A tőkepiac
A tőkepiac
Hat és féléves története legeredményesebb periódusát zárta 1996-ban a Budapest Értéktőzsde. Megtörtént az, amire akár csak egy évvel korábban talán még a legoptimistábban sem mertek gondolni: a legtöbbet forgalmazott hazai tőzsdei részvények árfolyamváltozásait tükröző BUX-index értéke növekedett a legjobban a világ összes hasonló mutatószáma közül. Ez a szárnyalás első ránézésre azért is meglepetésként hatott, mert 1995 tavaszán a magyart még azon tőkepiacok között emlegették, mint amely az egyik fő esélyese annak, hogy a mexikóihoz hasonló válság elérje.
Hogy ez a vészjósló prognózis mégsem következett be, abban – minden ellentmondásossága ellenére – a Bokros-csomag néven elhíresült stabilizációs programnak döntő érdemei vannak. Mindenekelőtt a költségvetési és a folyó fizetési mérleg úgynevezett ikerdeficitének lefaragásában, ami többek között lehetővé tette az infláció és azon keresztül a rendkívül magas állampapírhozamok mérséklődését is. Míg 1995 tavaszán még jóval 30 százalék felett keltek el a költségvetési hiányt finanszírozó államkötvények és kincstárjegyek, 1996 végén a hozamígéretek már csak 20 százalék körül ingadoztak.
A kedvezőbbé vált nemzetközi befektetői klíma mellett a megtakarítások elszívásában fő versenytársnak tekinthető állampapírok hozamcsökkenése is kellett ahhoz, hogy a Budapesti Értéktőzsdén szereplő részvények is keresettek legyenek. Az is igaz, hogy ezek a cégpapírok meglehetősen alulértékeltek voltak, más szóval: volt bennük még bőven növekedési tartalék. A részvények árfolyama azonban csak úgy természetes még a külső feltételek szerencsés összejátszása esetén sem lett volna képes az elmúlt évben tapasztalt mértékben drágulni. Jócskán kellett ehhez az is, hogy a papírokat kibocsátó vállalatok is egyre jobb eredményeket produkáljanak.
Mindössze az sorolható változatlanul a negatívumok közé, hogy a Horn-kormány is tovább ápolta elődje korántsem haladó hagyományait. A szavakban rendre markánsan felbukkanó ígéretek ellenére a magyarországi privatizáció 1996-ban sem igényelte a tőzsdei értékesítés lehetőségét. Még mindig nem igazán szoktak hozzá a vállalatvezetők a nyilvánossághoz, így, ha módjuk van rá, a privatizáció módjaként inkább a zárt körű vagy a tárgyalásos módszert részesítik előnyben.
Nem csoda, hogy 1996-ban alig néhány új vállalat (a BorsodChem, a Cofinec, az Eravis, a Horizon Multiplan, a Kékkúti Ásványvíz és a Tiszai Vegyi Kombinát) részvényeit vezették be a Budapesti Értéktőzsdére. Ugyanakkor egy társasággal szegényebb lett a papírforgatag: a Pharmavit céget felvásárló amerikai Bristol Myers feleslegesnek tartotta friss szerzeményének tőzsdei megmérettetését, mondván: a felvásárlást követően már csupán az alaptőke néhány százalékát birtokolják magánszemélyek, ez az alacsony úgynevezett közkézhányad pedig már nem igényli a nagyobb nyilvánosságot. Mindazonáltal nem az újonnan bevezetett részvények értékének, hanem az általános árfolyam-emelkedésnek köszönhetően növekedett a részvénypiac kapitalizációja: az 1995. évi 330 milliárd forintról az elmúlt év végére 790 milliárd forintra. De hasonló fejlődésről tanúskodnak az egyéb adatok is. Míg tavalyelőtt 87,27 milliárd forintnyi forgalmat regisztráltak a Budapesti Értéktőzsdén, 1996-ban az üzletkötések úgynevezett halmozott értéke megközelítette az 500 milliárd forintot. Az is jól érzékelteti az 1996-os esztendő súlyát, hogy az eddig lebonyolított, valamivel több mint 600 milliárd forintos kereskedelem több mint kétharmada a magunk mögött hagyott évből származik.
A BUX-index az 1528,92 pontos 1995. évi értékről folyamatosan emelkedve az elmúlt év végén már 3800 pont fölé emelkedett, mintegy tükörképeként a világ egyik legnagyobb értékpapírpiaca, a New York-i Dow Jones index hasonló gyarapodásának, amely a januári 5000 pontról lépegetve megközelítette a 7000 pontot. Nem csoda, hogy a tengerentúlról importált hurráhangulat hatása alól a budapesti „kistestvér” sem tudta kivonni magát.
A BUX értékének elmúlt évi, összességében két és félszeres növekedése forintban mérve átlagban 150 százalékos nyereséget hozott a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett és forgalmazott kategóriában szereplő papírokba fektetőknek. Nem csoda, hogy ezzel a hozammal egyetlen más megtakarítási forma sem kelhetett versenyre. A BUX-index egyébként nemzetközi összehasonlításban, dolláralapon számítva is 110 százalékkal zárt magasabban 1996 végén, az év elejéhez képest.
A hazai másodlagos értékpapírpiacon elsősorban azok a befektetők dörzsölhették elégedetten tenyerüket, akik a korábbi évek botladozásait követően kerestek gyógyírt, s ezt – stílszerűen – mindenekelőtt a gyógyszergyári részvényekben találták meg. Ezek a papírok adták meg a jelet az egész éven át tartó árfolyamfellendülésre, hogy aztán fokozatosan átvegyék tőlük a vezető szerepet a Mol tulajdoni érdekeltségei. Pedig az olaj- és gázipari cégóriás 1996 elején politikai csatározások színtere volt, s az effajta körülmények nem igazán szoktak jót tenni egyetlen társaság tőzsdén szereplő részvényének sem.
Azok sem jártak viszont rosszul, akik az élelmiszeriparban szimatoltak jó lehetőségeket. A Pick Szeged részvényesei például különösen az elmúlt év első felében örülhettek részvényeik árfolyam-emelkedésének. S akit nem riasztott vissza a dél-alföldi papírok nyár közepi átmeneti gyengélkedése, az az év második felében – több budapesti részvényhez hasonlóan – minden idők legmagasabb Pick-jegyzésével vigasztalhatták magukat.
Nyáron más is történt a hazai értékpapírpiacon. Nevezetesen sor került a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) már egy ideje várt privatizációjára. igaz, a magas hőfokon izzó várakozások hamar lehűltek. Bár a társaság eredménye nem hagyott maga után kívánnivalót, részvényeinek árfolyama csak nem akart megindulni felfelé. Az év vége felé azonban már minden a rendes kerékvágásba zökkent, így a TVK-befektetők is részesülhettek a hossz jótékony hatásaiból.
Persze megszokhattuk, hogy a győztesek mellett mindig akadnak vesztesek is. Erre a citromdíjas szerepre 1996-ban a tőzsdei parketten immár veteránnak számító Fotex-részvények mellett a Goldsun papírjai kárhoztattak. Utóbbiak ázsiójának csökkenése mindenekelőtt a kibocsátó pénzügyi nehézségekről árulkodó számainak tudható be.
E tény viszont egyúttal azt bizonyítja, hogy a budapesti részvények árfolyama is már egyre inkább a mögöttük álló cégek gazdálkodásával, illetve az azokkal kapcsolatos hírekkel összefüggésben mozognak. A befektetők tavaly már valóban érezhették a nyilvánosság előnyeit, s a tőzsdei szereplést vállaló társaságok is egyre inkább kezdenek hozzászokni ahhoz, hogy – attól függően, részvényeiket melyik (jegyzetti vagy forgalmazotti) kategóriába vették be – negyed-, illetve félévente gyorsjelentés formájában részletesen be kell számolniuk mérleg- és eredménykimutatásuk változásáról.
Persze a nagyobb nyilvánosság ma már nemcsak a hivatalos kereskedésben, hanem a legutóbbi időkig kevésbé átlátható tőzsdén kívüli (OTC) piacon forgó részvények kibocsátóinak is egyre elemibb értéke. Ez utóbbi piac adta például az egyik legnagyobb árfolyamnyereséget felmutató társaságot. Mivel a Budapesti Értéktőzsdére egyelőre még csak két hazai bank, az OTP és az Inter-Európa Bank részvényeit vezették be, a többi pénzintézetekben bízók az OTC-piacon csillapíthatták befektetői éhségüket. Így tettek azok is, akik az időnként kedvezőtlenebbé váló általános klíma ellenére rendületlenül bíztak az ország egyik legnagyobb, ám a kapott állami tőkeinjekciót tekintve a konszolidációban toronymagasan listavezető Magyar Hitel Bank (MHB) sikeres privatizációjában. S nekik lett igazuk: az 1996 elején még a névérték alig 20 százalékán forgó banki papírok árfolyama az év vége felé már 190 százalékra izmosodott, köszönhetően a holland ABN-Amro Bank 229 százalékos privatizációs vételi árfolyamának, amelyet – szokás szerint – nemcsak a 89 százalékos részvénypakettet birtokló államnak, hanem valamennyi befektetőnek biztosítottak.
Végül nem lehet teljes körű az elemzés a hazai tőkepiac mesterséges értékpapírjainak, a kárpótlási jegyeknek a számbavétele nélkül. Már csak azért is indokolt a megemlítés, mert a árfolyamboomból – némi meglepetésre – a kárpótlási jegyek is jócskán kivették részüket. Az alig 150 forintos elmúlt évi záróár egy év alatt 700 forint fölé szökkent, köszönhetően annak, hogy a kormányzat hosszabb ideig tartó hezitálást követően végre ismét adott lehetőséget arra, hogy tulajdonosaik a kárpótlási jegyeket részvényekre cseréljék, mindenekelótt a hazai áramszolgáltató társaságok értékesítése során. Ugyanakkor a busás haszon csatasorba állította a spekulánsokat is, akik ilyenformán jelentősen hozzájárultak a kárpótlásijegy-piac jelentős aktivizálódáshoz.
