Népesség, népmozgalom

Teljes szövegű keresés

Népesség, népmozgalom
A 17. sz. közepétől lehet megbízhatóbb becslések segítségével megítélni a világ népesedési helyzetét. A világ népességszámát 1650-ben a különböző szerzők 545 millióra teszik, de ez nem tekinthető teljesen megbízhatónak. Száz évvel később a világ népessége 730 millió fő, 1800-ban már meghaladja a 900 millió főt, ami azt jelenti, hogy a 18. sz. folyamán a népesség átlagos szaporodása évente 0,4%-os volt.
Az ipari forradalom következtében a népesség növekedése elsősorban azokon a területeken indult meg, ahol az új városi-ipari életforma kialakult. Munkaerőre volt szükség. Ezt a mezőgazdasági vidékekről a városokba történő nagyarányú vándorlás, valamint az életmód megváltozásával módosult demográfiai trendek biztosították. A több évezred alatt kialakult természetes népesedési kép lassan módosult; a magas termékenység eddig mindig magas halandósággal párosult. A gazdasági-társadalmi változások hatására az ipari fejlődésbe legjobban bekapcsolódott országokban a halandóság elkezdett csökkenni, de ezt csak lassan követte a születések számának visszaesése. Ez a jelenség az eddiginél nagyobb szaporodást eredményezett.
E tendencia a 19. sz. első felében fokozódott: 1800 és 1850 között már évi 0,5%-kal nőtt a világ népessége, és 1850-re megközelítette a 1200 millió főt, tehát 200 év kellett a népességszám megkétszereződéséhez (1650-ben 545 millió). Az ún. „első demográfiai forradalom” hatásai még a 19. sz. második felében is hatottak, és összességében ebben az időszakban is megmaradt a század első 50 évében tapasztalt népességnövekedés. Így a századfordulón a Föld népességszáma meghaladta az 1,6 milliárdot. A – mai értelemben vett – fejlődő régiók népességfejlődése elmaradt a fejlett régiókétól: ez utóbbiakban 1800-1900 között már évi 0,93%-os népességnövekedést figyelhetünk meg, míg a fejlődő régiókban a népességnövekedés ekkor még csak 0,45%-os.
Kissé megváltozott a helyzet a 20. sz. első felében. Ekkorra már a fejlett területek – főleg Európa – népességnövekedése stagnált: az erősen visszaesett termékenység mellett főleg a két világháború jelentős emberveszteségei növelték a kormegoszlás miatt amúgy sem javuló halandóságot. Így az a kép alakult ki, hogy a 20. sz. első felében a fejlődő régiók növekvő szaporodása már magasabb a fejlett régiók évi 1,00%-os szaporodásánál.
A népesedési helyzet tényleges megváltozása azonban csak a II. világháború után következik be. Ekkor a fejlett régiók szaporodása csökken, de a fejlődő országok népesedése jelentősen módosul. Náluk a termékenység még megmarad hagyományosan magas szinten, mivel a gyarmatosítás megszűnte után sem következik be változás a gazdasági és a társadalmi helyzetben. Ugyanakkor a halandóság – elsősorban a jelentős egészségügyi változások, így főleg a járványok megállítása, új gyógyeljárások, oltások segítségével – gyors és nagyarányú csökkenésnek indul. Ez természetesen azzal jár, hogy e területen a hosszú ideig stagnáló, majd viszonylag kis mértékben növekvő népesség száma gyors növekedésnek indul, és ez a folyamat a 20. sz. végéig, sőt várhatóan tovább is tart. Így 1995-2000-ben a fejlődő régiók népességszáma évi átlagban 1,78%-kal emelkedik, ugyanakkor, amikor a fejlett régiókban 0,52%-ra süllyed a népesség évi átlagos növekedése. Mindez azt eredményezi, hogy a világ népessége, amely 1950-ben még alig haladta meg a 2,5 milliárdot, 2000-re – az ENSZ ún. közepes becslése szerint – eléri a 6,1 milliárdot. 2010-ben a 7 milliárdot, 2020-ban a 7,8 milliárdot, 2025-ben pedig már 8,2 milliárd lesz.
Az eltérő népességfejlődés következtében jelentősen módosult az egyes földrészek népességi aránya. Ázsia lakossága mindig a világ népességének többségét alkotta, de az 1650. évi 60%-ról 1800-ra a Föld lakosságának kétharmadára nőtt e földrész lakóinak száma, majd a többi földrész jelentősebb szaporodása következtében 1950-ben a világ lakosságának 55%-át, 1980-ban és 2000-ben 58%-a, 2010-ben 57%-a és 2025-ben 55%-a élt, ill. él itt Európa lakossága – a Szovjetunióval együtt – a 17. sz. közepén még csak a Föld össznépességének 18%-át képviselte, ez az arány 1800-ben 21%-ra, 1900-ban 25%-ra nőtt, majd a népességszaporodásnak a születésszám visszaesésével bekövetkezett csökkenése miatt 1950-ben 23%-ra, 1980-ban 17%-ra, 2000-ben 14%-ra, 2010-ben 12%-ra és 2025-ben 11%-ra csökkent, ill. fog csökkenni. Számottevő Amerika népességi súlyának növekedése, amit részben a jelentős bevándorlás okozott. A 17. sz. közepén e világrész lakossága az össznépesség 2%-át tette ki, 1900-ban már 9%, 1950-ben 13%, 1980-ban és 2000-ben 14% a súlya. Afrika lakói 1650-ben a világ népességének 18%-át képviselték, majd – főleg a népesség számának a rabszolgák elhurcolása miatti visszaesése, ill. a többi világrész jelentősebb gyarapodása következtében – ez az arány 1800-ban 10%-ra, 1900-ban 8%-ra csökkent, 1950-től – a halandóság csökkenése és a termékenység kisebb arányú csökkenése eredményeként – az arányszám 9%-ra, 1980-ban 11%-ra, 2000-ben 14%-ra, 2010-ben 17%-ra, 2025-ben pedig 20%-ra emelkedett, ill. emelkedik.
A változó népességfejlődés erősen növelte a világon a fejlődő országok népességi súlyát az 1750-ben még csak 78% volt, majd 1950-ben 67%-ra csökkent; 2000-re 79%-ra, 2010-re 81%-ra, 2025-ben pedig 83%-ra emelkedik.
Az utóbbi két és fél évszázad népességfejlődésének demográfiai képét akkor tudjuk jól megrajzolni, ha megvizsgáljuk, hogyan alakult 1750 óta a természetes népmozgalom két alapvető mutatója a születési és halálozási arányszám a világon.
A világon a születési arány (40‰) 1750-től 1850-ig nem változott. 1850-1900 között árnyalatnyit csökkent. Ezután a fejlett területeken az élveszületési arány csökkenése kezdődött, a fejlődő régiókban pedig továbbra is magas szinten volt, így a világon az élveszületési arányszám 1900-1950 között 36‰-ra, az 1980-1985-ös években 27‰-ra csökkent. Az egyes földrészek születési arányszámának sorrendje változatlan maradt, de a különbségek az eltérő időbeli fejlődés következtében fokozódtak. Továbbra is Afrikában becsülhető a legmagasabb születési arányszám: 46‰, itt nem következett be nagyobb visszaesés (1950-1955-ben 48‰). A többi világrészen lényegesen csökkent az élveszületési arányszám. 1950-1985 között a termékenység Ázsiában 36%-kal, Európában 30%-kal, a Szovjetunióban 28%-kal, Amerikában és Óceániában 25-25%-kal csökkent. 1980-1985 átlagában Ázsiában 27, Európában 14, a Szovjetunióban 19, Amerikában 25 és Óceániában 20 az 1000 lakosra jutó élveszületési arányszám.
Ami a népesség megoszlásának másik tényezőjét, a halandóságot illeti, e tekintetben jóval nagyobb változásoknak lehetünk tanúi. Az 1750-1800-as évektől az 1000 lakosra jutó halálozások száma 36-ról az 1850-1900-as évekre 35-re, az 1900-1950-es évekre 27-re, és az 1980-1985-os évekre 11-re esett vissza, tehát jelenleg kevesebb mint egyharmada a 200 évvel ezelőttinek. Figyelemre méltó, hogy a fejlett régiókat 1950-ig a halandóság folyamatos visszaesése, a 20. sz. második felében pedig ennek alacsony szintű stagnálása jellemzi. A fejlődő régiókban a halandóság 1950-ig folyamatosan magas volt, majd évtizedről évtizedre javult. Az 1750-1800-as években az 1000 lakosra jutó halálozások száma a fejlett területeken 34, a fejlődő területeken 37 volt, ez az arányszám az 1980-1985-ös évek átlagában a fejlett régiókban 9,6-ra, a fejlődő régiókban pedig 10,8-ra esett vissza. Az elmúlt 200 év alatt a halandóság a fejlett országokban 72, a fejlődő országokban 71%-kal csökkent.
A lényeges halandósági különbségeket a nyers halálozási mutatóknál jobban mutatja a születéskor várható átlagos élettartam összehasonlítása. A jelenleg születő gyermekek átlagosan 60 év megélhetésére számíthatnak ezen belül a leányok születéskor várható élettartama 61 év, a fiúké 58 év. Ez annyit jelent, hogy az 1950-1955-ös időszakhoz viszonyítva a születéskor várható átlagos élettartam 14 évvel nőtt.
A közeledés ellenére a világrészek közötti különbségek ma is jelentősek. A legrövidebb ideig a 80-as évek közepén az afrikaiak élnek, itt a születéskor várható átlagos élettartam 49 év; ez 11 évvel több, mint az 1950-1955-ös években volt. Ázsiában az érték 59 év, de itt a javulás még számottevőbb: 18 év Amerikában, Óceániában és a Szovjetunióban általában kisebb a növekedés: 7-9 év.
Az ENSZ készítette előreszámítások megközelítő alapot szolgáltatnak a jövőbeni népességi helyzet megítéléséhez. A legutóbb (1986-ban) kiadott előreszámítások 2025-ig vetítik előre a népességi helyzet valószínű alakulását. Az összes rendelkezésre álló adat arra utal, hogy a 20. sz. végén a világ népességének száma eléri a 6122 milliót. A növekedés aránya 1985-1990 között évenként 1,63%-os, ez 2000-2005 között évenként 1,38%-ra, 2010-2015 között évenként 1,18%-ra csökken, 2020-2025 között pedig az évi növekedés aránya 1% alá süllyed. Ennek ellenére a számítások szerint a világ népessége 2010-ben 7 milliárd, 2020-ban 7,8 milliárd és 2025-ben már 8,2 milliárd lehet.
(Táblázatainkban minden 1985-re vagy későbbre vonatkozó adat becslés, amely az ENSZ legutóbb közreadott hivatalos kiadványából származik. Ennek tárgya a világ népességének várható alakulása, számításait 1984-en készítették és 1986-ban adták ki.
A becslések általában három változatban – magas, közepes, alacsony – készülnek. Táblázatainkban mindig a közepes változatot adjuk meg.
Az világ országait – ugyancsak az ENSZ kiadványát követve – táblázatainkban két csoportra osztottuk: 1. Iparilag fejlett országok (térségek): Európa, a Szovjetunió, Észak-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland és Japán; 2. Fejlődő országok (térségek); Afrika, Ázsia (Japán és a Szovjetunió kivételével), Latin-Amerika és Óceánia; Nagy-Britannia = Nagy-Britannia és Észak-Írország)
Dr. Klinger András

 

A világ népességfejlődése A világ és az egyes földrészek népessége (millió fő) A világ és az egyes földrészek népessége (%) Átlagos népességfejlődés a világon és az egyes földrészeken (%) A világ és az egyes földrészek népsűrűsége (fő km2) A 0-14 éves népesség arányának alakulása (az össznépesség %-ában) Évi átlagos népességfejlődés a fejlett és a fejlődő régiókban (%) A világ népessége a fejlett és a fejlődő régiókban (millió fő) A 65 éves és idősebb népesség arányának alakulása (az össznépesség %-ában) A világ és az egyes földrészek népességének születéskor várható élettartama (év) A világ és az egyes földrészek népességének születéskor várható élettartama (év) Az 1000 lakosra jutó halálozások száma néhány országban Az 1000 lakosra jutó halálozások száma az egyes földrészeken 1000 élve születésre jutó 1 éven aluli meghalt Halálozási arányszámok néhány halálok szerint (100 000 lakosra) Öngyilkosságok (100 000 lakosra számítva) Az öngyilkosságok száma a férfiak korcsoportja szerint (100 000 lakosra) Az öngyilkosságok száma a nők korcsoportja szerint (100 000 lakosra) Az 1000 lakosra jutó élveszületések száma Az 1000 lakosra jutó élveszületések száma az egyes földrészeken Az 1000 lakosra jutó természetes szaporodás, fogyás (-) néhány országban Az 1000 lakosra jutó természetes szaporodás az egyes földrészeken A természetes népmozgalom arányszámai a fejlett és a fejlődő régiókban (1000 lakosra) A 15 éves és idősebb népesség halandóságának alakulása (100 000 lakosra) A 100 000 lakosra jutó baleseti halálozás Az 1000 lakosra jutó házasságkötések és válások száma Kína népessége

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT