Öt évtized, fordulatokkal

Teljes szövegű keresés

Öt évtized, fordulatokkal
Községünk rendkívül rossz anyagi-gazdasági körülmények között érte meg a köztársaság kikiáltását, az új államforma bevezetését. Mindennek a kifejeződése volt a történelem egyik legnagyobb inflációja, ami mindazt az értéket tönkretette, ami esetleg még megmaradt. Megnehezítette a földreform kibontakozását is, az elégedetlenség a bizonytalansággal egyre inkább nőtt.
A gazdasági bajok 1946-ban tetőztek s csak az év végén, az infláció radikális felszámolása, a forint megjelenése (1946. augusztus 1.) után mérséklődtek és tették lehetővé a gazdasági élet rendeződésének megindulását. A normalizálódásnak egyik maradandó jele volt, hogy 1946. szeptember 29-én megalakult a zsákai Földmíves Szövetkezet, s első és legfontosabb feladatának a közellátás jelentős javítását tekintette. A 113 taggal dolgozó társulás hamarosan kiépítette a maga szerény bolthálózatát, és fokozatosan nemcsak a község, hanem a környék vezető kereskedelmi intézményévé fejlődött. 1963-ban a furtai, a vekerdi és a darvasi szövetkezetek fuzionáltak a zsákaival, utóbbinak hasznos munkája, vonzáskörzetének kiépítése jelentős mértékben hozzájárult Zsáka kisközpont-szerepének kialakulásához.
A következő időszakot a kiélezett belpolitikai harcok jellemezték országszerte és Zsákán is. Lényege a Független Kisgazdapárt hatalmi pozíciójának gyengítése, majd felszámolása és ezek nyomán a baloldali fordulat biztosítása volt. 1947-ben a már előzőleg feldúlt és kirabolt bicói Rhédey-sírboltot elbontották, a Rhédey-kastélyt az iskola vette birtokába. Felvetődött egy gépállomás létesítésének a gondolata is, főleg az új gazdák boldogulásának elősegítésére.
A mindinkább osztályharcos szemléletűvé váló belpolitikai küzdelmekben szükségessé vált, hogy a nemzetgyűlést országgyűlés váltsa fel, ami egyúttal az akkorára kialakult belpolitikai helyzet megmérését is szolgálta volna. Zsákán is létrehozták a koalíciós pártok szövetségét (a Magyar Függetlenségi Front választási szövetséget). A szövetség az időközben alakult jobboldali pártok ellenében Baloldali Blokk néven is szerepelt. Nagy előcsatározások, és előkészítés után augusztus 31-én országgyűlési választásokat tartottak.
Településünkön a Magyar Kommunista Párt, a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Demokrata Néppárt, a Magyar Függetlenségi Párt (Pfeiffer-féle párt), a Magyar Radikális Párt, a Független Magyar Demokrata Párt (Balogh páter pártja) és a Polgári Demokrata Párt indult.
A három szavazókörben 1817 érvényes és tizennyolc érvénytelen szavazatot adtak le. Tekintve, hogy a lakosság közel felének életkora miatt vagy egyéb okok következtében nem volt szavazati joga és nem szavazott, joggal feltételezhetjük, hogy itt, Zsákán is feltűntek az úgynevezett „kék cédulás” szavazók, és körülbelül kétszáz „igennel” lendítették meg az „akkori baloldal”, a Baloldali Blokk szavazatainak számát.
A kisgazdapárt meghasonulása, háttérbe szorítása, de különösen az a körülmény, hogy a választáson a Baloldali Blokkhoz csatlakozva vett részt, oda vezetett, hogy szánalmasan kevés, mindössze 84 szavazatot kapott. Ugyanakkor a „kisgazdapárt jobboldali utópártjai” összesen annyi vokssal dicsekedhettek (695), hogy minden baloldali pártot megelőztek.
A választásból a Nemzeti Parasztpárt került ki győztesen, 553 szavazattal, alig megelőzve a vezető jobboldali erőt, a Balogh páter-féle Független Magyar Demokrata Pártot a maga 550 szavazatával. A választás igazi vesztese a Magyar Kommunista Párt volt, amely mindenféle propaganda, külső és belső nyomás és a csalások ellenére is csak 392 voksot tudott szerezni, és ezzel a harmadik helyen végzett.
A kudarc tovább mélyítette a belpolitikai ellentéteket, és az MKP a teljes hatalom megszerzését célozva elővette eszköztárából a demokratikusnak már a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető eszközöket. Az úgynevezett Pfeiffer-féle Magyar Függetlenségi Pártot sikerült elsőnek felszámolni, de a Balogh páter féle Független Magyar Demokrata Párt tönkretétele sem váratott sokáig magára. Zsákai viszonylatban az MKP támadásainak kereszttüzébe került a Nemzeti Parasztpárt is mondván, hogy soraiban kapitalista, sőt fasiszta, gazdag, „osztályidegen” elemek húzzák meg magukat és akadályoznak meg mindenféle haladást.
A manőver vezetett el például a Polgári Körnek – mint fasiszta egyesületnek – a feloszlatásához. Könyvtárát is bezárták, és az ez ellen tiltakozókat igyekeztek kizárni a falu közéletéből.
Közben ment tovább az élet a maga útján, amire nem tudott jelentős hatást gyakorolni az sem, hogy a hároméves terv keretében helyreállított Bakonszeg–Zsáka közti Berettyó-hídat 1948. február 22-én átadták a forgalomnak. A pártok ellehetetlenítésével párhuzamosan folyt az egyházak háttérbe szorítása. A nehéz időket tovább nehezítette, hogy a hosszan szolgáló, idős, a korábbi polgári, ellenforradalminak, sőt fasisztának minősített korszak közéletének jelentős szereplője, Gerzsényi István volt a falu lelkésze.
1949-et a „fordulat évének” szokás nevezni. Ekkor vette át a hatalmat az MKP, illetve az MDP, és alakította át lépésről lépésre a közélet minden területét. Jelképes volt az évkezdet: az 1945 óta alig-alig működő Hangya Szövetkezetet január 1-jén a Földmíves Szövetkezet bekebelezte. A már említett, 1948-ban meghirdetett agrárkollektivizálási program beindítására és megvalósítására nem kíméltek sem időt, sem munkát. 1949. augusztus 20-án elfogadták és kihirdették az új alkotmányt, a Magyar Népköztársaság alkotmányát, amelynek az volt a lényege, hogy az ország nyíltan is az egypártrendszer, illetve a tanácsrendszer útjára lépett. Az új alkotmány rendelkezett afelől is, hogy még 1950-ben létre kell hozni a helyi tanácsokat.
Augusztusban sikerült létrehozni a kastélykomplexum úgynevezett Bethlen-féle épületében a Gépállomást, és a földreform befejezéseként megalakították az Állami Gazdaságot is. Az új intézmények elhelyezése során a kultúrotthon is szerény, talán túlságosan is szerény helyiséghez jutott. Októberben pedig megkezdte működését a Győzelem Termelőszövetkezet, létrejött a zsákai kisiparosokat összefogó Általános Szolgáltató Kisipari Termelő Szövetkezet. Novemberben váltás következett be a község vezetésében a főbíró személyében is: Duró János főbíró helyébe Moldován János lépett. December 29-én államosították a Mezey család birtokában lévő malmot jól működő olajütőjével együtt.
Az igazi „átállás” azonban csak 1950-ben következett be Zsákán is, úgy és azáltal, hogy a közigazgatást átszervezték a tanácsrendszerbe. Az október 22-én tartott tanácsválasztáson kijelölték a tanácstagokat, a tanácselnököt Goron Gyula, a tanácselnök-helyettest Sárvári Balázs személyében. Végrehajtó bizottsági titkárnak nevezték ki Kovács Miklóst.
A helyi közigazgatás új intézménye azonnal nagy vállalkozásokba kezdett. A Gépállomást kiköltöztették a Bethlen-féle épületből, és azt átadták a Kultúrháznak, itt kapott helyet a Községi Könyvtár is. Az igazi, a jövőre nézve meghatározó erejű vállalkozás azonban a falu villamosítása, illetőleg a falu villamosításának megkezdése volt.
A villanyoszlopok gödreinek kiásását és az oszlopok felállítását a lakosság közmunkával teljesítette. A munka érdemi része áthúzódott 1951-re. Pedig ez az év nem jól kezdődött. 1951 januárjában bevezették a jegyrendszert a legfőbb élelmiszerekre és a legfontosabb fogyasztási cikkekre (például ruházatra, anyagokra) nézve. Ez az intézkedés azt igazolta, hogy a termelés minden téren, legérezhetőbben az élelmiszer-termelés terén erőteljesen visszaesett, hogy a tartalékok kifogytak, és hogy a termelés nem vagy csak igen nehezen képes a közellátást biztosítani.
A termelés visszaesésének okai között az általános politikai változások teremtette bizonytalanságon kívül a jóvátétel biztosítása érdekében bevezetett és rendkívül szigorúan vett beszolgáltatási rendszert, az egyre erősödő termelőszövetkezeti propagandát és szervezést, az új gazdák és a kezdő termelőszövetkezetek szakszerűtlen, rossz, eredménytelen gazdálkodását kell keresnünk. Ennek ellenére 1952-ben két termelőszövetkezeti csoport is alakult. Január 17-én kezdte meg működését a Kossuth Termelőszövetkezet. 1956-ban a zsákai termelőszövetkezetek közül ez volt a legkésőbb, december 31-én feloszlott szövetkezet. Augusztus 18-án pedig ugyancsak mint termelőszövetkezeti csoport kezdte meg működését a Rákóczi Termelőszövetkezet, két év múlva, 1954-ben, termelőszövetkezetté alakult, 1956. november 6-án ez is feloszlott.
Mindezek a tényezők összességükben hozzájárultak a falu társadalmi képének és demográfiájának megváltozásához is. 1945–1950 között sokan elköltöztek Zsákáról, különösen sok fiatal, akiket az iparfejlesztés vitt el az ország különböző részeibe, bányákba, nagyüzemekbe, nagyszabású építkezésekhez. Jó ideig a természetes szaporulattal nem volt baj, a lakosság fogyása egyértelműen az elköltözésekből, a vándorlási különbözet kedvezőtlen alakulásából keletkezett. A község lakossága 1941-ben 3449-es lélekszámú. A népesség 1949-re 3463 főre emelkedett. Zsáka történetének a legmagasabb lélekszáma ez. A község lakossága ettől az időponttól kezdve állandóan fogy. A fogyás 1960-ig lassú, de 1960-tól erőteljes. A tovább tartó elvándorlás mellett ekkor már több más okból is. Először is: a vándorlási különbözet erősen negatívra változott és állandósult, másodszor pedig: állandósult a természetes szaporulat csökkenése.
A falu villamosítását, ha lassan is, de több régóta hiányzó beruházás követte. 1952-ben például új artézi kutat fúrtak. Mindez azonban vajmi keveset változtatott a továbbra is rendkívül rossz általános és anyagi helyzeten.
1949-ben Zsákán a házak túlnyomó többsége kalákában készült, hagyományosnak mondható háromosztatú, náddal fedett, földes, kemencés-, beépített tűzhelyes építmény volt. A ház pitvarában rendszeresített padkás, szabad kéményes tüzelőberendezés felszámolásának a gyakorlata már megkezdődött, de még jócskán lehetett találni ilyeneket is. Vagyis a lakóházak java része elavult, öreg, felújításra vagy átépítésre, illetőleg lebontásra érett építmény.
Zsáka mindig is mezőgazdaságból élő község volt. Az maradt 1945 után, a földreform, a tervgazdálkodásra való áttérés, a mezőgazdaság kollektivizálása után is. A termelőszövetkezetek rossz gazdálkodása, a termelőszövetkezeti tagság elszegényedése volt itt is az elsődleges oka, hogy általános elégedetlenség lett úrrá az embereken. Ez az elégedetlenség vezetett az 1956. évi forradalomhoz.
Zsákán a forradalmi hangulat először az iskolában, a tanítók-tanárok között terjedt el, hamar megtalálva a kapcsolatot a parasztság elégedetlenségével. Menesztették a kompromittálódott és népszerűtlen vezetőket, tisztviselőket, termelőszövetkezeti elnököket. Nem sok esetben kellett őket „meneszteni” vagy éppen elkergetni, mert közülük többen lemondtak tisztségükről, el is távoztak a faluból. Egy-két tüntetésen kívül, amelyekben a lakosság lelkesedése szépen megnyilvánult, a forradalom rendben, fegyelmezett körülmények között zajlott le. Legjelentősebb tette a termelőszövetkezetek feloszlatása volt. De ez sem gyorsan, forradalmi fellángolás közepette ment végbe, hanem lassan, megfontoltan.
A termelőszövetkezeti mozgalom mély nyomokat hagyott a község települési viszonyaiban is. Elsősorban a tanyák nagy részének felszámolásával, illetőleg egyes tanyáknak téesz-üzemközponttá való alakításával erőteljesen megváltoztatták külterületeinek a képét. 1960-ban azonban megindult a korábban elhagyott tanyák újranépesítése.
A forradalom leverése után Zsákán is megbüntette a hatalom a hangadókat, de nem kegyetlenkedtek. Itt a régi kommunista múlt helyreállításának az lett volna a markáns jelzője, ha azonnal visszaállítják a termelőszövetkezeteket. Szó sem lehetett róla. Sőt eleinte úgy látszott, hogy az újjászerveződő Magyar Szocialista Munkáspárt, illetve azt megelőzően a forradalmi munkás-paraszt kormány sem kívánja megtenni ezt a lépést. 1956–1957 telét tehát egyrészt nagy várakozások, másrészt nagy bizonytalanság között töltötték a zsákaiak. Tavaszra kelve egyre világosabb lett, hogy a földművelés, illetve az egész mezőgazdasági-gazdasági élet beindítása, folytatása nagyon nehéz lesz, majdhogy nem kilátástalan. A kilátástalanságot növelte, hogy erőteljesen fokozódott a községből való elköltözés üteme is. Egyre nagyobb volt a kétely, hogy felszerelés, igaerő nélkül egyáltalán lehet-e önálló gazdálkodást folytatni. A nagy töprengés oda vezetett, hogy a volt termelőszövetkezeti tagok egy része a szövetkezetek újraszervezésén gondolkodott, és az óvatos újraszervezés mellett döntött. 1957. február 26-án meg is alakították az Aranykalász Mgt.-t, először csak mint „egyénileg gazdálkodó rizs-zöldség termesztő szakcsoportot”. Március 1-jén pedig harminc taggal megalakult a Dózsa Tsz. Ez utóbbi bizonyult az erősebbnek, olyannyira, hogy amikor a május 7-én termelőszövetkezetté átalakult Aranykalász december 31-én feloszlott, a tagság egy része belépett a Dózsába.
A termelőszövetkezetek újjászervezése 1960-ban, illetve az 1960-as évek elejére bontakozott ki a maga teljességében és vált ismét egyedüli, s mint ilyen, a falu életét meghatározó, egyszerre gazdasági és politikai tényezővé. Jelentős különbség az előzményekhez képest, hogy most engedélyezték a háztáji gazdálkodást, sőt pártfogolták is, és támogatták megerősödését.
A háztáji gazdaságok jelentősége nemcsak a téesztagok ellátása szempontjából volt fontos: kialakultak a belső piac működtetésének a lehetőségei is. A másik ilyen alapvető változás a munkaegységes elszámolási rendszer eltörlése, illetve lényeges átalakítása volt, aminek következtében a téesztagok egészen új, az alkalmazotti jogálláshoz hasonló munkavállalói viszonyba kerültek.
A külterületek népességi statisztikája (1967)
A lakott külterület neve
A lakóházak száma
A lakosság száma
Álom-zug
11
26
Állami Gazdaság Gépállomása
2
14
Biczó-dűlő
4
17
Cserepes
1
3
Dózsa-föld
15
45
Falusi-föld
12
40
Hegedűs gátőrház
1
3
Horgosi gátőrház
1
6
Komádi Állami Gazdaság
10
54
Küszler
2
6
Nagynyomás
10
27
Zsellér-föld
6
16
Összesen
75
257
 
1958. január 28-án már ilyen keretek között kezdte meg működését az Új Élet Mgtsz. Egy rövid évig működött önállóan, 1959. december 31-én egyesült a Dózsával Lenin néven. 1960. január 1-jén alakult meg a Kossuth Mgtsz. Ez is erősnek, hosszú életűnek mutatkozott. Öt év múlva, az egyesüléssel kialakítandó igazi nagyüzemekké fejlesztések időszakában, egyesült a Dózsa Tsz megmaradt részén kívül a kevéssel azelőtt alakult Lenin Tsz-szel Béke Mgtsz néven.
Kétségtelen, hogy a termelőszövetkezetek újjászervezése és mezőgazdasági nagyüzemekké alakítása alapvető változást hozott a község életébe.
Az 1960-ig elért társadalmi eredményeket és változásokat jól mutatják az 1960. évi népszámlálás adatai. A számos fontos összefüggésen túl, amelyek az itt közölt táblázatokból kiovashatók, ezúttak csak azt emeljük ki, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás egyértelműen uralja a falu és határa mezőgazdaságát.
1963-ban Zsákán a Berettyóújfalusi Szabó Ktsz műhelyt nyitott. Településünk a 47-es főút jobb kihasználása révén intenzívebben bekapcsolódhatott az autóbuszforgalomba, teherszállításba. Sőt a Furtánál kiépített leágaztatással Komádin keresztül a Gyulára, illetve Békéscsabára irányuló forgalomba. Sikerült Zsákának nemcsak megtartania, hanem meg is erősíteni kisközpont-szerepét. Ami a későbbiek során, 1970-ben, Zsáka nagyközséggé alakulását és Furta, Darvas, Vekerd tanácsainak egyesülését hozta magával.
A falu foglalkoztatási statisztikája (1960)
 
száma
százalékaránya
Lakosok száma
3124
 
Mezőgazdasági foglalkoztatottak
2324
74,4
Ipari foglalkoztatottak
137
4,4
Építőiparban foglalkoztatottak
279
8,9
A közlekedés különböző
 
 
ágazataiban foglalkoztatottak
24
0,8
A kereskedelem különböző
 
 
ágazataiban foglalkoztatottak
125
4,0
Egyéb foglalkozásúak
235
7,5
 
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak megoszlása (1960)
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma
2324
Közülük alkalmazásban álló mezőgazdasági munkás száma
517
Fizikai
432
Napszámos
56
Szellemi
29
Termelőszövetkezeti
1196
Fizikai
1158
Szellemi
38
Segítő
59
Önállóan mezőgazdasági dolgozók és segítő családtagjaik száma
539
Önnállóan gazdálkodó
486
Segítő családtagjaival együtt
103
 
Addig azonban még sok minden történt. A termelőszövetkezetek ezekben az években a saját szervezeti és szakmai megerősítésükkel voltak elfoglalva. Napirenden szerepeltek a különböző átszervezések, személyi változások, mint ahogy lassan-lassan tisztázódott: a cél a termelőszövetkezetek egyesülése révén megteremteni a valóban nagyüzemi gazdálkodás feltételeit.
1965-ben új tűzoltószertár épült. 1968-ban a Községi Könyvtár klubkönyvtár besorolást, és ezzel több lehetőséget kapott. Maga a közművelődés nagy lendületet kapott azáltal, hogy 1969-ben Bíró Miklósné népművelő-könyvtáros került a könyvtár élére.
A közben lezajlott gazdasági-társadalmi átalakulás Zsákán is felvetette az öregek, az egyedül élők szociális problémáit. 1969-ben Öregek Napközi Otthona létesült, bármily jól teljesítette is azonban a feladatát, ezeket a gondokat csak részben tudta megoldani. 1970-ben különösen sokat lépett előre a község: új gyógyszertár és orvosi rendelő épült, és megalakult a Zsákai Takarékszövetkezet. És, amint már fentebb említettük, 1970. november 25-én Zsáka, Furta, Darvas, Vekerd tanácsai egyesültek. A közös tanács elnöke Brumár János, végrehajtó bizottsági titkár Szörnyű Sándorné lett.
1971-re készült el az Áfész új ABC-áruháza. Azzal pedig, hogy 1972-ben megkezdték a törpe vízmű építését (1976-ban fejezték be), lehetőség nyílt arra, hogy a jó ivóvizet a lakásokba bevezessék. 1974-ben fogorvosi állást is szerveztek a faluban (október 1-jétől), és létrehozták a köztemetőt ravatalozó- és boncház építésével. Az Áfész pedig az akkori Vörös Hadsereg útján (ma: Felszabadulás útja) új boltot és kocsmát nyitott. Az időközben nagy lendületet kapott közművelődési tevékenység elismeréseként 1975-ben megalapították a Nagyközségi Művelődési Ház intézményét, az azonban hosszú időn át kénytelen volt alkalmatlan helyiségben tevékenykedni. A látszólag felfelé ívelő szakaszban is problémajelző, aggasztó tünet maradt a lakosság számának erőteljes csökkenése.
A népességfogyás hívta fel a szociológusok figyelmét a település gazdasági, társadalmi és kulturális helyzete elemzésének fontosságára. A felmérés azt mutatta, hogy a község földrajzi környezetével együtt erősen hátrányos helyzetbe került. Zsáka, ha nem is éppen határszélen, de mindenképpen periferiális helyzetben él. Ahol is a megfelelő közlekedés-szállítás, valamint az infrastrukturális ellátottság hiánya, illetőleg igen alacsony szintje miatt elmaradt például az iparosítás, a vele járó polgárosodás. A felmérés úgy látta, hogy a helyzeten a közművelődési eszközök és módszerek következetes ki- és felhasználásával is lehet segíteni, siettetni, támogatni az erre vonatkozó kezdeményezéseket.
A népességszám alakulása 1980–1988 között
Év
Lakónépesség
Születés
Halálozás
Természetes szaporulat
1980
2019
19
25
-6
1981
1985
30
28
+2
1982
1957
25
38
-13
1983
1921
29
28
+1
1984
1887
23
36
-13
1985
1888
26
33
-7
1986
1949
16
39
-17
1987
1929
27
31
-4
1988
1929
28
28
0
 
A felméréstől is vezettetve fordult a figyelem a község jobb egészségügyi ellátásán kívül a lakosságmegtartó kulturális tényezők fejlesztése felé. Az 1972-ben építeni kezdett törpe vízmű 1976-ra elkészült, és vize eljutott a lakásokba. Az 1982-ben építeni kezdett központi orvosi rendelő, az „egészségügyi kombinát” 1983-ban készült el, ekkor vették használatba. Az új, tornatermes, konyhával és ebédlővel felszerelt, napközis, korszerű iskolát 1984-ben adták át rendeltetésének.
Kiürült tehát a kastély. Sokáig tanakodtak azon, mire kellene, lehetne értelmesen, a község érdekeinek legmegfelelőbb módon felhasználni. Közben a különben is leromlott épület siralmas állapotba került. A községnek nem volt pénze arra, hogy felújíttassa, és azoknak az intézményeknek sem, amelyeknek felajánlották. Volt olyan időszak is, amikor egyesek a lebontására gondoltak. Szerencsére akadtak mások, akik nemcsak megakadályozták Zsáka legjelentősebb műemlékének elpusztítását, de megkeresve a műemlékvédelmi szervezeteket azon fáradoztak, hogy a műemlékvédelem követelményeinek megfelelően felújítsák.
Az szinte kezdetektől fogva elhatározott dolog volt, hogy a felújított kastélyt a hozzá területileg is legközelebb álló Művelődési Háznak, illetve Községi Könyvtárnak (a közben a volt pártszékházba költözött klubkönyvtárnak) kell átadni. A tervek azonban csak a rendszerváltás után váltak valósággá: 1993 végén fogtak hozzá az épület teljes rekonstrukciójához.
1986-ban elkezdték az utcák kövezését és a sok gondot okozó belvizek rendezését. 1987-ben a közben naggyá nőtt Áfész újította föl régi irodaházát, és új boltot épített a malom előtt, ahol egyúttal felújította a község nevezetes épületét, a híres Kurta kocsmát. 1988-ban Zsáka és Furta között kerékpárutat építettek, és a község útjait bitumenburkolattal látták el.
A közhangulat megváltozására jellemzően 1989. november 1-jén felavatták a köztemető ravatalozójának falán a második világháborús emlékművet. 1989-ben felújították a községházát, az Áfész a régi cukrászda épületét étteremmé (Sárréti étterem) alakította át.
Településünkön a rendszerváltás viszonylag csendes, rendezett körülmények között zajlott le. Az 1990. szeptember 30-án megtartott utolsó ülésen szakítottak a korábbi közigazgatási rendszerrel, a Nagyközségi Közös Tanácsot megszüntették. Minden társközség önállóvá lett, megalakította a maga önkormányzatát. A Zsákán kialakított körjegyzőséghez egyedül a szomszédos, Zsákához ezer és ezer szállal kötődő Vekerd csatlakozott. Egyidejűleg ez az önkormányzat is megalakult, és megválasztotta a község első polgármesterét Gulyás András, illetve körjegyzőjét Szörnyű Sándorné személyében. Zsákán megalakult a cigány önkormányzat, elnöke Sanyó Kálmán lett.
1990 végén a volt pártszékházat bérbe adták az Indokontex vállalatnak, amely varrodát rendezett be itt. Csökkentette a munkanélküliek számát a műemlék román ortodox templom felújítása is (amit 1991-ben fejeztek be). Hamarosan négy szomszédos község (Furta, Vekerd, Darvas, Csökmő) összefogásával önerőből hozzáfogtak a telefonhálózat kiépítéséhez. A bekötés díja – állomásonként harminchatezer forint – jelentette az önköltség lényegi részét (1993). Hasonlóan jutott a község vezetékes gázhoz is, a gázt bevezetni szándékozóknak csonkonkénti ötvenezer forintos hozzájárulása jelentette az önköltséget (1993). Ha mindehhez hozzávesszük, hogy 1993-ban hozzákezdtek a kastély felújításához is, elmondhatjuk, hogy a rendkívül kedvezőtlen gazdasági, társadalmi és kulturális körülmények között dolgozó önkormányzat megnyerte a lakosság bizalmát, ami abban is megmutatkozott, hogy az 1994-ben esedékes önkormányzati választáson újra Gulyás Andrást választották polgármesternek, és körjegyzőnek Szörnyű Sándornét.
1995-ben a korábbi kézi kapcsolású telefon-összeköttetést felváltó mikrohullámú adótorony épült a faluban. Nevezetes ez az év azért is, mert akkor, az év végén kapcsolták be Zsákát a vezetékes gázhálózatba. 1996-ban is tovább folytatták a beruházásokat. Leglényegesebb a településen áthaladó, 47-es, igen nagy, sőt egyre növekvő forgalmat lebonyolító főútvonal községünket elkerülő szakasza építésének megkezdése.
A kastélyt felújításának befejezése után, 1998. március 14-én adták át kulturális célokra. Az időközben Zsáka jelképévé vált épületben a Művelődési Házat, a Községi Könyvtárat helyezték el és Madarász Gyula zsákai születésű festőművész szülőfalujának ajándékozott festménygyűjteményének állandó kiállítását.
A kastély körül kialakult pezsgő és változatos, kulturális élet nagy hatással volt a község, a községi vezető szervek, intézmények életére, munkájára is. 1995 óta nyaranta Lukács Gábor festőművész szervez itt fafaragó, a későbbi években képzőművészeti tábort. 1999 novemberében indította útjára Zsáka és Vekerd önkormányzata a Híreink című, havonta megjelenő helyi újságot.
A Művelődési Ház keretein belül működő helytörténeti-honismereti szakkör különösen eredményesen járult hozzá a település jó híreneve terjesztéséhez. A szakkör széles körű gyűjtőmunkát is végzett és végez, amelynek eredményei rendszeresen megjelennek a különböző pályázatokon, illetve a Híreink hasábjain. A helytörténeti-honismereti szakkör munkáját dicséri a már többször említett Zsákai falukönyv megjelentetése Jordán Sándor szerkesztésében is, amelyet 1996-ban adtak ki.
A Művelődési Ház elöljár abban, hogy felhívja a figyelmet a neves évfordulók méltó megünneplésére. Így például 1998-ban nagyszabású emlékünnepséggel-ünnepségsorozattal ünnepelték meg az 1848–49. évi szabadságharc és forradalom százötven éves évfordulóját. És 2000. január utolsó szombatján magas színvonalú tudományos előadásokkal nyitották meg nyilvános képviselő-testületi ülésen a millenniumi évet, majd 2000. június 4-én megrendezték a millenniumi zászló átadásának ünnepét.

A református lelkészlak

A Béke Tsz cserepes tanyai szárítóüzeme

Béke Tsz, kostelep, a mesterséges megtermékenyítő állomás laboratóriuma

A zsákai Pávakör 1976-ban

A régi művelődési ház

A gyógyszertár napjainkban

Az általános iskola átadási ünnepsége 1984-ben. Az új iskola kulcsát Barta Vince igazgató veszi át

Az iskolai énekkar az új általános iskola átadási ünnepségén

A zsákaiak az új iskola átadásánál

Óvodások ebéd közben

Parkrészlet emlékoszloppal. Nemes Sándor faműves Emese álma című alkotása

Nemes Sándor: Olvasó

Nemes Sándor: Szerelmes pár

Papp Irén Katalin gyöngyfűző népi ékszerkészítő szakköri foglalkozást vezet

Dr. Bethlen Ferenc a Bethlen család nő tagjai (Rhédey Ferencné, Bethlen Fruzsina) által készített régi textíliákat ajándékoz a zsákai művelődési intézménynek

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT