29. KAJÁNTÓ
29. KAJÁNTÓ
1263-ban Kayanthov, 1283-ban Kajántho, 1341-ben és 1591-ben Kajántó néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1280-ban már mint a kolozsmonostori apátság birtoka szerepel, s így bizonyos, hogy korán kapott templomot. Ezt a hagyomány is megerősíti, mely szerint a tatárjáráskor a nép az erődített templomba menekül, de az ostromlók beveszik és a népet lemészárolják. Ha ez a nagy tatárjárásnak emlékét őrzi, akkor a XIII. század elején itt már templom állott. (Schematismus. 1882. 119.)
Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy 1341-ben a kolozsmonostori apát Deme János és György ellen tiltakozik, akik lefoglalták kajántói birtokának egy részét és tilalma ellenére kápolnát kezdtek építeni rajta. (Documente. XIV. C., IV. 62–63, 343.) Ez azonban nem zárja ki templom létét, sőt feltételezi, hogy már van templom, s így nem indokolt kápolna építése, különösen nem a más birtokán.
Első plébánosa 1427-ből ismeretes: Simon, akit a kolozsmonostori apát egy szomordoki határjárás intézésére küld ki. (Beke: Az erd. egyházmegye. 140., jegyz., a Teleki Codex. I. 456. után.)
1432-ben plébánosa van a templomnak, amelyet Mindenszentek tiszteletére szenteltek. 1437-ben Domokos a Mindenszentek-templom papja. (Beke: i.h.) Hajója XIII. századi román stílusát megőrizte, míg szentélye gótikus kori.
A XVIII. századig nincs hír a templomról. 1769-ben újítják. (Schematismus. 1882. 119.)
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció során református lesz, a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház, és e század végén is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.; Helységnévtár. 1913.)
A középkori templomot 1769-ben a katolikusok visszakapják, a reformátusuk meg új templomot építenek, amelyhez II. József idején kincstári segélyben is részesülnek. (Schematismus. 1882.; Kovács: Magyar ref. templomok. I. 165.) A templom visszavételétől katolikus anyaegyház is van. (Helységnévtár. 1913.)
Katolikus templom
A katolikus templom papi székei
