VIHAR ELŐTT
ifjú asszony alszik, mögötted szakállas
haditettek, vigyázz! kár lenne éltedért
tíz kemény körömmel életed köré, míg
körötted körbe-körbe lengett a halál
fészkei rémülten a fák tetejéről
s minden összetörik! figyeld az eget, mert
kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és
sírva sirdogál most az alvó férfinép;
fölriad! s bámul rád, ki ébren üldögélsz
míg szálldos körötted körbe röpke dörgés,
mert takaros csata készül itt, a cifra
szél beszél felőle fennen és a felleg;
jó lesz szerelmed terítni asszonyodra.