Természetvédelem Magyarországon
Természetvédelem Magyarországon
A természetvédelem szerte a világon, így Magyarországon is hosszú múltra tekinthet vissza. A világ első nemzeti parkját az észak-amerikai Yellowstone Nemzeti Parkot 1872-ben hozták létre. Magyarországon az elsőt a Hortobágy Nemzeti Parkot csak jóval később, – 100 év múlva – 1972-ben alakították meg. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a természetvédelem nem gondolt már korábban is egyes, arra érdemes területek természetvédelmi oltalom alá helyezésére. Az első védetté nyilvánítás 59 évvel ezelőtt, 1939-ben történt, természetvédelmi terület lett a debreceni Nagyerdő néhány részlete. Sokkal korábbra nyúlik vissza a hazai természetvédelemmel kapcsolatba hozható jogszabályalkotás. Az első természetvédelmi jogszabálynak is tekinthető törvény a 119 évvel ezelőtt 1879-ben megjelent erdőtörvény volt, amely már tartalmazott természetvédelemre vonatkozó előírásokat. Az első védetté nyilvánítás óta eltelt több mint fél évszázad alatt a természetvédelem területén jelentős előrelépések történtek. 1939-ben a jelenlegi országhatárokon belül 273 hektár került természetvédelmi oltalom alá. 1997 év végére ez a szám 803 877 hektárra (melyből helyi jelentőségű védett természeti terület 35 800 ha) növekedett, ami Magyarország területének 8,64%-át teszi ki. Ebből 107 166 hektár fokozottan védett terület. Az országos jelentőségű védett természeti területek nagyobbik része, 422 844 hektár a kilenc nemzeti park területe. A tájvédelmi körzetek száma 35, 319830 hektárnyi területtel. A természetvédelmi területek száma 138, 25 402 hektáron. A helyi jelentőségű védett területek száma 1067, kiterjedése 35 800 hektár.
A terület nélkül védett természeti értékek közül jelenleg 515 növényfaj védett, ezek közül 52 fokozottan védett. A védett 855 állatfaj – pl. a védett emlősök száma 59, a madárfajoké 348, a halaké 25 – közül 84 fokozottan védett.
Külön kell megemlíteni a barlangokat, amelyek mindegyike védett, függetlenül attól, hogy ismertek-e vagy sem. Az ismert barlangok száma Magyarországon mintegy háromezer, melyek közül 124 fokozottan védett. Huszonhét olyan barlang van, amelynek a hossza meghaladja az ezer métert. Legismertebb az Aggteleki-karszt és Baradla barlangrendszer, amely a szomszédos Szlovák karszttal és barlangrendszerrel együtt Világörökség listára került. E listán található még Hollókő, a Pannonhalmi apátság, és a budai Dunapart panorámája.
A természet megőrzésének, védelmének és fenntartásának, az ehhez szükséges szakszerű beavatkozásoknak a jogi alapját a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény adja. Az európai viszonylatban is kiemelkedő szakmai színvonalú törvény – a korábbi törvényerejű rendelethez képest jelentősen megváltozott tartalommal – a nemzetközi példákat figyelembe vevő, de a sajátos hazai körülményekhez igazodó, korszerű természetvédelmi szemléletet tükröz.
A természetvédelem felismerte, hogy a közelmúltban végbement és közel sem befejeződött gyors ütemű tulajdonviszony változás, a gazdasági szerkezet erőteljes átalakulása, a mezőgazdaság átrendeződése, a privatizáció következményei olyan visszafordíthatatlan károsodásokat indítottak el a természeti környezetben, amelyeket a korábbi rezervátum szemléletű természetvédelemmel mérsékelni, megállítani már nem lehetett. Ezért a hagyományos (kiemelt) oltalom megtartása és egyes további értékek e körbe vonásán túl szükségessé vált egy általánosabb természetvédelmi oltalom bevezetése is a nem védett természeti területekre, tájakra, természeti értékekre.
Kiemelt oltalmat élveznek továbbra is a védelem alá heyezett természeti területek, természeti értékek, de a törvény alapján védelemben részesülnek a források, lápok, barlangok, víznyelők, szikes tavak, kunhalmok és földvárak is. Szabályozásra került a nemzeti parkok övezeti besorolása (természeti, kezelt, bemutató övezet).
A tájak jellegének, esztétikai adottságainak, természeti értékeinek a védelmét, már nemcsak a természetvédelmi oltalom alá helyezett területeken kell biztosítani, hanem az általános tájvédelem keretében az ország egészére kiterjedően is. Ez azokra az egyedi táji értékekre is vonatkozik, amelyek jellegzetességei (pl. szikla, egyedülálló nagyméretű fa, vízesés, kőkereszt, kápolna, malom) az adott tájnak és tudományos, vagy esztétikai értékük miatt, megőrzésükhöz társadalmi érdek fűződik. Általános védelemben részesülnek az élővilág vadon élő képviselői, élőhelyeik, a természeti területek. Lényeges új szempont a természeti területek közötti ökológiai kapcsolat biztosítására ún. ökológiai „zöld” folyosó-rendszer kialakítása. Védelemben részesülnek továbbá a földtani természeti értékek, mint a földtani, felszínalaktani képződmények, ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok.
Az országgyűlés által elfogadott Nemzeti Környezetvédelmi Program részét képező Nemzeti Természetvédelmi Alapterv határozza meg a természetvédelem elkövetkezendő időszakának fő feladatait. Ezek közül is kiemelendő fontosságú a vizes (nedves) élőhelyek megőrzése, mint pl. a síksági tőzegmoha-lápok, kopolya típusú morotvák, szikes tavak, lápok, láprétek, mocsarak mocsárrétek, kisvízfolyások medre és partja, vízparti sávok úgy is, mint az ökológiai folyosók mozaikjai. A gyepterületek közül a száraz pusztagyepek, a sziklagyepek a legfontosabb természeti területek, ahol a legnagyobb számban fordulnak elő reliktum és endemikus fajok. Említésre méltók a nedves és mezofil rétek, illetve a hegyi kaszálók. Az erdők leginkább védelemre szoruló társulásai a láperdők, az ártéri keményfa ligeterdők, a homoki tölgyesek, a gyöngyvirágos tölgyesek, a sziki tölgyesek, a karszterdők, szikla-, szurdok-, törmeléklejtő-erdők, de nem elhanyagolhatók a magashegységi és sziklai bükkösök sem. Gondoskodni kell az erdőrezervátum-hálózat működtetéséről. Az állatvilág védelme érdekében nem elegendő csupán a lokális élőhelyeket megőrizni, hanem ökológiai folyosók létesítésével biztosítani kell az élőhelyek közötti átjárhatóságot. A hazai (nemzeti) ökológiai hálózat nemzetközi egyezményekben deklaráltan kapcsolódik az európai ökológiai hálózathoz. A leginkább veszélyeztetett fajokat a Vörös Könyv tartalmazza, illetve előkészületben van a veszélyeztetett élőhelyek Vörös Könyve is. A jellegzetes hazai tájakat meg kell őrizni, a természetes élővilágával, a hagyományos tájgazdálkodásával, a gazdálkodás tárgyaival népi építészeti értékeivel, kertjeivel, arborétumaival, történelmi jelentőség épületeivel együtt. Fokozott figyelmet kell fordítani a tájak jellegének, esztétikai adottságainak, a táj szerkezetének megőrzésére az elsősorban külterületen történő nagyberuházások (pl. ipari-, lakótelep, út, híd, erőmű) és más területfejlesztési-, rendezési tervezéseknél. Helyre kell állítani az utak, táblahatárok mentén a korábban elterjedt gyepes mezsgyéket, fasorokat, cserjesávokat. A védett természeti területeken előnyben kell részesíteni a hagyományos gyepgazdálkodást, a régi magyar háziállatfajtákkal való hasznosítást. Előkészületben van az Európai Unió elvárásainak megfelelő környezetileg érzékeny területek kijelölése, amelynek célja a hagyományos földhasználat, földművelés és gazdálkodási gyakorlat folyamatos fenntartása révén a természeti értékek és a biológiai változatosság megőrzése. Ebben a rendszerben a megőrzés, a gazdálkodás és a támogatás együttesen segíti elő a hagyományos tájgazdálkodás fennmaradását. A védett és azon kívüli területeken felértékelődhet ennek következtében a biogazdálkodás, a biotermékek előállítása, forgalmazása, új utakat jelentve a gazdálkodóknak. A komplex természeti állapotfelmérés célja számbavenni a természeti értékeket, területeket, elősegíteni a döntéshozást a természetvédelmet érintő kérdések elbírálásánál, elősegíteni a nemzeti parki területek, az ökológiai folyosók rendszerének felállítását, a védetté nyilvánításra érdemes új területek kiválasztását. A természeti folyamatok figyelemmel kísérését hivatott ellátni a nemzetközileg egységesített nemzeti biodiverzitás monitoring program. A természetvédelem népszerűsítését kiszolgáló, a nemzeti parkokba irányuló turizmust fogadó épületek – amelyek egyúttal oktatási és kutatószállás igényeket is kielégítenek – hálózatának kiépítése, hasonlóan a szép tájakat és bemutatható természeti értékeket felsorakoztató természetvédelmi tanösvényekhez, folyamatban van.
Említést érdemel a természetvédelmi szempontból legértékesebb természeti területek kincstári tulajdonba vétele vásárlással és természetvédelmi kezelésbe adása. Jelenleg mintegy 172 ezer hektár védett terület van saját kezelésben.
A hazai természetvédelem jelentős mértékben támaszkodik a nemzetközi szervezetek tapasztalataira, segítségére, de ugyanez fordítva is fennáll.
A természet védelmére is vonatkoztatható az ismert mondás, hogy „A Földet nem a nagyszüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön”. Magyarországon ma még adottak a lehetőségek ahhoz, hogy a kapott természeti örökségünket, mint kölcsönt, majdan hiánytalanul átadhassuk unokáinknak!
Duhay Gábor
Hazánk természeti öröksége
Az élővilág alakulása Magyarországon
Az őshonos állatok védelme és fenntartása
A Magyarországon előforduló madárfajok
Vadászat
Növények
Madarak és fák napja
A biodiverzitás csökkenésének mezőgazdálkodási eredetű okai
Fás legelők
Erdők
