A világ mezőgazdasága 1986-ban

Teljes szövegű keresés

A világ mezőgazdasága 1986-ban
A 80-as évek elejére a fejlett ipari országokban páratlan méretű, úgyszólván eladhatatlan élelmiszer-fölöslegek halmozódtak fel, s ennek következtében növekedett a feszültség az exportőrök között. A fejlődő országok – amelyeknek lakossága elfogyaszthatta volna ezt a többletet – fő exportcikkeik áresése miatt olyan rossz pénzügyi helyzetbe kerültek, hogy nem tudták a bőségesen felkínált agrárjavakat megvásárolni.
A 80-as évek elejének világgazdasági pangása, különösen látványossá tette az egyébként már régóta növekvő regionális különbséget, ami a mezőgazdasági cikkek (túl)termelése és elosztása között tátongott. A legdrámaibb szakaszt az 1984-85-ös afrikai éhínség jelentette. Az ún. Szahel-övezet, Afrika „éhségzónája” már korábban is színtere volt a tartós szárazságokat követő élelmiszerhiánynak, de a legutóbbi az állandóan növekvő népszaporulat miatt minden korábbinál nagyobb tömeget érintett.
Az ENSZ világélelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO minden eddigi akciónál nagyobb méretű élelmiszer-szállítást bonyolított le 1986-ban. A világszervezet ezúttal a költségekre érzékeny gazda módjára kezelte a rábízott összeget, ill. gabonát. Charter-járatok és egyéb kedvezményes szállítási lehetőségek felkutatásával sikerült számottevően leszorítani a fuvardíjakat, így példátlan árutömeg érhette el az afrikai kikötőket. A gondok ezzel még nem szűntek meg: a kevés helyi szállítóeszköz miatt a szállítmányok sokszor már a parton romlani kezdtek, így a segélyezés a továbbiakban a szárazföldi elosztás megszervezésére összpontosított.
Általános az egyetértés abban, hogy a világélelmezés e neuralgikus pontjáról csak a saját élelmiszer-termelés föllendítésével lehet továbbjutni. Ezért a válságintézkedések után egyre inkább a helyi agrotechnika fejlesztése került a segélyezés súlypontjába: a gabonaszállítmányok után mezőgépek és műtrágya, valamint agrárszakemberek érkeztek.
Végső soron nem ez, hanem az ismét kedvezővé vált időjárás lendített nagyot az afrikai élelmezésen. A kontinens szinte mindegyik országában jó gabonatermést takaríthattak be 1986-ban, noha a csapadékkal egy időben megérkeztek a sáskák is. (A pusztítást csak a gyors és szakszerű beavatkozás tudta csökkenteni).
Az afrikai fejlemények miatt kevesebb figyelmet kapott az a kedvező változás, hogy az ázsiai fejlődő országok a 80-as évek elejére nagyot léptek előre. Ez a térség most már nemcsak saját szükségleteinek jó részét képes fedezni, hanem felzárkózott a világ hagyományos mezőgazdasági exportőrei – az Egyesült Államok, Kanada, a Közös Piac, Argentína, Ausztrália – mellé.
Ázsiában főként a gabonatermelés nőtt: a harmadik világ negyedszázada beindított „zöld forradalmának” leglátványosabb eredményei a kontinens délkeleti részén születtek; Kína, Thaiföld és Indonézia olyan tökéletesen elsajátította a korszerű megoldásokat, hogy gabona-terméshozamaik több esetben megelőzik az amerikait. Tavaly is roskadásig teltek a gabonatárolók Indiában, és ez az ország hovatovább a térség tekintélyes szállítójává válik. A világ legnépesebb országában, Kínában, tavaly valamelyest zsugorodott ugyan a gabonatermés, de az évtized elején négyszer egymás után betakarított bőséges termés nyomán így is nettó exportőr maradt.
Az egy évvel korábbi 405 millió tonnás gabonarekordhoz képest mintegy 10 millió tonnányi visszaesés mégis újabb intézkedések meghozatalára serkentette Pekinget. A felvásárlási árak – egyelőre a költségvetésből fedezett – felemelésével, a leszerződő, ill. a túlteljesítő parasztoknak terven felül juttatandó műtrágyával és más kedvezményekkel akarják visszafordítani azt a folyamatot, hogy a gazdák gabona helyett egyre-másra más, nagyobb jövedelemmel kecsegtető terményekre tértek át. Kína gabonaimportja mindazonáltal 1987-ben ismét nagyobb lehet, mint kivitele. Az ország gabona- – elsősorban kukorica- – exportját az is indokolja, hogy az északi termőterületekről egyszerűen ésszerűbb hajóval Japánba vinni az árut, mint az igen rossz közutakon a déli országrészbe juttatni.
Az ázsiai térség termelési sikerei sajátos módon majdnem annyi gondot okoztak, mint a korábbi élelmiszerhiány. Ezáltal ugyanis tovább növekedett Afrika kivételével a világot jellemző túltermelés, és így az ázsiai termelők is értékesítési gondokkal találták szembe magukat. Az éhínség által nem fenyegetett országokban mindenütt a minőségi fogyasztás került előtérbe, és ez is nehezíti a tömegélelmezési cikkek eladását.
A világ a 80-as évekre megtanulta élelmezni magát – vélik az elemzők -, és az agrártermékek elsősorban jövedelemszerző exportcikként szerepelnek a gazdasági elképzelésekben. Éppen a többletbevételre való törekvés – azaz a mind általánosabb túltermelés – nyomja le a mezőgazdasági cikkek világpiaci árát, s juttat sok parasztot a tönk szélére. Hogy mégse inogjon meg egész rétegek létalapja, a világ szinte minden államában kisebb-nagyobb mértékben támogatják a gazdákat. E támogatástól fedezve az agrárnépesség tovább folytatja piaci erőfeszítéseit, és így konzerválódik – vagy még fokozódik is – az immár felkarolt túltermelés.
A támogatások folyósítása persze súlyos teher az egyes kormányok, ill. integrációk költségvetésének, ezért az érintettek egyre jobban törekednek lefaragásukra, de lehetőleg úgy, hogy az ne menjen külpiaci részesedésük rovására. Ezért pl. a gabonaexportőrök évente találkoznak a támogatott export kölcsönös mérséklése céljából, de az Egyesült Államok, Kanada, Argentína, Ausztrália és a Közös Piac képviselőinek 1986 nyarán tartott megbeszélése a korábbiakhoz hasonlóan szintén nem hozott eredményt.
A világ máig legnagyobb agrárexportőre az Egyesült Államok nem tudja megemészteni, hogy a nyugat-európai integráció a 60-as évek nettó importőri szerepét a rámenősen terjeszkedő exportőrével cserélte fel, mégpedig az államilag alaposan megtámogatott exportár segítségével. Az amerikaiak pozíciója kétségkívül tetemesen romlott a mezőgazdasági javak világpiacán, jóllehet ők is farmereik hóna alá nyúlnak: a térvesztés miatti elkeseredés – és a partnerek változatlan gyakorlata – tavaly azt a döntést érlelte meg, hogy Washington is közvetlenül támogatni fogja a kivitelt. Az exportösztönzési program céljaira évi 2 milliárd dollárt szavaztak meg.
A rivalizálástól terhes agrárpiacon egy ilyen lépés nem maradhatott megválaszolatlan: Kanada szintén meghirdette saját 1 milliárd dolláros, csak gabonaeladásra szorítkozó támogatási programját. Ez az észak-amerikai ország, Ausztráliával együtt, nem tartozik a vezető termelők közé, csekély lélekszámánál fogva viszont produktumának nagy része a külpiacokra kerülhet, így a világexport nem figyelmen kívül hagyható tényezője.
A különféle nemzetközi fórumokon a vezető tőkés exportőrök nem jutnak többre általánosságok hangoztatásánál. Még ha van is GATT-előírás egyes termékek világpiaci ársávjára – mint pl. a tejtermékekére -, ezt a fölösleges felduzzadása esetén „méltányosságra” hivatkozva az érintettek átmenetileg figyelmen kívül hagyják. Így volt ez a közös piaci vajnak a Szovjetunióba irányuló engedményes eladásakor, amikor is Brüsszel az Egyesült Államok és Új-Zéland tiltakozása ellenére hajtotta végre akcióját.
A másik pozíciójának rovására történő piacszerzésre jó néhány további példát lehetne hozni: Washington a hagyományosan közös piaci „vadászterületnek” számító észak-afrikai országokat édesgette magához a szokásosnál olcsóbban kínált lisztjével és tejtermékeivel, a Közös Piac pedig hasonló eszközökkel halászott el üzleteket az amerikaiak orra elől a Közel-Keleten. A megerősödő ázsiai országok is rontották az amerikai agrárexport esélyeit: Kína a rövidebb szállítás révén jobb állapotú kukoricát tud Japánnak eladni, Thaiföld pedig egészen nagy országcsoport vezető rizsszállítójává vált.
Az agrárkereskedelem legfőbb feszültségforrása azonban 1986-ban az Egyesült Államok és a Közös Piac közvetlen árucseréjét érintő nézetkülönbség volt. A több termékkört is érintő vitát az integráció kibővüléséből fakadó vámszabály-módosulások mérgesítették el. 1986 elején vált a közösség tagjává Spanyolország és Portugália, és a szabályok értelmében erre a két államra is fokozatosan ki kellett terjeszteni a vámuniót. Ez viszont az oda szállító Egyesült Államokat szinte leküzdhetetlenül magas vámkorláttal fenyegette. Az amerikaiak nem vették komolyan azt a brüsszeli érvelést, hogy az új vámok az amerikai iparcikkeknek viszont kedvezőbb feltételeket teremtenek, s ez kárpótolhatja őket az agrárexport-kiesésért. Az újabb transz-atlanti kereskedelmi háborúval fenyegető helyzeten csak egy két évre szóló átmeneti megállapodás javított: eszerint mintegy 600 millió dollár érték termékre fokozatosan megszűnő vámkedvezmény érvényes, és egyelőre hatályon kívül helyezik azt a megkötést, hogy az ibériai tagállamoknak gabonaszükségletük legalább 15%-át közös piaci áruval kell fedezniük. Az amerikai ezenkívül lehetőséget kaptak kukoricafölöslegük egy részének más közös piaci tagországban való értékesítésére is.
Hamarosan újabb vita bontakozott ki. Az EGK vezető testülete, a brüsszeli bizottság újabb átfogó mezőgazdasági reformtervezet kidolgozásába fogott, és kiszivárgott, hogy ennek egyik eleme a közösségen belül forgalmazott minden növényi olaj tetemes megadóztatása. A látszólag belső kérdés azonban súlyos veszteséget okozhat az olajosmagvak Közös Piacra szállító exportőreinek. A brüsszeli elképzelés mögött ugyanis az húzódott meg, hogy a közösségen belül óriási fölöslegben termelt vajat és a szintén bőségesen rendelkezésre álló, de drágán előállított olívaolajat versenyképessé tegyék a sok esetben import alapanyagból készülő egyéb növényolajokkal.
Az Egyesült Államok eddig évente mintegy 2,5 milliárd dollár értékben szállított szójababot az EGK-ba, és nem lebecsülendő több délkelet-ázsiai ország pálmaolaj-exportja sem. Ezek érthetően igen idegesen reagáltak már az előzetes hírekre, jóllehet a közösségen belül is számos ellenzője van a tervnek, többek között a Washingtonnal szembeni feszültség „szükségtelen” kiélezése miatt. A tervezet – melynek következtében a közös piaci étolajárak megkétszereződhetnének – továbbra is napirenden van.
Az 1986-os év egyébként fokozta a közös piaci reformtörekvéseket. Ennek magyarázata, hogy a garantált belső felvásárlási árakkal közvetve ösztönzött túltermelés finanszírozása már szinte tűrhetetlenül megterheli a közös költségvetést: az EGK teljes kiadásának több mint kétharmad része jut az agrártámogatásokra, és ennek nagy szerepe van a több milliárd dollárnyi mérleghiányban. A közösség több mint két évtizede érvényes agrárpolitikája – a vezető testületek szerint – megérett az alapos reformra, ám a jelentős agrárnépességet eltartó országok minden olyan törekvést igyekeznek keresztezni, amely csökkentheti parasztjaik jövedelmét.
Az EGK-n belül többnyire a világpiacinál nagyobb árat garantálnak a termelőknek, akár a belső piacra, akár kereslet híján a közösségi raktárakba, akár pedig exportra jut árujuk. 1985-ben már az is nagy felzúdulást keltett, hogy Brüsszel a felvásárlási árak befagyasztását indítványozta (az infláció figyelmen kívül hagyása ugyanis lényegében jövedelemcsökkenést jelentett). Még nagyobb volt az ellenkezés azzal az előterjesztéssel szemben, amely a legnagyobb fölösleget mutató terményeknél már árcsökkentést foglalt magában. A javaslatot végül jóval a határidőn túl és sok tekintetben enyhített formában lehetett csak a tagállamokkal elfogadtatni. 1986 decemberében végre „áttörés” jellegű elvi döntés született a tejtermelés visszafogásáról (a raktárakban ekkorra már több mint 1 millió tonna vaj – s közel ennyi marhahús – halmozódott fel, egyelőre eladhatatlanul).
Az EGK-ban egyébként – akárcsak az Egyesült Államokban – 1986-ban is tudták tartani az előző évek több esetben rekordszintű vagy ahhoz közeli termelési szintjét. A természeti tényezők most már egyes régiókban is csak kivételesen vetik vissza valamely termény hozamait, globális méretekben pedig egyáltalán nem kell ilyesmivel számolni.
Európa több vidékén 1986 nyarán szárazság pusztított. Ez néhány kisebb kelet-európai ország teljesítményét visszavetette; Franciaország sok déli megyéjét pedig katasztrófa sújtotta területnek kellett minősíteni – volt országrész, ahol egyáltalán nem termett kukorica, de mindez nem okozott válságot, hisz a közös piaci raktárakból bőven lehetett fedezni a kiesést.
A szárazság hazánkban sem múlt el nyomtalanul. Jugoszláviában viszont már a második kiváló kukoricatermést takaríthatták be. A piaci helyzetet jellemzi, hogy a gazdák már csak fenntartásokkal tudtak örülni ennek: a nagy árubőség leszállította exportáraikat. Dugig teltek a raktárak, és a termelők kénytelenek voltak bármi áron átadni az exportőröknek fölöslegeiket. Még a labdarúgó-klubok is vettek olcsón kukoricát és üzleteltek vele külföldön. Romániában szintén igen jó volt a gabonatermelés, és Lengyelország is fellélegezhetett exportárualapjának megszaporodása láttán.
A Szovjetunióban több év kiábrándító gabonatermése után 1986-ban végre bőséges aratásnak nézhettek elébe. A nyugati elemzők rögvest le is szállították a világ e legnagyobb gabonaimportőrének várható beszerzéseire vonatkozó prognózisaikat, ami tovább nyomta lefelé a több éve ismétlődő, világméretű termésrekordok nyomán amúgy is alacsony árakat. A Szovjetunióban a gazdaság megújítását célzó intézkedések között jó néhány érinti a mezőgazdaságot. Így pl. ösztönözni kívánják a családi árutermelést, a terven felül termelő gazdaságok pedig soron kívül juthatnak teherautókhoz, építőanyaghoz és műtrágyához. A reformintézkedések helyi sajtóértesülések szerint abban még nem éreztetik hatásukat, hogy a nagyobb termeléssel párhuzamosan csökkent volna a gondatlan kezelésből fakadó szállítási és tárolási veszteség.
A szovjet állatállomány nem sínylette meg a korábbi években tapasztalt takarmányszűkét, és létszáma 1986-ban rekordot döntött. Ez magyarázza, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államokkal kötött hosszú távú gabonavásárlási egyezmény keretében az év végén szinte kizárólag csak a kukorica iránt érdeklődött, ami aggodalommal töltötte el az amerikai búzatermesztőket. A szeptemberrel zárult üzleti periódusban egyébként a szovjet fél eleget tett 4-4 millió tonnás (búza- és kukorica-) vásárlási kötelezettségének; de nem kért a pótlólagosan, engedménnyel felkínált búzából. A magas amerikai búzaárakra hivatkozva Moszkva nagyobb tétel közös piaci gabonát vásárolt.
A természeti körülmények áralakító hatása 1986-ban elsősorban a kávénál és a borsnál mutatkozott meg. Brazíliában az előző évben szárazság, ezúttal pedig fagy tizedelte meg a kávétermést, így rendkívül megcsappant az exportálható mennyiség. A kávéár az év elején felszökkent, és – a nyersanyagoknál az utóbbi időben szokatlan módon – ezúttal az áruhiány feszítette szét a piac stabilizálására hivatott áruegyezmény kereteit. A tagállamok – megszabadulva az exportkvóták kötöttségeitől – egymással versengve igyekeztek learatni az áremelkedés előnyeit, ami végül is lejjebb szorította a kávé árát. Ennek ellenére bekövetkezett az a páratlan esemény, hogy Brazília – szerződéses kötelezettségeinek teljesítése érdekében – a londoni árutőzsdén vásárolt kávét.
A természeti hatásoknál komolyabb következménnyel járt a világ agrárpiacán egy emberi okokra visszavezethető katasztrófa, a csernobili atomerőmű egyik reaktorának felrobbanása. A szerencsétlenség színhelyétől nagy távolságra elszálló radioaktív részecskék Észak- és Kelet-Európa több százezer négyzetkilométeres területét fertőzték meg, és hatalmas zöldség-, ill. tejterméktömeg megsemmisítését kényszerítették ki. Az árutőzsdéken kezdetben igen nagy arányú szovjet élelmiszer-vásárlásokra számítottak, az országban azonban nem ítélték olyan tetemesnek a veszteséget, hogy a külpiacokhoz folyamodjanak.
Az NSZK, Ausztria, Svájc és Jugoszlávia nagy összegeket fizetett gazdáinak a megsemmisített termények fejében. Ennél jóval nagyobb volt a hatása annak a tilalomnak, amelyet az esemény után a Közös Piac rendelt el a kelet-európai zöldség- és hússzállítmányokra. A teljes tilalmat jó egy hónap múlva feloldották, de helyette igen szigorú sugárzásvédelmi szabványokat határoztak meg. Tengerentúli exportjuknál maguk a nyugat-európaiak is nehézségbe kerültek az ottani óvintézkedések miatt: Kanadában pl. több olasz gyümölcstételben találtak sugárszennyeződést. Az utóhatások még 1987-ben is érezhetőek voltak: Jugoszlávia az NSZK-ból vásárolt tejport irányította vissza hasonló okból.
A baleset nyomán még jobban előtérbe került a természeti környezet védelme, ami egyben a mezőgazdaság fő erőforrását is jelenti. FAO-tanulmány mutatta ki, hogy a talajerózió miatt nagy ütemben pusztul a világ termőföldje, és hogy ebben az intenzív talajművelés nagy szerepet játszik. Azokban az országokban, ahol azt a gazdálkodás fejlettsége lehetővé teszi – vagy a fölöslegek egyszerűen megkövetelik -, kifejezetten támogatják a termőföld parlagon hagyását. A Közös Piac több tagállamában erősítési programba kezdtek, amelynek célja a megújuló energiaforrások szaporítása.
Több fejlesztés szolgálja az agrártermelés részleges áttérését az élelmiszer-ellátásról az ipari nyersanyagok előállítására. Jóllehet ezek az alapanyagok sem hoznak nagy nyereséget, de túltermelésük kisebb, mint az élelmiszereké. Európa déli államaiban pl. szaporodnak a fenyőnél lényegesen gyorsabban növő eukaliptusz-ültetvények, amelyek a papírgyártást szolgálják.
Több nyugat-európai országban 1986-ban korlátozásokat vezettek be a műtrágya-felhasználásban. A nitrogén-műtrágyák adagolásának szigorú ellenőrzését – és a termelés kilátásba helyezett csökkentését – a talajvíz aggasztó mértékű elnitrátosodása indokolja. Egy másik egészségkárosító mezőgazdasági szer, az állattenyésztésben használatos hormonkészítmények közös piaci tilalma 1987-ben lépett életbe. Az Egyesült Államokban évtizedek óta alkalmazzák az állatok súlygyarapodását segítő szteroidokat, és állítólag semmilyen káros következményt nem tapasztaltak az ilyen állatok húsát fogyasztóknál. A közös Piacra azonban az így kezelt állatok húsát nem engedik be, és ez az amerikai húsipart – a protekcionizmus elítélésén kívül – alkalmazkodásra is kényszerítheti.
A fontosabb agrárcikkek piacát stabilizálni hivatott nemzetközi nyersanyag-egyezmények működőképessége 1986-ban sem javult. A már említett kávéegyezmény az áruhiány miatt volt képtelen összeegyeztetni az érdekeket; a kakaó- és a kaucsukegyezmény többé-kevésbé betöltötte feladatát: a cukoregyezmény pedig az elképesztő fölösleg következtében elvesztette minden gazdasági hatását és a búzaegyezményhez hasonló informatív testületté degradálódott. Az adatgyűjtésre és tudományos kutatásra szorítkozó Nemzetközi Búzaegyezményt felügyelő szervezet, a Nemzetközi Búzatanács (IWC) 1986 végén fogadta tagjai közé Magyarországot.
A mezőgazdasági cikkek árucseréjét 1986-ban minden korábbinál jobban fékezte az agrárprotekcionizmus. Hiába készített átfogó jelentést a témáról a legfejlettebb tőkés országokat összefogó szervezet, az OECD, ezt 1986-ban – a politikailag „túl érzékeny” megállapítások miatt – végül is nem tették közzé. Egyes értesülések szerint a beszámoló főbb pontjaiban egybevág a washingtoni mezőgazdasági minisztérium (USDA) és a Világbank helyzetelemzésével. Ezek szerint az iparilag fejlett országok közül Japán óvja mezőgazdaságát a legnagyobb mértékben, majd az EGK és az Egyesült Államok következik. Néhány ágazatban – búzatermesztés, baromfitenyésztés, tejgazdálkodás – Kanadában is jelentősek a szubvenciók, Ausztráliában viszont csekély a támogatás. Argentína helyzete kivételes. Exportadók révén elvonják a gabona- és a szójababtermelés jövedelmének egy részét. Az egyes ágazatokban általában tekintve a tejgazdálkodás és a rizstermelés tartozik a leginkább felkaroltak közé: a támogatás aránya mindkét esetben meghaladja az ágazat által előállított piaci érték 60%-át. A marhahús- és a cukortermelésben a juttatás mintegy 30%-os, a búza és a takarmánygabona esetében pedig 25% körüli.
Számos ország követeli az ilyen mértékű támogatás felszámolását – így ugyanis növekedhetne a világkereskedelem -, a gazdák viszont megsínylenék a belföldi árak ennek következtében bekövetkező zuhanását. A szubvenciók eltüntetése végső soron a világpiaci árakra is ellentmondásosan hatna. Összességében az agrárszakemberek nem a közeljövő gondjának tekintik a mezőgazdasági támogatások megszüntetéséhez való alkalmazkodást.

 

A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatottak %-ában A megművelhető terület aránya A kínai mezőgazdaság fejlődése A világ gabonatermelése (ezer tonna) A világ búzatermelése (ezer tonna) A búza termésátlaga (kg/hektár) A búza exportja (ezer tonna) A világ kukoricatermelése (ezer tonna) A gabonafélék főbb felhasználói (millió tonna) A világ rizstermelése (ezer tonna) A világ rizsexportja (ezer tonna) A rizs termésátlaga (kg/hektár) A gabonafélék világpiaci ára (USD/tonna) Műtrágyafelhasználás (hatóanyag-kg/hektár) Egy traktorra jutó mezőgazdasági terület (hektár) A világ hústermelése (ezer tonna) A világ húsfogyasztása főbb árucsoportok szerint (vágósúly, ezer tonna) A világ szarvasmarha-állománya (ezer db) A világ sertésállománya (ezer db) A világ juhállománya (ezer darab) A világ tejtermelése (ezer tonna) A világ vajtermelése (ezer tonna) A világ tojástermelése (ezer t, 1 t = 18 000 db) Egy főre jutó tojásfogyasztás (darab) A világ bortermelése (ezer hektoliter) A világ sörtermelése (ezer hektoliter) A világ cukortermelése (millió tonna) A világ cukorexportja (millió tonna) Cukorfelhasználás a nagyobb fogyasztó országokban (millió tonna) Fontosabb mezőgazdasági nyersanyagok világpiaci árának alakulása (1985-ös USD-ben) A világ kaucsuktermelése (ezer tonna) A világ dohánytermelése (ezer tonna) A világ almatermelése (ezer tonna) A világ kávéexportja (ezer tonna) A világ banántermelése (ezer tonna) A világ narancstermelése (ezer tonna) A világ kávétermelése (ezer tonna) A világ teatermelése (ezer tonna) A világ kakaótermelése (ezer tonna) A világ gyapottermelése (ezer tonna) A legnagyobb gyapotfelhasználók (ezer tonna) A világ szizáltermelése (ezer tonna) A világ erdőségei a mezőgazdasági terület %-ában (1984) A világ erdőségei és fakitermelése (1982)

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages