66. KISKAPUS
66. KISKAPUS
1402-ben Parva Kabaz, 1415-ben Kops Minor, 1429-ben Kys Kappwss néven említik a források. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1289-ből plébánosa is ismeretes: Dietrich de villa Kapus. Bizonytalan, hogy melyik Kapussal azonosítható. Beke itt is és Nagykapusnál is említi. (Beke: Az erd. egyházmegye. 16., 149. jegyz.) Bizonyos azonban, hogy 1415-ben Miklós Kiskapus plébánosa. (Beke: i.m. 16., jegyz., az Urkundenbuch III. 644, 646. után.) Így minden kétséget kizáróan a XIV. század végén vagy legkésőbb 1415-ben plébániatemploma van. 1516-ban Péter a plébános.
A XIII. századtól román stílusú temploma volt, melyből a mai templom a szentélyt megőrizte és egyes díszítéseket a nyugati frontján. (Fabini)
Nagyharangja a XV. századból származik, kisharangja 1548-ból.
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek – bár magyarok –, és megmaradnak annak, bizonyára a vidék szász lutheránusainak befolyására.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 210.; Helységnévtár. 1913.)
Az 1760-as években azonban a lutheránusok közül sokan visszatérnek a katolikus hithez, és 1772-ben megkísérlik visszaszerezni a középkori templomot, sőt abban egy ideig misézni is kezdenek. A templomért folyó küzdelem és zavargás miatt vegyes bizottság száll ki Kiskapusra, és 1773-ban visszaítéli a lutheránusoknak a templomot. 1786-tól a szász papot magyar lutheránus pap váltja le.
A katolikusok 1779-ben templomot építenek maguknak, és azóta itt katolikus plébánia van. (Schematismus. 1882. 79.)
Lutheránus templom
Katolikus templom
