna birtokát Tomaji Miklós fiainak elörökösíti.*
Hazai Okm. III. 34. Wenzel IX. 295.
Nagy Imre, Anjoukori Okm. I. 417–418.
Móricz, a domokosrendü (predikatori) szerzetbe lépvén, sem ő, sem testvére Csák nem alapítottak családot. Ez oknál fogva ősi javaik elidegenítését is megkezdték. 1309-ben a győri káptalan előtt – hol Móricz mester világi öltözetben jelent meg az oklevél megjegyzése szerint – sopronmegyei Wolf helységet Jekelin és Keneplin uraknak adták el.* 1331-ben Móricz zalamegyei kamari és galamboki ősi birtokait szintén a győri káptalan előtt a Pech genusból eredt Miklós comesnek vallotta be.* És ezután nemsokára a már előbb mag nélkül kimult öcscsét Csákot Móricz is követte a sírba, mert 1332-ben Róbert Károly király már mint Ugod fiának (II.) Demeter bánnak magvaszakadtán Ugod várát összes tartozékaival Chenig mester cseh származású hívének adományozta.
Hazai Okm. III. 57.
Fejér VIII. 3. 549
I. Demeternek harmadik fiáúl neveztük Ádámot,* a róla szóló oklevelek eddig kiadatlanok, és így életpályájáról ezúttal nem szólhatunk. Tény, hogy fia volt Pál, a ki – ha nem tévedünk – egy személy azon Csák nemzetségbeli Pállal, ki máskép Chomoznak is neveztetett, és a ki 1286. előtt a nyúlszigeti apáczák birtokain károkat okozott.* Ezen Pálnak fia Péter volt, a kire II. Demeter fiainak kihalásával ezen ágazat birtokai szállandók voltak; azonban ő azokat Henrik bán fiának, Iván (János) nádornak eladta, a miről tanúskodik azon királyi adománylevél mely szerint Róbert Károly király 1 332-be az ugodi várat és a többi hozzá tartozott 57Csák nemzetségi birtokokat a fennebb említett Chenig mesternek adományozta.* Péterben ága kihalt.
Wagner mss. LXX: 75.
Wenzel Árpádkori Uj Okm. IX. 442.
Fejér VIII. 3. 583.
Eképen a Csákok ezen ugodi vonala is elenyészett.
I. Demetertől kezdve származásuk ágazatát a következő táblázat tűnteti elő:
Demeter mr. de genere Chák 1254 előtt.
Chák 1265–1270. bán és bakonyi örök. főispán. Comes Ugod 1271. István 1277. özvegye Márta; Balázs 1317.; II. Demeter 1281. bakonyi főispán; Móricz 1309–1331. szerzetes.; Chák 1317.; Kyngus 1317. Ratoldi Gyula özvegye.; Ádám; Pál; Péter 1332.
Chák 1265–1270. bán és bakonyi örök. főispán. Comes Ugod 1271. István 1277. özvegye Márta; Balázs 1317.; II. Demeter 1281. bakonyi főispán; Móricz 1309–1331. szerzetes.; Chák 1317.; Kyngus 1317. Ratoldi Gyula özvegye.; Ádám; Pál; Péter 1332.
Következik a Csák nemzetség többi ágazata, melyeket a következő második közlemény fog tárgyalni.
NAGY IVÁN.
