Könnyebb a nehezebb

Teljes szövegű keresés

Könnyebb a nehezebb
Urasodnak mindenben, ilyenformán kezd már ritkaságszámba menni az egy fából vágott csónak. A vízenjárás tudományának mindenesetre a legősibb fajtájú edénye ez. A ledőlt parti vastag fatörzs tetejére tüzet raktak, azt okkal-móddal ápolták úgy, hogy a parázs kiégette a fa belsejét: így támadt az első ladik. Az egy fából való csónak is ezen az alapon készült, csakhogy már rendesen ki van faragva; van neki orra, eleje, hátújja, közepe, evezőlukja, kötélkarikája, miegymás. Tölgyfából való hosszú és irgalmatlanul nehéz jószág. A mai könnyű ladikhoz úgy viszonylik, mint a fürge mókus a lajhárhoz. Külső látszatra nem lehet mást gondolni róla, hogy igen-nagyon esetlen és otromba eszköz.
Pedig nem.
A jó múltkoriban szükség volt egyre. Abból az okból, hogy tegyünk el belőle legalább egyet emlékül arra az időre, amikor egy csepp sem marad belőle a vízen. Kerestünk egyet, de nemigen találtunk. Még a vízen fölfelé menve, az ősi halásztelepeken, Tápén, Algyőn, lehet találni, de ami van, az nem eladó. A halász egészen kurtán megmondja: hiába is ígérget az úr érte akármennyi pénzt, mert semennyi pénzért sem eladó. Víznek lefelé azonban még lehetett egy eladót találni, Martonyoson. Szintén ősi halásztelep. A vízi nyelvben, ha a vízpart meredek, akkor annak szirtje van, meg martja van. Innen származhatott a neve, most közigazgatásilag Martonosnak nevezik, mivelhogy azok úgyis mindenhez jobban értenek.
Ott egy öreg halász, sok lelki tépelődés után, úgy határozott, hogy megválik az "egyfától", amelyikkel már az öregapja is a vízből kereste a kenyerét. Mentegetőzött is, mert már agg, és nem jár többet a vízen. Máskülönben semennyiért sem válna el tőle, mert az ő öreg, megfogyott izmú karjai nem bírnának már el egy könnyebb ladikot.
E csodálatos beszédre természetesen föladódik a kérdés:
- Hogy is mondja csak? Hogy nem bírna el egy könnyebb ladikot.
- Nem - mondta az öreg - az már neköm nehéz lönne.
Városi helyen ilyesmit sem lehet találni, amikor a nehéz a könnyebb, és a könnyű a nehezebb.
- Hát hogy lehet ez, bátyám? Hiszen egy könnyű puhafa ladikon csak könnyebben jár az ember a vízen, mint ezen az idomtalan, nehéz fán?
- Nem - felelte az öreg a mesterségében járatos ember lenéző mosolygásával. - A tőfából csaló csónyak a könnyebb. Nem olyan nehézkes ez. Csak az látja annak, aki a partrúl nézi a vízi embert.
- Hát aztán hogy lehet ez?
- Ez úgy löhet - mondta a vénember -, hogy a könnyű ladikot a víz úgy táncoltatja, ahogy akarja. De ez ráfekszik a vízre, és a víz nem bír vele. Ebben a ladikban nem a víz az úr, hanem én vagyok az úr. Mert ez mindön lapátnyomásra enged. Ha tud kormányozni az úr, akár mög is próbálhatja.
Kormányozni? Rég volt az, valamikor a döglött-tiszák és döglöttmarosok idején.
- Hát - mondja a halász -, nem is hagynám el, de már föl akarok hagyni a hálózással. Ha mög tudunk egyezni, eladom.
Az alku meg is történt, de annyi bizonyos, hogy nagy árt kellett a csónakért fizetni. Egy kisebbfajta bálra való női selyemruha alighanem kevesebbe kerülne.
No most:
- Hát azt mondja már egyszer, bátyám, hogy ha olyan jó ez a lélekvesztő, meg olyan drága: hát miért nincsen mestere, aki csinálná?
A különös mosolygás megint megjelent az öreg képén. Ilyenkor bele lehet látni a szemen keresztül a koponyába, már legalább őszinte embereknél. Tisztán lehetett látni, hogy az öreg azt gondolja: ez a városi ember is úrnak tartja magát, mégis ennyire tudatlan.
- Hát - mondta -, hát mibűl? Hát nincsen az istennek annyi tőfaerdeje, amit a városiak ki ne vágatnának. Mert mindönt elhordanak maguk gerendának. Nagy házakat csinálnak, kételemetöst, háromele-metöst, négyelemetöst. Lába kél a fának, elmén gerendának. Hát hun van már a tőfaerdő.
Valóban, hatnapi járóföldre is elmehetsz, felebarátom, amíg egy öreg tölgyfaerdőt találsz. Az erdőknek lába kelt, és újak nem teremnek.
A pusztaságok helyein, harmatos éjjeleken, hallatszik, hogy a sívó homok sír utánuk. Azonban nem jönnek, talán többé sohasem jönnek vissza.
És ritkaság az az ember, aki diófa koporsót tudna csináltatni magának.
 

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages