Stockholm, 1972

Teljes szövegű keresés

Stockholm, 1972
U Thant, az ENSZ főtitkára 1969-ben drámai felhívással fordult a világ közvéleményéhez az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanács 17. ülésszakán. Többek között ezeket mondta:
„Az emberiség történelme során most első ízben vagyunk tanúi egy olyan világviszonylatú válság kibontakozásának, amely mind a fejlett, mind a fejlődő országokat érinti; az emberi környezet válságáról van szó.
(...)
Ha a jelenlegi irányzatok továbbra is érvényesülnek, biztosra vehető, hogy veszélybe kerül az élet a földgolyónkon. Ezért sürgősen fel kell hívni a világ figyelmét azokra a problémákra, amelyek megakadályozhatják az emberiséget abban, hogy legmagasabb rendű törekvéseink megvalósulását lehetővé tevő környezetben éljen.”
Ezek a szavak jelentették az első magas szintű állásfoglalást arról, hogy a jövőben az Egyesült Nemzetek Szervezete is foglalkozni kíván a környezet problémáival. Hamarosan határozat született arról, hogy 1972-ben világértekezletet tartanak. Svédország vállalta el a házigazda szerepét.
A rendezvény hivatalos elnevezése „Az Emberi Környezet ENSZ Konferenciája” (UN Conference on the Human Environment). A rendezés körül diplomáciai bonyodalmak keletkeztek; a Német Demokratikus Köztársaság abban az időben nem volt tagja az ENSZ-nek, ezért nem hívták meg a konferenciára. Tiltakozásul a Szovjetunió, valamint a szocialista országok többsége – közöttük Magyarország – nem vett részt az összejövetelen. Bár a Konferencia ajánlásait ezek az országok is utólag helyeselték és saját nemzeti környezetpolitikájukban érvényesíteni igyekeztek, a távol maradás évekre szóló lépéshátrányt jelentett.
A stockholmi környezetvédelmi világértekezleten 113 állam delegációja vett részt. A konferencia főelőadója M. F. Strong volt. A konferencia széles körű vita után a következő dokumentumokat fogadta el:
– Nyilatkozat az emberi környezetről
– Nyilatkozat az irányelvekről
– Akcióprogram – javaslatok (összesen 109 javaslat)
– Szervezeti kérdések
A nyilatkozatokban az emberközpontúság elve érvényesült. Megjelent a jövő generációk iránti felelősség igénye. Sürgették a nemzetközi együttműködések kialakítását.
Az Akcióprogramban megfogalmazott javaslatok a következő témacsoportokat tartalmazták:
– A települések környezetvédelme
– A természeti erőforrásokkal való gazdálkodás környezetvédelmi szempontjai
– Szennyeződések
– A tengerek szennyeződése
– A környezetvédelem pedagógiai, tájékoztatási, szociális és kulturális kérdései
– Fejlődés és környezetvédelem
A globális problémák közül a tengerek tisztaságának védelme jelent meg markánsan.
A szervezeti intézkedések közül a legjelentősebb javaslat volt egy új ENSZ-intézmény, az ENSZ Környezeti Programjának (UNEP) a létrehozása. Ennek első igazgatója M. F. Strong lett.
A nyolcvanas évek közepén kialakultak azok az új irányzatok, amelyek indokolták egy újabb ENSZ-konferencia előkészítését. Ide sorolhatók elsősorban a gazdaságpolitika és a környezetpolitika integrálásának szükségessége, a globális környezeti problémák kialakulása, a fejlett és a fejlődő világ közötti szakadék mélyülése, a világ népességének nagyon gyors növekedése.
Az új konferencia tartalmi előkészítésében jelentős szerepet játszott a Környezet és Fejlődés Világbizottság (a Brundtland Bizottság), amely felerősítette a fenntartható fejlődés koncepcióját. (A stockholmi konferencia dokumentumaiban még nem fordult elő e kifejezés.)
Az ENSZ Közgyűlése 1992-re tűzte ki az új konferenciát. A helyszín: Brazília, Rio de Janeiro. E konferenciát ismét M. F. Strong szervezte.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT