XIV. A Nagy-Nyárád völgye.
XIV. A Nagy-Nyárád völgye.
A Nagy-Nyárád. Jobbágyfalva, római út nyomozása, regéje. Csíkfalva, Csík-Sz.-Márton. Bögözháza. Körtvélyháza. Szilamár nevű elpusztult régi faluk, azoknak fekhelyei. Bajka vára. Sz.-Márton régi temploma, a tatárok Szent-Mártonban. Tóth család. Sirkövek. A Hodos-pataka völgye. Vadad, Iszló, Ehed, Hodos, ez egyházközség régisége, régi temploma, régi keresztelő medencze. Kovácsoczi Farkas korlátnok birtoka. Bakosháza. Villám. Jobbágytelke, szalmakalapgyártás. Németek vára.
Követtük a Kis-Nyárádot fel egészen eredetéig, s igaztalanok lennénk idősb testvére a Nay-Nyárád iránt, ha őt is ily figyelemben nem részesitenők. Hogy pedig ezt rendszerességgel tehessük, vissza kell fordulnunk azon ponthoz, hol folyónkat elhagytuk, azaz Nyárád-Szeredához, hol faluktól behintett szép völgye kezdetét veszi, illetőleg hol az végződik. Folyamvölgyünk kezdetben északi irányt veszen, igy halad Csik-Szent-Mártonig, hol keletre fordulva a Kis-Nyáráddal egyenközű párhuzamos irányban halad.
Az első falu, melyet völgyében érünk, Jobbágyfalva. E falunak népessége nagyrészt jövevény, ide telepitett jobbágyokból áll. Alig 80 éve, csak 20 házból állott e falu, ma már e szám hatszorozva van* Régen a Tóth család birta. Sőt innen is iratta magát* később Petkiekre, B. Bálintithokra szállt, most neje czímén B. Rindsmaul birja, kinek ott csinos udvarháza van*.
Ma házszáma 110, 550 lélekre menő lakóiból 320 kath., ref. és unit. székely, a többi görög-egyesült székely, mert azok azt sem tudják, hogy az oláhnyelv mily fán terem. Határt. 1695 h. 550 négyszög öl. Ebből szántó 960 h. 1558 öl, erdő 340, szőlő 18 h., a többi kaszáló legelő. Helynevei közt felemlitem a keletre eső Izso hegyet és az északirányból Nyárádnak folyó Istand patakát.
A jobbágyfalvi Tót családról láss többet alább Cs.-Sz.-Márton leirásánál.
Az 1567. évi regestrumban mostani nevén csak 5 kapuval fordul elő, tehát akkor is már sok jobbágy lakhatta.
A Jobbágyfalvánál nyugatról lejövő és a falu derekánál beszakadó Hosszaszó patak völgyén jött le az általunk Mosonig elnyomozott római út, melyet e vidéken Traján útjának neveznek; e völgyben a most Mosonra vezető szekérút darabig a római úton megy, azután oldalra kanyarodva, a szántóföldek közt elvesz. De keletre innen kezdve vonala a Nagy-Nárád völgyén fel egészen Mikházáig mindenütt követhető, sőt a mostani országút nagyrészt rajta megy; jobb helyein nyárádi kavicsból készült stratumenje egészen fedetlen van, mely oly szilárd összetömörül kőréteget képez, hogy azt csákánynyal sem leeht megbontani, mivel a kavicsok, miként a rómaiaknál szokásban volt, forró, vizhatlan ragacs (cement) közé helyeztettek el.
A néprege ezen útról azt tartja, hogy Tündér Ilona útja volt, melyet mikházi várától Fehérvártt lakó kedveséhez akart vezetni, de minden varázshatalma mellett is soha egészen be nem végezhette, az ellenséges s az ő művét folytonosan lerontó, szépsége miatt reá irigykedő tündérek végett.
Ezen igénytelen regében, ha elemezzük, némi történeti czélzárt találunk arra, hogy ezen út Mikházától Fehérvárra, azaz Apulumból a Mikházánál levő castrumhoz, onnan pedig Szováthára (mint fennebb láttuk) vitt, de a rege hagyománya azt is jelölni látszik, hogy ez út már a római uralomnak hanyatlása korában, akkor kezdett készülni, midőn a leigázott népek a népvándorlás előszelétől érintetve, mozogni, nyugtalankodni és lázongni kezdettek, miért regénk jelzi is, hogy ezen útvonalt tökéletesen be nem végezhették.
Jobbágyfalvával csaknem összeér Csíkfalva * s ezzel egészen össze van épülve Cs.-Sz.-Márton *, mindkét falut, sőt a még fennebb levő Buzaházát is nagyrészt unitárius székelyek lakják, közvetlen érintkezésben a Szentföld kath. elemével; igy találkoznak még az erkölcsi életben is a végletek, igy fog kezet a rég mult, a messze elmaradt, az elavult az ujabb eszmék fejleményével, a mozdulatlanság az előretörekvéssel.
Csíkfalva az 1567. regest. Chykffalwának irva 9 kapuval fordul elő. Most házszáma 103. Határt. 1188 h., ebből szántó 637 h. 1481 öl, erdő 67 h., szőlő 12 h., a többi kaszáló és legelő.
Csík-Sz.-Márton az 1567. évi regestr. Chyk Zent Marthon néven csak 2 kapuval fordul elő, ma házszáma 60. Határt. 1050 h. 289 négyszög öl, ebből szántó 652 h. 552 öl, erdő 159 h., szőlő 12 h. 1397 öl, a többi kaszáló és legelő.
Hogy Csíkfalva s Sz.-Márton Csík előneve honnan származott, nem lehet biztosan tudni, valószinüleg a Nyárád mocsárjaiban tanyázhatott csíkokról, vagy talán arról, hogy első lakói Csíkból származtak.
Csíkfalvi volt Nagy Mátyás, a gyalogok azon vitéz kapitánya, kit 1586-ban hadban szerzett érdemeiért Báthori Zsigmond nemessé tett. Valamint Csíkfalváról származott a Bakó család is, melyből szintén sok nevezetes ember került ki, igy a 17. század kezdetén e családból két kiváló egyén tünik fel (valószinüleg testvérek) István, ki 1604-ben mint a székely sergek kapitánya Báthori Gábor mellett harczol*, és Imre, kit 1610-ben eskettek fel Marosszék alkirálybirájának*; nyomában találjuk Pétert, ki Imrével az 1636-ki országgyülésen s ismét az 1637-kin is Marosszék képviselői közt szerepelnek*. Ezek valamelyikének fia lehetett az az István, kit mint Marosszék főkapitnyát 1659. apr. 24-én igtattak hivatalába, s kit 1661-ben a kegyetlen Barcsai Gáspár kihallgatatlanul felakasztatott*. Különben a Bakó család ma is megvan Jobbágyfalván, Eheden s másutt.
Nagy Iván Magyarorsz. csal. I. k. 100. l.
Az esküformát lásd Benkő K. Marossz. ismert. 77. lap.
Lásd Benkő K. Marossz. ism. 103. lap.
II. Rákóczi ideje Bethlen Imre Nagy Enyed 1829. 128 lap és Kővári Erd. Tört. IV. k. 99. l.
A helyelnevezések által igazolt hagyomány Sz.-Márton környékére több elpusztult falut helyez; ilyen Bögözháza, mely a Nyárád balpartján Csíkfalva és Buzaháza között feküdt. E falut a tatárok dúlták fel, határa a szomszédos Sz.-Márton, Csíkfalva, Mája és Buzaháza közt oszlott fel, de a rétet, hol a megsemmisült falu feküdt, ma is Bögözházának, Bögözrétjinek, a felette való oldalt Bögöz oldalának nevezik. Egy másik ily elpusztult falu Körtvélyháza, mely a Sz.-Mártonból Káálba vezető út mellett a Dióság pataka völgyében feküdt, azon helyen, hol most is sok vastag cserepet találnak, sőt az ottani szőlőhegyet ma is Körtvélyesnek nevezik. Ezeken kívül még egy harmadik telepet is jelöl a hagyomány a Sz.-Márton és Buzaháza közti oldalon, mely az ily nevű itt feküdt faluról ma is Szilamárnak neveztetik. Azonban e faluk vagy ős telephelyek létideje nagyon rég lehetett, mert az 1567-ik évi regestrumban azoknak semmi nyomára nem akadhatunk, s ekként azokat vagy a mongol járás, vagy valamely azt követett török hadjárat semmisité meg; talán Zsigmond király uralma alatt, midőn a Nyárád völgyében megfordult török csordákon a székelyek fényes győzelmeket arattak, mint azt alább Remete leirásánál látni fogjuk.
Még volt a Sz.-Mártonon alóli Tilalmastetőn egy óriási cserfa, melyet Bajka várának hagyomány szerint azért neveztek, mert egy Bajka nevű vitéz néhányad magával annak roppant odujába bevonulva, a tatárok ellen megvédte magát. Mint öreg emberek beszélik, ennek törzsodva oly nagy volt, hogy 12 ember közepére tüzet téve, letelepedhetett belé, s oly hire volt, hogy messze vidékről eljöttek annak bámulására. Alig 50 éve, hogy azt a villám felgyujtotta, de helyét azért ma is Bajka várának nevezik.
Szent-Mártont oly régi falunak tartja a hagyomány, hogy egykor Szent-Háromsággal volt határos, s hogy ezen most egymástól jó két mérföldre fekvő falu közt jelenleg létező helységek mind azután keletkeztek. Sz.-Márton már csak nevéről itélve is e vidék központi egyházközsége lehetett, ilyenképpen találjuk bejegyezve a pápai dézmák regestruma 1332-ik évi rovatában is*.
A 618. lapon: „Michael sacerd. de S. Martino solv. 10 denarios.“ Ugyanez a 732. lapon 4 régi banalis fizetéssel. Abból pedig, hogy Sz.-Imréig le és Hodosig fel több falu nincsen bejegyezve, azt következtethetjük, hogy azok e három bejegyzett egyházközségnek voltak filiáji.
Mint régi egyházközségnek, régi temploma is van, még pedig jelenleg az unitáriusok birtokában. Ez a késő gótikának fennmaradt műve, mit egyenes szentélyzáródása is bizonyit; a szentélyben a régiből csak a csúcsíves diadalív és a hossz-szentély epistolai (bal) oldalán levő vakalakitású, szintén csúcsíves papiszék (Chorstuhl) maradt meg, a szentély régi díszes boltozatát ujabb keletű donga-boltozat helyettesiti, ablakai ugy a szentély, mint a hajóban mind átalakitvák, a hajó boltozatát 1667-ben készült koczkás deszkafölep helyettesiti; de megmaradtak a régi kapuk. A déli oldalkapú csúcsíves, melynek nyilatát egyszerüen csakis egy mély horony kereteli be; toronyalatti főkapuzata szintén csúcsives, melynek kivülről befelé keskenyedő bélletét négy egyenes szögű megtörés tagozza. ezen portalét oszlopos diszkeret veszi körül, ezt azonban most a toronyerősitésre odaragasztott ujabb támfal fedezi, de a fal alján még most is látszanak az oszlopkák talapzatai.
Gúlacsúcsban végződő s négy kis toronykával díszes tornya a templomnál régibbnek látszik, mert azon a köríves épitészet műidomaira találunk; ilyen az első emeletén levő csinos ablakrózsa, melynek díszművezete egy környilat körül megforditva alkalmazott négy félkörből alakult, ilyen a második emeleten levő vakalakitású kettős körives ablak. – A templom alatt sirbolt is van, hol a Tóth és a szintén Jobbágyfalván lakott Toroczkai ősök vannak eltemetve.
A templom belbutorzata közt nevezetes azon kettős ületű magas szentélyszék, mely felemelkedő fapaddal (pretella, misericorde), kartámokkal (accoudoire) s felül kiszökellő díszfödéllel vagy menyezettel ékeskedik, s melyen e felirat olvasható:
Anno Domini 1675 Die 13 Julii
Tot Miháj és Tot István.
Tot Miháj és Tot István.
Ez a Tóth család nevezetes régi unitárius család volt, mely család terjedelmes jószágokat birtokolt; övé volt Jobbágyfalva, Maros-Szent-György s más jószágok, s éppen azért Teleki Mihály megkivánván e szép birtokokat, Apaffi által Tóth Mihályt, mert, miként rendelve volt, 100 katonát nem állitott ki, halálra itéltette, s M.-Sz.-Györgyön ki is végeztette; de a jószágot Petki hirtelenében magának inscribáltatta s azért Teleki felsohajtott, hogy ha tudta volna, hogy igy lesz, szegény Tóth Mihály most is élne. Ekként mondja a hagyomány. Ez a Tóth Mihály Bethlen Gábor korában a Portán is járt, legalább ez tünik ki Borsos Tamás második követsége historiájából*, hol Borsos emliti, hogy a „sátor árába Tóth Mihály uram is már előbb fizetett volt 16 tallért.” És ugyan Tóth Mihály még Borsos ottlétében 1618-ban követségbe küldetett Stambulba, s nov. 25-től dec. 15-ig mulatott ott*. Később m.-sz.-györgyi előnévvel Bethlen Gábor főlovászmestere, mint ilyen deficiálván, jószágait szövérdi Gáspár János örökli*. A templompadon megnevezett Mihály és István testvérek és Tóth György fiai voltak. István tatár rabságba esvén, testvére Mihály 1595-ben több jószág eladásával váltja ki*. Ez vagy más István két országgyülésen volt Marosszék képviselője, nevezetesen az 1635–36-ki országgyülésen, mikor hadnagyi czím van neve után jegyezve; követtársai közt ott van Tóth János is*. Legrégibb az a Tóth Miklós, ki a benefalvi székelyeket jobbágyokká tette volt, de a kit ezért Lázár András székelyek kapitánya 1519-ben számüzött*.
Lásd Erd. Tört. Adatok II. k. 41. l.
Lásd ugyanott 71–807. l.
Lásd Szövérdnél, e kötet V. fejezetében.
Lásd Benkő K. Marossz. ism 179. l.
Lásd ugyanott 102–103. l.
Lásd fennebb M.-Sz.-Anna leirásánál.
De térjünk vissza Sz.-Márton régi egyházának régi emlékeihez, hol nevezetes, történeti esemény emlékét őrző felirat az is, mely a hátulsó karzaton minuskel betükkel van ekként jegyezve:
Turca feroce Sacras igne combuscerat aedes,
Horidus aspectu nihil nisi murus erat;
Postquam Divini sed clemens Numinis aura
Afulsit, reparant tristia damna pii.
Quos inter Stephanus Thot religionis amore
Aere suo tegmen jussit habere novum (novam).
Hasque Chori tabulas curavit út apta juventus
Discendi sacra possit habere loca.
His sanctis studiis exemplum praebuit eo
Gloria qua cura sit promovenda Dei.
Horidus aspectu nihil nisi murus erat;
Postquam Divini sed clemens Numinis aura
Afulsit, reparant tristia damna pii.
Quos inter Stephanus Thot religionis amore
Aere suo tegmen jussit habere novum (novam).
Hasque Chori tabulas curavit út apta juventus
Discendi sacra possit habere loca.
His sanctis studiis exemplum praebuit eo
Gloria qua cura sit promovenda Dei.
Egy mellette levő másik koczkában virágbokrétát tartalmazó edény oldalán 1667 évszám.
Ezen feliratból pedig azt tanuljuk, hogy e templomot a törökök dúlták fel, az évszámból pedig azt okoskodhatjuk ki, hogy az egyház ezen gyászos feldúlatása Ali Pasha járásakor, 1661-ben történt, sőt a hagyomány még azt is hozzáteszi, hogy e templomdúláskor sok nép menekült oda, s azok is hősies védelem után mind a vad csorda csapásai alatt hullottak el, azért találtak a templom keritése sasfáinak beállitásakor oly nagy mennyiségű embercsontra és koponyára.
A szentélyzáródás belső felén, fenn az ide illesztett karzathoz van befalazva Torotzkai József* és neje Orbok Kata sirköve, melyen ezen eredeti felirat olvasható:
Ez márványlap, melynek közepén a Toroczkai czímer van e körirattal: „Insignia Illustrissimi ac Magnifici Domini Josephi Torotzkai de Toroczko Sz.-György qui anno 1776 die 10 xbris obiit aetatis sue 41“.
E kőtábla mutat egy hiv Thábithára,
Torotzkai József Orbok Katájára,
Ezer hét száz negyven e világra hozta,
Folyó század vége ég s föld közt megoszta.
Ezer hét száz után mikor számláltatik
Kilenczven nyolcz, lelke égnek megadatik,
Szűzen tizenkilencz esztendőket éle,
Ur férjéhez ment s élt tizenhetet véle.
Huszonegy esztendőt gyászolt özvegységben,
Kiket mint a többit töltött kegyeségben,
Fia Torotzkai Ferencz készitette,
E táblát tisztelet jeléül emeltette.
Torotzkai József Orbok Katájára,
Ezer hét száz negyven e világra hozta,
Folyó század vége ég s föld közt megoszta.
Ezer hét száz után mikor számláltatik
Kilenczven nyolcz, lelke égnek megadatik,
Szűzen tizenkilencz esztendőket éle,
Ur férjéhez ment s élt tizenhetet véle.
Huszonegy esztendőt gyászolt özvegységben,
Kiket mint a többit töltött kegyeségben,
Fia Torotzkai Ferencz készitette,
E táblát tisztelet jeléül emeltette.
A mester cserfából készült kapuján pedig 1673 évszám olvasható. Mária Terézia uralma alatt, midőn a kormányilag támogatott katholikusok a protestáns templomokat országszerte erőszakkal foglalgatták el, a Szentföld katholikusai a szentmártoni, berekereszturi és márkodi egyházakra is rávetették szemeiket; a tervelt elfoglalás csakis a nevezett három falu lakóinak esküpecsétje alatt kötött azon szövetségén hiusult meg, miszerint bármelyik templom megtámadása esetében 13 éven felül való minden férfi segélyre fog sietni. Ezen eltökéléssel szemben a felvidékiek templomfoglalási terveikkel felhagytak*.
A mint ezt a hagyomány alapján a sz.-mártoni unitárius lelkész Szentmártoni Sámuel az egyházközségi jegyzőkönyvbe be is jegyezte.
A Nagy-Nyárádba jobbpartilag beszakadó Hodos pataka Sz.-Márton között jön le, ennek messze elágazó völgyében és mellékvölgyületeiben több falu rejtőzködik. A derékvölgy (fővölgy) darabig észak-irányt veszen, de azután megtöretve, keletre fordul s a Nagy-Nyáráddal párhuzamos folyást követ. Ezen megtörésénél egy északirányú, a Ferencz patak által átfolyt kis mellékvölgyben fekszik az unitárius székelyek által lakott Vadad, régen rengeteg erdők által környezett vadon hely, honnan neve is származott. – Az 1567-ik évi regestrumban Wadad 12 kapuval szerepel*. Hanga és Czelna nevű hegyeiben hires bor terem. Egy másik, szintén északirányú ily mellékvölgyben az Üvertető alján fekvő Iszlót találjuk, mely falu az 1567-ik évi regestrumban mostani nevén 14 kapuval fordul elő*. Iszló nevét a hagyomány szerint egy legelőbb ide települt Iszla nevű őstől nyerte, kinek utóda a ma is itt lakó Iszlai család. Hamarcsa nevű szőlője hires bort terem.
Most házszáma 92. Határt. 1450 h. 562 négyszög öl. Ebből szántó 740 h. 1540 öl, erdő 168 h., szőlő 40 h., többi része kaszáló, legelő.
Most házszáma 77. Határt. 1346 h. 136 négyszög öl, ebből szántó 700 h., erdő 272 h., szőlő 7 hold. többi legelő és kaszáló.
Egy harmadik a Ropor árka által átfolyt szintén északirányú mellékvölgyben Ehed * – a Szentföldnek első katholikus faluja – fekszik, melynek lakói a hagyomány szerint Magyarországról származtak. E falu csak 1839-ben szakadt el Hodostól s lett önálló egyházközséggé. Igen csinos temploma e tájt épült egy régi kápolna helyére.
Az 1567. évi regestrumban Egeed néven jegyeztett be. Most házszáma 79. Határterj. 1252 h. 1276 négyszög öl, ebből szántó 627 h., erdő 108, szőlő 11, a többi kaszáló és legelő.
Fennebb a derékvölgy maga is északi irányt veszen; hol a völgy ezen meghajlitása van, ott fekszik Hodos, e vidéknek legnevezetesebb vásáros helye*, mely arra van hivatva, hogy idővel e kis vidék városává nőjje ki magát.
Évenkint barom- és lóvásárairól hires. 3 sokadalma van, jan. 28. apr. 17. és sept. 21-én, melyekre szabadalmat 1839-ben nyert, szombatnapi hetivásáraira pedig 1842-ben. Hodos nevét a hagyomány attól származtatja, hogy régen mocsáros hely lévén, ott sok hóda (Dachente) tartózkodott, s azért mondták, hogy hódás, miből későbbi idomitással Hodos lett.
De nem csak most legnevezetesebb helysége ezen völgyületnek, hanem régen is központi anyaközsége volt e völgy 5 falujának, sőt a Nyárád-menti Buzaháza és Deményháza is ide tartoztak (ma csak Buzaháza maradt hű,) nemcsak, hanem a reformatio fénykorában Maros-Vásárhelytől egész Szovátháig a mi katholikus népség volt, az mind a hodosi egyházközséghez tartozott, ez levén az egyetlen kath. egyházközség ez egész területen.
Hogy már 1333-ban önálló egyházközség volt, kitetszik abból, miszerint hodosi lelkész Johannes presbyter neve egy régi okmányban előfordul. Ez okmány a hodosi kath. egyházk. jegyzőkönyve szerint az országos levéltárban van, de hogy mi tárgyban kelt, arról semmi emlités nincsen téve; biztosabb tudomást nyújt azonban Hodosnak e korban való lételéről a pápai dézmák regestruma, hol az 1332-ik év rovatában a 618. lapon ezt találjuk: „Joannes sac. de Hudus solv. 2 ban. ant.” Ugyan e néven a 732. és 764. lapon. Hogy pedig e korban nem csak e völgy négy faluja, hanem a Nagy-Nyárád felső felének minden falvai, – mint Mikháza, Köszvényes és Remete is – Hodos filiáji lehettek, abból következtethetjük, miszerint azok egyike sincsen a nevezett regestrumba bejegyezve. Az 1567-ik évi regestrumban mostani nevén azon marosszéki Szentföldhöz tartozó faluk sorába van irva, melyeknek házszáma nincsen bejegyezve*.
Most házszáma 127. Határt. 1657 h. 1373 négyszög öl. Ebből szántó 854 h 1199 öl, erdő, 134 h., szőlő 28 h., a többi kaszáló és legelő.
A község jegyzőkönyve szerint Hodos esperesi székhely volt régen. Mint régi központi helységnek Hodosnak is van régi temploma, mely a falutól délnyugatra eső magaslaton igen szépen fekszik. Ez is a műértelem nélküli kiigazitások szánandó prodeduráján ment át, de azért egyes műidomok mégis itt-ott fennmaradtak, melyek régi keltéről s épitési koráról adatul szolgálhatnak. A nyolcszög három oldalával záródó szentély evangeliumi oldalán (oltártól kifelé fordulva jobb kézre) találunk egy körives nyilatú szentségházfülkét (Sacraments-Häuschen), melyet egyszerű kajácsos bemetszés körit, és a hossz-szentély ugyanez oldalán látjuk a díszes sekrestyeajtót, mely a késő gótika átszelt lóherívével (gestürzter Kleeblattbogen) alakult; felette kétsoros csillagdíszlet (Sternornament) van önállólag szemöldszerüleg alkalmazva. A hajó déli oldalajtaja szintén átszelt lóherívvel alakult, kívűl vesszőékitményes rámázattal, mig bélletét körtetagozat disziti, mely épszögben átszelt s díszművezettel ékes kajácsos tőből emelkedik ki.
A torony alatti főkapuzat csúcsíves, melyet két horony közé helyezett körtetagozat díszit s mely tagozat az oldalajtónál előfordulókhoz hasonló épszögben átszelt kajácstőből emelkedik. Ezen főajtó azonban eredetileg bennebb volt elhelyezve, mert 1763–66-ban Boér Imre éneklő kanonok – ki 16 évig volt hodosi lelkész – e templomot kiujittatván, hajóját meghosszabbittatta*, s ekkor alakittatott át az egész templom ujjászületési izlésben (renaissance styl), mikor a hajó 2 öllel meghosszabbittatván, a főkapuzat is hátrább tétetett. Ugyanekkor az addig a hajó északi oldalán állott torony is a nyugatra néző homlokzathoz helyeztetett át.
Az egyházközség jegyzőkönyve szerint.
De főként érdekes az e templomban levő kőkeresztelő-medencze; ennek kerek talapzata van, melyből nyolczszögű sugártő emelkedik ki, szögletein hengerválasztékkal, erre ismét a talapzat terjedelmével biró kiterhelő kerekded felső része vagy medenczéje jön, mely a tő nyolczszögének megfelelő lóherékben végződő nyolcz félkörívvel van körülfonva, mint azt mellékelt rajza mutatja.
Műidoma már maga is jelöli korát de azt még határozottabban mutatja a tövére vésett 1486 évszám, természetesen minuskel számjegyekkel.
Az egyház maga is legfelebb néhány tizeddel lehet e keresztelő-medenczénél idősebb, mert annak megmaradt műidomai, az átszelt lóherívek, a déli oldalajtónál előforduló vesszőékitmény, s maga az ügyetlenül romanizáló szentségházfülke is, mind a késő gót korra, tehát a XV. század közepe tájára utalnak.
Főoltára 1683-ban készült. Volt régi harangja is, mely 1819-ben megnagyitva ujra öntetett, s most második harangul szolgál; ekkor megsemmisült körirata* ez volt:
A mint az, az egyházközség jegyzőkönyvében, egy régibbi inventalás alkalmával bejegyeztetett.
Veni Rex Christe cum pace 1500.”
Legkisebb harangján ezen most is meglevő körirat van:
„Gloria in excelsis Deo. Johannes Sckadt me fusit Anno Di 1660.”
1580-ban Kovacsoczi János és Farkas introducáltatnak a Mihályfi János defectusával nekik adományozott számos marosszéki, s azok közt hodosi részjószágba is*.
Ezen introductio a fehérv. kápt. levélt. Közli Benkő K. Marossz. ism. 175. lap.
1592-ben Hodoson és a szomszéd falukban* Báthori Zsigmond Kovacsoczi Farkas korlátnokának ismét adományoz addig a görgényi várhoz tartozott birtokokat*. – A hodosi részt 1616-ban Hodos községe vette meg Kovacsoczi Istvántól*. Az 1719-ki pestis alkalmával Hodoson 269-en haltak el, s csak 128-an maradtak életben. Ily arányban haltak a többi szomszéd falukban is: Jobbágytekén 222, Deményházán 225, Köszvényesen 208, Remetén 166, Mikházán 112, Eheden 72, Selyében 67, Szováthán 112; összesen elhaltak 1222-en s életben maradtak nevezett falukban 1340-en; a mint a hodosi egyházközség jegyzőkönyvébe Csedő András akkori lelkész bejegyezte. Az akkor életben maradottak száma máig, tehát 150 év alatt 7854-re szaporodott, mi az ide való székelyek szaporaságát tanusitja.
Eheden, Jobbágytelkén, Deményházán, Remetén és Hodoson udvarházzal.
Okmány fehérvári kápt. közli Benkő K. Marosszék ism. 75 lap. Ezen jószágok később Bocskai birtokába jönnek.
Ezen szerződés a falu levelei közt megvan.
Hodos felett Bakosháza nevű hegy van, hol egy ilynevű elpusztult falut keres a hayomány, az innen lefolyó patakot Villámnak nevezik.
A hodosi patak fejénél a már ott Darvas patak nevet öltő csermely mellett a Tarbükk alatt fekszik Jobbágytelke, végfaluja ez oldalról Marosszéknek. A hagyomány azt tartja, hogy első lakói görgényi, bárjobbágyok voltak, honnan idetelepittetve, telephelyüket az okból nevezték igy. Hogy a marosszéki székelyek közt voltak darabontok, kik törvényellenesen a törgényi várhoz szolgáltak, kitetszik az 1607-ki kolozsvári országgyülés végzéséből, hol rólok végeztetik, hogy mivel ők is székelyek és a szabadság őket is egyiránt illeti, ennekutánna azok is a többi szabad székelyek közt ugy mint székelyek szolgáljanak*. Annak, hogy régen a marosszéki darabontok a görgényi várhoz szolgáltak, nyoma van még más törvényeinkben is, mivel az App. Cons. V. rész 56. ed. ez áll: „A marusszéki darabontok Görgény várához való szolgálattól examináltatnak és a többi székelység közé azon szabadsággal incorporáltatnak.” Különben a görgényi várhoz az 1562-ki forrongás alkalmával tétettek volt, s igy juthatott oda s kebeleztetett később vissza Jobbágytelke is a Székelyföldhöz, egyszersmind darab ideig jogfosztott lakói is a fennebbi törvény értelmében visszanyervén székely szabadságukat.
Lásd Erd. Történeti Tára II. k. 120 lap.
Jobbágytelke az 1567-ik évi regestrumban mostani nevén fordul elő*, egy 1614-ki okmányban Jobbágitelkiffalwá-nak iratik*.
Most házszáma 181. Határt. 2535 h., ebből szántó 971 h. 1464 nsz. öl, erdő 572 h. 868 öl, szőlő 26 hold, a többi kaszáló és legelő.
Egy peres határrész feletti egyezmény Demenyházával, mely szintén Demienházaffalva neven szerepel. Az okmányt közli Benkő K. Marossz. ism. 178 l.; eredetije megvan a jobbágyfalvi községi levéltárban.
Jobbágytelke 1781-ben szakadt el Hodostól s lett önálló egyházközséggé. E falu ipara, mely a szomszéd falukban is elterjedt, a szalmakalapkészités, melylyel ki egész Beszterczéig és Kolozsvárig kereskednek; M.-Vásárhelyt százait lehet az idevaló igen szép székely leányoknak látni, kik ily szalmakalapokkal megrakodva vonulnak csapatonkint a heti vásárokra.
A falu feletti dombháton régi épületnyomok vannak, melyet Németek várának neveznek, de ugy látszik, hogy az egyszerüen tiszti szállása volt a mult században itt állomásozott német katonaságnak.
