Idegenforgalom
Idegenforgalom
Az 1986-os esztendő a nemzetközi idegenforgalom „fekete éve” volt.
A szakma kétségbeesését és a turisták elmaradását több esemény táplálta: merényletek nagy európai repülőtereken halálos áldozatokkal; amerikai harci repülőgépek líbiai városokat bombáztak; a csernobili atomerőmű katasztrófája. De még annak is, aki megőrizte higgadtságát, jó oka volt, hogy 1986-ban ne utazzék Európába: az USD csaknem minden nyugat-európai valutához képest sokat veszített értékéből. Az amerikaiak által favorizált európai országokban – Franciaországban, Olaszországban, Görögországban és Nagy-Britanniában is – ugyanannyi pénzért csak kevesebbet lehetett kapni szolgáltatásban (és persze áruban is).
Mindebből mi a tanulság? Először is talán az, hogy a turizmus szerfelett érzékeny üzletág, alakulását emberi-hangulati tényezők is nagymértékben befolyásolják. Másodszor: a váratlan eseményre való reagálás módja országonként különböző. A csernobili katasztrófa miatt radioaktív szennyeződés pl. sokkal kevésbé befolyásolta a nyugat-európaiakat utazási terveik valóra váltásában, mint az amerikaiakat. Harmadszor: az amerikai turisták az idegenforgalmi fogadó országok szinte pótolhatatlan vendégei. Ők választják a legdrágább szállodákat, a legfényűzőbb éttermeket, ők a különleges műsorú, éjszakai lokálok és a „nagynevű” vendégművészeket fölléptető fesztiválok legjobban fizető látogatói. Ahol tehát a kínálat viszonylag nagy hányada szakosodott rájuk, ott az átlagosnál jobban megérezték elmaradásukat.
Mi azonban nem csupán egyetlen, mint láttuk, meglehetősen sajátságos, s remélhetőleg nem gyakran ismétlődő jelenségekkel teli esztendő idegenforgalmának alakulását kívánjuk vizsgálni. Ebből amúgy sem vonhatók le messzemenő következtetések. Valószínű, hogy összességében mint az útra keltek száma, mind pedig a turizmusban elköltött pénz 1986-ban is több volt, mint egy évvel korábban. Azaz a nemzetközi idegenforgalom növekvő irányzata töretlen maradt. E tekintetben a 80-as évek folyamán csupán 1983 volt kivétel; akkor tetőzött a második olajválság hatása a turizmusban legaktívabb európai országokban. De a visszaesés még 1983-ban sem volt igazán számottevő.
A turizmusban részt vevők oldaláról az utazás az életvitel olyan állandó elemévé vált, amiről még nehezebb körülmények között sem szívesen mondanak le. Inkább máson spórolnak. Utazáskor legfeljebb annyiban, hogy közelebb fekvő úticélt, olcsóbb szálláshelyet, jutányosabb árú éttermet választanak.
Ha törésekkel is, a szabadon elkölthető jövedelem emelkedik mindazokban az országokban, amelyeknek polgárai a legtöbbször kerekednek föl a határokon túlra: az NSZK-ban, Franciaországban, Ausztriában, a skandináv és a Benelux-államokban. Mellettük – ha még nem is tömegesen – új arcok is megjelennek az idegenforgalmi színpadon, élükön a japánokkal.
További tényezője a vendégáradatnak a szabadidő növekedése a világ fejlettebb országaiban. Ma már évente nem egyetlen 3-4 hetes időszakban vakációznak az emberek. És mert a közlekedés számottevően meggyorsult, érdemes a rövidebb szabadságok idején is távolabbi tájak felé indulni.
Végül, de nem utolsó sorban a 80-as évek turizmusnövelő tényezői között megemlítendő a hobbigyakorlás. A kedvtelésből végzett szabadidős tevékenységek skálája elképesztően kitágult, s ezek egy részének gyakorlására nem is igen kínálkozik lehetőség a lakóhely szűkebb környezetében. Gondoljunk csak a vadászatra, horgászatra, sárkányrepülésre, vitorlázásra, könnyűbúvárkodásra.
Mindeddig az utazási indítékok oldaláról vizsgáltuk az idegenforgalmat. Ugyanakkor a kínálati oldalon óriási mértékben megnőtt a választék. Szinte alig akadt ország, amely ne próbálna kihasítani magának egy darabot a turizmus kalácsából. Bár a 80-as években már megérett a felismerés, hogy ez még a legpompásabb természeti adottságok birtokában sem olyan egyszerű. Mert az utazó kedvűek távolról sem érik be csupán a tengervízzel, a napfénnyel, a táj szépségeivel. Emellett az otthon megszokott kényelmeit, infrastrukturális szintet (közlekedés, hírközlés, éttermi, kereskedelmi kínálat, stb) sem szeretnék nélkülözni. S ennek hiányát csak bizonyos mértékig kompenzálja az olcsóbb ár.
Emiatt még hosszú ideig megingathatatlannak látszik Európa vezető szerepe a nemzetközi turizmusban. Itt minden ország egyszerre küldő és fogadó – ha eltérő mértékben is. Itt kell az utazónak a legkevésbé számítania kellemetlen meglepetésekre, itt fordulnak elő a legkevésbé kommunikációs nehézségek. Európa mellett azonban feltűnően növekszik már térségek idegenforgalmi jelentősége is. A legszembeszökőbben Délkelet-Ázsiáé és Ausztráliáé. Japán beutazó forgalma 1980 és 1985 között 63%-kal növekedett – igaz, igen alacsony bázisról.
Általános nemzetközi tapasztalat, hogy az idegenforgalom fejlődése nem szakítható el a gazdaság, ezen belül is elsősorban a kereskedelem fejlődésének egészétől. Csekély az esélye, hogy az idegenforgalom legyen az általános gazdaságfejlődés motorja. Az összefüggés általában fordított: az általános gazdaság- és kereskedelemfejlődés húzza magával a turizmust is.
Honnan jönnek a látogatók és százalékos arányuk egy-egy ország teljes turistaforgalmában
Idegenforgalmi kiadások a világ 10 legnagyobb küldő országában és e kiadások aránya a küldő ország fogyasztásában (millió USD)
Idegenforgalmi bevételek a világ 10 legnagyobb fogadó országában és e bevételek aránya a hazai össztermékből (GDP), (millió USD)
Külföldi vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken* néhány nagy idegenforgalmi országban (1984, ezer éjszaka)
A külföldi turizmusra költött összeg a teljes áru- és szolgáltatásimport %-ában (1983)
Idegenforgalmi bevételek a teljes áru- és szolgáltatásexport %-ában (1983)
Üzleti utak és a szabadidős turizmus aránya néhány ország nemzetközi idegenforgalmában (1983) (az összes külföldi vendég %-ában)
A világ idegenforgalmának alakulása (beutazó külföldiek száma 1000 fő)
Beutazó külföldi száma az előző évhez képest (előző év = 100%)
Beutazó külföldiek száma (%-os megoszlás)
Idegenforgalmi bevételek (M USD)
Idegenforgalmi bevételek (%-os megoszlás)
Idegenforgalmi bevételek %-ban (előző év = 100)
Külföldről érkezők száma és az idegenforgalmi bevételek alakulása
Szállodai férőhelyek száma
