A gr. Brankovich család örökbefogadott ága.

Teljes szövegű keresés

A gr. Brankovich család örökbefogadott ága.
Ezen, hazánk történetében szereplő név képviselői elég bőven tárgyalvák ugyan Nagy Iván «Magyar Családok» munkájában, minthogy azonban ott a családfa már a XVII. sz. közepén megszakad, úgyszintén az előadásban felmerülő hézagok és kételyek arra mutatnak, hogy a nagyérdemű szerző csak átvett, de nem közvetlen adatokkal rendelkezett; talán nem egészen érdektelen némely kiegészítő folytatást és felderítést, végűl pedig azon adatot hozzáadni, minő kisérletek történtek a név és vagyoni állás további fentartására – habár maradandó eredmény elérése nélkűl.
Néhány okmánydarab, mely századunk második tizedében néhai atyám b. M. Alajos kézíratgyűjteményébe kerűlt, ha nem is teljes, de elegendő fonalat nyújt a fentidézett befejezetlen közleményt tovább fűzni még egy századon át, és ismertetni, miképen hiusúlt meg az utolsó kisérlet is a családi név fenntartását illetőleg.
Csatlakozva tehát a Nagy Iván által adott családfa utolsó nemzedékéhez, látjuk Brankovich Pál, Antal és Jakab testvéreket. Ezek I. Lipót császár mint magyar király által Bécsben 1688. okt. 23. kelt diplomával, melyben a nevezettek szent-síri lovagoknak czímeztetnek, magyar grófi rangra emeltetnek «pro se et haeredibus utriusque sexus in infinitum», e mellett egyúttal «perpetui supremi comites loci et comitatus Jajcze in regno nostro Bosniae» czímmel neveztetnek, azzal a megjegyzéssel, hogy Pál mint elsőszülött bírja és viselje e méltóságot. – Az ilyenkor szokásos magasztalások közt, melyek a család előkelőségét, s a nevezettek hűségét és érdemeit dicsőítik, kiemeli a király, hogy mennyit tettek és szenvedtek a katholikus vallásért és annak templomaiért, s mennyi rosszat álltak ki a török járom alatt, továbbá hogy sok keresztyén foglyot a rabigából megváltottak, s önpénzükön állítottak katonákat a császári hadsereghez a törökök ellen, – főleg pedig, hogy nagy áldozattal megszerezték a keresztyénségnek Jeruzsálemnél a Gethsemane kertjét, melyet ezelőtt annyi fejedelem elnyerni hiába törekedett. Végűl megigéri a király, hogy ha «Isten segítségével győzelmes fegyvereink visszafoglalják Boszniát» – az elvesztett jószágok, melyeknek előbbi birtoka ott vagy bárhol valamely okmányos bizonyítékkal igazolható, lehetőleg másokkal fognak pótoltatni.
Ha áll Lehoczky Stemmatographiájának adata, mely szerint a mozgalmas életű György már hat évvel előbb, 1682-ben nyert grófi diplomát, feltünő lehet, hogy ennek érdemei és kitüntetése felől itten semmi említés sem történik, mi az azonos nevű rokonságnál fogva természetes lenne, sőt szokásos is volt.
A czímert a diploma ősi jelvénynek nevezi, és így adja elő:
Álló ezüst paizs, benne két elefántagyar között ágaskodó koronás vörös oroszlán szétterjesztett lábakkal, kitátott szájjal, kiöltött nyelvvel, kettévált felhajtott farkkal, a paizs jobb oldala felé fordúlva. A paizsot rostélyos nyilt sisak fedi, rajta királyi korona (regium diadema), belőle arany sárkány emelkedik ki, kiöltött piros nyelvvel, kiterjesztett szárnyakkal, mellén hordva öt vörös keresztet, mint a szent-sír lovagrendjének czímerjelvényét. A sisakot és vértet hátúl arany boglárokkal feltűzött, fehéren bélelt kék palást környezi.*
A czímer a grófi diploma szavai szerint a következő: Scutum videlicet militare erectum albi sive argentei coloris, in quo inter duos elephantinos dentes, a se invicem paululum separatos, ruber leo, divaricatis pedibus erectus, aurea corona tectus, ore hiante, rubea exerta lingua, caudaque bifurcata sursum inflexa ad dextrum scuti latus conversus cernitur; scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive adapertam regio diademate, fulvum draconem, expansis alis, ore hiantem, rubeamque linguam exerentem, ac in pectore quinque rubeas cruces, equestris ordinis sancti sepulchri, dominici insignia, gestantem, mediotenus eminentem, proferente ornatum. In summitate vero sive conu galeae coerulei ab extra et ab intra albi coloris paludamentum supra scuti angulos in nodos convolutum et aureis fimbriis circumdatum.
44Az itt tárgyalt három fitestvér közűl azonban kettő, mint a következmények bizonyítják, utód nélkűl múlt ki, és csupán Pálnak maradtak gyermekei. – De két fia sem hagyott maradékot: Ágoston Mária meghalt 1726-ban, János Pál, ki a szepesi kamara első tanácsosa volt, meghalt 1729-ben Kassán, végrendeletében vagyonát Mária nővérére hagyva. Ez Olaszországban ment férjhez, Ancona marchiájából a Fossombrone város vidékéről származó De Amicis grófhoz.
Ezeknek két fia, Ferencz (utóbb hasonlag szepesi kamarai tanácsos) és Hugo Antal katonatiszt a magyar lovas Splényi-ezredben, Mária Teréziától Bécs 1746. decz. 2. kelte alatt diplomát nyertek, mely szerint nekik, mint az utolsó gróf Brankovich-ivadék szülötteinek, kiket nagybátyjok János Pál egész életén át mindvégig «pro filiis adoptivis» tekintett és tartott, – megengedtetik anyai családjuk nevét, rangját, és czímerét az atyaival egyesíteni, mint «Comites Brankovich de Amicis de Jajcza et Bjela», s ehhez képest bővített és összetett czímer adományoztatik nekik. És ez azon czímer, melyet Nagy Iván leír, de némi eltéréssel, mert a szöveget nem ismeri, s a mintáúl használt festvény talán nem volt elég szabatos. Koronája nem herczegi, hanem világosan «Comitibus propria», mint grófi, említtetik.*
A szöveg a következő: Scutum videlicet militare erectum quadripartitum, priore sui parte rubea exhibens draconem aureum, alis expansis, inscripto pectori insigni sacri sepulchri Hyerosolimitani (ob rationes in diplomate Leopoldino datas); secunda vero et tertia parte argentea continens leonem rubeum coronatum, et erectum inter duos dentes elephantinos coeruleos; quarta ex sui parte pariter rubea, ut in prima, exhibens crucem planam argenteam, concomitatam angulatim quatuor litteris B. argenteis. Scutum insitum seu pectorale coeruleum et redimitum corona comitibus propria exhibet cantherium aureum, oneratum tribus liliis rubris, et infra leonem argenteum erectum insistentem rupi tricuspidi eiusdem metalli; praeterea scutum totum etiam redimitum corona comitibus propria, unde exsurgunt tres galeae torneariae coronatae clatrataeque dracone et leonibus scutariis fastigiatae, circumducto pallio coeruleo aureis fimbriis ornato, et argenteo suffulto, loco laciniarum lemma: Amicus Amico.
A Mária Terézia-féle diploma szóról-szóra átírja a megelőző Lipót-félét; s így együtt birjuk mindkettőt, még pedig a használt példányon kettősen hitelesített alakban; ugyanis, Forum Sempronii (Fossombrone pápai város a Metaurus folyónál, Ancona és Urbino közt) pápai közjegyzője és a püspöki szék korlátnoka hosszas formulával, jegyzői jegygyel hitelesíti; – ezalatt pedig a városi hatóság roppant nagy ostyapecséttel hitelesíti a hitelesítőt 1762. évben jan. 29-én.
Kétségkívül e város volt a család legközelebbi területi illetékessége, azért fordúltak oda e kiadmányozás eszközlésére, s így ez, valamint azon körűlmény, hogy Hugo grófnak eredetiben meglevő királyi meghívó-levele az 1764-iki országgyűlésre borítékán ily czímzést visel: per Venetias – Anchonae (kitörűlve s javítva: Tokajini, hol nagybátyja után birtoka volt), egyúttal bizonyíték a családnak illetékes székhelyére nézve.
Hugo gróf megnősűlt ugyan, de gyermeke e házasságból nem született. Nőűl vett egy özvegyet, született gróf Nyáry Szidoniát, kinek mint ilyennek Nyitramegyében birtokai voltak, így Galgócz és Kaplath határaiban. Első férje, báró Morawetz után maradt egyetlen leánya, Anna, kit Hugo gróf Galgócon 1772. jun. 29-én kelt végrendeletében örökbe fogadott akkép, hogy minden javait «in Italia et Hungaria et ubicunque» neki hagyja azzal a kikötéssel, hogy születendő gyermekei az ő nevét is felvegyék s így tovább fenntartsák.
Mind ebből azonban semmi sem lett, mert Anna nagy tékozló volt, s mostoha atyja elhaltával azonnal sietett alkudozni, egymásután mindent eladogatni, még mielőtt gyermekei születtek volna; s habár férjhez ment ifj. Rajcsányi Ádámhoz, sőt később tőle gyermekei is születtek – úgy hogy férje tiltakozásokat és megsemmisítéseket is megkísértett az asszonynak prédálásai ellen – késő volt már, és czél velök el nem érethetett.
Így a különféle kísérlet, praefectio és örökbefogadás által elhárítani a végenyészetet, egymásután meghiusúlt, és ezen magyar történeti emlékezetű név élőink sorából teljesen letünt.*
Az érintett irományok a következők: 1. a kettős, grófi diploma, 2. Mária grófnő ügye fivérei utáni örökségben, 3. gróf Hugo Regalesei 1764. országgyűlésre, 4. b. Morawetz Anna jószágalkuja anyjával, 5. Rajcsányi Ád. tiltakozása stb.
A család leszármazása a grófi rangra emelt három testvértől kihaltáig a következő:
Gróf Barankovich de Jajcza grófi dipl. 1688; Pál neje: prozori Bajnajovich Johanna; Antal †; Jakab †; Szent-síri lovagok; János Pál † 1729 Kassán; Ágoston Mária † 1726; Mária, férjezett gróf De Amicis (él még 1736.); Ferencz; dipl. 1746. gróf Brankovich de Amicis: Hugó Antal, neje: szül. gróf Nyáry Szidonia (Nyitramegye) előbb özv. báró Morawetz; báró Morawetz Anna (Galgócz) gróf Hugó végrend. 1722. örökbefogadott, férj 1) ifj. Rajcsányi Ádám 2) báró Pongrácz Károly.
B. MEDNYÁNSZKY DÉNES.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages