A konfucianizmus

Teljes szövegű keresés

A konfucianizmus
A kínai vallásosság fejlődésében máig ható fordulatot hozott Konfuciusz vallási, etikai reformja, a konfucianizmus kialakulása. Az alkotó a hagyomány szerint i. e. 550 és 480 között élt, s észak-kínai szülőföldjén magas állami, közhivatali méltóságokat viselt. Tanító tevékenységében sajátosan keveredett a filozófiai-etikai elem és a közvetlenül vallási mondandó. Nevéhez az utókor öt kanonikus könyvgyűjteményt kapcsol, ezek tartalma zömében erkölcsi szabály, s részben tőle, részben tanítványaitól származnak. Konfuciusz tanításának középpontjában a helyes emberi cselekvések kérdése áll: fő elve szerint ne tégy olyat, amit nem akarsz, hogy mások tegyenek veled. A helyes viselkedés vezet el az igazsághoz, az igazság győzelme pedig a társadalom legfontosabb érdeke. A konfucianizmus kiindulópontja a patriachális társadalom: király és szolga, apa és fiú viszonyában egyaránt előbbiek bölcs útmutatásai és utóbbiak engedelmes tettei a mértékadók.
Az emberi bölcsesség fontos forrása a múlt, a régiek viselkedésének tanulmányozása. E régiek is azt igazolják, hogy a méltó emberi élet lényege a mindenben való mértékletesség: a szorgalom, a jóság és a kölcsönös tisztelet gyakorlása. Különleges jelentőségű, hogy a konfuciánus etika nem marad meg az egyéni erkölcsi létezés szabályozásánál, hanem kifinomult társadalom- és államelméleti nézeteket képvisel.
Társadalomelméleti kiindulópontja az, hogy a nép számára a fejedelmek magatartása irányadó és példamutató. Az uralom alapja szerinte a hadsereg, a táplálkozás és a bizalom, amelyek közül az előbbi kettő időről időre nélkülözhető, a bizalom azonban nélkülözhetetlen.
A konfucianizmus osztja az ősök tiszteletével kapcsolatos közkeletű kínai nézeteket, s nem idegen tőle a hagyományos mitológia elveinek elfogadása, tudomásulvétele sem. Világképének központjában a Tao áll, mint az állandóság és változatlanság elve. Ez szabja meg az égitestek járását csakúgy, mint az emberi tevékenység helyes elveit. Valójában a Tao itt nem egyéb, mint a konzervatívan felfogott örök erkölcsi törvény, a fiúi, állampolgári, házastársi és baráti hűség legfontosabb foglalata. Különösen az Énekek könyve alapján a konfucianizmus az i. e. 2. sz.-tól Kína államvallásává lett; patriarchális moralizmusa jól illett a bürokratikus kormányzás dinasztikus követelményeihez és összhangba került az állami kultusz és mitológia fő elveivel is. Ezt az államvallás-szerepet az sem gátolta, hogy a kínai vallásosságban a konfuciánus bürokratikus konzervativizmus elvei keveredtek a taoizmus irracionális misztikájával és a buddhizmus szerteágazó hatásával: a kínai univerzalizmus etikáját egészen a 20. sz.-ig a konfuciánus Si king (Énekek könyve) felfogása határozta meg. A konfucianizmus, mint vallás, ma is egy tágabb keret, a kínai univerzalizmus egyik mozzanata, eleme.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT