TIZENHATODIK SZÍN
távolból.
Zúg a tenger, zúg az élet,
Ez nem véletlen, ez vélet,
Zúg az által, zúg a főleg,
Ó előleg! Ó előleg!
Téged isten hol ver, hol ver,
Ó, revolver! Ó, revolver!
Akadna egy tutis talán,
Ó, átalány! Ó, átalány!
Lapot kéne alap'tani!
Ó, Hatvany! Ó, Hatvany!
Csinálni kéne új revü,
Ó, az beüt! Ó, az beüt!
Napilapot, alabárdost,
Kis Színházat, ŕ la Bárdost,
Írok darabot, tanti, én
Ó tantičme, ó tantičme,
Egy millió, két millió,
Lapokba nagy ribillió,
Vagy egy mozit, vagy egy mozit,
Az jól hoz itt, az jól hoz itt,
Téren és minden koron át,
Jaj! koronát! jaj! koronát!
Egy koronát!
Holnap visszaadom!
Holnap! Holnap!
Holnap visszaadom!
H... o... o... l...
Mily ország ez s mely nép, melyhez jövénk?
Kívántál kort, amelynek hajnalán
Az Eszmét érti s istápolja minden
S a vak tömegnek nyíltan hirdeti,
Kimondott szót s merészen szárnyalót,
Mely szebb szavakkal szebbet mond; s a nép
Megérti, mit a gondolat sugall
S a gondolat hatalmas szózatát
"Bár nem tanulja senki, minden érti."
Nem így beszéltél? Nos, helyben vagyunk.
Tekints körül e csarnokok falán
S a síma márványasztalok felett,
Hol görnyedezve ül Korszellemed
S fajod. Itt minden eszméket teremt,
Ez mind az ihlet hős lovagja itt,
Művészetének önbízó hevét
Itt minden egyes fennen hirdeti
S nyíltan bevallja: "Én művész vagyok."
Művész, az Eszme s Szépség hőse hát.
És minden érti az igaz valót,
Bár nem tanulja.
A pincérhez
Pikkolót, pohárba.
De mért ifjak, mondd?
Törvény a szokás itt,
Hogy harminc éven túl e lángeszek
Tömény sósavba tétetnek, ecettel
És ünnepélyesen felvéve a
Ezeknek volnék én is egyike.
Minő csodás! De mondd, ki e fiú,
Kit ott vállára ültet pár csavargó
S ki hetyke daccal dőre bort iszik
S fejére önti e hevült fiúknak,
Kik ordítozva fogják lábait?
Nem ismered? E kornak igrice,
Duhaj fiú, de halljuk, mit beszél.
egy csomó sovány és pattanásos arcú fiúnak a fején ül, akik szabályos időközökben átköpnek a szemben levő asztal csészéibe.
Én őszös, nyeszlett úriságom,
De undom, de köpöm, de szánom.
Ti vagytok a Genny,
Ti vagytok a Piszok.
De én iszok.
De én iszok.
ordítva.
Halljuk! Halljuk!
Órriássi! Éljen! Éljen!
távolból.
Ó vérzések!
Ó érzések!
Ó ások!
Ó látások!
Duhaj!... Duhaj!... Ó nagy!
A legnagyobb!...
Fejére babért,
Fejére koronát,
Két koronát,
Egy koronát,
Holnap megadom!...
Holnap... Holnap...
Ho... o... o... Elvész a hang.
Mi zagyva szókat halmoz oly bohón
E furcsa lény, s azok mit éltetik?
Nyál-ország és kese kicsik,
Kese kicsik, kicsi kocsik,
Nem vagyok én közületek,
Vagyok busa órjás-virág,
Mit fogjátok a lábamat?
Eresszetek, mert pofozok,
Eresszetek, mert pofozok.
ordítva. Nagyszerű! Felséges!
Micsoda erő! Micsoda szenvedély!
Mi furcsa kép! Bolondos társaság,
Kik ők sajátlag?
Ez, s fajod, a lényeg.
De meg ne sértsd e derék fiúkat,
Mert önhitére büszke mindenik.
A lelkesülés érdemük nekik
S ifjú szívektül mást ki várna még?
De hát a szellem s művészet uralma,
Ha termett is ily dőre vakhitet,
A lelkületre üdvös volt bizonnyal.
Szelídebb s finomultabb hangulatra
Csitítva múlt koroknak durva népét
S a zord kedélyt nemesbé csiszolá
S megértővé.
egy újságírót vág pofon, de úgy, hogy az lefordul a székről.
Nesze, Politzer úr.
Majd írd máskor, hogy tehetségtelen
Vagyok.
a nadrágszíját, és fogadja az üdvözletüket.
aki felugrott, most elhűlve megáll.
Mi az? S amazt nem védi senki?
E jó fiút, ki lelkesen s mohón
Vélé szolgálni az igaz ügyet
S megírta arról, hogy kontár csupán?
Akad védője, várj.
szerkesztő, Politzerhez.Hát apikám,
Ez poficsek volt. Tudja mit, írok
Egy ziccert neki, a hasába, jó?
Hogy meggebed. Váltója van neki
S a papájáról tudok valamit.
S e széles arcú és dagadt szemű
Hóhér, ki ez, ó Lucifer, beszélj!
Ez Kád.
Kádhoz fordul.
Mester, távolból jövénk
S e csarnokokba nagy híred hozott.
"Futár"-odat csudálja fajzatunk.
Hallja, ne dumáljon nekem, mer' a szájára ülök. Ha tud valamit valakiről, akkor beszéljen, tíz kroncsiig tuti, másképp steigoljon innen a sárgába.
Ó Lucifer, mi rettentő beszéd!
Hová lett nyelvünk, a dicső, s nemes,
Holott szavában e nyeglének itt
Külvárosoknak szennye háborog.
távolból.
Bóruch, ate, adonáj,
Kádasnak te ne dumálj.
Kádas! Kádas! Ó a nagy,
A legnagyobb!
a szociálfilozófus, Ádámhoz. Az, hogy itt egy külvárosi, hogy úgy mondjam nyelvgörbe képződik, az egy kultúrjelenség, amit kultúrcsavarodásnak nevezhetnénk. A fajiságnak egy talajrétegeződése szemlélhető az effajta kifejezésekben, mint "dumálni" meg "steigolni". Bomlott kultúréletünk nőpéldányai és hímegyedei mintegy csúcsgörbéi ennek a fajiságnak. Különben pedig, úgy hallom, ön jambusokban beszél: ez egy jellemző kultúrjelenség. Ön egy elfajult kultúregyede, hogy ne mondjam, kultúrparazitája ennek a kornak: az első csimpánzság jellege önben elfajilagosodott, és holmi gondolkodási és értelmi sallangokat vett föl. Ön egy kultúrcsimpánz.
fölháborodva.
Hogyan? Csimpánz, én? Hah, te gaz lator,
Hiába voltam Kepler s Márius
És Hellászban hiába harcolék
Különb eszmékért, mint e korcs tömeg?
Hiába törtem eszmék gádorán
Az elemekkel, mindhiába szálltam
Az űrbe vissza, csillagok közé,
Hogy visszahullva, ember, képedig,
Sárral dobál - s csimpánznak elnevez
E nyegle képű és csupasz legény?
Majd megtanítlak, korcs!
Álomkép, ne mozdulj.
távolból.
Képedre, ha mászott,
Te akarod megfőzni a Szószot?
Szósz! Szósz! Ó a nagy!
A legnagyobb!
egy újságíróhoz. Ki ez a tisztelt úr? Nagyon hangosan beszél.
feléje fordul.
Te zord s hideg tekintetű alany,
Kinek szemén egyetlen vízüveg
S egyetlen szemmel nézel úgy reám,
Beszélj te nékem eszmékről, miket
Keresni jöttem s nem lelek sehol.
Nézze, barátom, ezekkel nem viszi sokra, három korona kapcsán, ami hihetőleg a zsebében van. Ezeknek a forinttalan dolgoknak lejárt az ideje. Na, akar egy koronát?
Te fanyar elménc, mondd nekem, ki vagy?
monoklit csap föl. Hogy tetszik mondani?
Távozz, ne szólj. Te hitvány érdekért
Eladtad ím az eszmét - s nem pirulsz,
De kérkedően szóllasz: jól van úgy,
S példádat még követni hirdeted?
Alászolgája. Adja át üdvözletemet tisztelt barátjának, aki egyébiránt nagyon hasonlít Hegedüs Gyulához. Ki az?
Én, Lucifer.
Az ördög? Hányadik kiadás?
zavartan.
Ezt nem értem.
Hogyan, Lucifer? Rajtad ő kifog?
Látja, kérem, a dolog nagyon egyszerű. A kitűnő Madách érdemeit különben méltányolva, úgy veszem észre, uraságodból eddig mégis egy kiadást tudott csak kipofozni. Vallja be, én nagyobb sikerrel alkalmaztam önt. Ön nem tehet nekem szemrehányást. Ha azonban az ön barátja tovább is folytatja támadó hangú előadását: akkor rögtön beleegyezem kiadóm sürgető óhajába, mire önt lefordítják angolra, s így nem szólalhat meg többé ebben a darabban, melyet magyar nyelven adunk elő. Hát gondolja meg. Alászolgája.
alázatosan. Igenis, nagyságos úr. Majd beszélek vele.
távolból.
Hehe! Hihi! Bruhaha!
Madách Gábor, Madách Pista
Pitiáner nimolista
Ája, mája,
Nem volt neki koronája,
Száz koronája!
Két koronája!
Egy koronája!
Holnap megadom!
Ho... o... ol...
Elég - elég... ó, borzalom fog el!
Lélektelen vásárt találtam ott,
Hol eszméket s igazságot kerestem.
De mondd -: a zsenge gyermeklelkeket,
Kiket nemesb csírába hajthat ám
Egy jóltevő s irányító hatalm: -
Ki istápolja gyenge lelküket
E zord s rideg és számító világban?
Jöjj hát és láss.Felmennek a karzatra.
És nézd meg őt magad.
Tudós - véleményed?
Ebből műkritikus lesz.
Hogyan? E nyirkosszívű bölcselő
Nem fél e zsenge gyermeklelkeket
Az Eszme szent honába vonni be?
Mester! beszélj hát - távolból jövénk.
Hogyan lehet, mondd, hogy erő s anyag
Magában egy, de külhatásra más:
Előtted egyként megnyilatkozik?
Mit akar? Kéziratot hozott?
Ezt nem értem.
Mondja, mibe hisz ön: a neo-impresszionizmusba, vagy a nio-neo-impresszionizmusba?
Lucifer! Mi ez? Megint az "i" betű?!
A homouzjon átkos végzete!!
fejalkatát vizsgálja. Na jól van, írja le ezt a mondatot: "Az élet egy fekete hajó."
súg. Mind nagy betűvel írd, Ádám, te ló.
megnézi. Nem jó. Versekhez nem ért, azt már látom. Hanem maga biztosan kitűnő zenekritikus. Maga zenekritikákat fog nekem írni. Érti?
De nem, hogy vennék tollat s kérkedőn
A hangok szent művészetébe én
Kontárkodó, bírálgató szavakkal -
Hiszen nem értem s nincs tanulatom.
Ne beszéljen. Én azt jobban tudom, hogy maga mihez ért. Azonnal üljön le, s írjon egy zenekritikát. Mars.
súgva.
Ne félj - hiszen Hellászban harcolál
S Achilleszt büszke karddal átdöféd -
S most borzadsz?
remegve rágja a tollat.
Mi volt az ehhez? Ezt mégsem merem.
Mit írjak és miről? Hisz nem tudok.
Luciferhez. Maga ne zavarja az ebadtát. Hagyja dolgozni. Magában különben egy olyan neo-primitív költőt sejtek. Maga üljön le és írjon valami gyerekverset. Érti?
De én az örd...
Hallgass!
Kengyel, maga meg segítsen annak a kritikusnak.
fürgén Ádámhoz szalad. Ne tesszék félni, majd én szedítet madánat, csak ilja szépen, hogy a toloratura énekelész szetszuál-psziholódiai alapon intáb medlátász dolda és nem medérzészé...
Hah, mit kívánsz, te gyenge csemte, mondd?
Udan, mada tehetszéttelen majha, mada pajalititnok, mada akarja az apját tanítani? Kiveszi kezéből a tollat és tovább írja a cikket. Több hasonló fiú közeledik. - Pincéj, egy adad anyatejet, pohájba. Gyermekek köldökzsinórokon ugrálnak. Nagy zenebona.
Lucifer, hah! gyerünk!
felrohan a karzat másik lépcsőjén, lefelé kiabál. De hát persze, mondom nektek, hogy szerkesztő! Az a másik, az a sánta niemand, az a kiadó. Csak gyertek. Megrohanja Ádámot. Szerkesztő úr, egy rövid kéziratot hoztam.
No várj! Ne vágtass! Gondold meg dicsőn,
Ha jól megért a lelked belseje...
Mit van mit tenni e parányi rög?
A kéz inalva ír, de áll az agy
S ha büszke lelked...
Mit tetszik povedálni annyit, főszerkesztő úr, kedves mester. Itt van egy vers. Csekély előleg...
Meg itt is egy.
Meg itt.
Meg, íme itt.
megáll és a Nőre mutat.
Ismered őt, Ádám?
Ah! Éva, Éva!Ó balzsam és talizmán! Ó a nő!
Te, ki lugast varázsolál nekem,
Hát így talállak?
feláll és vigyorogva közeledik.
Hallja, valamit akarok súgni magának.
Ah, ah, mi édes, édes enyhület,
A természet vigasztaló szava,
Ó súgd fülembe azt a szent igét,
Mit férfifülbe nő súghat csupán
S mely a vén földet ifjúvá teszi,
Legyen bár külsőd poklok fajzata,
E szó kibékít és felold! No súgd!
felordít.
Lucifer! Meneküljünk! El innen!
egy kicsit végre maga is megijed.
Mi az, mi az, mi az, mi az, mi az?
Azt súgta a fülembe: "Ádám, én költőnőnek érzem magam." El! El!