68. MEZŐKESZÜ
68. MEZŐKESZÜ
1312-ben Kezw néven írják az oklevelek. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 352.) 1332-ben Kezeu, 1413-ban Kezew, 1587-ben Kezi formában szerepel. (C. Suciu: i.m.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 16 új banálist fizet. 1333-ban 15 keresztes banálist, 1334-ben 12 dénárt és 9 montán dénárt, 1335-ben 20 dénárt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 133.; Documente. XIV. C., III. 130, 166, 182, 211.; Györffy: i.h.)
Ma is álló temploma román kori, gótikus kori átépítésekkel. A gótikus korban a szentély sokszögű záródást kap, támpillérek nélkül. (Kovács: Magyar ref. templomok. 210.)
A kicsiny templom meglepő szépségű ékessége a renaissance díszítésű déli kapu. A keretén széles csíkban leveles, indás füzérdíszítés van, fent a párkány közepén és sarkain angyalfejekkel. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 256.) Felsőolasz hatást képvisel, de helyi mesterek munkája. Korát felirata árulja el: „Hanc postem fererunt fabricari Antonius Veres, Thomas Novai 1521.” (Balogh J.: i.m. 67, 95, 195, 204, 256.)
Középkori emléke még egy kő keresztelőkút medencéje, mely a papi telken maradt meg. (Ref. Névkönyv. 1888. 12.)
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.), majd Magyarpalatka filiája. (Ref. Névkönyv. 1887. 12.; Helységnévtár. 1913.)
Református templom
