Az atomenergia gazdaságossága
Az atomenergia gazdaságossága
Általános vélemény, hogy az atomerőművek a világ legtöbb országában versenyképesek a hagyományos villamosenergia-termelési módokkal. A megítélést nagyon megnehezíti, hogy a helyzet időszakonként és még egy országon belül is változik. Ezért adataink csak hozzávetőleges tájékoztatásnak tekinthetők.
A világra vonatkozó általános becslések egyike szerint (Inst. National des Sciences et Techniques Nucléaires, Saclay, France) a gazdaságosság a kihasználástól az alábbiak szerint függ:
500 óra/év kihasználásig a szénhidrogén-csúcserőmű,
1300 óra/év kihasználásig a szénerőmű,
1300 óra/év kihasználás felett az atomerőmű
a gazdaságos. Az összevethető értékek (jelenleg) a következők (francia frankban):
1300 óra/év kihasználásig a szénerőmű,
1300 óra/év kihasználás felett az atomerőmű
a gazdaságos. Az összevethető értékek (jelenleg) a következők (francia frankban):
atomerőmű 0,2 frank/kWh,
szénerőmű 0,31 frank/kWh,
olajerőmű 0,67 frank/kWh.
szénerőmű 0,31 frank/kWh,
olajerőmű 0,67 frank/kWh.
1985-ös közlés szerint (Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 1985/12), ha a szénenergia termelési költségeit 100-nak vesszük, az atomenergia termelési költségei országonként a következők (francia frankban):
| Egyesült Államok | 102 |
| Franciaország | 51 |
| Japán | 68 |
| Nagy-Britannia | 61 |
| NSZK | 63 |
A 70-es évek két olajválsága után sokan azt várták, hogy az atomenergia fokozottabban előtérbe kerül. Ma egyre inkább úgy fest a helyzet, hogy a földgáz lesz a verseny nyertese – legalábbis egyelőre.
A beruházási költségek az utóbbi években gyorsan növekedtek. Az Egyesült Államokban üzembe lépő atomerőművek fajlagos beruházási költségei ma reaktortól függően 2500-3000 dollár/kW között váltakoznak. A növekedésnek az általános infláción túlmenő oka: a biztonsági követelmények fokozódása (ma a beruházási költségek 30-50%-át fordítják a biztonságot szolgáló berendezésekre), az építési idő elhúzódása (10-12 éves átfutási idő esetén a kamatterhek a beruházási költségek felét is meghaladhatják). Hasonló növekedés tapasztalható a szénerőművek esetében is: itt a környezet védelme miatt ma már megkövetelt pernye- és kénleválasztó berendezések jelentik a fő költségnövelő tényezőket.
Magyarországon a termelt villamos energia költségei a következőképpen alakulnak az elkövetkező esztendőkben (ERŐTERV, 1987):
| atomenergia | 100 |
| lignit | 96-109 |
| gázturbina | 74-91 |
A lignit esetében a bizonytalanságot az erőmű nagysága, a gáz esetében pedig az elsődleges energiahordozó ára okozza. (Lehetne az adatokat finomítani aszerint, hogy a gázt milyen erőműben használják fel, de ez nem változtatná meg lényegesen a fenti összképet). A termelt villamos energia költségeinek a mérlegelése azonban nem elégséges egy erőműépítési stratégia kialakításához, mert ebben egy sor egyéb tényezőt is figyelembe kell venni: van-e az egyes energiahordozókból elegendő mennyiség, az erőművet „zöld mezőre” kell-e telepíteni vagy már meglévő telephelyet lehet továbbépíteni stb.
