Görög-római mitológia
Görög-római mitológia
A görög mitológiáról való ismereteink fő forrásai költői alkotások, Homérosz és Hésziodosz művei. Ábrázolásuk szerint kezdetben csupán a káosz létezett, s belőle támadt az első isten, Gaia, a Földanya; Gaia szülte férjét, Uranoszt, az Eget; kettejük gyermekei pedig óriási szörnyek voltak. Uranosz és Gaia gyermekei voltak még Ókeánosz, a tenger és Kronosz, az idő ura. Kronosz erőszakkal fosztotta meg szüleit hatalmuktól, így ő lett a főisten. Az istenek e nemzedékéhez tartozott Héliosz (a Nap), Szeléné (a Hold), s az eget a vállán tartó Atlasz. Kronosz gyermeke volt Zeusz, aki megdöntötte apja hatalmát, ő lett a főisten, az ég ura, míg fivérei közül Poszeidón a tenger, Hádész pedig az alvilág istene lett. Zeusz fejéből pattant elő Athéné istennő, s az ő gyermeke volt – mások mellett – Árész, Apollón és Artemisz is. A mitikus elgondolás szerint az embert is vagy Zeusz, vagy a tüzet is az embernek ajándékozó Prométheusz alkotta meg.
A mitológiai elgondolás szerint az istenek a földihez hasonló társadalomban élnek és halhatatlanok, ám az emberhez hasonlóan ők is alá vannak vetve a sors, a végzet rendelésének. Lakhelyük az Olümposz hegy hófödte csúcsa, de gyakran vegyülnek az emberek közé. A mitológia sok alakja egy-egy isten és földi, halandó nő nászának szülötte, mint a legfontosabb görög hérosz, Akhilleusz. Az istenek a földi lényekhez hasonlóan gyűlölnek, szeretnek és pártoskodnak, s egymás közötti kapcsolataik a görög mitológia állandó témái. További fontos alakja a görög istenvilágnak Aphrodité, a szerelem istennője; az isteni háziasszony, Zeusz felesége, Héra; vagy a föld termékenységének istennője, Démétér. Héphaisztosz az istenek kovácsa, a bor, a szőlő és a mámor istene pedig az orgiasztikus, vad és kicsapongó kultuszáról nevezetes Dionüszosz. Hermész a szerencse istene, a művészetek és a tudományok égi védnökei pedig a Múzsák. A Hórák a rend őrei, a Moirák pedig a sors fonalát fonják. Kultikus vonatkozásokban a klasszikus görögség számára Zeusz alakja volt a legfontosabb, később azonban fokozatosan növekedett Apollón és Dionüszosz kultusza is.
Róma ősi istenei védőistenek; a személytelen „házi” istenek csoportját alkotó lares, manes. Ősi latin isten Venus, Diana, Vesta, Mars hadisten és Quirinus isten. Az égi istenek triászát Jupiter, Juno és Minerva alkotta, akiket a görög kultúrával való megismerkedés hatására Zeusszal, Hérával és Athénéval azonosítottak. Általában is jellegzetessé vált a római mitológiában a szinkretizmus: a latin isteneket görög istenekkel azonosították, tulajdonságaikat, szerepeiket átvitték egymásra. A görög mítosz átvétele következtében önálló római mitológiáról nem is igen beszélhetünk; a mítoszok építményének csupán néhány eleme tekinthető római eredetűnek.
