Szakszervezeti törvények

Teljes szövegű keresés

Szakszervezeti törvények
1991. júl. 12-én 2 szakszervezeti törvényt hozott a parlament. A szakszervezeti vagyonvédelmi törvény – hivatkozva arra, hogy „az elmúlt társadalmi rendszerben hozott döntések következtében tisztázatlanná váltak a munkavállalói érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek vagyoni viszonyai” – vagyonelszámolásra kötelezte a szakszervezeteket. (Szakszervezeten kell érteni olyan érdek-képviseleti szervezetet – elnevezésétől függetlenül –, amely az 1989. évi II. törvény, az egyesülési törvény alapján jött létre.) A bevallásnak ki kellett terjednie az ingatlanok mellett a 200 ezer Ft-nál nagyobb értékű állóeszközökre, a védett műalkotásokra, a gazdasági érdekeltségekre, az értékpapírokra, bankszámlákra és készpénzre, valamint az alapítványba bevitt vagyonra.
A bevallásokat aug. végéig kellett benyújtani az Állami Számvevőszékhez (ÁSZ), amely nov. végén számolt be az Országgyűlésnek. Mivel a szakszervezetek egy része a belügyeibe való illetéktelen beavatkozásnak tekintette a törvényt, s jogtalannak ítélte a kötelező vagyonbevallást, teljes körű felmérésre nem lehetett számítani. Nov. végéig végül is 1907 szakszervezeti vagyonbevallás érkezett az ÁSZ-hoz, ám ezekből legfeljebb becsülni lehet, hogy mekkora valójában a magyar dolgozói képviseletek összvagyona. A bevallásokból ugyanis csak 1683 volt hiteles, ráadásul nagyon sok szakszervezet, ill. szövetség – az élen a legnagyobb érdekvédelmi konföderációval, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségével (MSZOSZ) – be sem küldte a vagyonáról készített mérleget. Az ÁSZ számítása szerint az 1907 bevallás fele-kétharmada annak, amit a törvény alapján várni lehetett. (Magyarországon nincs pontos nyilvántartás a szakszervezetekről, számukat 800–900-ra becsülik, ezek egy része azonban „együzemes”. A vagyonbevallások száma azért ilyen nagy, mert a szövetségek helyi csoportjai gyakran külön-külön számoltak el.)
Az összesítésből kitűnik, hogy a magyar munkavállalói érdekképviseleteknek általában nincs jelentős vagyona. Valószínű azonban, hogy a tehetősebb szervezetek be sem adták a bevallást, így fordulhatott elő, hogy az 1991. júl.-ra vonatkozó összesítés 8,8 milliárd Ft értékű összvagyont rögzít, miközben pl. tudott, hogy 1990. febr.-ban az MSZOSZ-előd SZOT vagyona – a tagszövetségek nélkül is – 2,4 milliárd Ft körül mozgott. A vagyonelszámoltatás érdekessége egyébként, hogy az ÁSZ nem fogadta el hitelesnek a Palkovics Imre vezette Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) bevallását, pedig a MOSZ-elnök – mint MDF-képviselő – a vagyonelszámoltatási törvény egyik előterjesztője volt.
A vagyonvédelmi törvény a szakszervezeti vagyon jelentős részére elidegenítési, ill. részben terhelési tilalmat vezetett be. Ennek feloldását egy új szervezetre, a különböző érdekvédelmi szervezetek képviselőiből létrehozott szakszervezeti Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezetre (VIKSZ) bízta. A VIKSZ tevékenységét a törvény szerint 4 tagú igazgatótanács irányítja, amelynek tagjai az MSZOSZ, a MOSZ, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája egy-egy képviselője, valamint az Érdekegyeztető Tanácsban képviselt többi szakszervezeti szövetség közös képviselője. A VIKSZ munkáját kezdettől fogva bojkottálja az MSZOSZ, s miután az „egyéb” kategóriába sorolt szakszervezetek képviselője is elmaradt az igazgatótanács üléseiről, az hónapokon át lényegében határozatképtelen volt. Ezért a törvényhozás nov. 19-én módosította a vagyonvédelmi törvényt: nov. 29-étől az igazgatótanács határozatképességéhez már 2 tag jelenléte is elegendő (egyben kimondták azt is, hogy a VIKSZ jogi személy). A vagyonvédelmi törvény szerint a szakszervezeti vagyon használatának ideiglenes megosztása a hatálybalépést követő 1 éven belül – tehát 1992. júl. 17-éig – megtartandó „szakszervezetek közötti választáson elért támogatottság alapján történik”. A végleges vagyonmegosztásról külön törvény rendelkezik majd.
1991. aug. 17-i hatállyal a parlament az ún. tagdíjfizetési törvénnyel megszüntette a „levonásos” tagdíjfizetési rendet. Ezt egy SZOT-határozat alapján 1988. jan.1-jén vezették be, s lényegében azt jelentette, hogy a tagbélyeg megszűnt, és egy írásbeli nyilatkozat alapján a munkáltató vonta le és utalta át a szakszervezeti tagdíjat. Az új törvény a korábbi munkavállalói nyilatkozatokat érvénytelennek minősítette, ám lehetővé tette, hogy új – már e törvényen alapuló – felhatalmazást adjanak a dolgozók munkáltatójuknak a tagdíjlevonásra. A szakszervezetek egy része – így pl. az MSZOSZ – ezt lényegében választásnak fogta fel, hiszen a munkavállalónak döntenie kellett, hogy melyik szakszervezet számlájára utalják át a tagdíját.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT