4. GERNYESZEG
4. GERNYESZEG
1319-ben Chezeg néven jelentkezik oklevélben. (Documente. XIV. C., I. 312, 324.) 1395-től viszont mint Gernyeszeg (C. Suciu: Dicţionar istoric.) fordul elő.
1398-ban „hospites” lakóiról is szól oklevél (Csánki I. 706–707).
Csúcsíves elemei alapján templomának építését a XV. század második felére teszik. (Bíró: Erdély művészete. 42.) Valószínű azonban, hogy már előbb, első okleveles megjelenése idején is volt temploma.
1913-ban hajóját újjáépítik. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 655.) A régiből megőrizte a bejárat, a sekrestye gótikus ajtókereteit, valamint részben a gótikus ablakkereteket. (Bíró J.: i.h.)
1525-ben a gernyeszegi egyház gondnokai kelyhet rendelnek Ötvös János kolozsvári mestertől. A kehely el is készül, de mivel a mester az aranyozáshoz nem kapja meg a szükséges aranyat, a kelyhet eladja, s kötelezi magát, hogy kártalanítja a megrendelő Erdélyi Ferencet, gernyeszegi földesurat. (Kelemen Emlékkönyv. 258–259.)
Régi harangját 1456-ban öntik. (Ref. Névkönyv. 1892. 11.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején átélik a változásokat, majd a reformátusok a többségi elv alapján 1638-ban megkapják véglegesen a templomot. Ez az a korszak, amikor több unitárius egyházközség református lesz. (Kovács: i.m. I. 163.)
Azóta református anyaegyház, s így veszi számba Benkő József is. (Transsilvania. II. 187.)
Református templom
