XXXII. Torda város vásárai, havasi móczok.
Torda város fekvésénél, népének szorgalmánál és életrevalóságánál fogva egyike volt Erdélyben a legtekintélyesebb kereskedelmi központoknak. Egymaga a sókivitel is igen nagy kereskedelmi mozgalmat idézett elő ugy szárazon, mint vizen. A Jóremény-fokának fölfedezése előtt nyugat átvonuló kereskedelmének útja keletre Erdély, megállapodási pontjai, főemporumai: Kolozsvár, Torda és Brassó voltak, a mi ez országrész iparára és kereskedelmére nagy hatással volt. A török védnökség viszont hozzájárult a kereskedelmi élet föllenditéséhez igen sok czikkel; különösen lószerszámmal, fegyverrel, posztóneműekkel Erdély látta el a törököket, hadserege felszerelési szükségleteit nagy mértékben a mi iparosaink állitották elő, sőt ez a műiparnak is lendületet adott s az akkoron nálunk virágzott ezüstművesség nagy mennyiségben készitette kelet számára az ezüst és arany kupákat, a zománczos és drágaköves kardokat, dísz kaftán-csattokat, kardkötőket, zománczos lószerszámokat és dísz-nyergeket. Fejedelmeinknek számos megrendeléseit birjuk eredetiben, hol a vezérek, pasák számára küldött ilynemű ajándéktárgyak megrendelésével foglalkoznak. A mig Torda az erdélyi vármegyék központi városa volt, az ilynemű czikkek itt is gyártattak, csak később, Kolozsvár, Fejérvár és Brassó fölemelkedésével költöztek át a műiparosok e városokba. S Torda e téren is háttérbe szorittatott; de ha elesett is a világforgalom előnyeitől, azért még a későbbi időkben is Torda az ipar terén kitünt s nagy terjedelmű vidék szükségleteit fedezte készitményeivel, a melyek szükségessé és élénkké tevék sokadalmait és vásárait. Ilyenekkel, ugy látszik, a legrégibb időktől fogva birt; első oklevéli tudomásunk 1075-ig hat fel, a midőn Géza király a tordai zabosló-vásári sokadalom jövedelmét adományozta a gráni Szt.-Benedek apátságnak. Az ily apátságokat királyaink gazdagon dotálták s igy e sokadalomnak mindenesetre jövedelmesnek kellett lennie, hogy a király ily adományozásra méltónak itélte.
A Szt.-Benedek-rendiek vagy nem juthattak e vásár jövedelméhez, vagy nem sokáig élvezhették, mert az nemsokára Torda város tulajdonába és élvezetébe szállt vissza, sőt II. Endre király 1291-ben heti vásárokat adományozott Tordának, s azokat pénteken déltől szombaton vecsernyéig tartatni határozta, s ugy ezen, mint az ország minden más vásárain a tordaiaknak készitményeikkel és iparczikkeikkel vámmentes kereskedést engedett és biztositott. Az adománylevél kitételei már önmagukban is bizonyitják, hogy Tordának korán kifejlett ipari élete s ez által táplált virágzó kereskedelme volt, a mit egyebek mellett igazol Beychersdorf is, a ki 1550-ben tekintélyes gazdag városnak irja Tordát s kiemeli, hogy az nagy és élénk kereskedelmet űz. És az nem volt valamely zúg- hanem kiterjedt világkereskedés, a melynek véghatárai Egyptomot, Arábiát, Perzsiát, sőt Indiát is érintették; a mi kereskedőink nem egyszer keresték fel e távol országokat hazai iparczikkeinkkel s hoztak onnan gyarmatárúkat: hanem ama távol országok kereskedői is gyakran jöttek el a mi kereskedelmi központjainkra s igy bizonynyal Tordára is, mely különben is fő vámszedő helye volt ez országrésznek; sója, aranya, díszkövei, páratlan vasa (a toroczkói) s más kiváló iparkészitményei által e világkereskedelem táplálásához nem egy irányban járult hozzá.
Ily élénk kereskedelmi mozgalom mellett csakhamar elégtelenné vált az egy zaboslóvásári sokadalom s a II. Endre által engedélyezett másfél napi heti vásár, s igy még több sokadalmak adományozása vált szükségessé. Bőven el is van látva ugy Ó-, mint Új-Torda ily országos sokadalmakkal, mert Ó-Tordának van három és Új-Tordának két országos vására, tehát összesen öt sokadalma.
Az Ordines sive Const. czímű gyüjtemény 2. lev. találtam egy 1603-ból való vásári rendszabályt, ebben elrendeli a közgyűlés, hogy fontot, vékát, ejtelt megmérjenek. A vidékről hozott élelmi czikkeket délig kufár meg ne vegye, ha megveszi, szabad tőle elvenni a vásárbiráknak, felét adják az ispotályba, felét az iskolába. Idegen péntektől szombaton délig búzát ne vegyen, ha veszen, a vásárbiró elvegye tőle; de kegyelemből megalkudhatik vele a vásárbiró (peterdiek és berkesziekre kivétel). Vasárnap predicatióig semmit se áruljanak, ha árulnak elvegyék s a kórházban és iskolában oszszák szét. Minden szombaton a mészárszékről minden széktől egy-egy font húst adjanak az iskolabeli ifjaknak a hentesek.
Torda sokadalmai igen élénkek, azokat leginkább az aknához felvezető út melletti szabad téren, az ugynevezett Labirinthusnál tartják, a mi arra terjedelménél és száraz talajánál fogva igen alkalmas. Legélénkebbek az április 24-ki (ugynevezett tavaszi) és a szeptember 9-ki (ugynevezett őszi) sokadalmak, ezekre nemcsak Erdély minden vidékéről és a Királyhágón túli részekből is jönnek vásárlók, kik az uradalmak részére igavonó és tenyészmarhákat vásárolnak, hanem Ausztria-, Morva-, Szilézia- és Csehországból is szokták Torda vásárait felkeresni, s ugy az ottani szeszgyárak, mint a vágóhidak és gazdaságok részére nagyobb mennyiségű szarvasmarhát összeszedni. Az egyenes vasuti összeköttetés természetesen e vásárok forgalmát nagy mértékben elősegiti és fejleszti.
Hajdan hiresek voltak lóvásárai is, a vidéki nagyobb birtokosok nemes fajlovaikat leginkább a tordai vásárokon szokván értékesiteni; az újabb időben azonban a tordai lóvásároknál hanyatlást észlelhetünk részint azért, mert a nagyobb uradalmi ménesek megkevesbedtek, részint azért, mert a nemes fajlovakat leginkább istállóról veszik meg az azzal üzérkedők s igy a tordai lóvásárokon most leginkább közönséges igáslovak és csikók szoktak forgalomba jönni.
A tordai vásárok forgalmának nagyságát az ide mellékelt statistikai táblázat tünteti legbiztosabban elénk, a melyet az 1883–1887-iki évek cyclusáról állitok – a vásárbiróság adatai alapján – össze, hogy igy az általános átpillantásnak biztos alapot szolgáltassak.
| 1883. | ó-tordai 3 vásáron | 6,216 | 378 | – | – |
| 1883. | új-tordai 2 » | 5,607 | 548 | – | – |
| 1883. | heti vásárokon | 1,962 | – | – | – |
| 1884. | ó-tordai 3 vásáron | 6,052 | 336 | – | – |
| 1884. | új-tordai 2 | » | 4,438 | 432 | – | – |
| 1884. | heti vásárokon | 2,163 | – | – | – |
| 1885. | ó-tordai 3 vásáron | 6,333 | 258 | – | – |
| 1885. | új-tordai 2 | » | 3,065 | 326 | – | – |
| 1885. | heti vásárokon | 1,948 | – | 887 | 7 |
| 1886. | ó-tordai 3 vásáron | 6,489 | 388 | 1,327 | 9 |
| 1886. | új-tordai 2 | » | 3,666 | 323 | 399 | 209 |
| 1886. | heti vásárokon | 3,338 | – | 3,139 | – |
| Összesen | 13,493 | 711 | 4,865 | 218 |
| 1887. | ó-tordai 3 vásáron | 6,271 | 405 | 1,668 | 8 |
| 1887. | új-tordai 2 | » | 4,448 | 528 | 541 | 238 |
| 1887. | heti vásárokon | 3,512 | – | 2,865 | – |
| Összesen 14,231 | 933 | 5,074 | 246 |
1888-ban a tordai 5 országos és heti vásárokon eladatott összesen 22,259 szarvasmarha, ló, juh és sertés. Ez év folyama alatt vasuton elszállittatott Tordáról mindössze 6,289 szarvasmarha.
Különben rendkivül élénk Torda vásárainak gabna- és árúforgalma is, mert nemcsak közel környéke, hanem a nyugati havasok – ipart nem ismerő – oláh lakossága is itt szokta beszerezni öltözetét, gabna-szükségletét s élelmi czikkeit az utolsó hagymáig; mert az oláh még e kedvencz nemzeti csemegéje termesztésére is képtelen. Vásárok alkalmával aztán lesereglenek a havasi móczok, kis apró lovaikon hozva csöbröket, teknőket s más fakészitményeket, űzve cserevásárt gabnáért, ipar-czikkekért, élelmi szerekért. Olyan e – betüt soha nem is látott – nép eredeti vadságában, mint a minő volt akkor, midőn elődeiket, a dákokat Róma legioi rabszolgákként dolgoztatták; az azóta felettük átviharzott két ezredév, a szabadság és polgárosodás vivmányai érintetlenül hagyták; ők egy lépést sem tettek előre, sőt ha az lehetetlenség nem lenne, inkább hátrafelé mentek volna. Ők nem veszik számba a polgárosodásnak és művelődésnek azon vivmányait, melyek a körülötte lakó magyar és székely nép lelkét, szellemét megtermékenyitve, közöttük jólétet, csinosságot, jellemszilárdságot és hősiességet teremtett s őket az emberiség előhaladásának munkás tényezőjeivé avatta fel. Ők minderről fogalommal sem birva, félállatiasságban tengődnek. Velük párhuzamba tehető nép Európában alig, legfölebb Afrika vadjai közt található. De ennek oka nem e szelid és jóra fogékony, engedelmes népben, hanem csekély értelmisége s főleg papsága rosszlelkűségében és önzésében keresendő, a mely tervszerűleg állja útját a polgárosodásnak s tartja butaságban e népet, hogy könnyebben kizsákmányolhassa és saját czéljaira kihasználhassa. E kapzsiság torlaszokat emel az állami gondoskodás elébe is; mert a mig ők felekezeti iskolák állitását elhanyagolják: addig másfelől az állami iskolák szervezését türelmetlenségükkel meggátolják. Nem is lesz e nép mindaddig fogékony a polgárosodásra, mig maga az állam nem veszi kezébe a népnevelés vezetését s a felvilágosodás melegitő sugaraival fel nem olvasztja a megdermedt butaságnak jégkérgét nyugati havasaink fagyos tájain.
